Észak-Magyarország, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-15 / 39. szám
A Bánk kán 1833 február 15 — nevezetes dátuma frodakrtntörténelmünknek, a magyar eanjátszás történetének. Ezen a napon került színre először Kassán Katona József Bánk bán-ja. Udvarhelyi Miklós, a kolozsvári el9Ő „dalszínész-társaság“ megszervezője, a kolozsvári otthonából kiűzött, akkortájt Miskolcon is megfordult társulatával választotta kassai jutalomjátékául a már akkor három éve halott szerzőnek, barátjának, Katona Józsefnek halhatatlan müvétn A Bánk bán az azóta eltelt 120 esztendő alatt sokszor hevert íróasztalfiókok mélyén, ismeretlenül, kitagadottan, hol meg félreismerték igazi jelentőségét. Katona József életében nem érhette meg müvének előadását, nagy értékéhez mért elismerését, megbecsülését. A dráma agy an is 1815-ben készült el, abban az időben, amikor a reakció Eurőpaszerte diadalt ült. Katona József az épülőfélben levő kolozsvári színház megnyitására szánta, beküldte az erre az alkalomra hirdetett pályázatra. Hogy mi lett akkor a pályamű sorsa, máig sem tudjuk. Katona azonban nem adta fel a harcot. Négy év múlva újra átdolgozta a Bánk bánt és 1820-ban könyvalakban is megjelentette. Azt azonban nem tudta kiharcolni, hogy még életében be is mutassák. • A 120 év előtti kassai bemutató révén vált ezután mindinkább közkinccsé az eddig mellőzött történelmi tragédia, az első máig felül nem múlt magyar remekmű ebben a nemben. A kassai előadással elindult hódító útjára és megkezdte hivatását, küldetését a magyar nép függetlenségi harcában. Egy év múlva már Kolozsvárott mutatják be. Rövidesen országos híre lesz. Bevonul az ország első színházába, a pesti Nemzeti Színházba, kevés kivétellel ugyanazokkal a szereplőkkel, mint Kassán: Egressy Gábor, Déryné, Megyery Károly, Udvarhelyi Miklós, — hogy csak a legismertebbeket említsük. Kivívja magának a méjtó helyet színpadi irodalmunkban. 1848 március 15-én a nagy nap jelentőségéhez illő előadásban kerül színre, hogy lelkesítse a márciusi forradalom népét. A szabadságharc bukását követő elnyo- anás éveiben megint száműzik Katona A különösképen Id zsákmányolt Japán munkások az elmúlt év szeptem. here óta gyakran sztrájkoltak béremelésért. A fenti kép akkor készült, amikor a toldókömyéld vtHanyerömfl dolgozói leállították a dinamó, kát és megkezdték a sztrájkot. amerikai légi első yelóadásána k 120. évfordulója Bánk bániját. A reakció fél tőle, de a bek, a nép mérhetetlen nyomorúsága, elhazafiak mégis szinrehozzák, ahol és ahogy lehet, hogy a benne rejlő eszme ébren- tantsa a nemzet függetlenségi vágyát, szabadságtörekvéseit. • A Bánk bán — Ugyanúgy, mint sok más haladó nemzeti hagyományunk, — napjainkban jutott igazán méltó értékeléshez, megbecsüléshez. Soha annyit, any- nyifelé nem játszották színházainkban, kulturotthonainkban, szerte az országban hivatásos, és nemhivatásos színművészeink, mint napjainkban, amikor a benne foglalt eszme, a szabadság, a nemzeti függetlenség eszméje végleg diadalmaskodott. A dráma cselekménye a XIII. század eleji Magyarországon játszódik, amikor II. Endre király Galíciában visel háborút, s országát addig felesége, az idegen és nagyravágyó Gertrüdisz kormányozza. A királyi palota Gertrud és idegen pereputtya szániára, a dőzsölök és harácsolok rablófészkévé válik, közben a nép szörnyű nyomorban szenved. Bánk bán, az ország nádora, a távollevő király helyettese „országvizsgáláson“ jár, megdöbbenve hallja és látja a tengernyi bajt, nyomort s közben nem is sejti, hogy azalatt ugyanazok, akik a nép javait elherdálják és az országos nyomorúságot okozzák, az 5 egyéni tragédiáját is készítik. A beözönlött idegenek. Gertrud németjei lábbal tiporják a magyar nemesek jogait is, a nemesi békédének elhatározzák: nem nézik tétlenül * nemzetet, egyéni 'életüket, a Bánk bánt fenyegető veszélyt, — azt, hogy a királyné öccse, Ottó bíboros, Gertrüdisz segítségével Bánk feleségére, Melindára vetette ki hálóját. Hazahivatják Bánkot, felfedik előtte, milyen merénylet készül családi boldogsága ellen- Elmondják összeesküvő tervüket is, s Petur bánnal az élükön, azt kívánják, Bánk is álljon az ő oldalukra. A mélységesen megdöbbent Bánk még mindig abban reménykedik, hogy ele jét veheti a bajoknak. Keserűen győződik azonban meg az ellenkezőjéről: Ottó aljas merényletéről. Ugyanakkor Tiborc, a népét képviselő jobbágy keserű panaszai nyomán ismételten felszakadnak előtte az országjárásából már ismert fájdalmas senyomatottsaga. Ilyen előzmények terheivel toppan a királyné elé, számonkénti tője nemzete sorsát és egyéni sérelmét. Amikor a királyné nemcsak szóval, hanem tettel is ellene fordul, Bánk megöli Gertrudot. Ugyanakkor kitör az összeesküvők forral dalma is, de az éppen hazaiéit király kai tonáival a forradalmárok ellen fordul s véresen megtorolja a felkelést. A tettéért a felelősséget öntudatosan vállaló Bankot felmenti a király. Idáig azonban még roppant keserves a bánki út- összeroppan a történtek súlya alatt, mivel nem tartott a békétlenekkel, emellett rá zudul még az a gyötrelem is, hogy meggyalázott feleségét Ottó bérencéi meggyilkolják. Ekkor szakad fel ajkáról a keserves sóhaj: „Nincs a teremtésben vesztes csak én.“ A körülállók döbbenve mondják: ,,A büntetés már ennek irgalom.“ Jóllehet Bánk elbukik, az ügy, amijét képviselt, nem bukott vele. Bánkban a küzdő, vívódó, harcos hős fejlődését ismerjük meg, aki nagy utat jár be, a-mig a véghez ér, amíg tovább adhatja a lángot, a tüzet, ha maga el is égett benne. Mesteri a jellemzés, ahogy Katona főhősét szemünk előtt növeli bukásában is naggyá. De ugyanilyen mesteri a többi alak jellemzése is véges-végig, az ötfel- vonásos drámán.. Ilink mellett hatalmasan emelkedik ki Tiborc, az agyonsanyargatott, kisemmizett jobbágyság szószólója és Petur bán, a nemesi forradalmárok tipusa. Katona pompásan domborítja ki, hogy vesztes fél saját honában mind a három — ki a becsület, ki a juss, ki meg a szabadság vesztese — de ugyanakkor kidomborodik az is, mennyire más mindhármuk sorsa, útja, élete, még a közös tragédiák közepette is- Nagy lépés és forradalmi tett volt az író részéről annak a Tiborénak megformálása, aki osztálya, a szegényparasztság évszázados panaszait'úgy szólaltatja meg, ahogy azelőtt és még sokáig nem találtunk kifejezőbbet irodalmunkban. A Bánk bán ezen is a legnagyobb klasszikus drámánk, realista irodalmunk egyik legértékesebb alkotása. DEMETER GYULA Az banditák bombái igen sok békés la kost megölnek Ko reában. Képünk Vonszanban ké_ szült egy terror, bombázás után. A fenM kép is az amerikai gengszterek garázdáJkodásalríB beszél. Ktbocmb ázott koreai család lakása romjainál. IMPERIALISTA MÓDSZEREK As öntudatra 'ébredt kenyai nép ellen véres hadjáratot indítottak az angol gyarmatosítók- Mint ° képen lérthatjuk, angol rendőrtisztek val- latóra fogják a nyomorúságos körülmény ejc között sínylődő kikuju törzs tagjait. A vallatás után tömeges megtorló intézkedést tettek. Olaszországban, $ tőkések be akar., ták zárni a régi turini ipari üze* met. A dolgozók ágyaikat állítottak fel a műhelyekben! és kijelentették, hogy nem hagyják el a gyárat addig, amíg nem kezdő., dik meg újból ai termelés. Az asz-, szonyok, a csa^ ládtagok meglátó, gatták a munkád sokat, biztatták őket, hogy folytassák harcukatHOGYAN SEGÍTI AZ ÍRÓSZÖVETSÉG HELYI CSOPORTJA A FIATAL ÍROK FEJLŐDÉSÉT? r* nrcv-tn i nyilvánossága előtt Iz OfSXWj za.lotí l6 januíii* 61-én és február 1-én a fiatal írók nagyjelentőségű második országos konferenciája. A konferencia fontosságát az adta meg, hogy tanácskozásain - irodalmunk jövőjének, utánpótlásának ügyéről volt szó. Bésztvett a konferencián az írószövetség miskolci csoportjának küldöl tsége is. A küldöttség tagjai a eső. port február 2-i rendes heti összejövetelén beszámoltak élményeikről, tapasztalataikról. Egyöntetű benyomásuk volt az, hogy a vidéken élő és dolgozó fiatal írók kérdései, de ők maguk is alig jutottak szóhoz a konferencián. Az írószövetség vidéki titkárságának és nevelési osztályának munkája az utóbbi időben sokat javult, különösen- a párt Központi Ve. 5-etősége előadói munkaközösségének emlékezetes őszi irodalmi vitája óta és hatására, — de még xnindig fennáll a vidéki csoportok bizonyosfokú Imagárahagyatottssípa, elszigeteltsége, az a helytelen gyakorlat, hogy az írószövetség központi szerveinek segítsége nem terjed ki elég gyorsan és hatékonyan azokra az írókra és fiatal írókra, akik nem a fővárosban élnek. E cikk célja, hogy megmutassa, miképpen használjuk fel a fiatal if ók konferenciájának elvi útmutatásait a gyakorlatban. Tájékoziatást Is szeretnénk adni mindazoknak az olvasóknak, akik „titokban” maguk Is foglalkoznak irogatással. Hogy erre szükség Van, azt bizonyitja az „Északmagyar- ország” egyik levelezőjének levele, aki kifejezte több dolgozó Óbaját, hogy imioéi több cikk jelenjék meg a lapban, amely utat mutat az irodalomban egészen ,,kezdő” dolgozóknak. Fekete SánB konferencián dór elvtárs referátumának egyik legfontosabb pontj,a a témaválasztás kérdése volt Megállapította, hogy a fiatal írók és költők érdeklődése nem irányul eléggé a szocialista építés, az új élet legdöntőbb kérdéseire.. Csoportunk összejövetelein, az új művek bírálatában mindig elsőrendű fontosságú szörnyömként vetjük fel, helyes volt-e a témaválasztás, mond-e az új mű valamit és mit mond — ezután következik a ,.hogyan?” kérdése — dolgozó népünknek a kibontakozó új, mai életről, annak formálódó, új embereiről. Szüntelenül figyelmeztetjük íróinkat, fiatal íróinkat, hogy nyírt ott szemmel járjanak az életben, munkahelyükön, mert ott vannak — különösen megyénkben — az írói feldolgozásra., művészi megformálásra váró, szinte önként kínálkozó helyes .Sta&k. Arra m figyelmeztetjük őket. hogy éppen helyes témaválasztásuk érdekében gondosan, érzelmi és képzeletviiáguk latbcavetésénel tanulmányozzák a sajtót, pártunk és államunk vezetőinek cikkeit, beszédeit, — ezek adják a legnagyobb segítséget, amely írónak már a témaválasztás kérdésében egyáltalán aöható. Sikerült Is elérnünk, hogy a csoportunkhoz tartozó írók nagy részének és éppen a legtehetségesebbeknek és leg- tevékenyeöbeknek egyéni témaválasztása állatában összhangban áll az állami tematikai tervvel, a téma felfogásmódjában és művészi feldolgozásában jelentkeznek inkább a hibák és a fogyatékosságok. A fiatal írók konferenciája referátumának másik fölöttébb fontos útmutatása volt az írók figyelmeztetése „első kötelességükre”, a tanulásra. — „Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz” — mondotta Petőfi. — Ma is érvényes megállapítása szellemében Fekete Sándor elv- társ nyomatékosan rámutatott a konferencián arra, hogy „elmaradt, szűk- látókörű” ember semmiképpen sem alkothat valamennyire is jelentős irodalmi művet, még ha van is bizonyos tehetsége. Nincs, amivel az emberek elé álljon, nincs, amit mondhatna nekik... Különösen sokat ken tanulnia ma az írónak, amikor hatalmas kulturális forradalom megy végbe hazánkban is, amely során milliók válnak művelt, messzire tekintő emberek, ké Ahhoz, hogy az író taníthassa az egyre fejlődő, művelődő népet, sokat keli tudnia. Ismernie kell mindenekelőtt a marxizmust-leninizmust, az írói meslerséget, az egész körötte változó, fejlődő élelet”. Ehhez igazodott és igazodik csoportunk nevelő, oktató munkája is, melyet a tagság nagy érdeklődése és buzgalma kísér. Sajnos, időnkint zökkenők mutalkoz- nak oktatási munkánk folyamatosságában, mert az új oktatási anyagokat rendszertelenül, vagy egyáltalán nem kapjuk meg az írószövetség nevelési osztályától. Ilyenkor folyóirataink fontosabb cikkeinek, vagy egy-egy nagyjelentőségű klasszikus, vagy mai, magyar, vagy szovjet műnek megvitatása alkotja oktatási munkánk tár- gyát. A legértékesebb segítség az, amelyik - megír! művet követi. Ennek formája pedig: az elemző bírálat, a konkrét kritika; vagyis: az elkészült — nagyobb terjedelmű alkotás esetében a készülőben lévő — mű gondos, lelkiismeretes, nevelő szándékú és hatású fejtegetése a tagság előtt, az apró részleteket, a javítás módjait illetően pedig a szerző és Mrálő nyezésére e műnk« színvonalának, folyamosságának és hatékonyságának biztosítása érdekében nemrégiben lektort csoportot szerveztünk, 1 T;«t&1»3n __1 hogy*™l: dő,' fiatal íróinkat biztatással is kell segítenünk, azonban azt Is tudjuk, hogy éppen az ő fejlődésüket vélnénk hátra, ha a kezdődnek telt engedményeinkben határtalanok lennénk, vagy ha az elvszerűség, a pártszerűség kérdésében valamit is „engednénk". A hibákat elkenő, babusgató, óvatos kritika hamis képet rajzolna az Illető írónak saját tehetségéről, klikk-szellemre vezetne, jóvátehetetlen károkat okozna egész irodalmi, sőt társadalmi életünkben is! Olykor tapasztalhattuk, hogy egyik- másik írónkban a kritika — kritikáéi - lenes magatartást keltett. A .sértődé- kenység — hiba. Ellene feltótlenü! küzdenünk kell. Fiatal íróinknak meg kell érteniük, hogy nem minden. írói kísérletnek kell okvetlenül a nyilvánosság előtt lezajlania, hogy nevelésük, fejlődésük ügye, amelyet nyílt, őszinte kritikánkkal is igyekszünk előbbrevinni, bizonyos mértékig független és elválasztandó a megjelenés kérdésétől. * Munkánk megbeszélései, Központunk, kezdetné. már eddig is járt bizonyos eredményekkel. Az ózdi Sós Zoltán verseit az Uj Hang decemberi száma közölte és bírálta. Sós György néhány szép, művészi színvonalú elbeszélésében és „Harcosok” c. háromfelvonásos drámájá. ban néphadseregünknek és dolgozó népünknek kapcsolatát ábrázolja helyesen. A sokoldalú Borsodi Gyula újabb műveinek eszmei tartalmában és művészi színvonalában is igen sokat fejlődött, elmélyült és gazdagodott. Szép és mindig lényeges témákat felvető lírai versein kívül jelenleg egy — Miskolc város felszabadulásáról szóló — elbeszélő költeményen és egy üzemi tárgyú drámán dolgozik. Kovács Lajos és Flíip László versei, a soikirányü érdeklődésű Tricskó Bélának pedig elsősorban novellái tanúskodnak fejlődésről és jelentenek komoly igéreiet. Rajta leszünk, hogy megszilárdítsuk és megsokszorozzuk az eddig elért eredményeket, hogy Miskolcon és megyénkben is úgy, mint az írószövetségi csoporttal régebben rendelkező Szegeden, Debrecenben és Pécsett működjék oilyan írói gárda, ameIy hasznos, tevékeny formálója a helyi és a megyei irodalmi közvéleménynek. GYÁRFÁS IMRE. az írószövetség miskolci csoportjának i elnöke
