Észak-Magyarország, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-12 / 109. szám

A választási békeverseirr Isgfrabb eredményei (5. oldal) ÉSZAKMAGMRORSZJG r AZ MDP BORSOD-ABAUD-ZEMPLÉN MEGYE! PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA IX. evtolyam 109. szám \ ra 50 fillér Miskolc, 1953 május 12. kedd „Legyen e választás békés, szocialista fejlődésünk új határköve, új győzelmek, új sikerek forrása” f% fc t'ÍO ön Egy héttel a szabad magyar nép történelmének nagy eseménye, május I7~e, 02 Wfzúggyülési választás előtt a Magyar Függetlenségi Népfront választási nagy­gyűlést hívott össze Budapesten, a Kossuth Lajos-téren. A hatalmasünnepien feldíszített teret zsúfolásig megtöltik Budapest dolm gozóu Az énekszóval, zászlók alatt felvonuló sokszázezres, tömeg nem is fér el a téren — az emberáradat megtölti a környező utcákat, egészen a Szabadság­iéiig terjed. A tér felett szüntelenül zúgnak a béke, a munka jelszavai — a választás unnepere készülő nép jelszavai. A tér minden sarkából forró lelkesedéssel szád az üdvözlés a Magyar Függetlenségi Népfront vezetőére je, a nagyszerű győzel­meinket szervező Magyar Dolgozók Pártja felé. Az' országház lépcsőjén felállított díszemelvény felett Lenin és Sztálin, alatta Rákosi elvtárs arcképe. Az emelvénytől balra, az országház homlokzatán G' M. Malenkov, L. P. Berija, V. M. Molotov és K, J, Vorosilov elvtársak arcképei. A jobboldalon Dobi István,, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Rémi József elvtársak arcképeit helyezték el. A vörös és nemzetiszínű zászlók/cal díszített homlokzaton ott vannak a Magyar Függetlenségi Népfront programmját hirdető jelszavak is. ’ j .ßzy,nT}*' nem akaró éljenzés és tapsvihar, újra, meg újra felviharzó lelkese­dés köszönti a magyar nép első képviselőjelöltjét, Rákosi Mátyás elvtársat, alá 10 arakor foglalja el helyet a díszemelvényen. A tér percekig visszhangzik a hurrá- tol, a Rákosi elvtársat üdvözlő kiáltások tói. A díszemelvényen helyet foglal az MDP Politikai Bizottságának és a Ma- ey"r, Népköztársaság Minisztertanácsának számos tagja, több kiváló tudásunk, művészünk.■, sztahánomstánk. . A Himnusz elhangzása után Földvári Rudolf elvtárs, a Budapesti Pártbi­zottság tukara, a Magyar FüggetienségiNépfront budapesti bizottságának elnöke nyitotta meg a választási nagygyűlést, majd Dobi István elvtárs kezdi meg tel- izolálását. Dobi István elvtárs felszólalása hitet termelőszövetkezeti parasztsá­gunk, amely felismerte, hogy a me- zőg-azdaság szocialista útja a dol­gozóparasztság számára. a jómód és a kulturált élet útja, egész népünk számára a közellátási kérdések vég­leges megoldásának útja. Büszkék vagyunk, hogy ma már közei 340.000 parasztcsalád lépett ön­ként erre az útra és 2.600.000 hold szántóföldön folytat nagyüzemi gaz. dálkodást. De továbbra is Őrködünk azon, hogy a termelőszövetkezetek íjiscztcsénél- szigorúan betartsák .,z önkéntességet, mert a munkásosz­tály — ahogyan a népfront választá­si felhívása hangsúlyozza — nemcsak a termelőszövetkezetekben egyesült Parasztságnak, hanem az egész dol­gozóparasztságnak szövetségese és barátja. A közös építőmunka lázában elvá­laszthatatlanul eggyéforr a magyar munkás és a m----ar paraszt, a vá­lasztásokon sz;l v .kával csak meg­erősíti, amit az életben, mindennapi alkotómunkájában megvalósít. Ezért biztosak vagyunk: minden honfitár­sunk, minden becsületes magyar em­ber magáévá teszi a Magyar Füg­getlenségi Népfront fogadalmát, hogy úgy, mint eddig, ezután is szent kötelességének tartja óvni, szilárdí­tani, fejleszteni a munkás asztál y és a dolgozóparasizteág szövetségét. Az erős munkás-paraszt szövetség ál­lamrendünk alapja, amelyet megvé­delmeztünk népünk ellenségeinek minden támadásával szemben a mult_ ban és védelmezni fogjuk a jövő­ben is. A munkás-paraszt szövetség közé ver éket, aki a nép állama ne­vében a dolgozóparasztsággal önlké- nyeskedik. Rajta leszünk, hogy ked­vét szegjük a munkás-paraszt szö­vetség e megrontóinak és megszilár­dítsuk a törvényességet a nép álla­mában. Budapest Dolgozói! Tisztelt Nagy­gyűlés! Csak egyet emeltem ki azok közül a tényezők közül, amelyeknek megváltozott életünket köszönhet­jük. Minden sikerünk előfeltétele és alapja a legdöntőbb tényező, — a Szovjetunió barátsága. Népünk ezen a választáson is még akarja mutat­ni: rendíthetetlen hűséggel áll a Szovjetunió meEett, amely rendíthe­tetlenül és következetesen támogatja a magyar függetlenség, a magyar nép felemelkedésének ügyét'. A második tényező — a Magyar Dolgozók Pártja. Az elmúlt nyolc év kemény 'munkája csak azért hozott ilyen gazdag gyümölcsöt, mert né­pünk élén olyan harcedzett párt áll, mint a. Magyar Dolgozók Pártja, mert országunk ügyeit olyan bölcs, előrelátó és szilárd kormányzat irá­nyítja, mint a mi kormányunk, mert népünk élén olyan kipróbált vezető áll, mint a mi Rákosi elvtársunk. Rá­kosi Mátyás elvtárstól elválaszthatat­lanok nagyszerű vívmányaink, az ö neve az a zászló, amely körül egyet­len egységes táborban egyesül az egész magyar nép. Rákosi Mátyás elvtársait a magyar dolgossók forró Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elv- társak! Választásokra készül az ország népe. Számbavesszük eredményein­ket, népünk győzelmeinek hosszú so­rát. Számjhavesezük a tennivalókat is, eljövendő győzelmek kivívásá­nak útját. Engedjék meg, hogy e nagy számbavételből kiemeljek egy tényezőt: a munkások és parasztok szövetségét, amely népünk minden győzelmének alapja volt és marad. Évszázadokig a magyar paraszt min­őén hősies erőfeszítése, hogy magáról az urak ‘igajáT bíJbaVa volt, mert nem. volt hű és odaadó szövetségese. Ma már az egész dolgozóparaszt- ság előtt világos, hogy a munkásosz­tályban megtalálta azt a következe­tes harcostársat, aki biztos kézzel vezeti elöl-e a. felemelkedésinek útján. Meggyőzte e-rol a felszabadulás, amelyet a nemzetközi munkásmozga­lom első rohambrigádjának, a Szov­jetuniónak és dicső hadseregének köszönhetünk; meggyőzte erről a földosztás, amely mindörökre vissza­juttatta a földet azoknak, akik meg. művelik — a dolgozóparasztoknak; meggyőzte erről a néphatalom győ­zelme hazánkban, amelynek gyakor­lásában a munkásosztály mellett rásztvesz a dolgozóparasztság is; meggyőzte erről a sokoldalú gon­doskodás, amelyben a népi demokrá­cia évele óta részesíti a dolgozópa- rasztságoi. Amíg a .magyar városok a tőkések kezén voltak, addig nálunk is el­nyomta, kiuzsoráata a város a falut. Mióta a magyar városok a munkás, osztály, a dolgozó nép kezén van­nak, azóta a városból szüntelenül áramlik a segítség a falu dolgozói felé. A falu népe bizalmatlanul te­kintett a városra, amíg ott a ban- Itárok és a tőkések uralkodtak, akik utolsó tulajdonából kiforgattak sok- százezer dolgozóparasztot és a gyű­lölt kulákot támogatták. Ma a város anyagilag' és erkölcsileg segíti a fa- Sut, a modern technika és a kultúra vívmányait viszi a falura. Ezért a int parasztságunk bizalommal tekint a város felé. A munkások és dolgozóparasztok harci szövetsége a régi rendszer el­len, a föld, a gyár, aiz ország birtok­bavételéért mindinkább mély és me. íegebb barátsággá válik az ötéves tervek és a szocializmus megvalósítá­sáért folyó küzdelemben, A magyar parasztok milliói mindenekelőtt a népi állami hatalom iránti hűséggel tesznek hitet e barátság mellett. Egyre növekszik azoknak az egyéni­leg dolgozó parasztoknak száma, akik példásan tesznek eleget állami kötelezettségeiknek, határidőre és gondosan végzik el a mezőgazdasági munkákat, mintaszerűen gondozzák állatjaikat. Az egyéni gazdáknak és a termelő­szövetkezeti parasztságnak egyaránt köszönhetjük, hogy az elmultévi sú­lyos aszály ellenére is biztosítani tudtuk az ország élelmezését. A mun. kás-pava&zt szövetség mellett tesz szeretete és mély tisztelete övezi, mert benne látja békénk nagy har­cosát, a független, szabad életünket biztosító békét, amely népünk leg­drágább kincse. Nem férhet kétség alihoz, hogy az előttünk álló válasz­táson népünk még egységesebben tö­mörül pártunk, kormányzatunk. Rá­kosi Mátyás körül, hogy ez a válasz, tás új győzelem és új erőforrás lesz azon az úton, amelyen diadalra visz. szűk a Magyar Függetlenségi Nép­front programmját, a béke, a munka, a jólét, a felemelkedés programmját. Éljen a munkásság, parasztság, ér­telmiség testvéri szövetsége, a Ma­gyar Függetlenségi Népfront! Éljen népünk bölcs vezére, a béke első ma­gyar harcosa, Rákosi Mátyás elvtárs! — fejezte be beszédét a nagygyűlés részvevőinek lelkes tapsa közepette Dobi István elvtárs. Ezután Rákosi Mátyás elvtárs lé­pett az emelvényre. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde a budapesti választási nagygyűlésen Amikor Rákosi elviárs a mikrofon elé lép, végigzúg a tapsvihar az egész Iíos- suth-téren, s a környező utcákban, ahol a térre nem férő tömegek állnak. A zász­lók magasba emelkednek, s lengetik őket a zászlótartó kezek, ezer és ezer lengő nemzetiszínű és vörös zászló kö­szönti Rákosi elvtársat. Zúg, harsán az éljenzés, a taps, s akkor is csak lassan ül el, amikor Rálcosi elvtárs megkezdi beszédét: Kedves Elvtársak! Budapest Dolgozói! Engedjék meg, hogy mielőtt ismertetném azokat a célkitűzé­seket, melyek megvalósítása a megválasztandó országgyűlés feladata lesz, visszapillantsak az 1949 óta eltelt időre. Négy éve in­dultunk elsőízben egységesen vá­lasztásra a Magyar Függetlensé­gi Népfrontban egyesült, haza­fias, demokratikus erűk. Ezen a választáson már csak a dolgozó nép fiai voltak a jelöltek. Gróf, nagybirtokos, bankár s a nép egyéb ellensége már nem volt köztük. Ha most visszatekintünk a négy év alatt megtett,. útra, nyugodtan ' mvgáHnpíthat juk, hogy a demokratikus erők össze­fogása bevált és a népfront is beváltotta mindazt, amit ígért. (Taps.) A népfront fő választási jel­szava négy évvel ezelőtt így hangzott: „A munkásosztály ve­zetésével, szövetségben a dolgo­zóparasztsággal a népi demokrá­cia útján előre, a szocialista Ma­gyarországért“. A függetlenségi népfront hangoztatta a béke megvédésének szükségességét és teljes erővel aláhúzta hűségét felszabadítónkhoz, a hatalmas Szovjetunióhoz. (Taps. „Szovjet- magyar barátság!“ — felkiáltások.) Az elmúlt négy évben a Ma­gyar Népköztársaság viszonya a Szovjetunióhoz mélyebb, benső­ségesebb lett. Erősödtek a baráti szálak, amelyek bennünket a népi demokráciákhoz, köztük a győ­zelmes harcokban létrejött Kínai Népköztársasághoz is fűztek. Törhetetlen és egységes volt né­pünk kiállása a béke megvédésé­nek kérdésében. Hűek marad­tunk ahhoz a jelszóhoz, hogy: „Hazánk nem rés, hanem erős bás­tya a béke frontján“. (Nagy taps.) Mik voltak négy esztendővel ezelőtt legfontosabb gazdasági kérdéseink? Hároméves tervünk befejezése és első ötéves tervünk előkészítése állott akkor figyel­münk központjában. A hároméves tervünk hatmil- liárd forint beruházást tűzött ki célul. Ez a célkitűzés akkor oly merésznek látszott, hogy az el­lenség megvetően .,kommunista propaganda-blöffnek“ nyilvání­totta. És mégis a magyar dolgo­zó nép lelkesedése és szorgalma ezt a tervet két év és öt hónap alatt túlteljesítette. A hároméves terv tapasztalatai alapján már bátrabban haladtunk; ötéves ter­vünk beruházásaira 35 milliárd forintot irányoztunk elő. Ez a szám is oly nagynak látszott, hogy szükség volt a kétkedőkkel és szkeptikusokkal szemben an­nak bizonyítására, hogy tervünk megalapozott, reális. Azóta ezt a számot ismételten meg kellett emelni, mert kiderült, hogy le­hetőségeink és tartalékaink sok­kal nagyobbak, mint ahogy hit­tük. Az elmúlt három esztendő alatt népgazdaságunkba 40 mil­liárd forintot fektettünk be. töb­bet, mint az ötéves terv eredeti összegét. A terv öt év alatt kívánta meg­duplázni acéltermelésünket, széntermelésünket, villamos- energiatermelésünket. Mindezt a célkitűzést, nem öt, hanem há­rom esztendő alatt valósítottuk meg. Megvalósult az a célkitűzé­sünk is, hogy hazánk iparosodó mezőgazdasági országból, fejlett mezőgazdasággal rendelkező ipa­ri országgá változzék. Gyáripa­runk a múlt év végén három- szorannyit termelt már, mint a háború előtti utolsó békeévben. Ennek a tőkés viszonyok közt elképzelhetetlen gazdasági fej­lődésnek kellő értékelésénél te­kintetbe kell venni azt, hogy az elmúlt négy esztendő közül 1950-ben a termés a közepesen alul volt, a múlt évben pedig a fagy, az aszály és a korán beál­lott szokatlanul bő őszi esők következtében termésünk rosz- szabb volt, mint az utolsó évti­zedekben bármikor. Azt a célkitűzésűnket, amely az ipari munkásság számát öt év alatt 300 ezerrel kívánta nö­velni. már bárom év alatt telje­sítettük. Ezzel megszüntettük a dolgozókat sújtó legsúlyosabb csapást, a munkanélküliséget. Jelenleg egy-egy terv évünkben a munkaerő növekedése jóval meg­haladja a 200 ezer főt. Az el­múlt négy év alatt a társadalom- biztosításban részesülők száma 1,650.000-rel nőtt és ma népünk majdnem 60 százaléka részesül szociális biztosításban. Törvényt hoztunk az anya- és csecsemő­védelemről; a többgyermekes szülök családi pótlékát három ev alatt megháromszoroztuk. F el­számoltuk a háborús gazdálko­dás maradványát, a jegyrend­szert. Az ötéves terv első barom évében a falusi és üzemi kultur- otthonok, mozik, népkönyvtá­rak ezreit létesítettük. S végül, de nem utolsósorban létrehoztak néphadseregünket, békénk és szocialista jövőnk őrzőjét. (Hosszantartó, lelkes taps.) Azt hiszem, elvtársak, hogy ezekre az eredményekre joggal lehet büszke a magyar dolgozó nép! (Nagy taps.) Négy esztendő nem nagy idő egy nemzet történetében és mégis e rövid néhány év alatt hazánk többet fejlődött és vál­tozott, mint azelőtt hosszú évti­zedek során. Ez a változás nem­csak gazdasági és kulturális té­ren jelentős, hanem népünk ösz- szetételét is megváltoztatta. Megváltozott szocialista építé­sünk de'rékhada. nagyszerű mun­kásosztályunk. Ez a változás el­sősorban számbeli növekedésben jelentkezik, örökre eltűnt a mun­kanélküliség réme, eltűnt a Horthy-idők hárommillió koldu­sa, megszűntek a köpködők, az emberpiacok. Míg a kapitalista országokban az állandó munka­nélküliség tovább gvötri a dol­gozókat, addig nálunk — és hozzátehetem, a többi népi de­mokráciában is — az egyik legnagyobb probléma, bogy hon­nan vegyük az új munkásokat. De nemcsak számbelileg nőtt meg e négy esztendő alatt az ipari munkásság, hanem öntuda­tában, szaktudásában és kultú­rájában is. Elég rámutatni arra. hogy jelenleg több mint 70.000 sztahánovistánk van, ami bi­zonysága annak, hogy munkás­osztályunk egyre nagyobb része közelíti meg szakismeretben és tudásban a műszaki értelmisé­get. Ma már ott tartunk, hogy iparostanulónak mindinkább csak olyan fiatat kát veszünk fel, akik elvégezték az általánosiskola nyolc osztályát. Azok a munká­sok, akik ma a mi ipari tanmű­helyeinkből kikerülnek, úgy tu­dás, mint általános műveltség tekintetében messze felette álla­nak a kapitalista idők inasaiból lett segédeknek. A munkásosz­tály ma már nem az, ami négv évvel ezelőtt volt. Ma műveltebb, tanultabb, magabiztosabb és ön- tudatosabb. Négy esztendővel ezelőtt’, a vá­lasztások idején még külön szükségesnek tartottuk aláhúzni azt, hogy a magyar munkásosz­tály nemcsak hivatott vezetője dolgozó népünknek, de hivatá­sának meg is tud felelni. Az el­múlt négy év a felszabadulás óta elfelt időnek a fele. Ez a négy esztendő minden fel­merült kérdéssel kapcsolatban igazolta, hogy munkásosztá­lyunk meg tud felelni a wrtgBgiero által rárótt, felada­toknak biztos ké-zzel tudja vezetni egész népünket a jobb, szocialista .jövő felé. Nemzetve­zető szerepére hivatottságát nem kell már bizonyítani, mert a ma­gyar nép a felszabadulás óta el­telt idő alatt a vállalt áldozatok és az elért eredmények alapján ma szilárd meggyőződéssel vallja vezetőjének a munkásosztályt és a Magyar Dolgozók Pártját.' Hála és dicsőség demokráciánk alap­pillérének, a magyar munkásosz­tálynak! (Nagy taps. „(Éljen a párt!“, „Párt és Rákosi!“-felkiál­tások.) Megváltozott az elmúlt négy esztendő folyamán a magyar parasztság is. A dolgozóparaszt­ság egyre növekvő része tér átj a szocialista nagyüzemi gazdál­kodásra. Négy esztendővel ez­előtt a termelőszövetkezetekben még csak 15.000 család volt. Az idén tavasszal már majdnem 340.000 család dolgozott a ter­melőszövetkezetekben és a szö­vetkezeti tagok száma megköze­líti a félmilliót. (Taps! ..Mun­kás-paraszt szövetség!“-felkiál­tások.) Jelenleg a szántóterület­nek 40 százaléka van a terme­lőszövetkezeti tagok vagy az ál­lami gazdaságok kezén. A ter­melőszövetkezetek a tavalyi rossztermésű esztendőben is megálltak a helyüket, s népi de­mokráciánk hathatós segítségé­vel erőteljesen tovább fejlődtek. Az őszi és a tavaszi mezőgaz­dasági munkáknál most már vi­lágosan jelentkezett a szocialis­ta nagyüzemi termelés fölénye. A szövetkezetek, az állami gaz­daságok földjét jobban művelték meg, az agrotechnika új mód­szereit szélesebben alkalmazzák. Beigazolódott, hogy helyes volt kormányunknak az a politikája, hogy nem tűrt semmiféle erő­szakot vagy nyomást a szövet­kezetek létrehozásánál, hanem szigorúan betartotta az önkéntes­ség elvét. Míg ellenségeink azt híresztelték, hogy nálunk a szö­vetkezetekbe kényszerre! viszik a parasztságot; mi inkább lassí­tottuk a szövetkezetek növelését. Arra vettünk irányt, hogy elő­ször kiképezzük azokat a kádere­ket. akik a szövetkezetek veze­tését jól el tudják végezni. Ez az eljárás helyes volt. s ma már megállapítható, hogy a termelő- szövetkezetek megerősödésében jelentős szerep jutott a növekvő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom