Észak-Magyarország, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-07 / 132. szám

L 4 Vasárnap, 1953. június 7, •WVWVWVWWVWWWin/WVWUMAWUVMn/WVWWVWWIWVWV/VWWrWWWVVVV* TANÍTÓM CÍMÉRE A PEDAGÓGUS-NAP TISZTELETÉRE öszöntlek Téged, régi Mesterem, első tanítóm, — Rád emlékezem. Ki gondban éltél, öröm sohsem ért, de évről-évre mesélted nekünk: a ,,becsületet“ és hogy ,,jók legyünk“ s történelmünkből mind a „hét vezért“. f\<vasásban, — magad is akadtál, szegény voltál és szegény maradtál. Járszalagján a zsivány Horthy-élet a tanításért csak koncot adott, — megsüvegeltél urat és papot -—< s éjjel mosott beteg feleséged. IZ oldustarisznyád mindig készen állt, befeg voltál és vártad a halált. Ki gondolt volna Véled mesterem? — A millióknak szűkös volt a óér: .. nüdőbaj, fökmag, fekete kenyér ... régi tanítvány, — így emlékezem, T ó Mesterem, éjünkre drága nap " ont nyolc éve már arany sugarat. Tanítványod is tanárnak készül, okulva régi bölcs szavaidon tanul és tanít, — formál szabadon újarcú embert e nemzedékből. \í dyen öröm ma látni a diák L X arcán, — szép korunk nagy diadalát-' Teret foglaltunk régi „talpasok“ A Te munkádnak becses a bére, légy büszke a tanító nevére, nézd: átrepültünk fél évszázadot. J^öjj velünk, a dolgos nemzedékkel, tanulj, hogy szavad soha ne vétsd eV. XJj rózsakerf a régi tanterem, emeled magasra megőszült fejed: népemmel együtt így köszöntelek teljes szívemből, — régi Mesterem. .. KOPRE JÓZSEF 0)VWWWWI»WW>MWMWA MWVWWW« JVWWWVVVtfWVVUVUVWtAfl/VVUWUVWI í Kedden Diósgyőrött, szerepel a Magyar A Magyar Állami Népi Együttes jó idő esetén június 9-én este 8 órai kezdettel a diósgyőrvasgyári Rákosi­kért szabadtéri színpadán mutatkozik be új műsorával a diósgyőri dolgo­zóknak. Az együttes közkívánatra az csütörtökön Miskolcon Állami Népi Együttes ,,Ecseri lakodalmast''-' is műsorára tűzte. Az Állami Népi Együttes június 11-én, csütörtökön este 8 órai kez­dettel a népkerti szabadtéri színpa­don ismétli meg műsorát- A 7-ére tervezett előadás elmarad. Két népidemokratikus film IGA ALATT Iván Vazov regénye alapján ké­szült az a nagyszerű bolgár törté­nelmi film, amely a bolgár nép szabadságharcát eleveníti fel a tö­rök leigázókkai szemben. Bulgária népe öt évszázadon keresztül szen­vedte a török szultánok, basák, be­jek elnyomó uralmát, de öt évszá­zad sem tudta elfojtani a nép sza­badságvágyát, 1876-ban elérkezett az a dicsőséges nap, amikor ,.jármát megunva, síkra lépett“ a bolgár nép, hogy lerázza magáról a bilincseket. A film főhőse, Iván Kráiics forra­dalmár, aki Bjela-Cserkva városá­ban Bojcsó Ognyanov álnéven, mint új tanító kezdi el működését, ö áll a helyi Forradalmi Bizottság élén és az egész környéken felkelésre szer­vezi a népet. A janicsárok üldözik, tűvé teszik utána a falvakat, de harcostársai, a nép egyszerű gyer­mekei mindig kimentik, elrejtik az üldözők elől. Fokixü-fakra érik a felkelés, a forradalom, amelynek dicsőséges napja marad örökre 1876 április 2(}-ika. amikor a Kráiics és a For­radalmi Bizottság megszervezte nép vasvillákkai, dorongokkal, gyutacsos puskákkal, faágyúkkal szállt szem­be évszázados elnyomóival. A Zlidol- völgy magaslatain várják a szabad­ságharcosok a túlerőben lévő, job­ban. felfegyverzett ellenséget. Halált meg vető elszántsággal harcolva szét. verik a bej hordáit, mire a megdii- hödött török vezér felgyujtatja Kli- szura várost. A felkelők a város né­pének segítségére sietnek, de az egyre növekvő török seregekkel nem bírnak. Kráiics, Szokoiov és Ráda, a hős tanítónő és néhány társuk hősi haláluk árán fedezik a felkelők visszavonulását. A mindvégig izgalmas, drámai menetű, a nép összetartását, szabad- ságszeretetét és hősiességét tükröző jelenetek, a hatalmas tömegekkel «kOgozó csata jelenetek a bolgár filmgyártás nagy fejlődéséiről tanús­kodnak. A film egészében emlékezi 1st a mj nagy. szabadságharcos fil­münkre, a „Föltámadott a tenger“ című filmre, amely a magyar nép szabadságharcának dicső napjait örökíti meg. A filmet Miskolcon a ,.Kossuth“-mozgó mutatta he nagy sikerrel. HALÁLRA ÍTÉLT HAJÓ A kapitalista rendszer aljasságát mutatja meg ez a német film egy hajóstársaság elvetemedett bűncse­lekményén keresztül. A hajóstársa­ság az 1929-es gazdasági válság ide­jén. csőd szélére jut, s hogy a csődöt elkerülje, pokoli tervet eszei ki. — „Anna Susanna“ nevű ütött-kopott vitorlás hajóját azzal indítja útnak Ausztrália felé, hogy magas érték­ben biztosítja a hajó rakományát, azután majd a tengeren elsüllyesz- teti a hajót, hogy felvehesse a ma­gas biztosítási összeget. Mindenre kapható, züllött bérenceket szer­ződtet a hajó vezetésére. A részeges Kielers kapitány, akit a hajó elsüllyesztésével bíznak meg, a nyílt tengeren megrongálja a ha­jót és tüzet idéz elő. Gaztettét az el­ső tiszt felfedi. Kielers megbünhő- dik, elpusztul az égő hajón s az új legénység gyáva patkányként mene­kül a hajóról. A becsületes régi le­génység körömsizakadtáig harcol a tűzzel és az egyre jobban beáramló víztömeggel a hajó megmentéséért, de hiába. Végül kis csónakokon vi­szontagságos körülmények közt megmenekü Inek, Hamburgban a hajós társaság be­kebelezi a biztosítási összeget, de megérkeznek az elpusztultnak hitt tengerészek, akik érvényt akarnak szerezni az igazságnak. A tengeré­szeti hivatal nem ad hitelt vallomá­suknak, de a bátor, becsületes mat­rózokat támogatja az egész kikötő munkássága, amely sztrájkba kezd, mert tudja, hogy eljön egyszer a bünihödés órája a gaz kapitalisták számára. Az érdekes izgalmas filmet a mis­kolci ^Béke"-moztbah mutatták be, MUNKÁBAN A ZSOMBOLYKUTATOK \ vasgyár rekon- strukciója és Miskolc vízellátása elsőrendű feladattá tette Bükk-hegy- ség hidrológiai és hidrogeológiai kuta­tását. Ezt a munkát végzi a Magyar Hidrológiai Társa­ság miskolci cso­portjának zsomboly- kutató munkabizott­sága- Ez a munka" bizottság vállalta, hogy ünnepnapo­kon, társadalmi munkában feltárja a Bükk-hegység te­rületén lévő dőli" nákat, zsombolyo­kat, víznyelőket* Ez a munka arche­ológiái szempontból is eredményt hoz. Eddig már beszá­moltunk a zsom­bolykutató munka- bizottság által fel­tárt új barlangok­ról s most újabb nagyszerű eredmény­ről adhatunk hírt. \ munkabizotl- ság még az elmúlt év nyarán megkezdte a Jávor­kút tói mintegy 800 —1000 méterre lévő bolhási víznyelő fel­tárd át. A kutató­kat az vezette, hogy a víznyelőnél meg­festett víz, 6 óra múlva jelent meg a Garadna forrásá­ban. Ezalatt az idő aíatt 150 méter szint magassággal, közel 2 kilomé lei­nt at meg téve nyil­vánvalóan nagy nar- langjáratokban csa­varog. Ez az út rá keia, hogy vezessen a Garadna teljes vízhozamának ere- désére, mert a for­rás vízhozama lé­nyegesen nagyobb, mint a bolhási víz­nyelő által elnyelt vízmennyiség. Te­hát a forrás nem­csak a víznyelő vizét adja ki, hanem máshonnan eredő vizeket is. A gyenge tech- nikíii felsze- relés szinte ember­feletti munkát ki" vént a tagoktól, mert sokszor ton­nányi köveket kel­lett kiemelni. A munkabizottság nem riadt vissza a ne­hézségektől. Napi 12—14 órát dol­gozva május 3-án estére 50 köbméter kő kiemelése után elérték a víznyelő nyílását, A nyílás majdnem függőle­ges irányban halad a jávorkúti műút alá. Még aznap este 8 méter mély­re mentek és lát* ták, hogy nyitva áll az út a tovább­jutáshoz. Május 9-én, szom­baton a köztiszta" sági vállalat teher­autóján hamar ki­értek a kutatók teljes felszerelésük­kel a víznyelőhöz s a sízabad délutánon még bőségesen volt idejük a munká­hoz. A szűk helye­ken hasalva, vagy éppen fejjel lefelé haladtak előre- Szinte beláthatat­lan mélység táton­gott előttük. Min* denkit fűtött az iz­galom, hogy első­nek hatolhasson az elzárt titkok palo­tájába, az ismeret* len mélységű bar­langba. A hordozható ^A telefont gyorsan felszerelték. Akik kinnmaradtak állandóan összeköt­tetésben voltak a leszállókkal- Erre azért volt szükség, mert a víznyelő útja tekervényes, többször megtörik, s a hang még kis távolságra sem hallatszik. Fenn elzárták a patakot, amelyből 'a víznyelő táplál­kozik- Kötélen ereszkedtek le az egyes, onnan a ket­tes számú kútba. Innen félköralakú, homorú vízvezető csatornán csúsztak le tovább. Itt kez­dődik az igazi kút, a harmadik- Ennek a fala nem is füg­gőleges, hanem rézsútos, — kötél" lel nem lehet le­ereszkedni. Kötél­létra segítségével haladnak tovább. Még nem ért le egészen a soronkö- vetkező, amikor a kötéllétra letört egy darab sziklát, amihez hozzá vol t erősítve. Nem tör* tént nagyobb baj, csupán egy métert csúszott az illető. Közben megszólalt a telefon. ,,A tele­fonhuzal hosszából ítélve 61 méterre vannak a föld alatt-“ a z innen nyíló ^ folyosó végén kisebb terembe ju­tottak a kutatók. A helyiség gyö* nyörü látványt nyújtott, Stalaktit, Stalagmit és borsó­ka képződményeivel. Ebből a teremből egy kürtő vezet felfelé, egyelőre még ismeretlen ma­gasságira. A harma­dik kútból egy negyedik, az előbbi­nél lényegesen jobban kimosott kútba ereszkedtek le, a kút fölé be* hajló sziklapárká­nyon lógó Kötél­létrán. Egy 30 mé­ter hosszú vízszin­tes folyosón keresz­tül tágas terem­ben értek el, ahol gyönyörű, tiszta hó­fehér cseppkőosz­lopok nyúlnak a magasba. A kutatók néma áhítattal adóznak a víz gáttalan erejé* nek, amely 74 mé­terre a föld mélyén létrehozta az álta­luk „Athén rom* ja“-inak elnevezett képződménycsopor­tot. Egy embernyi széles derékbatört oszlop körül eltört cseppkövek halmaza hever. A terem valamikor menye- zettel volt ketté* választva, ami na- gyon-nagyon régen beomlott s a sok szép cseppkőoszlo­pot kettétörte. A leszakadt menyeze- ten az idők folya­mán újabb csepp* kövek és kalacit* kristályok nőitek s most felfelé mere* dezve ragyognak 3 lámpák fényében* \ terem végén TA újabb kürtő ásítozik, azonhan az idő és a kötéllétra, elfogyott s item tudnak továbbmen* ni. Éppen feljutott a csoport utolsó tagja, amikor a vízáradat tajtékozva zúdul a kövek kö­zött a mélységbe. A kutatók még nézték a sziklákon szé j j elfröccsenő vizet, de agyukban már a jövő tervei bontakoztak- Arra törekszenek, ltogy a Lenin Kohászati Müvek számára ínegielelő mennyi­ségben megtalálják az ipari és ivóvizet. A kutatások sós *A rán feltárták a Garadna eredésé* nek helyét, újabb és újabb barlang­járatokat fedeztek fel s egyben fel* tárták a Bükk* hegység eddig is* meretlen szépségeiéi A munkabizottság tagjai remélik* hogy vízkutatásuk közben megtalálják végre a Bükk nagy barlangrendszerét. Krompaszki Gézit Kuchta Gyula „MOST MÁR CSAK AZON IMÁDKOZZANAK, HOGY ÜSSÖN KI A PESTISJÁRVÁNY..." A közoktatás és a pedagógusok helysete a fíorthy-rendsser idején A Horthy-Magyarországon Kle­belsberg és az őt követő kultuszmi­niszterek gyakran emlegették az úgynevezett magyar ,kulturfölényt“. Most amikor kulturforradalmunk vívmányai közoktatásunk, népműve­lésünk egész területén gyökeresen megváltoztatták országunk kulturá­lis viszonyait és népünk milliói előtt feltárultak a kultúra kapui, néhány jellemző adatból is megállapíthatjuk, milyen hazugul hangzott a múlt, az úri Magyarország kulturfölényes di­csekvése. Csak minden 76-ik munkás és minden 478-ik paraszt 10—17 éves gyermeke jutott be középiskolába Az állítólagos kulturfölény meg­döbbentő képe rajzolódik elénk dr. Földes Ferenc „Munkásság és pa­rasztság kulturális helyzete Ma­gyarországon“ című, 1941-ben meg­jelent könyvéből. Megtudjuk hogy 1930—31-ben 844 szegén yparaszt. gyermek járt, középiskolába, ami az akkori középiskolai tanulóifjúság 1.3 százalékának felel meg. A szegény­parasztok minden 478-ik 1() _17 éves gyermeke jutott be a középiskolába. Nem sokkal kedvezőbb volt az ipari munkások gyermekeinek hely­zete sem. 1930—31-ben 2365 munkás gyermek járt a képesítő műveltséget adó iskolákba, az ide tartozó ifjúság­nak 2.7 százaléka — akkor, amikor az Ipari munkásáig Magyarország lakosságának 14.8 százalékát képvi­selte. Ugyanakkor a nagy és kö- zépiparosok aránya a képesítő mű­veltséget adó iskolákban 5.9 száza­lék volt, 0-6 százalékos népességi arányszámuk mellett. Tehát amig a munkásság iskolai aránya népességi arányának ötödrésze volt, addig a nagy és középiparosoké népességi arányuk tízszerese. A nagy. és középbirtokoisok min­den második gyermeke járt közép­iskolába, a nagy- és középiparosok minden 10—17 éves gyermeke, az ipari tisztviselőréteg minden negye­dik, a kisiparos réteg minden 15-ik. az ipari munkásság minden 76-ik gyermeke jutott be a képesítő mű­veltséget adó iskolákba. Az ipari munkások leánygyerme­kei? 1930—31-ben 13.046 középisko­lás lány közül csak 89 volt Ipari munkás gyermeke. Egyetemeken főiskolákon? A 40 magyar főiskolára mindössze 256 szegényparaszt fiú járt, ami azt je­lentette, hogy csak minden 1320 ik szegényfiu szerezhetett egyetemi vagy főiskolai képesítést. Csupa kü- lönkülön elbírálható egyéni eset — mondjuk — szerencsés eset volt ez a 256 szegényparaszt diák. 40 főiskola 16.932 hallgatója közül csak 473 volt munkásszülök gyer­meke. A kb 1 millió 300 ezer főt számláló ipari munkás rétegből mindössze 51 járt a műegyetemen. Magyarországon az 1930-as nép- számlálás szerint 735.076 hat éven felüli írástudatlan volt, azaz a hat éven felüli népesség 9.6 százaléka. ,,Egy rázás és három taszítás szilva” a tanítónak De nemcsak a munkások és pa­rasztok gyermekeinek volt elszo­morító a kulturális helyzete. Nem nagy becsülete volt a tanítónak sem. Megvetett és kiszolgáltatott pária volt a Horthy-rendszer taní­tója. A tanítók évek hosszú során át nem kaptak állást. Ha mégis ál­lásba jutottak, akkor előbb helyet­tes, majd segédtanítói minőségben dolgoztak és ezeknek a fizetése a legalacsonyabb tanítói fizetésnél is jóval alacsonyabb volt. Emellett egész sereg rendszabály és megszorítás nehezedett rájuk. A felekezeti tanító úgyszólván cselédje volt a plébánosnak, az minősítette. A tanítók felett úgy ítélkezett az iskolaszék, mint ahogy az úriszék ítélkezett a jobbágy felett. Javadal­mazásuk siralmas volt. Nem egy ta­nító díjleveléiben ilyesfajta a tanító megalázott helyzetét dokumentáló tételek is előfordultak: ,,A mestert a harangozás ellátásáért egy rázás és három taszítási szilva illeti a község szilvafáiból.“ A felekezeti tanító elmaradt fi­zetését kiszolgáltatott helyzetében legtöbbször nem is merte szóvátenni. Megesett, hogy mégis sor került er­re, s az akkori közigazgatási bíró­ság néhány ilyen esetben megítélte a tanító számára az elmaradt java­dalmat, a főszolgabíró azonban nem­leges zálogolási jegyzőkönyvet vett fel, s igy az ítéletnek ilyen esetben nem volt semmi gyakorlati értéke. Szép, fellengős előadásokat tar­tottak olykor a tanítói hivatásról, de ez mitsem változtatott a tanító szomorú helyzetén az állástalanság, vagy az óhbér súlyos tényein. „Tíz évig szünetelhetne a tanítóképzés” 1936 november 5-én állás nélkül volt 4376 tanítónő. Ezek között 150 olyan volt, aki oklevelét 1919-ben, vagy még régebben szerezte. Erdélyi Olga a MANSZ rendezésében 1938- ban tartott pályaválasztási megbe­szélésen előadásában elmondotta többek közt hogy „tanítónőkből a most rendelkezésre álló készlet legalább 10 esztendőre fedezné a szükségletet, a képzés ennyi ideig minden fennakadás nélkül szünetel­hetne.“ , Az akkori rendszerben nem is le­hetett remélniök az állástalan taní­tónők és tanítók ezreinek az elhe­lyezkedést. Hiszen a kapitalista viszonyok között törvényszerűen is­métlődő gazdasági válságok idején elsősorban a kulturális kiadásokat szorította meg a kormány. Már az 1930—31-es és az 1931—32-es évi költs égve résekben jeientékenveai csökkentették a kultúrtárca kiadat, sait, 1932—33-ban mégis jelentéke­nyen tovább apasztották azt. Mit jelentett ez a kilátástalan helyzetben lévő pedagógusok szá­mára? Beszéljen erről a következő épületes eset. 1938-ban az igazgatói tanfolyaméi végzetteket így búcsúztatta és bíz* fatfa tanfolyamvezetőjük: „Önölt kitűnő eredménnyel levizsgázták, amihez szívből gratulálok. Most már csak azon imádkozzanak, hogy üssöm ki a pestisjárvány, vigye el a meg­lévő igazgatókat, akkor maguk is sorra kerülnek.“ (Értsük: akkoB majd belőlük is lehet igazgató.) A tanító a könyvpiacon csak a bámészkodók csoportjában' tolonghat A Néptanítók Lapja 1932 május 15-i számában Szőke Andor „Paupe. rizrnus a népiskolában“ című eikké- ban leírja, milyen nyomorúságos helyzetet teremtett az iskolákban a gazdasági válság és az akkori kor­mány gyalázatos kultúrpolitikája. „A beiratási díjak — írja többek közt — ez évben már csak 40 száza­lékban folytak be. a jövőben erre még kevésbé számíthatunk. A közös munka alatt az osztályban mindig több lesz a tétlen gyermek. Ezeknek a nincstelenségtől keserű lesz a szá­juk íze. Az ilyenek az iskolát szíve­sen elkerülik, csakhogy ne kelljen szegénységük miatf szégyenkezniök. Munkanélküliek nemcsak az utcán, hanem az iskolában is lesznek. Ki­termeli őket a pauperizmus (tömeg­nyomor). Lelkűkben a tehetősebb tanulótársakkal szemben megnyilat­kozik az irigység érzelme. A tanítók nyomoráról, szegénysé­géről többek közt ezt mondja: „Nem marad más hátra, mint lemondani az önképzés oly természetű eszközeiről, amelyek pénzbe kerülnek ... a tanifö ezután a könyvpiacon csak a bámész­kodók csonortiában tolonghat.. .“ A tanítók sanyarú helyzeténél isi sokkal elszomorítóbb volt a tanügyi hivatalsegédek helyzete. Erre világít rá Szekeres Imre, a méhkeréki ál­lami népiskola szegödményes szolga* jának 1938-ban a kultuszminiszter-* hez intézett kérvénye, amelyben 320 pengős évi bérének 500 pengőre való felemelését kéri, mert a havi 26—27 pengőből negyedmagát sem élelmez* ni, sem pedig ri’^mi nem tudja. ★ Ma amikor a Pedagógus Na pori egész dolgozó népünk szeretettel ün­nepli a nevelőket, kulturforradal* műnk élharcosait, a múltnak ezeket a siralmas emlékeit már csak azért is fel kell eleveníteni, hogy a neve- ’ök űj nemzedéke is összehasonlításu tudjon tenni mit adott népi demo­kráciánk a köznevelés dolgozóinak, m/v’ven mno-asra emelte a nevelőket, az egész köznevelés ügyét a műit rendszer siralmas viszonyaihoz ké­pest. í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom