Észak-Magyarország, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-12 / 109. szám

SDs«, 1053. »«3» te. mm £SZAKM AG Y ARORSZAG um i mniiniii hihi lim ni Min mi n i Halk' elidegeníthetetlen .tóga az, hogy saját választása szerint al­kossa meg kormányzati formá­ját és. gazdasági rendszerét, s hozzátette, hogy nem igazolható jegyetlen országnak olyan kísér­lete sem, hogy a kormányzati formát rákényszerítse más or­szágokra. Számunkra, magyarokra, e kát létei megvalósulása az Egyesült [államok politikájának alapos megváltozását jelentené, mert az elmúlt nyolc esztendő folya­mán — és hozzátehetjük: o kije­lentések elhangzása óta is lépten-nyomon mindennek az el­lenkezőjét tapasztaltuk. A ma­gyar nép saját választása sze­rint alkotta meg kormányzati formáját. Azt a formát, melyben a dolgozó nép erős kezében van a hatalom.. A magyar nép maga (dolgozta ki azt a gazdasági rend­szerét, melyben nincsenek henyé­lő gazdagok és nyomorban élő tömegek, nincs munkanélküliség és nincs rettegés a mindennapi betevő falatért. Ennek dacára népi demokráciánknak szakadat­lanul résen' kell állnia az olyan összeesküvésekkel, szabotálások- kal, kémkedésekkel szemben, amelyek kezdeményezése, szerve­zése és pénzelése szinte kivétel nélkül az Egyesült Államokból indult ki. Ezeknek a barátságta­lan cselekményeknek célja a magyar kormányzati forma meg­változtatása olyanképpen, hogy a dolgozó nép uralma he­lyébe a régi kizsákmányolok, a fasiszta tőkések és nagybirtoko­sok kerüljenek vissza. Az Egye­sült Államokban most is folyta­tódnak azok az úgynevezett fel- szabadítási ígérgetések, amelyek lényegében azt jelentik, hogy a felszabadult magyar nép nyakára yisszaszeretnék ültetni régi re­akciós urait. Ezért örülnénk, ha az elnök kijelentéseit megfelelő tettek is követnék. Egyelőre azonban azt, hogy velünk szem­ben ez a politika a gyakorlatban is megváltozott volna, még nem tapasztaltuk. Eisenhower beszédében készsé­gét nyilvánította aziránt, hogy az Egyesült Nemzetek Szerveze­tét olyan intézménnyé változtas­sák, amely valóban meg tudja őrizni valamennyi nép békéjét és biztonságát. Itt is meg kell álla­pítanunk: a tények egész mást mutatnak. Hazánk felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe eddig mindenekelőtt az Egyesült [államok akadályozta meg. Csak az elmúlt esztendő folyamán öt­ször utasították el a Szovjetunió­nak azt a megegyezésre törekvő javaslatát, hogy a felvételre je­lentkező valamennyi országot, köztük hazánkat is, felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Ezért mi e téren is ahhoz a ma­gyar közmondáshoz tartjuk ma­gunkat, hogy „az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó”. (A tömegben új jelszó születik: „Népfrontra szavazunk — ez lesz a mi válaszunk!“-kiáltják.) Az elnök beszédében úgy állí­totta be a fegyverkezési versenyt, mintha az Egyesült Államok ve­zetői fájlalnák legjobban, hogy iskolák, kórházak és utak helyett bombázókat és hadihajókat kell gyártaniok. Nagyobb nyomaték kedvéért felsorolta, hogy egy-egy ilyen gyilkoló eszközből mi min­dent lehetne a polgári lakosság számára készíteni. A hiba csak .ott van, hogy az amerikai tőké­sek — és a tőkések általában — piem azt termelik elsősorban, (amire, a dolgozó tömegeknek leg­jobban szükségük van, hanem azt, ami a legnagyobb, a maxi­mális hasznot biztosítja számuk­ba. A legnagyobb hasznot pedig {a hadiszállítások adják. Emiatt a háborúk, benne a hidegháború is, {a hadiszállítók, a halálgyárosok számára valóságos aranyesőt je­lentenek. A napokban olvastam “egy amerikai egyetemi tanár cik­két, aki rámutat arra, hogy a ko­reai háborút követő két év alatt, (a. legfontosabb 100 amerikai (nagyvállalat 44 milliárd dollár értékű katonai megrendelést ka­pott. E hatalmas vállalatok, me­lyeknek vezetői ma miniszterek az amerikai kormányban, sok- milliárdos jövedelmük kéthar- madrészót e háborús megrende­lésekből szerzik. Hogy ez meny­nyire köztudomású, arra idézem Hughes angol országgyűlési kép- yiselő cikkét, aki két héttel ez­előtt a következőket írta: „Bármit ’mondjon vagy tegyen is 'a Szovjetunió a béke érdekében... a hadügyi tárcák miniszterei mindig készen tartják emlékiratailcat és szakértői véleményeiket, amelyekkel bizonyítgatják, hogy a Nyugatnak folytatnia kell a fegyverkezést. El­végre az ő kenyerük a háborús hí­resztelésektől függ. Ugyanez áll a fegyverkezési iparokra is. Azok a cégek, amelyek zsíros megrendeli- | seket kaptak drága, új fegyverek gyártására, nem szeretnék, ha ezek a tervek megváltoznának. Mind az Egyesült Államokban, mind más nyugati országokban is bizonyos üz­leti körök késs szerencsétlenségnek tekintik a nemzetközi helyzet bármi nő javulását“. Ezekután érthető, hogy a Szov­jetunió komoly békelépéseire a nőwyorki tőzsdén két nap alatt hatmilliárd dollárral esett a részvények értéke. Az amerikai tőkés lapok valóságos „békepá­nikról” írtak. „Mi lesz, ha kitör a béke”, ilyen címmel cikkeznek a lapok. (Nagy derültség.) A halál­gyárosok a béke létrejöttét ugyanolyan szerencsétlenségnek tartják, ” mint munkásember a háború kitörését. A tények te liát azt mutatják, hogy a tőkés országok gazdasági vezetői nem nagyon óhajtanak békés fogyasz­tási cikkeket gyártani gyilkos hadiszerszámok helyett. Ellen­kezőleg. Megvannak rettenve, bogy a koreai béke létrejötte le­apasztja jövedelmük véres for­rását. Eisenhower beszéde óta az Egyesült Államok egyik-másik politikusa új, uszító, kardcsör­tető szónoklatot tartott, ami ar­ra mutat, hogy nem akar szá­molni a nép és az egész világ békevágyával. Nem kétséges vi­szont, hogy maga _ az amerikai nép zöme a koreai háború bé­kés befejezését követeli. Az an­gol tőkések folyóirata, az „Econo­mist” ez év május másodiki sza­mában például megállapítja,, hogy az amerikai közvélemény soha még nem várta úgy 'c} reai fegyverszüneti tárgyalások békés és sikeres befejezését, mint ma. , .. . „ A népek békevagyanak növeke­dését mutatja, hogy _ ma mar a tőkés országok lapjainak liasan- iain is egyre gyakrabban olvas­hatunk olyan kijelentéseket, ame­lyeket egy-két hónappal ezelőtt hiába kerestünk volna. Anglia legnagyobb polgári lapja, a négymilliós példányban megjele­nő „Daily Express”, a „Pravda vezércikkével kapcsolatban pél­dául azt írta: „Mindem nép szenvedélyesen állít­ja a békét, de állandóan növeked­nek a kételyek, vájjon _ a nyugati, főként az amerikai politikusok vi­selkedése és beszéde a Szovjetunió­val váló ellentétek elhárításához vezetnek-e. Állandóan erősödik az a félelem, hogy ezek a politikusok nem ápolják, hanem földbe fiporjá/c a béke zsenge hajtását“. Sokasodnak tehát a jelek, me­lyek mutatják; hogy egyre nehe­zebb folytatni azt a régi impe­rialista taktikát, amely békéről beszél, de háborút készít elő. Egyre szaporodnak a tőkés or­szágokban is azok a hangok, amelyek vezetőiktől „ügyes io- gások”, „sikerült trükkök” he­lyett tetteket várnak a béke kér- dé seben. E^v sor Vtilcisztiis, amely az utóbbi hetekben zajlott le, ugyancsak azt mutatja, hogy a tömegek bókevágya fokozódott. Japánban a választásokon meg­bukott az a kormány, amely a felfegyverzést képviselte. Dániá­ban kisebbségbe került az a kor­mány, amely az amerikai bom­bázók számára repülőtereket akart engedélyezni. A francia községi választásokból a kom­munista párt került ki győztesen (Nagy taps. „Éljen Thorez!“-kiáltá­sok.) s ő most Franciaorszag első pártja: azok a pártok, amelyek a felfegyverzést hirdették, vesztet­tek, az a hosszú huzavona, amely Nyugat-Németországban a fel­fegyverzés kérdésében tapasztal­ható, ugyancsak a nyugatnémet tömegek növekvő bókevágyára és ellenállására mutat. összefoglalva megállapítható, hogy a béke híveinek tábora az utolsó hetekben, hála a Szovjet­unió szívós, következetes, fárad­hatatlan bóketörekvéseinek, meg­erősödött. Erősödött az a re­mény is, hogy a békát követelő százmilliók nyomása vissza tud­ja szorítani azokat, akik a hi­degháborút szítják vagy új há­borúra spekulálnak. Mit tehetünk mi, magyar dol­gozók a béke megvédésének ügyéért, a béketábor erejének to­vábbi növeléséért? Hogyan já­rulhatunk legjobban hozzá, hogy a béke táborának reánkbízött szakaszát legeredményesebben megőrizhessük? A béke megvé­désének nálunk mindenki, köz­vetlenül harcosa, aki jól végzi munkáját. A május 1-i felvonu­lásokon ezrével vittek dolgozóink ilyen feliratú táblákat: „150 szá­zalékos teljesítményemmel védem a békét!”, „220 százalékos te’- jesítménnyel harcolok a béké­ért!” E feliratok mutatják, hogy dolgozó népünk tudja, hogy jó munkával nemcsak a saját élet­színvonalát emeli, nemcsak ha­zájának fejlődését és jólétét mozdítja elő, de egyben erőtelje­sen .támogatja a béke frontját. Mini. minden Jó Ggynél, a béke megvédésénél is egybeesik az egyén érdeke és a haza, az em­beriség haladásának nagy kér­dése. Mindnyájan aktív harco­saivá válunk békénk megvédésé­nek, amikor a magunk helyén, a magunk posztján jól végezzük munkánkat, teljesítjük és túltel­jesítjük hazánk szocialista épí­tésének tervét, éberek vagyunk és határozottan, keményen fel­lépünk a háborús uszítók ügynö­kéinek minden megnyilvánulásá­val szemben. A béke nagy ügyé­ért dolgozunk, amikor őrködünk a népi demokrácia minden vív­mánya felelt, amikor küzdünk a fegyelmezetlenség, a pazarlás ei­len, a szájtátiság megnyilvánu­lásaival szemben. Harcolunk a békéért, amikor még szorosabb­ra vonjuk az őszinte baráti vi­szonyt felszabadítónkkal, a ha­talmas Szovjetunióval, a testvéri népi demokráciák országaival, az egész világot átfogó sokszáz­milliós béketábor minden hű ka­tonájával. A népfrontválasztás is a bé­kéimre nagy csatája. E válasz­táson nemcsak a hazánk további felemelkedését és felvirágzását célzó nagy alkotások, a második ötéves terv hatalmas célkitűzé­sei mellett állunk ki. A válasz­tás egyben népszavazás is a leg­fontosabb célkitűzés, a béke megvédése, mellett. Ezárt a május 17-i választás nemcsak a dolgozó magyar nép belső ügye, de rendkívül nagy nemzetközi jelentősége is van, elsősorban a béketábor megerősödése szem­pontjából. Az ellenség a legna­gyobb figyelemmel, árgus szem­mel kísérte eddig is ennek a vá­lasztásnak előkészületeit. Még jobban figyeli magát a válasz­tást és a szavazás menetéből, számaiból, mint nyitott könyv­ből fog olvasni. Ha dolgozó né­pünk zárt sorokban, lelkesen vo­nul fel a függetlenségi népfront zászlaja alatt, ha egyemberként szavaz le jobb, szocialista jövőnk és a béke megvédésének nagy ügye mellett, úgy ez újabb győ­zelmünket és az ellenség súlyos vereségét jelenti. (Felkiáltások: „Békét akarunk ■— Rákosira szava­zunk!“. E győzelem új erőt ad a béketábor katonáinak itthon és szerte a világon. A magyar^nép a választás, napján ezt is tartsa szem előtt* Erre gondoljanak a magyar anyák, a magyar nők, béketáho- runk e hű, lelkes katonái, akik annyit szenvedtek a háborútól s minden áldozatra készek a béke megvédéséért. A mi elemünk a teremtő béke! (Nagy taps.) A mi hazánk a béke országa! A magyar nép a béke népe! („Har­colunk a békéért“, „Békét akarunk — a Népfrontra szavasunk“-kiáltá­sok.) Ezért nyilvánítsa ki szava­zatával egységesen, elszántan az egész nemzet azt az aka­ratát, hogy . tántoríthalatlanul halad tovább a béke megvé­désének, jobb jövőnknek szocia­lista útján. Azon az úton, melyet eddig is követett és amelynek annyi eredményét köszönheti., Legyen e választás békés, »szo­cialista fejlődésünk új határkö­ve, új győzelmek, új sikerek, új virágzás forrása! (Percekig tartó, viharos taps. Zúg végig a Kossuth- téren a kiáltás: „Békét akarunk —» a népfrontra szavazunk!“, „Hurrá! Hurrá!“, „Éljen Rákosi! Éljen Rá­kosi! Hurrá! Hurrá!“) „Uj erőt, lendületet adott nekünk Rákosi elvtárs minden szava“ így hallgatták népünk szeretett vezérének útmutatásait megyénk dolgozói gazdaságnak, ha nem vesznek rend­Megyénk dolgozói hatalmas lelkesedéssel készültek Rákosi elvtárs vasárnapi beszéde rádióközvetítésének meghallgatására. Üzemek, falvak dolgozói megbeszél­ték, vasárnap este háromnegyed S órakor hol találkoznak. Akinek rádiója van, meghívta dolgozó társait, hogy mint egy család együtt hallgassák Rákosi elvtárs szavait. A szikszói járásban több mint 12 ezer dolgozóparaszt hallgatta meg Rákosi elvtárs beszédét. Elérkezett a várvavárt pillanat. A szobákban megszólaltak a rádiók, az utcá­kon hangszórók közvetítették népünk szeretett vezérének beszédét. Feszülten figyel­tek minden szóra, hogy agyukba, szivükb e véssék minden útmutatását, tanítását­20 százalékkal emelte teljesítményét a diósgyőri acélmű öntőcsarnokának éjszakai műszakja Amikor Rákosi elvtárs az ifjúság­ról, az új szavazókról beszélt, Janesó Béla diósgyőri sztahánovista gyalus ezeket mondotta: — A mi üzemünkben, a csavar­gyárban, nagyon sok fiatal fog most először szavazni, öröm látni, ahogy napróí-napra emelik termelésüket, liogy bebizonyítsák: méltók erre a kitüntető jogra. Eddig is segítettem nekik, ezután még jobban fogok, hogy május 17-én mindannyian büöz_ kén. mehessünk szavazni. Bosnyák János sztahanovista, is megszólalt, amikor Rákosi elvtárs az új értelmiségről beszélt: •— Ott van nálunk Kovács elvtárs, fiatal üzemvezető — mondotta. — Nemrég még ö is gépnél dolgozott, de tanult s így üzemünk yözietöje lett. A diósgyőri acélmű öntöcsamoká. bah Kovács Tibor elömunkás a be. szed elhangzása után kijelentette: — Uj erőt és lendületet' adott ne­künk Rákosi elvtáns miniden szava. A műszak valamennyi dolgozójának érzését tolmácsolta. Míg az előző két műszakon csak közepes ütemben ment a munka, a beszéd elhangzását követően, a műszak 20 százalékkal növelte termelését, ennek köszönhető, hogy az üzem aznapi tervét 103 százalékra teljesítette. Nits János népnevelő, a IX. ke­mence brigáídvezetö helyettese ezt mondotta: — Ismertessük Rákosi elvtárs út­mutatásait minden dolgozó társunk­kal, hogy minden műszak legalább ilyen arányban szintén túlteljesítse tervét, megvalósítsuk felajánlásuk kát. Fogadjuk, hogy kemencénk ezentúl mindig 10o százalék fölött fog termeim. Miirály József elvtárs, a Sajókazin. cl Szénbánya Vállalat igazgatója ezeket mondotta: — Rákosi elvtárs beszédét hallgat­va arra gondoltam, milyen más is az élet felszabadult hazánkban. A múlt rendszerben hányszor fordult elő, hogy egy-egy üzem dolgozóinak akár felét is elbocsátották, másik része meg hetenkint ha 2—3 napot dolgoz, hatott. Most pedig azon kell gondol­kozni, ahogyan Rákosi elvtárs mon. dotta, hogy honnan vegyünk elegen­dő munkást. — Rákosi elvtárs arról is beszélt, hogy a második ötéves tervben 10— 12 milliárd kilowattórára foltozzuk vüiainosenergia termelésünket. — Eszembe jutott, hogy amikor volt munkám és nappalos műszakon dol­goztam a bányában — 12 órás mű­szakon —, egy hétig sem napfényt, sem rendes világítást nem láttam, mert odahaza csak a petróleumlám­pa pislogott. Milyen más most az ország, minden házba eljut a villany­fény, — a világosság. A fcázsmárki „Alkotmány“ tszcs tagjai hétfőn teljesítették egészévi tojásbeadási kötelezettségüket Onga községben Hódi Bertalan ter­melőszövetkezeti tag a következőket mondotta: — Ahhoz, hogy a második ötéves terv időszakában árleszállításokat lehessen végrehajtani, meg kell te­remteni az előfeltételeket, szükséges, hogy mi, dolgozó parasztok is sokkal többet termeljünk, maradéktalanul teljesítsük az állam iránti kötelezett, ségünket. Alsőzsolcán többszáz dolgozó pa_ raszt hallgatta meg Rákosi elvtárs bestédét. A beszéd után Szabó Jő- zsefné dolgozó parasztasszony öröm. mal mondotta: —- Rákosi elvtárs a dolgozó pa­rasztok édesapja. Most is gondolt ránk. A beadási kötelezettség több évre való megállapítása biztonságo. safobá teszi gazdálkodásunkat és le­hetővé teszi, hogy vetéstervünket, a vetésforgót a beadás szerint tervez, zük meg, arra serkent, hogy ■többet termeljünk, a beadáson felül így több jut szabadpiaci értékesítésre. Mi, dolgozó parasztok; hálásan, bol­dogan szavazunk a Népfrontra, Rá­kosi elvtársra. Szentistvánon a „Béke“ termelő- csoport tagjai együtt hallgatták meg Rákosi elvtárs beszédét. Mintha az ö csoportjukról beszélt volna — így érezték, amikor a munkafegyelmet említette. Náluk bizony sok igazo. latlan mulasztás fordult elő. A be. szed elhangzása után azonnal el is határozták: a példamutatók másnap beszélnek azokkal, akik nem járnak rendszeresen dolgozni, meggyőzik szeresen részt a termetőmunkában, Riese községben Deák István dol­gozó paraszt a beszéd után mondotta: — Milyen igaza van Rákosi elv­társnak, amikor arról beszélt, hogy számos helyen még van baj a taná­csok munkájában. Nem egyszer hosz- szas huzavonával intézik a dolgozók ügyeit. Igen jó, hogy Rákosi eivtárs felfigyelt erre is, ez biztosíték, hogy ezeknek a tanácsoknak munkája megjavul. Kázismárkon a falu apraja-nagyjai ott szorongott a rádió körül. Feszült figyelemmel hallgatták Rákosi elv» társ beszédét. A beszéd végén aa „Alkotmány“ termelőcsoport tagjai is megvitatták Rákosi elvtárs beszé­dét és megfogadták, hogy a válasz­tás tiszteletére az egész évi tojás- beadási kötelezettséget teljesítik. —« Vállalásukat már hétfőn teljesítették, „Egységesen a Népfrontra szavazunk, megmutatjuk? hogy a magyar nép a bóUe népe“ Hollóháza, Vilyvitány és Karos községben a DI&Z-fiatalok a beszéd végén megtárgyalták Rákosi elvtárg útmutatásait, jobb munkára tettek ígéretet. Susa községben Mihály János Ráa kosi elvtárs beszédének meghaligatá., sa után. kijelentette: — Most már sokkal tisztábban Mm tom a nemzetközi helyzetet. Azt iá megértettem, milyen nagy nemzet­közi jelentősége van a május 17-i választásnak. Szavazatunkkal méltó választ kell adnunk azoknak, akik „felszabadításról“ beszélnek, közben a valóságban tetteik azt mutatják, hogy a felszabadult magyar nép nya„ kára vissza szeretnék ültetni a régi kizsákmányolókat, a fasisztákat, a nagytőkéseket, a földbirtokosokat. —i Úgy lesz, ahogy Rákosi elvtárs mon» dotta; egységesen a Népfrontra gza„ vázunk, a magunk posztján a legjob­ban, a legnagyobb éberséggel dolgo„ zunk, hogy lássa az egész világ: af őket arról, milyen súlyos kárt okoz- j magyar nép a béke népe, megvédjük nak saját maguknak, az egész nép- J a békét. Letartóztatták Németország Kommunista Pártja tiz tagját és funkcionáriusát Nürnberg (ADN). Herfordban és Erlangenben letar­tóztatták Németország Kommunista Pártja tíz tagját és funkcionáriusát mert röpiratokon és levelekben szólí­tották fel a lakosságot a Németország újraegyesülése érdekében és a háborús szerződések ellen folytatandó harcra, A rendőrség a letartóztatottak hollété­ről megtagadta a felvilágosítást. Rohamosan növekszik az üzemi balesetek száma Tito-Jugoszláviájában 1948-ban 53.000, 1950-ben 100-000 üzemi baleset történt Jugoszláviá­ban, 1952-ben a balesetek száma már 250-000-re emelkedett — írja a „Nova Borba", a jugoszláv forra­dalmi emigránsok Prágában megje­lenő lapja. Nemrégen robbanás történt a go- lübovaci szénbányák egyikében. A robbanás következtében tíz bányász életét vesztette, többen pedig súlyo­san megsebesültek Nem egészen egy év alatt ez már a harmadik robba­nás volt a golübovaei bányákban. A múlt évben 8500 jugoszláv bá­nyász — a bányászoknak mintegy 10 százaléka — járt szerencsétlenül ti titoista bányákban. A szarajevói vasútépítő vállalat* nál hat hónap alatt 58s szerencsét­lenség történt, A sziszaki vasgyár­ban 742 baleset történt a múlt évben. Különösen magas a balesetek szá­ma a hadiüzemekben. Az exyik szarajevói hadiüzemben például ez év januárjában egy cserencsétlen- ség alkalmával 25 munkás vesztette életét, hetvenen pedig kisebb-na- gyobb sérüléseket szenvedtek, A megrokkant munkaképtelenné vált munkásokat könyörtelenül et, bocsátják a titoista üzemekből — befejezésül a „Nova Borba."

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom