Észak-Magyarország, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

flMftfU, *8«. T9­mZAKVAC,YÁ*on$M 7 ■■■HP Lelkesen készülnek május 1 méltó megünneplésére megyénk dolgozói Nógrádi Sándor elvi ám mond beszédet a miskolci ünnepségen MtogyéoSe dolgozói eföben az évben is WüwsedéMsel készülnék május 1 jnegümaeplésére A községekben, április 30-An. a DlSZ-fia.t3.lok és as úttörők rigmus, (brigádjai eHáitogaibnak. a dolgozóidhoz és meghívják őket a május 1-A ün­nepségre. Az étepjárő dolgozd pá­rásotok kapujára dicséröszövegü táblácskákat ragasztanak. Alak nem teljesítették kötelességüket, azokat megbírálják. Május 1-én megyénk valamennyi dolgozóját városon és falun zeneszó ébreszti. Amelyik községben nincs helyi zenekar ott az ablakokban el­helyezett rádió sugározza a vidám műsort. A délelőtt mindenütt díszes ünnepi felvonult.s?al telik el, délután pedig füaueiöadáEokat kultürmüsoro. ilcat rendeznek, amelyeket utcabál követ. MISKOLCON 9 tőmegszerveze- tek aktívái kisgyilléseken tárgyalták meg a városa lakóival; hogyan tehe­tik a nagy ünnepet még szebbé, él. ménysserülbbé. A város már áprilig 2S-án ünnepi diazt ölt. FeSobogózva, szépen dekorált kirakatokkal várja az ünnep napiá-t. A bányászok díszes egyenruhájukban vonulnak fel. — Ugyanígy az MTH ifjúság Is. A kultürcsoportok tagjai jelmezekben, a sportolók pedig dresszíben halad, mák majd a menetben. Az ünnepségen — amelyet a nép- kertl sportpálván délelőtt 10 érakor kezdenek — Nógrádi Sándor elvtárs, altábornagy mond ünnepi beszédet. Május Lén délelőtt és délután Mis. kolc valamennyi kerületében színes kultúrműsort rendeznek, A népkerti szabadtéri sainpadon az SZMT, a Hősökjterén az MSZT és a postás szakszervezet;, a Szabadság-téren az SZMT, a személypályaudvar elöttj téren a MÁV szakszervezeti bízott, ság rendez kultúrműsort utcabállal egybekötve. Egésznapos kuJtúrmúsor 3e«z a Vasgyárban, Perecesen, a Sztálin-űtá bérházaknál, Diósgyőr-Ta.. polcán, Hámorban, őmassén, Lilla, füreden, Márta - bányán, Hejőcsabán, Görömbölyön és Miskolc-Tapolcán. Május 3-án este 7 órakor az SEMT-ben irodalmi estet rendeznek, ahoí feEépmek a Déryné-színház mii. vészei te. IvnSEöKöVESD dolgozói te színes, bensőséges ünnepséget tartanak má. jus 1-én. A délelőtt 10 órakor kendő, dő felvonuláson díszes népviseletben vesznek részt a dolgozók. Külön cso­portot alkotnak majd azok a fiata­lok, akik május 17-Ai fognak először szavazni. Délután itt is kultúrműsor és utcabál lesz. Május 2-án Irodalmi estet rendeznek, könyvkiállitással egybekötve. SATORAJLTAUJHELYEN április 31-én délután úttörők és rigmusbrl- gádok keresik fel az üzemiekben a termelésben élenjáró dolgozókat hogy köszöatsék őket május 1-e tisz, teleiére.. A dohánygyár, a posta, a bútorgyár és 3 KTSZ kübli-csoport. ja minden nap próbát tart, hogy mü. soruk színvonalas legyen. Díszítik a lakóházakat, üzemeket, iskolákat. Készül a kiállítás, amely Sátoralja. úihely történetét mutatja be. — Ugyancsak kiállítást rendeznek az ütemekben, ahol az illető szakma mintadarabjait mutatják be. A sátoraljaújhelyi dolgozókat má. jus 1-én reggel a dohánygyár, a ven. déglátóipari vállalat és az MS'ZT ze­nekara köszönti. Délelőtt a Rákosi, kertben gyülekeznek, ahonnan zárt sorokban vonulnak fel a sportpályán megrendezendő ünnepi nagygyűlésre. Délután változatos sport, és kultúr­műsor szórakoztatja a dolgozókat, este 3 járási kultúrötthonban rendez, nek műsorral egybekötött táncmulat­ságot. ABAU.JSZÁNTÓ dolgozói is nagy lelkesedéssel készülnek május l_re. A kora, reggeli órákban lovaslegények köszöntik a község lakóit. Délelőtt felvonulás és ünnepi nagygyűlés lesz. Délután kultúrműsor szórakoztatja a dolgozókat. A hangoshiradó dallal köszönti a beadásban és a mezőgaz­dasági munkában élenjárókat. A régi kolónia földbesüppedt házától a galyatetoi, csehszlovákiai üdülőkig 25 evvsl ezelőtt a régi kolónia csak­nem földbesiippedt házainak egyikéből vékonydongájú sápadt ifjú indult útnak az apjától örökölt kis karmával- Az ajtó­ból anyja — korán megtört asszony — intett utána féltő szeretettel: __ Vigyázz magadra, fiam! Az özregyasszony támasza, fiatal fia elindult kény érkereső útjára. HuUk Sán­dorból gyárimunkás lett. Először a vas­gyárba karült, majd kőműves, önröcsar- noki és térüzemi munkás vált, ahol ép­pen sikerült munkát kapnia. Kegyetlenül nehéz évek következtek, az emlékezetes nagy gazdasági válság evei. A régi kolónia apró házában is örökös rettegésben élt ezekben az évek­ben az özvegy asszony amiatt, hogy ke' nyer kereső fiát mikor lesük ki a gyár­ból. A legkeservesebb éveket végül is sikerült átvészelniök, utána a martin- acélműben a pódiumra került dolgozni. Hűlik Sándor. 13 évet dolgozott itt, de olvasztár mégsem lett belőle a Rima urainak idején, A (etszsbcduiással megváltozott Hű­lik Sándor élete is. Olvasztár lett belőle, még pedig élmunkás, maii a sztahano­vista kitüntetést kétszer is megszerezte. A régi kolónia sötét, csepp lakásából modem, egészséges lakásba költözött­Leánya firjhezment, fia hengeresstergi' lyos. A felszabadulás utáni években vette észre először, hogy édesanyján kívül más is törődik életével, egészségével: jó mun­kája elismeréseként üdült Galyatetőn, Csehszlovákiában és Mátraházijn, Meg­becsülés és szeretet veszi körül, érzi, ta­pasztalja, mit. jelent az, hogy nálunk ár­munka becsület és dicsőség dolga. A felszabadulási héten Hűlik elvtárs brigádja 127 százalékos átlagleljesitményt ért el, kemencéjük pedig — a IX. számú- — első lett a kemencék versenyében. Kern egyszer lehetett látni Hűlik elvtársat a kemencénél olyankor is, amikor nem az ő brigádja volt munkában. Tanította a fiatalolcat, nevelte az új olvasztárokat, át­adta nekik sok értékes tapasztalatát, buzdította, hogy alkalmazzák következete­sen a szovjet martinászok nagyszerű mód­szereit. Hun* etytars a május 17-i választás tiszteletére vállalta, hogy tervét 5 száza­lékkal túlteljesíti, tovább javítja a három műszak közötti, együttműködést, tömbe tanítja munkátólsait. Hűlik elvtárs élete — a. magyar mun­kás útja a múlt sötétjéből a napfényes jelenbe és a még boldogabb jövőbe­* r. a. KÉT GYERMEKKOR !Mnmiimiiiiimiiiniiiiiiinu!iiiii!imimii|iiiiii(iiiiiiiiiiiimiinmiiiii!!iiiiiiiiimiiiiiiu!iiii!jimiiiiiiiimmniiw nyoleéves Anna lányom, úttörő- avatása. Napokkal előtte bóldog izgalommal készült a nagy napra. As avatás reggelén korábban Izeit, ruháját, cipőjét rendezgette, sürgette a reggelit. Kistestvérkéi tőlük szokatlan csendben fi­gyelték a nagy készülődést. Végre elérkezett, az in­dulás Perce. Úttörő nyakkendőjét szépen összehajtva táskájába telle. Még nem jogos a viselése. majd a fo­gadalomtétel után. Kikisértem az ajtóig, néztem, amint lemegy a lépcsőn. Mikor visszamentem a la­kásba, megálltam az ablaknál. Elgondolkoztam. 19?0 Januárjában"™! fcCTn.én'' hideg volt. Nami­------------------------------- anyám jól átkötötte raj­tam fekete húrászkendöjét, lábamra adta óriás fatal- pu cipőmet, alig bírtam benne járni. Mégis menni kellett, mert segélyosztást hirdetett valami „méltó. ságos úr“, a nevét akkor sem tudtam. Sorbanálltunh a hideg utcán. Pár órás várakozás után végre a „mél- tóságos úr“ elé bocsátottak minket. Amint beléptünk, a nagy szoba végén asztal mel­lett ült a „méltóságos úr“. Azonnal megálljt paran­csolt. Könnyű azt mondami. Az én facipöim nem értet­ték a parancsot, s úgy csúszkáltak velem a tükörfé­nyes parketten, hogy biztos orra bukom, ha nagy­anyám meg nem állít. — Nyughass már, kisfiam — csitított. A méltóságos úr dühös fintort vágva rikácsolt: — Mit akarnak? Segély nincs. Maga még fiatal, tn.em.jcn dolgozni. Szegény nagymama 66 éves volt. — Na, miért nem mennek már? —• türelmetlen­kedett dühösen. Nagyanyám hétrét görnyedve kifelé indult. Nem .értettem., miért mondja Icezctcsók-olom és miért haj­long, mikor nem is kaptunk semmit. Később megér­tettem. i PliirelaVáS I töltöttem, gyermekkorom 30 ' . ' ' esztendejét. Minden tornásszál fel­jött a talajvíz. Számoltunk vele minden évben, hogy jön a „kellemetlen vendég“, „akinek“ látogatásán túl kell esni. Néha bokáig ért a viz. Amikor visszahúzó­dott, az volt a boldogság. Le lehefett kelni az ágyról, kimehettünk a szabad levegőre. Az sem volt valami nagy ajándék, mert a csatornázatlan külvárosban a szennyvizet, az utcai árokba öntötték és orrfacsaró bűzt árasztott. De mégis utca volt. Olyanok voltunk, mint a penészvirágok. Nyolc éves koromban, a. második elemi elvégzése után önálló „kefe, ecset és meszelő ügynökségem“ volt. Ezt úgy kell érteni, hogy az utcánkban lévő ke* fekötő műhely tulajdonosa hasonlókorú fia és én két gyékényszatyor „árut“ koptunk Egész nap jártuk a várost, a kisebb üzleteket. Kefét, meszelöt, ecsetet árultunk. Volt olyan nap, hogy kát-háromezar ko- rónát kereßtem.. Nqgy pénz volt — l kiló kenyeret adtak érte. A föm.egbizott én lettem., mert. az én sza.tyorom mindig üresebb, volt, mint Jancsié és min* r a minap volt dig Pontosan elszámoltam a pénzzel. így ment ez őszig, aztán jött az iskola. Jött a másik nyár — má- sik munka. Kellett a télirevaló. Ha nem dolgozunk, nyáron, nem eszünk télen —- így oktatott anyám, nagyanyám, akik „úri házakhoz“ jártak movni, taka­rítani. A mester váltig biztatott, hogy kitanít a kefe- kötés mesterségére, de én nem érestem semmi kedvet a szakmához — mór nagyobb fiú voltam, úgy emlékszem 10 éves — c Danner-féle füszemagykereskedés kifutónak alkalma­zott, Akkoriban nagy divat volt ,,ébredő magyarnak“ lenni. Emlékszem még a színes falragaszokra is. ame­lyek sujtásos ruhás, darulollas alakokat ábrázoltak. A képek alján az állt: „Ébredj Árpád fia.!“ Dannemé is ébredő magyar lett. Olyannyira, hogy még az üzletben is sujtásos diszmagyarf, viselt. De értett ő mások ébresztéséhez is. Ha az ember­telenül nehéz csomagot nem kaptam elég gyorsan vállra, nem vittem azonnal a nagyságák után. egy­két pofonnal segítette elő ébresztésemet. így nőttek az ellenforradalom mocsarában a magyar dolgo­zók gyermekei, az egyik napról a másikra való tengő- dés, a lestet-lelket felőrlő nehéz munka és a sűrűn elcsattanó pofonok között. Gyűlöltek bennünket az urak, mi még inkább őket. Apáink, akik túlélték a háborút, majd az ellenforradalom dühödt terrorját, megbélyegzettek voltak — munkások. Nem értettük akkor, miért zárták magukra az ajtót, ha hárman- négyen beszélgetésre gyűltek össze. Jobb életről, munkáról és keresetről álmodoztak. Erről beszélni a Horthy Magyarországon főbenjáró bűn volt. nem akarták az urak a dol­gozók gyermekeinek fejlődé­sét, bizonyítja: négy-hat elemi után eltanácsolták a fiatalokat a továbbtanulástól, megnehezít ették, felté­telekhez kötötték iskoláztatásukat. — Tanuljon valami jó szakmát — volt a megszo. kotf válasz. A kicsinyek, míg szüleik egész map a be­tevő falat után jártak, .nyáron az árokparton, télen a szoba padlóján (vagy inkább földjén) nevelkedtek. Óvoda kevés volt és oda sem vettek, fel mindenkit. Mindez úgy tűnik az évek távlatában, mint rossz álom. Micsoda sötét gonoszság az. amely a kis em­bervirágokat pusztulásra tudja ítélni azért, hogy a maga bőrét mentse. í GonrioMniilf 1 mirfderre! Íny tudjuk igazán fél- ....................I mérni, micsoda világosság, aho­vá a szovjet hősök felszabadító harca nyomán a párt vezet bennünket Bőven árad a szabadság éltető ara­nyos fénye. Nőnek, erősödnek as emberpalánták. A ragyogó napközi otthontól a legmagasabb képesítést adó egyetemig mindenütt munkások, dolgozó parasz­tok, fiai, leányai. Tanulnak. Olyan mohón, mintha az átkot mnlt minden elnyomott tvddsvdzya egyszerre ébredt volna fel bennük. SÁRKÖZI SÁNDOR I Mony mennyire j Velem euvütt Egyik nyáron Galambos Eszter pulnoki bányászfiahal örömmel, büszkén készül első szavazására A putnoki fiatalok sorában a 18 évesek is le’kesen készülnek a nagy napra, amikor elsőidben járulnak az urnák ele, hogy a Népfrontra adott szavazatukkal js kifejezzek kö- szönetüket és hálájukat az ifjúság megváltozott boldog életéért. Járásunk népnevelői felkeresik a fiatotokat, elbeszélgetnek ve’ük ar­ról, mit éreznek az első szavazás előtt, hogyan készülnek a választás­ra. Emlékeztetik őket a múltra, ame­lyet gyermekkorukból és szütoik el­beszéléseiből jól ismernek a putnoki fiatalok is. Azután ismertetik a Függetlenségi Népfront vá’asztási felhívását, még jobb munkára lelke­sítik őket. Galambos Eszter, a putnoki bánya do’gozója is először fog most sza­vazni, Ezeket mondta: — Édesapám a mu'tbau ura sági cseléd volt. Keserves életet élt. Saj­nos, nem érhette meg a felszabadu­lást. Horthy gazemberei elhurcolták, úgy megkínozták, hogy többé nem jött vissza. — Hatan maradtunk árván. Édes. anyám siralmas körülmények között nevelt fel bennünket. Látástól vakuj lásig dolgozott, mégis nyomorogtunk A Szovjet Hadsereg hozta d ne­künk is a szabadságot. Rákosi elv« társ vezetésével boldoggá lett élez tünk Mi, nó'k, egyenjogúak lettünk a férfiakkal, olyan pályát választ, hatunk, amelyre a legnagyobb haj« landéságot érezzük. Nagyon örülök, hogy 18 éves lé-a temre Szavazhatok. Boldogság, hogy a Népfrontra szavazhatok, a dólgo. sók soraiból megválasztott képvij selőjelöltekro. Tudom, hogy az onto* datos dolgozók nemcsak szavagócé« dulával, nemcsak május 17.én sza­vaznak, hanem már most is, roégpe. dig a választási békeverseny hőstet­teivel. A választás tiszteletére én is jobb munkára tettem fogadalmat. Mint DISZ tag fegyelmezettségem, mel, példamutatásommal igyekszem serkenteni munkatársaimat is, hogy több szenet termeljünk hazánknak. SZÉKBEN VÉSI LAJOS. Tel VJB4T ..Sä^kme^yai-oriSBäg“ szerkeszt őség" ének Mtefeoie. örőmm*! jelewtesn, hogy Feteőgagy község dolgozó paPaóztjai április 24_re befejezték s.z összes ka p-ásnövény votéeéit. A választási békeverseny ben még jobban, még harcosabban do! go. zunk tovább, hogy méitóképen ünnepelhessük május 17-ét, a választás nagy napját. KOVÁCS JANOS vb, elnök. Borsod és Szabolcs megye pároseersenye Borsod és Szabolcs megye hosz- szsbb idő óta párosversenyben van egymással. Ezévben mindkét megye súlyosan lemaradt a begyűjtési terv teljesítésével, a mezőgazdasági mun­kában is az utolsók között kullog, A begyűjtési minisztérium legutóbbi ór- tékóléso szerint megyénk az országos versenyben a 16. Szabolcs a 17. helyen á’L Tavaszi vetéstervét Borsod teljesí. tette jobban. Szabolcs megyében vi­szont nsgyobb területen alkalmazták az élenjáró szovjet agrótechnikai mód­szereket, különösen a kalászosok ke­resztsoros vetését. A szabolcsmegyoi gépállomások az egy-egy traktorra vo. natkozó normálhold előírást is jobban teljesítették, a nőket is nagyobb szám­ban vonták be a munkábá. A legújabb értékelés szerint Borsod sz első a párosversenyben, ez az első. ség azonban neon sokat ér, csupán annyit mond, hogy megyénk a mező­gazdasági feladatok megvalósításábau kevésbé rossz, mint versenytársa, A párosvorseny értékelése lelkesíts« arra megyénk dolgozó parasztjait, községi pártszervezeteinket, tanácsain^ kát, hogy sokkal lendületesebbé te« gyék a választási békeversenyt, meg« gyorsítsák 0 mezőgazdasági munkát* a legszélesebb körben alkalmazzák a kapások vetésénél a kiváló szovjet módszereket, napról-napra nagyobb ütemben fokozzák a begyűjtési ered« menyeket. Megyénk nem szégyoukezhetik to« vább az utolsók között az országos vorsenyben! Borsodnak az élenjárók között kell lennie! — ezzel a jelszóval, ennek szel’emében végzett munkával készüljön dolgozó parasztságunk mél-1 tó módon a május 17-i választásra. Hét falu Az Úi SZaki belépett az öltözőbe. Kovács ki" váncsion nézett fel. — Ma lép be? — kér­dezte barátságoson­— Ma — felelte az. — Nagyon örvendek ■— mondta Kovács és kezet nyújtott. — Kovács Sán­dor vagyok­— Szidó Péter­— Faluról jött? ~~ pedzette Kovács. — Onnan, — Jól tette, hogy fel­jött — vélte Kovács. f'.n is faluról jöttem an­nakidején. Nem élet az ottan. A város az város, a falu meg falu. Nincs ott semmi l A mi falunkban rendes ivóvíz sem volt. — Nono, — mondta az uf szaki. — A mi falunk­ban például artézi kút van, olyan a vize annak, hogy szinte jobb, mint a pesti... — Sárfészek! —- merült el az emlékeiben a régi szaki- — Egyszer, ősztájon megyek át szekéren a szomszéd faluba, hát nem beragad a földes úton a szekér kerékagyig? Szállók le, erre én is beragadok. Ha hiszi, ha nem, ki kel­lett lépnem a csizmahói. öten félnapig emelgettük a szekeret■- Még ma U izomlázat kapok, ha rá- gondolok... — A mi falunkból — mondta az új szaki — elsőrendű kövesül vezet ki. Passzió rajta menni, olyan sima> mint az asztal, enni. lehetne róla. Rent, a fainbrtn ú> msgniihéii m utcákat, milyen szépen rendbe vannak hozva-.. Kovácsot már kezdte bosszantani, hagy az új szaki így ellentmond neki: — Á, mit tudja maga- A maguké nem is igazi falu, mit tudja maga, mi­lyen egy olyan igazi, isten* hátamögölli falu... Azok a hosszú téli esték, a bü­dös petróleumlámpa mel­lett,-. Több a szaga, mint a fénye- Egyszer azt mondtam a felesegemnek: inkább üljünk a sötétben. Igaz, akkor még fiatal há­zasok voltunk.... — A mi falunkban — mondta az uj szaki és sugárzott az arca, mintha azt is villanylámpa világí­taná belülről — villany van!, — Maguknál lehet... De nálunk... Mit tudja maga! Meghal az ember az unalomtól... Nincs hová menni,,.. A város, az más/ Mozi, színház, minden — A mi falunkban mo­zi is van, színház is van- A Iculturosok játszanak, jön a Falusf inház... Nem tud nekem olyan új fil­met mondani, amit ne lát­tam volna. — Ugyan kérem! Mondtam én, hogy az nem falu, a maguké! A falu el van maradva! Tudja maga, mi os a sakk? — Hogyne tudnám. Az a játék, amit a kulturház- bon játszani szoktunk es- t én hint. Mesélek magának egy érdekeset. Valamelyik este a csoport tehenésze- ml iátszok{ igen. erős yt tékos, egyszer az eUetőlaP nászt is megverte, pedig az benne van a csapatban Szóval sakkot adott neki a jutóval. — Hagyjuk a sakkot —* adta fel Kovács szaki. —« Idefigyeljen: amikor a feleségem kisbabát várt, azt mondja egy este: Sán­dor, lúvd az orvost! Fel a szekérre, gyerünk! Tud­ja, mit mondok magú­nak? Mire megjöttem a városból az orvossal, már másfélnapos volt a Kati lányom... Most mezőgaz­dász a gépállomáson.. — A mi falunkban egészségház van! —1 mondta az új szaki. — Hagyjon már békét 0 maguk falujával! — jött méregbe Kovács szaki, .— Egyre csak a maga né- táját fújja: a mi falun/P ban... a mi falunkban Ki beszél a rnnguk falujá­ról? Én a magam falujá­ról beszéltem. Különben is gyanús nekem ez a ma­guk faluja, mondtam már, Biztos valamilyen város- féle az, husz-harmincezcr lakossal- . Hogy hívják azt a falut?! Szabó szaki megmondta a falu nevet. — Micsoda?- maradt tátva Kovács szaki szája. — Hiszen az aj én ftflumj Arról a faluról beszéltem! Onnan jöttem el tíz évvel ezelőtt — Én is arról a falurőt beszéltem mosolygott Szabó- —- De én ma jöt­tem onnan.... GERGZU tllKWS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom