Észak-Magyarország, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-25 / 21. szám

mm. «SZAJCmCYAItORSEAG 5 Oktatási segédanyag A SS T8M» káderképző tanpályá­mon folyt vif» arról, mit ér. tiin* extraprofi ton. Az alábbi dte&el a helye« állásfoglalást kívánjuk elősegíteni, Sztálin elvtárs ,.A szocializmus közgázt, problémái a Szovjet­unióban • című legújabb művében a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének meghatározásánál i amutatott arra, hogy a monopol­kapitalizmus hajtóereje nem lehet sein az átlagprofit, sem az extra­profit, hanem csak a maximális profit. Sztálin elvtárs művének ta­nulmányozásánál sok helyen nehéz­séget okozott a profit e különböző tormái közti különbség tisztázása. A kapitalizmusnak a monopolka- pitalizmust megelőző szakaszában az átlagprofitráta törvénye uralkodott. Ez azt jelentette, hogy a különböző iparágak egymástól eltérő profitrátái a konkurrenciának és a tőke szabad áramlásának a lehetősége következ­tében egy átlagos profitrátává egyenlítődnek ki. Ennek az átlagos profitrátának a létrejötte azt ered­ményezte, hogy az ©gyes tőkések általában befektetett tőkéjük ará­nyában részesültek a munkások ál­tal megtermelt értéktöbbletből. Természetesen az átlagprofitráta törvénye nem jelentette azt, hogy minden tőkés minden esetben pon­tosan az átlagos profitráta szerint részesült a munkások által létre­hozott értéktöbbletből. Ez a törvény csak „mint egy átlagos társadalmi törvényszerűség" (Lenin) érvénye­sülhetett, az egyéni eltéréseken és azok kölcsönös kiegyenlítődésén ke­resztül A tőkések között ádáz harc folyt a magasabb profitért és ez a harc időlegesen lehetővé tette, hogy az egyes tőkések külön haszonhoz — extraprofithoz — jussanak. Extraprofitan általában az átlagos tőkéshasznon felüli profitot értünk. Extraprofithoz az a tőkés jut, aki befektetett tőkéje titán nagyobb profitot ér el, mint amennyit az át- lagprofüráta alapján kapna. Például: ha a tőkéstársadalom adott fejlődési fokán az átlagos profitráta 20 szá­zalékos, akkor mindazok a tőkések, akik ennél) a 20 százaléknál maga­sabb profitrátát érnek el, extrapro- fithoz jutnak. Az extraprofit elérését as egyes tőkés számára általában az teszi le­hetővé, hogy fejlettebb technikát, új termelési módszert alkalmaz, üzemé­ben az átlagosnál kedvezőbb terme­lési feltételeket teremt és ezen ke­resztül a munkának magasabb ter­melékenységét éri el. mint a társa­dalmi átlag. „Ha... az egyes tőke nagyobb termelékenységgel dolgozik a társadalmilag átlagosnál, termékeit tehát alacsonyabb értéken állítja elő, mint ugyanezen áru társadalmi átlagértéke és ezért extnaprrofitot realizál.“ (Marx: A tőke III. kötete. 73. oldal.) Mint ismeretes, valamely áru értékét az előállításához társa­dalmilag szükséges munkaidő hatá­rozza meg. Ha valamely tőkés ezt az árut a társadalmilag szükséges munkaidőnél kevesebb munkaidő alatt állíttatja elő, akkor árujának egyéni értéke kisebb lesz. mint ugyanannak az árunak a társadalmi értéke. Viszont áruját természetesen nem az egyéni értéken, hanem tár­sadalmi értéken adja el és így áruja egyéni és társadalmi értélre közti különbözet formájában extraprofit­hoz jut „Valamely áru _ valóságos értékét... nem egyéni értéke, ha­nem társadalmi értéke határozza meg, azaz nem at a munkaidő, amennyibe előállítása a termelőnek kerül, hanem a termeléshez társa- fSalmilag szűkséges munkaidő. Ha e x t m a pr o fi írói BECSÜLETTEL ELEGET TETTÜNK KÖTELEZETTSÉGÜNKNEK tehát az új módszert alkalmazó tő­kés áruját társadalmi értéken, vagy­is... egyéni értéke fölött adja el... külön értéktöbbletet vág zsebre." (Marx: A tőke I. kötet 342—343. old.) Akkor is extraprofithoz jut a tőkés, ha a konkurrenciaharc érde­kében áruját valamivel társadalmi értéke alatt, c"-? egyéni értéke felett adja el. Pl: ha e v cipő társadalmi értéke 10 dollár, de valamely tőkés üzemben, ahol az átlagosnál fejlet­tebb technikát alkalmaznak, s így a munkának nagyobb termelékeny­ségét érik el, ugyanannak a cipő­nek az egyéni értéke 6 dollár, akkor az illető tőkés, még ha cipőjét tár­sadalmi értéke alatt, mondjuk 8 dollárért adja is el, 2 dollár extra­profithoz jut minden eladott cipő után. Az extraprofitért való harc a tő­kések közti verseny kiéleződéséhez vezet. Ez a harc a tőkéseket az egyes tőkések által elért magasabb technikai színvonal elérésére és túl­szárnyalására kényszeríti. Az extra­profit biztosítása volt az a hajtó­erő, amely a kapitalizmusnak eb­ben a korszakában a tőkéseket a technika fejlesztésére ösztönözte. Az extraprofitért való harc a tőkések differenciálódását, a tőke koncen­trációját is elősegítette. A harcból az erősebb tőkések kerültek ki győz­tesen, a gyengébbek pedig, akik nem bírták a versenyt, tönkremen­tek. Az egyes tőkések üzemében alkal­mazott átlagosnál fejlettebb terme­lési feltételek következtében létre­jött extraprofitot az jellemezte, hogy egyrészt általában nem. múlta felül lényegesen as átlagprofitot. más~ részt pedig időleges volt. Az azonos iparágon belül egyes tőkések által elért extraprofit azért nein volt ál­talában lényegesen nagyobb az át­lagprofitnál és azért nem volt vi­szonylag állandó jellegű, mert a sza­badverseny lehetősége a konkurren­ciaharc következtében az egyesek által elért fejlettebb termelési fel­tételek, magasabb technikai színvo­nal csakhamar általánossá vált. s ezzel megszűnt az az ok, amely az extraprofitot eredményezte, hogy az­után és esetleg egy másik tőkés üzemében újra keletkezzék. Ugyan­így nem alakulhatott ki tartósan extraprofit a különböző iparágakhoz tartozó tőkések csoportjai között sem, mivel ha egy iparágban a pro­fitráta színvonala az átlagost felül­múlta, akkor ezt a nagyobb profit­rátát a töke szabad átáramlása a többi iparágból viszonylag gyorsan az átlagos profitráta színvonalára szorította le. Az extraprofitnak fent ismertetett formáját, amely főként a kapitaliz­musnak az imperializmus előtti sza­kaszára volt jellemző, már Marx megkülönböztette az extraprofitnak azoktól a formáitól, amelyeket az egyes tőkések különböző monopol­helyzetük következtében érnek el. (Lásd: Marx; A tőke III. kötet 236. old.) A klasszikus kapitalizmus idő­szakában, amelyben Marx élt, az ilyen monopolhelyzetből származó extraprofit még viszonylag ritka volt Alapvetően megváltozott a helyzet az imperializmus szakaszá­ban, amelyet éppen a monopóliumok uralma jellemez elsősorban „... a monopólium extraprofitot, azaz a normális, az -gesz világon szokásos tőkés hasznon felüli többletprofitot biztosít.“ (Lenin Művei 23. kötet. 117. old.) Az ú. n. szabadversenyes kapitalizmusban az extraprofit alap­ja általában a technikának egyesek által elért, az átlagosnál magasabb színvonala volt és a technikai szín­vonalnak a verseny következtében történő kiegyenlítődése miait ez az extraprofit hamarosan el is tűnt. Viszont az imperializmusban az extraprofit alapja általában az egyes monopolista csoportok uralma a gazdasági élet különböző területein. Az imperializmus kialakulásának idején tehát az extraprofitnak új formái jöttek létre. Azonban az extraprofitnak még ezek az új for­mái sem határozzák meg a modern kapitalizmus lényegét, fejlődésének valamennyi fő oldalát és fő folya­matát. Az extraprofit, beleértve azo­kat a formáit is, amelyek a klasszi­kus kapitalizmus korszakának a vé­gén, az imperializmus kialakulásá­nak idején jelentek meg, nem fe­jezi ki a modern kapitalizmus gaz­dasági alaptörvényét. Amikor az imperializmus már uralkodóvá vált. jelent meg a maximális profit, mint a profit minőségileg új formája, mint kifejezője a tőkés kizsákmá­nyolásnak az imperializmus korsza­kára jellemző módszereinek. Sztálin elvtárs legújabb müvében rámuta­tott arra, hogy a modem kapitaliz­mus nem akármilyen profitot, ha­nem maximális profitot követel. Sztálin elvtárs ,.A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjet- únióban“ c. művében így határozta meg a modern kapitalizmus gazda­sági alaptörvényét: „A maximális tőkés profit biztosítása az adott or~ szóig lakossága többségének kizsák­mányolása, tönkretétele és nyomor- badöntése útján, más országok, kü~ Ionosén a- elmaradott országok né­peinek leigázása és rendszeres ki­fosztása útján, végül a legmagasabb profit biztosítása háborúk és a nem­zetgazdaság militarizálása útján." Sztálin elvtárs kimutatta, hogy a monopolkapitalizmus viszonyai kö­zött a termelés fejlődését csak a maximális profit biztosítása teszi lehetővé, ehhez a kizsákmányolás­nak azok a formái, amelyeken az átlagprofit és az extraprofit alakult, már nem elegendőek. Az átlagpro­fit és az extraprofit nem fejezi ki a tőkés kizsákmányolás megkülön­böztető Vonásait a monopóliumok uralmának viszonyai között. A ter­melés fejlődését egyedül lehetővé tevő maximális profit biztosításához a burzsoáziának a kizsákmányolás új formáira van szüksége, amelyekei, Sztálin elvtárs tért fel a kapitaliz­mus gazdasági alaptörvényének meg­határozásánál. Vagyis a maximális profit biztosítása a modern kapita­lizmus fejlődésének objektív szüksé­gessége, nein egyszerűen a tőkések törekvését jelenti a minél nagyobb profit elérésére. Mindebből következik, hogy hely­telen volna az extraprofit és a maxi­mális profit közti különbséget pusz­tán mennyiségi különbségnek tekin­teni. A maximális profit törvénye azoknak a változásoknak eredmé­nyeként jött létre, amelyek a kapi­talizmus gazdasági viszonyaiban a monopollcapitalizmus korszakában bekövetkeztek. Ezek közül a legfon­tosabb a monopóliumok létrejötte és uralma a gazdasági, társadalmi és politikai élet minden területén. Te­hát a maximális profit a monopol­kapitalizmus gazdasági viszonyai tükrözi, s így minőségileg különbö­zik nemcsak az átlagprofittól, de az extraprofittól is, amely a Marx által megfogalmazott eredeti formájábar az ú. n. klasszikus kapitalizmus gaz­dasági viszonyait fejezte ki. RIPP GÉZA a K. V. ágit prop. osztályának munkatársa AZ ORSZÁGGYŰLÉS december 15-i ülésén Rákosi elvtárs bejelentette, hogy január 20-ig a Magyar Népköz- társaság hiánytalanul teljesíti a Szov­jetuniónak fizetendő jóvátételt. Ja­nuár 23-án a magyar kormány hivata­losan bejelentette: teljesítettük jóvá- tételi kötelezettségünket. A magyar nép a jóvátétel teljesíté­sével nemcsak a békeszerződésben vállalt kötelezettségeinek tett eleget, lianem egyben becsületbeli kötelességét is teljesítette. A fasiszta hordák a Szovjetunió elleni reblóhúborúbnn szinte fel mérhetetlen kárt okoztak, pusztították és rabolták n szovjet n©P vagyonát. A vandál megszállók — akik között ott voltak Horthy tisztjei, csendőrei is — szétromboltak több mint 30 ezer gyárat, elpusztítottak G ezer kórházat és 82 ezer iskolát, el­raboltak a többi között 137 ezer trak­tort, 45 ezer szövőgépet, 42S ezer vas­úti kocsit, 6 millió lakóházat tettek a földdel egyenlővé- Értékben nehéz kifejezui azt a szörnyű pusztítást, amellyel végigdúlták a Szovjetunió ideiglenesen megszállt területeit. A SZOVJET-MAGYAR FEGYVER- SZÜNET! EGYEZMÉNY határozata értelmében 1045 január 20-től számít­va Magyarországnak ha- esztendő alatt 200 millió dollár értékű jóváté­telt kellett, fizetnie a Szovjetuniónak. A Szovjetunió azonban már ekkor le­szögezte, hogy a felszabadított Ma­gyarországtól nem igényli, a Horthy- - csapa tők által oközoít teljes kár meg­térítését.' Nein tette felelőssé a ma­gyar népet a népelnyomó, uralkodó osztályok súlyos bűneiért, jóvátétel! igényét az okozott kár kis töredékében állapította meg A legmesszebbmenőén figyelerfibevétté az ország teherbíróké­pességét és az a meggondolás vezette, hogy a jóvátétel ne veszélyeztesse, sőt elősegítse a magyar ipar fejlődé­sét­1945 óta. a Szovjetunió újahto és újabb kedvezményeket nyújtott Ma­gyarországnak a jóvátétel! kötelezett­ség teljesítéséhez. Már 1945. októbe­rében a Szövetséges Ellenőrző Bizott­ság az őszi szántás idejére átmeneti­leg csökkentette a jóvátétel törleszté­sének összegét. 1946 áprilisában a Szovjetunió ismét felénk nyújtotta tá­gító kezét, hat évről nyolc évre liosz- szabbífotfa meg a jóvátétel- kifizeté­sének idejét­1917-ben nagy volt * seáraaeág. A mezőgazdaság termelése gyenge voit A Szovjetunió hozzájárult althoz, hogy a 47-bön esedékes 600 ezer mázsa jó­vátétel! búzát csak az új termés után, 1948-ban szállítsuk. 1948' 'januárjá­ban felemelhettük a jóvátételként szállított cikkek árát, ami azt jelén, tette, hogy 17-2 millió dollárral csök­kent jóvátétel! tartozásunk. Azáltal, hogy a jóvátételi árukát a Szovjet­unió újabb engedményeként nem a Fekete-tengeri kikötőkben, hanem a Dunán adtuk át, újabb 4 millió dollár megtakarítást értünk el. 1948 június 4-én « Magyar Kommu­nista Párt javaslatára kormányunk levélben forduk a Szovjetunió kor­A SZOVJETUNIÓNAK nemes gesztusai mutatják, hogy ez a nagy nép milyen páratlan barátsággal, mi­lyen őszinte segítökészséiggel fordul népünk felé, annak ellenére, hogy a. magyar fasiszták mérhetetlen eok bűnt követtek el a szovjet földön. A jóvátételt kedvezmények csak egy része annak a rengeteg támogatásnak^ amit a Szovjetuniótól kaptunk. A fél- szabadulás utáni első hónapokban a jóvátételi termelést szovjet nyers­anyaggal kezdhettük meg. A Szovjet unió segítsége tette lehetővé három­éves tervünk végrehajtását, a szocia­lista iparunk megerősödését. A ma­gyar Ipar fejlődésének helyes irányát a jóvátételi megrendelések segítettek megszabni. A jóvátétel mind minőségig mind műszaki színvonalon megjaví­totta iparunk termelését. Ezenkívül * szállított áruk nagy részét sorozatgyár­tásban állítottuk elő, ami i ehetővé tette az önköltség csökkentését és az', hogy a belföld számára is ofosófrb&m termeljünk. A jóvátétellel kapcsolat­ban a Szovjetunió segítségével új ter­melési eljárásokat és munkamódszere­ket sajátítottunk el. Már néhány hó­nappal a háború befejezése után, 1945 augusztusában gazdasági; együttműkö­dési és kölcsönös áruszállítási egyez­ményt kötött velünk a Szovjetunió. A hazánkat felszabadító szovjet nép 1945-ben 0-3 millió dollár értékű árut szállított Magyarországra, ugyanakkor, amikor a magyar áruszállítások érté­ke csupán 206 ezer dollár Tolt. A. Szovjetunió által szállított koksz, vasérc és öntöttvas biztosította a ma­gyar ipar alapvető nyersanyagellátá­sát. Az 1947 júliusában megkötőit szovjet-magyar kereskedelmi szerződé» áruforgalmi, fizetési egyezmény ú,t®W* nagyszerű szakaszát nyitotta meg * két nép baráti együttműködésének, —, Iparunk, népgazdaságunk tovább] fej- lődésénék. Eljöttek hazánkba a legne­vesebb szovjet szakemberek, szintidőé - vistúk és tudósok, hogy átadják ta­pasztalataikat a magyar dolgozóknak, A Szovjetunió sokoldalú, őszinte ha Táti segítsége meggyorsította népünk felemelkedését. MINDEZEK YILAGOSAN BÍZÓ NYITJÁK, milyen alapvető különbség van a Szovjetuniónak fizetett jóváté­tel és áz olyan jóvátétel között, ame­lyet kapitalista országok követelnek á legyőzött államoktól. Az imperialisták számára * jóvátétel a kizsákmányolás és a leigázás egyik eszköze. Kifizettük a jóvátételt, teljesítettffk becsületbeli kötelességünket és ezzef hitet tettünk arról a háláról és szeré­téiről, amelyet a magyar nép érez fel­szabadítója-, nagy barátja, a szovjet nép és Sztálin elvtárs iránt. Ezekben a napokban gondoljunk vissza a nyolc év alatt megtett útra. A romok és a háborús kárók eltűn­teik, dolgozó népünk szorgalma, alkotó lendülete újjárajzolta az ország tér­képét. Városon és falun lüktet az élet, hazánk elmaradott mezőgazda­sági országtól ipari országgá vált.— Dolgozó népünk tudja, hogy minden eredményünket a Szovjetunió segítsd­Hiányához és kérte a jóvátétel össze­gépek csökkentését. Június S-án még. érkezett a választ a Szovjetunió elen­gedte hátralévő jóvátételi tartozásunk felét. Eddig az időpontig a 200 millió dollárból körülbelül 70 milliót fizet, tünk ki. Tartozásunk tehát 130 millió dollár voit és ebből 65 millió dollárt engedett el * Szovjetunió. gévei, nagy pártunk és Rákosi eiv- tárg bölcs vezetésével értük el. A visz- szaemlékezés, a győzelmek számbavéte­le arra lelkes,ti dolgozóinkat, hogy minden erejükkel, képességükkel küzd­jenek az új tervév új feladatainak leg­jobb megoldásáért, hogy hazánk to­vábbra is méltó legyen a „rohamba- gád’* elnevezésre. ipari tanulók, előre a félév sikeréért, a kitűnő bizonyítványért! Közeledik, as első félév vége. S nézzünk most körül: egyenruha, építs olcsóbban, jobban ÉS GYORSABBAN ! Értékes felajánlásokat tettek április 4 méltó megünneplésére a 28. állam« építőipari tröszt vállalatainak doioozóí ’ A 28. állami építőipari tröszt dolgozói április 4. tiszteletére értékes felajánlásokat tettek. Elhatározták, hogy első negyedévi tervüket 2 millió 50 ezer forinttal túlteljesítik. A 28/1. sz. építőipari vállalat 450 ezer forintos túlteljesítést és 150 ezer forint megtakarítást vállalt. A 28/2. számú építőipari vállalat dolgozói 480 ezer forintos túlteljesítést tűztek ki eéhil. Elhatározták, többek kö. . zött hogy a cementmü építkezésénél a szög fogyasztást a régi szögek felhasználásával felére csökkentik. A Malinovszkij-uti bérház dolgozói vállalták, hogy a téli munkáknál 100 mázsa szenet és 30 mázsa kokszot takarítanak meg. A 28/3. építőipari vállalat első negyedévi tervét hat nappal előbb akarja befejezni, hogy ezzel 466 ezer forint értékű több- lettermelést érjen el. A 28/4. sz. vállalat az anyagok helyes felhasználá. sával 600 ezer forint megtakarítására tett felajánlást. A vállalás szerint öt nappal a határidő előtt átad Má lyiban 32 kislakást. A 28/5. számú vállalat termelési tervét 334 ezer forinttal akarja túlteljesíteni. A 28/7-es építőipari vállalat elhatározta, hogy 10 százalékkal túlszárnyalja negyedévi tervét. Több műszaki vezető nagy lelkesedéssel csatlakozott az „fipíts olcsőb. ban, jobban ée gyore abban! ‘Lmozga kanhoz és Gerő etvtárs beszéde, a Központi Vezetőség november 294 határozata szellemében azt a célt fűzte ki, hogy nagy mértékben csökkenti az önköltségit. SINCS PÉNZÉ OLYAN BIZTONSÁGBAN MINT atakarékbet étben. ÉS MEG KAMATOT IS KAP} Most még jobban kell tanulnunk, mint eddig, hiszen most mérlegre kerül minden tanuló eddig végzett munkája. Az újságokban olvashatjuk, hogy szüléink milyen sok nagy győzelmet vívnak ki a tervteljesítésben. Mun­kájuk nyomán szinte napról napra űj gyárakban indul a munka, gyö­nyörű épületek emelkednek az ócska Viskók helyón. Szüléink példája buzdítson minket jobb tanulásra! Bízom benne, egv tanulótársám sem akar elmaradni szülei jó mun­kája mögött Az év elején voltak, akik azt mondogatták: „Nehéz a tanulás’'. Annál jobban kell igye­kezni, hogy legyűrjük a nehézsége­ket t A jó tanulás, a szorgalom ered­ménye nem. marad el! Gondoljatok arra, milyen volt szűr leink sorsa a múlt rendszerbem és hogyan élünk, hogyan tanulhatunk mi ma. Szüléink elől a népeUencs rendszer elzárta a tanulás lehető­ségét- Lenézett, kizsákmányolt „tu* noneokd voltak, akiket éhestetéssel. veréssel ^nmeitek'". fizetés, tanszer ellátás, gondtalan ta­nulási lehetőség! Boldogság mj ipari tanulónak lenni! Boldogság, amit munkával, tettekkel kell meg­hálálnunk ! Mi, DISZ vezetők, igyekszünk minél több segítséget nyújtani a tanulásban társainknak. Vei'senyre hívtuk egymást, így értük él, hogy elsők lettünk az intézmények kö­zötti versenyben, elnyertük ia ván- dorzdszlói. Amikor a félév befejezésére ké­szülünk és fokozottan tanulunk, né csak magunkra gondoljunk. Foglal­kozzunk gyengébb tanulótársaink­kal, segítsük őket. A- idő sürget, számoljunk le tehát a hanyagsággal és a nemtörődömséggel l A félésü mérlegen tudásunk, felkészültségünk legyen súlyosabb, értékesebb, mint a negyedévi volt! Dolgozó népünk — cserébe a sok jóért, amivel elhal­moz minket — elvárja tőlünk, hogy hazánk még ragyogóbb jövőjéért vtt is keményeti, öntudatosan harcol­junk. Ipari tanulók^ előre a félév silzt" réért, 0 kitűnő bizonyítványért! JUHASZ SÁNDOR UTS 101, Mi. ipari tánulómtőset.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom