Észak-Magyarország, 1953. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1953-07-05 / 156. szám

2 Vasárnap, 1953. július 5. bői, de .mindenekelőtt és főképpen a Szovjetunióval és a népi demokrati kus országokkal, valamint a népi Kí­nával fennálló kölcsönös gazdasági segítségből és együttműködésből adód­nak. Ezzel az erőforrással a kormány fokozottabban számolni fog gazda­ságpolitikájában, amivel tehermente­síteni kívánja népgazdaságunkat. Gazdaságpolitikánkban irányt kell változtatni abban a tekintetben is, hogy a termelési eszközöket gyártó nehézipar fejlesztésének ütemét je­lentősen lassítva, az eddiginél lénye­gesen nagyobb súlyt kell helyezni a szükségleti cikkeket gyártó könnyű­iparra és élelmiszeriparra, amivel lehetővé kell tenni a lakosság növelt vő szükségleteinek mind nagyobb mérvű kielégítését. Meg kell változtatni a gazdaságpo­litika irányát, a népgazdaság két alapvető ága, — az ipar és a mező- gazdaság tekintetében is. A túlzott iparosítás, főképpen a nehézipar túl gyors fejlesztése és a velejáró nagy­arányú beruházások mellett, az or­szág anyagi erőforrásaiból nem az ipar, de elsősorban, sőt csaknem ki­zárólag a nehézipar túlzottan gyors ütemű fejlődése 'mellett, a mezőgaz dasági termelés megrekedt, nem tud ta biztosítani sem az ipar rohamos fejlődésének nyersanyagszükségletét sem a gyorsan növekvő ipari mun­kásság és általában a lakosság nö­vekvő élelmiszerszükségletének ki­elégítését. A kormány egyik legfon­tosabb feladatának tekinti, hogy az ipari beruházások csökkentésével egyidejűleg lényegesen megemelje a mezőgazdasági beruházásokat, a ter­melés minél gyorsabb és nagyobba- rányú fellendítése érdekében. Az iparról Népgazdasági terveinkben végre­hajtandó gyökeres változásokkal, ami alapjában a szocialista iparosítás túl­zott ütemének csökkentésében és a mezőgazdaság fokozottabb fejleszté­sében domborodik ki, kirajzolódik a kormány gazdaságpolitikájának cél­kitűzése: a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály életszínvonalának állandó emelése. Az ipari termelés és a vele kap­csolatos beruházások átütemezése és átcsoportosítása, az új termelé­si és beruházási tervek kidolgozása nagyon körültekintő, alapos mun­kát igényel- Az Országos Tervhi­vatal központi feladata, a kormány által megadott irányelvek alapján ezt a munkát minél előbb úgy el­végezni, hogy népgazdaságunkat és .elsősorban iparunkat zökkenő nél­kül átállíthassuk és a termelés fo­lyamatosságát, a tervek teljesítését öntudatos, fegyelmezett munkával addig is biztosíthassuk. Iparunk termelési terveinek tel­jesítése ugyanis nélkülözhetetlen feltétele mindazoknak a rendsza­bályoknak, amelyeket a kormány a gazdaságpolitikai és az életszín­vonal emelése terén megvalósítani kíván. A mezőgazdasági termelés fejlesztése sem lehetséges az ipari termelési tervek hiánytalan telje­sítése nélkül, a kormány célkitű­zései sikeres megvalósításának kul­csa tehát munkásosztályunk kezé­ben van. Ez kétféle kötelezettséget jelent, egyrészt arra kötelezi a kor­mányt. bogy a rendszabályok ki­dolgozásánál a lehető legnagyobb figyelmet fordítsa a munkásosztály életszínvonala emelésének, továbbá anyagi, szociális és kulturális szük­ségletei maximális kielégítésének. A kormány ezt vállalja és végre is fogj.a hajtani. Másrészt arra köte­lezi a munkásosztályt- hogy a mun­kafegyelem megszilárdításával ha­táridőre biztosítsa a termelési ter­vek végrehajtását. Ezt ipari mun­kásságunknak kell vállalnia és be­tartania. Meg vagyok róla győződ­ve, hogy meg is fogja tenni, becsü­lettel, odaadással. A mezőgazdaságról — Tisztelt Országgyűlés! :— Népgazdaságunk másik fő aga, amelynek terén a kormány előtt új feladatok állanak, a me­zőgazdaság. A már említett alacsony és az összes beruházásokhoz ké­pest az utóbbi években viszonylag csökkent beruházások miatt, az egyéni gazdálkodók megsegítésé­nek elhanyagolása miatt, a terme­lőszövetkezetek sem gazdaságilag- sem politikailag eléggé alá nem tá­masztott, tűi gyors fejlesztése mi­att, arai a parasztság gazdálkodá­sát bizonytalanná tette, a mezőr gazdasági termelés fejlődése meg­akadt, s az utóbbi években lénye­gében egy helyben áll. Ebben nagy része volt a gyakori és nagyarányú társításoknak is, amelyek során sok visszaélés, erőszakoskodás for­dult elő, ami joggal sértette pa­rasztságunk igazságérzetét, amel­lett, hogy komoly gazdasági káro­kat is okozott neki. Ismeretes, hogy mezőgazdasági termelésünk döntően az egyéni gazdaságokon nyugszik, melyeknek termelését az ország nemcsak hogy nem nélkülöz­heti, ellenkezőleg, országos érdek ESZ AKMAG Y AKUiiSZ; termelésünk fejlesztése úgy a föld­művelés mint az állattenyésztés te­rén. a kormány elsőrendű feladatá­nak tekinti az egyéni gazdaságok termelésének felkarolását, terme­lési és munkaeszközökkel, felszere­léssel, műtrágyával, nemesített vte- tőmaggal és az agrotechnika más eszközeivel való megsegítését. — A kormány minden eszközzel meg kívánja szilárdítani a parasz­ti termelés és tulajdon biztonságát- Ennek érdekében már az idén meg­tiltja a szokásos őszi tagosítást- amely az önkényes földbirtokcseré- vel akadályozta a föld gondos mű­velését és csökkentette a gazdák termelési kedvét­— A mezőgazdasági termelés ked­vezőtlen alakulásához kétségtele­nül hozzájárult a túlhajtott terme­lőszövetkezeti mozgalom, a terme­lőszövetkezetek számszerű fejleszté­sének elsietett üteme, ami odaveze­tett. hogy a megalakult termelőszö­vetkezetek egy része. a szükséges feltételek hiánya miatt- nem tudott gazdaságilag és szervezetileg megerő­södni. A termelőszövetkezeti mozga­lom elsietett kifejlesztésének legsú­lyosabb következménye azonban az volt, hogy a dolgozó parasztság körében különösen az előfordult túlkapások, az önkéntesség elvének megsértése komoly nyugtalanságot keltett, zavarta a nyugodt termelő­munkát és a gazdálkodás fejleszté­séhez szükséges befektetések nagy­arányú csökkenéséhez vezetett. A kulákok ellen általánossá vált túlzó rendszabályok is elősegítették, hogy az államnak évről-évre mind nagyobb gondot okozott az úgyneve­zett tartalékföldek hasznosítása, amelyek a gazdálkodás bizonytalan­sága és a nehéz terrr>el-ési viszo­nyok következtében műveletlenül maradtak. — Mindezek alapján a kormány elsőrendű és sürgős feladatának te­kinti a mezőgazdasági termelés biz­tonságának megteremtését. Annak érdekében, hogy dolgozó parasztsá­gunk számára biztosítsa a nyugodt munka minden lehetőségét- hogy eloszlassa a kételyeit a parasztgaz­daságoknak termelőszövetkezetekbe való kényszerítése tekintetében, a kormány helyesnek és szükségesnek tartja a termelőszövetkezeti moz­galom lassítását és az önkéntesség szigorú betartása érdekében lehető­vé fogja tenni, hogy azok a termelő­szövetkezeti tagok, akik vissza akarnak térni az egyéni gazdálko­dáshoz, mert ott vélik megtalálni boldogulásukat, a gazdasági év vé­gén kiléphessenek a termelőszövet­kezetből. Ezen túlmenően engedé­lyezni fogja olyan termelőszövetke­zetek feloszlatását, ahol a tagság többsége azt kívánja. Ugyanakkor a kormány messzemenő támogatásban részesíti a termelőszövetkezeteket, kölcsönökkel és beruházásokkal hoz­zájárul gazdálkodásuk fejlesztési­hez, tagjainak boldogulásához, mert meggyőződése, hogy a parasztság felemelkedésének ez a leg járhatóbb útja. A kormány engedélyezni kívánja a földek szabad bérbeadását és bér­bevételét is. Azok pedig, akik az államnak korábban felajánlották és most tartalékként kezelt ingatlanai­kat művelésre saját kezelésre akar­ják venni, földjüket visszakaphat­ják és megműveléséhez vetőmag- kölcsönt és gépi munkát is biztosít az állam. Azoknak, akik tartalék- földet kívánnak bérelni, kedvezmé­nyes feltételek mellett, a mostani egy év helyett öt évi időtartamra adja haszonbérbe az állam. Á kormány tervezett intézkedései alkalmasak arra, hogy sikeresen megvalósítsuk gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb célkitűzését, me­zőgazdasági termelésünk felvirágoz­tatását- Meggyőződésem, hogy őszinte törekvésünk a parasztság legmesszebbmenő helyeslésével és támogatásával találkozik. A kor­mány, amely nem habozik levonni a mulf hibáinak tanulságait és bátran felszámolja azokat, messzemenően felkarolva parasztságunk ügyét, er­re joggal számít is. A kisiparról és kiskereskedelemről Gazdasági életünk más területén is_ szüksége mutatkozik annak, hogy a "kormány változtasson az eddigi gazdaságpolitikán. Az utóbbi étek során az állam olyan területekre is kiterjesztette a maga gazdasági te­vékenységét, ahol a magánkezdemé­nyezésnek és vállalkozásnak még ko­moly szerepe lehet és elősegítheti a lakosság szükségleteinek fokozot­tabb kielégítését. Ez a terület a kis­kereskedelem és a kisipar. Bír a kisipari szövetkezetek komoly fejlő­désről tesznek tanúságot., mégsem tudják pótolni a kisipari termelés terén mutatkozó hiányt- Ez arra készteti a kormányt- hogy helyt ad­jon a magánvállalkozásnak és lehe­tővé tegye az arra jogosultaknak a törvényes előírások alapján iparen­gedélyek kiadását- Ugyanakkor biz­tosítja számukra az iparűzéshez szükséges feltételeket, az áruellá­tást, hitelt, stb- Feltétlenül fejleszte­ni élénkíteni kell a falu és a város közötti áruforgalmat, amihez egy­részt nagymennyiségű iparcikk, más­részt a bő tennés következtében je lentékeny terményfeleslegek állnak majd rendelkezésre. A lakosság életszin vonalának állandó emeieséerc — Tisztelt Országgyűlés! Uj gazdaságpolitikánk alapelve: a lakosság életszínvonalának állandó emelése. Népgazdaságunk fejlesztésének, terveink teljesítésének ez a legfőbb, a legmagasztosabb célja, a szocia­lizmus építésének egyetlen helyes, a dolgozó nép számára elfogadható és járható útja a lakosság élet- színvonalának emelése, anyagi, kul­turális és szociális helyzetének állan­dó javítása. Ezt kell fennünk egész népgazdasági tervezésünk és fej­lesztésünk központi kérdésévé. Éte­ren kíbmoiy mulasztásokat kell pó­tolni, elsősorban az ipari munkás­ság tekíntefében. Ezt célozzák a tér vezetf rendszabályok, amelyek a kormány számára biztosítják azokat az eszközöket, amelyeknek segítsé­gével gondoskodni lehet arról, ncgy a munkásosztály és a lakosság fo gyaszf ása elsőrendű elei miszerekben és iparcikkekben emelkedjék- A bő termés nagyszerű kilátásai messze­menően elősegítik ezt és a kormány számára megkönnyítik a feladat megvalósítását, a bőségesebb élelmi­szerellátást és rajta keresztül a munkások és alkalmazottak, altaiá ban a bérből és fizetésből élők reál­bérének emelését­— A kormány elhatározott szán­déka, hogy leküzdi a drágaságot- A gazdag tennés betakarításával, az Ipari termelési tervek maradéktalan teljesítése révén, az árukészletek növekedésével, lehetősége nyílik majd az egyes élelmezési cs iparcik­kek ma még magas árai csökkenté­sének. E téren a kormányzat nem késlekedik. Számos idénycikk árát máris az 1951. évi árszint alá szo­rítottuk- Biztosítottuk, hogy a leg­fontosabb élelmiszerekből, lisztből, cukorból húsból, zsírból az új ter­mes betakarításáig is nagyobb mennyiségek kerüljenek forgalomba. A nagyobbmérvü javulás és ár­csökkenés a termés betakarítása nyomán az őszi hónapokban fog be­következni. De számos iparcikk árát, mint ismeretes, már július el­sejével tizenöt—harminc százalék­kal csökkentettük és gondoskodtunk róla, hogy nagy választékban, bő­ségesen álljanak a lakosság rendel­kezésére. — Ezek és hasonló intézkedések mutatják, hogy a kormány a lakos­ság ellátásának megjavítására hatá­rozta el magát és hogy nem áll meg az ígéretnél, hisz máris hozzáfo­gott azok megvalósításához. Fokoz­ni fogjuk a lakosság fogyasztását szolgáló ipari termékek és élelmi­szerek gyártását is- Az év hátralévő részében hatvan millió forinttal fog­juk növelni az üzemiélelmezési, va- mint egészségügyi feltételek megja­vítására fordított összeget. Felül fogjuk vizsgálni a Munka Törvénykönyvének egyes intézkedé­seit, el kell törölni a pénzbüntetést, mint a munkásokkal és alkalmazot­takkal szemben használt fegyelme­zési eszközt­— Feltétlenül érvényt kell szerez­nünk a Munka Törvénykönyv mun- Kavédelemre vonatkozó előírásainak, a törvényesen előírt védőberendezé­sek biztosításának és a védőételek- védőberendezések feltétlen kiszolgál­tatásának. Felelősségre kell vonni és szigorúan büntetni kell azokat, akik a dolgozók egészségvédelmére előirányzott összegeket nem a ren­deltetésüknek megfelelően használ­ják fel. A dolgozók munkaerejének fokozottabb megóvása érdekében csökkenteni fogjuk az indokolatlan és helytelen túlóráztatást, valamint a vasárnapi munkát. A rendszeres he­ti pihenőnap mellett megfelelő in­tézkedésekkel biztosítani fogjuk a dolgozók számára munkautáni sza­badidejük kihasználását. Meggyorsítják a lakásépítkezést Jelentékeny beruházásokkal lé­nyegesen javítani kívánjuk a váro­sok és falvak kommunális szolgálta­tását. Jelentős állami eszközökkel, részben állami támogatással 1954- ben az 1953. évi 23-000 új lakással szemben 40 000 új lakást fogunk építeni. Állami támogatással fejlesz­teni fogjuk a bányász sajátház es a kislakásépítési akciót. Budapesten, elsősorban a munkáskerületekben, két év alatt ki kell tatarozni vala­mennyi közületi lakóházat és gon­doskodni kell a házak folyamatos karbantartásáról, a lakóházak és lakások tatarozásának meggyorsítá­sa érdekében a lakbérekből befolyt összegeknek 40 százalékát kell. fel­használni, ami kéfszerannyi, mint 1952-ben volt. Folytathatnám a megvalósítandó intézkedések hosszú sorát, amik a városi lakosság, első­sorban az ipari munkásság élet- és munkaviszonyainak megjavítását eredményezik. A falusi lakosság életviszonyainak messzemenő könnyítése A falusi lakosság életviszonyain messzemenően könnyíteni fogunk. A már említett nagyarányú termelést segítségen túlmenően az állategész­ségügy megjavítására ingyenessé tesszük az állatorvosi szolgáltatást, ami a jelentékeny anyagi megtaka­rítás mellett — amit ez a paraszt­ságnak jelent — az állattenyésztés fejlesztésére is serkentőleg hat. Nem is kétséges, hogy ezt az intéz­kedést parasztságunk örömmel üd­vözli. Megszüntetjük a szerződéses termeltetés kötelező, vagy kényszer jellegét és jelentős kedvezmények­kel, nagyobb mennyiségű ipari termék juttatásával olyan feltétele­ket állapítunk meg, amelyek pa­rasztságunk számára vonzóvá és előnyössé teszi a szerződéses ter­meltetést- A falu áruellátásának, a növekvő szükségletek minél jobb kielégítésének biztosítása érdekében a SZÖVOSZ-nak jelentősen növelnie kell a földművesszövetkezetek áru­ellátását, a parasztság ízlésének és igényeinek megfelelő választékban és minőségben. — Felül fogjuk vizsgálni a terme­lőszövetkezeteknek az állammal szemben fennálló lejárt tartozását és annak jelentős részét, valamint a beadási kötelezettség nem teljesíté­se miatt az egyéni gazdálkodókra és termelőszövetkezetekre nem mindig igazságosan kivetett kártérítés ősz- szegét, együttesen mintegy halszáz­millió forintot el fogjuk engedni­Egyszerűsíteni kell a begyűjtési rendszert A begyűjtési rendszert egyszerűsí­teni fogjuk. Amit a Magyar Füg­getlenségi Népfront választási fel­hívása megígért, valóra váltjuk. Az új begyűjtési rendszerben, amely a jövő évtől lép majd hatályba, a ki­vetéseket több évre állapítjuk meg, hegy a .dolgozó parasztság biztonsá­gosan gazdálkodhasson, pontosan és jóelőre ismerje kötelezettségét, feleslegét pedig szabadon értékesít­hesse. Egyéni parasztságunk és termelő­szövetkezeteink hathatós megsegíté­se, valamint a tavalyi súlyos aszály okozta nehézségek mielőbbi sikeres leküzdése érdekében a kormány tö­rölni fogja azoknak a begyűjtési hát­ralékát, akik folyó évi kenyér- és ta­karmánygabona beadási kötelezettsé­güknek határidőre eleget tesznek. — Tisztelt Országgyűlés! Az említett intézkedések világosan bizonyítják, hogy a kormány nem szűkkeblű, hogy segílőkészsége a leg­messzebbmenőbb. Ahhoz sem fér kétség, hogy mindez nem marad üres szó, hanem az ország szine előtt vál­lalt feladatokat pontosan és mara­déktalanul végrehajtjuk, ígéreteinket valóra váltjuk, amiről a magyar nép az elmúlt évek során annyiszor meg­győződhetett. Ez a tiszta lelkiismeret jogosítja fel a kormányt arra, hogy a parasztságtól, egyéni és szövetke­zeti termelőktől egyaránt elvárja, sőt megkövetelje, hogy az állammal szemben fennálló begyűjtési és adó­kötelezettségeiknek pontosan és tel­jes mértékben eleget tegyenek. En­nek tudatában kell egyéni gazdáknak és termelőszövetkezeteknek állampol­gári kötelességüket teljesíteni. Erre kötelezi őket a törvény is, amelynek betartásán a kormány őrködni fog. Magára vessen az, aki a kormány jó­akaratára és messzemenő segítségére az állam, az ország érdekeinek sem­mibevevésével, a törvények megsze­gésével válaszolna. A törvényesség betartása, amire a kormány haté­kony intézkedéseket foganatosít, nemcsak azt jelenti, hogy az állam éberen őrködjön azon, hogy csorba ne essen a parasztság jogain, hanem azt if- hogy a parasztság is teljesítse az állammal szemben fenn­álló kötelezettségeit úgy a begyűjtés, mint az adófizetés terén. Aki viszont beadási kötelezettségének becsülettel eleget tett, semmiféle pótkivetéssel nem terhelhető. Ez törvény és aki ez ellen vét, aki a parasztságra törvé­nyes kötelezettségein túlmenő terhe­ket ró, a legszigorúbban büntetni fogjuk. Az értelmiség nagy szerepe és megbecsülése Tisztelt Országgyűlés! Népgazdaságunk két fő termelési ága, az ipar és a mezőgazdaság mel­lé, amely az ország két nagy, egy­mással szorosan együttműködő osz­tályának, a munkásságnak és a pa­rasztságnak tevékenységi területe, csatlakozik értelmiségünk, az ország szellemi és kulturális életében betöl­tött nagy szerepével. Sajnos még mindig előfordul, de a kormány elha­tározása ezen gyökeresen változtatni, hogy a szellemi munka és általában az értelmiség, különösen a régi értel­miség nem részesül kellő megbecsü­lésben. Gyakran a bizalmatlanság légköre veszi körül, aminek azután mellőzés a vége, ugyanakkor, amikor gazdasági, kulturális és tudományos életünk majd minden területén hiány van tapasztalt, felkészült értelmisé­giekben. Népgazdaságunk szocialista fejlődése tevékenységünknek rendkí­vül széles lehetőségeit teremtette meg. Ennek ellenére bizalmatlanság alapján, vagy indokolatlan tisztoga­tások során, nem egyszer a népi de­mokráciához méltatlan módon bán­nak jószándékú értelmiségiekkel, megfosztják őket annak lehetőségé­től, hogy tudásukat a maguk szakte­rületén hasznosítsák az ország javá­ra. A kormány erős kézzel véget vet az ilyenfajta helytelen és megenged­hetetlen eljárásnak és eltökélt szán­déka a jogos sérelmeket orvosolni- Az értelmiségieknek népi demokrá­ciánk megbecsült tagjainak kell len- niök és el kell foglalniok képessé­geiknek megfelelő megtisztelő helyü­ket tevékenységük területén, — le­gyenek tanárok, mérnökök, jogászok, orvosok, agronómusok, vagy mások. Mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a népi demokráciában a kép­zettségnek, a tudásnak nagyobb meg­becsülés jár ki, mint bármikor a ré­gi úri világban. Ennek a megbecsü­lésnek széles munkalehetőségben és anyagi elismerésben is kifejezésre kell jutni. Uj, helyesebb iskolapolitika A fiatal, új értelmiség képzése te­rén, oktatási rendszerünkben is meg­található a túlzás. Óriási áldozatok­kal valósággal erőszakoltuk a főis­kolai oktatást. Most ezen a téren is sokkal szerényebbeknek kell len­nünk. Ne építsünk légvárakat. Ugyanak­kor az eddiginél jóval nagyobb gon­dot kell fordítani a népiskolákra, fo­kozni kell beruházásaikat, szaporíta­ni kell az iskolák, tantermek és tan­erők számát, hogy minél jobb feltéte­leket biztosítsunk a jövő reménysé­ge, a kis magyarok elemi oktatásá­nak, amit eddig, — meg kell mon­dani — a főiskolai oktatás eltúlzása miatt nagyon elhanyagoltunk. Több figyelmet, több gondot és több anya­gi eszközt a tanyai, falusi, a munkás- negyedek iskoláinak. Ez sokkal de­mokratikusabb iskolapolitika lesz. Nagyobb türclmességet kell tanú­sítani vallási kérdésekben. Megen­gedhetetlen e téren adminisztratív eszközök alkalmazása, ami eddig bi­zony néha előfordult. A kormány eb­ben a kérdésben a türelmesség alap­ján áll, melynek a felvilágosítás és a meggyőzés az eszköze. Adminisztra­tív, vagy más kényszerítő eszközök alkalmazását a kormány elitéli és nem fogja tűrni. A jogrend megszilárdítása Tisztelt Országgyűlés! A kormány egész tevékenységében az Alkotmányban lerögzített jogrend és törvényesség alapján áll. Népi de­mokratikus állami berendezkedé­sünk, gazdasági és társadalmi éle­tünk alapja a szocialista törvényes­ség, az Alkotmányban lefektetett ál­lampolgári jogoknak és kötelességek­nek, Népköztársaságunk törvényei­nek szigorú betartása. A kormányra a múltban elkövetett súlyos hibák helyrehozása, a jogrend megszilárdí­tása és a törvényesség biztosítása te­rén is nagy és felelőségteljes felada­tok várnak. Államhatalmi szerveink feladata és kötelessége őrködni dol­gozó népünk jogainak biztosításán és sérthetetlenségén­Ezekre a szervekre nemcsak az a feladat hárul, hogy biztosítsák a dolgozó nép kötelezettségeinek tel­jesítését, hanem az is, hogy a ha­za minden polgára szabadon élhes­sen törvényben biztosított jogaival, Dolgozó népünk ezt méltán elvár­hatja saját államától. De igazság­ügyi és rendőrségi szerveink, vala­mint helyi tanácsaink munkájában gyakran nem jutott kellően érvény­re a népi demokratikus államélet és kormányzás alapelve -— a törvé­nyesség. Ezek a szervek nemcsak az állami, gazdasági és társadalmi élet különböző területén, hanem a saját állami tevékenységük terén és hatáskörében sem tudták úgy biz­tosítani a törvényesség szigorú be­tartását, ahogyan azt a népi de­mokratikus állam és a nép érdekei feltétlenül .megkövetelik. — A bírósági és kihágás! eljárások nagy száma, a széles körben alkal­mazott adminisztratív módszerek, a begyűjtés, az adóbehajtás, a ku- láklista, a tagosítások terén elköve­tett tömeges túlkapások és vissza­élések, valamint egyéb zaklatások sértették a lakosság igazságérzetét, megrendítették a törvényességbe vetett hitét, meglazították a dolgo­zó nép és állami szerveink, vala­mint helyi tanácsaink kapcsolatát­— Súlyos és jogos kifogás alá esik a hivatalainkban és közintézmé­nyeinkben tűrhetetlen durva, rideg és lelketlen magatartás, ahogyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom