Észak-Magyarország, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-21 / 144. szám

ESZ AKMÄGYXR ORSZÁG Vasárnap. 1933 június 21. " .. s^#.g:v. £*»\ Egyre szebbé, rendezettebbó válnak az uráli városok. Nyizs- nyij-Tagilban az utóbbi években több mint 2 ezer házat építet­tek. Ebben az évben százezer négyzetméter lakóterület beépíté­sét irányozták elő. A képen: lakóházépítkezés a Lenin-utcában, Nyizsnyij-Tagi! városában. j Nagyobb gondot a dolgozók leveleinek! Dolgozóink naponként felkeresik leveleikkel pártunk megyei lapját, az Északmagyarországot. A levelek éltető erőt, a tömegekkel való állan­dó elő kapcsolatot, gazdag, színes, értékes anyagot jelentenek a lap számára. Kiapadhatatlan erőforrás a munkás- és parasztlevél a helyes politikai munkához. Ugyanakkor a dolgozók levelei el­szakíthatatlan és láthatatlan szálak­kal összekötik a pártot a tömegek­kel. Többnyire a levelekben felvetett probléma nem egy dolgozó problé­mája, hanem egy egész munkaterü­let dolgozóinak hangulatát, vélemé­nyét fejezi ki, vagy a szocialista épí­tésben elért sikereket mutatja meg. Levelezőink népi demokráciánk hűséges őrei. Bátran, következetesen harcolnak és leleplezik az ellenség aknamunkáját. Ezzel is segítenek megvalósítani pártunk politikáját, a párt és a kormány határozatainak a végrehajtását. A levelezők, mint a közvélemény formálói, kiveszik ré­szüket a tömegek között végzett po­litikai munkából. Csorna Eszter gesz- telyi levelezőnk például egyik leve­lében elmondja, hogy milyen sokat tanult az ózdi járás kulákjait lelep­lező cikkből. — Még inkább megszi­lárdultam-—'írja levelében —, meg­tanultam gyűlölni az ellenséget. A másik levelében arról ír. hogy a kle­rikális reakció a befolyása alatt lévő tanácstagokkal igyekszik meg­akadályozni, hogy a falu dolgozói közös szérűnk csépelhessenek. Egyes leveleket, amelyek kivizsgá­lásra szorulnak, eljuttatjuk az ille­tékes állami szervekhez, vagy járási pártbizottságoknak. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy nem minden állami szervünk és pártbizottságunk tekinti ezeket a leveleket okmánynak, — amelynek fontos politikai mondanivalója van. A szerkesztőség sürgetésére nem ad­nak megfelelő választ, — mint ahogy ezt az ózdi városi pártbizottság tette. De úgylátszik ez a helytelen maga­tartás „ragályossá“ vált Özdon, mert a nagyüzemi pártbizottság is egy hónapig hevertetett egy levelet anél­kül. hogy intézkedett volna a vizs­gálatról. A pártbizottság titkárának ugyanis az volt a véleménye, hogy á levél „ismert dolgokat vetett fel, semmi különöset nem tartalmaz“. Mint a vizsgálat során kiderült, a levélnek igenis volt fontos mondani­valója. Tájékoztatta a pártbizottsá­got. felhívta a figyelmét, hogy az egyik területen rés mutatkozik, ahol az ellenség támadni igyekszik. Az ózdi járási pártbizottság még hosszabb ideig — három hónapig hagyta porosodni a hozzá küldött levelet, elmulasztotta kivizsgálását. Olyan esetek is előfordulnak, hogy pártbizottságaink ugyan felfi­gyelnek a levélben felvetett problé­mára, de nem keresik ezek okozó­ját. Megesik, hogy a levélíró sze­mélyét nem választják el a felvetett kérdéstől. Ez történt a szikszói já­rásban is. Több mint egy éve, hogy a járási pártbizottság kivizsgált egy ügyet, de semmiféle intézkedést ru-m tett, mivel a levél írója „nem szavahihető“ ember. A szüklátőkö- rúség oda vezetett, hogy Selyeb köz­ségben — amelyről a levél szólt — azóta sem javult a pártmunka, nincs pártépités. Erre jellemző, hogy a megtisztelő tagjelöltséget úgy ajánl- gatják, hogy annak segítségével job­ban lehet érvényesülni. Hiányzik a pártellenörzés is. Ezért történhetik meg a faluban, hogy az állami tar­talék földterületekkel egyesek ku- peckodnak. Kiveszik kishaszonbér- letbe a földet, majd kiadják harma­dába. Ez az eljárás súlyosan sérti pártunk és kormányunk politikáját — a tanácstitkár felesége azonban nyíltan ajánlgatja. Fordítsanak nagyobb gondot járá­si és nagyüzemi pártbizottságaink, alapszervezeteink vezetői a vizsgá­latra megküldött levelekre. Érezzék át a levél segítőszándékát, lássák meg a levelek mögött a baráti ma­gatartást. Szívleljék meg, hogy a le­vél mögött élő ember van, aki a fel­vetett problémára választ vár és ve­le együtt feleletet várnak mindazok, akik ismerik a kérdést. Egy-egy levél segítségével bonyo­lult, nehéz problémákat lehet megol­dani, ha helyesen vizsgáljuk meg a tényeket. De nemcsak erről van szó csupán, hanem a dolgozók bevonásáról, a ve­zetésben, az ellenőrzésben. A XXX. pártkongresszuson Malenkov elvtárs különös nyomatékkai hangsúlyozta, hogyan kell megbecsülni pártszer­vezeteinknek a dolgozók leveleit. Pártbizottságaink, állami szerveink vezetőinek meg kell szívlelnie ezt az útmutatást, végre kell hajtania pár­tunk határozatait a munkás-paraszt- levclezési mozgalom fejlesztésével kapcsolatban. Alaposan tanulmányoz­ni kell pártbizottságainknak ezeket a határozatokat, mindent el kell követ­niük végrehajtása érdekében. Csak ebben az esetben várható, hogy a dolgozók levelei méltó megbecsülés­ben, figyelemben részesüljenek. Évzáró a Mikszáth Kálmán középiskolában „Ha élet zengi be az isleolát Az élet is derűs iskola lesz.“ Ady Endre jól ismert verssoraival nyitják meg a Mikszáth Kálmán gimnázium évzáró ünnepélyét. — Nagy nap ez a fiatalok számára, amelynek jelentőségét növeli, hogy most kerül ki az iskolából az az osz­tály, amelyikben elsőnek a munká­sok és dolgozó parasztok gyermekei vannak többségben. Ez a mennyiségi változás minő­ségi javulást is hozott. Magasabb lett a tanulmányi színvonal, évről- évre nőtt a kitűnő és jeles tanulók száma. Tavaly például első félévkor 13 kitűnő, 22 jeles és 90 jórendű ta­nuló volt, most évvégén pedig 25 ki­tűnő, 37 jeles és 116 jórendű tanuló­ja van az iskolának. A tanulók 36 százaléka tehát kitűnő, jeles és jó­rendű. Ugyanakkor a bukások szá­ma is csökkent. Míg tavaly 45, most csak 22 tanulónak kell javítóvizsgát tennie. Az iskola tanulmányi ered­ménye a félévi 3.3-ről évvégére 3.5-re emelkedett. Számos Ilyen sikerről ad hírt az évzáró ünnepély igazgatói beszámo­lója. A „Rákosi Mátyás tanulmányi versenyen“ 60 tanuló vett részt. — Orosz Istvánnak és Németh Gyulá­nak most az évzárón nyújtják át a versenyen szerzett könyvjutalmat. A tanulók és a szülők lelkes tapsa közben veszi át tíz kitűnő tanuló a megtisztelő oklevelet és a „Kitűnő ta­nulásért'“ jelvényt. Mikor az évzáró ünnepség után a tanulók kifelé haladnak a teremből, Bódogh Imre IV. osztályos tanuló megáll egy pillanatra, hogy jobban megnézze a kezében ragyogó „Kitű­nő tanulásért“ érmet. Megkérdezzük tőle, mire gondol: — Elképzelem, hogy édesapám mennyire örül majd ennek a kitün­tetésnek — mondja. — Az ünnepség alatt az is eszembe jutott, hogy édes­apám a múltban idénymunkás volt, nem is gondolhattak arra, hogy en­gem középiskolába adjanak. És most, mint kitüntetett tanuló hagyhatom el az iskolát. Ezt is a felszabadulás­nak köszönhetem, mint már olyan sok örömet. Szinte kiapadhatatlanul ömlik aj­káról a szó, miközben ujjaival az érem vörös szalagját simogatja. — Édesapám bányában dolgozik. A felszabadulás óta házat vettünk, új bútorunk van, kerékpárt is kap­tam. Legközelebb motorbiciklit ve­szünk. Mindezt csak jó tanulással tudom meghálálni pártunknak, s lám — teszi hozzá mosolyogva — még ezért is jutalmat kapok. To­vább tanulok a Rákosi Mátyás Mű­szaki Egyetemen. Mérnök leszek s akkor lesz módom arra, hogy vissza­adjam államunknak a sok jót, amit diákéveim alatt kaptam. Jövő terveiről beszél az intézet többi továbbtanuló növendéke is. A négy osztályból csupán 14 tanuló nem folytatja tanulmányait. Külö­nösen sokan jelentkeztek honvéd­ségi tisztképző iskolára. 28-an a mis­kolci műegyetemen akarnak tovább tanulni. 9-en tanárnak készülnek. Köztük van Orosz István is, aki a Rákosi Mátyás tanulmányi verse­nyen elért eredményéért könyvjutal­mat kapott. Németh Gyula, a ver­seny másik jutalmazottja hat tár­sával a Marx Károly Közgazdasági Egyetemen folytatja tanulmányait. Sorolhatnánk még tovább, hány­féle pályát választottak maguknak a fiatalok, milyen szélesre tárult előt­tük a jövő. Rájuk vár az egyetem, rájuk vár az ország. Az egyik tanteremben a különböző szakkörök kiállítást rendeztek. A kiállított tárgyak az egész évi mun­kát tükrözik. Van az iskolának egy „Tüske“ című faliújságja is, ame­lyen napról-napra ötletes karikatú­rák, villámok jelentek meg. Most így összegyűjtve bemutatják ezeket an­nak bizonyságául, hogy az iskola DISZ-szervezete a faliújság révén milyen jó segítséget nyújtott a ta­nuláshoz, a fegyelem megszilárdítá­sához. (T, J.) A miskolci hányamérő technikum nyerte el a bánya- és energiaügyi miniszter vándorzászta ját A miskolci bányamérő technikum évzáró ünnepségének hangulatát emelte az a körülmény, hogy ez az iskola nyerte el a bánya- és ener­giaügyi miniszter vándorzászlaját. Az intézet ifjúsága már napokkal előbb lázasan díszítette az iskolát erre az alkalomra. Mindenki át- érezte, milyen nagy jelentősége van a nagy kitüntetésnek, amely a jó tanulmányi eredményeknek és a fe­gyelmezettségnek a jutalma. Az évzáró ünnepélyen Markovich Pál igazgató vázolta, milyen nehéz­ségekkel kellett megküzdeniük az év elejétől, amíg ezt az elismerést ki­vívták. A minisztériumtól kapott ju­talom arra kötelez — mondotta —, hogy fejtsünk ki ezentúl még jobb munkát az ifjúság szocialista neve­lése érdekében. Az iskola nevében fogadom, hogy e nemes cél érdeké­ben mindent meg fogunk tenni. A vándorzászlót Veres Pál mi­niszterhelyettes elvtárs adta át. aki beszédében megemlékezett az iskola kezdeti nehézségeiről. A vándor­zászló azt bizonyítja, hogy a neve­lők és tanulók együttes, önfeláldozó munkájával a legnagyobb nehézsé­geket is le lehet gyűrni. — Nagyon sok műszaki szakem­berre van szüksége ötéves tervünk­nek, mert csak ezek segítségével képzelhető el a szocializmus felépí­tése. A technikum minden tanulója részese lesz ötéves terveink sikeres megvalósításának. Éppen ezért tá­mogatta és ezután is támogatni fog­ja kormányzatunk az ipari techni­kumokat, s ezek között nem utolsó­sorban a bányamérő technikumokat* Nemsokára megkezdődik Kazincbar­cikán egy új bányamérő technikum építése, amely a legkorszerűbb kö­vetelményeknek fog megfelelni. Veres elvtárs megköszönte az is­kola tanárainak kiváló munkáját, külön kiemelve Markovich Pál igazgató és Nagy István tanár ered­ményeit. Majd átnyújtotta a ván­dorzászlót, amit az intézet nevében Nagy István elvtárs, a pártszervezet titkára, a szülők nevében Darvas Józsefné, a SZMK elnöke köszönt meg. Csabai László elvtárs a me­gyei pártbizottság képviseletében üdvözölte a technikum nevelőit és tanulóit, az elért siker alkalmából* Nem maradhatott el s nem is ma­radt el ez az iskola hős bányá­szainktól, akik nehéz munkával nap mint nap teljesítik tervüket — mon­dotta Csabai elvtárs. — Majd sok sikert kívánt a tanároknak és az ifjúságnak a további munkához. Ezután kiosztották a jutalmakat’ az iskola kiváló tanulóinak: Balogi Gézának, Berkes Kornéliának, Va- zsita Editnek, Kriston Kőműves Gyulának, Ferenczi Aidának, Gonda Györgynek, Landerberger Istvánnak és a többieknek miimtniiinmniMmmiiiiiiuiniiimiuiimmiimi A HEGGEL vidáman, napsütéssel kopogott be a Sztálin-úti új bérhá­zak ablakain. Fenn, a magasban apró, rozsaszíntestű bárányfelhők kergetőztek, űzte, hajszolta őket a nyáreleji szél s valahol messze, a város nyugati szélén egymásra do­bálta őket s nagy fehér felhőtenger lett belőlük. A város már régen felébredt. Az üzletek ablakairól felhúzták a vas­redőnyöket. A kenyérelárusító üz­letek előtt és a tejboltoknál kiflivel és zsemlével megrakott hátikosárral egymásután álltak meg a kerékpá­ros kifutók. A villamosok csilinge­lőse, az Ikarus autóbuszok robogasa s a munkába induló dolgozók sok­száz főnyi tömege, mindez olyan széppé, olyan barátságossá tette ezt a reggelt. Az élet, a munka s mind­az, ami e kettőnek egyesüléséből fa­kad, a szabadság szent tisztasága, a béke nyugodalma honolt a város felett. A Sztálin-úti bérházak egyikének emeletén lassan, mocorogva ébred a Szamosi-család. Szürke, homályos színben állnak a bútorok még, hi­szen az ablakokon a rolló még le van huzva. De a hasadékokon be­kandikál a napfény s a vékony, éles kis fénysugár éppen Szamosiné sze­mére téved. Nyújtózkodik s aztán fokozatosan egyre tágabbra nyílik a szeme. Kissé még álmos, az este későn feküdtek le, hiszen a* férje délutános s ilyenkor majdnem éjfél van, mire ágyba kerülnek. No és a gyerekek, azokkal sem lehet birni, nem alszanak el addig, amik az ap­juk haza nem érkezik. Szamosiné a túlsó ágyra pillant, ahol a két gyermek, Laci és Pistike alszik. A kisebb, a 4 éves Pistiké­nek szőke haja az orra hegyéig ér, s így, ahogy kedvesen szuszogva fújtat, minduntalan fel-felógaskod- nak az orra hegyére hullott hajszá­lak. A gyermekekről az urára vándo­rol a tekintete, de hirtelen el is kapja, mert észreveszi, hogy Sza­mosi csak tetteti az alvást s félig lehunyt szempillája alól figyeli őt. HIRTELEN KIUGRIK az ágyból. Az ablakhoz szalad s egy rántással felhúzza a rollót. A beáradó nap­fény elvakítja szemét, hunyorog, a hálószoba új bútorzata ragyogni kezd, a gyermekek szemhéja is fel­pattan s ebben a derűs reggeli éb­redésbe Szamosiné tréfás hangon belekiált: ^ e=s No, álomszuszékok* ébresztő. € Y ILKO SO K wr ...................................................... lyával a lakás békés csendje. Azután hirtelen csend lesz, csupán a két gyermek vidám kacagása hallik át a hálószobából. Az ember szája ide­gesen megrándul. Úgy érzi, monda­nia kellene valamit, valami meg­nyugtatót a feleségének, vagy még egy irtózatosabbat kiáltani, hogy meghallják ott messzi Washington­ban, hogy meghallják szerte az egész világon, hogy remegjenek, hogy féljenek a hóhérok, hogy ké­szüljön fel minden becsületes, békét szerető ember a még nagyobb küz­delemre, a még nagyobb harcra. De a torka száraz s csupán ennyit mond, de olyan izzó gyűlölettel, hogy az! asszony is megremeg belé: — Gyilkosok. Keze a felesége vállára téved, á mélységes felháborodás lassan elül benne s valami hideg, csodálatosan hideg vészjósló nyugalom árad szét benne. Magához vonja az asszonyt s viszi be csendesen, miközben fiatal felesége könnyeit törülgeti, viszi be a gyermekekhez. Azok hirtelen elnémulnak, abba­hagyják a játékot s csodálkozva fi­gyelnek szüleik arcára. Az anya sze­me erősen könnyes, de az apa is csendes, szótlan. Leülnek a dívány­ra. A két gyerek odalopakodik hoz­zájuk s megszeppenve figyeli a két embert. Szamosinéból újra kitör a zokogás s magához szorítja a gyer­mekeket. Igv ülnek néhány percig, míg az apa fel nem áll. Odamegy az ablakhoz s onnan kezd beszélni halk, nyugodt, de biztos hangon: — Ne sirj Mariska. Hidd el, ezer és százezer anya átérezte ezekben a percekben ugyanazt, amit te. Ne­künk még jobban kell kiállnunk tet­teinken keresztül a béke megőrzésé­nek nagy ügye mellett. És hidd el, ezt meg is teszefti. És megtesszük mindannyian, akiknek gyerekük, csa­ládjuk, békés otthonuk van. De még keményebben harcolnak azok is, akik annyit szenvednek az imperia­lista hóhéroktól. * SÜT A NAP és zug a Sztúlin-utí forgalom. Az égen bárányfelhők kergetőznek és Miskolc hatalmas békekohója egyre önti az acélt. És messze-messze, sokezer kilométer­nyi távolságba két gyermek zokog csendesen, Michel és Roby. Konya nyeik ködén keresztül is egyre éke­sebben, egyre lángolóbban, egyre harciasabban zug fel milliók és mil­liók kiáltása: „Halál a gyilkosokra!“ „A béke legyőzhetetlen“, (Holdi) Hogy mennyit tudnak ezek aludni, — toldozgatja szavait. Szamosi mosolyeg. Nyújtózkodik, a két gyermek követi példáját, az­tán kezdődik a reggeli megszokott hancúrozás, birkózás az ágyban, va­lóságos reggeli torna ez, jóleső, csa­ládi, békés idill. A nyitvahagyott ajtón a konyhából behallatszik Sza­mosiné papucsának kopogása, amint tesz-vesz, meggyujtja a gázt, regge­lit készít, aztán újabb ajtónyikorgás, a fürdőszobában zuhog a viz, egy­szóval megindul az élet, készülőd­nek az új napra, a szokásos békés napra. Tíz perc sem telik bele s a tejes- káyé kellemes illatát érezni a háló­szobában is, ahol Szamosi már öl­tözködik, persze nehezen, mert hol az egyik, hol a másik gyerek ka­paszkodik nadrágjába, hívják, csá­bítgatják még egy kis hancúrozásra, aminek nem is tud ellenállni. A FÉLSZÖKE, alig 31 éves fiatal- asszony dudorászva tölti a csészék­be a kávét, miközben a dal szövege is szinte akaratlanul kicsúszik a száján. „Lágy zsongással köszönt a város, Sok derűs arc nevet feléd...“ Szamosiné szereti a zenét. Ahogy elhallgat, a rádióhoz lép. Jó készü­lék, világvevő. A prémium hozta. Már mint a jó munkáért kapott pénz. Lassan melegedik a lámpa a készülékben, aztán fokozatosan in­duló hangjai csendülnek fel, a szo­kott reggeli zene a munkába in­dulóknak. Kedves és szórakoztató muzsika, az embernek könnyebben megy a munka, ha hallgatja. A fiatalasszony a tálcára rakja a kávéval teli csészéket, már éppen indulna befelé a szobába, amikor hirtelen felcsendül a rádióban egy ismert zenemű. — Gyászinduló — remeg át testén egy döbbenetes sej­tés és az előző este, a férjével való beszélgetés jut eszébe. — Eisenho- wer elutasította végérvényesen a kegyelmi kérvényt — mondta ko­moran Szamosi. És most... Nem tud elmozdulni az asztal mel­lől, fsak áll s az akkordok mély tó­nusa felkorbácsolja egész bensőjét. S ahogy halkul a zene, úgy remeg egyre jobban szájaszéle, úgy érzi, sejti, hogy yalami retteneteset fog hallani a Következő percben. A be­mondó hangja komoly, amint be­szélni kezd: — Eisenhower, miután a kér­vényt elutasította, kivégezték a bé­ke két igaz, tisztaszivű harcosát, Julius és Ethel Rosenberget. SZAMOSINÉ tovább nem hallja. Agvában vad fájdalom örvénylik, az a fájdalom, amely már hosszú hetek óta tartja hatalmában. A Rosen- berg-házaspár életéért való reme­gés. Ali mozdulatlanul. Ebben a pil­lanatban a Sztálin-útról felhangzó járművek dübörgését sem érzékeli, hiába van nyitva az ablak. Szeme előtt két gyermeknek az arcképe, a tőle sokezer kilométer távolságra élő két gyermek arca, Michel és Roby van előtte. A fájdalom, mintha ma­rokra kapná a szívét. Sután, kábul- tan bámul egy pontra, a rádió fé­nyes, diófaburkolatára, ahonnan egyre ömlik a hang, a vád a gyil­kosok felé. Nem veszi észre, hogy szeméből már patakzik a könny, le­csurog az arcán s összeszorított aj­kai között próbál utat találni ma­gának. Nem veszi észre, hogy a fér­je megáll mellette s csupán a keze szorítása s az ijedt hang téríti ma­gához. — Mi van veled. Mariska? Miért sírsz? Mi az, mi történt? Hangtalanul nyel egyet és még mindig fásultan, révedező szemmel, alig mozgó ajakkal suttogja vissza: — Megtörtént.., Megölték .., A gyilkosok ... — Kit? Beszélj. *. — Hát nem érted? *** Nem hal­lottad? ... n Az ember értelmetlenül bámul rá s ebben a percben Szamosinéból iszonyatos erővel tör fel egy sikoly, nem is sikoly ez talán, hanem in­kább vádoló szózuhatag, egy anya vádja, a gyermekét féltő, a gyerme­kei boldogságért küzdő, harcoló, egyszerű munkásfeleség döbbenetes kitörése. — Hát nem érted? iis Nem hal­lottad?... Kivégezték a Rosenberg- házaspárt. Most mondta be a rá­dió ... S a két gyerek. Két fiuk van, érted? Mint nekünk. Az is anya volt... Az átkozottak, a gyilkosok... MINTHA vulkán lövelne izzó lá­vát, úgy telik meg az asszony siko-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom