Észak-Magyarország, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-15 / 63. szám
lass, «Arete* IS. ÉSZAKMAGYARORSZ.LG • s Sztálin ©Ívtárs hűséges harcostársai utolsó útjára kísérik a nagy halót, tat. Elöl Malenkov, Molotov, Biilganyln, Kaganovic« és Svernyík elvtár. sak, jobbra Borija elvtárs. Díszőrségen Rákosi elvtárs a nagy Sztálin ravatalánál. «mumitimiMiiiuniiiimimiiniiiiiNiniiiimNnmmiimmimiiniminiiiiminiimniHiiMiMMinimimiiinHMmiMiiiwiiHimiMininimiiniiiMijiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimumimimiiiiiiiiiiniiiimiiH — BORSODI GYULA A NAGY MENETBEN... Ballagunk néma döbbenettel, — mily szörnyű ez a némaság! A hír szivünkben útra s újra megforgatja hideg vasát ■,. Ai Avas komor fátylat öltött, a tavasz fénye megrekedt, — Körül fekete zászlók lengnek s főnnek, főnnek az emberek • .. A gyárkémények, mint a fáklyák gyászunkat írták föl az égre, — A sor csak árad, egyre árad, nincsen eleje, nincsen rége... Sávúnk riadtan zakatolja: ,ys halál orvul lepte meg •.— — A büszke, széles Sztálin úton egyre csak árad a sereg... V. ______________________ — De van-e halál, amely legyőzze, lerontsa amit keze alkotott...? A fénye terjed, mint a napnak, s mellette a halál halott ■. — Remeg az úttest: — hányt szemekkel állnak a házak sorfalat, Körül fekete zászlók lengnek s alattuk némán megy a had ■ .. — Megy a sereg! Akár a délkörök ügy fogja át a földgolyót s lehajtja fejét Öelöltc, ki minden népnek atyja volt! Megy a sereg, növeksák, árad, — — ő edzette meg ezt a sereget, — Milliók szíve dobogja: Él ö, — amíg a földön élnek emberek! J Anna Karavajtvo: A SZTÁLINI TERVEK FÉNYE Minden értésünket, gondolatunkat mély gyász tölti be, bánat cs fájdalom tépi lelkünket, de reménytelenség, csüggedés nem vesz rajtunk erőt. Az űj világ halhatatlan építője fegyverezte fe! nagy pártunkat és az egész szovjet népet a kommunizmus építésének olyan nagyszerű és ragyo. gő programjával, hogy a jövő a sztálini tervek, a sztálini elgondolások ragyogó, tündöklő fényében áll előttünk. Valóra váltjuk mindazt, amire ff tanított bennünket. A sztálini útmutatá sokat átadjuk a fiatal nemzedéknek. Mind szebben zöldéinek a fiatal er. dók; uj csatornák és tengerek szelik át hazánk földjét, életet viszünk a sivatagokba, új gyárakat, iskolákat, városokat építünk — és hazánk belátha tatlan föMje a példátlan bőség országává válik. Ne örüljenek ellenségeink, ne számítsanak arra, hogy a kommunizmus építése akár egy percre is megáll, líirősen fogjuk egymás kezét, megbonthat?, tíau egységben tömörülünk édesanyánk — T.en in—Sztálin pártja és a mi szovjet kormányunk köré. Mi, szovjet írók, szívünket és agyunkat, az alkotó szó minden szenvedélyét. minden törekvésünket neked szenteljük drága pártunk, tündöklő hős hazánk! MINDEN SZOVJET EMBER, világszerte minden kommunista és minden becsületes, békeszerető dolgozó úgy érezte: vezérét, tanítómesterét, nevelőjét, barátját, édesatyját vesztette el. Ezt ém a magyar író — az idősebb testvérrel, a szovjet íróval együtt, s így érez e napokban minden nép haladó, becsületes írója. A lángeszű Sztálin eszmékben fe tapasztalatokban gazdag élete kincseiből sokat és szeretettel osztott az irodalomnak, az Íróknak is- Ihletője és nevelője az irodalomnak, tanítómestere és munkatársa az íróknak. író veit maga is. Lenyűgözően hatalmas tevékenységének jó része írói munka, s tol! munkaszerezámával — és nagyszerűen forgatott fegyverével —- készült alkotás. Sztálin, a nagy író, úgy jár az írók előtt, — egy XVI. századból származó más vonatkozású magyar irodalomtörténeti megállapítás szavaival «óivá — „mint az sas az több apró madarak előtt“. Sokat fe szíveseit olvasott, ismerte, méretté az orosz és más népek klasszikusait. kortársai közűi a becsületes, a pépükkel tűzön-vízen át együttmenetelő írók műveit- Tudta, hogy irodalmi műveltség nélkül csonka az emberi élet, tudta, hogy a jó irodalom segit az oktatásban, lendületet ad a termelő munkának, a belső bitangok elleni és a honvédő harc katonáit megedzi, az új élet új típusú emberen, a munka, a hétköznapok hőseit formálja ki a dolgozókbólNem volt még rajta — és tanítómesterein, Marxon, Engelsen, Leninen kívül társadalomtudós, politikai vezető, államférfi, aki oly nagyra értékelte volna az irodalom nevelő szerepét, aki azzal adott volna becsületet az írói munkának, hegy sokat bízott rá. Azt kívánta az íróktól, hogy az eszmei-művészi munka erejével és hatásával segítsék a pártot, az államot, a szocialista embernek, a kommunista jellemnek, az igaz haza- fiságnak kialakításában, az emberiség igaz történelmének megvalósításában, a szocialista, a kommunista társadalom építésében. ELKÉPZELHETŐ-E megüsmlőbb meghatározása az „író“ fogalmának, mint a sztálini elnevezés: „az emberi lélek mérnökei“? Legyetek az emberi lélek mérnökei: tudatos tervszerűséggel mutassátok meg a társadalom hősies, áldozatos munkájával már ma készülő holnapunkat, fényes jövőnket. Láttassátok ezt olvasóitokkal, ragadjátok meg őket a szivükben, az érzelmeikben, a képzeletükben, hogy jó kedvük, fáradhatatlan, bátor mesterei legyenek mindnyájan ennek a világ arculatát megváltoztató, a természetet átalakító és legyőző építésnek! Tudta-e más, oly széles távlatokat nyitó tömörséggel, mint Sztálin elvtárs megmagyarázni a mi korunkat kifejező irodalmi, művészeti alkotás lényegét: tartalmában szocialista, formájában nemzeti?! Elsősorban eszméivel lelkesítette, irányította, segítette az írókat. De a dolgozó embert is szerette bennük. A dolgozókkal törődő sztálini gondolkodást kiterjesztette rájuk is, mint nagyfelelősségű, nehéz és fontos munkakör munkásaira. Volt olyan szovjet író, akit hosz- szabb ideig tartó üdülésre „ítélt“, volt. — nem is egy —, akit a „pártszerűnek“ mutatkozó szűklátókörű kritikusok hajszájában megvédett s számtalan volt, akit igen éles, mégsem bántó bírálatából, zsákutcából, írói fejlődése vakvágányáról kivezetett. Sztálin írói munkásságát politikai, ideológiai, elmélet: művek alkotják. Ám — és éppen ezért — írásaiban költők és drámaírók, elbeszélők, újságírók és kritikusok tanítómestere. Bármely területén dolgozik az iró az irodalomnak: a sztálini írások — saiát területének jelzőlámpásai, világító fáklyái. Nincs olyan problémája a mi most kibontakozó szocialista irodalmunknak, — pedig sok problémánk van —, amelynek megoldását ne a Sztálin iskolájában sajátíthatnák el, a legragyogóbb szemléletességű oktatás segítségével. Hogyan bontsuk ki logikus gondolat- menet fonalán mondanivalónkat — megtanít rá Sztálin íráséinak kiistálytiszta szerkezete, kerek, arányos, minden szükségest felölelő, semmi szükségtelent nem tartalmazó, következetes okfejtésű kompozíciója. HOGYAN FEJEZHETJÜK ki a bonyolult helyzeteket, a nehéz kérdéseket világosan, pontosan, egyszerűen —■ megtanít rá Sztálin írásainak érthető, szabatos, szeg, fejére ütő, a dolgozók élmény- és képzeletvilágából táplálkozó stílusa. Hogyan szerettessük meg a mi épülő, szépülő, új életünket a dolgozókkal, hogy ők — müveink nyomán is — még jobban dolgozzanak a dolgozók hazájának erősítésén és ékesítésén — megtanít rá Sztálin írásainak a tudományos igazságokat is kézzelfoghatóvá alakitő emberi közvetlensége, melegszívű humora. Hogyan ábrázoljuk müveinkben az emberalakokat, a bősöket általános és egyéni vonásaik szemléletes és hiteles együttesében — megtanít rá a Sztálin írásaiban fel-felbukkanó hol rajongó szeretettel, hol szatirikus éllel ábrázolt sok feledhetetlen típus. (Ki ne emlékeznék arra, hogyan rajzolta meg a nagy Lenint, a sztahánovistákat. a kapitalizmus korának gyári munkássá vált csizmadiáját, a bürokratákat, a javíthatatlan fepsegőt stb.) A MAGYAR IRÖK SZTÁLINRA emlékezve, jobb, szorgalmasabb, hűségesebb és harcosafl munkásságot ígérnek népünknek, szeretett hazájuknak és édesapjuknak. Rákosi elvtárenak, aki az írók nagy tanítómesterének, Sztálinnak legnagyobb magyar tanítványa. Megfogadjuk, hogy feledhetetlen, lángeszű tanítómesterünknek, a nagy Sztálinnak útján járunk és igyekszünk sokoldalú, elméletben és gyakorlatban egyaránt jártas embeukké válni. Megtanuljuk tőle a kultúra minden ágának szeretetét és fejlesztését, a nyelvtudományét éppúgy, mint a közgazdaságét, hiszen az emberi lélek mérnökeivé kell válnunk. SZTÁLIN AZ ÍRÓK TANÍTÓMESTERE, a nagy író úgy járt előttünk, „mint az sas az több apró madarak előtt“. Magas, szédületesen magas a mérték, amelyet megközelíteni kötelességünknek tartunk I De az apró madár csakis akkor szárnyalhat saját képessége felső határáig is. ha a repülés mesterfogásait az utolérhetetlen mintaképtől a Kőszáli Sastól lesi el! _ GYÁRFÁS IMRE az írószövetség miskolci csoportjának elnöke A LEGIGAZIBB EMBER AZ ÖRÖKKÉ ÉLŐ NAGY SZTÁLIN Sohasem hittem volna, hogy az O nevét is lálom majd gyászkeretben. Elképzelhetetlen volt számomra és mégis bekövetkezett. A nagy Sztálin meghalt. Elnémult a hang, mely az egész világnak drága volt. Többé nem látjuk őt mosolyogva. Mint a filmen peregnek előttem a képek, röpködnek a gondolatok agyamban, amint hétfőn délután nézem a hatalmas gyászoló tömeget Miskolc dolgozói némán menetelnek, táblákat visznek a szeretett vezér gyászkeretes képét. Lobognak a fekete zászlók a friss márciusi szélben. Ünnepélyesek az arcok, utolsó üdvözletét küldenek a világ dolgozó népe édcsatyiának, A téren fegyelmezettén állanak Gyász- dalokat játszik a zenekar. Mellettem öreg néni áll. figyel, ráncos arca mozdulatlan. Lehet vagy hetven-het. venötéves. Mintha mozognának ajkai. Lassan felemeli kezét, zsebkendővel megtörli a szemét, sirt. .lobban szem- ügyre veszem, fekete kabátján baled- dalon. a szívfelöl kis "fekete szalag, rajta aranyhetükkel a drága név: Sztálin. A szónok szavai szállnak, messze, csengenek. Sztálint méltatják. Jobbra úttörők, balra MTH egyenruhába öltözött fiatalok, mindenütt körötteire n ana ünnepi tömeg. Az arcokon fájdalom, de mintha valami mást is látnék. Kemény akarat, fogadalom. — Nem, a tanítás nem volt eredménytelen. Drága édesapánk, felszabadi- lónk■' meghalt, de műve az emberi szívekben örökké élni fog. Még hull a könnyünk, de kezünk keményebben, szorul össze Igen. fogadjuk a mai napon, Sztálin élvtárs, méltók vagyunk a bizalomra. Ezt mondja a bányász, a kohász, a hengerész, minden dolgozó könnyes arca. Néma, hatalmas fogadalom ez- Szerte a világban, ahol becsületes emberek élnek, fogadták: Sztálin elvtárs. édesapánk, megfogadjuk a bölcs tanítási. Kezünkbe vesszük a béke ügyét, Vége a gydszünnepségnek. Hömpölyög. árad a néptömeg. Gondolataim á Vörö» térre szállanák, ahol nagy harcostársa mellett pihen a legfgazibb ember, az örökké élő. nagy SztálinSárközi SámdófEGY ANYA LEVELE Cj ZTÁLIN EL VT ARS halálával a világ legnagyobb békehareosáf vesztettük eh Nemcsak én magam gondolom így. Mindenki erről a tragikus hírről beszél. Mindenki őszintén együttérez a szovjet néppel- Mi mély barátságot érzünk a szovjet emberek iránt. Ez az érzés’űj, erővel nyilatkozik meg ezekben az órákban. A béke ellenségei megkísérelhetik, hogy merényletet kövessenek cl otthonom, gyermekeim jövője ellen. De tudom, hogy gyermekeim régül is élvezni fogják annak a küzdelemnek gyümölcseit, amelynek Sztálin az éle-* tét szén lelte Meg vagyok győződve róla. hogy Sztálin fegyvertársai folytatják a harcot a békéért, amit annyira kívánunk. Szeretnék személyesen találkozni szovjet anyákkal, hogy átadhassam nekik mélységes együttérzésemet, kifejezzem szilárd meggyőződésemet, bogy a szovjet nép vezetői a Sztálin által megjelölt utón fognak haladni* harcolni a békéért, gyermekeim boldogságáért E. Sryman — két gyermek anyja Lancashire város, Anglia. Sztálin bennünk él (Résziét L. Askenazy cikkéből) LS.LHHtK a napok, ban annyit gondolunk rá, mint soha máskor Eddig itt élt mellet, tünk. A lélegzete a mi lélegzetünk volt, az érverése a mi érvéré, síink. Fejünk teleti ott a képe, melyen pi. pára gyújt, s úgy lát tűk, hogy a tűz a pi. pa felett vidám, friss lánggal ég — mérhe. tétlenül örültünk, hogy Itt van köztünk távol, de mégis közel Dolgozószobájának ab laka bevilágít a® éj. szakai Moszkvába íróasztalán megzör dűlnek a papírok és p tartóban ott sorakoz nak a gondosan kihe. gyezett ceruzák. Belénk rögződött ez a kép. Természetes volt olyan, ami úgy hozzá tartozik ehhez a vi. Iáéhoz, mint a fák zöldje és a folyók oso_ bogása, a napfelkelte és a tavaszi eső. ISÉI1 4 eszünkbe ju tott: mit csinál most Sztálin ? N éha, gondolkodva valamiről, feltettük magunknak a kérdést; vájjon mit szólna eh, heg Sztálin ? , Megismerkedtem Ostravában egy öreg. asszonnyal, akit égj szovjet katona tani tott meg olvasni. A katona ábécós könyv vei ajándékozta meg és később szeretettel, jes leveleket írt neki A néni szobája falán ott függött a felszaba dító katona fénykéné Egyszer azt mondtr nekem: ..’V^/gFcsak meny nyíre hasonlít Sztálin hoz...“ Nem hasonlított. Egészen más volt az arca. Szőke haja vilá. gitott kék szeme fe« lett. Amikor ezt meg. mondtam a néninek, így válaszolt: * „így fényképről nem látszik annyira a lm, sonlóság. De én ismer, tem őt...-4 UADOBBEMEM, hogy a népi bölcses. ség és a tiszta szeretet mélysége tárult fel előttem. Az öreg parasztasszony felismer, te Sztálint az egyszerű szovjet katonában. És ez nagy Igazság., Mindnyájunkban, akik az ő zászlaja alatt ha. ladunk, akik szeretjük és tiszteljük művét, « a sztálini korban élünk — mindnyájunkban benne világit annak a mérhetetlen fénynek egy része, amelvet 6 árasztott macából, amelyből nekünk is juttatott. <SztáIin — az írok tanítómestere
