Észak-Magyarország, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-19 / 92. szám

2 «SB ÉSZAKMAG VARORSZÄ G Va*ämai», »58. őyrUSs 19= 2&S Sz. Borzenito phenlani tudósítása a koreai ameriKai es angol hadnogíyox életéröl A .„Pravda'1 közli Sz. Borzenko ,,A koreai amerikai és angol hadi. foglyok fogságukról“ című phenjani tudósítását. Borzenko a többi között a kővetkezőket írja: A Phenjanban megjelenő „Uj Ko­rea" folyóirat februári és márciusi számában közölte az amerikai és an. goi hadifoglyok elbeszéléssorozatát a hadifogolytáborokban töltött éle­tükről. A fényképfelvételekkel űlusz- trált elbeszélések dokumeniu- mck, amelyek a koreai nép nagy emberszeretetéröl tanúskodnak. A „Hogyan élünk mi’“ című fel­jegyzésben Frank Noel a következő­ket írja: „A koreaiak és kínaiak sok esetben sokkal kedvezőbb maga. tartást tanúsítanak irántunk, mint amilyent a hadifoglyokról szóló gen­fi konvenció előír.“ Frank Noel nagy elragadtatással ír arról, hogy a hadifogolytáborban filmvetítések és színjátszó csoportok szórakoztat­ják a foglyokat, példaszerű tiszta­ság uralkodik nemcsak a konyhán, hanem az egész táborban is. Min­den hadifogoly védőoltást kap tí­fusz, pestis és kolera ellen. Az orvosi segítségnyújtás felada­ta magaslatán áll. E. Aichy, az angol hadsereg köz- katonája, alti az 5. számú táborban tartózkodik, a következőket írja: „Gazdag vitamintartalmú külön­böző ételekkel táplálkozunk, amelye­ket lisztből, burgonyából, habitól, tojásból, sertéshúsból készítenek. Az étel tápláló, Ízletes, amerikai sza­kácsok és kínai konyhai ügyeletes tisztek felügyelete mellett készül“. Kenneth L. Eton tizedes nagy megelégedéssel nyilatkozik a hadi- fogolytábor kórházáról.- „Nem. találunk szavakat arra, bogy kifejezésre juttassuk há­lánkat a kórház személyzete és a kínai népi önkéntesek iránt, akik áldozatkészek velünk, ha­difoglyokkal szemben.“ Az északkoreai táborokban lévő hadifoglyok — mutat rá befejezésül Sz. Borzenko — nagy figyelemmel hallgatják a Panmindzsonból érke­zeit híreket. Egyet akarnak: a lűz beszüntetését, a háború végét, hogy minél előbb hazatérhessenek. Nyugati újságírók beszsmolói a beteg és seoesiilt tiadiioglyok kicseréléséről Pénteken délután Keszonba érke­zett a nem-koreai beteg és sebesült hadifoglyokat szállító első gépjármű­oszlop. A hadifoglyok hosszú utazásuk so­rán igen sok várost és falut láttak, amelyeket az amerikai bombázók pusztítottak el. Wilfred Burchett, a „L‘ Humani- té" tudósítója jelentette pénteken Keszonból: Gyönyörűen feldíszítették azt a múzei^not, amelynek helyiségeiben az angol, az amerikai és a többi nem koreai hadifoglyokat helyezték el. Vörös drapériákon a következő an­gol nyelvű felirat olvasható: „Bú­csúztatjuk az angol, amerikai, kana­dai, ausztráliai, görög, török, holland, délafrikai, columbiai és fülöpszigeti hadifogoly tiszteket és katonákat. Üdvözlünk benneteket abból az al­kalomból, hagy hazatértek otthono­tokba, családotokhoz! Szerencsés utat!" A csütörtökön este érkezett délko. reai hadifoglyok valamennyien új fehérneműt kaptak, mielőtt nyugo­vóra tértek volna. Pénteken reggel a délkoreai hadifoglyok megfüröd- tek, majd uj kékszitnü nyári öltözeteket, kékszinü, gyapottal bélelt nagy­kabátot és cigarettát kaptak. A délkoreaiak jókedvűen cigarettáz. tak és beszélgettek, amikor délelőtt meglátogattuk őket, éppen azt talál, gatták, hogy milyen hamar lehetnek ismét családjuk körében. (Azok sze­rint, amit Li Szín Man számukra előkészített, még hónapokba is be­letelik, amíg eljutnak családjukhoz, ha ugyan egyáltalán eljutnak.) Később, a délelőtt folyamán a dél- koreai hadifoglyok orvosi vizsgála­ton estek át, sebeiket átkötözték és orvosságot kaptak. Keszonban a lehető legkevesebb a katonai formalitás a hadifoglyok­kal való bánásmódban. A hadifog­lyok szállását nem veszi körül szö­ges drótkerítés. Nincsenek fegyve­res őrök, ápolók gondozzák a beteg és sebesült foglyokat. Az egész lég­kör inkább rendes kórházhoz hason­lít, nem pedig hadifogolytáborhoz. A hadifoglyok emberi méltósá­gát tiszteletben tartják. Nevűk szerint tartják őket nyilván, nem pedig számok alapján, mint az amerikai ellenőrzés alatt ál­ló táborokban. Zgész magatartá­suk és kapcsolataik a hatósá­gokkal ékesszólóan bizonyítják azt az emberséges bánásmódot, amelyben szüntelenül részesül­nek. Peking (Uj-Kina) Alán Winnington, a loadoni ,,Daily Worker’’ tudósítója jelenti Keszon­ból: — A hazatelepítendő ENSZ-hadi- fogíyok első csoportja április 17-én, pénteken nagyszerű kondícióban meg­érkezett Keszonba. A vörös zászlókkal fel’obogózott járművekből álló gépkocsiba ra ván három órával a kitűzött idő előtt ért Keszonba, annak ellenére, hogy az amerikai légierő komoly erőfe­szítéseket tett °z elmúlt éjszaká­kon, hogy elpusztítsa a hidakat és propaganda-győzelmet arasson A hadifoglyok menet közben és a Iá. borozási helyeken egyaránt tökéletes egészségügyi gondozásban részesültek. A gépkocsikaraván szerdán indult útnak Pjoktingból. A hazatelepítendő hadifoglyok új borotvakészülékeket és egyébb toalettcikkeket kaptak aján­dékba. A hazatelepülök köszönetét mond­tak a kínai népi önkénteseknek és hadifogolytársaiknak azért « barátságért és gondoskodásért, amely a lehető legjobb kondíció­ban őrizte meg „ beteg és sebe­sül f hadifoglyokat és megfogad­ták; dolgozni fognak azért, hogy vége tér jen a koreai háború és biztosíthassák az összes hadifo­goly hazatérését. A hazatérő hadifoglyok fejemkint kétszáz cigarettát kaptak az útra, va­lamint sört és bort Is. Az utazás alatt élelmezésük bőséges mennyiségű marhahúsból, tejből és gyümölcsből állott. A hazatérés felett érzett öröm bizo­nyos mértékben aggodalommal páro­sult. Mielőtt nia reggel Pilonjaid el­hagytuk votoa; az egyik angol katona így szólt hozzám: „Tisztában vagyok vele, hogy nehéz lesz megszokni a ci­garetta Arát és a visszatérést a hús- jegyekhez.” így érveljenek a putnoki járás népnevelői A putnoki járásban épül egyik leg* nagyobb békemüvünk, a kazincbarcikai kombinát és sz új szocialista város. Erdős hegyeivel, dúsantermő völgyeivel, rohanó patakjaival gyönyörű ez a vidék és .termé­szeti kincsekben igen gazdag. A múltban azonban a járás dolgozói nem élvezhették szépségét, gazdagságát. Sívár nyomorúság, sötét szomorúság volt az életük. A járás földterületének mintegy kétharmadát gró­fok, bankárok, földesurak bitorolták. Többszáz és ezerholdas birtokaikon bányá­ikban a legelemibb emberi jogoktól is megfosztva gyakran az éhhalállal küzdve élte le sok dolgozó család az életét. K. Varga József sajógalgöci bányász így emlékszik vissza az átkos múltra: Tizennégy-tizenhat órákat dolgoztam a grófok bányáiban. A kereset éppen arra volt csak elég, hogy családommal éhen ne haljak. Műszak után esőben, sárban, fagyban 14—15 kilométert kellett gyalo­golnom, míg hazaértem. Ugyanannyit vissza munkába. Sokszor 2—3 órát sem tudtam aludni, holtfáradtan indultam vissza a bányába. Ha kimaradok, mulasz­tok, a bánya ura: menten elbocsátottak volna, az pedig a balált jelentette abban az időben. Ma már nem kell tartaniok a putnoki járás bányászainak az éhhaláltól, a mun­kanélküliségtől. Népi államunk szerető gondossággal veszi körül a bányászokat. Állandó munkát, magas kereseti lehető­séget, boldog családi életet biztosít szá­mukra. Munkájukat modern bányagépek segí­tik. Nem kel! már K. Kovács Józsefnek és a többi bányásznak hosszú kilométereket gyalogolnia. Minder községből autóbuszok viszik a dolgozókat munkahelyükre és haza. Mindezért cserébe népi államunk bányászainktól caak azt kéri, hogy becsü­lettel állják meg helyüket a munkában, teljesítsék maradéktalanul a tervet- Több és jobb szénnel harcoljanak azért, hogy még szebbé és boldogabbá tegyük minden ■ forintot egyes bányásznak, hazánk valamennyi dől * gozójának életét. A járás sok kis falujában gyulladt ki a fény a felszabadulás óta: Bánhorvátiban, Nagybarcán, Dubicsányban, a Pogony- pusztán s legutóbb — 1952 decemberé­ben — Sajóivánkán. Sajóivánkán a múlt­ban egyetlenegy rádiókészülék sem volt, ma húsz van. Sokan mozielőadást életük­ben először csak most, a villany beveze­tése után láttak. Nemcsak a bányászok, az egykori grófi cselédek élete is megváltozott, szebbé, boldogabbá lett. így beszél erről Molnár János, a pogony-pusztai állami gazdaság tehenésze. — Ä múltban ez a major is gróf Se­rényi Béláé volt. Tízéves korom óta dol­gozom itt mint tehenész. Apám is itt cse- lédeskedett, a nélkülözés, a robot miatt korán elhalt. Heten maradtunk árván. Sok-sok szenvedés kozott nőttünk fel. Megnősültem, akkor sem lett könnyebb cseppett sem az életem — egy koldus helyett kettő ... Évi bérem csak annyi volt, hogy ha azt akartam, hogy kenyér legyen, akkor ruhára már nem jutott. Ruha meg idönkint mégis kellett, jött akkor az éhezés... Most az állami gazdaság tehenésze va­gyok. Gyűlölettel gondolok vissza a múlt­ra amelyben csak megaláztatásban és nyo­morban volt részem. — Idősebb ember vagyok már — 60 körül járok. Életem nagyrészét a múlt rendszerben éltem le. 30 év alatt nem tudtam annyira haladni, mint a felszaba­dulás óta eltelt néhány év alatt. Ma mun­kám után megbecsülésben van részem, keresetemből jól megélek, sőt még félre is tudok tenni. Márciusi keresetem — a jutalommal együtt — meghaladta az 1200 Ezelőtt két évvel ízobabúter* vettem leányomnak, azt is meg lehet nézni, mennyi ruhanemű van a szekrény­ben. Lakásomban villanyvilágítás, rádió. Cselédember ilyesmiről a múltban nem is álmodhatott. Égy fiam most bányamér­nöknek tanult. Itt dolgozik Bánfalván. Másik fiam bányafelvigyázó, a harmadik most tanul kombájnvezetőnek. Boldog em­ber vagyok, meg is mondom mindenkinek, hogy ezért a boldogságért, gyermekeim még szebb jövőjéért a Népfrontra szava zok. m A felszabadulás után szélesre tárult a munkás- és parasztfiatalok előtt a tudo­mány kapuja. Ma már sok boldog apa, anya olvassa főiskolán, vagy egyetemen tanuló fia, leánya levelét. Nagy Jánopié, szuhaföi erdömunkás felesége a vasárnapi falugyűlésen a következőket mondotta: — Én a múltban a hat elemit is alig tudtam kijárni. Fiam most van pálya­választás előtt. Azt irta: „édesanyám, néni tudom milyen pályát válasszak: mér­nök Jegyek-e, vagy tanító?“ El sem tudom mondani, mekkora öröm ez egy anyának'’ SÜ» Van bőven mivel érvelniők, van miről beszélniük a putnoki járás népnevelőinek. Végezzék fokozott lendülettel a tömegek közötti felvilágosító munkát, emeljék állandóan az agitáció színvonalát A helyi adatok és érvek' ismertetése mellett te­gyék felvilágosító munkájuk legfontosabb alapjává a Függetlenségi Népfront válasz­tási felhívásának ismertetését. Harcoljanak , azért, hogy a választást békeversenyben újabb munkahöstettek, kiemelkedő termelési eredmények szüles­senek a járásban, iparban, bányászatban, mezőgazdaságban egyaránt. Mondják el a, népnevelők a járás dolgozóinak, hogy sza­vazatuk akkor lesz igazán tel je3^ értékű, ha a választás ügye mellett győzelemre: viszik a termelés ügyét is. Együttes miniszteri utasítás a növényvédelmi feladatok végrehajtásáról A földművelésügyi miniszter, az állami gazdaságok és erdők minisz­tere, a belügyminiszter, a begyűjté­si miniszter és az élelmiszeripari mi. nifiziber együttes utasítást adott ki a Fém «gyűjtési versenyben a DlSZ-íiaíalok Megyénk DISZ fiataljai nagy lel­kesedéssel ‘ gyűjtik a vasat, hulladér kot, hogy ezzel is segítsek nehéz­iparunk fejlődését, hős kohászaink munkáját. Üzemi fiataljaink közül a legjobb eredményt a diósgyőriek érték el. Tervüket már 121 százalékra teljesí­tették. A DISZ bizottság jól mozgó­sította a DISZ-isiákat a feladatra, amelynek végrehaj fásából részt kér­tek a miskolci egyetemisták, közép­iskolások és az ipari tanulók is. Jól dolgoztak az ózdi fiatalok, akiknek azonban van még lemaradásuk ter­vük mögött. Parasztfiataljaink szintén lelkesen kapcsolódtak be a fémgyüjtési hó­nap munkájába, A szerencsi járás fiataljai 14.9 tonna ócskavasat és fémet gyűjtöt­tek össze, tervüket 51.2 százalékra teljesítették. Ugyancsak szép ered­ményt értek ©1 a mezőcsáti járás ifjúmunkásai és úttörői is, akik 13.89 tonna hulladékot kutattak fel. Egyes járási DISZ bizottságok még mindig elhanyagolják a fém­gyűjtés szervezését, nem ismerték fel hatalmas fontosságát. Különböző nehézségekre hivatkoz­va a ricsei-járási DISZ titkár igyek­szik elhárítani magától a feladatot, s így nem csoda, ha a járás mind­össze: 7.4 százalékra teljesítette ter­vét. Gyengén dolgozik a sátoraljauj. helyi, edelényi és az ózdi járási DISZ bizottság is. Ezeknek a DISZ bizottságoknak követniük kell az élenjárók példáját, mindent el kell köveiniök, hogy tervüket teljesít­sék. Sipos József DISZ M. B. növényvédelmi feladatok végrehajtó, sáról. Az utasítás az egész évi nö­vényvédelmi munkálatokat felölelj. Minden termelő köteles elvégezni az egyéni és társadalmi utón végrehaj­tandó védekezést. Egyénileg végzen­dő a gyümölcsfatisztogatás, a kora- tavaszi permetezés, a poloskaszagú szilvadarávs, a mocskospajor és részben az amerikai fehér szövőlep­ke elleni védekezés, továbbá a búza., árpa. és zab csávázása. Társadalmi munka igénybevételével történik a burgonyabogán, csócsárolő, mezei pocok, ürge, hörcsög, amerikai fehér szövőlepke ellent védekezés és a gyomirtás. A védekezés megszervezése a me­gyei járási és községi zárszoigálati felelősök feladata.. Az amerikai bur- gonyabogár elleni védekezés céljából az országot három védekezési kör­zetre osztották. Minden termelő kö­teles résztvennit a kcresőszoj.-gálatba n és hetenkint át kell vizsgálnia a ma. ga burgonyaterületét, hogy nem tör. tént.e fertőzés. A megyei és járási tanácsok me­zőgazdasági osztályai gondoskodnak a burgonyabogár elleni védekezés módjainak ismertetéséről, a karesés, a zárlat elrendeléséről, a társadalmi munka igénybevételéről. Ugyancsak a mezőgazdasági osztályok feladata, hogy a növényvédő gépeket állati dóa.n üzemképes állapotban tartsák és szükség szerint alkalmazzák. Az amerikai fehér szövőlepke, a csócsároló, a mezei pocok, ürge, va ­lamint a zsizsik elleni védekező sze­reket a megyei mezőgazdasági osz­tály rendeli meg és gondoskodik * tsz-ek és egyéni termelők védőszer­rel való ellátásáról. Az állami gazda­ságok önmagukat látják el a szüksé­ges védekezőszerekkel, a szerződése« termelők ellátásáról a termeltető vállalat gondoskodik. Az amerikai fehér szövőlepke elleni „DDT“ anya , got, a zsizsik elleni sízénkéneget, a csócsároló elleni „Agritox“ porozót térítés nélkül bocsátják a termelők rendelkezésére. Az utasítás részletesen szabályoz.! za a gyümölcs és szőlővédelerrmxel, a cserebogár, a csócsároló, a mezei pocok, ürge és hörcsög, a mocskod pajor, a zsizsik, a répaaknázó, moly, a répa.barkő, a földi bolha, az aranka és a napraforgó vajvirág, valamint a kukorica- és burgonyamoly ellent védekezés feladatait, továbbá a rét és legelövédftlmet is. nniMiiniiiniiiiiiiMiiiiiiiuiniHiiiiinimiMimiiiiiHiiiiHiiMiiuiniiiiiiuuiiiHuntiiniiiiiiiHiiiiiiiiiiiuiiiHiHHiiiHiiiiuiiiMiiiiiTiMiiiiiiunNiMiiiiiiiMiHHnuiiiiimiiMMiiiiinnuuiiuHiHiniiiiMiniiinMMiiiiiHiiniiiMiinuiiiMiiiiMiiiiiiiiiMinniiniiiiiiiiiiiiitiiiniMiiiiiMMiiiiiiiiiiiiniiHiiMHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniimim'i JV1 czökeresztes kitárában zúg a mező. Mindenfelé motorok, her- nyótalpas vontatók, vezetékek, hosszú­szál csövek jelzik, hogy a felszántott girbe-görbe talajon nem mindennapi munka folyik. Amerre a szem ellát, mindenfelé hatalmas acéltornyok. Olyan az egész vidék, mint egy gyár a szabad ég alatt. A fúrótornyok éjjel-nappal dolgoznak, A fáradhatatlan gépek és emberek ke­resik a föld legmélyebben fekvő kincsét, az olajat. Néha már 2000 méteren jár a fúró, amikor magasba szökken a barna folyékony arany, mely nélkül nem fut­hat a mozdony, nem járhat a gép, az esztergapad. S ki tudja, hol, merre Tannak az olaj mezők? A föld gyomrában úgy bújnak meg az olajtavak, olajrétegek, mint sö­tétben a fekete tárgy, A fejlett tudo­mány, a technika, az emberi ész azon­ban ma már nem ismer akadályt. A ten­gerekkel ezelőtt sok tízmillió évvel el­süllyedt egysejtű állatok, a planktonok, ma már olaj formájában szolgálják az embert, A műszerek, mikroszkópok előtt nincs már titok. Az ember nemcsak a föld felszínét és a levegőt, de » föld mélyét is birtokába vette. A pírosarCÚ, örökké vidám Lu* kacs László főfúvómesur, akit az olajmunkások a mesterek-mesterének neveznek, szívesen beszél a különös mes­terségről, az olajfúrásról: Valamikor — mondja nevetve — bambusznáddal fúrták a földet, keresték az olajat. Akkor még nem voltak ilyen korszerű gépek, mint most, mutat az egyik gőzgarniturás fúrótoronyra. Ma már szép és vidám az olajmunkások élete is- Szovjet gépekkel, a szovjet geológiai módszerek szerint dolgozunk, termelünk. Nagy szép ez a mesterség, olyan, mint a bányászat, még robban­tunk is, amikor szükséget. A BORSODI OLAJVÁROS — Dolgozóink jó szakemberek, veszi át a szót Czecó Elek elvtárs, pántitkár. Ez a mesterség meg is követeli, hogy minden fúrómunkás ismerje á föld szer­kezetét, a geológiai viszonyokat, a gépek működését. Éneikül nincs olaj. A szak­mai iskolát a legtöbb dolgozó már el­végezte, lendületesen dolgozik. Január­ban és februárban azonban — folytatja szégyenkezve — nem teljesítettük a ter­vet. p1 Z ÉV első két hónapjában nagy volt a lemaradás. Az olajmunká- sok azonban nem hagyták annyiban a dolgot, kiteltek magukért. Olyan harc indult akkor, amilyen még soha ezen a területen. Az egész környéken híre ment az olajmunkások nagyszerű tetteinek. A geológusok, a fúrósok, szállítók, épí­tészek és vontatósok valóságos hőstette­ket vittek végbe. Az egymással páros- versenyben küzdő brigádok erejük meg­feszítésével dolgoztak a terv teljesítésé­ért. Megmozdult az egész olajváros. A fúrócsövek szemlátomást haladtak le a földbe. Senkisem tétlenkedett, hatal­mas harc indult az olajért. A nemes versengésben Békési László sztahanovista brigádja 155 százalékot ért el. A Kol­lár fúróbrigád is szorosan felzárkózott az élenjáró brigád mellé, s márciusi tervét 148 százalékra teljesítette. Kiváló munkát végzett Szél József fúrómester brigádja is, túlteljesítette havi előirány­zatát. így van ez rendjén! Nem szégyenkez­hetünk pártunk és Rákosi elvtárs előtt, — mondotta Kollár elvtár* munkatár­sainak, — tüzön-vizen keresztül is tel­jesíteni kell a tervet. Erre kötele® at olajmunkások jő hírneve, becsülete. TV/|Inden percben, minden órában nagyszerű munkahősök és munka- hőstettek születtek. Gidai Antal és Hajdú Pál fúrómester, Tóth Károly gép­kezelő és Szemán István kapcsoló, de minden dolgozó tudása, ereje legjavát adta- Bilkó József igazgató kommunista példamutatással irányította a munkát. Zonda Pál főmérnök éjt-nappá téve dol­gozott, hogy jó műszaki feltételeket te­remtsen. Magas István, a geológia mű­szaki vezetője rendszeresen tanácsokkal látta el a műszaki dolgozókat. Demeter László, az építkezési osztály kiváló veze­tője értékes újítást vezetett be, amely- lyel évente több 100 ezer forintot taka­rítanak meg. Szőke Viktor, a traktor- állomás csoportvezetője minden perc jó kihasználásáért harcolt, jól irányította, szervezte a szállítók munkáját. Majoros József fúrómester is értékes újítással segítette elő a terv jó teljesítését. A közös összefogás, a szívós, lendüle­tes munka meghozta eredményét. Az olajváros dolgozói felemelt fővel, büsz­kén jelentették, hogy pótolták a lema­radást, teljesítették a tervet- Március­ban 144 százalékos temeljesítést értek el. Ezzel a kimagasló eredménnyel 106-8 százalékra teljesítették első negyedévi tervüket. Pártunk és kormányunk felfigyelt a fúrótornyok bőreinek példás munkájára. Lukács László főfúrómester a munka elismeréséül mégkapta a Munkáérdém- érem arany fokozatát. Hasonló szép ki tüntetésben részesült Demeter László, Czezó Elek és még több dolgozó, akik bebizonyították haza iránti szeretetúket, s fáradságot nem ismerve, túlteljesítet­ték a tervet. Az oiaivárosban most tovább fo­** kozódik a szocialista munkatér- seny. A vállalatnál nincs egyetlen dol­gozó, aki nemes vetélkedésben ne kibe- dene egymással a terv teljesítéséért, túl­teljesítéséért. Szél József fúróbrigádja a legutóbbi fúrásnál már 159 százalékra teljesítette tervét. A vállalat dolgozói és vezetői most lelkesen csatlakoztak a választási béke­verseny mozgalomhoz. Vállalták, hogy' május 17 tiszteletére a havi terven felül 1800 métert fúrnak a föld belsejébe. Lassan beköszönt az est. A hatalmas fúrótornyokon kigyulnak a lámpák, fényben úszik az egész vidék. A lámpák smaragdos színre festik az olajkutak tö­vében fel felcsapó gőzfelhőcskéket. Olyan’ ilyenkor az olaj, áros, miht kivilágított hatalmas hajó a tengeren. Az utakon autók reflektorfénye világít. Olyan az este, mintha a fények is versenyeznének egymással. Messze kilométerekre világítanak •n fúrótornyok. A távoli utakról, a vonatok ablakaiból, minden félő* idetekint most a szem, s az embereket jóleső érzés! hatja át: Borsodban, az ország leggaz­dagabb megyéjében folyik az olaj. A mtihalvhocsiban ki* íróasztal áll, rajta szétteregetett térkép- A föld belsejét mutatja. — Itt az olaj, itt kell lennie valahol, alig pár méterre, — hajol a rajz fölé Czezó Elek. — Igen, válaszol Lukács László, a „mesterek mestere“. — Itt kelj lennie- Ceruzát vesz elő s hamar számításokat végez. A többiek feszült figyelemmel várják válaszát... Még az éjszaka megtaláljuk! SZEGEDI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom