Észak-Magyarország, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-21 / 17. szám

Seerda, 1933. Január 51. ESZAKMAGYARORSZÄG 3 Iván OIbracht: —■ ————————■——■* # EMLÉKEZÉS VLAGYIMIR ILJICSRE E’ ' Z ÉV JANUÁR S-ÉN kísérte a csehszlovák nép utolsó útjára Iván Olbrachtot, a nagy csehszlovák írót cs forradalmán. Iván Olbracht már fiatal korától kezdve a forradalmi proletariátus sorai­kon harcolt. 1921-ben nagy érdemeket szertelt a Csehszlovák Kommunista Párt megalakításában., majd a párt központi lapjának, a ,,Rudé Právo“-nalc szerkesz­tője lett. A hitleri megszállás évei alatt partizánként harcolt, jelszabadulás után pedig a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjául választották. Az elhunyt író a csehszlovák forradalmi irodalom nagy büszkesége. ,,Anha“ című regényében mesterien ábrázolta az új világ harcát a régi ellen, „Suhaj, a betyár11 című regénye pedig kemény támadás az akkori burzsoá csehszlovák köztár­saság politikája, kizsákmányolása és rendőrterrorja ellen s egyben halhatatlan emlékműve az ember szabadságvágyának. Ö volt az első csehszlovák író, aki igaz képet festett a Szovjetunióról, „Képek a mai Oroszországról" című művében. Eb­ből a művéből közöljük az alábbi részletet: Lenin elvtársat elsőízben 1920 március 16-án láttam a Moszkvai Nagy Színházban, amikor a szovjet nép Jaikov Mihajlevics Szverdlovra emlékezett, ha­lála évfordulóján. Különös élmény volt. A színház —1 egyike a legnagyobbaknak Európában — csupa arany és vörös színekben pompá­zott. Arany az erkély és a páholyok csíkja, vörös a selyem függönyökkel bo. rított háttér. A nagy cári páholy, mely három emeletnyi magasságig ott terpesz­kedik a színpaddal szemben, szintén arany és vörös. És minden tömve mun­kásokkal. Ilőrkabátlxm és bundában jöt­tek, magas, fehér kucsmákkal, katona­sapkákban. lsáránysüvegben és kendő* lton, úgy jöttek ide a magukéba, mint haza, egyszerűen és szívélyesen. Megtöl­tötték a földszintet az utolsó helyig, megtöltötték az egész arany-vörös eme­letet a cári páhollyal együtt és elfog­lalták a nézőtér hátterét is. A gótikus oszlopok közé széles vörösvászon transz­parenst feszítettek: „Világ .proletárjai egyesüljetek!“ És a jelmondat alá he. lymék Szvcrdlor fenyőággal díszített arcképét­' A nézőtér előterében, a vörössel lefedett asztal mögött elfoglalták helyü­ket a kommunista párt vezetői. Azok, akik az új kor történelmének alapjait rakták le... Lenin röviddel a kezdés előtt, az ol­dalbejáraton érkezett. Taps fogadta; nem mért ék felen ül tomboló — inkább baráti. Leült a székek egyikére—amely még üresen maradt az asztal mellett — a negyedikre a szélről, — egyáltalán nem jelentős helyre. Miért is ne? Elv- : társai közútit van, akikkel már huszonöt éve dolgozik együtt, akikről tudja, kik és akik tudják, hogy ki Ő. ! Nézem az embert, aki a feljelentő, eehb az emberi történelemben, Lenin valamennyi portréja rostos. Keskeny* vágású szemeibe valami démonit, gunyo- xosat rajzolnak* ami nincs a* arcában —1 és nem áruljak él, hogy sötétszőke. Szeme sarkában néhány redő. j I Lenini elvtárs, 11 Nem több' és nein kevesebb. Az ember, akit a forradalom ki* ' Vezetett a mauzárdszobák és múzeumi könyvtárak száműzetéséből a történe. lem világába. Az ember, akit u maga köréből emelt villáira a megkorbácsolt tömeg, hogy erős, tiszta hangon kikiál­tássá vele szabadságvágyát, hogy világos gondolattá kovácsoltassa vele az össze­vert fejek zűrzavarát, hogy vezettesse magát általa s véle meghódítsa a vilá­got­[Vlagyimir Iljics a színpad elejére lép. .Hullája semmiben sem különbözik a munkásokétól, barna, begombolt ka. hátban, kissé viseltes nadrágban áll kö­zöttük. Beszélni kezd. Hangja erős és telt, de kissé fátyolos, mint azoké, akik gyakran beszélnek nagy tömegekhez: de az is lehet, hogy ez a golyó következménye, melyet * Michelson-gyárban tavalyelőtt lőtt a mellébe a szociálforradalmár, Rosa Kap- Innova. A halott Szverdlovról beszél. Mondatai nyugodtak, súlyosak; egyik olyan, mint a másik, mert minden, amit mond, egyformán fontos, semmit sem kell külön hangsúlyozni és egyetlen szó sem felesleges. Mozdulatai is ilyenek: öntudatosak, a kételkedés, árnyékát sem engedik hozzáférni; ökölbeszorított ke. zek lassan fel- és lassan lefelé, néhány nyugodt mozdulat a mutatóujjal, egy erős vonal a levegőben; — a tudat és meggyőződés, amely sziklaszilárd. A fogságban formálódott, a száműzetésben élesedett, a* ellenforradalmak véres tiizében edződött a legkeményebb acéllá­Most a Moszkvai Nagy Színház satr padán beszél Vlagyimir Iljics. A munka megszervezésének fontossá­gáról beszél a tömegekhez. Beszéde igaz és meggyőző; az alapvető igazságok be- széde. Semmi sem áll távolabb tőle, mint a hatáskeresés. Nem ismer frázi­sokat. A tömeg hallgatja. Feszülten figyelő arcok és mozdulatlan törzsek hatalmas bronzreliefje ez és a földszint, az erkély és az oldalpáholyok minden tekintete egyetlen pontra nzegeaődik. Iljics ajkára. S valamennyi arcon ugyan­az a mosoly ül, a nagy szeretet gyön- ^géd, alig látható mosolya. Menő bús* húsukból s vér a vérükből, száját sohasem hagyta még el szó, mely ne az ő szavuk lett volna. Iljics— mondják neki egy­szerűen. — ,,A jó ember felgyógyulá­sáén, Vlagyimir Iljicsért“ — ezekkel a szavakkal áldozott a szegéire vallásos anyóka gyertyát a pravoszláv templom* ban, Kosa Kaplanova merénylete után. „Atyánk és szabadítórek!“ — így szólította meg őt á frontról érkező egyik parasztküldöttség. Vlagyimir lliics tudja, mit akar a nép —- s ebben rejlik hatalmas ereje. Az emberfeletti munka nagyrészét már 1 végrehajtották. A két első lépés: a nép nagyabb részének meggyőzése és a poli­tikai hatalom kivívása már megtörtént s a történelembe tartozik, az utolsó lé­pés háromnegyed részén is túljutottak már. Nemsokára feltűnik a kész, erős város az aranyos napfényben. Azt pedig, amit felépítettek, senki sem tulja majd lerombolni. Vlagyimir Iljics befejezi beszédét. Az összegyűltek tekintete szeretettel kíséri el távozó alakját. És a tömegbe, amely eddig szinte kővéváltan figyelt, vissza­tér a mindennapi élet; a tömeg meg­mozdul, felmorajlik. Mis szónokok érkeznek, az elhunyt Szverdlovról beszélnek. Aztán elfoglal­ják helyüket a zenészek s megkezdődik a hangverseny. A Kilencedik Szimfóniát játsszák, Rimszkij-Korszakövot és Csaj­kovszkijt, A hangverseny az Internaciona- léval zárul. A sorok egyszerre emelked­nek^ fel, a sapkák és kucsmák, melyek eddig a fejeken maradtak, lekerülnek és a munkások, parasztok és katonák ezerfejű tömege hatalmas kórusban énekli az aranyvörös, hat erkélysoroa és cári páholyos Moszkvai Nagy Színház­ban az Internacionálé szavalt. „Ez a Imre volt <* végső ■.. ez volt a döntő harc!" A nyugateurópai proletáriátus még így enekel: „Ez a harc lesz a végső...!“ így énekelték még ők is három évvel ezelőtt. A III. Internacionálé második ülése Moszkvában kezdődött, aztán Lenin- grádban folytatódott. Erről az értekez­letről gyönyörű emlékem van. Emlék Leninről, a nagy emberről, aki mégis olyan egyszerű és emberi maradt. Amikor az emelvényen összegyűltek a párt Végrehajtó Bizottságának tagjai, megérkezett Lenin elvtárs is. Körül­nézett a hallgatóságon. Egyszerre, lát* srólag minden ok nélkül — lelépett az emelvényről és felfelé igyekezett az amfi­teátrum kis utcácskáján. Minden szem utána fordult. Valahol hátul Lenin régi társa ült, a vak petrográdi munkás és forradalmár, Selgunov. Egyike Lenin legöregebb ma is élő barátainak. Lenin­nel dolgozott a sejtekben, rétet veit a megmozdulásokban, rop irat ok at terjese- tét az üzemekben és mikor 1900-ban Lenin vezetésével megindult az Jszkra, Selgunov — aki akkor Baku környékén dolgozott a villanytelepen, — az újság lélh<w terjesztője lett. De az Októberi forradalmat — amelyben részt vett — már csak vakon érte meg. Amikor Lenin feléje tartott, figyel­meztették a vak elvtársat, hogy közele­dik. Selgunov felállt, két lépést elébe ment Leninnek és a két harcos arcon- csókolla egymást. Ennyi történt. Azt hiszem, egy szót sem beszéltek egymással. De na­gyon szép volt ez a maga egyszerű em­berségében. Aztán Lenin visszatért az emelvényre és megkezdődött az ülés. Benke Valeria számol be csütörtökön Miskolcon a népek bécsi békekongresszusárói Január 22„én, csütörtökön délután 3 órai kezdettel Miskolcon a Béke.tltmsznUiázban békenagygyülés lesz. A nagygyűlésen Benke Való. ria, az Országos Béketanács titkára, a népek bécsi békekongresszusán résztveft magyar küldöttség tagja számol be a kongresszus határozatai, ról, munkájáról, ott szerzett élményeiről. A beszámoló meghallgatására, a békegyűlésre örömmel és lelkese, désscl készülnek Miskolc dolgozói, a város békeharcosai. Lenin-emlékműsor a rádióban V. I. Lenin halálának 29. évfordulója alkalmából ma, szerdán 15.50-kor „Aki a létnek értelmet adott“ címmel irodalmi cmléfcmüsort közvetít a Kossuth-rádió- Az adás írók és költők alkotásain keresz­tül mutatja meg, hogy az emberiség láng. eszű tanítója milyen elevenen él ma is a becsületes emberek emlékezetében. Tör­téneteket, kis jeleneteket hallunk Lenin életéből. Kirszanov verse azt festi le mű­vészi eszközökkel, hogy a Szocialista For­radalom nagy megszervezőjének írásai mennyire bizonyítják: Lenin látta a jövőt, amelyben ina élünk, ma is velünk van. De nemcsak a szovjet emberek, hanem a világ minden népe a magáénak is érzi Lenint. Ezt bizonyítják Heinrich Mann, Andersen Nexő, Bemard Shaw, Emi-Sjao és Zelk Zoltán sorai, amelyek szintén el* liangzaifak az ünnepi műsorban. ÖTÉVES TERVÜNK LÉTESÍTMÉNYEIBŐL A budapesti Petöfl.hid aluljárója a Boráros.téren. Épül Ö! éves tervünk egyik nagy alkotása a budapesti föld­alatti gyorsvasát Képünkön a vasút vérmezői útvonalán az egyik új .munka­hely ácsolatút készí­tik * dolgozók. Hogyan lett milliomos termelőszövetkezet a tiszaluci „Vörös hajnal“ 1949-ben kilenc család alakította mea a ti­/rzaluci „Vörös hajnal“ tszcs-1. A közös vagyon mind­össze 161 kh. föld, 3 ló és egy 60 férőhelyes istálló volt. A fiatal termelőcsoportnak segítségére sietett kormá­nyunk. Kaptak egy állattörzset. ■ nemesített vetőmagot és gépi munkaerőt. Szép eredményeket értek el. Már az első években magasabb volt a terméshozamuk, mint az egyénileg dolgozó parasztoknak. Munkájukat nagy figyelemmel kísérték a község dolgozó parasztjai. A nagyüzemi gazdálkodás eredményeit látva 66 család kérte felvételét a termelőcsoportba. Földterületük 380 holdra növekedett Állatállományuk is jelentősen megnőtt Már 10 lovuk, 66 szarvasmarhájuk. 23 ser­tésük és 163 juhok volt. A csoport munkája egyre terv­szerűbbé vált. Brigádokat, munkacsapatokat alakí­tottak, jól működő intézőbizottságot létesítettek. Az igazgatósági tagok és az ellenőrző bizottság segítségé­vel folyamatossá, gördülékennyé tették a termelőcso­port munkáját. Ma már 168 tag gazdálkodik 1.140 hold földön a „Vörös hajnal“-ban. A csoport fejlődését évi zárszámadásukon Is lemérhetjük. A közös vagyon több mint 1 millió 500 ezer forintra emelkedett. A fel nem osztható szövet­kezeti vagyon 220 ezer forinton felül van. A tagok építettek egy ilj 50 férőhelyes sertésüaziatét és egy 100 férőhelyes süldőszállást Állatállományuk is jelentősen növekedett. 32 14 143 szarvasmarha, 147 sertés, 531 juh és 3-50 baromfi gyarapítja a közö$ vagyont. Aljám! segítséggel több mint 300 ezer forint értékben épít­keztek. ioo ezer forint értékű gépi berendezést vásá­roltak Van modem szovjet fejögépuk, két villanymoto­ros szecskavágójuk, sílótöltőjük, fűkaszálógépük, ka­lapácsos darálójuk, tejszeparátoruk és még több más gépi berendezésük. A terméshozam fokozására alkalmazták az élenjáró szovjet agrotechnikai eljárásokat. Ennek eredménye az vol£ például, hogy az aszálvos év elle­nére búzából 9 mázsa 75 kilós átlagtermést érték el, inig az egyénieknek csak 9 mázsa termett. Rozsból 13 mázsa 58 kiló volt az átlag, az egyéniek 10 mázsás átlagtermésével szemben. Árpából 15 mázsájuk termett, míg az egyénieknek csak 9. A közös jövedelemmel arányosan növekedik aa eíö'értL jövedelem is. Egy, munkaegységre 3 kiló búza. és a megyaszói „Kossuth“? I kg 55 dkg árpa, 25 dkg cukor, 12 dkg lencse, 13 dkg borsó és 5 forint készpénz^ jutott. Possbai András pél­dául, aki 507 munkaegységet szerzett., 15 mázsa 21 kiló búzát. 7 mázsa 60 kiló árpát, 106 ldló 47 deka cukrot, 61 kiló lencsét, 60 kiló borsót és 1500 forint készpénzt kapott a zárszámadáskor. A megyaszói „Kossuth termelőcsoport is 1949-ben alakult. 62 taggal. A közös vagyon 227 hold föld és 2 ló volt. A tagság szorgalmas munkájának nem maradt el az eredménye. Az államtól kapott segítsé­get is jól használták fel. Ma már 206 család gazdál­kodik 1500 hold földön. Az elmúlt év zárszámadásakor a közös vagyon csaknem megközelítette az egymillió forintot. Állatál­lománya is sokat fejlődött. Jelenleg 25 lova, 90 szarvasmarhája, 156 sertése, 300 juha és 152 ba romfija van a csoportnak. Több ezer forint értékű gé­pet és kéziszerszámokat vásároltak a múlt évben. Az új agrotechnikai eljárások és a gépi munka alkalmazásával jóval túlszárnyalták az égyéni dol­gozó parasztok; terméseredményeit. Például búzából 9 mázsa 21 leg átlagtermésük volt, míg az egyénileg dol­gozó parasztoknak csak 7 és fél mázsa termett. Rozs­ból 3 mázsával, árpából 7 mázsával volt több az át­lagtermésük holdankint, mint az egyénieknek. Ahogyan a közös vagyon növekszik, ügy, emelkedik az egyéni jövedelem is. A múlt évi zár­számadásnál egy munkaegységre búzából 2 kg 72 dkg, árpából 88 dkg, kukoríoábói 1 kg 23 dkg, ezriastakar- rnányból 3 kg 46 dkg, cukorból 42 dkg jutott. Ezen fe­lül kaptak a tagok borsót, lencsét, káposztát és egyéb terményt, valamint 3 forint 25 fillér készpénzt. Belus- tyák József tsz tag, aki egész évben szorgalmasan dol­gozott, 15 mázsa 87 kg árpát. 6 mázsa 80 kg kukoricát, 50 kg borsót. 27 mázsa szálastakarmányt, 135 kg cuk­rot. 9 mázsa káposztát és 1797 foriftt készpénzt kapott. A hatalmas fejlődést, a nagyüzemi gazdálkodás fö­lényét látva a tiszaluci és a megyaszói dolgozó pa­rasztok még tavaly beléptek a különböző tipusu terme­lőcsoportokba. Tiszalúc és Megy aszó szövetkezeti köz­ség lett. , DUDÁS JÓZSEF „ _ ' Szerencs, járási tanács» Elkészült a 100. bányászbusz a budapesti 1 karus-gyárban. Az autóbuszt a gyár ipari tanulói készítették. A képen az Ikarus ifjúmunkásai átadják az autóbuszt a MÁVAUT ifi-küldöttségének Jól sikerült Szabad Föld Téli Este Tiszalucon A A-Ikonyodik. Lassan ** elcsendesedik a falu, Tiszalúc. Az utcákon már csak itt-Ott látni embereket, kivéve a kul­túrotthon környékét. Az épület előtt kisetib-na- gyobb csoportok álldogál nah — beszélgetnek. A kultúrotthonban Szabad Föld Téli Este lesz. Benn az épületben nagy a készülődés. Botos And­rás a kultúrotthon tánc­szakkörének vezetője a táncosokkal beszélget, akik a művészeti csopor­tok járási versenyén si­kert aratott műsorszámur kait mutatják majd be a dolgozóknak. fp ste 7 órára a kul- túrónkon zsúfolásig megtett, 350 érdeklődő gyűlt ősszé. Megkezdődik áss elő­adás. Egymásután pereg­nek a müsorszámok. A kultúrotthon tánccsoport­jának és az úttörők tán cosain-ak szovjet és ma­gyar népitáncai aratnak nagy tetszést. Lassan elhalkul az el­ismerő taps cs mindenki figyelemmel hallgatja Szucsányi Zoltán előadá­sát, aki egy szovjet falu kultúráidéról beszél. Is­merteti kultúrotthon-moz­galmunk eddigi eredmé­nyeit ist előadás után töb­ben jelentkeznek hozzászólásra. , Ezután el­sötétedik a terem. Film­vetítés kezdődik. A dol­gozók gyönyörködve nézik a ,jSzóvjet műtXszek és mesterek iskolájaa „Grúz népi táncok“ és a „Mama kedvenceH dmá filmeket. A fiatalság kérésére a vetítés után félrehúzzák a székeket. Megkezdődik a lánc. A Szabad Föld Téli Este vidám hangulatban ér véget. BERECZKY LAJOS kultúrotthon, igazgat» Tiszalúc

Next

/
Oldalképek
Tartalom