Észak-Magyarország, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

fcSZAKMÁGYARÖR SZAG

'VaaÁraap, 1953. Apnila 36.

2

mm

A f9.Pravda“ vezércikke Eisenhower elnök legutóbbi beszédéről

Moszkva (TASZSZ)

A Pravda" április 25-i számának vezércitekóbaa azzal a beszéddel foglalkozik, amsUyet Eisenhower eJnök tápriüs 16_án raomdiatit az amerikai lapszerkesztők rársaiSágábam. Közöl, jük a vezércikk teljes szövegét.

Nyolc év mraüt el a szövetségesek., mák — a Szovjetunódnak, az Egyesült Államoknak, Angliának és FraneiaonsaágTiak — a Hltter-fasiz. mus fölött aratott győzelme és a má_ sodók világháború befejezése óta.. A nagy hare legfőbb terhét a szovjet emberek viselték vállukon. Azért harcoltak, hogy megvédelmezzék basájuk szabadságát és függetlenségét, segítséget nyújtsanak Európa leigá- zoitt népeinek a fasiszta iga alól való felszabadulásban és biztosítsák a háború befejezése után a tartós békét és a nemzetközi biztonságot.

A Szovjetunió, amely következetesen védelmezi a népek közötti béke ügyét, most is, mint azelőtt, a nemzetközi együttműködés elömoz. ditáeára törekszik. G. M. Malenkov,

L. P. Borija és V. M. Molotov 1653 március 9-i beszédében kifejezésre jutott a szovjet népnek az általános béke megszilárdítására irányuló tör. hetetisn akarata.

Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, április 16_án az amerikai lapázerkesizitök társaságában, beszé. etet mondott a nemzetközi helyzet kérdéseiről. Ez a beszéd mintegy válasz a szovjet kormánynak o. vitás nemzetközi kérdések békés rendezé. .sértek lehetőségére vonatkozóan tett legutóbbi nyilatkozataira.

Eppan ez a körülmény magyarázza meg azt az érdeklődést, amely minden országban megmutatkozik az elnök beszéde iránt a társadalom széles körei részéről, amelyek várták az angol-amerikai tömb vezetőinek reagálását a Szovjetunió békeszerető tö_ rekvéseinek újabb megnyilvánulására.

Együttérzés fogadta Eisenhower elnök ama szavait: „Az igazi éa teljes békére törekszünk egész Ázsiában, miként az egész világon“, ugyanúgy, minit azt a kijelentését, hogy „E vitás kérdések közül legye, nak azok nagyok, vagy kicsinyek, egyetlen egy sem megoldhatatlan, ha meg van az óhaj minden más ország jogának ttszteietbentartására.“

Az elnöknek a békére vonatkozó szavai, továbbá az a kijelentése, hogy a vitás kérdések közül egyetlen egy sem megoldhatatlan, ellentétben áll azonban beszédében foglalt más megáUapiltásaival. Azok, akik Eisen, bower beszédében igazi béketörek. vfest óhajtanak látni, szüktegképen felteszik a kérdést: miért kellett az cipőiknek a békére szólító beszédében félreérthetetlenül „atomháború“ lehetőségével fenyegetőznie? Vájjon az ilyesféle érvek meggyőzőbbé teszik az elnöknek a békéről szólő beszédét. Mindenesetre a Szovjetunióval szemben az ilyesféle kitételék, vagy egyenesebben megmondva, az ílyes. féle fenyegetések soha nem érték el és nem érhetik el céljukat.

Az Egyesült Államok elnöke beszédében egész sor nemzetközi problémát érintett, amelyek jelentősége nem egyforma. Végeredményben azonban beszédét főkéi) a Szovjetunióval való viszony kérdésének szentelte. Kijelentette: „Előttem

csupán egyetlen olyan, kérdés ismeretes. amelytől a haladás függ. Ez a kérdés a következő: mit hajlandó tenni a Szovjetunió? Ehhez hozzá, fűzte: „Az igazságot egyszerű ellen, őrizni. Meggyőzni csak tettekkel lehet“.

Nos, ebben lehetetlen nem egyetérteni. A tettek értékesebbek a szavaknál.

Forduljunk tehát azokhoz a fomtos nemzetközi problémákhoz, am oly éknek helyes megoldásától a bélre megszilárdítása függ.

Mindenekelőtt — a koreai kérdés.

Tagadható-e hogy az utóbbi években olyan kérdések áltak a nemzetközi körök figyelmének középpontjá.. ban, mint a koreai háború kérdése, Korea nemzeti egysége helyreáll!tál Fának kérdése? Mint ismeretes, ilyen kérdések alapján bírálták el ezekben iaz években sok állam külpolitikáját.

A szovjet nép következetesen támogatott az igazságos koreai fegyverszünet' megkötésére irányuló min. den lépést. A Kínai Népköztársaság és a Koreai Népi Demokratikus Kúttársaság kormányainak nem régi. ben tett javaslata, aan oly újabb le he. tőséget nyújtott a szavakról a tettekre való áttétesre és megnyitotta a koreai háború befejezésének távlatát, azon nyomban támogatásra talált a szovjet kormány részéröl. — Azok, akik konkrét feleleteket keresnek — nem szavakat, hanem tetteket, a nemzetközi viszonyok időszerű kérdéseinek megoldására irányuló feleleteket — értékelni tudják az emIL tett tény jelentőségét.

Fordultunk más nemzetközi pro. blémákhoz.

Ki feledkezhet meg például a némát kérdésről, va,gv ki kerülhet meg áilbalános szólamokkal olyan fontos nemzetközi problémát, mint; Németország nemzeti egységének helyre- állítása demokratikus és békeszerető alapon? Kit elégíthet ki nemcsak Németországban, hanem Iratára in túl

is, e kérdés olyan kezelése egyik- másik állam részéről, hogy mondjuk egyszerűen „dinamikus“ európai küL politikája eszközének tekinti Német, ország nyugati részét, figyelmen kívül hagyva, hogyan reagálnak- erre Európa, egyes népei és mindenekelőtt a francia nép, amely nem egyszer volt a militarista Németország áldozata.

Nem világos-e, hogy Németország kérdésének megoldása szükségessé teszi Németország valamennyi szom. szédja létérdekeinek és az európai béke megszilárdítása érdekeinek figyelembevételét és mindenekelőtt a német nép nemzeti törekvéseinek következetes figyelembevételét.

Az Egyesült Államok elnökének beszéde nem ad alapot e kérdés meg. oldásához. Nem vette tekintetbe a német problémára vonatkozó potsdami négyhatalmi megállapodásokat. Ugyanígy járt e.l az Egyesült Államok előző kormánya is. De lm elismerjük a német kérdésnek az euró. pai béke megszilárdítása szellemé, ben történő pozitív megoldása észszerű szükségességét, amire a Szovjetunió következetesen törekszik, nem szabad megfeledkezni az emli. tett fontos nemzetközi megállapodásokról, amelyek alatt ott áll államaink, valamint Nagybritarmia és a megállapodásokhoz csatlakozott

Franciaország aláírása. Ha az angol. amerikai tömb nem számol ezzel és tovább megy a maga számára kijelölt utón — lehetetlenné téve Németország nemzeti egyesítését és militarista állammá átalakítva annak nyugati részét, ahol a hatalom továbbra is a revans híreinek kezében marad — végzetes hibát követ el, mindenekelőtt a német néppel szemben. A német kérdésben elfoglalt ilyen álláspont ugyanakkor összeegyeztethetetlen Európa valamennyi békeszerető államának és az egész haladó emberiségnek érdekeivel.

Arról van szó. hogy minél előbb megkössék a békeszerződést Németországgal, azt a békeszerződést, amely lehetővé teszi a német népnek, hogy egységes államban egyesüljön és elfoglalja az őt megillető helyet $, békeszerető népek közösségében és hogy ezután kivonják Németországból a megszálló csapatokat, amelyek eltartása tehertööblet- ként nehezedik a német nép vállára.

Az Egyesült Államok elnökének a nemzetközi kérdések széles körét érintő beszédében nincs szó a Kínai Népköztársaságról, Kína nemzeti jogainak visszaállításáról az Egyesült Nemzetnie Szervezetében, valamint Kína jogos területi igényeiről, beleértve Tajvan szigetét. Vájjon ez a kérdés nem tartozik napjaink ha- laszthatatliajn nemzetközi problémái közé? ffis mégis tény, hogy ebben a nagy beszédben Kína kérdése nem került megvilágításra. Ez pedig azt jeleníti, hogy Kínával szemben makacsul attól a törekvéstől diktált politikát folytatnak, hogy visszafelé for. gassák a szakadatlanul fejlődő események menetét, bár mindenki .látja, akinek szeme van, hogy az ilyen politikára elkerülhetetlen kudarc vár.

Eisenhower beszédében öt „tételt“ fogalmaz meg, amelyek — szavai szerint — meghatározzák „az Egye. sült Államok magatartását a nemzetközi ügyek területén“. Ezek a ,.té. telek“ kimondják, hogy „az egész emberiség áhitja a békét, a testvériességet és az igazságosságot", hogy „minden országnak elidegeníthetet. len joga az, hogy saját választása szerint alkossa meg kormányzati formáját és gazdasági rendszerét“, hogy „nem igazolható egyetlen országnak olyan kísérlete sem, hogy kormányzati formát kényszerítsen más országokra“ és így tovább.

Ha valóban ezek az elvek határoz, nák meg az Egyesült Államok politikáját és ha nem maradnának csak általános deklarációk, — ennek meg kellene mutatkoznia a koreai kérdéssel, Németországgal és Kínával kapcsolatban elfoglalt álláspontban is. Éppen az a dolog lényege, hogy a deklarációkat nem erősítik meg a tettek, hogy az Egyesült Államok valóságos politikája mindezidoig ke- véssé vette számba az ilyesféle deklarációkat e kérdések ás sok más nemzetközi kérdés megoldásánál.

Az elnök beszédében megkülönböz. teteti figyelmet szentel Kelet-Euró. Pa népeinek. Szavaiból az következik, hogy a keletourópai országok kormányzati formáját kívülről kényszerítik rájuk, bár ez ellent, mond az általánosan ismert tények, nak és az ezekben az országokban uralkodó valóságos helyzetnek. A té. nyék azt mutatják, hogy Kelet-Euró. pa népei épp a jogaikért vívott' szívás harcban jutottak el a, jelenlegi népi demokratikus kormányzati formához és hogy csak eme új viszonyok között tudták biztosítani a ga2. daság és a kultúra rohamos fejlődését államaikban. Különös dolog volna

azt várni a Szovjetuniótól, hogy beavatkozzék az e népek Által megdöntött reakciós rendszerek visszaállítása érdekében.

Ugyanakkor az elnött egyszerűen vét az általánosan isméit történelmi törvényszerűség ellen, amikor „felszólítja“ a Szovjetunió vezetőit: „használják fel döntő befolyásukat a kommunista világban.“ arra, hogy tartóztassák fel Amíg gyarmati és félgyarmati népeinek az évszázados elnyomás és rabszolgasors ellen indított fejszabadító mozgalmát. Nehéz a nemzeti problémák helyes éltelme. zésére számítani, amíg a nemzeti felszabadító mozgalmat egyes „rossz- szándékú“ emberek sugalmazása eredményének tekintik.

Egészen érthetetlen a,z elnöknek az az utalása, hogy „más népeknek., közöttük Kelet-Euvópa népeinek" biztositsanalt szabadságot más orszá. gokka! való egyesülésre egy „jogi világközösségben“.

Mindenki előtt ismertes. ki az, aki akadályozza néhány népi demokratikus ország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe és ki akadályozza a nagy Kína törvényes jogainak visszaállítását az ENSZ-ben. Viszont nem a Szovjetunió képviselői terjesztették-e elő azt a javaslatot, hogy vegyenek fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe tizennégy m-szi- got — azt a javaslatot, amelyet az angol-amerikai tömb szavazataival vetettek el?

Ami az osztrák államszerződést ü_ leli, ezzel kapcsolatban megismételhető, hogy itt sincsenek olyan kérdések, amelyeket ne lehetne megöl, dani 3 korábban elért' szerződéses megegyezések alapján, az osztrák nép demokratikus jogainak tényleges megtartásával.

Az Egyesült Nemzetek Szervezeté

röl.

Az elnök beszédében készségét nvüyámította az iránt, hogy az Egye. sült Nemzetek Szervezetét olyan intézménnyé változtassák, amely valóban meg tudja őrizni valamennyi nép békéjét és biztonságát.

Nem a Szovjetunió hibája, hogy ez a szervezet ma nem teljesíti a reá. bizott feladatokat. De még most sem késő emelni tevékenységének jelentőségét, különösen a béke és a nem- zetközi büstomtejf: megszilárdítása te. rcn, ami e szervezet létrehozásának legfőbb célkitűzése volt.

Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hegy valamennyi tagállam tisztelet, ben tartsa az ENSZ elveit, hogy ne sértsék meg alapokmányának aláp. elvert Ehhez az szükséges, hogy egyetlen kormány se törekedjék az ENSZ-et saját külpolitikájának se. gédszervévé tenni, mivel ez nem egyeztethető össze sein az Egyesült Nemzetek Szervezetének aiapelvoivel, sem a normális nemzetközi együttműködés és a béke megszilárdítása érdekeinek céljaival.

Felvetődik a kérdés, miért irta alá a® Egyesült Nemzetek .Szervezetének mind a hatvan tagállama az alapok, mányt, amelynek legfontosabb rásize az öt nagyhatalom egyhangúságának elve a Biztonsági Tanácsban a béke biztosítását érintő kérdések megtárgyalásakor? Nem azért, hogy e minden ország által elismert elvet a gya^, korlatban egyes államok semmibe vegyék! Es, természetesen, nem azért, hogy ezt a nemzetközi elvet valami, lyen nyűgnek, vagy az ENSZ és a Biztonsági Tanács munkássága akadályozójának tekintsék. Végül ki tekinthet normálisnak olyan helyzetet, hogy Kína, a világ legnagyobb országa meg van fosztva annak lehetőségétől, hogy teszt vegyen a Biztonsági Tanács ős a közgyűlés munkájában, g ehelyett valamilyen kuomintangista madárijeszt ö pöf. fészked!k az ENSZ szerveiben.

Vájjon az ilyen helyzet előmozdít, hatja-e az ENSZ tekintélyének megerősítését? Vájjon ilyen viszonyok között lehet-e számítani az Egyesült Nemzetek Szervezete tevékenységének normális fejlődésére é3 kötelezett, ségeinek teljesítésére a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása terén?

Mindenesetre e kérdés megoldását, miként számos más megérett nemzetközi probléma megoldását, nem lehet megkerülni. Ha valamennyien arra törekszünk, hogy kevesebb legyen a szó és több a tett, akkor nyilvánvalóan meg Tehet majd talál, ni az utat az ilyen problémák meg. oldásához is.

Nem alaptalanul kapcsolta össze beszédében az elnök a fegyverzet csökkentesének kérdését, azzal, hogy komolvabb fig-velmet kell szentelni a gazdasági problémáknak, a nyomor és a nélkülözés elleni hare problémáinak. Aligha elégít ki azonban valakit is aZ, ha ezt az ügyet valamiféle

„világsegélyezési alap“ létrehozására zEugwitják, amiről ebben a beszédben szó volt.

Ennek az „alapnak“ hangzatos ei.

nevezése egymagában nem elegendő.

Mások lesznek az eredmények, ha e probléma megoldásának alapja az országok közötti valóban széleskörű és demokratikus együttműködés lesz a népek szuverén jogainak teljes tiszteletbenitaitásával és anélkül, hogy a segélyben részesülő országok, ra politikai feltételeket kényszerűé, mének. Amit az elnök eddig a „világ- segélyetesi alap“-rói mondott, abból az az ember benyomása, hogy itt a kudarcot vallott „MarshaU-terv" új változataiéi van szó, s egyben annak a népszerűtlen „Truman féle 4. pönt“.nak más elnevezésit viselő folytatásáról, amely egyes gyenge államoknak juttatott jelentéktelen könyöra dományokka] igyekezett alá. vetni egyes országok és gyarmati területek költségvetését és gazdasági életét, tehát magukat ezeket az or. szágokat és területeket is, az Egye. sült Államok külpolitikája ügy neve. zett „dinamikus“ célkitűzéseinek. — Amint látható, most arról van szó, hogy tovább mennek ezen az úton.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy az utóbbi időben az amerikai gazdasági „segítség“ egye. ne® visszautasítása is előfordul, amint az Burma és néhány más állaim példáján látható.

Az is köztudomású, hogy az utóbbi időben sraárnos állam határozottan ki. jelenti, hogy nem annyira az Egyesült Államoktól kapott úgynevezett, „segélyhez“ fűződnek érdekei, mint inkább ahhoz, hogy az Amerikai Egyesült Államok ne gördítsen mind újabb és újsbb akadályokat az államok közötti normális kereskedelem fejlesztésének, a nemzetközt árufor. galoon kiszélesítésének útjába.

Odáig megy a dolog, hogy még az Egyesült Államok vezette tömbhöz tartozó országokban is, mindenek, előtt Angliában, egyre erősebb a zúgolódás a demokratikus tábor államaival folytatott kereskedelemre vonatkozó, az Egyesült Államok által diktált korlátozások ellen.

Az elnök beszédében foglalt béke- felhívás természetszerűleg a kellő támogatásban részesül a mi részünk, röl. Nehéz azonban figyelmen kívül

hagyni azt a tényt, hogy.az Egyesült Államok kormányának külpolitikai irányvonala egyenlőre messze áh ezektől a békeszerető felhívásoktól. Szemléltető bizonyítékai ennek például az elnök beszédével foglalkozó olyan kotmmontárok, amilyeneket mindössze két nappal Eisenhower beszéde után adott egy olyan tekintélyes személyiség, mint Dulle®, az Egyesült Államok külügyminisztere.

Nem lőhet nem egyetérteni Strochoyve.1, a volt angol Jabourista kormány miniszterével, aki úgy jellemezte Dulles beszédét, hogy az Eisenhower beszédének „háború® ak. tussá“ való átalakítására irányuló törekvés.

Dulles bizonyé« mértékig fényt vetett arra a mindenkit meglepő tényre, hogy Eisenhower beszédében hallgatott Kínáról. Amint kiderült, az Egyesült Államok kormányát aggasztja az úgynevezett „nemzeti“ Kína, vagyis a Csang_Kai-Sek-féle csőcselék sorsa, amelyet a kínai nép győzelmes harca eredményekópen kergetett ki az országból. Ami pedig a valóban nemzeti Kínát illeti, egye. dűl törvényes népi demokratikus kormányával, Dulles addig megy, hogy az Egyesült Államok kormánya érdemének minősíti a Kínai Népköz, társaság ellen foganatosított politikai és gazdasági blokádot.

Dulles harciassága régóta ismeretes. Lehet, hogy az ő beszéde az elnök beszédének kissé ezabad tolmácsolása. De nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ö áll az Egyesült Államok kiilügymtoisz. lériumának élén ás az ö szaval akar- va.néni akarva, kapcsolatban állnak az Eisenhower vezetése alatt álló kormány hivatalos álláspontjával. Ezért nieim hagyhatjuk szótlanul Dul_ lesnek azt az állítását, hogy a szov. jet vezetők uz Egyesült Államok úgynevezett kemény politikájának nyomására tettek felhívást a vitás kérdések békés rendezésére. Az egész világ előtt ismeretes, hogy a szovjet vezetők cselekedeteiket nem valamely országnak a Szovjetunióval szemben folytatott politikája „keménységével“, vagy „lágyságával“ kapcsolatos meggondolások alapján határozzák meg. hanem a szovjet nép alapvető érdekeiből, a béke és a nemzetközi biztonság érdekeiből indulnak Iá.

Bár az a harcias póz, amelyet Dulles annyira kedvel, egyeseknél hatásos lehet, cébát aligha éri el, különösen a diólomácia területén. Aízal. hogy Dúlles összekapcsolta az Egyesült Állomok béke javaslatai előterjesztésének lehetőségét ez üss*

nevezett „európai védelmi közoe- ség“ létrehozásával, „a francia és a német erőket magukban foglaló egyesült fegyveres erők“ megszervezésének terveivel, vagyis a további fegyverkezési hajszával —• talán akarata ellenére elárulta az esült Államok politikájának iga. zi értelmét. De ha Eisenhower beszédének értelme tényleg az, ahogy azt Dulles az elnök után ugyanabban a teremben és azonos hallgatóság előtt megtartott terjedelmesebb beszédében kifejtette, akkor az nem adhat pozitív eredményeket a béke megszilárdítása érdekeinek szempontjából.

Az Egyesült Államok hivatalos képviselőinek ilyen nyilatkozataival _ kapcsolatban nehéz megállapítani, ml a valóságban az Egyesült Államok jelenlegi külpolitikai álláspontja. Arról van-e szó, hogy a nemzetközi viszonyok terén mutatkozó feszültség enyhítésének útjára. lepjenek és más népek jogai tiszteletben tarfásának alapján oldják meg a vitás kérdéseket, vagy arról van-e szó, hogy folytassák a fegyverkezési hajsza korábbi politikáját ?

A szovjet vezetők véleménye szerint a valóban békére irányuló javaslatok alapjául szolgálhatnak a nemzetközi viszonyok megjavításának. Ez azonban nem jelenti azt hogy a szovjet, vezetők hajlandók jr regi módszerek új változatait ilyen javaslatként fogadni.

Eisenhower elnök beszédében a háború utáni időszak eredményeivel foglalkozott, attól a pillanattól kezd- ve, hogy „a győzelem tavaszán a nyugati szövetségesek katonái Európa közepén találkoztak Oroszország katonáival.“ Eisenhower ezekről az eredményekről szólva hangsúlyozta, hogy a háború befe. jezése után a világ országai szét. váltak és két különböző útra léptek. Ezzel kapcsolatban Eisenhower a tényekkel szöges ellentétben úgy ábrázolja a dolgot, mintha az angol, amerikai tömb országai a béke éa a nemzetközi biztonság megszilárdítását tűzték volna ki óéiul, a Szovjetunió és a vele baráti álla. mok pedi g nem akartait volna ezen az úton haladni. Úgy is lehet őt érteni, mintha a Szovjetuniónak a háború által tönkretett gazdasága helyreállítása és gazdasági erejének megszilárdítása a háborút követő időszakban „az agresszió új vészé, lyét“ kezdte volna jelenteni.

Uy _ megállapításokig eljutni a Szovjetunióval kapcsolatban, anví. nyit jelent, mint legalább is elveszteni a tárgyilagosság érzését éa nem számolni olyan általános is. mert körülményekkel, amelyek! teljes határozottsággal bizonyítják nemcsak országunk békeszerető célkitűzéseit, hanem azt is, hogy a Szovjetunió az általános béke fenntartásának és megszilárdításánál^ legfőbb támasza és alapvető tényezője volt és maradt.

Az elnök nyilván azzal a céllá! tett ilyen kijelentéseket, hogy va.

1 amennyire békeszerető fényben tüntesse fej az angol-amerikai tömb politikáját. Az Egyesült Államok rendkívül felduzzasztott és évről, évre növekvő katonai kiadásaira vonatkozólag saját maga által is. mertetett számadatok és tényei azonban egészen másról beszélnek.

Ezek a tények az Egyesült Álla. mok egész nemzetgazdaságának sa. ha azelőtt nem tapasztalt arányú mi 1 i tar izé lás áró 1, a katonai Idadá. soknak a nép számára elviselhetett len terhéről, továbbá arról tanús, kodnak, hogy a fegyverkezési verseny a rettegés és a legnagyobb feszültség légkörét teremtette az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államok e politikája, amely elő. mozdítja a háborús őrület fokozó, dását, az országok bizonyos cső. portját is ugyanerre az útra túsz. kolja. Eisenhower beszélt azokról az óriási összegekről, amelyeket azi amerikai kormány ágyúiéra és rakéta-lövedékekre, bombázó és va. dászgépekre, torpedórombolókra és egyéb hadihajókra költ, nem feled, kezett meg egyben a támadó észak, atlanti szerződés dicsőítéséről sem. Márpedig ismeretes, hogy az észak, atlanti szerződés által sugalmazott politika egyre újabb, kolosszális katonai kiadásokat jelent. Elég rámutatni, milyen óriási kiadást je. lent az amerikai adófizetőktől beszedett összegekből a katonai támaszpontok építése és fenntartásai sokezer kilométerre az Egyesült Államoktól és különösen azokon a£ területeken, amelyeket a Szovjet, unió elleni agresszió céljaira szán. dékoznak felhasználni.

Az elnök számításokat közölt, amelyek mutatják, mennyibe kerül1 egy torpedóromboló, ogy vadászrepülőgép, egy bombázó, etb. felépítése és hány bushel búzát, és hány tonna gyapotot lehetne megtakart,

tahi, vagg mepíjgi iskolát és kóihá-