Észak-Magyarország, 1953. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1953-07-24 / 172. szám

ESZAKMÄGYÄRORSZAG Péntek, 1953 július 21. I r Moszkva (TASZSZ) ' A „Pravda“ július 23-i száma „Miről tanúskodik a washingtoni értekezlet“ címnhel vezércikket közöl. A cikkben töb­bek között ez áll: A NAPOKBAN Washingtonban veget­iert az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország külügyminisztereinek ötnapos értekezlete- Az értekezlet résztvevői össze­foglaló közleményükben azt bizonygatják, hogy igyekeztek valóraváltani „kormá­nyaiknak és népeiknek a békébe, a sza­badságba és az igazságosságba vetett reményét“. A tárgyalások eredményei azonban azt mutatják, hogy a béke, sza­badság és igazságosság szavakat itt merő­ben más célokra használták fel. A washingtoni közlemény azt mutatja, hogy a három miniszter értekezlete nein vitte előbbre a nemzetközi viszonyok egyetlen égető kérdését sem. Ami pedig a koreai fegyverszünet kérdését és a Kínai Népköztársasághoz való viszony kér­dését illeti, nem Jeli"t nem észrevenni, hogy Dulles nyomására mind Salisbury, a brit képviselő, mind Bickult francia külügyminiszter mcghátrált. Salisbury és llidalilt uniójában belementek abba, hogy támogatják I.i Szín Mám, az amerikai katonai vezetőség alá rendelt kalandort abban az cselben, ha úgy találja jónak, hogy megbontsa a fegyverszünetet és újabb kalandba bocsátkozzék. Ugyan­akkor Anglia és Franciaország — létérde­kei ellenére — beleegyezett abba. hogy folytatja Kína kereskedelmi blokádját a koreai fegyverszünet után és megakadá­lyozza a Kínai 'Népköztársaság felvételét az ENSZ-be. Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy a washingtoni értekezlet az. Egyesült Államok és szüvrtgégesei közötti belső nózetéhérések és elmélyülő ellentétek jegyében zajlott le. Vonatkozik ez min­denekelőtt arra a legfőbb kérdésre, amely az értekezlet résztvevőit foglalkoztatta: milyen álláspontot kell elfoglalóink a nyugati hatalmaknak azokkal a mindenütt, szélesedő állhatatos követelésekkel szem­ben, amelyek szerint tárgyalások útján kell’ rendezni a vitás nemzetközi kérdése­ket és enyhíteni kell a nemzetközi feszült­ségét. MIBŐL TANÚSKODIK m.aga az a tény, hogy a három miniszter a Szovjet­unió képviselőjének részvétele nélkül ült össze Washingtonban értekezletre? Min­denekelőtt arról, hogy ennek az értekezlet- -*k a résztvevői nem akartak számolni Miről tanúskodik a washingtoni értekesiet az elemi nemzetközi szabályokkal és jog­szokásokkal. Senki sem tekinti normális­nak az olyan helyzetet, amikor négy ország képviselőinek értekezletét megelőzi három állam képviselőinek összebeszélése, sőt az a kísérlet, hogy rákényszerítsék az el­következő négyhatalmi értekezletre azt az időpontot és azt a tárgyalási napirendet, amelyet a négy állam egyike képviselőjé­nek részvétele nélkül és háta mögött hagytak jóvá. Ugyancsak .aligha lehet azt hangoztatni, hogy például Anglia és Franciaország képviselőinek keze ezután nem lesz valamiben is megkötve, ha sor kerül a négy hatalom képviselőinek érte­kezletére. Az amerikai sajtó szerint Dulles ame­rikai külügyminiszternek szándékában állt meggyőzni Anglia és Franciaország kép­viselőit »arról, hogy ha már nem dobják sutba teljesen a tárgyalások gondolatát, halásszák azt sohanapjára és fokozzák a hírhedt amerikai „hidegháborút“, vagyis a kártevés, a kalandok és provo­kációk politikáját a demokratikus tábor országai eilen. Salisbury és Bidault — a lapok köz­lései szerinti azt válaszolta erre, hogy kormányuk ezidőszerint nehéz helyzetbe kerülne, ha elvetné a négyhatalmi tár­gyalások eszméjét és a*/. Egyesült Államok által javasolt irányvonalat követné, mint­hogy ez az irányvonal országaik Kan ‘foko­zódó ‘ellenállással találkozik* Rámutattak arra, horgy Churchill ismeretes javaslat ál, amely szerint haladéktalanul ,.legmagasabb színvonalú ér&tkezlemt* kell tartani a Szovjetunió részvételével a vitás nemzet­közi kérdések megtárgyalására és meg­oldására, a nemzetközi helyzet józan értékelése diktálta cs éz a javaslat meg­felelt a nyugateurópai Országok lakossága széles rétegei követeléseinek* Sőt, mi több, be kellett ismerniük, hogy e köve­telések sutbadobása és az adott kérdés­ben az amerikaija rát politika tovább­folytatása a legkomolyabb belső bonyo­dalmakhoz vezet Nyugat-Európában. Az ilyesféle érvelések arra kényszerí­tették Dullest, bogy egyezzék bele a négy­hatalmi tárgyalások megtartásába, a Szov­jetunió részvételével, bár Dulles ellenezte ezt a javaslatot. 1LYMÓDON a nemzetközi együttműkö­dés ellen irányuló politikájuk teljes lfc" A „Pravda“ vezércikke lepleződésétől Való rettegés és nem a békeszeretet kényszerítette az Egyesült Államok, Anglia és Franci«ország vezető köreit arra, hogy engedjenek a néptöme­gek követeléseinek, amely nép tömegek helyeslik és támogatják a megoldatlan nemzetközi kérdések tárgyalások útján történő rendezésére irányuló követelése­ket. Az angol és francia társai támogatásá­ban részesülő amerikai diplomácia azon­ban ugyanakkor, amikor beleegyezett abba, hogy engedményeket tesz a köz­vélemény követeléseinek, minden erő­feszítését arra összpontosította, hogy a Washingtonban éppen akkor meghozott döntést ne a létfontosságú nemzetközi problémák tényleges rendezésére, hanem bizonyos saját céljaira használja fel, ame­lyeknek semmi közük sincs a nemzetközi feszültség enyhítésének feladataihoz. DuHcsrtek, bizonyos mértékig itt is sike­rült elérnie cél ját, A nglia és Francia- ország képviselői az Egyesült Államok nyomásának hatására visszaléptek a négy kormányfő közös tárgyalásának gondola" iától, s ez Cgy lépés visszafelé ahhoz a javaslathoz képest, amelyet azelőtt Chur­chill terjesztett elő és amelyet támogatott Anglia és Franciaország közvéleménye. A WASHINGTONI KÖZLEMÉNYBEN van még egy visszalépés a korábbi állás- foglaló -ró!. Ez a közlemény kísérletet tesz vi négyhal almi értekezlet feladatainak zsugorítására, az értekezletet csupán né­hány Németországra és Ausztriára vonat­kozó kérdésre korlátozza. Az a benyomása támad aZ embernek, hogy a washingtoni értekezlet résztvevői meg akarják kerülni, sőt lehetségesnek tartják figyelmen kívül hagyni az alapvető problémát, a nemzet­közi feszültség enyhítésének problémáját. A washingtoni értekezlet résztvevői azt a látszatot keltették, hogy a négy hata­lom külügyminisztereinek értekezletén meg akarják vizsgálni a német problémát és az osztrák kérdést. A washingtoni ér­tekezlet résztvevői beszéltek a német kér­désről, de egyáltalán ném azért, hogy elősegítsék az ezzel kapcsolatos alapvető kérdések megoldását. Hallgatnak arról, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország hibájából mindmáig nem­csak hogy döntés nem törtcht a német békeszerződés kérdésében, de meg sem vitatták ezt a kérdést* Futólag érintik Németország egyesítésének kérdését, de látható, hogy a washingtoni értekezletnek nem feküdt szívén Németország egyesítése, az össziiémet kormány megalakítása meg­oldásának meggyorsítása. AMINT LÁTHATÓ, előttük nem merül fel és nem is merülhet fel Németország haladéktalan egyesítésének és a békeszer­ződés megkötésének kérdése, mert szá­mukra a német kérdés mindenekelőtt abból áll, hogy megszilárdítsák az Aden- auer-klikk hatalmát Németország nyugati részében, ahol e klikk uralmának napjai esetleg már meg vannak számlálva. E klikk létezésének minden értelme a német militarizmus feltámasztásában, a hitlerista Wehrmacht ilyen, vagy olyan helyreáll!" tásában Van. Nem véletlen, hogy a washingtoni ok­irat nyíltan hangsúlyozza a három hata­lomnak azt a törekvését, hogy folytatni akarják erőfeszítéseiket ez ,,európai had- sereg“ megalakítására vonatkozó terv megvalósítása terén. Ez a terv Nyu-gat- NémetorsZag reInílitarizé 1 ását és az agíesz- szív atlanti tömbbe való bekapcsolását írja elő. Másrészt ismeretes, hogy ä bonni szerződés, amelynek ratifikálására az Egyesült Államok most fokozottan töre­kednek, előírja, hogy Németország egye­sítésé esetén Németországnak vállalnia kell mindazokat a nemzetközi kötelezett­ségeket, amelyeket a nyugatnémet kor” ihány vállalt, köztük természetesen az ,,európai hadseregben “ való részvételre vonatkozó kötelezettséget is. * MINDENKI ISMERI ezeket a terve­ket, amelyek arra irányulnak, hogy Né­metország ismét militarista állam legyen. Azt tartják szem előtt, hogy Németország fegyveres erőit tegyék az „európai had­sereg“ főerejévé, az agresszív északatl«nti szövetség rohamcsapatává. Ila ezek az egész Németországot érintő tervek meg­valósulnának — amint mindenki számára érthető — a legharciasabb militarista erők lábraállítására vezetne Európa kö’ zéppontjában, olyan háborús tűzfészek újjászületését vonná maga után, mint amilyen nemrégen a hitlerista Német­ország volt. Ezzel kapcsolatban figye­lemreméltó az a tény, hogy a ilyugat-- európai Eurzsoá sajtó szemére veti a washingtoni tanácskozás részvevőinek:’ az általuk elgondolt manőver kezdetleges* így a munkáspárti Crossmann ezt írja a ,.Sunday Pictorial“ című angol lapbán: „Mototovnak azt ajánlják, vegyen részt szeptember végén a külügyminiszter ék német kérdéssel foglalkozó tanácskozásán9 már jóelöre közlik azonban vele, hogy akármilyen javaslatot is tesz, a Kár one nyugati hatalom nem enged -atíból az éh határozásából, hogy újra feljegyverzi Nyugat-Nérne totszágot. Válaszuk a Kreml békés kezdeményezésére voltaképpen arra a fagyos javaslatra korlátozódik, hogy az oroszok vonuljanak ki övezetük­ből és egyezzenek bele az egyesített, fel- f'egy veretett Németországnak az atlanti védelmi rendszerbe való bekapcsolásába Crossmann kiemeli, hogy a kérdés ilyen felvetése, csak a tárgyalások meghiúsí’ tására vezethet és ezt írja: ,>Ugy vélem, hogy ezt a javaslatot éppen ezért tették, Dulles, miután kénytelen volt belemenni annak a tanácskozásnak a megtartásába> amelyet nem kívánt, mindent megtelt an­nak érdekében, hogy eleve biztosítsa « tanácskozás csődjét•“ A washingtoni tanácskozás egyrészt a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Anglia és Francia'örszág külügy­miniszterei értekezletének összehívása mellett nyilatkozott, amelynek bizonyos előfeltételek mellett fontos pozitív jelen­tősége lehelne. Másrészt a négy hatalom képviselőinek ezt az értekezletét olyan célokra akarják felhasználni, amelyeknek semmi közük a béke megerősítésének ér­dekeihez, semmi közük a nemzetközi fe“ szültség enyhítésének feladataihoz. Szeín- meíláthatóan feltárult a washingtoni ta" nácskozás résztvevőinek deklaratív nyilat­kozatai és valódi szándékai közötti mély­séges eltérés. Miről tanúskodik tehát a washingtoni értekezlet? Ez az értekezlet arról tanúskodik, hogy már senki sem tudja tagadni az égető nemzetközi kérdések tárgyalások útján waló megoldásának sürgető szükségessé­gét. Egyúttal a washingtoni tanácskozás és az utána közzétett nyilatkozat arról ta" húskodik, högy milyen nagyok még azok az akadályok, amelyek e kér'déséktíek az érdekelt államok közötti valóságos meg­egyezés útján történő megoldását hátrál­tatják. A NEMZETKÖZI ENYHÜLÉST elő­segítve leküzdeni ezeket az akadályokat — ez a feladat. „DoSgozzimk még jobban, legyünk még jobb katonái a béke ügyének !“ Az Országos Béketanács kibővített ütése —Az^OPszégöS Bcketanárs kibővített ülését Péter János református püspök, a Béke Világtanács tagja nyitotta meg. Ezután An dics Erzsé­bet, Kossufh-díja* akadémikus az Országos Béketanács elnöke számol; be a Béke Világtanács budapesti üléséről és a magyar békemozgelon*' feladatairól. A Béke Világtanács budapesti ülése — mondotta többek között — szervezeti és politikai téren egyaránt újat adott. Azok, akik a bécsi kongresszuson, még csak mint megfigyelők, érdek­lődők vettek részt, eljöttek Buda. pestre is, de itt már tevékenyen ki­vették részüket, a munkából. Megje­lenésük azt jelentette, hogy nemcsak érdeklődnek immár, hanem aktív részesei, vezetői lettek a szervezett nemzetközi b ék emozg alomnak. Politikai téren is sok újat, hozott a budapesti ülés. Beszámolhatott az eddig elért nagy sikerekről, a tö­megpusztításra alkalmas fegyverek használatának, a háború kiszélesítő, sének megakadályozásáról, a nem­zetközi politikában mutatkozó eny­hülésről, amelyek jelentős részben a nemzetközi békemozgalom egyre erősödő tevékenységének eredmé­nyei. Mindenki előtt világos lett, hogy a békés tárgyalások, kölcsönös engedmények, megegyezés ufján a nemzetközi politika összes vitás kérdését meg lehet oldani. A továbbiakban rámutatott, hogy a Béke Világtanács budapesti ülése nemcsak nagy nemzetközi esemény volt, liftnem ugyanakkor nagy ma­gyar nemzeti esemény is: bskemoz- gaimunk eredményeinek elismerése, a népek rokonszenvének megnyilvánu­lása, Még rendíthetetlenebb lett, ké­pünk bizalma és hite abban a meg­győződésben, hogy a békemozgalom legyőzhetetlen. A továbbiakban a béke ellenségei­nek újabb mesterkedéseivel foglalko­zott. Hangsúlyozta, hogy a békemozgalom nagy eredmé­nyeinek nem szabad elkápráztat- niok a békeharcosokat, nem sza­bad elfeledniük, hogy az ellen­ség nem alszik, nem tette le a fegyvert. Nem volt véletlen, hogy éppen a Béke Világtanács ülésének idején rendezték meg elvetemedett provo­kációikat: a déikoreai kormány al­jas támadását a fegyverszünet meg­kötése ellen, a berlini fasiszta pro­vokációt, a Rosenberg-házaspár ki- végzését. t. Ezek a módszerek eenkit nem győztek meg arról, hogy az Egyesült Államok kormánykörei békét akar­nak _ mondotta Andics Erzsébet. Csak ellenkező hatásuk lehet: még teljesebbé teszik az Egyésült Államok vezető köreinek már most is tapasztalható nemzetközi elszige­telődését. Andics Erzsébet hangsúlyozta, hogy a népek saját tapasztalataik­ból tanulják meg igazán, ki akarja valóban a békét, ki harcol a béke megszilárdításáért, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért. A Szovjetunió az utóbbi időben egész sor nagyjelentőségű nem­zetközi kezdeményezéssel tett tanúbizonyságot őszinte béke­akaratáról. s a népek szerte a világon örömmel fogadták eze­ket a kezdeményező lépéseket, amelyek valamennyi nép alapve­tő érdekeit szolgálják. A népek biztonságának ügyét szolgálta, a nemzetközi imperializmus, a há­borús körök ügynökeinek. Bari­jának leleplezése is. Mindezeknek az erőfeszítéseknek eredményeképpen még nagyobbra nő mindenütt a békemozgalom — hang­súlyozta Andics Erzsébet-. — Ezt, ta­pasztaljuk mi, magyar békeharcosok is országunkban. Mindent megteszünk, hogy a bé- kemozgalmaf hazánkban még jobban fellendítsük Ebben a küzdelemben hatalmas segítséget kapuink pártunk és kor­mányunk bölcs intézkedéseivel; pár­tunk és kormányunk politikája a bé­ke politikája, mert országunkat, a béke Országát, a béke világfrontjá­nak fontos szakaszát még erősebbé, még rendíthetetlenebbé feszi. Befejezésül kiemelte, hogy a magyar békeharcosokra a párt cs a kormány új intézkedései fo­kozol t feladatokat rónak, külö­nösen a, felvilágosító tmmlca terén. Tömörüljünk még elszánfabban a béke ügyének nagy vezetője, a Béke Világtanács mögé! Támogassuk még jobban pártunkat és kormányunkat! Dolgozzunk még jobban, legyünk még jobb katonái a béke ügyének, amely­ről ma jobban tudjuk, mint tegnap és holnap többen tudják majd, mint ma, hogy legyőzhetetlen! — fejezte be Andics Erzsébet beszédét. Több felszólalás hangzott, el ez­után. Péter János református püs­pök az elnöki zárszóban megállapí­totta: a felszólalók valamennyien magukévá tették a Béke Világtanács felhívását, mert magáévá tette ezt a felhívást egész dolgozó népünk. — Ahhoz, hogy dolgozó népünk valóban jól tudjon élni azokkal a ls^- hetőségekkel, amelyeket a párt és a kormány új intézkedéseiben kapott, s hogy mindebből népünk számára egyre több jó származzék, járuljon hozzá a mi személyes munkánk és bókebizottságaink tevékenysége is — mondotta befejezésül Péter János. Megyénk legjobb és leggyengébb kombájnosal aratógépkezelői A LEGJOBB KOMBA JNOSOK; í. Cseh Kálmán II. Mezőkövesd 190 hold, 1505 mázsa 2. Tirpák Ferenc Hejőpapi lf?4 höld, 1720 mázsa 3. Cseh Kálmán I. Mezőkövesd 170 hold, 1575 mázsa A LEGJOBB ARATŐGÉPKEZELÖK: 1. Varga Sándor Hejőpapi 194 hold 2. Lebanez János Hejőpapi 174 hold 3. Tóth Péter Ernőd 167 höld A LEGROSSZABB KÖMBÁJNVEZETÖK: Petró József Tfiktaharkány 76 hold Dusza András Mezőnyárád 66 höld Bari János Hejőpapi 54 hold A LEGROSSZABB ARATŐGÉPKEZELÖK: Kovács István Taktaharkány 19 hold Sinka János Mezőcsát 0 hold Kassai Barna Alsózsolca 3 hold A borsodi rádió mai műsorából tótja . . •“ (HftWi János jtleMtá.T —* 30 éves a perecesi bányász sportkör. (Ne­mes Péter riportja.! — A mezőkövesdi Matyóházbííi iAcs Éva riportja.} ..Aratás'1. Borsodi Gyula novellája- — Látogatás Nagy Sándornál Ujcsanálosón. — Mezőgazdasági híradó. — Nagyobb megbecsülést az ongai építkezés női dol­gozóinak, — „Morgó szomszéd i§ be* fimerikai gazdáinak parancsát teljesítve, a Laniet-kormány máris megkezdte a washingtoni utasítások végrehajtását A francia kormány szerdai folyta­tólagos minisztertanácsán foglalko­zott az indokínai katonai és gazda­sági helyzettel és úgy döntött, hogy légihíd-jellegű állandó és folyama, tos összeköttetést állít fel Francia- ország és Indokína között a csapat- szállítások meggyorsítására. Egy másik döntése arra, irányul, högy fokozza „önkéntesek“ toborzását aZ ,, indokínai francia expedíció» hadsereg számára, addig is «z anyaországban- 3 rendes katonai szolgálatukat teljesí­tő egységek állományából fog to­vábbi erősítéseket küldeni Indókí- nába. Ä július 14-i gyilkos rendőrsortűs áldozatainak temetése Parisban Párizs népe szerdán sokezres tö­megben vett búcsút a július 14-i gyil­kos rendőrségi sortűz hat algíri és egy francia munkásáldozatától. A kora délelőtti óráktól délután 3 órá­ig, a temetés időpontjáig, Párizs né­pe a francia fémipari munkások székházában felállított ravatalokhoz járult, hogy lerójja utolsó tiszteletét a francia munkásosztály és a francia nép hősi halottai előtt. A koporsókat elborították a koszorúk százai. A néma tiszteletadás ünnepélyes­ségét megzavarta a rendőrség durva és a legnagyobb felháborodást keltő beavatkozása. A felvonulás rendjé­nek „biztosítására“ nagy számban kivezényelt rendőrség parancsnoka, felsőbb utasításra hivatkozva, azzal a követeléssel állt elő, hogy a teme­tést intéző bizottság távolítsa el a hat algíri halott koporsóját borító zöld-íeher algiri lobogót. A bizott­ság, hogy ne adjon ürügyet a továb­bi provokációkra — eltávolította a nemzeti lobogókat, egyúttal azonban levette a Maurice Lurot, a francia nemzetiségű halott koporsóját borító trikolort is, ezáltal is tanúságot té-t ve arról, hogy az áldozatok, a fran­cia és az algiri munkásosztály fiai, életükben és halálukban is együvé tartoznak. A gyászolók sorában megjelentek az ipari üzemek dolgozóinak népes küldöttségei, valamint a francia köz­élet képviselői. Jelen volt Petit tá­bornok, a szenátus haladópárti tag­ja, Emanuel d'Astier de la Vigerie* haladó képviselő, Gaston Monmous- seau, a CGT titkára, Jeanette Ver- meersch és Marcel Paul, a Francis Kommunista Párt Központi Bizott­ságának tagjai, Alice Le Léap, S CGT bebörtönzött főtitkárának fele­sége és sokan mások. Az iráni Az „Asziaje Djavan“ határozatot közölt, amelyet a nemzeti front hű- veinek és pániránistáknak gyűlésén fogadtak el julius 22-cn az iráni par­lament épülete előtti téren. A határozat kimondja: a gyűlés résztvevői támogatják « Moszadik- körmányt és „határozottan követelik a múlt évi julius 21-i véres esemé­nyek bűnöséinek és cinkosainak bí­róság elé állításét és megbüntetését.“ A határozat követeli a parlament feloszlatását. A „Djarasz" közli azt 6 határoza­tot, amelyet ugyanaznap a demokra­tikus szervezetek gyűlésén fogadtak el A határozat követeli -a múlt év julius 21-i események bűnöseinek megbüntetését, a parlament feloszla­tását, — „amely többször bebizonyí­totta, hogy reakciós“ — továbbá de­mokratikus alapon az egész ország­ban haladéktalanul uj választások h e ly z e t megtartását, a Truman-program 4^ pontjának megvalósításával foglalko­zó hivatal felszámolását és az ame­rikai katonai tanácsadók kiűzését) Iránból. A határozat követeli, hogy! létesítsenek baráti kapcsolatokat! minden országgal, amely tisztelet­ben tartja Irén szuverénitását és ezekkel az országokkal szélesítsék ki a gazdasági kapcsolatokat. A határozat, a továbbiakban azt mondja: „Követeljük, hogy a kor­mány nemzetközi téren tegyen met* mindent a háborús tűzfészkek bé­kés tárgyalásokkal való felszámolá­sa és a hidegháború megszüntetesai érdekében.“ A határozat végül követeli, hogy szüntessék meg a hadiállapotot ad országban és engedjék meg a de­mokratikus pártok és szervezetek) szabad tevékenységét. Melegvlz-diJ melegvíz szolgáltatása nélkül... Miskolcon a Hoffman Ottó ut­cai I. bérhazban a múlt év ne­vem bőrétől a kazánt nem lehet befűteni, nmi 24 család tisztálko­dási lohe tőségét bénítja meg. Ez­előtt két hónappal már javították ugyan a kazánt, mégsem mű­ködik. A melegvízdíjat a KIKÍ megköveteli a lakóktól, de meleg­víz nincs. Kérjük az illetékeseket, hogy a legrövidebb időn belül ja­vítsák ki ezt a hibát. A Hoffmann Ottó utcai I4 bérház 24 családja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom