Észak-Magyarország, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-17 / 140. szám

2 ­ESZÄKMXÜYXRÖRSZÄG Szerda 193S júníos TL-'t-w*'-itt c' * "'■ Kedden a Béke Világtanács ülésszaka folytatta tanácskozásait Az ÉFÉDOSZ nagytermében mir jóval a jelzett időpont előtt ott van a több­száz küldött- Elfoglalják helyüket a ta­nácskozás meghívott vendégei is. Itt van Deák János Kossuth-dijas, a róla elneve­zett patrenáiási mozgalom elindítója- Szuezei Sándor Kossuth-dijas sztaháno- vista, D. Tóth Mihálvné Mezőtúrról jött, a „Bercsényi“ termelőszövetkezet tagja, sertésgondozó. Ebben az évben már négy- száztíz munkaegységet szerzett. Básti Ist­ván, a hevesmegyei Kál község egyik megbecsült középparasztja. Begyűjtési kötelezettségét példáin teljesítette, ezzel érdemelte ki azt a megtiszteltetést, hogy részt vehet ezen a tanácskozáson. Káéi József a Gheorghiu-Dej hajógyár szta- hánovista főmérnöke. Nemes Andor Munka-érdemrenddel kitüntetett kctsz'res sztahanovista mérnek is itt van- Veres Péter kétszeres Kossuth-dijas író egy Színpompás népi viseletbe öltözött me­nyecskével beszélget Itt vannak Kónya Lajos, Illyés Gyula kétszeres Kossuth- dijas és Szabó Pál Kossuth-dijas írók. Kilenc órakor elfoglalja helyet a ta­nácskozás elnöksége és néhátyy perccel 9 óra után kezdetét veszi az ülés. Gabriel d'Arboussier. a Ecke Világ­tanács alelnöke nyitotta meg az ülést- Elsőnek I. C. Endicott nemzetközi Sztá- lin - békedí j jal kitüntetett lelkész, a kana­dai békebizottság elnöke beszelt. I. G. Erenburg nemzetközi Sztáiin-békedíjjal kitünteteti író felszólalása Rendkívüli napokban gyűltünk ösz­sze: megszűnik a koreai lidércnyomás, végetéruek az égő városokról, meg­gyilkolt gyermekekről szóló újsághí­rek, végeszakad egy békés ország pusztításának, véget ér a meggyö őrt emberiség szégyene. Befejeződik a háború, mely azzal fenyegetett, hogy más országokra és világrészekre is átterjed, ozoket is magával ragadja. A béke első nagy. győzelme ez, a mi győzelmünk. Barátaim! Emlékezzünk vissza a közelmúltra, mozgalmunk kezdetére. Milyen egyo- diilállóknak tüntettek fel bennünket akkor! Emlékezzünk a gúnyolódásra, rágalmakra, fenyegetésekre, erősza­koskodásokra. 1049 áprilisában elítél­tük a hidegháborút és kitar1 ottunk a nagyhatalmak közötti tárgyalások mellett. 11)33 áprilisában erről beszél1 Eisenhower elnök is. Varsóban az ázsiai háborúk befejezéséi és Kíná­nak az ENSZ-be való felvételét kö. vetéltük Ahogy visszaemlékezem, Attleenek nem volt, rokonszenves a varsói kongresszus, mos: azonban tá. mogaíja a békeharcosoknak azt a ja­vaslatát, hogy szüntessék m' g a hábo­rúkat Ázsiában és a legrövidebb időn bc’ül ismerjék el az ENSZ.ben a Kí­nai Népköztársaság képviselőit. A népek békekongresszusán kijelontet. tűk. hogy az államok szuverénitása szorosan összefügg biztonságukkal Erről bőszéinek most a skandináv or­szágok miniszterei, Mendes-Fran. ce és Nagvbritannia miniszterelnöke. Nagy utat tettünk meg, nagy dolgo­kat vittünk véghoz és nem árt több­ször szólnunk erről itt. a Béke Világ, tanács ülésén, amely magára vonja a háborút gyűlölő minden ember figyel­mét. Természetesen nem szándékozom a békeharcosok közé sorolni azokat a politikusoka1", akik valamilyen oknál fogva most ilyen vagy olyan fönntar­tással elfogadják Párizsban, Varsóban, Pécsben tett néhány javaslatunkat. Ami bennünket, békehnrcosokae illet, nem formáltunk és nem formálunk szerzői jogot a béke programjára, nem akarjuk megszégyeníteni a tár. gyalusok eszméjéhez késve csatlako­zókat, mi készele vagyunk támogatni bármely nemze1*, bármely áUamférfiá- nak bármiféle kezdeményezését, ha az a becsületes szándék vezeti, hogy enyhítse a nemzetközi légkör feszült­ségét és módot találjon a méltányos megegyezésre. Nincs szándékunkban az sem, hogy a béke első győzelmének örömével el­telve egymás üdvözlésére, jókívánsá­gok kicserélésére és tapsra szorPkoz. zunk, A háború erői távolról sem ér­zik vereségüket, a koreai megegyezés számukra csupán az első nagyobb ku­darc. Míg egyeseket a mérhetetlen kap. zsiság tart vissza a megegyezés esz­méjétől, addig másokat — akik a há. ború mcllott kardoskodnak — fana­tizmus, a haladás gyűlölete, a jövőtől való félelem szállta meg. Látjuk, milyen csö­könyösen óhajtják a koreai vérözön meg­hosszabbítását a szöuli vezetők. Míg a koreai fegyverszünet Li Szín Mant rémíti meg, addig a német kér­désben a nagyhatalmak közötti békés megegyezés eszméje Adenauer urat tartja rettegésben, Nevetséges lenne Szemethúnyni a hideg, és meleghábo­rút áhítozó emberek aktív ellenállása felett Fáradhatatlanul azon kell dol­goznunk, hogy az igazságot minden­kiben tudatosítsuk Mindent el kell követnünk, hogy hangosan zengjen az emberek száz. és százmillióinak hang- ja, hogy e hang eljusson azokhoz is, akik nem akarják meghallani, el kell érnünk, hogy minden kormány figye­lembe vegve a népek békeakaratát, s ne az üzletemberek és politikai szél­hámosok intrikáira hallgasson. Tudjuk, hogy a béke útja nehéz iV. Naivitás lenne azt hinni, hogy az emberiség álmából felébredve, esry. szerre a teljes megegyezés felhőben egét látja m,sg>. fölött. A béke első sike­rei valamiféle változást hoztak. A szel­lemi ború, melyet * hidegháború ho­zott. magával. lát«zatakadáIyokat szült, a valódi szakadékokat nedig elleplezte. A fény kezd áttörni a homályon. A népek előtt sok kérdés merül fel most, de el­sősorban államaik szuverenitásának kér­dése. Itt Hja Ereaburg idézett Afendes­Franee beszédéből és a „Daily Ex. prcss“-nek az Angliának adott dollár, segélyről szóló cikkéből, majd * így folytatta: Néhány gyanakvó azt mondhatja, hogy mi, szovjet állampolgárok szívesen fog­lalkozunk a nyugati államok közötti vi­tákkal, hogy ebben látjuk s béke meg­őrzésének zálogál. Ez természetesen nem így van. Mi minden nép és minden állam között békét akarunk. Mi kölcsönös meg­becsülésen és egyenlőségen alapuló békét akarunk. Az a benyomásom, hogy most mindenki megérti, müven veszélyt rejt magában egy szuverén állam számára az olyan háborús blokkba való bekapcsoló­dás, amelyben minden téren a legerősebb, illetve a leggazdagabb hatalom dönt. Ez a veszély c ,ak fokozódik azzal, hogy sok szuverén állam területén külföldi katonai támaszpontok vannak. Ilyen körülmények között a szuverén állam nem lehet biztos afelől, hogy akarata ellenére nem sodró­dik-e háborúba. Vegyük például az ú. n. európai védelmi közösséget, amely nem az európaiak szabad akaratából született meg, hanem oivan szervezet, melyet más világrész képviselői kényszerítenek rájuk. Valóban, nem csupán önző nemzeti ér­dekből, hanem nemzetközi szempontból is igazságos a szuverén államok szembe- helyezkedése azzal, hogy területükön idegen csapatok állomásozzanak, továbbá, hogy ú. n. ,,nemzetek feletti had- seregeket“ állítsanak fel idegen pa­rancsnokság alatt. Ez a kérdés nem csupán egyik vagy másik államot érinti, hanem minden államot egya­ránt, tekintve, hogy egy bizonyos hatalom vezetőinek, sőt olykor titokzatos erőtényezőinek alárendelt agresszív blok­kok. külíöldi katonai támaszpontok, to­vábbá ín n. „nemzeti hadseregek“ létesí­tése a háború kitörésének veszélyét fo­kozza. Mi, a béke hívei, melegen támo­gatunk minden olyan becsületes javas­latot, amely nemzetközi ellenőrzés alatt végrehajtandó általános, fokozatos lefegy­verzésre irányul, azonban határozottan elítéljük a revznsista erők felfegyverzé­sét és állítólagos nemzetközi szervek el­lenőrzése alatt álló új hadseregek felállí­tását, amely szervek tuladonképpen egy bizonyos hatalom vezérkarai. A háború veszélyét természetesen a nagyhatalmak teljes megegyezése fogja véglegesen kiküszöbölni. Célunk — a békepaktum. Azonban — mint már mon­dottam — az odavezető út nem rövid és nem is síma. Minden nép továbbra is joggal törődik a saját biztonságával. A semlegesség! mozgalom egyes országok­ban talán nem is olyan jelentékeny reá­lis erőtényező, azonban az a hangulat, amely a külpolitika megváltoztatására, a nemzeti függetlenség hatható­sabb megvédésére, az idegen katonai támaszpontok létesítésének megtaga­dására, az úgynevezett ,,európai had­sereg“ felóllí'áaának elutasítására, sőt itt.ott a kívülről ráerőszakolt ka­tonai szövetségekből való kilépés irá­nyában is megnyilvánul, egyre növe­kedőben van és ma már mindenkinek számot kell vetnie ezzel a hangulat­tal Nekünk, a béke híveinek minden olyan lépést támogatnunk kell, amely az államok szuverénitásának megszi­lárdítására és biztonságuk megvédé­sére irányul. Időnkint felverik a kérdést, hogy az olyan állam, amely elutasítja a ka. tonai blokkban való részvételt, ho­gyan védheti meg biztonságát. Az ag­resszív paktumokban való részvóol visszautasítása már m.agábanvéve is növeli — nemhogy csökkentené — az állam biztonságának kilátásait Mi, a béke hívei, régóta harcolunk az Egyesült Nemzetek Szervezetének új- játeremtéséért, amely létrehozóinak el­veit követve valóban az összes álla­mok biztonságának letéteményesévé válhatna, A tárgyalások kölcsönös engedmé­nyek, a kölcsönös megérté* ég a meg. éllapodások szelleme, amely mindenütt kezdi háttérbe szorítani az ultimátu­mok. diktátumok és fenyegetések po. lítikáját, van hivatva megváltoztatni az Egyesült Nemzetek Szervezetének légkörét és visszaadni elvesztett tg, kintélyét. Ehhez azonban arra van szükség, hogy Kína elfoglalja törvé. nyes helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetének kebelében. Ezt Nagy- britannia államférfiai mér belátták, s én remélem, hogy az Egyesült Álla- mok vezetőinél i* ser kerül erre. Kína részvétele az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében elő fogja mosdiUni, hogy az ENSZ, mint a béke őre, betölthesse hi­vatását. Az egységes és békeszerető Német, országgal kötendő békeszerződés ki­küszöböli az európai háború veszélyét, Németországnak szuverén országgá kell válnia, azonban szomszédainak — sőt az összes népeknek — biz*o. sítva keil lenniük a revansista szel­lem és az agresszív erők újjáéledésé­vel szentben. A békeszeretö Németországnak sem­miféle olyan katonai blokkba vagy államszövetségbe nem szabad belép, nie, amely azon népek elen irányul, melyek a fasizmus szörnyű rémural­mának közös erőfeszítéssel vetettek vé­ge1. A Szovjetunió annakidején 'öbb olyan barátsági és kölcsönös segély, nyújtási egyezményt írt alá, amely az agressziÓ8 erők újjáéledése ellen irá­nyul* Ilyen például a francia—szov­jet és az angol—szovjet egyezmény. Lehetséges, hogy egyes nyugati poli- rikai funkcionáriusok, akik az utóbbi évek folyamán számos különféle, oly- kor egymással ellentétes okmányt ír­tak alá, megfeledkeztek a Szovjet­unióval kötött békefenntartó szerződé­seikről. A szovjet emberek azonban komolyan veszik aláírásukkal megpe­csételt szerződéses kötelezettségeiket és a szóbanforgó szerződéseket to. vábbra is az európai béke biztosíté­kának tekintik, természetesen abban az esetben, ha a szerződéseket mind­két fél betartja Ami pedig a kis államokat illeti, az F.NSZ visszatérése alapokmánya szellemé­hez, továbbá azok a meg nem támadási szerződések, amelyeket a szóbanforgó államok szomszédaikkal köthetnek, 9ok" kai nagyobb mértékben szolgálja bizton­ságunkat, mint egy katonai blokkba való belépés, ahol valóságban még tanács­kozási joguk sincs. Említettem már, hogy az államok igazi függetlensége a béke biztosítéka. Fel­tehetik nekem azt a kérdést, vájjon vo" natkozik e ez Ázsia és Afrika népeinek függetlenségi harcára is. Senkinek sincs természetesen kétsége aziránt, hogy a szovjet emberek szimpátiája nem az el­nyomók, hanem az elnyomottak felé irá­nyul. A feltett kérdésre azonban a béke megvédése szempontjából szeretnék váU" szólni. Churchill és Attlee megmosolyog­ták egyes napilapok azon állítását, hogy Vietnam függetlenségi harca nem más, mint a Szovjetunió mesterkedése. Nem kételkedem abban, hogy Churchill és Attlee a maláj nép követeléseinek teljes törvényszel őségével is tisztában van. A háborús erők politikai fondorlatai, amelyeknek a laosi eseményekkel kapcso­latban tanúi lehettünk, azt bizonyítják, hogy a fegyverek alkalmazása a nemzeti felszabadító mozgalmakkal szemben újabb háborús tűzfészkek, újabb Korea létre­jöttének veszélyével jár. Éppen ezért tá­mogatjuk mi, a béke hívei az összes né­peknek a függetlenséghez való jogát, s foglalunk határozott állást amellett, hogy a fennálló konfliktusokat tárgyalások útján oldják meg. Az előállott új helyzetben, a nemzet­közi feszültség kétségtelen enyhülése kö­zepette az állam szuverénitásának és biz­tonságának kérdése flendkívül fontossá válik. Mi, szovjet emberek, megértéssel és mély szimpátiával kísérjük minden ország népének saját biztonsága megvédésére irá­nyuló törekvését. Mint eddig is, most is, ezentúl is mindenkor elismerjük minden népnek azt a jogát, hogy önállóan éljen és szabadon válassza meg azt az életformát, amelyet a "maga számára a legjobbnak tart. A béke bem építhető csupán az egyazon nézetet vallókra és barátokra, a békét az eltérő nézeteket valló és egy­mással szemben bizalmatlansággal teli emberekkel is együtt kell építeni. Nem akarjuk most felidézni a vádaskodásokat és fenyegetéseket, hanem azokkal is megegyezésre akarunk lépni, akikről iga­zán nem mondhatjull el, hogy régóta mé­lyen és forrón szeretnek bennünket­Barátaim, utunk első szakasza végét­ért, de mi nem állunk meg- A koreai fegy­verszünetet békének kell követnie. A ko­reai tárgyalásokat egyéb tárgyalásoknak kell követniük: a világban sok az ideggóc és sok, túl sok a száraz puskapor. Még nagyobb erőfeszítéssel harcolunk majd 8 hékéért, hogy mindegyikünk szégyenpír nélkül tekintsen gyermekeire, Budapesten éppúgy, mint Londonban, Moszkvában éppúgy, mint Newyorkban. Amidőn Becs­ben minden nép — legyen sz kiesi vagy | nagy —- azon jogáról beszéltem, hogy | maga dönthessen sorsa felől., egy; • francia közmondást idéztem: a szén­égető úr a maga portáján. Hozzá szeret­ném még tenni, hogy a szénégetők álta­lában beké? emberek» mindegyiküknek megvan a maga otthona, a maga örömei és gondjai s szilárd meggyőződésem, hogy a szénégetők megegyeznek egymás­sal. (MTI) Thakin Csit Maung (Burma): A burmai nép minden erejével harcol az ugresszorok ellen Burpya képviselője részletéin ismer­tette a koumintang-klikk agresszióját­Tények és adatok alapján számolt be a kuomintang-bancják Burmában elkövetett embertelen pusztításairól és gyilkosságai­ról s arra hívta fel a figyelmet, hogy a kuomintang agresszió elválaszthatatlan az amerikai imperialisták háborús terveitől­Thakin Csit Maung rámutatott, hogy a Burmában tartózkodó kuomintang-csa- pftok a délkeletázsiai háború kiprovoká- lásának eszközét is jelentik. Idézett egy kézrekerült okmányból, amely utasításo­kat tartalmazott a Burmában garázdál­kodó egységek egyik parancsnokához: „Terveink sikeres megvalósítása érdeke­ben — hangzik ebben az okmányban — zavart kell keltenünk a két kormány (a burmai kormány és a Kínai Népköztár­saság kormánya) között. A burmai kormány azért is jelentette be az amerikai kormánynál a „technikai együttműködési szerződés“ felmondását, hogy megszabaduljon az amerikai nyomás­tól. Burma képviselője végül beszámolt a burmai nép eiszánt és harcos ellenállási­ról. A burmai nép minden erejével har- eol az agresszorok ellen. Ma már a bur­mai hadsereg szünet nélkül harcban áll a kuomintang-betolakodókkal s a népi ellenállási erők a reguláris hadseregnél is keményebb kareot vívnak. A burmai nép felismeri, hogy harcát össze kell kapcsolnia a világ népeinek a békéért vívott harcával — mondotta beszéde befejező részében Thakin Csit Maung. Han Szer Ja koreai küldött: A fegyverszüneti egyezmény aláírását nemcsak mi koreaiak váriak, türelmetlenül sárja a világ valamennyi népe Drága Barátaim! Korea népe azzal bízott meg, hogy tolmácsoljam forró üdvözletét és megosszam veletek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok közötti fegyver­szüneti egyezmény aláírásával kap­csolatos örömteli reménységét. A fegyverszüneti egyeemény aláírását nemcsak mi, koreaiak várjuk, türel­metlenül várja a világ valamennyi népe -— kezdte beszédét Han Szer Ja. Az amerikai felet először kormá­nyunk és a Kínai Népköztársaság javaslata késztette a félbeszakított tárgyalások folytatására és a-rra, hogy megegyezzen velünk az alap­vető pontokban. Javaslatunk az egész világnak újra bebizonyította politikánk békeszerető és észszerű voltát. Ez a politika a népek barát­ságán alapszik és békés együttmű­ködésre törekszik minden országgal, Másodszor a koreai nép hősi harca, amely a kínai népi önkéntesek test­véri segítségével megvédi munká­ját és függetlenségét és amelyet r.em törtek meg sem a legvéresebb harcok, sem a legbarbárabb bombá­zások, Harmadszor pedig a béke híveinek önfeláldozó harca az egész világon. Mindezek ahhoz vezettek, hogy mind az indiai kormány feje, Nehru mind az angol kormány feje. Chur-' chili, késznek mutatkoztak a fegy­verszüneti tárgyalások kedvező be­fejezésének támogatására, jóllehet az angol csapatok mind a mai na­pig Koreában vannak és haroolnak az amerikaiak oldalán, A koreai hadifoglyok hazatelepí­tésére vonatkozó kérdés megoldása és a fegyverszüneti egyezmény lét­rejötte még neon jelenii az egész ko­reai kérdés megoldását, Hisszük, hogy a fegyverszüneti tárgyalások sikeres aláírása után békés utón sikerül kivívnunk az idegen csapa­toknak Koreából való kivonását, mert e csapatoknak Koreában való bármilyen tartózkodása új kon­fliktusok magvát hordja magában. A népek maguk akarják megoldani sorsukat és nem tűrnek idegen ural­mat maguk fölött. Feladatunk — mondotta a továb­biakban Han Szer Ja —, hogy ne csupán a koreai fegyverszüneti megállapodás ügyét vigyük sikerre. Legyen ez csupán dicső kezdete az összes nemzetközi konfliktusok megoldásának! Népünk harca nem volt hiábavaló*. A koreai nép nem csupán a saját szabadságáért és függetlenségéért harcolt és harcol ma is, hanem el­sősorban a világ békéjének ügyéért. Ez a körülmény az összes békesze­retö népek szeretetét biztosította számunkra. Ha az amerikai kormány nyom­ban a kezdet kezdetétől fogva jó- szándékot tanúsított volna és teljesig tette volna a potsdami egyezmény előírásait Korea már 1945-ben egye­sült volna. Ha az amerikai csapatok kivonultak volna Koreából — amint azt annakidején a szovjet csapatok tették — sok-sok emberélet mene­kült volna meg a pusztulástól. Ha az amerikai kormány a kezdet kez­detétől fogva betartotta volna a genfi egyezmény előírásait, a hadi­fogoly-kérdés már több mint egy évvel ezelőtt, megoldást nyert' volna, ami annyi szenvedéstől kiírtéit volna meg bennünket. A panmindzsonl hadifogoly-meg­állapodás azt a meggyőződést kelti bennünk, hogy ez csupán a kezde­tét jelenti az összes vitás nemzet­közi problémák békés megoldásá­nak. A béke fenntartása és megszi­lárdítása érdekében el kell érni, hogy a nagyhatalmak közötti békeegyez, meny létrejöjjön, el kell érni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében elfoglalja helyét a nagy kínai nép törvényes képviselője, el kell érni, hogy a német kérdés békés megol­dást nyerjen, ki kell vívni az ázsiai népek problémáinak rendezését.. Egy­szóval meg kell oldani minden olyan vitás problémát, amely kiélezi a nemzetközi helyzetet és új háború magvát hinti el, olyan háborúét, amely a legszörnyübb pusztításokat hozná az emberiség számára. Ezek a vitás problémák békés tárgyalások útján mind megoldhatók. Figgins brit küldött felszólalása Figgins Bevezetőben a közeli koreai fegyverszünet hatalmas politikai és gaz­dasági jelentőségével foglalkozott, majd felvetette a kérdést, hogy meddig tér jedne a koreai béke. Koreai béke, koreai és kínai béke, vagy egy mindent felölelő világbéke lenne-e? Ezzel kapcsolatban rá­mutatott a máris egyre élesebben fel­színre kerülő amerikai—angol vélemény­különbségekre. Az olyan országok —- folytatta —, mint Nagybritannia is, melyek elfogadták az amerikai segélyt, most részesedési jogot követelnek a kereskedelemben.. hogy függetlenekké váljanak a külső segítségtől. Az amerikai gazdasági politika páncél­jának leggyengébb pontja a kereskede-1 lern. Ez alkalmat nyújt főleg az európai nemzetek számara, hogy kiterjeszthessék kereskedelmüket a Szovjetunióval és a vele szövetséges keleteurópai országokkal. Mihelyt ezt megtesszük —- szögezte le véleményét Figgins — bizton mondhat­juk, hogy leraktuk a teljes foglalkozta­tottság alapjait, alapot teremtettünk 4 világtermelés fokozatos emelkedéséhez, aminek velejárója a rövidebb munkanap és az állandóan emelkedő életszínvonal. P. Kokkalisz: A görög nép a nyomora elleni harcot összekapcsolja a fegyverkezési hajsza ellen, a békéért folytatott küzdelemmel P. Kokkalisz beszédének bevezető sza­vaiban foglalkozott a nemzetközi helyzet enyhülésének jeleivel- Megállapított» azonban, hogy azon tünetek közé, ame­lyek a görög népben a megkönnyebbülés érzését keltik, nyugtalanító jelek vegyül­nek: szoknak tevékenysége, akik új há­borús tűzfészket igyekeznek teremteni. Ilyen tűzfészek van a Balkánon — mon­dotta — és ezt a tűzfészket még jobban felaiitotta az Athén, Belgrid é* Ankara között megkötött agresszív paktum alá­írása. Ez » paktum — folytatta Kokkalisz *— komoly lépés a háborús előkészületek I útján. Annál is inkább veszélyes, mert * olyan politikai rendszereket egyesít ma-- gában, amelyek sorsukat eg- harmadik világkonfliktus perspektíváihoz kötötték- Kokkalisz elmondotta, hogy a görög n*p felismeri nyomorúságos helyzetének okait és a nyomor elleni harcot összekap­csolja a fegyverkezési hajsza ellen, á békéért folytatott küzdelemmel­Népünk nem ismeri el az agresszív bab káni paktumot. A háborút előkészítő paktumokra — a népek a testvériség, a kölcsönös megértés és a béke paktumá­val válaszolnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom