Észak-Magyarország, 1953. augusztus (10. évfolyam, 180-205. szám)

1953-08-02 / 181. szám

>V Vasárnap, 1953 augusztus riftr-v ..a*!.. "L* ESZAKMÁ'GYARÖRSZÁG Kilencven évvel ezelőtt született Gárdonyi Géza Mozi és televíziós készülék a szovjet dolgozók otthonában 1/ Gárdonyi Géza múltbeli értékelése is Szembetűnőén mutatja, mint hamisította meg íróink képet, művészetünk arculatát az osztályérdekek szolgálatában a Horthy-rendszer. Gárdonyi Géza írói pá" lyája tele van ellentmondásokkal, de élet­művéből éppenséggel nem a maradandó értékeket emelték ki, hanem túlhang- súlyozták a kilencszázas évek elejétől, kétségtelenül élesen jelentkező idealista törekvéseit, miszticizmusra, spiritualiz­musra való hajlamát. Ilyen szellemű mű­vei: „A láthatatlan ember", ,,lsien rab­jai", „Ábel és Eszter“ alapján túl is be­csülték. Gárdonyi igazi helyét a marxista irodalomtörténeti írásunk jelölte ki érde­meinek, valóságos eredményeinek meg" felelően. 1863-ban született Agátpusztán, Fejér­megyében. Apja szabadságharc idején ke" lült Magyarországra, a hazánk védelmére siető bécsi légionáriusokkal és fegyverek kovácsolásával nyújtott segítséget- Mint géplakatos uradalmakban dolgozott. Fog­lalkozása miatt a család az ország egyik részéből a másikba vándorolt. Gárdonyi Géza középiskolai tanulmányait Sárospata­kon, majd Budapesten kezdte el, de a cs*lád nehéz anyagi helyzete miatt nem tudta befejezni. A szegényebb sorsűak iskolájába, tanítóképzőbe került, az egri érseki líceumban tanítói oklevelet szerzett. . Á ,,nemzet napszámosai“ közé került te­hát, sorra, osztályrésze a nyomorúság lett. Keresete nem több mint egy napszámosé, HÍe még urat is kellett játszania belőle- A Dunántúlon több helyütt felekezeti Í9- tolákban lanítórkodott. Ezeknek az évek­nek emlékei: „Az én falam“ elbeszélései. Számos közülük éppen a falusi iskolai élethez kapcsolódik. (Bántárgyalás, Marci irkát vesz, stb.) Hadd szóljunk röviden ennek a kötetnek egyik kitűnő darabjáról, A tanácskérés c. novelláról. Egy derék dolgozó paraszt tanácsot kér a tanítótól, beirassa'e a városi gimnáziumba kiváló, tehetséges fiát, aki akkor fejezte be a hatosztályos elemi iskola legfelsőbb osztá­lyát. A tanító ismeri a fiú képességeit, jól tudja, hogy magasabb iskolába való. De mielőtt kimondaná a választ az apa kérdé­sére, végiggondolja a gyermek jövőjét. Képek vonulnak el előtte, a falusi gyetek csetlik-botlik a városi környezetben, ki­nevetik, kicsúfolják. Gúny tárgya, amikor dignáziumnak mondja a gimnáziumot, fédörbajszilak a féderweiszt, lassan-lassan leveti falusi szokásait, ruházatát, idomul a környezethez. Éles esze, tehetsége itt is inegérleli gyümölcseit: szorgalomban, ta­nulásban kiválik társai közül. Egyetemre kerül, tekintélyes úriember, mérnök, or­vos 'agy ügyvéd lesz belőle. Bekerül a jó •Wafk’áeágba, vendégek "keresik fel házát, hogy izgul, aggodalmaskodik majd, ha be­állít hozzá ormótlan csizmáiban öreg édes­apja, aki dignáziumot mond a gimnázium és fédörbajszot a féderweisz helyett. Apa és fiú örökre elválnak, elszakadnak egy­ki. Aligha csodálható, hogy a felszabadu­lás előtt teljes sötétséget borítottak „A lámpásra“. Éles, határozott, támadó lár" sadalonrbírálat hatja át ezt a müvet, .amely kíméletlenül leplezi le a klerikális reakció féktelen aljasságait, a felekezeti iskoláztatás szennyét, tarthatatlanságát. Nyoma sincs itt az idilli szépítésnek, minden sorból a lesújtó valóság szól hoz­zánk. Gárdonyi a megalázott, kisemmizett tanító és a kijátszott, megnyomorított ér­telmiségi gyűlöletével fordul szembe a klerikális hatalmakkal. Világítani akar „A lámpásnál“, s ez akkoriban, amikor az egyház hatalma és gőgje teljében volt, — komoly, bátor tettnek számított. A regény hőse, Kovács ÁgoStcm nép­tanító öntudatos, felvilágosodott ember, aki tisztában van hivatása fontosságával és lelkiismeretesen az igazságra akarja tanítani a gondjaira bízott apróságokat. ,,Én embert, aláírok belőlük nevelni" — mondja a parasztokat megvető, nemtörő­döm öreg tanítónak. — ,, Aztán elvégre is a nemzet, nem, mi vagyunk, hanem ez apró rongyos kis népek százezrei. Ez a jövendő nemzedék. Ez a mi kezünkben van. S lia minden tanító úgy, gondolkoznék mint én, akkor a magyar nemzet számot jelentene a világon." A felesleges néphutító tár­gyak helyett a nemzeti hagyományok meg­becsülésére és hasznos gyakorlati ismere­tekre neveli a gyermekeket. Törekvései, pedagógiai elvei, haladó gondolkodása és becsületes magatartása miatt szembekerül a község kényurával, a falu papjává], aki engedelmességet, alázatosságot, és kon­zervativizmust követel az egyház beosz­tottjaitól. Jellemző kis részlet az íj ta­nító bemutatkozó látogatása. — ,,A kán­tor beszólt az ajtón; „Hallja-e öcsém, még ma illik, hogy átmenjünk a paphoz, együtt." Rendjénvalónak tartottam magam is. Köszöntein a figyelmét, indultunk azon­nal. — Öcsém — szólott Soós Antal a plé­bánia kapujánál — azután cl ne felejt­sen kezet csókolni, — Ha ö is kezet csókol nekem — fe­leltem — én is kezet csókolok. Ezzel el volt vetve sorsom kockája. A pap elémnyujlotta jóltáplált, kövér kezét. Én egyszerűen megszorítottam. Le sem ültetett. Azt mondta: — Remélem, jól viseli magát. — Na, most elmehetnek — szólott azután fakó arcszínnel. De nem nyújtotta a kezét..." Kovács tanító résztvesz a szabadság- harcban, közben feleségét elcsábítja a pap. Az egyház azonban nem választja el a hűtlen asszonytól. Hosszú huza-vona, rengeteg keserűség, megaláztatás után tudja csak valamennyire egyenesbe hozni a klérus által tönkretett életét. Egy nrátravidéki falucskában tanít tovább. A regény befejező szavai is kemény vádat tartalmaznak az úri rend ellen: „Ö Fel­sége, Kovács Ágoston mátraszéli nép­tanítónak ötven évi sikeres működése elismeréséül a koronás ezüst érdem­keresztet. — laimburgi Lelsz Emil cs. hír. nyug. udvari lovász részére, sok éven át megelégedéssel találkozott szolgálatai elismeréséül az arany érdemkeresztel adományozta.“ Gárdonyi munkájából is megérthetjük, — gyermekeinknek az igazság és becsület szellemében való ne­velése érdekében miért volt annyira fon­tos és szükséges az iskolák államosítása. Gárdonyi nevét „A lámpás“ mellett elsősorban az ifjúság kedvenc olvasmánya, az igaz hazafiság gyönyörű regénye, az ,,Egri *csillagok“ tartja fenn, Eger vár védelme. Dobónak és társainak hősiessége minden időben foglalkoztatta költőinket, íróinkat, Tinódy Sebestyéntől Vörös- martyig. Gárdonyi igen gondos forrástanulmá­nyokat folytatott, hogy hitelesen, kor­hűen elevenítse meg az egri eseménye­ket. A regényben szereplő törökök helyes ábrázolásához külön környezettanulmá­nyokat végzett Törökországban. A regény írásakor állandóan az egri várat járta. Sok stzeretettel, tehetséggel mutatja be a mű főhősét, a dolgozó nép fiát. Bor­nemissza Gergelyt. Ábrázolásának alap­ján bátor, tettrekész harcost, jó szerve­zőt, lelkes honfit, kitűnő embert isme­rünk meg benne- Izgalmasan, érdekfeszí­tően tárja elénk az író az egri vár ost­romát, a nép hősiességét, Dobónak és katonáinak retienhetetlen vitézségét, el­szántságát. Az „Egri csillagok“ a haza lángoló szeretetére, védelmére tanít ben­nünket. Egy időben színpadainkon kedvelt mü- sordarab volt Gárdonyi színműve „A bor“, amelynek erénye a hiteles Iélek- rajz. Gárdonyi stílusát jellemzi sajátos ma­gyarsága, — rövid mondatokban ír, ez mindenesetre megkönnyíti művei meg­értését, élvezetét. Születésének kilencvenedik évforduló­ján, szeretettel gondolunk „A lámpás“, az „Egri csillagok“ írójára, Gárdonyi Gézára. A ,,Komszomol- szkoja Pravda" írja: Az utóbbi évek­ben több kievi la­kos vásárolt ’ kes­keny filmvetítő- gépet és családjá­val, valamint is­merőseivel együtt, a lakásán nézi végig a legújabb filme­ket. Sztarcseusz rá­diótechnikus két évvel ezelőtt vásá­rolta filmvetítő- gépét. Vinnyicsenko pedagógus család­ja, Hrisztevics szta­hanovista munkás, Balaban tanár cs több más dolgozó rendszeresen köl­csönöz keskeny fil­met a filmkölcsön­ző vállalattól és filmvetítéssel teszi élvezetesebbé ott­hon szabadidejét.. A kievi területi fii ni kölcsönző vál­lalat. az utóbbi időben több mint. százféle keskenyjil­met adott ki kes­keny gép-tulajdono­soknak. E filmek között van a „Sztá­lingrádi ' csata", a „Makszimka", a „Karenina Anna", stb. Sok harkovi, sztalinói, odesszai, dnyepropetrovszki dolgozónak is van filmvetltögépe. Egyre több szov jet dolgozó vásárol televíziós készülé­ket is. Nemrégiben a kievi televíziós üzem egyetlen va­sárnap átven dobs gozó lakásán sze­relt fel távolbalátó készüléket. Június­ban 1200 új készü­léket szereltek fel kieviek és kievterü- leti kolhozparasz­tok számára. Kiev- ben és a kievi te­rületen jelenleg mintegy tízezer dolgom rendelke­zik televíziós ké­szülékkel. Augu/txíus 9; 111. vasúton nap Ebben az évben augusztus 9-én, vasár­nap. rendezik a vasutas napot. Vasutas dolgozóink országszerte lelkesen készül­nek a harmadik vasutas nap méltó meg­ünneplésére. Az ünnepségek keretében több vasúti tárgyú kiállítás nyílik meg, kitüntetik a munkában élenjáró vasutas dolgozókat- Ezenkívül a vasutas napolt számos vidám szórakozás, kultúrműsor, divatbemutató és sportrendezvény várja, az ünnepségek résztvevőit. (MTI) Új rádióállomás kezdte meg működését Lengyelországban Mint a „Tribuna Lu- du“ közli, Varsóban üzembehelyezték az or­szág egyik legnagyobb és legkorszerűbb rádióadó- állomását. Az új rádió- állomás a 407-cs közép­hullámon közvetít adáso­kat. A testvéri Szovjetunió műszaki segítségével 11 hónap alatt készült el a rádióállomás. Az avatóünnepségen megjelent Jozcf Cyrankie- wicz miniszterelnökhelyet- tes, Szymanowski posta- és távirdaügyi miniszter és Guminski, a Kengyel Egyesült Munkáspárt Köz- ponti Bizottsága közleke-i désügyi osztályának veze­tője. A rádióállomás legjobB építőit magas állami ki-» tüntetésben részesítették. A Szovjetunió főiskolái az új tanév előtt A „TASZSZ“ levelezője beszélgetett Vjacseszlav Jeljutyin professzorral, aki elmondotta, hogy a szovjet hatalom fenn­állása óta még soha ennyi diákot nem vettek fel az egyetemekre és főiskolákra, mint ebben az évben. Több mint négy* százezer ifjú és leány lépi át ez év őszén az egyetem kapuját­Igen megás a gyernreklialálozás Portoricssban A Portoricoban megjelenő „El Mundo“ című lap egyik cikkében rámutat a fertőzéses megbetegedé­sek és a különböző gyomorbeteg­ségek következtében fellépő magas gyermekhalálozási arányszámra. A Rio-Pedras-i kórházban uralkodó helyzetet jellemezve, a cikk így ír: „A kórházban általában havon­ként 8—10 gyermek hal meg. A nyári hónapokban azonban, ami­kor sokkal több a beteg, mindáM nap meghal egy gyermek“. A gyermekhalálozás magas arányszámát a portoricoi munkás-* ság nehéz helyzete okozza — írja a lap. — Hivatalos adatok szerint a 750.000 felnőtt lakos közül 200 ezer állandóan munka nélkül ván, 123 ezer idénymunkát végez és na­gyon sokan csak két-három napot dolgoznak hetenként. mástól. Persze, ma a mi számunkra ide­genül, elavultan hat az elbeszélés tárgya és mondanivalója, de akkor Gárdonyi mesteri képét rajzolta meg az osztályból való kiszakadásnak. Az én falum egyébként nem a feudál- kapitalizmus sárba-nyomorúságba fúlt magyar faluját mutatja be kiáltó szociális ellentéteivel, hanem elképzelt idillikus patriarchális képet, amelyet Gárdonyinál kétségtelenül a parasztok iránt érzett sze­retet. együttérzés színesít meg. Szebbnek, tisztábbnak rajzolja a falusi életet a valóságnál, mert ilyennek szeretné látni. Itt-ott azonban — ha nyugodt, mérték­tartó, szenvtelen stílusban is — feltárja az égető-nyugtalanító problémákat, be­mutatja a parasztok kiszolgáltatottságát, szegénységét, nyomorúságát. Különösen ilyentárgyú elbeszéléseiben (A törökbankó, Ebéd a körtefa alatt) ír melegszívűén, kedvesen, enyhén ironikus stílusban pa­rasztjairól­A tanítóskodás keserves éveinek élmé­nyei, megdöbbentő tapasztalatai teszik kötelessé „A lámpás“ c. kisregényét, ame­lyet a Horthy-rendszer kultúrpolitikája egész egyszerűen elsikkasztott. Ezt a kis remekművet néhány évvel ezelőtt ástuk Pt 'zabJ/i/ok befartátáisa/ (Tőiis AoiSwvrASif 1 aiumi si/rosiró TV/ííg le nem robbantottak, senki sem szólt. A légnyomás eloltotta a lámpák lángjait is. Megmozdult az alig 15 méterre lévő munkahely szene. Mire Kolossza János, a brigádvezető meg- gyujtotta lámpáját, már meg is je­lent az első lomhamozgású szürke­fehéres füstlepedő a platni felett. Ekkor fogtak hozzá mind a négyen az evéshez. Seregély Karcsi — a leg­fiatalabb — gyorsan bontotta szét a tarisznyát, neki kellett legjobban sietnie, mert legtöbbet evett. Az öreg Bakos csak éppenhogy szelt is, meg nem is a vajaskenyérből. A másik kettő, Kolossza és Csűrik An­drás elég sűrűn harapott. Amikor azután az első korty víz is leszaladt Csűrik András garatján és letette a kulacsot a lába mellé, akkor szólalt meg Kolossza, a bri­gádvezető: — Te, András... idefigyelj, cimbo­ra, tegnap hol voltál megint? Csűrik felkapta fejét és szinte el­lenségesen nézett szembe Kolosszá' val: — Úgy leckéztetsz, mint egy gye­reket, mintha éppen ma vagy tegnap kerültem volna -a bányába! — Tévedsz, cimbora. Nem leckéz­tetlek, de megkérdezlek, mint bri gádvezető: miért hiányoztál tegnap már megint? Kolossza hangja igen komoly volt Csűrik még nem hallotta így beszél­ni. Meghökkent. Félszemét kissé be­hunyva vizsgálta Kolossza arcát. Vájjon mit tud az elmúlt napról, vgjjon tudja-e, hogy... Egye fene, majd meglátjuk... — Fölényesen, szinte gúnyosan vágta oda: — Ugyan, hol lettem volna máshol, mint odahaza. Beteg voltam és kész... Senki sem felelt. Néhány pillanat múlva valamivel már bizonytalanab­bul hozzátette: — Fájt a fejem, meg a gyomrom, na.. Valahogy egyszerre ment el a má­sik három bányász étvágya. Még az örökké éhes Seregély is sietve ösz- szecsomagolta holmiját. Az Öreg Bakos törte meg a csen­det: — Hát már ölég volt az ígérgetés­ből, Andris. Azért kezdem ezzel, hogy ne hidd, megint mögelégszünk égy üres fogadkozással... Három hó­napja vettünk be a brigádba. Az el­ső hónapban csak ment valahogy. De az utolsó kettőben hat hiányt BECSÜLETTEL - TOVÁBB csináltál. Kértünk öleget, ígértél öleget. Mi nem tűrjük a szégyent. Jól dolgozol, az igaz. Ebbe nincs hi­ba. De hallottad volna, mit mondott nekem tegnap az üzemvezető! Szó- szerint ezt: „Nézze csak Bakos bá­csi, csináljanak valamit, mert ez nem mehet így tovább. A fegyelmi ülésen két bányász is a szemünkbe vágta, hogy Csurikot miért nem büntetik meg, hiszen ő is sokat hi­ányzik. Talán protekciós?“ — Szóval — szusszantott Bakos — nem is mehet ez így tovább. Két esetben még azt is megtettük, hogy hazudtunk. Azt mondtuk, hogy itt vagy, dolgoztunk helyetted, megmu­tattuk, hogy elvtársaid vagyunk és, és... itt van ni. Azt mondod, hogy beteg voltál. Micsoda beteg... ? Teg­nap e.:te csak úgv bőgted kifelé a kocs­maablakon, hogy: Szerencse fel, sze­rencse le, ilyen a bányász élete... Hát ennek vége van, érted? Ha munkaidő van, itt a helyed a bá­nyában minden becsületes bányász­nak. .. Te meg... Az öreg Bakos hirtelen elhallgatott s a stompra akasztott lámpájáért nyúlt. — Eh — Csűrik foga csikorgóit, ahogy az öreg elé lépett. — Magya­rul ez azt jelenti, hogy menjek a fe­nébe tőletek, mi? Kolossza is leakasztotta lámpáját, vizet eresztett rá, s míg a láng kí­gyózva, sziszegve felcsapott a tető felé, ennyit mondott: — Magad mondtad, cimbora. Ezen a műszakon még együtt leszünk, az­tán keress, vagy alakíts magadnak más csapatot. • A műszak vége felé közeledett, de Csűrik úgy vágta, csáká­nyozta a szenet, mintha az első órát töltené a föld alatt. Kegyetlenül dü­hös volt, iszonyúan felháborodott, hogy öt, az elismert jó vájárt, ilyen lealázó módon lökte el magától a Kolossza brigád. És ez fájt is... Gondolatai szüntelenül azon jár­tak: melyik csapatot kérje meg, hogy befogadják. Percig sem kételkedett abban, hogy neki könnyen fog .ez menni, hiszen ismerik, tudják, hogy két embert is legyőz a szénvágás­ban. Annyi az egész hibája, hogy havonta egyszer-kétszer megbolon­dul, akkor aztán jöhet az atyaisten főmérnöke, az sem tudná kicsalni a kocsmából. Ezért a kis semmiségért igazán nem kellett volna így bánni vele. De hiszen majd megmutatja ő! Be sem várja a siktát, hanem elsza­lad a négyes siklóra, ahol Tóth Ber­ci, a komája, meg Kovács Gábor, a szomszédja dolgozik. Mielőtt a Ko- lossza-brigádba jött volna, mindket­ten erősen hívták, hogy menjen hoz­zájuk. Abbahagyta az eszeveszett vagda­lózást. Ledobta a csákányt. Lehajtott fejjel, meggörbült háttal szaladt vé­gig a szállítóvágaton. Alapos nyo­más alatt állott ez a rész, bizony ki­fulladt, mire elérte a négyes tetőt. Ott fújt egyet, vizet eresztett lámpá­jára s bement az oldalvágatba. Tóth Berci, amint megpillantotta, csodálkozva zárta el a fúrógépet: — Hát te hogy kerülsz ide, koma? Csűrik intett neki, nem asart a többiek előtt beszélni a dologról. Hátrább mentek s Csűrik mindjárt kipakolt, hogy ő most szívesen át­jönne, mert.,. mert... Tóth lesütött szemmel bámulta egy ideig a gidres-gödrös talpat, az­tán kissé behúzódva a stomp okozta árnyékba, megszólalt: — Nagy hiba, komám, hogy ott­hagytad őket. Mert hát, lásd csak, most mit csináljak én a cimboráim­mal. Mindegyik pontosan tartja a műszakját, nincs miért elküldjem őket. Várj valameddig. — Én nem várok. Vagy elfogadsz holnap reggel, vagy.. — De értsd meg, hogy nem tehe­tem. Becsületes munkára nem vála­szolhatok így... — Komád vagyok, vagy nem va­gyok. ..? — Ne beszélj így, Andris! — Hát akkor megyek. És Csűrik elrohant. <a 17” ovácsnál ugyanígy járt. Sőt ő “ még azt is mondta, hogy meg­tárgyalták legutóbb: bárki legyen is az, az első igazolatlan hiány után elzavarják a csapatból... Csűrik lihegve visszafelé ballag. Roppant bizonytalannak érzi még a járást is. Nem, nem fáradság ez, Va­lami más, egészen más.,» Minden lépés után egyre mélyebben vág belé az öreg Bakos szava: „Csak úgy bőgted kifelé a kocsmaablakon... Ennek vége van, érted..Hát igaz is, hogy... Megáll. Hátát nekitámasztja aa egyik stompnak. Lámpája sután, esetlenül csüng kezében. Annyira el-* merül a gondolataiban, hogy nem is1 látja, hallja, hogy a szállítóvágat vé* géről felé dübörög egy teli csille. Kolossza nyomja, illetve tártjai vissza, mert itt erősen lejt a vágat. Jó brigádvezető, néha segít „kutyáz-i- ni“ is. Figyel előre. Még nagyobbat kiált, hogy „vigyázz“... Az a hülye ott vagy alszik, vagy.,. Minden éré-* jét összeszedi, megfeszíti karját, féla kézzel belekapaszkodik a stompbá.-i Sikerült. Már-már rá akar kiabálni dühö­sen, hogy így erre, meg arra, ne itt aludj, az apád... de a homályos derengésben egyszercsak találkozik tekintete a Csurikéval. Amaz most tért magához gondola-* taiból, kábultan néz brigádvezetőjé-i re, majd hogy nem szégyenkezve. Alig tudja kinyögni: — Veled... veled vitatkoztam vol- na most, János... — Velem? — Kolossza arcán átsu- han egy mosoly. Hümmög vagy két* tőt, leakasztja a csilléről a lámpát, úgy helyezi az egyik .Jogba", hogy a fénye mindkettőjük arcára hull. Fi­gyelik egymást. Csűrik szeméből el- tűnt a dac, a konokság, s ezt jól lát-< ja Kolossza. Zúg, mozog a bánya, mintha csak valami hatalmas föld-* alatti bőgőzenekar zenélne. A fúró-« gép zaja az, a munka édes ritmusa, az élet zenéje. S ebben a mindnyájuknak aly kedves búgásbán Kolossza egyszer csak megkérdezi: — Aztán mire mentél a vitában elvtárs? — Hogy mire? — ismétli Csűrik, — Jóra. — S hogy mégse lássa Ko­lossza az egyre jobban pirosodó ar­cát, majd az orra hegyéig bezőttyen- ti sapkáját, s úgy ismétli: — Jóra. Azt mondom neked, Kolossza elv­társ, hogy többet nem maradok ki soha, becsületemre mondom... — Hacsak — veszi át a szót a bri­gádvezető — hacsak lakodalom nem lesz nálam. De azt is leiberazzük, Igaz-e, Andris...? S csak úgy szeretetből Csurikhoz repíti sapkáját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom