Észak-Magyarország, 1953. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1953-07-12 / 162. szám

Vasárnap, 1953 július 12. ÉSZAKMAGYARORSZÁG NEMZETKÖZI SZEMLE A provokátorok teljes veresége Amikor az amerikai imperialisták és bonni szövetségeseik kirobbantották a berlini provokációt, azt hitték, hogy ez- zel egyszeri mindenkorra lehetetlenné té­rtik a német egységet és megkísérelhe­tik megteremteni egy új háború kirob­bantásának feltételeit- Az események már az első órákban bebizonyították, hogy a provokátorok r-agyot tévedtek: tervük már kezdeti szakaszában kudarcot vallott. Az azóta eltelt hetekben azonban — amióta számos tény került napvilágra arról, hogy előre megszervezett fasiszta provokációról, régóta kitűzött „X-nap“- ról van szó, — az is bebizonyosodott, hogy a berlini provokáció távolról sem váltotta be a háborúra számító bonni Adenauer-kormány reményeit és fokozta a tömegek ellenállását a háború politiká­jával szemben­Az elmúlt hetek alatt bebizonyosodott, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ság lakossága egységesen támogatja a Németország Szocialista Egységpártja és a kormány új politikáját, mert látja, hogy ez a politika az életszínvonal eme­lését, a dolgozók jólétét és mindenek­előtt az egységes, Irckeszeretö Német­ország ügyét szolgálja- Az olyan tények, mint másfélmillió márka kiutalása a bá­nyászok szociális ellátására, mint a la­kásépítés ütemének meggyorsítása, az árubőség megteremtése, nagymértékben elősegítik a dolgozók még szorosabb tö­mörülését a párt és a kormány köré. Mind nagyobb visszhangra találtak a Né­met Demokratikus Köztársaság kormá­nyának intézkedései Nyugat-Németország­ban is- Számosán, akik nemrég elhagyták a Német Demokratikus Köztársaság te­rületét, mórt visszatérnek, m-rt tudják, hogy ott munkát cs biztos megélhetést találnak. A Német Demokratikus Köztár­saság kormánva igen sok levelet kap. ame­lyekben az elmenekültek bejelentik visz- szatércsi szándékukat- Az egyik levélíró elmondja, hogy Nyugat-Németországban sehol nem talált helyet, ahol fejét lehajt­hatta volna- „Azt ajánlották nekünk — írja —, hogy vándoroljunk ki Kanadába. Mi azonban nem akarunk amerikai zseld" ■ban meghalni■ A minisztertanács intéz­kedései nagy örömet keltettek azok kö­zött az ismerőseim között, akik — mint én — áttelepültek Nvugat-N émetország- ba. Tudom, hogy ismerőseim közül többen is vissza akarnak térni-“ Ezek a jelek világosan mutatják, hogy a provokátorok számításai kudarcot val­lottak- Különösen, kínosan érinti a ber­lini provokáció kudarca Adenauert azért, mert Nyugat-Németország választások előtt áll. Adenauer most a régi, de bu­kott módszerrel próbál segíteni ingatag helyzetén: új választójogi törvénnyel sze­retné megakadályozni a demokratikus erők előretörését a választásokon. Az új, csalárd törvény szerint csak azok a pár­tok jutnak mandátumhoz, amelyek meg" kapták az országban leadott szavazatok legalább öt százalékát. Ezek a módszerek azonban itt sem se­gítenek. Hogy mennyire így van ez, mu­tatja a ,,La Tribune des Nations“ című francia polgári lapnak egyik cikke, amely egyébként azzal foglalkozik, hogy a Li Szín Man-féle és az Adenauerféle pro­vokációk feltűnő időbeli egybeesése ugyan­azon erők kulisszák mögötti működésére vall- Ebben a cikkben a lap hangsú­lyozza: „Adenauer választási esélyei ala­posan meggyengülnek, ha a németek arra a meggyőződésre jutnak, hogy — a nyu­gatiakkal való katonai szövetség jeladása árán — lehetséges Németország békés egyesítése.“ Márpedig ez a meggyőződés mind nagyobb tért hódít a németek kö- ött. ry.y.Himawwm , AMIKOR AVASGYARI SZABADTÉRI SZÍNPAD MEGSZÓLAL ÍZ CiCSQRdesUit Szabadság-kertben éjfél--------------------------—- után új hangok kezdtek éb­redezni. Haj .,. haj ... s elnyomott egy óriási ásítást, a vasgyári szabadtéri színpad egyik lépcsödeszkéja. — Hány óra vanl. ., — jordult nem éppen stagy érdek­lődéssel a szomszédos korlátjához, Elmúlt talán éjfél... úgy gondolom, a vendéglő­ben is elhalkult a zené­séből senki, egy teremtett lélek. A megkopasz- tolt körtefák fáradtan ácsorogfak. egyik lábukról a másikra álltak.. A hajóhinták éppen átfordultak másik oldalukra. A színpad reflektorai sötéten figyeltek, váj­jon miről lesz ma szó. Hiszen szem- és fültanui min­den éjjel, éjfél után ezeknek a beszélgetéseknek. szer s mindenkorra visszautasítom —■» s ezzel ha-> rágósán elfordult. Újból elcsendesültek. Ismét a hold szólalt meg. — Volna egy javaslatom. — Halljuk, halljuk. I — Eddig !t szintűd Ma már mindenki előtt világos, hogy Li Szin Man merényletei a koreai fegy­verszünet megkötésének megakadályozá­sára, nem mások, mint a háború folyta­tását . akaró amerikai körök mesterkedé­sei a háború továbbfolytatása érdekében. Amikor Clark tábornok az elmúlt héten válaszolt Kim ír Szén marsall és Peng Tö Huai tábornok levelére és megtagadta a „szabadonbocsátotl“ hadifoglyok kézre* kerítését, azt állítva, hogy ez az incidens nem gyakorolhat lényeges hatást a fegy­verszünetre, ezzel ismét bizonyítékot szol­gáltatott arra, hogy az amerikai vezető- körök voltaképpen kapva'kaptak Li Szin Man gyalázatos gaztettén és felhasznál­ják azt a további fegyverszüneti tárgya­lások szabotálására. Még az angol bur- zsoá „Daily Mail“ is kénytelen volt be­ismerni, hogy ez a válasz a fegyver­szüneti tárgyalások meggátlására irányul, hiszen — írta a lap — „Clark levele voltaképpen arra kéri a kommunistákat, felejtsék el a huszonhétezer északkoreai hadifogoly szabadonbocsátását“ Ez pedig — mint ismeretes — a hadifogolykérdés­ben elfoglalt annak az álláspontnak fel­adását jelentené, amelyhez a koreai-kínai fél a tárgyalások során mindvégig követ­kezetesen ragaszkodott. _A hadifoglyokat nem kerítették kézre, sőt ma már a délkoreaiak kezében levő kínai népi önkénteseket is „szabadon- bocsátják“, azaz: átadják Csang Kaj- Scknek, hogy az besorozza őket zsoldos­hadseregébe. Ezen a héten többszáz fog- ságbaesett kínai népi önkéntes került a csangkajsekista banditák kezébe. Az amerikaiak mindezek ellenére azt próbálják elhitetni a világgal, hogy ,7á akarják beszélni“ Li Szin Mant a fegy­verszüneti egyezmény elfogadására- Az azonban, amit az amerikaiak ezért cse­rébe Li Szin Mannak ajánlanak, megint csak azt bizonyítja, hogy nyitva akarják tartani a kaput a háború folytatása felé. Mert rajion mit is jelent tulajdonkeppen az a „kölcsönös védelmi szerződés“, amit az amerikaiak Li S»in Mannak „biztosí­tékként“ ajánlanak? Nem egyebet, mint art, hogyha Li Szin Man valamelyik martaióca elsüti puskáját, az amerikaiak újabb ürügyet találnak a háború folyta­tására. £s vaijon mit jelent a Li Szín Alánnak felajánlott „segély"? Nem egye­ket, mint azt, hogy továbbra is ameri­kai csapatok- amerikai „szakértők“ nvü* zsögnének Dél-Koreában és hogy Dél- Körea politikai és gazdasági élete to­vábbra is ki lenne szolgáltatva a profit- hajhiszó amerikai monopoltőkésekhek­E mesterkedések folytatása azonbtn napról-napra nehezebbé válik- Ma már az amerikaiak oldalán Koreában harcoló ENSZ-tagállamok vezető köreinek jórésze mindinkább kénytelen beismerni hogy ki akar fegyverszünetet és ki nem- Az angol „Birmingham Post“ című lap, amely tá­volról sem mondható kommunistabarát­nak, de még haladónak sem, ezt írta a napokban: „Ha a kínaiak és az észak- koreaiak nem kívánták volna őszintén a fegyverszünetet., Li Szin Man hitszegébe kitűnő alkalmat adott volna nekik, hogy padlódeszkái már kiegyenesítették de­rekukat és lerázva a port magukról, szépen a színpad közepén telepedtek le. — törökülés­ben, mint a gyerekek tábortűz körül. — Várjunk egy kicsit barátaim — szólalt meg egy fiatal fölgyfa-padlódeszka — Gerenda szaktársunk is rögtön itt lesz. így is történt. Az elkésett gerenda nemsokára az öltöző felől nagy fujatva megérkezett- Hatalmas gör­csök az oldalán, amelyek arról tanúskodnak, hogy nem mai gyerek, régen beépítették már a szabadtéri szín­padba. Mérgesen köszönt! — Fene egye meg, valami nagybőgőt, pakoltak rám. alig bírjam kiszabadulni... s a középre állt, ismer­tette a napirendi pontot. — Mikor lesz végre a Szabadság-kert kulturpark? — tette fel a kérdést — Mikor lesz végre minden este vidám kultúr­műsor rajtunk? Mikor fognak hozzá a hengerészek vi­dám vasárnapjának, a martinászok vidám szombat délutánjának megrendezéséhez? A hold lejjebb ereszkedve közbekiáltott: — Ideje lenne már. legfőbb ideje! Ezután megindult a parázs vita• Mégis csak felháborító, hogy teljesen elhanyagol­nak bennünket az utóbbi időben... A legutóbbi bé­kegyűlés óta semmi sem történt, itt... Maholnap a szú rágja ki az oldalunkat - •. — ilyen közbekiáltáso­kat lehetett hallani. Felháborító itt nem lesz semmi, míg a kultur- munkásoknak termet nem biztosítanak. Mégis csak abszurdum, hogy a kohászat zenekara már hónapok óta itt kínlódik a színpadon. Itt. próbáznak a zenekar tagjai és senki füle botját, sem mozgatja, hogyi termet biztosítson számukra. — Aztán — vette át. a szót a korlátfa, — hol vannak a szabadtéri játékok? Legalább nyáron egyet csináljanak. Mi van a mi régi ismerősünkkel. Zóni színjátszó rendezővel, ki köti meg a kezét? — Mi van. mi van, — dörmögfek többen is- —* Mi van azzal, hogy itt van három gyár. remek kultur- csoportokkal és egy sem hallatja hangját. Ki ezért a felelős? Az öreg körtefa közbeszólt,. — Ki a felelős, azt kérdezitek? Hát akkor azt is kérdezzük meg, hogy ki a felelős azért, hogy ez a ját­szókért, mely n gyermekeknek épült,, ilyen semilyen. Szaklársak, — folytatta• — Legutóbb egy ózdi fecske szállt meg nálam éjjelre Csodálatos dolgokat beszélt az ózdi „Békekertről“. Hogy mi van olt?... csapta össze öreg. eres kezét. — Mi van? Úgy van! helyeseltek valameny- nyien. i A gerenda felemelte kezét, csendet kért, aztán így száll: Kartársak, vájjon kulturmunkásaink és a gyár hivatott vezetői mikor ébrednek fel álmukból, mikor szándékoznak dolgozóink jogos kulfurigényeit kielégí­teni. Éktelen ricsaj szakította félbe beszédét, úgy hogy az öreg körtefa közbeszólt: T- Csendesebben, aludni szeretnék — Aludjon csak, öreg, — kiáltott vissza valaki mérgesen, A körtefa sem hagyta magát. — Még hegy én öreg! Ezt visszautasítom, egy­— fordultak egyszerre kíváncsian mind a körtefa felé. Beszéljen hát, az ördögbe is, öreg, hadd halljuk — Azt mondta az ózdi fecske, van ott óriáskerék, mint a pesti vidámparkban, forgó hordó, állatkert, majmok, mókusok, rókák, mosómedve. őz. vadmacska, vadkacsa, páva. Még felsorolni is sok volna, mi minden. Néma csend következett. Már hajnalodott. Valaki szomorúan így szólt: — Haj, de másképpen van Ózdon! A fiatal tölgyfápadlódeszka így pattogott: Hát itt nem lehetne így? Dehogy nem, csak akarni kéne, csak gondoskodni kellene jobban a gyer­mekekről, az emberekről, jobban kellene szeretni őket. a diósgyőri vezetőknek. Bábszínházát délutánonként, színes, vidám kul­túrműsort, — kiáltották többen is. Újból intett a gerenda. Szaktársak — mondta — Küldjünk delegációt a vállalatvezetőséghez, a kulfurvezetökhöz. kérjük meg őket- Ennek biztos eredménye lesz. — Úgy van! — helyeselték mind. — Menjetek, — mondta a hold, — én is közbe­járok. Esténként úgy fogok világítani a kultúrműso­rokon, hogy még a reflektorokat is megszégyenítem. fl nap felkelt, a madarak megszólaltak, a beszél- • get és elcsendesült. Egy öreg bácsi lépett be seprővel a kezében a Szabadság-kert kapuján. BODA ISTVÁN iiiiiiiiiii»!iiiiiiiiiuiiiiniiiiintiiiiimniiiiiiniiiniiiiiiiiiii'inniii"»ii"iit|ii"l"ii'|iii|l|t*ll*ii|iii|!l;l|i tiiitiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiititiitMtiitiiiiiitiiitiiitiitiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiitMtiiiiiiitiiiiiiiiiiitniiiniiiiininiiiiiiiHiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiitimiiiiiniiiiiiiiiiiiMniiiimiiiiiiiiimiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiimiiiiiMiimtT» „Inter arma silent musae“ — a fegyverek között hallgatnak a mú­zsák, azaz: a csaták, a viadalok kö­zepette nem fejlődik a költészet, nem teremnek versek; — így vél­ték a régiek. Vájjon így van-e? Elég a Habsburg-ellenes kuruc függetlenségi harcok, a szakadatlan fegyveres küzdelmek csodálatosan gazdag költészetét szemügyre venni, hogy lássuk: nem az élet igazsága, hanem a valóságtól elszakadt, szem­lélet szülötte ez a sokszor idézett megállapítás. * A kuruc költészet — múltúnk e fényes öröksége — régi irodalmunk legnagyobb értékei közé tartozik. Ez a költészet a Rákóczi által veze­tett, dicsőséges szabadságharc alatt érte el fejlődésének csúcspontját- A kuruckort — a szorosan összetar­tozó események rendjét nézve —> általában 1672-től 1711-ig, az első kuruc támadástól a szatmári békéig számítjuk, de a kurucság irodalmi termését, tekintve, jóval tágabbak a határok. E versek legnagyobb része a tizennyolcadik századból való kéziratos énekeskönyvekben maradt fenn.* Sok költemény szájról-szójra szállt s még a huszadik században is jegyeztek le Rákóczi-kesergőket- A kuruc költészet termékeit a múlt század hatvanas éveitől kezdve Thaly Kálmán, a Rákóczi-kor buz­gó, lelkes kutatója gyűjtötte össze és adta ki Vitézi énekek és Adalé­kok című köteteiben. Elévülhetetlen érdeme, hogy a történetírás figyel­mét ráirányította a kuruc korra, ő tisztázta a kuruc költészet fogalmát is és anyaga jelentős részét össze­gyűjtötte Kritikátlanságában azon­ban a kuruc versek közé felvette saját kuruc tárgyú, kurucos hangi! költeményeit is. (Például hires ku­ruc balladáinak, Esztergom megvé­teléről, Ócskay Lászlóról való évek, Nagybercsényi Miklós- Balogh Adá.m nótája, semmi közük sine? a való­ságos kuruc korhoz.) A kuruc ver­sek hitelességének kérdése azóta is foglalkoztatja az irodalomtörténeti kutatókat. í* Thököly hadseregének széthullása után a kuruc helytállás szelleme csak a nemességben halt meg — a nép, amelyet agyonsanyargatott a Habsburg-elnyomás, nem tette le a fegyvert, a fosztogató császári zsoldosok dúlásai elől mind több jobbágy és osztályából kieső — ..ap­rólékos“ nemes hagyta el földjét, lakhelyét, bevette magát az erdők-. A RÁKÓCZI-SZABADSAGHARC KÖLTŐI EMLÉKEI be, a mocsarakba és szervezni kezdte az elégedetlenkedőket. Isme­retes a hegyaljai felkelés Tokaji Ferenc és Kiss Albert vezetésével, az ugocsai és tiszaháti felkelés. E népi kuruc mozgalomhoz, amelyből a Rákóczi-szabadságharc kinőtt, kap­csolódnak a századvégi megható, megragadó bujdosó versek: a sze­génylegény-költészet­E versekben megjelennek előttünk a keserves sorsú, nélkülöző, de nem csüggedő, keményen helytálló, a jö­vőben szilárdan bizakodó szegény- legények. Régi magyar líránk egyik realista remekében, a Buga Jakab énekében lerongyolódott, gondoktól gyötört végbeli vitézek beszélgetnek: Ki van az oldatom, rongyos a dol­mányom. Hátam lapickáját veri a kalpagom, A tömérdek folttal nehéz a nad­rágom, Zsíros ködmönkém is alig van nyakamon. Lábárul lovamnak lehullott a patkó, Aki még rajta van, az is csal? ko­tyogó, Patkó nélkül pedig megromlik a jó ló, A szegény legénynek az is nem igen jó. Mindeme nyomorúság mellett sem hagyja el őket .jóreménységük. A szegénylegény így kiált fel: Ej, a fene bánja! élek, amíg élek! Kivetem hasamat a jó verőfénynek. Csak dohányozom, mikor megéhe­zek, Több szegénylegénnyel én is el­tengődök. A szegénylegény dolga kezdetű énekben a vándordiák rajzolja meg önarcképét. Egy értékes, de kallódó társadalmi réteg tagjának bujdosá- sáról és búcsúzásáról esik szó, aki sehol sem találja helyét az ország­ban. A szegénylegény-költészet jelentő­sen hozzájárult ahhoz, hogy erősöd­jék a bujdosók öntudata, előkészül­jenek az új kuruc szabadságharcra, amely Rákóczi Ferenc és a szegény- legények szövetségéből született meg •asr A Rákóczi-kor költői termése igen változatos. Különösen a vitézi köl­tészet lendült fel. A vitézi versek megéneklik a győzelmeket, búsong- n§k a vereségeken. A költemények között találunk vidám táncdalokat, a gyűlölt labancok pusztításai, miatt kesergő énekeket, s a szegénylegé­nyek osztálytudatos bátor politikai verseit. Elményszerüség, őszinteség, a haza iránti forró szeretet, a nép ügyéért való rettenthetetlen bátor­ság és elszántság hatja át ezeket a költeményeket. A vitézi költészet megmutatja a nép nagy bizalmát és szeretetét Rákóczi iránt. Ez formailag is kife­jezésre jut: több darabban maga Rákóczi szólal meg, sőt néhány köl­teményt egyenest neki tulajdoníta­nak. A dalok megéneklik a vezérlő fejedelem kiváló képességeit, tulaj­donságait- A lelkesítő vitézi ének- költészet egyik kimagasló alkotása a Vak Bottyánrul való ének. amely a híres kuruc generális dunántúli had­járatáról ad képet a régi históriai énekek stílusában, a Rákóczi-kora- beli vitézi énekek hetyke hangján- No rihös németek mast kevílked- jetek! Ebszülte rácai, bezzek elcsellegtek! Által a Dráván majd ész nélkül siettek, Meri hollók laknák föl az hitvány testetek! * A győzelmes harcok időszakából valók a vitézi élet szépségeit, ked­vességeit festő táncdalok. Legismer­tebb közülük a Csivom Palkó, amely népies szemléletű képekben mutatja be a vidám, táncoló vitéze­ket, a kuruc világ emelkedett han­gulatát- A győzelembe vetett biz­tonság érzése, tettrekészség, bajtár­sié® jókedély árad csengő-bongó hangjaiból: Ne bánkódjék senki köztünk, Menjünk az Alföldre: Megrontatik kezünk által A labanc ereje! Daru-lábú, szarka-orrú Nyomorult »rémetség Fut előttünk — retteg tőlünk: Nyomorult, nemzetség. Az Erdélyi hajdút inch an mintha Magyarország és Erdély tájai kelné­nek életre. Pompás ritmusú költe­mény ez: Nosza hajdú, fürge varjú! Járjunk eny szép táncot, Nem vagy fattyú, sem rossz hattyú Kiálfs hát egy hoppot! Szájod mondjon, lábad járjon Egy katonatáncot. A Rákóczi-szabadságharc költésze­tének egy másik ága: a vereségeket sirató énekek. Ezek már a szabad­ságharc válságára utalnak. így pél­dául a Siralmas ének az szömörei harcl’ul, az 1704- június 14-én vívott s a Heister császári tábornok győ­zelmével végződő koroneói vagy szemerei (Győr m.) harcról szerzett éneke egy névtelen énekesnek, aki „holt tetemek között való léteiében“ írta versét. A népszerű, hazafias ének egyes töredékei a tizenkilen­cedik században még éltek a győr- megyei nép ajkán, „Jaj, mely veszedelem esék ma­gyarokon. Sok jó élő gazda elvesze az harcon, Ki ustromcm, Nem volt keze kardon, Nem is hitte, hogy akkor meg­haljon“ — így kesereg a költemény szer­zője. Szentsei György siraloménekét egy dunáníúli bujdosó kuruc azoknak a szörnyűségeknek hatása alatt írta, amelyeket Heister császári tábornok katonái követtek el a szömörei csata után. A sorozatos vereségek különösen kiélezték a fegyverben álló job­bágyság és a hadsereg vezetését ma­gához ragadó birtokos nemesi réteg osztályharcát. Ennek két jelentős költői emléke: Két szegény legény­nek egymással való beszélgetése és A szegénylegények éneke. Mindkettő éles vád az urak ellen. A versek ke­serű gúnnyal beszélnek az urak áru­lásáról, akik csatakerülők, fényűzők, harácsolok, ezzel szemben a sze­génylegények rongyosak, nélkülöz­nek, pedig az ő érdemük a felkelés megindítása. „Ha valahol, — ott voltának cso­dák. S mind. kivül-belül estek a szép próbák: Szegénylegények magukat frissén forgafák. Csak szegények, S nem urftak. Véreket onták. Különösen ezek az énekek hatot­tak olyan költőinkre, mint Ady Endre, József Attila, akik a kuruc- költészet hangján, hagyományainak ébrentartásával harcoltak a népel­nyomó rendszer urai ellen. A kuruc költészet történelmünk dicső fejezetének emléke. Má is erő­sít bennünket a nép felemélkedésé- ért. hazánk fejlesztéséért vívott kar* cunkban. A háborús gyujiogaiőh Itoreni nteslerhedései otthagyjak a tárgyalásokat, ttzt azonnan nem telték, sőt nem is kovácsoltak olyan politikai tőkét Li Szin Man árulásából, mint amilyent igen könnyen kovácsolhat­tak volna“ Az angol lap akaratlanul rátapint az igazságra- A koreai-kínai fél „nem ko­vácsol politikai tőkét“, mert őszintén kívánja a fegyverszünet megkötését és kedvezően fogad minden észszerű javas­latot, amely előbbre viszi a fegyverszü­net ügyét, de változatlanul keményen ■ -ir-f-novor TY1 I ll/lpt'l Ttvnvfík/lflint*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom