Észak-Magyarország, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-22 / 69. szám

Vájárok, segédvájárok, fúrómesterek! Kuzdjeteka „Legmagasabb fejteljesítményért1 « ? Befejezte eiaő negyedévi tervét a diósgyőri tűxállótéglagyár A diósgyőri tűzállótéglagyár befejezte első ni gyedéves tervét. Az iizern dolgozói n munkafegyelem megszilárdításával es a verseny lendületének fokozásával sikere­sen küzdöttek a terv teljesítéséért. A mü- sziki vezetők biztosították a téglasajtc.lók anyagellátását. Az előkészítőben Ivanics Gyula szállítómunkás 245 százalékkal, a kemencekihordásnái Tamai László DISZ" titkár 214 százalékos kiváló eredményével mutatott példát­Az üzem d ( ;ozói a selel tét az 1952. évi 3.56-ról 3.17 százalékra csökkentet­ték. A műszaki és fizikai dolgozók a fel- szabadulási héten újabb munkagyőzel­mekkel köszöntik hazánk felszabadulásá­nak 8. évfordulóját­ÓVÁRI ISTVÁN A borsodnádasdi Zsindely-brigád túlteljesítette április 4-i feiaján.ásat A borsodnAdasdi lemezgyár dolgo­zót hatalmas lendülettel indultak harcba a felszabadulási hét sike­réért. A hengerész-brigádok egyéni teljesítményeik fokozásával, a mű­szaki vezetőit egymással párosver­senyben harcoltak az első műszak jó eredményéért. A termelési küzde­lemből a hengermű került ki győzte­sen, 116.2 százalékos terv teljesítés­sel, amivel magasan túlszárnyalta a vállalást. A műszak legjobb hen gátija 135.2 százalékot ért cl. Az üzemnek versenyében a második hely­re került acélmű is, szép eredmény- nyel, 115 százalékkal végzett, míg a kikészítő dolgozói 114.5 százalékra fokozták termelésüket. A kikészítő üzemben Zsindely Má­tyás sztahanovista brigádja jó együttműködéssel 149 százalékos tervtcljesítóst ért eL A dolgozók több tonnával túlszárnyalták első negyedéves tervükön felül tett 120 gerész brigádja Magyar Barna bri- tonnás felajánlásukat. A tavaszi munka végzése éjién uszitolt Qngán Horváti! István volt csendőr Mézes Horváth Istvánt mindenki jól ismeri Ongán. Tudják, hogy mint volt csendőr odaadással szolgálta a fasiszta Horthy-rendszert, tudják, hogy a kleri­kális reakció ügynöke. Néhány nappal ezelőtt Mézes Horváth beállított a községi tanácselnökhöz s el­kezdte mézes-mázos szavakkal magyarázni, hegyhát baj van, mert : • árpa, ami mint állami minőségi vetőmag kerül kiosztásra, rosszabb, mint amit a dolgozó parasztok adnak helyette- Nem felel meg vetőmag­nak. A tanácselnök elment a terményrak­tárba s megnézte a vetőmagot. Ekkor ki' derült, hogy Mézes Horváth nem a minő­ségi vetőmagot vitte bemutatni a tanács­hoz. Az imperialisták ügynöke ezután sem vonta vissza hazudozásait, sőt a faluban széltében-hosszában hiresztelte, hogy a vetőmag rossz. Több dolgozó paraszt el­hitte az aljas ellenség állítását s nem akart vetőmagot cserélni. Ennek követ­keztéién Ongán lassúbb leu a vetés üteme. A becsületes dolgozó parasztok azonban nem sokáig tűrték a csendőr garázdálko­dását. Az „Uj barázda“ termelőcsópbrt dolgozóival az élen gyors ütemben hozzá­láttak a vetéshez s a termelőszövetkezeti csoport március 21-re az aprómagvakat is elvetette. A tanácsnak elsőrendű kötelessége, hogy a rémhírterjesztő fasiszta ellen ha­ladéktalanul megtegye a feljelentést, hogy a garázdálkodó elnyerje méltó büntetését. Ápoljuk legelőinket! Sürgősen hozzá kell kezdeni a legelő- ápoláshoz. Legelőinkről le kell vezetni a vizeket, tisztítani kell az árkokat, mert ennek eredményeként hamarabb sarjad a fű. A legsürgősebb tennivaló a víz le­vezetése, mert a víz kipusztítja az értékes fűfajtákat és helyébe savanyú, haszna­vehetetlen fű nő.' Gyakran előfordul, hogy ■-'a legelőn üvegdarabok, bádogdobozok ■ vannak, ezeket is össze kell szedni, mert ha az állat lenyeli igen könnyen elpusz­tul Régen szokás volt, a legelők tavaszi fogasolása. A szovjet agrotechnika azon­ban bebizonyította, hogy a fogasolás ká­ros. A felfagyott gyeptalajt amint azt ® talaj nedvesség! állapota megengedi, azonnal hengerezni kell többtagú nehéz, sima hengerrel. Igen fontos, hogy a ta­vaszi munkák gyors elvégzése mellett kellő gondot fordítsunk legelőink karban­tartására. A minisztertanács határozata az 1953. évi í'émgynjtő hónapról Ä minisztertanács a DISZ javaslatára elhatározta, hogy az elmúlt években meg­szervezett nagysikerű fémgyüjtő kampá­nyokhoz hasonlóan az idén is módot ad a fiataloknak az ócskavas és színesfém­hulladékok gyűjtésében való részvételre és ezért elrendeli, hogy április 1-től 30-ig az egész országban fémgyüjtő hónapot tartsanak. A fémgyűjtést minden üzemben, állami gazdaságban, gépállomáson, termelőszö­vetkezetben, lakóházban, városban és köz­ségben egyaránt meg kell szervezni. A fémgyüjtőhónap tartama alatt az összes üzemekben ,.gyártakarítást“ kell rendezni és a feltárt hulladékot a begyűjtő válla­latok rendelkezésére kell bocsátani. A házkezelőségek és házfelügyelők gondos­kodjanak a lakóházak közös helyiségeiben található hulladékok felkutatásáról és át­adásáról. Az üzemek és vállalatok igazgatói fele­lősek a gyűjtés jó megszervezéséért és a féntbeadás tervének teljesítéséért­A városi és községi tanácsok nyújtsa­nak támogatást a begyűjtő vállalatoknak és szövetkezeteknek. Segítsék elő a fém­gyüjtő hónap sikerét oly módon, hogy társadalmi úton bevonják a gyűjtésbe a lakosság széles rétegeit. A minisztertanács felkéri a szakszerve­zeteket, hogy az üzemi gyűjtés megszer­vezéséből tevékenyen vegyék ki a részü­ket. Egyben felkéri az MNDSZ-t, a Sza­badságharcos Szövetséget és a többi tö­megszervezetet, hogy a maga munkaterü­letén szintén segítse elő a gyűjtés sike­rét. illetve az előirányzat teljesítését és túlteljesítését. r A minisztertanács felhívja az ifjúmun­kásokat, ipari tanulókat, paraszt'iatslo- kat, a tanulóifjúságot és az úttörőket, hogy a gyűjtésben való részvételükkel já­ruljanak hozzá az 1953. évi népgazdasági Vásároljon női, féri’ és ttversneh tavasz; kabátokat, ruhákat a Miskolci Ruházati Bolt sza'1 üzletiben Nagy áruválaszték! Az első tavaszi nap A márciusi nap melegére szinte 1«* kívánkozik az emberről a kabát. Itt- ott badonkabátos' emberek láthatók az utcán Messziről megismerem a 64. nyászt... közel kétméteres alakján csak ágy feszül a gyönyörű sötétkék egyen­ruha. Vidáman, nagy léptekkel köze­ledik. Egy pajkos napsugár mellére vetődik, megáll egy pillanatra, meg. csillogtatja sztahdnovista jelvényét. Szemügyre veszem. Area nagy, szög­letes Kemény vonásait mintha szén­ből faragták volna. Acélos, mégis t'i- dámteJánUtü ember. Megáll n színház kirakata előtt. A képeke* nézi. Elmo­solyodik, amint egy-egy ismerős szí­nész arcot lát a képek között. Zsebé­be nyúl, levéltárcát vesz elő, amely­ből gondosan összehajtott színházbér­let kerül elő. Lopva odapillantok: „Móricz Zsig­mondi bérlet’’ — olvasom. A levél­tárca visszakerül a zsebbe. A bányász az adóhoz lép. Határozott szándék­kal jön. de a bizonyság kedvéért mégis, elolvassa- „Bérletpénztár dél­előtt 10-töl 1-ig, délután 5-től 8-ig”. Belép az irodába. • Elgondolkoztam... 1Visszanéztem a múltba...! Megjelent előttem a akkori bányász fáradt, elcsigá­zott arca aki ha el is jutott a színházba, leOfellebb csak a karzatra kerüli. Ma ott ül az első sorban. SztaMnorista, megbecsült ember, bol. dog családapa, n munka hőse. A múlt sötét felhője eltűnt, s sza­badon süt a jó meleg márciusi nap­sugár. SÁRKÖZI SÄKDÖR­Országos Mic'uriiMiapokat tartottak Fárisban A .J'Humanité“ hírt ad arról, hogy a haladószellemü francia biológusok Párizs­ban országos Micsurin-napokat tartottak. A Micsurin-napok alatt többszáz párizsi és vidéki haladószellemű agronómus és biológus megvitatta a Liszenko által to­vábbfejlesztett micsurini biológia egyes kérdéseit. A micsurini napok sikere tanúskodik a francia népnek a micsurini biológia iránti növekvő érdeklődéséről. SZTÁLINÉRT, GOTTWDLDERT, A BÉKÉÉRT! 1953 március 14-én délután egy érakor elcsendesedett a csehszlovákiai samicliovi „Tat. ra“_gyár gépelnek állandó zú­gása. Elnémultak az eszter­gapadok, a marógépek, ' a pré_ sek és a fúrók. Egyedül maradtak a gyahipadok. Azok, akiit mozgat­ták őket, a kenyérért és békéért dolgoztak rajtuk, néma sorokban, lassan haladtak a folyosókon és műhelyeken, csarnokokon és udva. rokon keresztül oda, ahová a szí­vük vezette őket. Mentek, hogy meghajoljanak a köztársaság első munkása, elv-társuk, barátjuk em­léke előtt. A gyászgyűlóseket a nagy gyár különböző részein tartják, de mind­nyájan érzik, hogy közel vannak egymáshoz, összeköti őket a nagy fájdalom. Sima elvtárs, a „Tatra“-gyár legjobb dolgozója, a .Kiváló mun. káért“ kitüntetés tulajdonosa az üzemfenntartók gyászgyűlésén be­szél. Az elvtársak elé akar lépni, de egyszerre érzi, hogy nem tud szólni, torka összeszorult, szeme eíködösödött. Tichy elvtársait küldi maga helyett. A munkások némán várakoz­nak. Tichy tudja, hogy most hangosan kell kimondania a lesújtó hírt: „Meghalt Gottwald elvtárs!“ — A munkások lehajtják fejüket, meggömyednek. A mély csendben csak az asszonyok zokogása hal. latszik. Most már Tichy sem be­szél. Amikor a munkások .‘elcme- llk fejüket, úgy érzi, várják to_ vábbi szavait. Valamit mondania kell vigasztalásul, hogy erőt ad­jon a további harchoz! Es Tichy elvtárs forró szavakkal beszél Sztálin és Gottwald örökéről. „Még jobban kell dolgoznunk a szocializmusért és a békéért, min­dent oda kell adnunk Gottwald ügyének győzelméért. Most pedig, elvtársak, menjünk dolgozni.“ Szótlanul oszlik szét a csoport. Kcresztülmennek a folyosókon és műhelyeken, csarnokokon és udva­rokon, mindenki visszamegy a hé. lyére. A műhelyekben egymásután indul meg a munka. Né,hány perc múlva már ismét a munka dalát zengi a gyár. Többet és jobbat, Sztálinért, Gottvvaldért, a békéért! A z asztalosok is visszatérnek a gyászgyűlésről. Visszatér nek a műhelybe, melynek falát Gottwald elvtárs hatalmas képe díszíti. Visszatérnek azokra a he­lyekre, ahol Gottwald elvtársi ve­lük töltötte 50. születésnapját. Ak_ kor meghívták és Gottwald eljött: az asztalos eljött az asztalosok kő. zé. Olyan lelkesedéssel és szeretettel fogadták, mint még soha senkit. Gottwald elvtárs mondta is akkor, hogy sok mindent megélt már,, de a „Tatra“.gyár dolgozóinak szere­tető szíve mélyéig meghatotta. „Nemcsak azért érzem magam az enyéim közt, mert munkások közt vagyok, hanem érzem a fa illatát, látom a gyalupadokat, fűrészeket és ez a fiatalságomra emlékeztét.“ A „Tatra“-gyár asztalosai és valamennyi dolgozója mérheteüe_ nül büszke volt Gottwald szavaira. Mindeu szavából érezték, nogy Gottwald elvtárs egész szivével és leikével az övék. T ida Peskova hegesztőnő is 1J visszatért munkahelyére. Gondolkozik, emlékezik. Három­szor volt Gottwald elvtársnál, Is­meri Gottwald útmutatását, hÓET bármi történik, a legfontosabb mindig a munkásosztály egysége, a párt egysége. Ebben a szellem, ben beszélt Peskova elvtársnő a gyászgyűlés résztvevőihez. Szeme kisirt volt, de hangja erős. Az ént. berek szaval nyomán felemelték fejüket, hif és határozottság csil­lant meg szemükben. „Még szorosabban kell tömörül­nünk ezekben a nehéz percekben pártunk Köz.nontl Bizottsága köré, egységes, harcos frontot kell al_ kötnünk. Nem szobád megenged­nünk. hogy bárki kihasználja nagy gyászunkat.“ A „Tatra“-gyár dolgozói ébe. ren őrködnek. Szívükben ott ég nz elhatározás: Sztálin elvtárs, Gottwald elvtárs harcát harcoljál? tovább. Különvonat indul Miskolcról Budapestre az országos úliló-kiáliítasrd A SZOT és az Orszáp-os Találmá­nyi Hivatal rendezésében március 28-án nyílik meg Budapesten a III. országos újító-kiállítás. A dolgozók kívánságára március 29-én reggel 6 óra 30 perckor különvonat indul Budapestre, amely előreláthatólag 18 óra 40 perckor indul vissza. A kü­lönvonat utasai számára a kiállítás megtekintésén kívül különböző ki­rándulásokat rendeznek Budapesten. Útiköltség 51 forint- Részletes fel­világosítást a diósgyőrvasgyári kul- turosztály és az IBUSZ ad. Már moat héssülíunh fel a ftilósásra terv sikeres megvalósításához és ezen ke­resztül a szocializmus építésének sikeré* hez, a béke és hazánk szabadságának megvédéséhez. (MTI) ...............................ni..........................................immimii............................................................................................................. Még mindig átteleltetési nehézségek mutatkoznak azoknál a termelőszövetke­zeteknél, amelyek silózási tervüket nem teljesítették, vagy nem előirás szerint sílóztak, mint például a miskolci „Tán­csics", a taktaharkányi „Alkotmány“, vagy a ládpetri „Szabad föld“ termelőszö­vetkezet. Azoknak a termelőszövetkezetek­nek azonban, amelyek jól teljesítették silótervüket, nincsen gondjuk js még a tehenek átlagos tejhozama is nő, mint a sárospataki „Dózsa“ termelőszövetkezet­ben. Áz elmúlt aszályos esztendő’ világosait megmutatta, hogy milyen bajoktól szaba­dulnak meg a gazdák, ha silóznak. Me­gyénk termelőszövetkezetei már most ké- szüljenek fel az ezévi silózásra, vessenek akár fő, akár másodnövényként silózható takarmányt. Idejében tisztítsák ki a siló* gödröket és április, május és június hó­napokban azt a takarmánykeveréket, amit nem etetnek fel zölden (sás, fű, zsenge nád) silózzák be. Már most készüljenek az esetleges aszály idejére, hogy a nyári hónapokban ne kelljen Szénát etetni az állatokkal. Nem IS Oiyan regen kalapolni, alázatoskodni kellett a szegény embernek, ha nem akarta, hogy éhenpusztuljon. Élni pedig mindenki szeretett, még ha szegény is volt. Bízott, reménykedett, hogy talán jobbrafordul a sorsa. Hajlongami kellett a zsírosgazda előtt. Ezt követelte akkor az elet, a sok rongyos gye­rek, meg a feleség, aki tündérmesével altatta el az éhes kicsinyeket, mert vacsorát, de még kenyeret se mindig adhatott nekik. Nőttek, cseperedtek a sápadt gyermekek, míg a tüdővész, vagy ezernyi más betegség véget nem vetett szenvedésüknek. így éltek, fonnyadtak össze a nélkülözés súlya alatt a felnőttek is az embertelen munkában, vagy a mun­kanélküliségben. Az urak és a falu basái, a kulákok mint a rab­szolgát adták-vették a szegényparasztot. Szerencséje volt, ha valahová cselédnek elszegődhetett. A sorsa ugyan nem fordult jobbra, de egy ideig legalább keresetre tett szert. Mi volt ez a kereset? — kis búza, kevés krumpli, ami egy embernek sem volt elég teljes esztendőre. Grófoké, papoké, kulákoké és csendőröké volt a falu, város egyaránt. Mit tehetett a védtelen, nincs­telen paraszt? Tűrt és szenvedett. Az öntudatosabbak, lakik nem tűrték az emberi megaláztatást, egyhamar börtönrácsok mögül szemlélhették a gyalázatos világot. Az „isten földi helytartói“, akik tejben-vajban füröd- tek, türelmességre, keresztény alázatra tanították a népet. A földi szenvedésért égi paradicsomot ígértek a szegénynek. A kisparaszti birtokok, vityillók ezreit verték dobra. A falu „első gazdái“, a kulákok ilyenkor vagyonosodtak a legjobban, felvásárolták az elárvere­zett földeket. Ezek az aljas ragadozók zsarolták a kisparasztokat, szívták kövérre magukat a dolgozók vérén. Sahin János ezek közé a ragadozók közé tartozott Putnokon. Ó volt 3 kornyék leghirhedtebb kupece. Gyak­ran valóságos csordát hajtott a vásárra. Senki nem tudta Putnokon, hány tehene van, mert állandóan cse­rélgette őket. különösen, ha jó üzlet kínálkozott. Mint a község rettegett basája, tagja lett a községi kép­viselőtestületnek, hogy még nagyobb legyen a vagyona, a tekintélye — amire különösen nagy gondot fordított — kulákleányt vett feleségül, aki éppen olyan szív­telen, fukarlelkü volt, mint ő maga. Apja már gyerekkorában úgy tanította: „Csak a pénz, csak a vagyon, éides fiam. Erre törekedj az életben." ^ Icujpcc Meg is fogadta Sahin az apai tanácsot. Minden­kor és mindenben csak a pénzt, a gazdagodást ke­reste. A fukarságban s az embertelenségben még apján is túltett. Kutyáját jobban becsülte, mint cse­lédeit, akik éheztek, rongyosan jártak. Sokat tud erről beszélni Pásztor József, aki egykor cselédként szolgálta a telhetetlen pénzeszsákot. A 60 éves Forgó néni sem felejti el azt az időt, amikor maradékételért járt el dolgozni a kulák gazdaságába. Sahinné 3—4 idősebb asszonyt is dolgoztatott, mosónőt tartott- A kulákasszony éppen olyan durván, gorombán bánt a cselédekkel, mint a férje. Dü maga Sahim kulák is felfuvaikodott, gőgös ember volt. Kocsmába nem járt, otthon iszogatta a saját borát. E tekintetben elmaradt az apja mögött, aki mestere volt az ivásnak, a tivornyáknak. Pincéjé­ben gyakran csaptak nagy mulatozásokat. A vénség asszonyokat, leányokat csalogatott a pincébe, sok család boldogságát feldúlta. Ugyanilyen elvetemült módon tette tönkre a fia is a szegényparasztok életét­Emlékeznek még sokan arra Putnokon, hogy ami­kor az 1930-as években a világgazdasági válság idején másfélmillió koldus magyar vándorolt külföldre, Sahin János egyre rohamosabban gazdagodott­Mikor a kisparasztok ezrei napok alatt koldusokká váltak, az elvetemült Sahin akkor kezdte meg teljes erővel a harácsolást. Rövid idő alatt 5 hold erdőt ragasztott 30 hold földje mellé, szép nagy háza mellé újakat vásárolt. A siker tovább ösztönözte a kapzsi kulákot. Kupeckedései, csalásai újabb földeket hoz­tak. Sahinnak azonban ez sem volt elég. Minél jobban szegényedett a nép, annál jobban szélesedett a Saliin- birtok, szaporodtak marhái. A háború zűrzavarát is ravaszul kihasználta. Már-már álmokat szőtt arról, hogy még nagyobbarányú vállalkozásokba kezd, amikor számítását a történelem áthúzta. A legyőzhetetlennek vélt fasiszta hordát a hős szovjet hadsereg eltaposta. A világ egyszeriben megváltozott. Sahin kulák azonban csak mondogatta: „Nem marad ez fgy, nem maradhat meg ez a demokrácia.“ Sehogy sem tetszett neki, hogy földet kaptak a nincstelenek. Érezte ugyan, hogy szűkülnek „a lehetőségek“, de azért nem változott- Kutyából nem leas szalonna, Sahin kulákból sem becsületes ember. 1947-ben még 14 tehene bőgött az istállóban, néha még több is. Ahogy szépült az egykori nincstelenek élete, Sahin kulák lassan összehúzta magát. A körmeit azonban a marásra, a kirohanásra mindig készen tar­totta. Szerény, egyszerű embernek akart most látszani, A putnokiak azonban eléggé megismerték Bármilyen rongyos ruhában jár, nem tudja őket megtéveszteni. Tudták már, hogy a szerénység álarca alatt ragadozó vadállat rejtőzik s még elvetemülteid), elszántaid) letta Arra törekedett, hogy beférkőzzék a dolgozó parasztok bizalmába. Mézes-mázos szavakkal akarta megtévesz­teni őket. Be akart furakodni a termelőszövetkezetbe. Még beadási kötelezettségét is teljesítette. Ezzel sem tévesztette meg a putnokiakat. De nem azért kulák Sahin János, hogy tétlenül nézze a putnokiak új életet formáló sürgés-forgását- Uj módszerhez folyamodott- Elhatározta, hogy ahol csak lehet, árt a dolgozó nép­nek. Múlt év végén éjszaka villanydarálót szerelt fel lakásában, nagymennyiségű búzát megőrölt, a lisztet sertéseivel etette meg. Örült, hogy kárt okozhatott. A putnokiak felfigyeltek a daráló zúgására, tetten- érték az aljas kártevőt. Öthónapi börtön és a daráló elkobzása tett pontot Sahin kulák pályafutására. A kupeC mos’ börtönben ül. Putnok becsü­letes dolgezói tovább építik a szocializmust, -védik a békét és munkahőstettekkel bizonyítják be nap mint nap lángoló hazaszeretetüket- Ökölbeszorult kéz­zel beszélnek i hirhedt kupecről, mindannyiok gyűlö­letes ellenségéről. Sahihné még ma is éppen olyan kihívó, fölényes, mint amikor még cselédek lesték a pillantását. ­A napokban arcátlanul felszólitctta a községi taná­csot, hozassa haza a férjét, mert nincs, aki meg­művelje a földet. Neki nin-s ereje. A kulákasszony, akinek még ma is 13 hold földje, 2 tehene, 2 üszője és 2 lova van — természetesen megfelelő választ kapott. Putnokon az egykori cselédek ma éber figyelem­mel kísérik a gyalázatos ellenség mesterkedését — nem akarják, hogy ismét Sahin legyen a faluban az úr és ők újra rabszolgák, nincstelen parasztok Tele van most a putnoki határ szántóvető embepek- kel. Gyermek és felnőtt mind a földeken van, mintha testével is védeni akarná a földet, a Sahinnk ellen. A történelem rostája egy pillanatra sem áll meg. Ezetl a rostán fennakad minden szemét — fenn­akad, mint Sahin János klipre is. Gépkezelők, szállítók, karbantartók! Ke legyen egyetlen perc kiesés sem csillehiány vagy üzemzavar miatt •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom