Észak-Magyarország, 1953. július (10. évfolyam, 153-179. szám)
1953-07-17 / 166. szám
3 északmagyarokszag Fentek, 1953. .július 17. A francia dolgozók felháborodottan tiltakoznak a július 14-i rendörprovokácíó ellen A „1‘Humanité" közli a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának nyilatkozatát, amely tiltakozik a julius 14-i rendőrprovokáció ellen. A nyilatkozat megemlékezik azokról az algíri és francia halottakról, akik együtt ontották vérüket a Nation-téren a demokratikus jogok védelmében és biztosítja azok családtagjait a francia proletárok és minden francia demokrata cselekvő együttérzéséről, majd üdvözletét küldi a brutális rendőrterror sebesültjeinek. A demokráciaellenes összeesküvés emberei — folytatja a nyilatkozat — feldühödtek annak a széleskörű egységnek a láttán, amely a julius 14-i tüntetés során megnyilatkozott, s amely megmutatta a szabadságjogok védelmében kialakult népi egységet. A törvénytelen provokációk azonban nem leplezhetik annak a kormánynak gyengeségét, amely lábbal tiporja a nemzet igazi érdekeit. E provokációk ugyanakkor megsértik a népek demokratikus törekvéseit is. Franciaország dolgozói erélyes választ adnak majd a kormánynak arra a kísérletére, hogy megfélemlítéssel akadályozza meg r legszélesebbkörű egységet és erőszakkal vessen véget a szabadság- jogokért folytatott küzdelemnek. Eszközeink: még nagyobb lelkesedéssel folytatott egységes akció, a munkásosztály egy ségf rontj ának megerősítése, s minden demokratikus és nemzeti erő tömörítése, annak érdekében, hogy a kormánytól kikényszerítsék a hazafiak üldözésének beszüntetését, a bebörtönzött hazafiak szabadonbocsátását, a polgárok életének és jogainak tiszteletbcntartását. A francia nép felháborodott tiltakozása a julius 14-i provokáció ellen máris számos munkabeszüntetésben jutott kifejezésre, számos üzemben és vállalatnál voltak munkabeszüntetések és tiltakozó röp- gyűlések. fi Bem®! Demekratikus Köztársaság kormánya új javaslatot tett összoémef tanácskozás sgykchivására A 'Német Demokratikus Köztársaság miri'zterelnökségi sajtóhivatala közli: A minisztertanács szerdán, 1953 július 15-én rendkívüli ülésre ült össze és ismételten az egész német népet érintő kér- (léssel; Németország egységének demokratikus és békés alapon történő helyre- állításával foglalkozott. Egyhangúlag elfogadták a minisztertanács nyilatkozatát, amelyben többek között ez áll: A Nyugat-Németországban folyó választási hadiárat során Adenauer több nyilatkozatot tett, amelyben úgy próbálja beállítani a dolgokat, mintha Németország újraegyesítésének híve lenne. Németország békés úton történő egyesítése kizárólag a kelet- és nyugat- németországi németek megállapodása alapján valósítható meg. Kelet- cs Nyugat Németország együttes és egységes cselekvése ugyanakkor meggyorsíthatja a négy hatalom megegyezését a német kérdés rendezésével kapcsolatban. Adenauer azonban egész erejével arra törekszik, hogy megakadályozza a keleti és nyugati németek megegyezését a német egység helyreállítására, valamint 3 négy hatalom megállapodását a német kérdés békés rendezésére vonatkozólagHa Adenauer csakugyan Németország újraegyesítését kívánja, miért ellenzi, hogy Nyugat - és Kelet-Német- ország képviselői tanácskozzanak erről a kérdésről és miért akadályozza össznémet tanácskozás egybehívását? Mindezek a tények arról tanúskodnak: Adenauer csak szavakban kívánja Németország egységét, hogy becsapja a népet. Adenauer a valóságban kitart eddigi politikája mellett, amelynek célja Németország szétszakítása, Nyugat-Néinetország rabszíjra fűzése, új európai támadó háború kirobbantása. A június 17-én Kelet-Bcrlinben és a Német Demokratikus Köztársaság néhány más városában rendezett fasiszta provokációk, gyújtogatások és merényletek új megvilágításban mutatják azokat az egységbontó cselekedeteket, amelyeket az Adénauer-kormány az utóbbi években véghezvitt. Ezeknek a provokációknak — amelyeket Washingtonban és Bonnban már jó ideje előkészítettek — az volt a céljuk, hogy kiélezzék a Kelet- és Nyu- gat-Németország közötti viszonyt, a keleti és nyugati németek egymáshoz való viszonya teljesen elmérgesedjék cs így hosszú idó're lehetetlenné váljék Kelet- és Nyugat-Németország között minden tárgyalás és megegyezés. A június 17-i provokációk teljes szemléletességgel megmutatták, hogy Nyugat-Németország, Németország megosztottsága következtében Európa legveszedelmesebb háborús tűzfészke és a német tcstvérháború előkészületi terepe lett- Csak Németország szétszakítoltságá- nak megszüntetésével, csak Németország békés és demokratikus alapon történő újraegyesítésével lehet ezt a háborúi tűzfészket felszámolni és tartós békét biztosítani Németország és Európa népei számára. Ha Adenauer és klikkje továbbra is kitart Németország megosztottságának fenntartására irányuló politikája mellett, a német nép Adénauer nélkül és Adenauer ellenére megtalálja az utat hazája újraegyesítéséhez. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya mindenkor következetesen, megalkuvás nélkül küzdött Németország békés és demokratikus újraegyesítéséért. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának új politikai irányvonala — amelyet ez év június 11Ű határozatában hirdetett ki — ennek az egységtörekvés- nek még erőteljesebb folytatása. Ezt az új irányzatot nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság fejlődésének politikai és gazdasági feltételei tették szükségessé, hanem egyben az a célkitűzés is, hogy megkönnyítsük Németország újraegyesíté- eét és már most megszilárdítsuk a polis tikai, gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatokat Kelet- és Nyugat-Németország között- Az új politikai irányzatnak az a célja, hogy a Német. Demokratikus Köztársaság anyagi és kulturális életében olyan viszonyokat teremtsünk, amelyek a nyugatnémet lakosság többsége érdekeinek megfelelnek és amelyeket a nyugatnémet akosság Németország újraegyesítésekor megelégedéssel fogadhat cl. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya kijelenti, hogy — függetlenül Adenauer provokációs cselekedeteitől, függetlenül attól, hogy Adenauer június 17-én az amerikai hatóságok vezetésével, fasiszta ügynökei útján rendzavarást szervezett a Német Demokratikus Köztársaságban-— kész Nyugat-Németország meghatalmazott képviselőivel Németország össznémet választások útján történő békés egyesítésének előkészítéséről, valamint a német bekeszerződé' mielőbbi megkötésének kérdéséről tárgyalásokat folytatniA Német Demokratikus Köztársaság kormánya javasolja, hogy Kelet- és Nyugat-Németország képviselőit a legrövidebb időn belül Hívják egybe a fentemlí- tett kérdésekben tartandó össznémet tanácskozásokra. PARTELET Gondoskodjanak jobban a diósgyőri maoriin acél mm pártszervezetei a dolgozók jogos igényeinek kielégítéséről ,'Kapcsolat a tömegekkel — mondotta Sztálin elvtárs — e kapcsolat megszilár- dítása, készség a tömegek szavának meghallgatására, — ebben rejlik a bolsevik vezetés ereje és legyőzhetetlensége•“ A tömegekkel való szoros kapcsolatban van az alapszervezet ereje, ez a záloga annak, hogy az alapszervezst eredményesen tud megbirkózni minden felmerülő feladattal. A pártszervezet köteles állandóan foglalkozni a dolgozókkal: a munkásokkal, a műszaki értelmiségiekkel és az irodai alkalmazottakkal. A pártunk Központi Vezetőségének határozata alapján létrejött kormányprogram kimondja: „A szocializmus építésének egyetlen helyes, a dolgozó nép számára elfogadható és járható útja -— a lakosság életszínvonalának emelése, anyagi, kulturális és szociális helyzetének állandó javítása. Ezt kell tennünk eget* népgazdasági tervezésűnk és fejlesztésünk központi kérdésévé-“ — Tehát minden párt-, vágy állami funkcionárius elsőrendű kötelessége: gondoskodni a dolgozókról. A diósgyőri m.artin»célniübeii ezen a téren jelenleg meg több hiba, fogyatékosság van, ezek arra mutatnak, hogy a pártszervezetek eziráöyú nagyfontosságú feladatukról elfeledkeztek. A gyérrészleg vezetői nem törődtek eddig megfelelően a dolgozókkal. A terv „minden áron“ 'aló teljesítését tartották csak szem előtt s közben nem gondoltak eleget a dolgozókra, akik a tervet teljesítik. Bizonysága ennek például, hogy a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségeiknek csak igen kis részben — alig 10 százalékban — tettek eleget. Az üzem- vezetőség a kollektiv szerződésben vállalta többek között, hogy június hónapban elkészítteti a dolgozók részére a zuhanyozót- Építéséhez azonban még csak most kezdtek hozzáSok hiba tapasztalható a dolgozták szikviz-ellátásában is. Egycgy kemence brigádja 8 órás műszákra mindössze 3 liter szódavizet kap, ami azt jelenti, hogy egy dolgozóra csak félliter jut. A dolgozók — a nagy bőségben — arra vannak kényszerülve, hogy más vizet igyanak, ez pedig már több dolgozónak gyomorfájást okozott- Nagyon helyesen tennék a gyárrészleg vezetői, ha minél előbb létrehoznák az ígért szódavíz-üzemet- Egyébként a gyárnak van is ilyen felszerelése, csak sürgősen rendbe kell hozniA védőétolekkel való ellátásban is vannak hiányosságok. Gy-akran előfordul, hogy a dolgozók későn kapják meg, vagy megtörtént már az is, hogy az éjszakai műszakon egyáltalán nem kapták meg a tejet. Nem biztosítottak megfelelő ebédlőhelyiséget a dolgozóknak- löbb mint 70 dolgozó részire mindössze 2X3 méteres helyiség áll rendelkezésre- Emiatt sok dolgozó a folyosón, vagy a lépcsőn, a szemetes, poro9 földön ülve kénytelen elfogyasztani ebédjét. Igaz, hogy a mar- tinacélmüben problémát okoz a helyiség kérdése, azonban — mint minden más problémát — ezt is meg lehet oldani, — csak sokkal nagyobb gondot kel! fordítani a dolgozók szükségleteinek kielégítésére. Még a múlt évben történt, hogy a dolgozók öltözőjének egyes helyiségeit más célra vették igénybe. Emiatt is jogosan panaszkodnak a dolgozók, hiszen most cgy-egy szekrényben 2—3 dolgozó is tartja öltözetét- További sérelem: a dolgozók közül sokan nem kapják meg az őket megillető munkaruhát. A darusoknak például évenkittt jár munkaruha, de csak két esztendőben egyszer kapnak. Az önköltség csökkentését ne a kollektív szerződés megsértésével akarják elérni az jizem vezetői I Figyelmetlenség, nemtörődömség az okozója annak is, hogy az acélműben — bent az üzemben — nincs WC-, csak löbb mint 100 méter távolságban. Alkotmányunk biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez való jogát is. Nagy felelősség terheli a pártszervezet, a szak- szervezet és az üzem vezetőit amiatt, hogy nem biztosítják minden esetben a dolgozók hetenkinti szabadnapját- A második negyedévben több mim 1234 szabadnapot nem adtak kiHol található meg ezeknek a hiányosságoknak alapvető oka? Abban, hogy a gazdasági vezetők, a szakszervezeti vezetők, de a páubizoitság, az alapszervezetek sem foglalkoztak eddig kellően a dolgozók problémáival, jogos panaszainak gyors orvoslásával, kéréseinek teljesítésével. A gyárrészleg pártbizottsága nem ellenőrizte az üzemvezetőséget, hogy mennyiben tesz eleget a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségeinek- Még a pártbizottsági üléseken is kevés szó esett a dolgozókkal való törődésről, — egyetlen egyszer foglalkoztak csak c?«cl a kérdéssel, akkor sem behatóan. Érthető velejárója volt ennek, hogy a pártszervezetek vezetői sem sürgették kellő eréllyel a hibák gyors megszüntetésétA hibák feltárása kijelöli a feladatokat- Pártunk politikájának, kormányunk programjának szellemében a legsürgősebb intézkedésekre van szükség, hogy a mar- tinacélmüfaen az említett hiányosságok megszűnjenek. A pártszervezetek vezetői, a népnevelők buzdítsák az üzem dolgozóit, hogy bátor építő bírálattal tárjanak fe! minden hiányosságot, ami akadályozza a termelőmunka sikerét, mondják el minden jogos panaszukat, —■ a pártszervezetek vezetőségei pedig le-4 gyének rajta, hogy a jogos panaszok, észrevételek, a helves javaslatok és kezdeményezések meghallgatásra találjanak. Feladata a népnevelőknek, hogy megbírálják azokat a dolgozókat, akik elha-t nyagolják a munkavédelmi előírásokat.- Amikor látják, hogy valamelyik dolgozó nem használja a védőszemüveget, a lábszárvédőket, a kötényeket, kesztyűket, kérdezzék meg tőle: szereti-e családját, gyermekeit? Mert ha igen, nem tenné ki magát előre nem is látható következményekkel járó balesetnek, sérülésnek. Em-i lékeztessék a munkavédelemi előírásait elhanyagoló dolgozókat arra, hogy a könnyelműségből már milyen súlyos balesetek származtakA pártszervezetek állítsák munkájuk középpontjába a „legfőbb érték az eni- ber“ jelszó megvalósítását. Ha az üzem dolgozói látják a pártszervezet állandó szerető gondoskodását, tapasztalják jogos panaszaik orvoslását, egészen bizonyosan még jobb talajra talál bennük a népnevelők agitációja, amikor az alkotmány ünnepének méltó megünneplésére, a termelési terv teljesítésére és túlteljesítésére, az acél minőségének javítására, az önköltség csökkentésére buzdítják, lelkesítik őket. fl Német Demokratikus Köztársaság igazságügy- miniszterét megfosztották tisztségétől Berlin (ADN) A Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökségi sajtóhivatala közölte: Max Fechnert köztársaságellenes tevékenysége miatt megfosztották igazságügyminiszteri tisztségétől. Grotewohl miniszterelnök dr. Hilde Benjamin asszonyt, a Német" Demokratikus Köztársaság legfelső bíróságának eddigi alelnökét bizta meg az igazságügyminisztérium vezetésével. (MTI) .......................................................................................... A Béke VUágtaerács nagynevű szovjet írótagjának „Pakisztáni történetek“ c, elbeszéléskötetéből közöljük az alábbi részletet. A zon a napon, amikor Pakisz- ^ tánban megnyitották a haladó írók konferenciáját, a lahorei amerikai konzul odaküldfe egyik ügynökéi, hogy hallgassa meg, mit beszélnek ott. Bár ennek az ügynöknek több különböző neve volt, mi Machbubriak neveztük, ahogy a gazdája is hívta. Nos, hát ez a Machbub, hazatérve a konferenciáról, — miután illedelmesen megsimogatta a szakállát, — alázatosan jelentette, hogy a felszólaló írók szidják az angol és amerikai háborús uszítókat. — Az lehetetlen! — kiáltott fel a konzul. — Hogy merészelik? Cehet, hogy te nem jól értetted... — Uram, a fülem azt, hallotta, amit most mondtam és magam is örülnék, ha uram hallását, derűt keltő hírekkel örvendeztethetném meg, de ha a hitetlenek és lázadók házába megy az ember, mif, hozhat onnan sötétségen és keserűségen kívül... Még tovább akart beszélni, de a konzul ridegen félbeszakította és megkérdezte: — Meg tudod azt csinálni, hogy magam is láthassam ezeket az embereket, de úgy, hogy ők engem nem? — Meg — felelte Machbub kis gondolkodás után. — Mellettük van egy külön helyiség, ahonnan mindent látni, ami náluk történik, 2^ konzul saját magát, mint Keleten minden amerikai, úgyszólván félistennek tartotta, az ösz- szes többi keleti embert pedig valami alacsonyabbrendü faj sarjadékainak. Ott állf. és mohó szemmel nézte az elnökséget, a mikrofon előtt, felszólaló szónokokat, az egész termet betöltő hallgatóságot. Különféle korú embereket látott: ifjú költőktől kezdve őszszakállú írókig. Látta a nőket, némelyikük alig takarta el az arcát, mások európai ruhában és arcúk teljesen fedetlen volt Egyesek jegyzetfüzetükbe írtak. Tarka látvány volt ez az összegyűlt tömeg, hiszen erre a konferenciára az óriási ország minden részéből érkeztek küldöttek és valamennyien különböző színű és szabású öltözéket viseltek. Tyihonov: AZ AMERIKAI KONZUL megmentője, méltányosság SzétkerDe mindnyájukat eggyé kovácsolta az a közös elhatározás, hogy az irodalmat valóban a nép érdeke szerint, műveljék, hogy az irodalom a felvilágosítás fegyverévé váljék. Felszólaltak azok ellen, akik a népeket egy új világháború lángjaiba akarták sodorni. Az amerikai köpött egyet, hazament és hivatta Machbubot— Arról van szó, Machbub, te felállítod az embereidet, úgy, hogy azok mindent halljanak, amiről a teremben szó van, amit a felszólalók mondanak és amit az elnökség beszél. És minden felszólalásról, amelyben az amerikaiak politikáját érintik, azonnal jelentést tenni! Nekem! Mindent akarok tudni! Eredj! TNJ agyon kellemetlen napja volt, a konzul úrnak, mert Machbub ügynökei teljesítették uruk parancsát. Minden húsz percben, valahányszor a soron lévő szónok befejezte beszédét, már futottak is a jelentéssel és mindig ugyanazzal a jelentéssel: a pakisztáni írók támadják az angol és amerikai háborús gyujfogatókat, támadják az imperialisták gyarmatosító politikáját, az egész terem általános helyeslése közepette A konzul — a dühtől már piros foltok lepték el az arcát — öklével az asztalra csapott, aztán felemelte öklét, de úgy, hogy a küldönc eltakarta arcát kezével és már várta az amerikai ütését. De a konzul nem ütött. Rekedten kiáltotta: — Küld ide Machbubot! Machbub, akit figyelmeztettek az amerikai dühére, tisztes távolban megállt, lehajtotta fejét, és úgy várt a parancsra. A konzul hangja beharsogta az egész szobát: — Folytatják a szidalmazást? Mi? — Igen — felelte halkan Machbub — és Trumant és Attleet és magát.. — Nem azt kérdeztem, hogy név- szerint kikef szidnak. Megtakaríthatod a felesleges beszédet! Ezt a vásárt szét kell kergetni éspedig azonnal! Itt van pénz! — Egy csomag rúpiát vetett oda Machbúbnak. — Bérelj markos legényeket, törjenek be most mindjárt a terembe és botokkal verjék szét az egész konferenciát. Kár, hogy nem Amerikában vagyunk és nem lövöldözhetnek. No. nem baj, a bot is jó fegyver. ha ügyesen' bánnak vele. De hiszen nem kell téged kioktatni. Csak üssenek mindenkit, a nőket is, sőt őket elsősorban. Ez majd ki- gyógyítja őket az ostobaságukból. A/l iután Machbub kiment, a kon- 1TJ' zul még egy percig beszélgetett önmagával: — Nagy botráiv lesz ebből, de jó lecke! Maid megértik, ki az igazi gazda az országukban. Jól elkapaf- ták őket az angolok! De én nem vagyok hajlandó lovat adni alájuk! Rágyújtott egy szivarra és elővette napi postáját- De gondolatai egyre visszatértek a konferencián látottakhoz. ,,Ez nem olyan komoly dolog — gondolta — ezek a barna genfiemének és feketeképü hölgyeik azt képzelik magukról, hogy írók. Nos hát, most majd a hátukra írnak egy rövidke elbeszélést“! Még el is mosolyodott a szellemességén. TV! ült az Idő, Machbub nem jött vissza- Végre, amikor az amerikai már kifogyott a türelemből, belépett, de ebben a komor, zilált csavargóban alig lehetett ráismerni a mindig peckesen járó, kinyalt Machbubra Turbánja cafatokban lógott, fehér öltönye mocskos, poros volt, mintha kutyákkal hempergett volna a piacon Az arca fele véralá- futásokkal, az orra megdagadt és olyan volt, mint a kék padlizsán. — Machbub, megőrültél, hogy így kerülsz elém? — Uram. Machbub nem hibás. Minden jól ment. Először a legényeim vették a botokat és halogatás nélkül nekiestek a teremnek. A közeiből figyeltem őket. De kiderült, hogy a konferenciát munkások őrizték. Azoknál annyi bot volt. hegy úgy csépelték az én embereimet, akár a gabonát. Közibük vetettem magam, hogy segítsek, no- háf ez lett belőle. A földön hemperegtem, összeakaszkodtam egy paraszttal, az pedig nem kiméit. .Mennyi port. nyeltem! Nézz rám, igazság fia!... — És hogy végződött? gették őket? — Sajnos, uram... Mi akartunk futással menekülni, de már késő volt. Irgalmatlanul ütlegeltek bennünket. Akkor megláttam a rendőrséget és köztük egy ismerős tisztet- Jelt adtam neki, ő pedig megmentette összevert testünket, így a lélek megmaradt bennünk. A tiszt megparancsolta, hogy tartóztassanak le minket, mert törvénytelen tüntetést rendeztünk. Rendőrei előállítottak minket az őrszobára. Persze, nem valami udvariasan bántak velünk, a tiszt aztán bocsánatot kért: ,,Ezt azért kellett, így esi-1 nálni, hogy az emberek elhigyjék, hogy benneteket a börtönbe zártunk“. Nos, de minden rendbejött. Mindannyian szabadlábon vagyunk« Nyomban idefutottam, hogy el- mondjam, miként történt mindez. Uram. nézze csak sérüléseimet! A konzul vállon ragadta Machbubot, aki feljajdult a fájdalomtól. Aztán kemény, fagyos, bi-í deg tekintettel a szemébe nézett« elengedte a vállát és így szólt: — Tudom már. miről van szó. Mindezt, az oroszok rendezték, akik mint vendégek résztvesznek a konferencián Ez Moszkva keze! — Uram, — felelte Machbub —• amennyiben ön az én sérüléseimről beszél, akkor ez nem Moszkva kezének műve, hanem az ejtőernyőgyár egyik munkásáé. Megismertem, régi csavargó. De orosz vendégek nincsenek. Még nem érkeztek meg .. — Hogyan? Oroszoü nincsenek a konferencián? — Nincsenek, uram, a konferencián nincsenek külföldiek, valamennyien a mieink... — Tehát ők maguk rendezték, ők agyalfák ki mindezt, meg is vertek benneteket, mint a kutyákat. És mindezt ők maguk? — Nyilvánvalóan így van, uram. Azf is kiabálták ott, hogy ez a támadás ugyancsak provokáció az* ön részéről. Nem tudom, honnan tudták. de azt kiabálták, éppen így, higyje el nekem, ó szegények kincse, szemefénye, bölcseség atyja ... — Menj a fenébe, te állat —• mondta az amerikai 1— és ne kerülj a szemem elé, míg nem hivatlak.
