Észak-Magyarország, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-19 / 142. szám
2 ESZAKMÄGYÄRORSZAG Péntek, 1953 június 19, Fel keli túrnunk a népek előtt saját erejük hatásosságát „A kulturális és tudományos javak kölcsönös kicserélése révén szilárdulnak meg a tömegek barátságának igazi kötelékei“ — mondotta Vanda Vasziljevszkája Szerdán délelőtt fél 10 órakor folytatódtak a Béke Világtanács budapesti ülésének tanácskozásai. A tanácskozásokat Kuo Mo-zso nyitotta meg. A szerdai ülés első lalója Lilian Vien kanadai volt. felszó küldött Lilian Lien kanadai küldött a nemzetközi kulturális együttműködésről Lilian Vien kanadai küldött arról szólt, hogy „az első békekongresszus nyitotta az első rést a nemzetközi feszültség falán. A további kongresszusok ezt a rést ajtóvá szélesítették és a népek egyszerre reménykedni Kezdtek." A teremtő azért ajándékozta meg az embert értelemmel — fejtette ki véleményét Lilian Vien —, hogy azt az emberiesség céljaira használja fel. Vagy nem azt mondta-e: Sokasodjatok és szaporodjatok, nem pedig azt, hogy pusztítsátok egymást — és azt is mondta: Szeresd felebarátodat és nem azt, hogy legyetek bizalmatlanok egymás iránt. A nemzetközi feszültség enyhülésének kulturális következményét vizsgálva síkraszállt a költők, írók, filozófusok, művészek, muzsikusok és tudósok műveinek kölcsönös kicseréléséért. Ugyanakkor elítélte a ponyvairodalomnak, az úgynevezett „comics“-oknak a terjesztését. A nemzetközi feszültség megszűnésének közvetlen következménye lenne egy olyan normális, nyugodt szellemi légkör helyreállítása, amely az értékes művek megszületésére any- nyira kedvező. A normális nemzetközi légkör elősegítené minden országban művészszövetségek létesü- lését. Ezek a szövetségek nemzetközi kultúrális szövetségekbe tömörülhetnének, ami szintén kedvezően hatna az emberiség kulturális előrehaladására — mondotta Lilian Vien. A tanácskozás részvevői nagy szeretettel üdvözölték a szónoki emelvényre lépő Richard Synge Nobel- díjas angol biokémikust, az angol békevédelmi bizottság alelnökét. L. Hl. Srnge IXobet-dijas angol kémikus a világ tudósainak együttműködéséről Dr. Synge beszéde bevezetőjében ölömének adott kifejezést, hogy ennyi ország képviselője egyhangúan megegyezik abban, milyen út vezet a tartós béke felé. A továbbiakban rámutatott: amögött a nézet mögött, hogy nincs olyan ellentét a nemzetek között, amelyet ne lehetne tárgyalások útján megoldani, az a feltevés húzódik, hogy minden nemzet legyen képes önmagát fenntartani saját területének erőforrásaiból, kiegészítve más nemzetekkel becsületes és egyenrangú alapon folytatott kereskedelemmel. Ez azonban nagy mértékben függ a a mikrofon elé. modern tudományos technológia fejlettségétől is, amely a természeti erőforrások jobb kihasználásának eszköze. Az egyes területek sajátos problé máinak megoldásához minden nem zetnek szüksége van arra, hogy sa ját tudósai és technológusai legye nek, legalább abban az arányban amelyben a gazdagabb nemzeteknél vannak. A tudomány az emberiség közös kincse, amit egyetlen csoport sem monopolizálhat önmaga szánná' ra. A tudományos eredmények elterjesztéséhez nem elég a nyomtatott publikáció. A haladás sokkal gyorsabb, ha a tudósok és technoló gusok szabadon találkozhatnak kollegájukkal, megvitathatják ötleteiket egy-egy .tudományág további fejlesztésére — fejtette ki dr. Synge. A továbbiakban bírálólag emléke zett meg arról, hogy egyes kormá nyok akadályokat gördítenek a tu dósok találkozásai elé. Ez nemcsak a találkozások megakadályozásához vezet — mondotta befejezésül — hanem olyan pszichológiai légkört teremt, mely sok tudóst visszatarta na attól, hogy keresse a találkozás módját más országbeli kollégáival Mindez komolyan hátráltatja a tu domány előrehaladását, a világbékére irányuló javaslatok megvalósít lását. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a részvevők ünneplése közben Vanda Vasziljevszkája szovjet írónő, a Béke Világtanács tagja lépett Vanda Vasziljevszkája s szovjet társadalom, késs jelentékenyen kiszélesíteni kulturális és tudományos kapcsolatait más országokkal“ Azt hiszem, nem szükséges újból szóbahoznom, hogy a béke megszilárdítása terén mily fontos szerepet töltenek be a népek közötti kulturális és tudományos kapcsolatok, hogy a béke ügyében, mely mindnyájunk számára oly drága, milyen szerepük van a személyes találkozásoknak. Mi magunk, szolgáltathatunk pél d.át arra, hogy mit jelent a személyes ismeretség" es-á" barátság. Né hány évvel ezelőtt, amikor a párisi Békekongresszuson először jöttünk össze — emberek, akiket az embe riség sorsáért való gyötrő aggoda lom és az a forró vágy vezetett ugyanabba a terembe és ültetett le ugyanazon asztal mellé, hogy erőnk tői telhetőén mindent megtegyünk az új háború veszélyének elhárítására — még idegenek voltunk egymás számára. A közös munkában eltelt napok és évek során azonban az igazi kölcsönös megértés, valódi barátság kötelékei fonódtak közöttünk. Ennek a barátságnak a jóvoltából egymás országai és népei közelebb kerültek hozzánk, érthetőbbé váltak szamunkra. Nekem Brazília ma már nem csupán egy Amazon vidéki egzotikus országot jelent, hanem Jorge Amado országát is. Algír nem csupán a képeken látható pálmákat és sivatagokat jelenti, hanem Busama hazáját is. Azok az országok, amelyeket könyvekből, képekből ismertünk, s amelyeket különféleképpen képzeltünk el, mintegy megelevenedtek azoknak az embereknek személyében, akikkel ősz szejövünk, akiket tisztelünk és szeretünk. Kapcsolataink számos országgal és néppel bizonyos bensőséges, személyi színezetet öltöttek, s ennek tulajdonítható, hogy mindaz, ami eddig gyakran csupán elvont fogalom volt, valósággá, kézzelfoghatóvá és élettelivé vált. A kulturális és tudományos eredmények kölcsönös kicserélése révén szilárdulnak meg a tömegek barátságának igazi kötelékei, amelyekre mindnyájunknak szükségünk van, s akár a levegőre, annyira szüksége van rájuk a béke ügyének. Nem csupán mi vagyunk ezzel teljesen tisztában, hanem azok is, akik nem a békéről ábrándoznak, hanem a háborúról, s akik nem az egyetértést és a kölcsönös megértést akarják meghonosítani a népek között, hanem a viszályt és gyűlöletet. Miből fakadnak és mire vezetnek az olyan kiállítások, mint Tupini úr nevetséges kiállítása Rómában? Mire vezetnek az olyan akadályok, amelyeket Svájcban a Jack London regénye nyomán készült „Fehér agyar“ című szovjet film bemutatása elé gördítettek, vagy mit jelent az a tilalom, amelyet az Adenauer- kormány a „Kazahsztán“ c. szovjet dokumentumfilm bemutatásával szemben életbeléptetett? Mire vezetnek az olyan módszerek, hogy bevonják az útlevelet az olyan emberektől. akiknek egyetlen bűne, hogy a Szovjetunióban jártak? Ezek a tények csak egyet bizonyítanak azok, akik háborút akarnak, akik háborúra törekszenek, halálosan félnek a kulturális javak kicserélésétől, félnek a találkozásoktól és az ismeretségektől, mert mindez fel tétlenül a népek kölcsönös megérté séhez, kölcsönös megbecsüléséhez — végeredményben pedig a békéhez vezet. Ha tehát a sötét erők az emberi ség többségének akarata és szándéka ellenére a gyűlölet, a viszály , és a tudatlanság szolgálatába állanak nekünk annál fokozottabban kell minden erőnket, latbavetnünk, hogy szembeszegezzük velük mindazt amit helyesnek és szükségesnek tartunk. A legutóbbi évek folyamán százával járták külföldi küldöttségek nálunk, a Szovjetunióban. Mint eddig, ma is milliós példányszámban jelennek meg nálunk külföldi szerzek művei, színházaink százaiban külföldi szerzők darabjait adják elő Mi azonban mindezt kevésnek tart jük, különösen ma, amikor a világ népeit mind jobban és jobban áthatja a békeakarat és a barátság szándéka. A szovjet küldöttség felhatalmazást kapott, hogy itt, a Béke Yilágtanács ülésén bejelentse: szovjet társadalom legszélesebb körei készek arra, hogy más országokkal jelentékenyen szélesítsék kulturális és tudományos kapcsolataikat. Az idén a lengyel operaház együttese látogatott el hozzánk és a moszkvai néző lelkesen fogadta előadásait. Mi azonban más operatársulatokat is szeretnénk nálunk látni és színpadunkon meghallgatni. És feltehető, hogy különböző országok számos városában szívesen látnák a nézők a mi operánkat és balettünket. -Ellátogatott hozzánk a kínai színtársulat és zsúfolt nézőterek előtt tartott előadásokat, mi számos ország színtársulatait szeretnők színpadjainkon látni és számos országnak szeretnők bemutatni a mi szín- társulatainkat, amelyekre büszkék vagyunk. Nemrégiben Leningrádban és Moszkvában elragadtatással hallgatták meg svéd művészek dalait és zeneszámait; mi azonban sok-sok különböző nemzetiségű énekest és zongoraművészt szeretnénk meghallgatni. Azt szeretnénk, ha a szünidőt nálunk nemcsak Lengyelország, Románia és Bulgária diákjai töltenék el, hanem más országok diákjai is, hogy lássák a mi Fekete-tengerünk kékségét, nyári napsütésben élvezzék a Krim illatát, hegyi vízeséseink húsét, erdeink susogását, zöl- delő mezőinket, megismerjék egyszerű, becsületes embereinket, akik örömmel fogadják őket. Az a vágyunk, hogy fiatalságunk számára más országok ne pusztán földrajzi tankönyvek fejezetei legyenek. Azt akariuk, hogy a tudósok ellátogassanak hozzánk és tudományos munkásságunkkal ne a sárga sajtó osto* j ba cikkei alapján ismerkedjenek meg, éppúgy, ahogy magunk is a világ tudományos vívmányaival az elért eredmények kölcsönös megismerése és kicserélése alapján köz vétlenül, élő kapcsolatban az alkotókkal akarunk mégismerkedni. Hiszem, hogy ma a tudomány em herei, a kultúra munkásai, országunk és más Országok különböző foglalkozású emberei közötti igaz, szoros baráti kapcsolatok teljesén reálisak és megvalósíthatók. Első fecskének — mely hírül hozza, hogy valami változás megy végbe a világon — tekintjük azokat a meghívásokat, amelyek az utóbbi időben a szovjet emberekhez Angliából érkeztek, abból az Országból, amely még nem is olyan régen arra törekedett, hogy országa a szovjet ember számára tilos terület legyen. Kiev városában, kertemben nagyon sok ország virágai nyílnak és amikor a hó alól kibújnak a lila és fehér krókuszok, cseh barátaimra és a Béketanács prágai üléseire kell gondolnom. Amikor kerítésemnél virágbaborulnak az aranyszínű, hatalmas, négyméteres magasságú napraforgók, Stockholmra és a stockholmi békeülésszakra emlékezem. — Amikor a virágágy fölé színpompás szegfűk szőnyege borul — ez olyan számomra, mint a kínai barátaim mosolya, kiktől a virágok magvait kaptam. Egyetértésben, gyönyörűen virágzik a kertben sok ország virága, virágok, melyek mindegyike a béke valamelyik ülésszakához, kongresszusához fűződik. Szeretném megmutatni nektek is, barátaim, ezeket a virágokat — virágaimat és a ti virágaitokat, amelyek otthonra találtak a Szovjetunióban. Szeretném, mint ti is szeretnétek, hogy milliók és milliók megismerjék és lássák egymást. Megismerjék varosainkat és falvainkat, sokoldalú kultúránkat, de nem a tudatlanság, az elfogultság, a rágalom és a közömbösség szemüvegén át. Egymást nem ismerő, előítélettel teli embereket egymásra lehet uszítani, de senkinek sem sikerül barátokat rávenni arra, hogy egymás torkának ugorjának. A béke ügye megköve teli, hogy mi békeszerető emberek, erős kézfogással, egymás megbecsülésével és igaz örömmel ismerjük fel, hogy a béke milyen gyönyörű, milyen gazdag lehetőségeket nyújt minden nép a szépség és tudás kimeríthetetlen tárházát kínálja az egész emberiség számára. Szilárd ■ meggyőződésem, hogy itt vendégszerető, szívélyes, minden népet, minden nemzetet, és minden kultúrát mélyen tisztelő és szerető Szovjet nép érzéseit tolmácsolom. És most önöké a szó. Vanda Vasziljevszkája beszédét sokszor szakította ■ meg taps, amikor pedig befejezte, előadását, a küldöttek helyükről felállva percekig ün-, nepelték a szovjet küldöttet. Mielőtt a helyére érkezett volna Vanda Vasziljevszkája, az egyik kínai küldöttmegcsókolta. Az ünneplés ekkoB még fokozódott. Ezután Depierre abbé, franciá asszony eléje sietett, megölelte és küldött mondotta el beszédét. Depierre abbé i A háborús szerződések ratifikálása az ördöggel kötött paktum volna Depierre abbé felszólalásában a béke megvalósításának azokról az akadályairól beszélt, amelyekkel a franciák és általában a nyugati népek szemben találják magukat. Legnagyobb akadályként az úgynevezett „európai védelmi közösséget“, a bonni és a párizsi szerzó'déseket jelölte meg, amelyek a fegyverkezés vészterhes politikájának folytatását jelentik. ,.E szerződések jóváhagyása annyit jelentene — mondotta — bocsássanak meg e kifejezésért —, mintha az ördöggel kötnénk paktumot. Ha ugyanis egy egész nemzetet egy másik önkényes akaratához láncolunk, ez azzal a kockázattal jár, hogy lemondunk lelkiismeretűnk szabadságáról, zsákbamacskáért adjuk el lelkünket.“ A továbbiakban kifejtette, hogv Nyu- gat-Európa országaiban milyen rendkívül erős a háborús egyezmények ratifikálásának elutasítását követelő mozgalom. Depierre abbé azután a német kérdésre tért át és állást foglalt a négyhatalmi tárgyalások mellett. Minden német óhaja Németország egyesítése — mondotta. — Szomszédai, nyugatiak Ó3 keletiek egyaránt, elismerik a német nép nemzet! törekvéseinek jogosságát- így tehát meg lehet valósítani a német probléma békés megoldását. A neme. nép tisztánlátásával, az újrafelfegyveizessel szemben tanúsított ellenállásával minden nap bebizonyítja, hogy méltó bizalmunkra. A német probléma egyetlen megoldása a négyes értekezlet. Depierre abbé kifejtette azt a véleményét ezután, hogy .,a békemozgalom a Kelet és Nyugat közt ívelő élő híd“— Feltín bíboros — mondotta felszólalása befejező részében az abbé — a minap békéről szóló beszédében emlékeztetett arra. hogy minket szoros szálak fűznek a keleteurópai testvérnemzetekhez. S mi több: számunkra .Ázsia mindig szellemileg gyümölcsöző anyaföldet jelentett, Ebben a szellemben fogjuk holnap együttesen megteremteni a békét. Eme meggondolás fényénél kell felmérnünk keresztény felelősségünket. Depierre beszédét nagy tetszéssel fo- gadta az értekezlet. Czapik Gyula egri érsek felszólalása Tisztelt Világtanács! Készséggel teszek eleget a meghívásnak, amellyel körükbe invitáltak és ugyanígy készséggel szólok a t. értekezlet részvevőihez. Amikor itt megjelenek és szólok, hangsúlyozni szeretném, hitemet valló keresztény, egyházamnak és annak fejének hű alattvalója és hazámnak, niagyar államnak engedelmes polgára vagyok. Amit itt szándékozom elmondani, tö morén összefoglalhatom két rövid szóban : Békét akarok! Békét akarok, mért ember vagyok I A természet több vagyat oltott bele az emberekbe. E vágyak közül az egyik erős és sokszor ádáz küzdelembe kényszeríti az embert, de e küzdelemben is az remény erősíti, hogy mána nyugalma le® és a béke napjait élvezheti. Ezt a béke vágyat sohasem lehet megfojtani és kiirtani, mert ez, amíg emberi természet lesz és amig áll a föld, annak minden táján ott szunnyad a becsületes emberek lelkében és csak alkalmat kapjon, föl szítódik, mint a parázs a levegő hatására és lángrákap. És in a parázs hasonlatánál maradok. Ha több. parázsszem kerül egymás mellé nagyobb hőt fejtenek ki és jobban izzanak: ba ezer és millió ember fog kezet békéért, lelkűk parazsa még nagyobb és érőtadóbb lesz- Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy széles e világon százmillió és százmillió ember érez így és ezek vágyai egyesült izzásának lángja odaírja az egész világ égboltjára: békét akarunk! Békét akarok, mert keresztény vagyok! A természetes embernek békeszere tétét kereszténységem a hitvallásnak magaslatára emeli fel. Üdvösségünk történetében már a betlehemi jászol felett is felcsendül a békességet hirdető angyali ének és a beteljesedésnek húsvét napján ugyancsak .az első köszöntése a „Béke veletek!“ kívánsága. Ugyanígy van a lélek kereszténységének kezdetén és a földi élet végén. A keresztkúttól e szavakkal bocsátja el a hit az újkeresztényit: „Menj békében^ és az Ür legyeit veled!“ A sír széléről ugyancsak azzal a fohásszal búcsúzik a hit a földi pályáját bevégzett társától, amellyel örök nyugodalmat, tehát örök békességet kíván neki. Az evangéliumnak igen sok lapja, a hitéletnek minden napja a békét hirdeti, és ezért kell a becsületes keresztény lel- kületnek világgá harsognia: Békét akarunk! Békét akarok, mert egyházamnak hü fia vagyok! Ezt fejezi ki jól egyházam tevékenységének egyik része a legszentebb áldozat-* nak bemutatásakor, amikor főpásztorai ajkára ezt az üdvözlést adja: Pax vobisll = A béke veletek! Ugyancsak a legfen- ségesebb áldozat legbensőségesebb részében, minden nap, minden szentmisében, naponta több milliószor rebegteti el a fohászt: dona nobis pacem! =adj nekünk békességet. Az egyház lerontaná az emberi természetet, nem fejezné ki a hívek vallását, levetkőzné hivatásának pásztori feladalát, ha nem erezne együtt hívei szándékával, akik fennen hirdetik: Békét akarunk! Békét akarok, mert magyar hazámnak bü polgára vagyok! Hazám népe immár két világégés éa világrengés távlatából nem romantikus lélekkel emlékezik a háborúra. Kétszer Szenvedte át az anyagi és erkölcsi pusztulások vészét, érthető, ha irtózik egy harmadik világháború szörnyűségeitől* Azok a bombák, azok az ágyúgolyók és azok a pusztító támadások, amelyek rajtunk végig vihatoztak, bizony nem nézték, vajjói) Istennek temploma, kultúrának csarnoka, avagy családi boldogságnak fészke, amelyet rombadőntenek, A magyar haza népe tudja, hogy az elesettek halálhörgésénél is borzasztóbb az édesanyák , sikolya, az özvegyek és árvákj sírása. ír. . ; A magyar nép országának rombadölte után nem állott ki a világ országútjár« és nem. nyújtogatta nyöszörögve kezét az alamizsna után. A magyar nép talpra állott, elhordta a romokat és hozzákezdett az újjáépítés erőfeszítést és áldozatokat kiváltó munkájához éspedig nerri alkalomszerűen, hanem előre kidolgozott gondos tervek szerint. Ebben a tagadhatatlanul páratlan munkában, melyben a nemzeti erők összefogtak — a kormánytól a kezet és eszén csak valamennyire is használni tudó becsületes polgárig — olyant alkotott, amelytől az elismerést a rosszakarat sem tagadhatja meg. Ezek ismeretében nem kell papnak lenni és nem kell a nép lelkét úgy ismerni, mint ahogy a pap ismeri azt, hogy bárki megállapíthassa, miszerint a magyar nép, melyet ezer esztendő küzdelme edzett meg, békeóhajjal van tele, A magyar nép nem kívánja, nem is kezdi háborút, de őrzi a békét és annak megtartásáért síkraszállva kiáltja a világ népei felé: Békét akarunk! Ebben a szellemben kérem Istennek áldását a Béke Világtanács eredményes munkájára. Czapik Gyula egri érsek beszédét a tanácskozás részvevői nagy tetszéssel fogadták. Daniel Lopolu román küldött javaslatai a népek közötti kapcsolatok kimélyitésére Daniel Lopolu, a román nép küldötte, a nemzetközi feszültség enyhítésé- ei kapcsolatban két kérdésre hívta fel a figyelme^ Először az ENSZ kérdéséről beszélt és leszögezte, hogy Egyesült Nemzetek Szervezete csak akkor lehet valóban világszervezetté, ha ott valamennyi békeszerető ország hallathatja Szavát. Kijelentette, igen nagy jelentősége lenne, ha felvennék az ENSZ-be azt a 14 államot, amely ilyen irányú kérését már régen előterjesztette^ Ezeknek az or- szagoknak, — mint mondotta — 112 millió lakösa van s ha ehhez hozzászámítjuk Kínát, amelynek törvényes kormánya máig sem foglalhatta el he. Ivét az ENSZ-ben, kiderül, hogy az ENSZ keretei közül az emberiség egynegyedét kizárták. Javasolta, hogy a világtanács és tagjai a béke érdekeinek megfelelően támogassák e kérdés megoldását Ezután a. népek közötti kulturális kapcsolatok kérdésével foglalkozott és emlékeztetett azokra a nemrég lezajlott nemzetközi kulturális találkozókra, melyek gyümölcsözőknek bizonyuBak a népek közötti kapcsolat tok szorosabbra fűzése terén. Ezután az dz év augusztusában Bukarestben tartandó IV. Világif jűsági Találkozó jelentőségét méltatta, majd javasolta, hogy a Béke Világtanács kezdeményezze az építészmérnökök és építészek nemzetközi konferenciájának összehívását és hivatkozva az orvé* sok nemzetközi kongresszusának sikerére, javasolta, a nemzetközi szakor. vosi konferenciák összehívását Javasolta továbbá, hogy a Béke Világta. nács forduljon különböző munkaterületeken dolgozó tudósokhoz és indít* ványozza, hogy hívjanak meg külföldi tudósokat az országaikban tartandó tudományos konferenciákra. Javasolta a nemzetközi sporttalálkozók kiszélesítését Befejezésül emlékeztetett Trank professzornak, a párisi hematológiai intézet igazgatójának az orvosok nemzetközi kongresszusán Béesbeü tett nyilatkozatára, amely szerint; ,,A háború az emberiség legsúlyosabb besage A világ valamennyi orvosának kötelessége tehát harcolni a. betegség megelőzéséért és végleges le* (Folytatás a 4, oldalai*)
