Észak-Magyarország, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

A NÉPPEL TÜZÖN--VIZEN ÁT! VY P n ETOFl SÁl NDOR (Születésének 130. évfordulója alkalmából) Az igazi drágakő nem meg az idő múltával sem. homálvosodik az Az ő neve hallatára is mindig újra njeg újra megdobban a szivünk. Hogyan is feledkezhetnénk meg róla, amikor épülő-szépülő életünk, forrná' lódó új világunk ezer és ezer mozzanata emlékeztet rá. Ma is szeretve e.sodált példaképünk, tanítónk, mesterünk. Sőt: csak ma az igazán! Csak a felszabadult ország egyre job- ban öntudatosodó népe értheti meg tel­jesen az öntudatra ébredő nép ehő szó' szólóját, aki, szakítva a reformkor nemes-jobbágy érdekegységet kereaő fel­fogásával, az elnyomott nép első öntuda­tos, pártos, forradalmár költője lett. Aki „a néppel tüzön-vizeri élt' együtt halad, aki „nem az írástudóknak, nem az úri rendnek, hanem szűrös, gubás emberek­nek“ beszél; aki a század feladatát a nép uralkodásának megszerzésében és biztosításában látja. Költészete — a nép költészete. Nem népies, hanem népi. A nép szeretető, az egész dolgozó emberiség gondját hor­dozó, vállaló becsületesség, mély haza­szeretet és lángoló forradalmiság sugár' •zik belőle. Mindezt a népnyelv közvet' fenségével, világos egyszerűséggel, a nép­költészet gyönyörű muzsikájával s egy lánglelkű, költő képzeletének szárnyalásá­val tárja elénk. Gondoljunk népdalaira, amelyeket úgy énekelt és énekel a nép, mint a magáét. Már a negyvenes évek közepén hallja dalolni egyik megzenésített versét Ko­máromban. A Balaton mentén meg a ,,Juhász legény, szegény juhász legény“- hez toldott egy-egy versszakot a nőt ázó nép a vers elejére, végére; úgy bánt vele, mint sajátjával. Tájverseiben a szülőföld ssetreümese, n saját földjén széttekinlö nép fia szóLal meg: Nyári napnak alkony utalónál Megállók a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, Mint a gyermek- anyja kebelére. (Tisza) Itt, az AUöldön érzi magát .igazán jól, ez az 5 liőuszeretett szülőföldje: Lenn az Alföld tengersik vidékin Ott vagyok honn, ott az cn világom; Körtáncból szabadult sas lelkem, lla a rónák végtelenjét látom. (Az Aljáid) Szerelmi költészete is azt tükrözi, ho­gyan szeret a nép fia: viharos szenve­déllyel, a dolgozó nép meleg szivének tiszta érzésével. Melyik szerelmes szive nem dobban ma is e több mint száz év­vel ezelőtt írt végtelenül egyterű, mégis csodálatosan sokatmondó, a magyar köl­tői nyelv gyönyörű zenéjével andalító szavakra: Reszket a bokor, mart Madárka szállott rá, Reszket a lelkem, mert * EszcrrXte jutottál. Eszembe jutottál, Kicsiny Ids leányka, Te a nagy világnak Legnagyobb gyémántja. A szerelem sokrétű érzése, a nép ke­dély- és érzelemvilágának gazdag hullám­zása: vágy, csodálat, szenvedély, hűség, emlékezés, bánat és bizakodás egyaránt hangot talál ebben a gyönyörű költe­ményben. De ugyapez a szerelmes Hőinek a be­csületes férfiasság, a helytállás, az elv hűség komoly költője is: Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mingyárt Véreddel fizeted- Százszorta in/cább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad. Mai költőink még sokszor keresik az egyéni és közösségi érzések harmóniáját. Petőfi ebben is példaképünk. Ez az élet­vidám, életkedveié fiatalember a szerelmi boldogság idején is alá tudta rendelni az egyén örömét a közöaség javának. Összes költeményei elé írta híres jelmondatát, a legszebb költői jelszót: Szabadság, szerelem.! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. De elsősorban és legfőképpen a nép- szabadság költője. Ő volt az első, aki nem segíteni, nem javítani akart a nép tor­sán, hanem jogot követelt számára^ ... a ncp hajdan csak eledelt kívánt, Mivelhogy akkor még állat vala; De az állatból végre ember lett, S emberhez illik, hogy legyen joga. Jogot tehát, emberjogot a népnek! Arra tanítja népét, hogy az elnyomó urak előtt nem megalázkodni kell, hanem elszántan követelni a megillető jogokat. A népnek buzdításul, a nemességnek in­tésül idézi Dózsa Györgyöt s ezzel gyö­nyörű példát mutat, hogyan nyúl a nép vezére a múlt nagy hagyományához, ho­gyan szól a nép tolmácsoló ja: Még kér a nép, most adjatok nckil Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? Nem hallottátok Dózsa György hírét? Izzó vastrónon őt, elégetetek, De szellemét a tűz nem égeti meg, Mert az maga tűz; úgy vigyázzatok; Ismét pusztíthat e láng rajtatok!, (A nép nevében) Ki jogosította fel Petőfit arra, hogy a nép nevében szóljon? — Feljogosította származása, küzdelmes ifjú-ága, rövid, harcos élete, soha meg. nem alkuvó, forra­dalmár egyénisége, a néppel való teljes azonosulása. Ki szólhatott volna más a nép nevében, ha nem a szabadszállási székálló legény és a esdédlcány fia. Mások, a legtöbben csak akkor alakul­nak kész emberré, amikor az ő élet­pályája már lezárul, S mi mindent élt át addig? Csaknem minden cvben másutt jár iskolába. Tizennyolc éves korára (fiaink legfőbb gondja ilyenkor az érett­ségi sikeres letételei ő már az iskolából kiperdült diák, volt vándorszínész, obsitos katona, aki bejárta a félnrszágot. Nem tudjuk, miből élt, hol bált, mit evett közben. „A tenger, amelybe bizalommal belevetette magát: az alja nép, az orszá­gos szegénység befogadja és bul Iámról- bullámra adja tovább“ —- írja róla Illyés Gyula. Járja az országot, ismeri, tanulja a népet. A nagy költő nem a derült ég­ből pottyan, rengeteget tanul, dolgozik. Vándorlásai során fordul meg Miskol­con is. Először 1843"ban, még mint isme­retlen vándorszínész. Néhány évvel ké­sőbb már mint ünnepelt költő, akit a mkkolci ifjúság is bálványoz Gyönyür- .ködve szendébe a diósgyőri várromot, a begyeket, a Hámori-tavat, a cseppkőbar- l.l ]i gut. Barátjához, Kerényi Frigyeshez intézett útilevelében ezt írja a Borsodban töltött 1847 július 8"i napról: ,.Az ember t gondolja, hogv legalább is Helvécziá- baa van, Helvéezia valamelyik szép vidé~ kén. Ez ismét szép napiq^volt életemnek, nagyon szép. A ternu'z^ßiel mulattam, az én legkedvesebb barátommal.“ Diós­győrött verset is írt: Néma csendes a világ körülem, Távol szól csak egy kis estharang, Távol szépen, mintha égjbiil jönne. Vagy egy édes álomból e hang. (Alkony) Pontosan két hónap malva feleségül veszi Szendrey Júliát. Ezzel „elérte, amit ember érhet el: Boldogsággal csordultig e kebel!" De a családi Set öröme, a beteljesült boldogság sem takarja el előle a haza nehéz sorsát: ..•Múltat, jövendőt, mindent eltemet Boldogságomnak tenger-özöne, Csak szent oltárodat nem dönti le. Veled sóhajtok, hazám, mint elébb, A kedvezőbb, a szebb idő felé, Mely töviskoronádat levesd, S helyébe a dicskoszorút teszi. Nászútján írja a világirodalom egyik legszebb szerelmes versét: a ,.Szeptember végén“ t, de onnan küldi egyik hatalmas riadóját is: Meddig alszol még hazám? Míg rád nem gyűl a ház, Mindig, míg a felrevert Harang föl nem lármáz?. Az 1848 as esztendő, a forradalom hul­láma még készületié uüi találja a népet. Csak Petőfit nem éri váratlanul. Éppen azért lett a márciusi napok vezére, mert ideológiai tájékozottságban magasan kor' társai fölött állt. A március idusát követő hónapokban csodálatos aktivitást fejt ki- A nép ujjongva ,iá.r nyomában s a rög* tönzött lömeggyülésekett earek kiáltják Petőfivel: Talpra magyar, hi a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!. Ebben a versben bennezeng mindaz, ami a tömegek szívében kimondatlanul olt ck, Azt mondta ki egy alkura soha le egy rét lenest a forradalom nem nyűt száj, azt irta soha nem ismert kéz. Harca nem fejeződött be első győzelmével. Világosan látta, hogy az udvari, ez arisztokrata reakció nem alszik. A reakció szeretné elsikkasztani a forra­dalom vívmányait. A nemest és papi reakció cse’szövése a legveszélyesebb elleniéi: a költő ellen is fordul. A kép- vis..!o választáson elszenvedett bukás fáj neki. Szíve keserűségét azonban csak a hűséges barát, Arany János előtt tárja fel. De a kudarc nem tántorítja el, sőt még szilárdabb harcra tüzeli. Levonja a tanulságot: ...Nincs mit'csodálni ősidőktül óta Azon válónál: papok és királyok, E földi istenek, Hogy vakságban tartsák a népet, Mert ők uralkodni akarnak., S uralkodni csak vakokon lehet, Szegény, szegény nép, mint sajnálom őt, S ha eddig hiizdtem érte, ezután Kettős erővel fogok küzdeni! (Az apostol) A szabadságát fegyverrel védetni kény­szerült nép hadseregének leghívebb kato­nája, Egyenruhában is iztg vérig forradal­már: ..Tiszteljétek a közkatonákat, Na­gyobbak ők, mint a hadvezérek“ — f igyel- meneti a nemesi tiszteket. A szabadságharc hős honvédéi az ő szavaival indulnak rohamra. Ugyanezeket a esatadalokat idézték a Nagy Honvédő Háború hős szovjet fiai is — száz évvel később, mert az ő „Csatadala“ a férfias helytállás és bátorság, az önfeláldozó hazaszeretet gyönyörű himnusza: Ha lehull a két kezünk is. Ha mindnyájan itt veszünk if, Előre! Hogyha el kell veszni, nosza, Mi vesszünk el, ne a haza, Előre! Szabad hazánk boldog gyermekei, a béke, legfiatalabb harcosai, úttörő fiaink és leányaink Petőfi szavával köszöntik egymást: „Előre!“ Petőfi a magyar nép drágaköve. Köl­tészete ma is töretlenül, mindegyre tisz­tábban ragyog. Fénye seétaugáneik a 'Hág minden tája felé, A haladó emberiség milliói új meg új kiadásokban olvassák Petőfi lángoló verseit. A Szovjetunióban, mint ismeretes, nemrégiben jelentették meg összes költeményét. Szava megnyug­tató, felemelő cs bíztató erőforrás ma­gunknak, de figyelmeztetés, vád és ítélet a béke ellenségeinek: Békét, békét a világnak, De ne zsarnok kénytől, Békét csupán a szabadság Felszenteli kezéből! BENKŐ LÁSZLÓ FÖLTAMADOTT A TENGER... Irta; PETŐFI SÁNDOR Föltámadott a tenger; A népek tengere; Iji s/.tvc eget földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? l|áR,játék c zenét?- Akik mxtg rumi tudtátok, Most meg'.yuulkUjutok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók. Süllyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, te özönvíz, Tomi böki ki magadat, Állítasd mélységes medred, S dobáld a fellegekre Böszült tajtékodat; Jegyezd vele az égre örök tanúságul: Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja. Azéri a víz, az úr! (Pest, 1848.) V. J Petőfi „a magyar forradalmak orosztánbarlang/ában“, Sárospatakon Frigyeshez intézett utileve­Nagy költőnk Sárospatakról írta az alábbi sorokat 1847 július 9-én Kerenyi lében: űlzebbnél-sscbb tájakon járok barátom,- via a Hegyalján jöttem ke­resztül. Szerencsnél legszebb a kilátás. Délre hosszú rónaság, le egészen a Tiszáig; keletre az egykori tűzokádó, a tokaji hegy, mely ma­gában áll, mint a hadsereg előtt a vezér. Ott áll magas fejével, kék kö­pönyegben, komoly méltósággal, tövében Tárcái városa. Éjszakra a töb­bi hegyaljai hegyek hosszú sorban; alattok Irálya és Mád. E városokban laknak, e hegyeken, az öröm istene, innen küldik szét a világba aposto­laikat, a palackba zárt aranyszínű lángokat, hogy prédikálják a népek­nek. miberint e föld nem siralomvölgye, iránt a vallás tartja. Lelke­sedve néztem jobbra, balra, előre, hátra, úgy neki lelkesedtem, mintha én ittam volna ki a legékesebben sz óló apostolt. Az idő is gyönyörű volt; felhőtlen, verőfényes, derült nyári reggel ... —„ hejh, jártam én erre már rossz időben is. Debrecenből utaztam Pestre, 1844-ben februá­riéban, kopott ruhában, gyalog, egy pár húszassal és egy kötet verssel. E kötet versben volt minden reményem; gondolám: ha eladhatom, jó, ha el nem adhatom, az is jó... mert akkor vagy éhenhalok, va§y meg­fagyok s vége lesz minden szenvedésnek. Egycs-egyediil mentem itt a Hegyaljait, egy lélekkel, egy élő lénnyel sem találkoztam. Minden ember födelet' keresett, mert iszonyú idő volt. Egyheti kínos .vándorlás után Pestre értem. Nem tudtam, kihez forduljak'? Nem törődött velem senki a világon; kinek is akadt, volna meg a szeme egy rongyos kis. vándorszínészen? ... A végső ponton áll­tam. Kétségbeesett bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amely kártyás utolsó pénzét teszi föl, hogy élet, vagy halál- A nagy férfi átotvasta verseimet, lelkes ajánlására kiadta a Kör, s lett; pénzem és nevem. — E férfi, ki­nek én életemet köszönöm, s kinek köszönheti a haza, ha neki valam i használtam, vagy használni fogok; e férfi: Vörösmarty. Mindezeket, sőt egész életem sanyarnságait végiggondoltam, amint a Hegt/alján jöttem, óh. az én életem dúsgazdag volt a sanyaruságban, s ha most boldog vagyok, megérdemeltem. Hat esztendeig voltam isten­től, embertől elhagyott földönfutó: hat esztendeig volt két sötét árnyé­kom- a nyomor és d lelki fájdalom . .. és mikor? ifjúságom kezdetén, 03 élet legszebb szakaszában, mely csupán az örömöknek van teremtve, tizenhatodik esztendőmtől a huszonkettedikig. De jó. hogy így történt; aki boldogtalan nem volt, nem tudja megbecsülni boldogságát. S jó, hogy egyszerre szenvedtem ki, amit más egész életén át szenved apró- dónként. Minél viharosabb volt a tavasz, annál derültebb nyarat és őszi remélhetek. Délután értem Patakra. Szent föld. E város volt a magyar forra­dalomnak oroszlánbarlangja, Itt tanyáztak a szabadság oroszlánjai. Először is a várat néztem meg, amely hajdan a Rákócziaké volt. most pedig valami Preczenheimé. A várból mentem a coUegiumba,. . telt poharak- és víg diákokhoz. Magam is hozzáláttam. Szükség is volt rá... iiwHWiimiiinwiuiitHtMiiiiiuiuiHuiiiiiuumiiuiiiuiiiiuiiiiiwtiiLUHtiiiiiiiuiHiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiimmmiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiitiiiúiiiiUiiniHMtrHiiiiiüniumwn PETŐFI SÁNDOR ÚTILEVELE* DIÓSGYŐRI KIRÁNDULÁSÁRÓL retőfi útirajzaiban egyszer szerepel miskolci dátum : Miskolc, július 8, Ez az útirajz így Kezdődik: „Fiz ismét szép napja volt élelemnek. Na­gyon szép'". Persze nemcsak azért volt szép ez a naP a sókat hányatta­tott, sok nyomorúságot és szenvedést átélt költő számára, mert „a tenné szeltél mulatott, az ő legkedvesebb barátjával”, hanem azért is, mert fü­lig szerelmes volt és útjának végcélján leendő felesége, Szendrey Julia alakja rajzolódott ki képzeletében. Szép nap­ja vom ez a nap azért is, mert tapasz, talta, hogy személye mélyen belopó - zott a tömegek szívébe s különösen az ifjúság, a lelkes miskolci ifjúság az övé volt. A hámori kiránduláson a természet szépségei, a Hámori tó, a eseppköbai - fang, a diósgyőri varróim gyönyörű környezete nyűgözte le s nőin győzött betelni vele. Ezért olyan „bágyadt” ez az útirajza, mint maga mondja, mert kifáradt a sok gyönyörűsögtö1. Miskolc-, 1S4T Júlia» 8. PV ismét napja volt életem' £Z isméi net ^^0 6lép, a természettel mulattam, gz én leg ked­veseié) barátommal, akinek semmi tit­ka nincs előttem. AH csodálatosan ért. jük egymást és azért vagyunk jóbará­tok- Én értem a patak csörgését, a fo­lyam zúgását, a szellő susogását és a förgeteg üvöltését... Alegtanított rá a világ mysieriumánalc grammaticája, a költészet. Értem pedig különösen a fa; levelek zörgését. Leülök egy magányos fa S*®tt és ódákig hallgatom, mint zi­zegnek lombjai, mint suttognak fü­lembe tündérregéket, amelyektől a ié‘ lek mámoros álomban meghúzza a képze’ot harangját és beharangozza ®z égből az angyalokat szivembe, e kis kápolnába. Hajnalhasadta ^]-b5[ JJÍSS és Putnok -felé Ide Aliskolcra. Az egész út a Sajó völgyén visz keresz­tül, alacsony zöld és kék hegyek közt, amelyek nyájasan üdvözlik az embert s vesznek tőle búcsút egymás után. Nincs szebb, mint folyvást tartó szép vidéken utazni. Afinden új kilátásnak megörülünk és nem érünk rá sajnál­kozni, hogy elhagyjuk, mert amin! egyikhői kilépünk, már ott vagyunk a másikban s így egyre csők gyönyör­ködnünk kell. TJtitársam egy szerelmes if.iű bará­tom volt. Az egész úton szerelme tör- t éhe téve! t-ar lőtt. Az efé'e históriákat haliam a lejúrtóztoióM' unalmak kö­zül való unalom, ha csak a hallgató tnaga is nem szerelmes. Így már egé­szen más. S rntnlhogy ránk illett a ..zaák megtalálja foltját", Igen jód mulattam, sőt a szerelem!’öli be­széd még homöopafious cura gyanánt is szolgált a roppant forróság eben, nme’ylien dél felé Aliskolcra értünk. pi • 1 kompánia alakult ki­Lb< d Után riíndulűl Diósgyőrre és a Hámorba. Nekem tetszett ez leg­jobban, mert Diósgyőr vidékét már oly rég s oly sokszor hallottam ma­gasztalni, s még nem láttam. Sokat vártam, de még többet találtam. Oh ez bájos völgy, alig félórányira Mis­kolci ól. Á völgy étején fekszik a falu s benne Nagy Lajos király , lányának, Aláriának kastélya. Afost már «#,Jr rom természetesen. Négy tornya áll még, az is csak félig, csonkán. Hu lakhelyéről megítélhetjük lelkét, a ki­rályi hölgy költői lélek rop s azérl — mindamellett, hogy.... volt — tiszle^ emlékének. A falun belül a Hámorban, egyre szükebb lesz a völgy és végre egészen kősziklák közé szorul, mere­dek, s az lit fölfelé tart kanyargósán a Szlnva patakján, mely számos ruha ta­got képez, fent pedig a begyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az 5- környékező bércek erdejé­nek. Az ember azt gondolja, hogy leg' alább js Heflvécziában van, Helvégzi a valamelyik szebb vidékén. S hogy semmi ne hiányozzék, a természet barlangot is helyezett o vü’gybe, még pedig csejiegő barlangot. Az igaz, hogy Aggtelekhez k<h>c8t semmi, do minthogy ebben nem fáklyákkal haneru gyertyákkal járnak, az aggtelekinél1 sokkal tisztább, fényesebb a ez pótolja; némileg nagyszerűségét. FW«?Imán m kéfő ügeszaeiutan esta ér)íMtU8k ba­za, én különösen elfáradva a kéjtől. Akár hiszed barátom, akár nem, do engem is jobban megvisel a lelki él’ vezet, mint „ testi fáradozás. Tán ezérl is írtam le ily bágyadtan e szép napomat. Közeledik az éjfél, karj; n hozza gyermekét, az álmot s ez feh r nyújtja kezét, hogy kezemből kive- a tollat. Jó éjszakát. Holnap föl.' tóm utamat Sárospalak felé, onn magam sem tudom még merre, éjszakát,- 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom