Észak-Magyarország, 1953. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1953-07-12 / 162. szám

ESZA KMÄGYÄRORSZ ÄG

A budapesti pártaktiva- értekezlet közvetítését ma megismétli a rádió

1't* ’ ' ■ ■ - Uv- >Jfc;éS 'i-V vVi .. .-ABAU3-ZEMPLEN MEGYEI

r.’fw* V* >

IX. évfolyam 162. szám

Ara 50 fillér

Miskolc, 1953 július 12, vasárnap

iá-«« **Mtmwm rnuKEn^~****wiKwm.BWfm!mimMmmmmaBaan

A mi erős és egységes pártunk dolgozó népünk üdvére és felvirágzására megoldja azokat a célokat, amelyeket most tűztünk ki magunk elé

Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a

budapesti pártbizottság aktivaértekezletén

A Magyar Dolgozók Pórija budapesti szervezete szombaton aktivaírtekez- letet tartott az Építő és Faipari dolgozók Szakszervezetének székhazában• Az ak~ livaértekezlet elnökségében helyet foglaltak: Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerö Ernő, Hegedűs András, Hidas István, Földvári Rudolf, Kristóf István, Acs Lajos és Zsofinyec Mihály, nz MÜP Politikai Bizottságának tagjai, Szalai Béla, a Politikai Bizottság póttagja, Végh Béla, az MÜP Központi Vezetőségének titkára, továbbá az MDP Központi Vezetőségének több tagja, köztük Révai József, a nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettese, Farkas Mihály hadseregtábornok, Kiss Károly, Házi Árpád, Rónai Sándor, Horváth Márton, Apró Antal, Piros László, Harustyák István és Dénes István. Az aktivacrtckezlet elnökségének tagjai közt voltak: Erdey Graz Tibor oktatásügyi miniszter, Urbán Ernő Kossuth-dijas író, Osztrovszki György, a Tudományos Akadémia fötitltára, Páter Károly, az Agráregyetem rektora, Pióker Ignác Kossuth-dijas gyalus, Gazda Béla Kossuth- dífas művezető és többen mások.

Az aktivaértekezletet Földvári Rudolf, a budapesti pártbizottság titkára nyitotta meg.

—; Tisztelt Pártaktíva ülés! Kedves Elvtársak!

A Központi Vezetőség és a budapesti pártbizottság azzal a céllal hívta össze a budapesti pártaktíva ülést, hogy a jelenlévő elvtársakkal megvitassa a Központi Vezetőség legutóbbi ülésének anyagát, valamint kormányunk nyilvánosságra hozott új programjával kapcsolatban félmerült kérdéseket — mondotta. — Pártaktíva ülésünk előadója Rákosi Mátyás elvtárs.

Az aktívaértekezlet részvevőinek nagy tapsa közben emelkedett szólásra Rákosi Mátyás elvtárs.

— Elvtársak!

— összehívtuk a Magyar Dolgozók Pártja budapesti szervezetének pártaktíváját, hogy ismertessük azokat a kérdéseket, amelyekre vonatkozólag pártunk Központi Vezetőségének június 27-én és 28-án megtartott teljes ülése határozatokat hozott. Ezek a határozatok foglalkoztak pártunk és népi demokráciánk legfontosabb kérdésével, külön részletesen foglalkoztak azokkal a hibákkal, amely pártunk munkájában és népi demokráciánk gazdasági területén mutatkoztak. A Központi Vezetőség kidolgozta a hibák kijavítására vonatkozó rendszabályokat.

— Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja a felszabadulás óta eltelt időben igen komoly eredményeket és sikereket ért el. A mi pártunk vezette ki a magyar nemzetet abból a szinte reménytelen helyzetből, amelyet a háború pusztításai okoztak. A mi pártunk vezette az újjáépítést, a mi pártunk vitte győzelemre a harcot a régi rend, a tőkések és nagybirtokosok ellen, s a mi pártunk vezetésével kezdte meg dolgozó népünk lerakni jobb, szocialista jövőjének alapjait a városban és a falun egyaránt. S ami az eredményekben a legfontosabb: a dolgozók életszínvonala, munkásoké és parasztoké egyaránt olyan fokot ért el, amilyenre soha a Horthy időben még megközelítően sem volt példa. Minden párttagunk, minden elvtár- surik, az egész magyar dolgozó nép joggal büszke azokra az eredményekre, amelyeket ezekben a nehéz időkben elértünk. S hozzátehetem, elértük őket, mert segített, támogatott bennünket minden téren felszabadítónk és barátunk, a hatalmas Szovjetunió.

— Központi Vezetőségünk azonban megállapította, hogy pártunk és különösen pártvezetésünk munkája közben súlyos hibákat is követett el. E hibák egyrésze pártvezetésünk helytelen módszereire vonatkozik. Központi Vezetőségünk ülésén kidolgozta a rendszabályokat. melyek a jövőben biztosítják a válóban kollektiv vezetést, érvényre juttatják a vezetésben a pártdemokráciát, egészséges fejlődésünknek ez elengedhetetlen biztosítékát, a kommunista kritika és önkritika szellemét. Most gondoskodnunk kell róla, hogy a pártde- mokrácia, az egészséges^ kritika és önkritika érvényesüljön az egész pártéletben, a Központi Vezetőségtől le egészen az alapszsrvekig és segítse megerősíteni, megszilárdítani pártunk kapcsolatait a dolgozó tömegekkel A pártmunka megjavítására kidolgozott rendszabályokat azóta már pártunk tagsága elé vittük, s az elvtársak meggyőződhettek belőlük, hogy el vagyunk szánva) a hibák gyors kijavítására és kiküszöbölésére.

fen ezen az aktíván elsősorban azokkal az intézkedésekkel kívá- foglalkozni, melyeket Központi

Vezetőségünk gazdasági kérdésekben dolgozott ki, s amelyeket Nagy Imre eivtárs az országgyűlésen ismertetett, s amelyekkel mi, mint pártunk irányvonalával, természetesen mindannyian egyetértettünk. Kezdem mindjárt a szocialista iparosítás kérdésével. Mióta befejeztük a háború romjainak eltakarítását, az újjáépítést és miután a politikai harcban megvertük a régi kizsákmányoló osztályokat és rátértünk a szocializmus építésére, dolgozó népünk áldozatkészsége, hazaszeretete és szorgalma olyan műveket hozott létre, olyan teljesítményeket mutatott fel, amilyenekről a régi kapitalista időkben szó sem lehetett.

Minden munkás, minden értelmiségi, pártunk minden tagja, de az egész dolgozó nép méltán büszke az olyan alkotásokra, mint Sztálinvá- ros, mint Inota, Komló és sok más. Munkásosztályunk ez évek alatt

Minden elvtársunk, egész dolgozó népünk értse meg, hogy a mi javaslataink a szocializmus változatlan továbbépítését jelentik, de olyan módon, hogy kijavítjuk azokat r> hibákat, amelyeket az ipar fejlesztése közben elkövettünk azzal, hogy nem gondoskodtunk a dől-' gőzök jólétének megfelelő emeléséről. Ha az utolsó két évben háttérbe szorult a dolgozó nép, az ipari munkásság életszínvonalának emelkedése, most ezen változtatunk. Hibánkon okulva most úgy kívánjuk folytatni a szocializmus építését, hoey a munka közben egy pillanatra sem veszítsük el szem elöl dolgozó népünk és elsősorban ipari munkásságunk életszínvonalának, jólétének, kulturális és szociális szükségletei kielégítésének szakadatlan emelését. Ebben áll Központi Vezetőségünk határozatának lényege.

— A dolgozó tömegek életszínvonalának állandó emelkedését biztosító rendszabályok jelentékeny részét Nagy Imre elvtárs az ország- gyűlésen már ismertette, ezért ezekre nem térek ki Lényegük az. hogy összes beruházásainkat, jövendő terveinket felülvizsgáljuk, s átcsoportosítjuk abból a célból, hogy minél többet tudjunk fordítani a dolgozó nép, az ipari munkásság életszínvonalának emelésére, s ugyanakkor, ha lassabb iramban is, de folyíatjuk szocialista építésünket s benne nehéziparunk fejlesztését is- Többet fogunk költeni a munkásság szociális céljaira, a munkavédelemre, a minimumra csökkentjük a túlórázást, biztosítjuk a szabadnapot, eltöröljük a helytelen pénzbírságot és így tovább- Mindjárt megemlítem, hogy a rendszabályók nyilvánosságra hozatalénál nem követtük azt a régi szokásunkat, hogy javaslatainkat először pártunk nevében ismertessük* Az elmúlt néhány nap ta- pasztalata meggyőzött bennünket arról, hogy helyesebb lett volna ezúttal is a tennivalókat először pártunk nevében közölni, mert így sok elvtársunk nem volt tisztában, hogy a Nagy elvtárs által az országgyűlésen előterjesztett javaslatok pártunk Központi Vezetőségének határozatai alapján készültek.

— Megállapíthatom, hogy dolgozó népünk, de különösen ipari munkásságunk lelkes helyesléssel vette tudomásul ezeket a javaslatokat- A magyar dolgozó nép újra meggyőződhetett róla, hogy pártunk a kellő pillanatban meg tudja tenni a kellő lépéseket és ha felismeri az elkövetett hibákat, azokat bátran feltárja és megteszi a kijavítására szükséges rendszabályokat. Ez történik most is- Biztosak vagyunk benne, hogy e hibák kijavítása népi demokráciánk további erősödéséhez, dolgozó népünk életszínvonalának további emeléséhez vezet.

valóban nagyot alkotott és joggal hivatkozhat, e téren a szocialista építés komoly sikereire.

Ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk, hogy az alkotó munka hevében komoly hibákat is követtünk eb Hibát követtünk el elsősorban azzal, hogy nehéziparunk és a termelőeszközöket gyártó iparok fejlesztésében túl gyors iramra tértünk át és a tervezés munkájában gyakran figyelmen kívül hagytuk hazánk gazdasági erőforrásait, reális lehetőségeit. Figyelmen kívül hagytuk nem egyszer azokat a nagy lehetőségeket, melyek a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való együttműködés jobb kiépítésében rejlettek. A legkomolyabb hibát azonban ott, követtük el, amikor

1951. februárjában túlságosan megemeltük első ötéves tervünk ipari célkitűzéseit. Hároméves tervünk eredményeinek, valamint az ötéves tervünk első évének jó teljesítményei alapján megállapítottuk, hogy gazdasági lehetőségeink nagyobbak, mint ahogy ezt eredetileg gondoltuk és további tervünkbe több beruházást vehetünk fel. Ennek megfelelően a beruházás összegét ötven milliárdról nyolcvan milliárdra emeltük fel. Es itt történt a hiba. Emelni lehetett és emelni kellett a tervet, de a harminc milliárdos emelés túlsók volt. Kevesebbel kellett volna emelnünk.

— Tudja ezt ae ellenség is én ezért

igyekezik megzavarni ezeket az intézkedéseket. Azt hirdeti, hogy mo9t mír nem érvényes a terv, hogy már nem kell tartani a normákat, nincs szükség munkaíegyelemre. Abból a lényből például hogy megszüntettük a pénzbírságot, azt a következtetést vonják le, hogv most már mindenki azt csinálhatja a* üzemben, amit akar— Nekünk élesen szembe kell szállni és vissza kell verni az ellenségnek azt a demagóg kísérletét, amellyel dolgozó népünk és az ipari munkásság életszínvonalának, jólétének emelését akarja gátolni. Minden öntudatos munkás és értelmiségi előtt világos, hogy életszínvonalunkat nem lehet emelni akkor, ha termelésünk csökken. Mi át fogjuk állítani és át fogjuk szervezni iparunkat úgy, hogy belőle szocialista építésünk további folytatása mellett a dolgozók életszínvonalának emelésére a lehető legtöbb jusson. De mindenki előtt világos, hogy nem emelhetjük az életszínvonalat akkor, ha a termelés — és mindjárt hozzátehetem a termelékenység — nem emelkedik, ha az önköltség nem csökken. Ahhoz, hogy több lakóház, hogy több lakás, több kerékpár, több ruha, több cipő, több cukor, több élelem legyen, több szén is kell, amely egész iparunkat fűti, több vas és acél is kell, mely nélkül nincs gépgyártás és nem lehetséges a dolgozó nép jólétének emelése. Mi tehát jövőre is több szenet és több acélt akarunk tepmelni, mint az idén és többet is kell termelnünk, mert csak így tudjuk népünk élet- színvonalát emelni. A különbség az eddigi állapothoz képest az lesz, hogy a vas-, az acél-, a széntermelést kisebb mértékben fogjuk emelni, mint eddig és ugyanakkor meggyorsítjuk a fogyasztási cikkek termelését.

Ebből viszont az következik, hogy minden öntudatos munkás változatlanul teljesítse mostani tervét és változatlanul tartson fegyelmet, t akaró..oskodjon az anyaggal, vigyázzon a minőségre és ne tűrje a selejt- gyártást. Világos, hogy mindezek a tényezők alapjai és elengedhetetlen előfeltételei saját, jóléte növelésének és az egész dolgozó nép életszínvonala emelkedésénekTermészetesen ezzel az emeléssel párhuzamosan azt is elhatároztuk, hogy megfelelően emelni fogjuk a dolgozó nép életszínvonalát. A tervünk szerint öt év alatt az élet- színvonalnak ötven százalékkal kellett volna emelkednie és kétszáz- húszezer lakást akartunk ezidő alatt építeni. De ismétlem, - megemelt tervünkbe már a kezdetén olyan hibák csúsztak be, amelyek eleve lehetet-»

Egy pillanatra sem veszítsük el szem elöl dolgozó népünk és elsősorban ipari munkásságunk életszínvonalának, jólétének szakadatlan emelését

lenné tették az életszínvonal ilyen irányú emelését. A megemelt terv ugyanis tizszer annyi beruházást írt elő a nehéz- és gépipar számára, mint a könnyű- és élelmiszeripar számára. Kevés volt a mezőgazda- sági beruházásokra szánt összeg is. Márpedig a könnyű- és élelmiszer- ipar, valamint a mezőgazdaság termelése lett volna hivatva jelentékeny részben biztosítani az életszínvonal emelését.

Amikor kezdett mutatkozni, hogy a túlságosan felemelt ipari tervek miatt nem marad elég erőnk arra, hogy egyidejűleg növeljük nehéziparunkat és a dolgozó nép életszínvonalát, akkor is változatlanul folytattuk túlzott iparfejlesztésünk iramát. Amiből viszont az következett, egyre kevesebb beruházás jutott a dolgozó tömegek, különösen az ipari

munkások életszínvonalának emelésére. A gyárak építése miatt kevesebb lett a lakásépítés és mint látni fogjuk, a mezőgazdaság beruházásai is viszonylag csökkentek a túlzott iparosítás következtében.

Ezeket a hibáinkat még tetézte a tavalyi rossz termés. A kettő együttvéve odavezetett, hogy ipari munkásságunk életszínvonala az utolsó esztendőben már nem emelkedett, hanem csökkent. Megsértettük a szocializmus építésének azt az alaptörvényét, hogy az építéssel párhuzamosan szakadatlanul emelkednie kell a dolgozó tömegek és különösen az ipari munkásság életszínvonalának. Azok a gazdasági rendszabályok, amelyeket pártunk Központi Vezetősége kidolgozott, ennek a komoly hibának kijavítására irányulnak.

Az a régi Jelezavuuk: „Termelj többet, jobban élsz“, most is változatlanul érvényes

Aki ebben a helyzetben azt javasolja, hogy most már engedjünk a munkatempóból. hogy lazítsuk a normákat, hogy most már nem fontos a terv teljesítése, aki azt hirdeti, hogy pazarolhatunk az anyaggal, gyárthatjuk a selejtet, az lényegében az' ellenség kezére játszik. Az a régi jelszavunk: „Termelj többet, jobban

élsz“ most. is változatlanul érvényes, sőt most érvényes csak igazán- És változatlanul érvényes az a jelszó is, ,,A munka nálunk becsület és dicsőség dolga“.

■-— Ennek megfelelően változatlan eréllyel fel kell Tépni a fegyelemsértőkkel, különösen a tervíegyelem megsértőivel szemben, a lazaságokkal az igazolatlanul hiányzókkal, a selejtgyártókkal szemben. Erre annál is inkább szükség van, mert már hallatszanak olyan hangok — éé kétségkívül afe ellenség hangja —, amelyek azon az alapon, hogy a pénzbírság. helytelen renu-.^rti,, megszüntettük, azt hirdetik, hogy most már senkit sem lehet büntetni, aki hanyagságból, vagy tudatosan selejtet gyárt, attól nem lehet, kártalanítást követelni, hogy nem lehet felelősségre vonni azt, aki fegyelmezetlenségével, igazolatlan kimaradásával zavarja szocialista í «■- melésünket. kárt ckoz és megnehezíti dolgozó népünk jólétének emelését.

Az ilyen nézetekkel erélyesen szembe kell szállni. Fel keli világosítani a jóhiszemüeket, hogy éppen, mert termelésünk most arra vesz irányt, hogy ipari munkásságunk és dolgozó népünk jólétét és életszínvonalát emeljük, gondosabban keil ügyelni a fegyelemre és erőteljesebben kell fellépni azokkal szemben, akik szocialista termelésünket egyik, vagy másik módon zavarják, dezorganizálják. Beruházásaink átcsoportosítását, jövő terveink olyan átállítását, mely népjólétünk leggyorsabb és legjelentékenyebb emelkedését eredményezi, az Országos Tervhivatal és az illetékes minisztériumok végzik.

Nem áll az, hogy a mi terveink általában túlfeszítettek: ezt igazolják az idei első félév számadatai, amelyekből kiderül, hogy féléves termelési tervünket, a januári és februári komoly lemaradások dacára, túlteljesítettük. A hiba ott van, hogy ezekben a teljesíthető tervekben túl nagy a nehézipar beruházása és túlkevés az. amit a dolgozó nép életszínvonalának közvetlen emelésére szántunk. Éppen ezt a hibát akarjuk most kiküszöbölni. Ha azonban a már végrehajtás alatt lévő te.veket nem teljesítjük, vagy önkényesen, egész népgazdaságunk érdekeibe és a termelés továbbra is e,engedheletlen koordinációjára, egybehangolására való tekintet nélkül változtatunk a terven, változtatnak a terven az egyes üzemek, úgy ebből nem a nép jólétének emelése, hanem a zűrzavar, a dezorganizáció keletkezik.

Ezt értse meg minden elvtársunk, minden öntudatos munkás, minden igazgató, minden minisztérium és együttesen gondoskodjunk arról, hogy ezek a helytelen, sőt e Men céges hangok elnémuljanak. M*»dont meg kell tennünk arra, hogy a bwv- fegyelem, a munkafegyelem, a mun-j kalendület, a szocialista munka-1

verseny erősödjék és segítse dolgozó népünk jólétének emelését minél gyorsabban végrehajtani. Biztos vagyok benne, hogy ebben a célkitűzésűnkben támogat bennünket öntudatos ipari munkásságunk, értelmiségünk, az egész dolgozó nép.

Ismétlem: hadat kell üzenni azok-i nak az ellenséges üzelmeknek, amelyek dolgozó népünk javát szolgáló rendszabályaink végrehajtását fegyelmezetlenséggel, zavartkeltéssel, helyes intézkedéseink túlhajtásával, vagy félremagyarázásával meg akarják akadályozni.

Külön kívánok szólni ezzel kapcsolatban a mi derék bányászainkhoz., akik a felszabadulásunk óta annyiszor megmutatták, hogy tudatában vannak a fontos szerepnek, melyet gazdasági életünkben, szocialista hazánk építésében betöltenek és ennek megfelelően áldozatot nem kiméivé mindig biztosították gazdasági életünk alapanyagát, iparunk kenyerét, a szenét. Ugyancsak szólni kívánok külön Özd, Diósgyőr, az RM művek kohászaihoz, akiknek további jó, fegyelmezett munkájától és tervteljesítésétől függ jórészben, hogy milyen irányban tudjuk emelni dolgozó népünk és benne az ipari munkásság élet- színvonalát. Bányászaink, kohászaink álljanak az élre, mutassanak példát fegyelemben, tervteljeSí- lésben az egész ipari munkásságnak, az egész dolgozó népnek és biztosítsák nemzetgazdaságunknak a széles tömegek életszínvonalának emeléséhez elengedhetetlenül szükséges alapanyagokat.

Biztosak vagyunk abban is, hogy dolgozó népünk életszínvonalának és jóléte emelésének terveit helyesli és támogatja az a hazafias értelmiség is, amely a felszabadulás óta egyre fokozódó mértékben mutatta meg, hogy bizton támaszkodhatunk együttműködésére, odaadó munkájára és szaktudására országunk összes fontos kérdéseinek megoldásánál.

Minden ipari munkás, minden a termelésben dolgozó értelmiségi legyen tudatában annak, hogy elsősorban az ő öntudatos, fegyelmezett, jó munkájától függ, hogy milyen iramban tudjuk a dolgozók jólétét emelni. Minden kommunista, pártunk minden tagja, népnevelőink. agitátoraink, a DlSZ-ifjúság- nak százezrei, a szakszervezetek másfélmilliót számláló dolgozói lépjenek sorompóba, végezzenek jó fel- világosító munkát, bátran leplezzék le, szigeteljék el az ellenséget és példamutatásukkal biztosítsák új célkitűzéseink teljes sikerét. (Hosz- szantartó taps.)

Az elmúlt napok alatt mindany- nyian meggyőződhettünk, hogy az ipari munkásság, a műszaki értelmiség zöme lelkes helyesléssel fogadta azokat a rendszabályokat, amelyeket pártunk az életszínvonal megjavítására kidolgozott. Sok munkás azzal válaszolt javaslatainkra, hogy többtermelésre tett felajánlást. Gondoskodnunk kell arról, hogy most, amikor irányt veszünk a munkásosztály, a dolgozó nép élet- színvonalának emelésére, a szocialista mi:ok*verseny, szocialista építésünk minden egyéb módszere új ’•cndöVtrp kapjon és segítsen meggyorsítani népünk jólétének emelését szolgáló célkitűzéseinket. Ez egyben a legjobb -Tálast -»2 ellenségnek