Észak-Magyarország, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-18 / 15. szám

4 A KM A CY AR0HS7 4 K Vasárnap, ItSS. jura&r 13. NÉHÁNY SZÓ A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ HAMLET-BEMUTATÓTA ELŐTT .. hogy lehet valakiből kom­munista anélkül, hogy elsajátítaná azt, ami az emberiség tudásában felhalmozódott.“ (Lenin) £. . a világirodalom egyik ) WW«| legnagyobb lángelméje, (müvei az egész világon elterjedtek, dra- máinak javajé®e több mint 300 éve állandó müsordaTabja a világ csaknem jalatneiutyi SEÍnházánck. Magyar színpadon a magyar színészek első lépéseitől kezdve nagy kultusza volt t-hakespeaxeuek; ez dicséri a magyar szí' készek nentw törekvéseit éppúgy, mint a taiagyar nép egészséges művészi érzékét, amellyel a sok fércmű között is mindig az igazi irodalom, az élet igaz, sokrétű ábrázolása felé fordult. Már két évvel az első magyar színház megalakulása után, 1794-ben játszották Shakespearenek éppen Hamlet című darabját. ' A Shakespeare-kultusz azonban nem tBiindig járt együtt a költő tiszteletével; műveinek mondanivalóját az uralkodó osz­tály szempontjainak megfelelően eltorzí­tották. A Nemzeti Színház múltévá bemutatója titán a Déryné-fzinház is azzal a szán­dékkal tűzte műsorára a Hamletet, hogy visszaadja annak eredeti értékét. _ így is­merhetjük fel csak igazán az író és a mű Valódi nagyságát. Amikor Miskolc dolgozói megnézik ezt a darabot, azt lássák, ami az írónak célja volt: a kor problémáinak, egy világtörténelmi fordulatnak művészi tükrözését. Felmerülhet a kérdés, miért olyan ha­talmas költő Shakespeare? A válasz lé­nyege talán abban rejlik: azért, mert Shakespeare az életet írta. De ezt a2 életet nem 1‘art pour 1‘art (művészet a művészetért) alapon vetette papírra. Sha­kespeare darabját 1591-től 1613-ig*trta. Azokban a darabjaiban is, melyeket egész Imás korba, egész más környezetbe helye- tett, a maga korának problémáit vetette Jel, a maga korának problémáira keresett lés adott választ müveiben- E müveit káp- ti ázató* éleslátással és mély életismerettel írta, olyan nyelven, amely mindig közvet­lenül szólott a néphez. Az életnek ez az üt fogó szemlélet«, nyelvének határtalan »»zépsége teszi lehetővé, hogy ezek a mü­vek születésük óla mindig nagy sikerre találtak azokban a szítdiázakban, amelyek Sóiig vagy egészen a néphez szólották. Bjelinszkij, a XIX. század nagy orosz Toryadalmi Írója azt mondja róla, hogy (Shakespeare drámáinak van egy meg nem (nevezett bőse, ■ ez a hős maga az élet. A. A. Szmimov, Shakespeare válogatott »nüveinék 1950-es moszkvai kiadásához írt tanulmányában azt mondja: Shakes- yieafe népiességének lényege abban rejlik, hogy legpozitívabb alakjai — többek kö­ltőn a Hamlet is — tetteikben, érzéseik­ben, gondolataikban, nz ..általános embe­rit'1, vagyis a népi ideálokat fejezik ki. Aíüvéseetének realista lényege abban jut kifejezésre, hogy az egyes véletlenszerű eseteken kívül mindenkor érezzük az ala­pot, amelyen mindez végbemegy, a kör­nyezetet, a körülményeket, amelyek meg- trnagyaráraák, hogy miért kellett ennek Mü összeütközésnek bekövetkeznie és meny­nyiben tipikus a konfliktus. Ez egyúttal arra is mutat, hogy Shakespeare világ* Hdetnléieto mennyire dialektikus. n. kora és művei között. Helyes kiinduló­pont az, ha tanulmányozzuk Shakespeare korának körülményeit. Shakespeare a XVI. század második felében élt. Ez a kor Anglia történetének Üegjeléntősebb korszaka. A XVI. század yrónviílongásainak időszaka ennek a szá­jadnak elején fejeződik be és kerül az öngól trónra előbb VII., majd VIII. Hen­rikké! olyan uralkodó, aki erős központi hatalmat teremt, aki, mint VIII. Henrik, fcépes arra, hogy kiszakítsa Angliát a pápai járom alól és egy erőteljes, függet­len, új nemzeti államot létesítsen, amely k kor haladó áramlatainak megfelelően, is feudalizmussal szemben a társadalom Jrürzsoá-kapitalista felépítésére támaszko­dik. Az angol trónkövetelő nemesség piros (rózsa — fehér rózsa harcokban kiirtja tegymást, s a nagybirtokok oly távoli rokonokra szállnak, akik inkább képvise­lik a burzsoá kalmár szellemet, mint a régi feudalizmus hűbéri szellemét. A XVI. században kezd rohamosan iparo- nodni Anglia, alakulnak meg a manufak- 1 urak nagy számban s mikor 1588-ban le­győzik a spanyol flottát, megnyílik az út Anglia gyarmati terjeszkedése felé is. Ez Hz átalakulás azonban nem megy símán. Nfirs mondja, hogy a parasztság kisajátí­tásinak története — mely kisajátításra tízért volt szükség, hogy a tőlük elvett f öldeken legeltessék az angol posztógyárak (gyapjú.1®iikségletét szolgáltató juhnyájakat f— tűzzel és vérrel van beírva az emberi- nóg történetébe. A megmaradt régi feudális főnemesség összefog az új főnemességgel, amely már i,koránál: gyermeke volt és a legnagyobb erőt a pénzben látta“ (Engels), egyesiil- siek az abszolutisztikus rendszer körül és így biztosítják a nagy tömegek kizsákmá­nyolásának lehetőségét. így az angol tár­sadalom uralkodó rétegeiben a burzsoázia gyakorlata és nézetet liozzáidomtikiak a régi feudális alapokhoz, amelyek meg­őrzik jellegüket, de jelentős részben át­alakulnak, alkalmazkodnak az új feltéte­lekhez. A' középkor! sötétséghez viszonyítva azonban hatalmas fejlődést jelentett ez a kor úgy a gazdasági fejlődés, mint a tudomány, az irodalom és a művészetek fejlődésében is. Hogyan állottak szembeti ezzel a hatalmas átalakulással Európa kü­lönböző országaiban a haladó elmék, mű­vészek, költők, gondolkodók, azok akiket humanistáknak neveznek és akik 3 feudá­lis elnyomás és a középkori sötétség elleni harc élén állottak? Ök kétségkívül nem ismerhették a tör­ténelmi materializmus elméletét és ezzel •magyarázható, hogy a hatalmas fellendü­lést későbbi megtorpanás, zavar, a huma­nizmus válsága' követi- ..Ezek a kiváló elmék elsődlegesen mint a burzsoázia ideológusai léplek fel és az emberi sze­mélyiség szabad fejlődésének, a termé­szeti jogok cs szükségletek védelmének jelszavával fordultak szembe a középkor feudális egyházi, misztikus és aszkétikus hagyományával“ — írja Szmimov. Müveik az égről és a túlvilágról „az isteni ren­deltetésről“, a természetre, az életre for­dítják az emberiség figyelmét. A festé­szet, az irodalom, de még a filozófia is tele van duzzadó életerővel, sugárzó élet­örömmel. Ezek a korai humanisták arról álmodnak, hogy rövidesen új, harmonikus, boldog korszak köszönt az emberiségre. Természetes, hogy e lángoló idealisták illúziói szétoszlottak és a kapitalizmus növekedésével egyenes arányban jutott csődbe a humanizmus. Az életnek, az em­ber nagyszerűségének e hirdetői még nem tudták úgy megfogalmazni, mint később Marx, de ők is láttáké hogy „a burzsoázia, ahol uralomra jutott, elpusztított minden hűbéri idillikus állapotot. Könyörtelenül széttépte a tarka barlca hűbéri köteléke­ket, melyek az embert természetes fel­jebbvalójához fűzték és nem hagyott meg más kapcsolatot ember és ember között, mint a meztelen érdekeket, az érzéktelen készpénzfizetést.. • szóval a vallási és politikai illúziókba burkolt kizsákmányo­lás helyére a nyílt, szemérmetlen, közvet­len, sivár kizsákmányolást tette.“ Shakespeare maga 5s végigmegy a humanistáknak ezen az útján. Müveinek első részét még ez a szinte korlátlan élet­öröm jellemzi. Munkásságának második szakaszában meginog ez a biztonság, míg végül az utolsó szakaszban a teljes ki­ábrándulásig jut el. A Hamlet a második szakasz vége felé íródott és á humaniz­musnak ez a válsága erősen jellemzi az egész müvet. • m. , 1 I Az előadás megértését f Tl-,??3,aa r!”' darab előzetes elolvasása. A haladó moz­galmak, a munkásmozgalom nagyjai több­ször elolvasták és gyakran megnézték Shakespeare műveit, darabjait. Ezt elő­feltételnek tekintették az író eszmei mondanivalóinak helyes értékeléséhez. A megyei, az üzemi könyvtárakban gyakran érintetlenül hevernek Shake­speare művei. Dolgozóink éljenek a lehe­tőséggel és a Hamlet megnézése előtt olvassák el a darabot, mert ez nagyban hozzásegít az előadás, a mű élvezetéhez és értékeléséhez. A darab előzetes isme­retében a cselekmény indulásának pilla­natában tisztában lehetünk a helyzettel, a körülményekkel és tudhatjuk, hogy Hamlet a felvilágosult müveit ember „udvarfi, hős, tudós... e szép hazának reménye és virága“, hogyan testesíti meg magában a kor problémáit. Wittenbergi tanulmányai után tiszta, nemes elképzelései vamjak az életről, amelybe a kibontakozó új élet váratlan durvasággal tör be. Apja, aki idealizált feudális uralkodó, a személyes bátorság, bölcseség, tisztaság, Shakespeare! minta­képe meghal s váratlan halála után nem az ifjú Hamlet követi őt a trónon, hanem nagybátyja, apjának öccse, aki' a király halála után alig két _ hónappal feleségül véve Hamlet anyját, trónra lép. Hamletet mélységesen elkeseríti anyja viselkedése, amelyet még tetéz az, hogy az új király ténykedései, az udvarnak s a társadalom­nak egész berendezése szöges ellentétben áll atyjának elveivel éppen úgy, mint azokkal az elvekkel, melyekkel ő Witten- bergben megismerkedett. Ezek a cseleke­detei az új királynak nem rokonszenvesek a nép előtt sem. De Hamlet még csak sejti, csak érzi a jelenlévő és fejlődő rosszat; a kérdések megoldására azonban nem talál feleletet s passzív, visszahúzódó, magába zárkózó utat választ, mért úgy látja, hogy nem is találna megértésre az ostoba, felületes, de kapzsi, öncélú érde­kekért küzdő uclvarhan. E passzív állapotában jelenik meg előtte atyjának szelleme s felvilágosítja arról, liogy nagybátyja testvérgyilkosság- gal jutott a trónra s egyenesen felszólítja Hamletet a bosszúra. Hamlet el is hatá­rozza magát, de mert éppen felvilágosult* sága, humanista nevelésének eredménye­képpen kevésnek érzi a szellem szavát, konkretebb, világosabb bizonyítékot keres és talál is, midőn az atyja által elmon­dott gyilkossághoz hasonló cselekményü színdarabot játszat a király előtt, akinek idegei valóban felmondják a szolgálatot és ezzel bebizonyítja Hamlet előtt bűnös voltát. De Hamlet nemcsak személyes bosszúból óhajtja megdönteni Claudius, az új király uralmát, hanem felelősnek érzi magát mindenkiért és úgy érzi, hogy egész népe, az egéf® társadalom nevében ,keil küzdenie a kegyetlen zsarnok ellen. Ezért kiált fel rögtön atyja szellemével való beszélgetés után: „kizökkent az idő; 6 kárhozat — és teeri hozzá mélységes fájdalommal, egy más feladatra, egy szebb, nemesebb életre készült ember fáj-, dalmával: „Hogy én születtem helvretolni azt!“ LW érzi, a feladat végrehajtásához nincs elég ereje. Szereti az életet és gyű­löli a halált. És mégis, vagy éppen ezért választaná inkább a maga halálát, mint másnak megölését. De Hamlet érzi a felelősségét is, és éppen abban mutat­kozik meg életszemléletének egészséges volta, amilyen mérhetetlen gúnnyal vá­dolja magát tehetetlenségéért és abban, hogy ki tudja magát tépni ebből és amint kezében van a zsarnok által nyúj­tott bizonyíték, leszámol szép, de hazug útra terelő gondolataival és hallózás nél­kül lép a zsarnok megdöntésének mpst már egyenes útjára. Belátja, hogy az igazi humanizmus nem a széplelkü gondolatok latolgatása, nem a boldogabb jövőnek tétlen álmodozása, hanem az akadályok, — a fejlődés ellen küzdő erők letörése még akkor is, ha ennek emberélet az ára. Felismeri, hogy a fejlődéséit küzdő erők erkölcse, a forradalmi erő erkölcse, az emberiség boldogságáért, jövőjéért küzdő erő erkölcse nem lehet elnéző, nem lehet gyáva és megalkuvó, még a legszebb szólamokba burkolt igazolással sem lehet az, e fejlődés, e boldogság akadályozói­val szemlien. És ezen az úton válik a pasz" szív és kétkedő Hamlet cselekvő hőssé. Ilyen feilődés után mondia Hamlet barát­jának, Horationak az általa halálba kül­dött udvaroncokról, hogy úev kaptak a király által nyújtott szolgálatokon, me­lyeknek éle Hamlet ellen irányult, hogy „egyik se nyomja lelkem • .. Veszélyes ám, ha két hatalmas ellen bőszült rcham- ja, vivátöre közé hitvány elem kerül“. A konfliktus tehát Claudius és Hamlet között a zsarnok és a zsarnokság megdön­téséért küzdő harcos konfliktusa. Éppen ez adja meg a Hamlet egész alapját, a Hamlet cselekedeteinek, harcának jogo­sultságát és igazságát és biztosít soha el nem ntuló életet Sljakesneare e nagyszerű müvének. De éppen Hamletunk ezt a zsar­nokság ellen lázadó hatalmas erejét vonta ki előadásaiból és hamisította meg a pol­gári színjátszás csaknem minden Hamlet* előadása. Hamlet egész emberiségre kiter­jedő problémáját és mondanivalóit szűk családi problémává silány-flották, vagy pa­tológiai drámának játszották azzal a l'öl- kiáltással (amely a polgári irodalmárokat és kritikusokat leginkább érdekelte), hogy őrült-e, vagy nem őrült Hamlet, vagy még tovább: vérfertőzö-e, vagy sem, amennyi­ben mint a legutóbbi angol Hamlet-film- nek is az a központi problémája, hogy szerelmes-e Hamlet a saját anyjába?1 Vagy arra használták föl Shakespeare e nagyszerű müvét, hogy az ember tehetet­lenségébe, a sors megváltoztatha-tatlansá- gába vetett hitet verjek az emberek fe­jébe. Nem! Mindez fcsak őrült, vagy nagyon is számító agyak találhatták ki, mert Hamlet nem őrült, nem is vérfertőző, és nem is tehetetlen. Hamlet kétkedő, gon­dolkodó lélek, de amint megbizonyosodik igazáról, az igazi hős, a nép ideáljában élő igazi liős cselekvő készségével végzi, el feladatát: dönti meg a zsarnokságot* és öli meg annak az őfelé is annyi kárt, bajt és szenvedést okozó képviselőjét, a zsarnok királyt. E harcában Hamlet elbukik. És ez ter­mészetes is. Mint előbb említettük Sha­kespeare, a humanizmusnak abból a válsá­gából, melybe az és vele ő maga is került, abban az időben nem is találhatott kiutat, így megelégszik azzal, hogy Hamlet olyan új királyra hagyja az országot, „ki fel nem.indul, ha nagy oka nincs, de szalma- szálért. is küzd nagyszerűen, midőn becsü­let, ami fennforog“. Olyan királyra, ki ké­pes lesz a dán udvarból kisöpörni a szeny- nyet és boldogabb életet jeleníteni. IV, CHamleielhuvTiTI Shakespeare tudata szerint szükségszerű, hanem ma már számunkra többet is mond. Bukása szükségszerű azért, mert hatalmas hibát követ el, azt, hogy nem ismeri föl a nép feléje forduló bizalmát, s szeretetét, nem terjeszti ki és erősíti meg táborát azJ egész néppel való szövetséggel, lianem « feladattal nem akarván terhelni mást, egyedül vállalja magára és egymaga pró­bálja a feladatot véghezvinni. És bármily zseniális is legyen egy ember, az udvar szövevényével, ravaszságával, gazsápéval, annak minden eszközt megragadó élniaka- rásával szemben — mégis csak egy em­ber, akinek figyelme és ereje nem terjed­het ki, — hacsak kizárólag önmagára épít — a minden oldalról leselkedő ve­szélyre. Ebből következik Hamlet szükség­szerű tragédiája. És mégis — és ez Shakespeare óriási ereje — ez a bukás mégsem pesszimista. Hamlet ettuikik. de az eszme, a fejlődés, a haladásba boldogabb jövő. amelyért küzd, ez az eszme él. És Hamlet sorsa, Hamlet tragédiája, gazdagon növeli ta­pasztalatainkat, növeli cletismcretiinket SZIGLIGETI EDE (Halálának 75. évfordulójára) [ ¥éleilen-B.~] hogy a műit század költészetünk két olyan vezérlőcsil­laga, mint Petőfi és Arany a színé­szi pályán keresi az érvényesülés útját? Nem, egyáltalában nem véletlen. A reformkorból forradalmivá érő ma­gyarság időszaka ez, amelyben a ha- zafiságtól fűtött nagy színes ^nemze­dék a magyar nyelv & kultúra első­rendű, hivatott terjesztője. Egressy Gábor, Lendvay és Megyeri, Déry­né és Kántomé kora ez Azoké a harcosoké, akik küzdve a nemesi társadalom közönyével, sőt megve­tésével, a hivatalos támogatást él­vező német színházakkal' folyó egyenlőtlen versenyben, nem egy­szer a családi ház átkától kisérve, bátran kibontották és diadalra jut­tatták a száz év előtti kulturális harc zászlaját. Ezek közé az áldozatvállalással önzetlen hazaszeretettel példát mu­tató harcosok közé tartozott Szigli­geti Ede. 1814-ben született Nagyváradon Apjának jómenetelű ügyvédi irodája volt. Szülei gondos nevelésben része­sítették. Mérnöki pályára szánták, a 20 éves ifjú azonban szorgalmasab­ban látogatta a budai színház, mint a pesti egyetem előadásait. Hama­rosan felvételét is kérte a színtársu­latba. Amikor ezt apja megtudta, kitagadta és megtiltotta neki ,.ősi nevének" használatát így lett Szathmáry Józsefből Szigligeti Ede. 11837-ben szerződést kapott az *------------ akkor megnyiit Nem­zeti Színházhoz. Egész életén át itt dől ázott. Először színész, később rendező és dramaturg, végül igaz­gató volt. Közben csaknem fél év­századon át egyedül látta el szín­darabbal a magyar színpadot. Száz­nál több darabot írt Életének kalandos,. alákMasek. n. színészi pályára lépő nemes ifjú küzdelmei elevenednek meg legsi­kerültebb, legnépszerűbb, napjaink­ban is többször -játszott vígjátéká­ban: a „Liliom£i“-ban. Szigligeti nem alkotott nagy re­mekműveket Ebben a darabjában sem találunk olyan mélyreható, elő­remutató eszmei tartalmat, .mint például nagy orosz kortársánál, Osz- trovszkijnál. A Kisfaludy Károly óta elhanyagolt vígjáték műfaji sajátsá­gaiban sem teremtett sok újat Mégis komoly jelentősége van a „Liliom- íi“-nak. Ha bátortalanul is, de tár- sadalomkrilikát gyakorol a szabad­ságharc bukásának évében: Szembe­száll azzal a maradi, reakciós felfo­gással, amely lebecsülte a színésze­tet és akadályozta nemzelénítő munkáját Kifigurázza a hitvány arisztokratát, és a nyílt színen ala­posan elpáholtatja az uzsorás sváb korcsmáros fiát Álilyen csekély, de milyen jóleső elégtétel volt ez az egykori magyar nézők számára A máj olvasók előtt meglepő, hogy a darab főhőse, a szemfüles bámula­tosan ügyes; leleményes Liliomfi, aki nemcsak hősszerelmes hanem önzetlen barát és segítséget nyújtó pártfogó is. a darab végén váratla­nul megalkuvó lesz: miután meg-, szégyenítette az álerkölcsű nagybá­csit és elnyerte szerelmesét, ott­hagyja a színészetet és visszatér a nemesi életformához Nemcsak a darab menetében jelent törést ez a fordulat, hanem magának a költő­nek életével tanúsított felfogása is ellentmond neki. A színházi közön­ségsikert féltő Szigligeti kerekedett itt a színpadi költő fölé. (Felszaba­dulás utáni felújításában — így a miskolci színházban is — már a he­lyesen felfogott, a szerző életévei ia alátámasztott befejezéssel került be­mutatásra a darab.) I D mull szárad I dere’“n k0<*yd* 1 .........................i színpadi műfaj volt a népszínmű. Jelentősége, hogy benne az elnyomott nép fial már nem puszta mellékszereplők, vagy nevi ég tárgyai, mint a régebbi művekben. Tárgya többnyire ro­mantikus szerelmi történet, amely sokszor eltakarta vagy elferdítette a valóságot Szigligeti érdeme* hogy a népszínművet a kor demo­kratikus törekvéseinek szolgálatába állította. Nála is túlnyomóak ugyan a romantikus motívumok, de ezt aa árnyoldalt szerencsésen ellensúlyoz­za haladószellemű, korában idősze­rű célzásokkal A népi jelleg még csak külsőségekben jelentkezik, mégis megnyilvánul elsősorban a* ügyesen közbeiktatott népdalokban. Legsikerültebb népszínművei: -A szökött katona“ (1843), és a múlt színházi évadban Miskolcon is be­mutatott . „Csikós" (1847). Ez utótt* biban legsikerültebb a darab közép­pontjába állított jobbágyság rajza. Az úri osztály erkölcstelenségével szemben az elnyomott nép becsüle­tessége, a züllött nemesek bukása, a derék öreg jobbágynál! is lányáé­nak, a bojtárnak, s a talpraesett, nyugodt, derűt árasztó csikósnak győzelme már a forradalmi korszak színpadi visszhangja. Azé a korsza­ké amelyben a nemesi kiváltságok fala Petőfi népi szabadságot köve­telő hatalmas döngetései nyomán erősen omladozik. — Szigligeti, eszmei, pplitikal fejlő­dése a. 48-ps márciusi napok köze­pette érte el legmagasabb fokát EÍr- ről tanúskodik . a márciusi esemé­nyek hatására s a múlt évben néphadseregünk színházában bemu­tatott »II. Rákóczi Ferenc fogsága“' című darabja Benne az osztrák császári udvar áruló, magyarellenes poliükájáról rántja le a leplet. Nagyszerű befejező képével pedig a szabadságharc elére állt nagy feje­delemnek állít méltó; emléket Nem csodálhatjuk, ( h°sy « ^ —-" ' * eszmeiség az eszmeiség aa elnyomás korában egyre inkább ko­pik és halványul. Szigligeti darabjai műfaji, technikai szempontból fej­lődnek ugyan de az eszmeiség él­szegényedésével egyre inkább A formalizmus felé közelednek. Még egyszer felcsillan érdeklődése a kor na’v mozgató eszméi iránt, ösztö­nös, reális érzékével a murikáskérdés felé fordul. „A sztrájk“ (1871) című darabjában először viszi magyar színpadra a proletariátusnak a tőke ellen foltatott harcát De a munkás- osztály jövőt formáló nagy társa­dalmi erejét nem látta meg. A régi irodalomtörténet Szigligeti darabjaiban a sikeres műfaji, szín­szerű vonásokat emelte ki. Legjobb darabjainak valódi értékeit a mar­xista-leninista irodalomtudomány méltatta és biztosította számukra a színpadi sikert a felszabadult nép színházában. B. L. és úgy érezzük, hogy Hamlet sorsa sem (lemobilizál, nem leszerel bennünket a harcban, hanem éppen ellenkezőleg, új és nagyszerű harcokra buzdít az újért, a jö­vőért, a régi, a fojtogató, a haldokló múlt ellen. Ahogy Bjelinszkij mondja: ,.A néző a színházból a harmónia és nyugalom ér­zésévet a lelkében megy ki. felvilágosult és az élettel kibékült életfelfogással, s mindez azért, mert a végletek és a sze­mélyes érdekek harcában meglátta az ál­talános, abszolút, mindent magába foglaló életet,, “ És tegyük hozzá, azért, mert az életnek a tükrével kibővítliette világszem­léletét, megerősíthette azt az iránytűt, mellyel az életben tájékozódni tud. A Déryné szíriház művészei lelkesen ké­szülnek a darab előadására, maguk mö* \ gött tudják Miskolc dolgozóinak támoga­tását. A művészeti dolgozók, a neveléssel fog­lalkozó szervek egyaránt nagy érdek­lődéssel várják, hogy a miskolci dolgozók hogyan fogják értékelni a színház munká­ját. A színház dolgozói mindent elkövetnek, hogy' képességeikhez mérten megfeleljenek a feladatnak és világos, tiszta, közérthe<y előadásban adhassák át Miskolc népének a nagy küllő művét. KOVÁCS SÁNDOR, a megyei pártbizottság ágit. prop. titkára. BOZÓKY ISTVÁN, a Déryné színház igazgatója«

Next

/
Oldalképek
Tartalom