Észak-Magyarország, 1953. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1953-07-19 / 168. szám

tf* <r AK <V? A G V ARORSZAG Vasárnap, 1953 Julius 19. A dolgozók emelkedő életszinvonaláéet I Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió élelmiszeripara az ötö­dik ötéves terv elmúlt két éve alatt 27 százalékkal emelte termelését és több mint 11 milliárd rubel értékben ter­melt terven leiül éleimiszecoi kk eket. A szovjet élelmiszeripar termelése hatalmas mértékben növekszik. A múlt évihez viszonyítva a zöldség­félékből készült kon7ervek előállítása 16 százalékkal, a fagyasztott gyümölcsök és zöldségfélék előállítása pedig 66 szá­zalékkal emelkedik. Nagy figyelmet fordítgna),, arra, hogy mind több friss gyümölcsöt szólítsanak a fővárosba és az ipari központokba. Varsó (TASZSZ) Évről évre ia,vui a lengyel dolgozók ellátása- Az ipar és a mezőgazdaság ter­melésének szakadatlan emejjcedése ered­ményeként a nemzeti jövedelem is állan­dóan nő és ez magával vonja a reálbérek és a vásárlóerő emelkedését. A múlt évben az áruházak és boltok száma a városokban 77.3 százalékkal na­gyobb volt, mint 1949-ben- Ez év végére Varsóban az üzletek száma még jobban megszaporodik. Ez év első -felében Varsó­ban több mint háromszáz élelmiszer és egyéb áruházát nyitottak meg, az év végéig még száz üzletet adnak át a for­galomnak­Nowa Hután, a kohászok új városában 22 üzlet nyílt meg ebben az évben. Berlin (MTI) A Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi cs közellátási minisztériuma közölte, hogy július 16‘tól a Német De­mokratikus KöztÖma??£bí,n és Berlin demokratikus övezetében minden bur­gonyafajta szabadon és korlátlan mennyi- régben vásárolható az eddigi kötött piaci áron. A Német Dem&kj\atikus Köztársaság­ban eddig csak jegyre szojgálta-ttak ki burgonyát­A Szovjetunió nagymennyiségű zsiradékot szállít a Német Demokratikus Köztársaságnak Berlin (MTI) A demokratikus német sajtó híradása szerint a Szovjetunió ti. év harmadik negyedében fokozott mennyiségű zsiradé­kot szállít a Német Demokratikus Köz­társaságnak. A Nemet Demokratikus Köztársaság lakossága e három hónap során kétszer- annyi vajat, csaknem kétszerannyi étola­jat ég húszszorannyi zsírt kap a Szovjet­uniótól, mint az év első hat hónapja alatt­A Szovjetunió 1953 első felében nagy­mennyiségű gabonát közel háromszázezer tonna búzát, valamint vajat, zsírt és egyéb élelmiszert szállított a Német Demokra­tikus Köztársaságnak. Walter Ulbricht beszédei mondott a lauchkammeri „Rákosi Mátyás“ kokszolóüzem dolgozóinak gyűlésén Berljn (MTI) Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártjának főtitká­ra, mipiszterelnökhelypttes a lauch- hammerl „Rákosi Mátyás“ kokszoló­üzem dolgozóinak gyűlésén mondott beszédében a Német Demokratikus Köztársaságban jupius 17-én lezaj­lott fasiszta puccskisérlet hátterével és igazi céljával foglalkozott. Walter Ulbricht mindenekelőtt el­ismerését fejezte ki a kokszolóüzem dolgozóinak, akik junius 17(-én el­kergették az ellenség lázitó- ügynö­keit és öntudatos fegyelmezettséggel folytatták a munkát. — A Német Demokratikus Köz­társaságban, Nyugat-Némc tomzággal ellentétben a munkásosztály a ve­zető erő — hangoztatta Ulbricht. — Mindig nyitva kell tartani a szemét, hogy felismerje' a nép ellenségeit, akik szívesen állítanák vissza a mo- hopoltőke egykori uralmát. — Németország Szocialista Egy- s,égpártja mindent megtesz a dolgo­zó nép életviszonyainak megjavítá­sa érdekében, de nem tárgyalunk azokkal az elemekkel, amelyek az amerikai konszernek és bankok urai­nak szolgálatába1, igyekeznek meg­zavarni békés építőmunkánkat és uszítanak a Német Demokratikus Köztársaság kormánya ejlen. Minden munkásnak, parasztnak és értelmi­séginek tudnia kell, hogy a dolgo­zók . életszínvonalát csak a termelé­si előirányzat teljesítésével, a szük­ségleti cikkek termelésének fokozá­sával lehet emelni. A lauchhammeri „Rákosi Mátyás'1 kokszolóüzem dolgozói a gyűlés vé­gén teljes bizalmukról biztosították a pártot és a kormányt, megfogad­ták, hogy továbbra is teljesítik és túlteljesítik termelési előirányzatu­kat. Az elmélet napi kérdéseid A mimká6*paraszt «követségről A munkás-paraszt szövetség erő­sítése, egyre szorosabbra fűzése pártunk minden egyes tagjának egyik legfőbb kötelessége. Lenin és Sztálin elvtársak arra tanítanak bennünket, hogy a munkások és parasztok szilárd szövetsége nélkül lehetetlen győzelemre vinni a szó. cializnaus ügyét, hogy e szövetség nélkül nem lehet felépíteni a szo­cialista társadalmat. A munkás-paraszt szövetség a proletariátus " diktatúrájának az alapja. Minél szilárdabb tehát ez a szövetség, annál erősebb népi de­mokratikus államunk, annál na­gyobb léptekkel haladunk előre a szocializmus építésének útján. Pártunk mindig, de különösen a felszabadulás után mindent meg­tett a munkások és parasztok szö­vetségének megszilárdításáért, poli­tikai, gazdasági és kulturális ,kap- cSolataik elmélyítéséért Fényes bi­zonyítéka ennek a párt központi vezetőségének legutóbbi ülésén ho­zóit, határozat ér, az ennek alapján kidolgozott új kormányprogram is. Mint ahogy Nügy Imre elvtárs mondotta a budapesti párfa-kfíva értekezleten: ,-a központi vezetőség határozata az eddiginél sokkal szé­lesebb alapokra fekteti a munkás- paraszt szövetséget, megszilárdítja a középparasztsághoz való viszonyun­kat és ezzel biztosabb alapokra he­lyezi népidemokratikus rendszerün­ket.“ A központi vezetőség határozata alapján kidolgozott új kormánypro­gram nagy lelkesedést váltott ki mind p munkásosztály, mind a dol­gozó parasztság soraiban. Azok a nagyjelentőségű határoza­tok és intézkedések, amelyeknek megvalósítása már is folyamatban van, mégjobban elősegítik, felélén­kítik a város és a falu, az ipar és a mezőgazdaság együttműködését, elmélyítik » munkásosztály és a középparaszDág jó viszonyát, — elősegítik a középparasztok foko­zottabb bevonását a szocializmus építésébe. Sztálin elvtárs — a kö­zépparasztok fokozottabb bevoná­sáról a szocializmus építésébe — a következőket mondotta: ,.A fő do­log most abban van, hogy a kö­zépparasztokat a proletariátus köré tömörípük, hogy újból megnyerjük őket. A fődolog most abban van- hogy összefogjunk a parasztság zö­mével. anyagi és kulturális színvo­nalát felemeljük cs ezzel a zömmel együtt haladjunk előre a szocializmus felé vezető úton. A fődolog most abban van, hogy a szo.cializmust együtt, építjük a parasztsággal, ok­vetlenül a parasztsággal együtt és; okvetlenül a munkásosztály vezeté­se alatt, mert a munkásosztály ve­zető szerepe a legfőbb biztosítéka annak, hogy az építő munka a szo­cializmus felé vezető úton fog majd- haladni.“ A párt politikája, a kormány in­tézkedései lehetővé teszik, hogy a dolgozó parasztság a jövőben még- nagyobb biztonságban, nyygodta.b- ;ban gazdálkodhasson, bőven vlhe?se szabadpiacra terményfeleslegét, s módja legyen mégtöbbet vásárolni. Ennek érdekében a jövőben még ■nagyobb .mennyiségben, bővebb vá­lasztékban jutnak fontos ipari cik­kek o -falura. A párt, és a kormány itövább fogja javítani a falu dolgo­zóinak- ellátását ruházati és más egyéb ipari cikkekkel. Munkászosztá- jlyunk áldozatkész helytállása, érté­kes munkasikerei, a vállalások ma­radéktalan teljesítése a biztosítéka annak, hogy még több gép, műtrá­gya, cipő, ruha -s más egyéb ipari cikk jut a falunak. Ez is erősíti, szorosabbra fűzi a munkás-paraszt szövetséget,. A munkás-paraszt szövetség erő­sítéséhez dolgozó parasztságunknak is hozzá kell járulni. Biztosítania ken a város és a falu élelmiszer- .szükségletének bőséges kielégítését. Adjon minél több — a mezőgazda­ságból származó — ipari nyersanya­got, emelje a mezőgazdaság termés­hozamát, termeljen minél több és jobb minőségű mezőgazda-sági ter­méket. Végezze el pontosan, határ­időre az egyes mezőgazdasági mun­kákat ™ most például: az aratást, a cséplést és a betakarítást, —— tel* jesítse maradéktalanul az állam iránti kötelezettségét. Munkásosztályunk bizakodva és várakozóan tekint hű szövetségese, a dolgozó parasztság felé, amely érzi ezt a várakozást, megérti az idei aratás .és betakarítás fokozott jelentőségét és derekas munkával, .példás helytállással járul hozzá a munkás-para*zt szövetség erősíté­séhez. A munkás-paraszt szövetség — népidemokratikus államunk alapja ~ Jólétet és gazdagságot ad a falu népének. Erősítse tehát ezf a szö­vetséget tőle telhetőén a dolgozó parasztság is. Erősítse azzal, hogy az aratps-c.-éplés nagy munkájában egymással versenyezve küzdjön az­ért, hogy a lehető legkisebb szem- veszteséggel, gyorsan takarítsák be a gazdag termést. Erősítse ázzál, hogy szerüoefordul mindazokkal, akik ezt a szövetséget megbontani szeretnék, — kíméletlenül leplezze le a kulákokat. Tegyen eleget ha­táridőre maradéktalanul állam irán­ti kötelezettségének, — adja az el- 1ső gabonát a hazának. Hz EfüSZ gazdasági és szociális tanácsának ülésszaka Genf (TASZSZ) Az ENSZ gazdasági és szociális taná­csúnak július 15-i es 16-i ülésélj foly­tatódott az elmaradott országok gazda­sági fejlesztése kérdésének általános vi­tája. Egyiptom és Venezuela képviselője beszélt a július 15-i ülésen. A július 16-i délelőtti ülésen elsőként India képviselője szólalt fel- Kijelentette, igen elégedett a Szovjetunió képviselőjé­nek azzal a közlésével, hogy a Szovjet­unió részt vesz az ENSZ-nek az elmara­dott országok gazdasági fejlesztését szol* gáló kiszélesített technikai segélypro­gramjában és 1953-ra négymillió rubelt irányoz elő az elmaradott országok tech­nikai segélyalapjára. Liu Ceian-Sen, a Szakszervezeti Világ-, szövetség képviselője felszólalásában töb­bek között kijelentette, hogy a Szovjet­unió döntése, amelynek értelmében anyagi eszközökkel járul hozzá az elmaradott or­szágok technikai segélyezéséhez, fontos gyakorlati hozzájárulás az elmaradott or­szágok gazdasági fejlesztése elősegítésé­nek ügyéhez. Az ülésen ezután Belgium és Argentina képviselője szólalt fel­70.000 gyermek született házasságon kívül amerikai katonáktól Angliában A „Daily Worker“ Angiin Kommunista Pártjának központi lapja írja: 7Ó-000 htizassá- gonkívül született gyermek az „ered­ménye“ az amerikai csapatok jelenlété­nek Angliában — állapítja meg az Egyesült Államok kongresszusának egy tagja. Mrs. Francis P- Bolton ohioi repu­blikánus szenátor sürgeti a. kongrrsz- szusf, hogy intéz­kedjék ezeknek a csecsemőknek jövő­jére nézve. Felveti azt. a kérdést, mi lesz, ha az Egyesült /Illantok nem vál­lalnak felelősséget a 70.000 angliai, a 100.000 japán és az 50-000 német gyer­mekért, akik mind amerikai katonák­tól születtek. A „Daily Worker" tudósítója a továb­biakban közli, hogy Oxfordban, ahol igen sok amerikai, tartózkodik, a Far zasságon kívül szü­letett gyermekek arányszáma rendkí­vül magas. B második világháború 1953 június 14-én j'e^7 . feketR CD ...........—-----------------I svajcisapk<is L IY egyén hagyta el Nyugat-Berlint. Alig­ha gyanította volna valaki, hogy ez a svájcisapkás ember éppen az imént fejezte he cinkosaival együtt annak a kajandorváüaljiozásnak az előkészítését, ame­lyet a szenzációra éhes reakciós bonni sajtó már rég­óta „X-napnak” nevezett el... A feketesapkás ismeretlent Ernst Reuternek' hív­ják. Cinkostársa Schiumachernek és Ollenhauernek, tagja a Németprszági Szociáldemqkrata Párt vezető­ségének. Amikor 1948-ban a nyugati hatalmak befe­jezték a népiét főváros feldarabolását, Reuter Berlin nyugati szektorainak „kormányfunkciókat ellátó" pol­gármestere lett. Június 14-ón Ernst Reuter elhagyta berlini rezi­denciáját. Utazásának célja ez alkalommal Bécs, az osztrák főváros yqit. Reuter egyáltalán nem kéjuta­zásra indult, panem azért távozott minél messzebb BérlintÓi, hogy alibit szerezzen magának azokra a napokra, mikór végrehajtják az általa előkészített gaztettet -.. ís fönvlmi I amikor három nap múlva, vagyis-----------------—------! június 17-én a Nyugat-Berlinben kiképzett fasiszta terrprlegénypk a német főváros demokratikus szektorára rontottak, Jipgy rendzavará­sokat idézzenek élő, pusztítsanak, égessenek és gyil­koljanak, akkor a nyugat berlini polgármester Becsben tartózkodott. COü kilométerre az általa előkészített SyujtQgaíás színhelyéiül, s jól megjátszott csodálko­zással 'állt a nyugati hírügynökségek tudósítói elé. A berlini események? Számára ez a ,,legteljesebb meg­lepetés” . . . ő természetesen „teljesen ártatlan“14 a fa­siszta provokációkban. Reuter, miután ilyen ügyes „bizonyítékokat gyár­tott.“ arra vonatkozóan, hogy semmi része sincs a berlini fasiszta kalandban, arra számított, hogy a to­vábbiakban is meg tpd.ja őrizni a törvény tisztelő „ha­zafi41, a német nép érdekeinek „védelmezője“ álarcát. De a fasiszta kaland kudarcot szenvedett. Apróhb provokátorokat bővjben fogtak el. Az összeesküvés felgöngyölített szála} a bonni klikk főkolomposaihoz, a tqbbi közt. a fekete svájcisapkás demagóghoz, Ernst Reuterhez, Nyugat-Berlin polgármesteréhez vezetnek. A „Xevtés Deutschland“ című demokratikus újság tel­jes joggal írja, hogy Adenauer, Kaiser, QHeniiauer és Reuter több év óta tervszerűen készítették elő a ber­lini fasiszta provokációt, nevelték a provokátorokat. I Ernst Ríuler I Tl0m 'elsőízben próbálkozik ilyes­——---------:----------------! fajta manőverekkel. Két évvel ezelőtt, 1951 augusztus I3-án pontosan ugyanígy hagyta el Nyugat-Berlint és utazott Bajorországba, hogy ólt „néhány szabadnapot“ töltsön. Röviddel uta­zása előtt pedig meghívta azokat az ifjakat és leányo­kat, akik azokban a napokban Berlin demokratikus szektorában gyűltek össze a III. Világifjúsági és Diáktalálkozóra, hogy látogassanak el Nyugat-Beriin- bo és győződjenek meg a „nyugati szabadságról". Meghívását világgá kürtölte az amerikai rádió és a nyngatnéipotországi sajté). Ugyanakkor titokban pa­rancsot adott a Stumm-féle rendőrségnek, hogy hasz­náljon fegyvert, amint a demokratikus fiatalok eleget tesznek a meghívásnak. A világ közvéleménye nem felejtette el, miiyen vérengzést vittek véghez a Reu- ter-féle terroristák 1P5Í augusztus 1 őréi!» amikor a fesztiválon résztvevő ifjak és leányok énekszóval Nyugat-Berlinbe indullak. A vérengzés fptiűnöse, Jírnst Reuter, akit kellemes bajorországi magányában megrohamoztak az újságírók, akkor is mint, most: ér- tetlen arckifejezéssel lépett a nyilvánosság elé. Mé­szárlás Nyugát-Berlínben? Ez az esemény egészen megrázta és felháborította“ őt... Aki ismeri I Ernst Reuter kacskaringós életűt­-------------------! ját, szennyes pályafutásának egyes szakaszait, az már régóta nem csodálkozik cinizmusán és elvetemültségén. Ernst Reuter az első világháború végén, a Ho- henzollern-dinasztia összeomlásakor elhalározta, hogy baloldali frázisok segítségével csinál karriert. A szé­les néptömegek kegyét ha.jbászva, befurakodott a kommunista párt soraiba. De ez a politikai kalandor nem tudott, tőkét gyűjteni megjátszott „forradalmi- ságával”, mert a munkások éberek voltak. Reutert le­leplezték. Akkor belépett a szociáldemokrata pártba és egype közelebb furakodott e párt vezetőségéhez, amely már régóta nem volt jnás, mint. á német monopoltőke kiszolgálója. Zsebében a szociáldepiokrata párt iga­zolványával, szívében a karrierista hajlamokkal, már nem volt nehéz megfelelő állásra szert, tenni. Ernst Reuter rövidesen városi tanácsos lett, majd kinevez­ték Magdeburg főpolgármesterének. Reuter 1930-ban elérte a hőn óhajtott célt", kép­viselői mandátumot kapott a Reichstagnan. Reuternek akkor már befolyásos barátai voltak Nyugat-Nómet- ország nagyiparosai és pénzemberei között. Ezek tisz­tában voltak Reuter kutyahűségével és besegítették őt a wciipari köztársaság pariapíenijébe. De Ernst Reu­ternek ez alkalommal nem volt szerencséje: abban az időben került a. politikai porondra szociáldemokrata vezetőként, amikor a rubrvidéki monopóliumok mar másik lóra tették fel a tétet: egy év múlva a hitleris­ták kerültek uralomra. Reuter f935-ben külföldre utazott’. Egy év múlva barátainak, a ruhrvidéki pénzmágnásoknak befolyá­sába nagyíizetésü állást kapott a török kormánytól, s szoros kapcsolatba lépett a náci Franz von Papennel, Hitler akkori törökországi követével. Meg kell je­gyezni, hogy Reuter azoknak a kevésszámú emigrán­soknak egyike volt, akik a fasiszta diktatúra idején útlevelet kaptak a hitlerista külügyminisztériumtól,.» utárf Reu­ter hamarosan megtalálta helyét: meg-< egyezett á bonni revansisztákkal és védnökeikkel* A jelenlegi nyugatberlini polgármesternek minden kétségen kívül igen nagy „érdemei" vannak ab-*, ban, hogy Nyugat-Berlin az ulóbbi években háborús tűzfészekké, fasiszta provokációk melegágyává, a béke és Németország békés egyesítése ellenségeinek tá­maszpontjává vált, Reuter a németek akarata ellenére már öt év óta tartja fenn cinkosai segítségével a „frontváros" rendszert. Berlint ő maga nevezte at „f romvárosnak" * Ernst Reuter nemcsak „kormányfunkciókat; ellátó polgármester", hanem tagja az úgynevezett nyugat- berlini „katonai és gazdasági tanácsnak" is, amelybe mellesleg szólva olyan személyek tartoznak, mint pl. Schwennicke, a Siemens-konszern igazgatója, a volt1 Gestapo ügynök. Reutert az a kitüntetés is érte, hogy a nagyiparosok klubja, a válogatott kizsákmányolók- nak ez az egyesülete tiszteletbeli tagjává választót*«» Reuter a polgármesteri fizetésen kívül tekintélyes ősz* szegeket kap azért, mert számos állást tölt be külön­böző nyugatnémetországi részvénytársaságok felügyelő bizottságaiban._____________________ Nem feledkeznek meg a, nyugatberlinf ptol­------------------—m---------------------— gármesterrol külföld: védnökei sem, akik bőkezűen megfizetik Reuter szol­gálatait. Nemrég pl. az Egyesült Államokban járt és uszító beszédeiért 6.000 dollár „tisztoletdíjat" kapott, Reuter azért utazott az Egyesült' Államokba, hogy átvegye városi tanácsa számára a soronkövetkező dolláradományt, — tudvalevő ugyanis, hogy a fasiszta provokációk elég sokba kerülnek. Reuter hűen szolgába azokat’, akik' gyűlölik' t. békét és ezért, hallatlan terrorral üldözte Nyugat- Berlinben az összes békeszerető és demokratikus ér­zelmű lakosokat, Tavaly július 10-én a, fasiszta ter­rorlegények egyik gyülekezetén nyíltan kiadta a „jel­szót": Olyan embereknek, akik a Szovjetunió barátai­nak tartják magukat, nincs helyük Nyugát-Berlínben" A Reuter-féle „vezetés" eredménye a drákói rendőri terror, a demokratikus szervezetek' ellen intézett tá­madások, az orvul elkövetett politikai gyilkosságok. Berlin nyugati szektoraiban Reuter polgármester ál­dásával 32 fasiszta szervezet fejt ki nyilt tevékeny­séget, W. G. Burchett, ismert angol újságíró Ernst Reutert jellemezve, a következőket írta a „Daily Ev- press”-ben: „Becsületbeli dolog számára, hogy túl­tegyen minden nácin. Szíve szerint minden kommu­nistát, felakasztatna... Reuter állandóan abban re­ménykedik, hogy Berlint, új Szarajevóvá változtatja, allot a harmadik világháború szikrái lángralobban- nak. ________________________ Ezeket a seroka! I tavaly júliusban írták'. Az---------------------------:---------------! 1953 június 1 7-i események meggyőzően bizonyítják, hogy milyen jól értékelte az angol újságíró Nyugat-Berlin polgármesterének „te* yekenységéi"» ERNST REUTER, A PROVOKÁTOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom