Észak-Magyarország, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

Ax új szénesata győzelméért! Irta: SZEDŐ JANOS a borsodi szénbányászati tröszt igazgatója. Előre a kohászat 1953. évi tervének túlteljesítéséért! kohászat vezetőinek és kiváló dolgozóinak értekezlete Budapesten ÖTÉVES TERVÜNK negyedik esz­tendejében nagy feladatok hárulnak a borsodi bányászokra. Szocialista épí­tésünk, az új gyárak százai 4.6 millió tonna szénnel többet várnak bányáink­ból, mint az előző esztendőben. A feladat nagy, de megoldható- Pár­tánk, hazánk vezetői soha sem tűznek SÍ dolgozóink elé lehetetlen célt. Ez év •lején szénvágóink ezrei tettek ke­mény fogadalmat arra, hogy eleget teszuek 1953-as terv kötelezettségük­nek, szívós helytállással valóraválíják adóit szavukat. A műit évben szép eredményeket ér­tek el a borsodi szénbányászati tröszt dolgozói. Tonnatervünket 101.4 száza­lékban teljesítettük. Ezzel a teljesítés­sel a szénbányák közötti versenyben az elsők közé kerültünk. A számunkra elő­írt tervszámokat mind becsülettel megvalósítottuk, sőt túlteljesítettük. Hasonló sikereket értünk el az önkölt­ségcsökkentésben is. Mindezek ellenére azonban semmi okunk sincs az elbizakodottságra. Ke kell vonnunk a multéví erőfeszí­tések hasznos tanulságait s tovább kelt szaporítanunk eredményeinket. Az 1952-es évi tervet trösztünk bá­nyái közül a rudolftelepi vállalat tel­jesítette elsőnek. Eredménye országo­san is kiemelkedett. Kimagasló fejlő­dést értek el a diósgyőri szénbányák is, amelyek az 1951-es évhez viszo­nyítva 147 százalékra emelték terme­lésű k értékét. Hgy-két százalékkal maradt le mögöttük a sajókazal vál­lalat, amely ugyanebben «z időszak­ban 144 százalékos előrehaladást ért el. Olyan eredmények ezek, amelyekre az év elején egyes műszaki vezetőink gondolni sem mertek. A termelési fel­adatok elvégzése mellett a múlt évben nagy feladatot jelentett a tröszt meg­szervezése is. A szervezésben és a termelésben egyaránt hatalmas segítséget kaptunk n ‘Szovjetuniótól. Megismerhettük a nagyszerű szovjet módszereket, renge­teg gépet kaptunk a. testvéri szovjet néptől, «mely .így iá elősegítette terv- teljesitésünket. Dicséretet és köszönetét érdemelnek trösztünk dolgozói, akiknek hősi mun­kájával születtek meg eredményeink. NAGYON SOK sztahanovistánk és éknunkásunk van már, akik közül ki­emelkedik Loy Árpád elvtárs Kos- suíhdijas sztíibánovista frontmester. Az élenjárók közé tartozik az orinos- pueztaj Burkus István és brigádja, a Márta-banyai Simon Sándor és bri­gádja. Ezek a* elvtársak országosan Is 'kimagasló teljesítményeket harcol­tak W. Köszönet illeti műszaki veze­tőinket is, elsősorban a munkaérdem­rend arany fokozatával kitüntetett C-Si Mag Józsefet, a tröszt főmérnökét, továbbá Déri Sándor és Tarján Kál­mán főmérnök elvtársakat, akik nagy segítői voltak a győzelmes széncsatá­nak. Amikor eredményeinket felsoroljuk, látnunk kell, hogy sikereinket bizony elhomályosítják a még gyakran fellel­hető súlyos hibák. Rákosi elvtárs külön figyelmeztetett bennünket arra, hogy nemcsak több, hanem jolb szenet kell termelünk, nö­velnünk kell a szén minőségét, kalória­értékét. őszintén meg kell mondani, bo&y ezen a téren vajmi keveset, vagy éppenséggel semmit sem tettünk. Nem hogy csökkentettük volna szeneinkben h meddőt, — eltűrtük, hogy a megen­gedettnél is 1.26 százalékkal több Se­gyen bennük. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy fcz elmúlt évben trösztünk naponta mintegy 10 vagon meddőt adott el a fogyasztóknak. Naponta 10 vagon esett ki tehát szállítási eszközelnklbS-, S ezzeil még külön is megkárosítottuk népgazdaságunkat. A fősúlyt ebben az évben a terv mennyiségi teljesítése mellett a széntermelés minőségére kell helyeznünk. Gondoskodni kell arról, hogy a minőségi termelés már a mun­kahelyen elkezdődjék. Alapos műszaki, szükség esetén fegyelmi intézkedéseket kell éleítbeléptetnii hogy a minőségi hibákat a legrövidebb időn beäütl teljes Miértekben kiküszöböljük. Hiba volt még nálunk, hogy nem Eg.v kezeltük a szocialista munk&rer- tenyt, ahogy kellett volna- A munka­verseny legfőbb szervezője a i>árUzer. vezetek irányításával a szakszervezet, ugyanakkor azonban vállalataink és üzemeink vezetői egyes helyeken bü­rokratikusán kezeiiték a szocialista építésnek ezt a fontos módszerét. IGYEKEZNÜNK KEKK javítani munkánkon ezen a téren is. Életet, lendületet keli adni versenymozgal- munknak. Javítani kell népnevelő, agi- tációs munkánkon, jobban kei] nép­szerűsítenünk a jutalomkiosztásokat. Élenjáró dolgozóinknak tekintélyes összegeket fizetünk ki jutalom címén, de nem használjuk ki a jutalmazás rendszerének hatalmas mozgósító ere­jét. Nem foglalkozunk eleget azokkal a dolgozókkal sem, akik, ha nem is te­jesíti k túl hónapró'l-1 lónapra előírásu­kat, de becsülettel eleget tesznek a rá­juk kiszabott kötelezettségeknek. — Ugyancsak fontos feladatunk közé tar­tozik, hogy rendszeresen foglalkoz­zunk azokkal, akik nem teljesítik ter­vüket. Az egyik legjobb eredményt elért vállalatunknál, a kurityáui vál­lalatnál a szénvágók 45 százaléka 100 százalék alatt van terve teljesítő, sével. Kimaradásuk a munkafegyelem lazaságával függ össze. Ezen a téren elsősorban a vezetők magatartásán kell változtatni. Ha szénvágóinktól megköveteljük, hogy napról-uapra el­végezzék a rájuk bízott feladatot-, megjelenjenek a munkahelyen, akkor nekünk is kötelességünk maradéktala­nul eleget tenni a munkafegyelem elő­írásainak. A törvény által biztosított fizetett szabadságokat pontosan ki kell adni. Sok műszaki emberünk fúl van terhelve munkával és képtelen hozzá­jutni törvényben előírt' szabadságide­jéhez. Ez inkább kárára, mint liasz- nára van népgazdaságunknál^ hiszen kifáradt embertől nem várhatunk he­lyes műszaki irányítást. * Figyelembevéve a unfit évben enge­délyezett. távolmaradásokat, kiderül, hogy emiatt 10 ezer vagon szénnel adtunk kevesebbet népgazdaságunknak, .mint amennyit «elhaltunk volira. Ezt a hatalmas számot érdekes lenne min­den üzemünknél alaposan megvizsgál­ni. Az igazolatlan távolmaradásokat ugyancsak sokkal szigorúbban kell fogni, mert ez színién hatalmas ki­esést, — az engedélyezett távofimara- dásokka] együtt mintegy 20 ezer va- gonos kiesést okozott. Világosan látnunk kell, hogy mind­ezek a feladatok — a szén minőségé­nek javítása, a verseny szélesítése és a munkafegyelem megszilárdítása — nagy erőfeszítéseket követeinek és csak a pártszervezetek és a szakszervezeti aktívák segítségével tudjuk azokat megoldani. TERVÜNK TELJESÍTÉSÉT nagy mértékben elősegítik azok az 'intéz­kedések, amelyeket trösztünk műszaki vezetői dolgoztaik ki a jobb munka- szervezet megteremtésére. Az intézke­dések elősegítik a ciklusos munka- szervezés szélesebbkörű bevezetését, a megelőző karbantartást, az üzemza­varokból keletkező Időkiesések mini­mumra való csökkentését. Szélesebb körben alkalmazzuk üzemeinkben a millszekundos robbantásos módszert, mindent elkövetünk, hogy gépeinket a jelenleginél sokkal jobban ki tudjuk használni. Dolgozóink ma már egyre jobban megkedvelik, hűséges segítő­társuknak tekintik a gépeket, rajta le­szünk, hogy egyre növekvő igényeiket ezen a téren is kielégítsük. A Borsodi Szénbányászati Tröszt dolgozói, fizikai és műszaki dolgozói azzal a kemény elhatározással Indul­nak az új széncsatába, hogy a rájuk kiszabott tervet maradéktalanul telje­sítik. Gondoskodunk arról, hogy rejtett tartalékainkat feltárjuk, bányász dol­gozóink hősi munkalendüleiét még to­vább fokozzuk. Valamennyien tudjuk, hogy mint mindig, mellettünk áll, ve­zet bennünket nagy harcunkban a párt, szeretett Rákosi eivtársunk, — ez győzelmünk legfőbb biztosítéka. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége szombaton Budapes­ten a SZOT székhazában értekezletre hívta össze a kohászat vezetőit és ki­váló dolgozóit, hogy megbeszélje velük a vaskohászat 1953. évi terve teljesí­tésének feladatait. Hidas István elvtárs megnyitó sza­vai után Zsofinyecz Mihály elvtárs tartotta meg beszámolóját. Zsofinyecz eüvtárs bevezetőben is­mertette a vaskohászat 1952. évi eredményeit. Kohászatunk termelése az elmúlt éviién jelentős mértékben emelkedett, de még így sem tudta ki­elégíteni a népgazdaság szükségleteit. Ezután emlékeztetett azokra az útmu­tatásokra, amelyeket Rákosi elvtárs az országgyűlésen mondott beszédében és Gerő elvtárs a Központi Vezetőség ülésén adott kohászatunk számára. — Rákosi elv-társ a következőket mon­dott«: ,,Különösen nagy súlyt leéli he. lyezni arra, hogy ne ismétlődjék meg az elinalt esztendő utolsó hónapjának az a hibája, hogy minden erőt csakis a terv befejezésére összpontosítottak és elhanyagolták a januári termelés előkészítését Zsofinyecz elvtárs ezután így foly­tatta: Az új tervévből eddig eltelt rövid idő alatt elért eredmények alapján vizsgáljuk meg: hogyan valósítottuk meg a Rákosi elvtárs által kitűzött feladatokat? Január 1-töl 28-ig a nyersvastermelés tervét csak 93.8 százalékra, a Martin-acél termelését 87 százalékra teljesítették vállala­taink. Komolyan elmaradt a hengerelt- áru termelése is. Január hónapban ahelyett, hogy túlteljesítettük volna terveinket az 1952. évi mulasztások tie. pótlása érdekében — növeltük a ta­valyról fennmaradt adósságot- Zsofinyecz elvtárs hangsúlyozta: milyen nagy felelősség 'hárul kohá­szainkra. Kohászatunk elmaradása fékezi a gépgyárak egész sorának munkáját. Ezután nyolc pontban foglalta össze a kohászat élőt' álló legfontosabb fel­adatokat. - - , A legfontosabb feladatok Kegeiső feladatnak a vezetés szín. vonalának emelését jelölte meg a kohászati miniszter. Kohászati üzemeink vezetői együk talán nem, vagy csak részben hajtot­ták végre a KV november 29_i hatá. rozatait, nem fogadták meg Rákosi elvtárs országgyűlési beszédének a vaskohászatra vonatkozó útmutatá­sait. a határozatokat nem is dolgoz, ták fel megfelelően. A diósgyőri kohászati üzemekben például meg. beszélték ugyan a KV legutóbbi ülé­sének útmutatásait, de a beszámolót nem Varga elvtárs, az üzem igazga­tója tartotta, hanem rábízták az egyik osztály vezetőjére. Ax értekezleten nem hoztak ha­tározatokat, neim adtak konkrét feladatokat a fontosabb üzemek, nek. Ez Is közrejátszott abban, hogy a januári tervet nem tud. ták teljesíteni. A diósgyőri példa is mutatja, hogy egyes vezetőink még mindig forrná, lisan kezelik a párt és a kormány határozatait, s nem jutnak messzebb a megvitatásuknál. A kohászati üzemekben alig érvé. nyesül az egyszemélyi felelős veze. tés, az egyes munkakörök nincsenek kellően elhatárolva. Ahhoz, hogy a vezetés színvonalát megjavíthassuk, meg kell határozni, hogy az igazga­tótól kezdve a csoportvezetőkig — kinek mj a feladata, ki miért fele­lős. Ki kell építeni a termelés szaka, datlan ellenőrzésének módszereit. Mindezeket a feladatokat természe­tesen csak úgy tudjuk végrehajta­ni, ha növeljük kohászati üzemeink vezetőinek és dolgozóinak műszaki és politikai képzettségét. Több segít­séget kell adni a fiatal kádereknek. A második feladat — állapította meg Zsofinyecz elvtárs «—, a kohá. szati berendezések jobb kihasználó, sa, a munka magasabbfokú szerve­zettsége a termelésből kieső idők ál. landó csökkentése révén. Ennek egyik legfőbb feltétele a karbantartás helyes megszerve. zése. Gyakran még mindig szervezetlen a karbantartás, egyes helyeken kimé. letlenül, gondatlanul bánnak a tér. melő berendezésekkel. A diósgyőri Martin.üzemben ez év januárjában egymás után sorozatos hibák fordulj tajc elő. Volt olyan nap, amikor hét kemence közül négy javítás alatt állt azért, mert decemberben az év­végi hajrá közben nem végezték el a tervezett javításokat. Zsofinyecz elvtárs a karbantartás elhanyagolásáért megbírálta a diósgyőri Martin, mü és az RM Martin üzem veze. tőjét, továbbá a borsodnádasdi lemezgyár igazgatóját, majd így folytatta: Meg kell szerveznünk a gépek ál. landó szakszerű felügyeletét, meg kell határoznunk, hogy melyik al­katrészt mikor kell kicserélnünk. Gondoskodnunk kell tartalék.alkat. részekről. Le kell rövidítenünk a kemencék, hengersorok javításának idejét. A termelési tervek teljesítése mellett minden körülmények között végre kell hajtani a karbantartás tervét is. A harmadik feladat a tervfegye­lem erősítése. A kohászati miniszter élesen megbírálta a diósgyőri ért az ózdi kohászati üzemek igazgatóit, mert meg. szegték a terv fegyelmet, s ezzel akadályozták több más üzem tervének teljesítését. A negyedik feladat: meg kell javí. tani vaskohászati termékeink minő- ségét, csökkenteni kell a selejtet, a technológiai fegyelem szigorú be­tartásával biztosítani kell üzemeink tervszerű, programszerű termelését. Ipari fejlődésünk jelenlegi szaka, szán azonban már az sem elég, ha megelégszünk a rendelkezésünkre álló technikai és technológiai mód. szerekkel. Elsőrendű kötelességünk — kü. lönösen az üzemek főmérnökei, nek kötelessége — tovább fej. lesztem a technológiái és a tech nikát. A jelenleg oly sokszor hangoztatott ,.objektiv nehézségek" sok esetben éppen -abból fakadnak, hógy elha. nyagolják a műszáki fejlesztést, az új technikai módszerek bevezetését. Zsofinyecz elvtárs ötödik feladat, ként az anyagellátás jobb megszer­vezését, hatodik feladatként az üze­mek rendjének és tisztaságának biz. tosítását emelte ki. Hetedik feladat­ként a munkavédelem megjavítását jelölte meg. Megállapitotta: A munkavédelem elhanyagolásáért vaskohászati üzemeink vezetőit ko. moly felelősség terheli. Ezt a helyzetet pártunk és kor. Hiányunk tovább nem tűri. Igaz. gáláinknak széleskörű intézkedé­seket kell kidolgoznlok a mun. kavédclem gyors megjavítására. Kemény szigorral le kell sújtani azokra a vezetőkre, akik a dolgozók biztonságával nem törődnek. Végezetül nyolcadik feladatként a munkaverseny továbbfejlesztéséről és a munkafegyelem megerősítéséről beszélt a kohászati miniszter és megállapította, hogy a versenymoz. galom kérdéseit üzemeinkben még mindig gyakran formálisan, bürokra. tikusan kezelik. Zsofinyecz elvtárs befejezésül hangsúlyozta, mennyire megkönnyíti munkánkat a Szovjetunió sokoldalú önzetlen segítsége. — A kohászat dolgozói tudják, milyen sok múlik az ő munkájukon, azért megfeszítik minden erejüket, hogy győzelemre vigyék a tervet. A vita Szünet után megkezdődött a vita. Elsőnek Varga Géza elvtárs, a diós. győri kohászati üzemek igazgatója szólalt fel, majd Kórodi József, a diósgyőri Martin acélmű egyik acél. gyártó mestere beszélt. — Szinte arcpirulva kell az elv­társak előtt állnom — mondotta —, mert nem tettük meg mindazt, amit Rákosi elvárs, a dolgozó nép kívánt tőlünk. Elhanyagoltuk a karbantar. tást. Nem szabad megengedni, azt, hogy pl. Diósgyőrött egy óra 1st. esés legyen azért, mert gondat­lanság következtében befagyott a csapolőnyilás. Nálunk Diósgyőrött gyakori a pa­nasz a gáz magas kéntartalma miatt. De mit tettünk ellene? Megalkud, tünk, nem tettünk semmit. Pedig cselekedhettünk Volna: beletehet- tük volna a betétbe a szükséges mész- mennyiséget, s ezzel csökkentheitük ' volna a kéntartalmat. A sztahanovistáknak segíteniük kell a lemaradókat Ezután Schuszter Sándor elv. társ, a híres ózdi sztahánovista ol. vasztár lépett az emelvényre. __ Mi, sztahanovisták, nem kap­tunk olyan bírálatot ezen az érlekez. létén, amilyent megérdemeltünk vol. na — kezdte beszédét. — Az elmara­dásért mi is felelősek vagyunk. A sztahanovistáknak sokkal több elvtársi segítséget kellett volna nyujtaniok azok számára, akik nem teljesítették a tervet. Sok sztahánovista azt hitte — én is azt lüttem —, ha bizonyos százalékot, elértem, akkor már eleget tettem pártunk és kormányunk felhívásé, nak. Pedig nem elég, ha néhány ki„ ugró teljesítmény van, hanem a leg­jobbaknak maguk után kell vonniok a többi dolgozót is. Szuhai Rezső elvtárs, a Lőrinci Hengerművek igazgatója volt a kö. vetkező felszólaló. Beszéde közben lépett a terembe Rákosi Mátyás elvtárs, akit dörgő tapsviharral, forró azere. tettel köszöntöttek az értekezlet résztvevői. Fessler Péter, az RM acélmű szta­hanovista olvasztóra és Bérces Henrik elvtárs, a Salgótarjáni Acélárugyár igazgatójának hozzászólása után Kug- ler Lajos elvtárs, a diósgyőri Kossutli- díjas hengerész beszélt. Szembeszállt azokkal, akik azt. mondják, hogy min« den az anyagellátáson és a gáz kén­tartalmán az ,,objektiv körülménye*, ken” múlik. Kugler elvtárs ezután megbírálta * vetsetíy szervezésével foglalkozó szer. veket, amelyek nem gondoskodnak az eredmények kihirdetéséről- Derültség és nagy *tnps fogadta Kugler elvtárs utol* só szavait: —1 Meg akarom még említeni, ■ ho­gyan dolgozom, hogyan tudom minden Vállalásomat teljesíteni. Én sem s*ttá lettem szerencsésebb csillagzat alatt; mint bárki más. De nem várok a hónap végéig, hanem már az első három.négy napon igyekszem túlteljesíteni a tervet, s eset azután tartom to­vább is. Más titkom nincsen. Ezután Tóth László elvtárs, a Bor. sódnádasdi Lemezgyár igazgatója és Balsai István elytárs, az ózdi acélmű vezetője szólalt fel. Szünet után Réti Vilmos efliriárS; a Diósgyőri Kohászati Üzemek főmér­nöke szólalt fel. — Műszaki vezetőink többé-ke. vésőé helyes utasításokat adnak ki. De az utasítások végrehajtását nem ellenőrzik. Mikor végezzük mi az ellenőrzést ? Amikor valamiért „fe­lülről" figyelmeztetést kapunk. Ilyen­kor gyorsan szaladunk és ellenőriz­zük azt a területet, ahol baj van, s nagy sietve felelősségre vonjuk a mulasztókat. Pedig mennyivel helyesebb len­ne. ha az ellenőrzés szervezett, állandó, folyamatos lenne. Ennek a rossz munkamódszernek egyik velejárója az, hogy minden vezető „egy lépcsőfokkal“ lejjebb lép, tulajdonképpen a hozzá beosz. tolt alacsonyabb fokú funkcionárius munkáját végzi el. A minisztérium mutatott ebben rossz példát, amikor a főosztályvezetője számos más ma gasrangú funkcionárius 300 kg. anyagért telefonálgatott a gyárakba. Hatalmas erő rejlik a dolgozók kezdeménye­zéseiben Simon Béla elvtárs, az ózdi nagy. olvasziómti vezetője elmondotta, hogy hosszabb időn át lebecsülte a dolgozók kezdeményezéseit, — a ko. hó átépítésének rekorderedményei azonban bebizonyították nekem —- mondotta, milyen hatalmas erő rejlik a d/dgozök kezdeményezéseiben. Attól kezdve elhatároztam, hogy jobban segítem a szakszervezeti funkcionáriusokat a verseny szerve­zésében. Beszéde után a vitát lezárták és Zsofinyecz Mihály elvtárs, kohászati miniszter válaszolt a felszólalásokra. ESZAKMAGYARORSZÄG' 'ji* *"* |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom