Észak-Magyarország, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-22 / 94. szám

Éljen a tartós béke szilárd erődje, basánk felszabadítója, a kommunizmust diadalmasan építő Szovjetuniói Éljen és viruljon a magyar és a szoviet nép őrök testvéri barátsága! iruljon a magyar Borsod dolgosomat megváltozott boldog élete a Népit* ont lel ki vas tükrében epj Or&mtne! Is lelkesedéssel fogadták a idegenkedve fogadták a gépeket, de as­tán tapasztalatból rájöttek, hogy a gép a bányász legjobb barátja, segítőtársa. Igen sok üzem kapott gépi felszerelést ötéves tervünktől. A borsodi széntröszt üzemei összesen 4000 méter gumiszála got, 10p "kapáról, 20 F. 4-es fejtőgépet, 8 rázó- csuzdát, 75 fúrógépet, sok mozdonyt é* rengeteg ventillátort s egyéb felszerelést kaptak. Szépülnek, csinosodnak bányatelepeink' Káraidon két 18 lakásos lakóház épült, 50 személyes munkásszállőda és étkező. 13 bányatelepen v»n mozi, 10 telepen p«-- dig napköziottaon. A borsodi báttvászok élete soha nem remélt mértékben megváltozott, boldoggá lett­„A mezőgazdáig szociaüzta fejlődését továbbra Is teljes erő­borsodi dolgozók a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívásit, amely mind az eredmények, mind pedig az élőt' tünk lévő célok felsorolásánál gyakran említette megyénket. Nincs az országnak még egy területe, »melyik olyan sokat kapott volna és kapna ezótán a tervtől, mint a mi megyénk. Egyre szebbé, boldogabbá és kulturál­tabbá válik az élet megyénkben, — a fel­szabadulás óta megváltozott, napfényessé lett a borsodi dolgozók élete. Szakadat­lanul folyó építkezéseink, — amelyekről a felhívás beszél — még ragyogóbb jövőt tárnak elénk. „Működésbe lépnek a hatalmas sajémenti vegyiműveit, a bor­sodi kokszolőmű, a borsodi hőerőmű."... Óriási műhelycsarnokok vasbeton borda.: állnak már helyükön a vörös téglarakások és földhányások mögött. Az erőmű épüle' tőnek még negyedrésze sincs kész, de ami megvan belőle, már mutatja gigászi mé­reteit. Csaknem teljesen készen ál! a szénosz­tályozó épülete, amelyet közel fél kilo­méteres piros vastraverz-szalaghíd köt össze az erőművel. Sok kilométer hosszan é$ többméter mélységben kész már a csatorna. Ebbe fektetik ie a gázvezetéket amely innen látja el fűtőanyaggal a diós­győri acélműveket. Uj vasúti sínek kígyóz­nak, épü'nek a gyárkémények, készen állnak a hűtőtornyok, a raktárépületek. A város építkezése is gyors iramban folyik. Egymásután emelkednek a több emeletes épületek, mindjobban kirajzo­lódik a jövendő város főútvonala. Készen áll már számos modern munkás- lakóház, erké’yes nagy ablakaik messzire csillognak. Épül a tíz tantermes iskola, a posta, a bölcsödé és az óvoda, felépült már a legényszáUó. Még ebben az évben megkezdik a város központjában a köz- igazgatási és társadalmi szervezetek szék* házainak építését. Készen állnak a tervek a várost ellátó üzemek tejüzem, kenyér­gyár, ételkészítőüzem, közmüvek — léte­sítéséhez­Hősies munka folyik a kazincbarcikai építkezésen, ahol olyanok mutatnák pél­dát, mint Börcsök Ferenc eívtárs. sztaha­novista kőműves, az építkezés dolgozói­nak képviselőjelöltje. /„Újjáalakítjuk a diósgyőri Jee- bászati müveket, amelyek egy­magákban több acélt fognak adni, mint amennyit a régi Ma. gyarorsszág összeg kohászati üzemei valaha is termeltek." A múlt évben felépült Diósgyőrött ha­zánk eleő 700 köbméteres óriáskohója, a 180 tonnás buktatható kemence és egész sor más fontos létesítmény. Épül az új középhengersor csarnoka, a rekonstrukció egyik legfontosabb alkotása. A munkát nagyteljesítményű kiváló szovjet gépek könnyítik meg. Előregyánott .elemekből -terelik össze a csarnokot. Az építők köz­vetlen szomszédságában emelkedik a har­madik vízhütőtorony, a másik oldalon pe­dig a sínkikészítő csarnoka. Három eme­let magasságban a trafó gépház tetejéről látni a dolgozók otthonát, a ,,Béke“-szál- lást is. Az új koksztárolő már csaknem készen van, — emberi kéz érintése nélkül kerül innen a koksz a szállítószala gokon a kohókba. Hamarosan megkezdik az érc* előkészítőmü építését, amely lehetővé teszi a poros érc jobb felhasználását. Az üzem rekonstrukciójával együtt ro­hamosan fejlődik Miskolc és Diósgyőr is. Uj városnegyedek épültek már eddig is, ez évben és jövőre további 3500 új lakás, új szálloda és áruház, új kultúrház épül. „Nagy lépésekbe! kell elöbbre­vel támogatni fogjuk.» ­Hatalmas összegeket fordított népi álla­munk a mezőgazdaság gépesítésére is. Megyénk gépállomásai az elmúlt év folya­mán 250 ezer hold földet műveltek meg* Gépállomásaink egyre inkább fejlődnek, legtöbbjük úi épületekbe költözött. A traktorok száma gépáUemásonkint átlago­san 24-re növekedett. Jelenleg megyénk­ben már több mint 1220 traktorvezető dolgozik, vannak már alaposan kikeltett kombájnvrzetoink is. Termelőszövetkeze­teink gazdaságában számos nagyteljesít­ményű szovjet ültető, vető, kapáló és töl­tögető gép dolgozik, amelyek lehetővé te­szik a talaj korszerű megművelését, termő- erejének megnövelését, a terméshozam állandó fokozását. Termelőszövetkezeteink gazdaságának szakadatlan fejlődése egyre tőbbjsgyénileg dolgozó parasztot győz meg a szövetkezeti út helyességéről. „A tegnap még gondoktól Űzött magyar nép nem, reszket többé a betevő falatért, nem Ismert többé a félelmet a bizonytalan jövőtől..." dulásnak, a pártnak, Rákosi elvtárs bölcs vezetésének köszönhetjük. Milyen volt a dolgozó élete a múltban? Sztollár István bányász már 14 éves korában a kondói bányában dolgozott, erre kényszerítette őt családjának nyomo­rúságos élete. — Sokszor még annyi kenyerünk sem volt, hogy vigyek magáraméi a bányába, — mondja Sztollár István, aki — hála a szovjet hősök véráldozatának — ma boldogan él. Munkaszüneti napon, amikor családjával sétálni megy, akárki megnéz­heti őket. Sztollár Istvánon sötétkék bá­nyász egyenruha feszül, mellén kitüntetés csillog. Felesége és gyermekei is takaro­sán, új ruhában járnak. A múlt évben Sztollár István 47 ezer forintot keresett, fizetésén felül még 2755 forint hűség- pénzt kapott a bányásznapon. A borsodi üzemi munkások életét már össze sem lehet hasonlítani régi, sötét sorsukkal. Megváltozott, derűssé vált a dolgozó parasztok élete is. Jólétet biztosít tagjainak a négyesi „Uj barázda“ ter­melőszövetkezet is, amely ma már a falu egész lakosságát magában foglalja, Simon József már csak rossz emlékként gondol vissza arra az időre, amikor az egri káp­talan szer.tistváni birtokán mint béres kereste sovány kommencióját. Örömmel, boldogan mutatja Simon Jo*. zsefné vendégeinek szépen berendezett kertes lakását- Simon József 60 éve elle­nére a múlt évben 500 munkaegységet szerzett, bőven iutott a termésből. Fele­ségével együtt felruházkodott, rádiót vet­tek. 150 kilós hízót vágtak, bőven van lisztjük, burgonyájuk, zsírjuk, szalonná­juk. Múlt évben 70 kg cukrot kaptak. Szép tehenük, nővendíkállatuk, baromfi­állományuk van. „A Magyar Függetlenségi Nép. front programurja: Béke, eiun- ka, jólét, felemelkedés!" Megyénk dolgozói is ezért készülnek méltó módon a május 17-i választásra, hogy egyemberként felsorakozzanak a Nép­front zászlaja alá, ezért harcolnak mind lendületesebben a választási békeverseny teljes sikeréért, tettekkel válaszolnak a felhívásra, hogy meggyorsítsák még bol" Választási nagygyűlések megyénkben Vasárnap Fntnokon gsolipyec Mihály elvtárs, Mező* köveseién Rónai Sándor elvtars és Mihályi! Ernő mond beszédet Megyénk üzemeinek, bányáinak, falvai­nak dolgozói nagy lelkesedéssel készülnek a május 17-én tartandó választásra. Most folynak a jelölő gyűlések, ahol a dolgo­zók legjobbjait választják meg jelöltként az országgyűlésbe. A jelölő gyűlések után szerte a megyé­ben választói nagygyűlések lesznek, ame­lyekre mindenütt lelkesen készülnek a dolgozók. Putnok és környéke választópolgárai nagy érdeklődéssel és várakozással tekin­tenek a vasárnap Puvnokon tartandó vá­lasztói nagygyűlés elé, ahol Zsofinyecz Mihály elvtárs, bánya- és energiaügyi miniszter, Borsod képviselőjelöltje szólal fel. Á nagygyűlés délelőtt 10 órakor kez­dődik. Hasonlóan lelkes készülődés folyik Mezőkövesden is, ahol Rónai Sándor elv­társ, az országgyűlés elnöke és Mihályi! Ernő, a népművelési miniszter első he­lyettese szólal fel. A mezőkövesdi válasz­tói nagygyűlés szintén délelőtt 10 órakor kezdődik­Ugyanezen a napon a megye több váro­sában és községében is választói nagygyű­léseket tartanak. Miskolci tárás: Sajészentpéter: Szedő János elvtárs, a borsodi szénbányászati tröszt igazgatója; Ónod: Orosz Sándor elvtárs, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályának vezetője; Nyckládháza; Sterhinszki Gyula elvtárs, a MÁV politikai osztály helyettes veze­tője; Felsőzsolca: Bartha Gyula elvtárs. Putnokl tárás: délelőtt 10 órakor: Saj óhaza.: Leszkovár István elvtárs, a megyei pártbizottság adminisztratív osztályának vezetője. Derűs, boldog jelenünket, életünk ezer­nyi örömeit s Szovjetuniónak, a íelszaba- dogabb jövőnk építését, Az árleszállítás óta több személyautót vásáro’nak a moszkvaiak Moszkvában, egy nagy gépkocsiszakúzlct-1 táíyl, mint 500 motorkerékpárt és 262-000 ben az árleszállítás óta kei két amtt 49.] értékéi nlkatrés-t adtok el - ... , . _ - ,. ­,J>objeda“ és 170 „Moszkvics“ gépkocsit, \rubel enek aík 1 1 • »re, Miskolc városi taracsa mezogazdasagi tröszt igazgatója. i’iűiiiiiiiiMiiiiiiniiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiKimiwiiiiniiiiBiiHiiiiiiiiiiiiniiiniilUHiiiiciiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiHiinMiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiuiiiiiinniiimiiiiiiiiinii'iiHiiiiiiiiiiiiiinimiHiiiiiiiii) iiiiiniiiiiiiiiiiiiiimiiinimimiiiiimtinmniiiiinniiiiiiniiniiiinHiniiiHniiiiiiiiHimmiüiiiHiiimiiiiiumimiimmnintiinnt Edelényi iárás: délelőtt 11 órakor: Rudabánya: Nemss- kéri János elvtárs; Szín: Majoros Balázs elvtárs, a megyei pártbizottság politikai munkatársa; Szendro: Urbánusok Mihály elvtárs, a megyei tanács vb. elnökhelyet­tese. Encsi iárás: délután 2 órakor: Encs; Iván István elv­társ, a megyei tanács elnöke; Baktakek; Krivda Irén elvtárs, a megyei pártbizott­ság politikai munkatársa. Szikszói iárás: délután 4 órakor: Alsóvadász: Vadászt Elemérné elvtárs, a megyei pártbizottság politikai munkatársa; Szikszó: Hegyi Im­osztilyvezetője; Kézsmárk: Forgács Deaső elvtárs, a megyei 5 hónapos pártiskol* tanára. Mezöcsáti járás; délelőtt 11 órakor: Tiszatarfán: Dobon ■Erzsébet elvtárs, az emődi állami gazda ság vezetője.; Aroktó: Kámmel Eajosné elvtárs, az MNDSZ megyei titkára; Tisza" keszi: Németh Imre, g tejipari vállalat vezetője. Mezőkövesdi járás; délelőtt 10 árakor: BOJdcáírdny: Barka! Miklós elvtárs, a megyei pártbizottság politikai munkatársa; Szentistttáh; Varga Zbkán elvtárs, az SZMT elnöke. * Sátoraljaújhelyi iárás: Karosa: Tóth Istvánná elvtárs, * megyei tanai» vb. elnökhelyettese;- Hollóháza: Kutass! György elvtárs, a diósgyőri gífJ gyár pártbizottságának titkári ­Riesei járás: délelőtt 10 órakor: Pácin: Vawil Isivé» elvtárs, a megyei pártbizottság »ezőgsz dasági osztályának vezetője. Szerencsi iárás; Szerencs: Gyárfás János elvtárs, t megye® pártbizottság másodtitkára; Ta^ahar- kény: Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osz­tályának vezetője; Tokaf: Szslai István elvtárs, a MÁV politikai osztályának ve­zetője. Ábaúiszántői járás: délután 3 órakor: Abaujszántó: Szakáll István elvtárs, a diósgyőri kohászati üze­mek pártbizottságának titkára; Vizsolys Kovács Sándor elvtárs, s megj*á párt­bizottság ágit. prop. osztályának vezetője? Telkibánya: Birinesik János elvtárs, a. bor- sodvid’ki mélyépítő tröszt pártbizottságá­nak titkára; Hidasnémeti: Hajdú Rezső elvtárs; Boldogkőváralja: K. Barati Já­nos elvtárs, a megyei pártbizottság poli­tikai munkatársa. Sárospataki járás: délután 5 órakor: Tolcsva: Palóca János elvtárs, a megyei pártbizottság politikai munkatársa. ózdi iárás: délelőtt 10 őrskor: Arló: Fehér László elvtárs, az ózdi kohászati üzemek párt­bizottságának titkára; Hódoscsépány: Lő­csei Lajos elvtárs, az ózdi szénbányászati Eayior* tra ssk, | vinni a nehéz munkafolyama­tok gépesítését, elsősorban az építőiparban, a bányászatban és a mezőgazdaságban," A borsodi bányák közel 400 millió fo­rint értékű beruházást kaptak ezideig. Számos bányaüzemet messzemenően gépe­sítettek. A felsőnyárádi bányaüzemben már minden munkát gép végez. Teljesen megszűnt e „kutyázás", a csilleszáüítás. Megszüntették a lapátozást, csákányozást. A szenet kaparó-, rakodó- és szállítószala­gok viszik a felszínre. Olyan ez a bánya, mint egy földalatti gyár, A herbolyai Terv-táróban két nagytelje­sítményű Donbász-kombájn vágja a sze­net, — a szovjet nép testvéri segítségé­nek bizonyítékai ezek a nagyszerű gépek is. Hatalmas mértékben emelkedik a gé­pesítéssel széntermelésünk. Az egy főre eső széntermelés már az idén 4-0 százalék­kal magasabb, mint Franciaországban, -'zéntermelésünk úgy felfejlődött, bogy a tanít évben minden mázsa búzára 11 má­zsa szenet termeltünk. A gépek könnyebbé teszik a bányászok munkáját, ugyanakkor növelik keresetü­ket is. Lyukór. és Somsálybányápa» eleinte elsárgult ujságl'pok, plakátok és fény­képek beszélnek az átkos múltról, a Horthy-rendszer szörnyűségeiről, a dolgo­zók kizsákmányoltságáról, ínségéről, szen- ’edéseiiől- Beszélnek a harcokról is, ame­lyeket a munkátok, a dolgozok legjobb­jai, a kommunisták vezetésevei az iSf7- hazafiak vívtak a szabad eletéft, az ország függetlenségéért, a békéért. A dicső Szovjet Hadsereg felszabadí­totta hazánkat, a párt vezetésével^ gyö­nyörű új életünket építjük. Jó időnkint múltat — okulásul, tanul­j NE FELEJTSD A MÚLTAT! y lelki erőnk az öngyilkossághoz Kincs sem. Tanácstalanul állunk. Mit tegyünk? Kétségbe vagyunk esve a közelgő tél miatt, mert ruha, cipő, tüzelőanyag es kenyér nélkül rohanunk a zord t sínek. Az éhséget, a koplalást nem bírjuk to- váUb ■ Sürgős segítségre van szükségünk• Aria kérjük újólag a tekintetes városi tanácsot, hogy szíveskedjék a közmunkák felidéznünk a múltat — okulásul, tanul- sürgősen elrendelni s az elrendelt Ságul, hogy még izzóbb gyűlölettel csap' ,munkát házilag elvégeztetni, hogy minél junk le azokra, akik vissza akarnak hozni f m,mkan#kü!i juthasson kenyérkere­előtt, hogy tisztviselő táblával nyakában valamilyen munkalehetőségért könyörgött. ü reg? u'sáüoit és még keményebb elszántsággal vedel mezzük eredményeinket. több munkanélküli juthassor sethez. kogy családját megmenthesse az éhhaláltól. Kegyes intézkedését és vála­szát várva maradunk teljes tisztelettel.‘ PII!anHunk vissza a miskolci dolgo* zók felszabadulás előtti életébe! ... A Hortky-rendszerben évről-évre roha­mosan nőtt a munkanélküliség. Erről ta­núskodik az a beadvány is. amelyet az el­keseredett munkanélküliek csoportja kül­dött a 20-ias évek elején a „városi tanács­hoz“ : „Tekintetes városi tanácsi Alulírottak a miskolci szobafestők, má­zolok, fényező és címfestő munliások /• hó 2-án megtartott Icözgyűlésének haürcr zatából kifolyólag, azon tiszteletteljes ké­relemmel fordulunk a város tekintetes tanácsához, hogy kegyeskedjék a hatás­körébe tartozó iskolák, kórházak és egyéb városi középületeken végzendő festői mun­kálatokat mi elő Db elrendelni, hogy ezáltal a már évek óta tartó hosszú munkanél­küliség keserves szenvedéseitől megszaba­dulhassunk. Munkatársaink S0—90 százaléka két év óta alig dolgozott 2—3 hetet egyfolytában. Sehol semilyen foglalkozási ágban nem tudunk munkaalkalomhoz, keresethez jutni■ Akinél csak tudtunk, kölcsönöket vettünk igénybe■ A .rosszá ideig tartó há­ború alatt lerongyolódott bútorzatainkat , ruháinkat nem hogy újakkal tudtuk volna kiegésúteni, hanem még a meglévők nagy részét el kellett adni. hogy magunknak és családainknak száraz kenyeret tudjunk beszerezni, Kincs ma már ruhánk. Csalá­dunknak nem tudunk kenyeret adni. Nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy gyerme­keink szenvedéseit végignézzük. Kivándo­rolni sem tudunk, mert nincs annyi pén­zünk, hogy az útlevelet megszerezhessük1 Hasoitlú nvamorús Serül aA hírt a miskolci já- 1931 szeptember . • nagyon sokan és a munkanélkü­rás főszri gabírájának 25-én kelt jelentése: vannak munka nélkül liek száma az ipari és bányai általatok lét­számcsökkentése folytán mindinkább nő De nem rózsás a helyzetük azoknak o munkásoknak sem, akik munkában állnak, mert a legtöbb vállalatnál 3—4 napot dol­goznak. A mezőgazdasági munkások a tóit szükségletüket nem tudtak megkeresni az aratás ideje alatt és most a tél beálltával sem kapnak munkát, mert a nagyobb pa­rasztgazdaságok sem képesek téli mun­kásokat alkalmazni•“ Borsod megyében 1931-ben 71 ezer, 1933-ban 92 ezer munkanélküli volt, ebből igen nagy számban Miskolcon. A miskolci értelmiségi dolgozók nagy­arányú munkanélküliségéről írt a Miskol­con megjelent „Reggeli Hírlap“ 1934 szeptember 14-i száma: ,,Az elkövetkezendő tél folyamán a ta­valyihoz képest aránytalanul nagyobb- méruü szellemi szükségmunka rendszeresí­téséről kellene gondoskodni, mert több­száz főnyi munkanélküli tisztviselő és ke­reskedelmi alkalmazott van Miskolcon, akik egyetlen fillért sem ke-esnek.“ Mit is jelentett volna a szellemi sziik- ségiminka? Azt, hogy hetente 2 napon foglalkoztatták volna a munkanélküli tisztviselők:.! valamelyik irodában a többi alkalmazott rovására. De még ezt sem valósították meg. Gyakori látvány volt Miskolcon a Koiona-(ma Kossuth)-szálló bármely számát for­gatjuk is, a „Reg­geli Hírlap" 1934 augusztus 30-i számában megjelent felhíváshoz hasonló kétségbe­esett sorokkal találkozunk: ,,Lipták Sán- dorné ezúton fordul a jószívű társadalom­hoz azzal a kéréssel, hogy kétségbeesett helyzetében valami pénzzel, vagy ruhával megsegítsék. Három gyermeke van, de magánál tartja testvérének két gyermekét is, akiknek anyja, súlyos betegen fekszik az Erzsőbet-kórházban“ Akiknek az a ,,szerencse jutott“, hogy hosszabb-rövidebb ideig dolgozhattak, azo­kat a tőkések a legkíméletlenebbül ki­zsákmányolták. A „Magyar Jövő“ 1928 április 6-i számában olvashatjuk: ,,A munkások tömegesen hagyják ott a lilla­füredi útépítést. A köbméter kő kiterme­léséért és feltöréséért fizetett 1 pengő 60 filléres munkabért 1 pengő 20 fillérre szállították le. A bérleszállílás következté­ben igen sok munkás naponta a legnehe- :ébb munkában alig keresett S0—90 fil­lért, amiből meg a kosztját sem tudta kifizetni. A munkáseltávozások folytán az útépítésnél dolgozók száma 2O0-ra apadt, a munkások visszatértek lakóhelyükre, Diósgyőrbe, Ujhutára és Hámorba•“ felelősség. S mi volt a valóság: As, bogv a szerencsétlen ember ugyanabban a 24 órában már a második műszakot dolgozta, mivel ez a gyár tőkéseinek kifizetődőbb volt mintha a létszámot emelték volna És az ilyen esetek napirenden voltak. Az egykori miskolci újságok lapjairól üvöl­töznek a dolgozók nyomoráról, szenvedé­seiről, pusztulásáról hírt adó címek- Mind megannyi kiáltó vád a népelnyomó ellen- forradalmi rendszer ellen. Ugyanakkor a bankárok, a földesurak, grófok, tőkések, nagykereskedők dagadtra híztak, puffadtra tömték zsebüket a mun­kások vérén-verejtékén dáridóztak A hír­hedt Radván9zky báró. a sajókazai több- ezer hold ura. Pesten 22.0301 számú autó­jával halálragázolt egy cselédleányt. Amint a sajtó erről beszámolt: „A nyo­mozás megállapította, hogy a leány vigyá­zatlansága volt az oka a szerencsétlenség­nek“ Dolgozó ember még élete árán sem válthatta meg igazát az u-akkal szemben! cintimk ezrei! Hraisn-naoyon o ccO volt erő, a munka- az emberi élet akkoriban. A bányabárók, a gyár- tulajdonosok mitsem törődtek a dolgozók testi épségével, egészségének védelmével. Napirenden voltak az üzemi balesetek. A „Magyar Jövő“ 1924 július 1-i száma Halálos szerencsétlenség a Dióscyörvas­gyárban“ címen hírt ad arról, hogy „Kar­dos József gyári napszámos tibolddaróci lakos jobbkarja az esztergaszíj és eszter­gafej közé került, amint az indító láncok­hoz akart nyúlni és a 25 lóerős motortól hajtott forgókerék a szerencsétlen embert magasra emelte. Kardost a forgókerék mintegy 60-szor forgatta meg a levegő­ben, lábát összezúzta, majd iohhkarjái tőből kitépve hajította , a rnilhelvterem közepére. A ronccsá ’ált ember néhány pillanat alatt kiszenvedettA rendőrség jnegáliapította, hogy senkit sem terhel tízezreit kergette erkölcsi romlásba, öngyilkosságba, pusztulásba a Horthy- rendízer. Kelemen László egy Argentíná­ba kivándorolt magyar felhívással fordult a hivatalos magyar körökhöz hogy vesse­nek véget annak az arcpiritó szégyenletes állapotnak, hogy az egész világon — az olasz városok szűk sikátoraitól az argen - tinai pampákig százával és ezrével talál­kozik az ember „kifestett arcú“ magyar leán vokkal­Mindennek a nyomorúságnak láttán kiáltott a költő József Attila: „Ezernyifajta néphetegség, Szapora csecsemőhalál, Árvaság, korai öregség, Ehyiebaj, egyke és sivár Bűn, Öngyilkosság, lelki restség, Mely hitetlen, csodám vár Nem elegendő, hogy kifessék Föl kéne szabadulni már!“ FeSszslifdul'URl!. De sohase feledjük a múltat. A mun­kásosztály, a dolgozó nép tengernyi szén védését, amelyből bpven jutott Miskolc népének is. Az emlékezés acélozza meg érőnké), hogy még szi'árdabb egységben acélo helytállással küzdjünk, munkálkodjunk erősítésén, gazdagításán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom