Észak-Magyarország, 1952. december (9. évfolyam, 282-304. szám)

1952-12-16 / 294. szám

Kedd, 1953. december 19.

ÉSZAKMAGYARORSZÁG

vált és tovább fogjuk folytatni. Jelenleg (három ilyen minisztérium van szsrvezés platt: a vegyipari minisztérium, melynek létrehozását gyorsan növő vegyiparunk teszi szüksé-gessé, a felsőoktatási minisztérium, mely huszonhét egyetemünket és főiskolánkat fogja össze és a kohászati in misztérium, anteiy kohászatunk fejlődő- bének ütemet van hivatva meggyorsítani, lízeknek a szervezés alatt lévő minisztériumoknak költségvetése már a pénzügyminiszter elvtárs előterjesztésében szerepek

— Ä vaskohászat fejlesztésének gyors üteme megköveteli, hogy mielőbb ügem. behclyeszük a Sztálin Vasműt, meg kell gyorsítanunk a Diósgyőri Kohászati Üzem rekonstrukcióját. Üzembe kell helyeznünk új nagy villamos erőművünket, be kell fejeznünk az Inotsi Erőművet, mindezekkel a nagy ipari építkezésekkel párhuzamosan meg kell építeni az ott dolgozók számára a lakásokat. Az alap- anyagipar fejlesztésével párhuzamosan növelnünk kell az építőanyagipart, különösen a cementipari és be kell fejeznünk az építés alatt lévő új cementgyárakat.

— Mint speciális feladat jelentkezik, hogy különös súlyt fektessünk azoknak a nagyüzemeknek tervteljesítésére, amelyek külkereskedelmünk, exportunk szempontjából bírnak különös fontossággal. Az aszály következtében, mint erre rá fogok térni, erősen lecsökkentettük mezőgazdasági termékeink exportját és nagy mennyiségben importálunk takarmányt. Ha nem akarjuk, hogy a külkereskedelmünkben történt változások következtében csökkenjen a külföldről jövő nyersanyag. és gépimportunk, akkor az így előálló hiányt az ipari exporttal kei] pótolnunk.

— Ezért különösen fontos, hogy az olyan országos jelentőségű vas- és gépipari nagyüzemek, mint a Ganz Vagon, a MA VÁG, a Belő iannisz, a Gheorghiu- Dcj Hajógyár, a győri Vagongyár, melyek nemcsak exportunk szempontjából, de szocialista iparunk fejlesztésénél is jelentősek, feltétlenül teljesítsék, sőt lehetőleg túlteljesítsék tervüket.

— Gyakran tapasztaljuk, hogy gyáraink húzódoznak az exportra mer.ő rendelésektől. Ez a helytelen politika természetesen megbosszulja magát, merthiszen ugyanezeknek az üzemeknek nyersanyag- és gépellátása jelentékeny részben attól a behozataltól függ, melyet az exportunk, árukivitelünk tesz lehetővé. Ismétlem, ezen a téren változtatni kell az eddigi káros és helytelen gyakorlaton. Változtatni kell azon is, hogy a mennyiségi számok elérése érdekében elhanyagolják a minőséget. Nekünk terveinket nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is meg kell javítanunk. Meg kell javítanunk népgazdasági tervezésünk munkáját, mert ezen a téren is az 1952- cs év folyamán komoly hiányosságok mutatkoztak.

mezőgazdaságunk hozamát és igyekezzünk utolérni c téren a többi, nálunk haladottabb népi demokráciák eredményeit. Különösen fontos, hogy az^ idei gabonavetés tervét, melynek teljesítéséhez a rossz időjárás következtében néhány százalék még hiányzik, az utolsó holdig teljesítsük. A felszabadulás óta ismételten előfordult, hogy az őszi búzát kénytelenek voltunk részben december végén, sőt január első felében vetni es megfelelő talajelőkészitcB es a kedvező időjárás mellett ez a késői vetés a terméseredményt alig befolyásolta. Most is azt kell tennünk, hogy az utolsó holdig elvessük mindazt az őszi gabonát, amit tervünk előír.

Kedvezőbb képet mutat állattenyésztésünk fejlődése. Ez részben annak következménye, hogy a tavalyi jó termés hatására állatállományunk megnövekedett. A rossz takarmánytermés következtében most komoly gondot okoz a megnövekedőt! állatállomány áttcleltetése Vigyáznunk kell, hogy a rendelkezésünkre álló takarmányt gondosan őrizzük meg, takarékoskodjunk a meglévővel és biztosítsuk, hogy az állatállomány addig is, míg újra zöldtakarmánnyal táplálhatjuk, ne csökkenjen. «

%

Termelőszövetkezeti községeink és városaink száma az idén 489-röl 665-re emelkedett

Be kívánok számolni a megzőgasdaság- gal kapcsolatban a falu szocialista átépítésének kérdéseiről is. A termelőszövetkezeti mozgalom az 1952-es esztendő folyamán egyenletesen és erőteljesen fejlődött, A termelőszövetkezetek és csoportok száma 658-al nőtt. 92.403 dolgozó paraszt család 713.500 kát. hold szántóterülettel lépett a szövetkezeti termelés útjára. Hazánkban jelenleg 5.3i5 termelőszövetkezet cs csoport működik A termelőszövetkezetek szántóföldi területe

2,213.000 kát. hold. Ez az ország szántóterületének 22.8 százaléka. Ehhez hozzájárul még a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdasága, mely 178 ezer kát. hold, az ország szántóterületének 1.8 százaléka. A 318.500 főt kitevő termelőszövetkezeti család kezén van tehát jelenleg az ország szántóterületének 24.6 százaléka, majdnem negyede. A termelőszövetkezetek összterülete (szántó, szőlő, legelő, stb.) 2,606.000 hold, összes tagjainak száma 446.900.

Az állami gazdaságok, tangazdaságok és célgazdaságok szántóterülete 1,190.000 kát. hold, az ország szántóterületének

12.7 százaléka. Ez a szám már meghaladja azt, amit az állami gazdaságok elé az ötéves tervben célul kitűztünk. A növekedés oka részben az, hogy az állami gazdaságok átmenetileg megművelésre átvetlek olyan földeket, melyeket a kétlaki ipari munkások ajánlottak fel, vagy ku- lákoktól vettek át és amelyek azonnal •nem voltak a termelőszövetkezetekbe beilleszthetők. Kézenfekvő, hogy ezeket a járulékos területeket a lehető leggyorsabban a szövetkezetek kezére kell juttatni. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok szántóterülete együttvéve az ország szántóterületének 37.3 százalékát teszi ki. _ >.

A termelőszövetkezetek állatállománya erőteljesen mepnövekedett. 1950 február- jában a termelőszövetkezetek közös sertésállománya 46.400 darab volt és az idén októberben 522 ezerre nőtt fel. A szarvas- marha ez idő alatt 19 ezerről 151 ezerre, a juhállomány 41 ezerről 274 ezerre növekedett- Erőteljesen megnőtt az állami szektor állatállománya is. Az ország sertésállományának 19.6 százaléka, szarvas- ’/.arhaáílományának 11.1 százaléka volt az állami szektor kezén.

A termelőszövetkezetek fejlesztésénél vigyáztunk arra. hogy a fejlődés ne legyen gyors. A fő súlyt inkább a meglévő szövetkezetek fejlesztésére, megerősítésére, vezetőinek jobb kiképzésére, a munka- folyamatok jobb megszervezésére, a munkafegyelem javítására fektettük. Ezt a politikát tovább is folytatni fogjuk. Ennek a helyes fejlesztési politikának következménye, hogy bár a szövetkezetek jövedelmét az idei rossz időjárás természetesen károsan befolyásolta, a szövetkezetek egészséges fejlődésének irama ettől nem szenvedett és a termelőszövetkezet változatlanul nagy vonzást gyakorol az egyéni parasztokra, A termelőszövetkezetek mintegy 85 százalékának földjét nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területté tagosi- tottuk. A termelőszövetkezetek nagysága is növekedik. Már 357 olyan szövetkezetünk van, amely ezer kát- holdnál nagyobb szántóterületen gazdálkodik. Termelőszövetkezeti községeink és városaink száma az idén 489-ről 665 re emelkedett. Termelőszövetkezeti várossá lett például Békéscsaba, vagy Orosháza. És alig van ma az országnak olyan községe, melynek határában ne volna termelőszövetkezet.

Fordítsunk nagyobb gondot a helyi öntözési lehetőségei? re

Termelőszövetkezeteink megerősítésében, de mezőgazdasági termelésünk fejlesztésében is az egyik legfontosabb tényezőt a gépállomások jelentik. A gépállomások ez év folyamán komoly fejlődésen mentek keresztül. Az év első kilenc hónapjában

32.6 százalékkal több traktor- és motor- munkát végeztek, mint az 1951-es esztendő hasonló időszakában. Ennek dacára a gépállomások távolról sem teljesítették a rájuk háruló feladatokat. Nem t el je sí Harcolnunk keil az önelégültség, a látszateredményekkel való hivalkodás, a gondatlanság, az éberség hiánya ellen

fontosabb feladata legyen az üzemekben, hogy ezeknek a rendszabályoknak a megvalósítását ellenőrizzék cs lépjenek közbe ott, ahol e téren mulasztást tapasztalnak.

—- Jövő évi tervgazdálkodásunk megvalósítására száznegyvenhatezer új munkaerő beállítása válik szükségessé. Ez a szám mutatja, hogy a, munkacrőszükség- let messze túlhaladja a felnövő munkaképes évjárat számát. Érdemes ezzel kapcsolatban rámutatni arra, hogy Angliából, amely pedig büszkén „jóléti államnak“ nevezi magát, ennek az évnek első felében százezer ember vándorolt ki, mert •nem tudta megélhetését otthon biztosítani. Olyan gazdag országban, mint Hollandia, állami segítséggel és támogatással küldik évente külföldre a kivándorló ifjúság tízezreit, mert az országban, nem tudnak számukra munkát c$ megélhetést biztosítani.

Az 1952-es termelési számok iparunk hatalmas fellendülését mutatják. Mutatják ipart munkásságunk és technikai értelmi, ségünk jó munkáját is. De amikor az eredményeket felsoroljuk, hálásan kell megemlékeznünk arról a sokoldalú, önzetlen segítségről, melyet felszabadítónk, a baráti Szovjetunió változatlanul! nyújt nekünk. A szovjet tapasztalatok kimeríthetetlen tárháza szinte korlátlanul rendelkezésünkre áll és felbecsülhetetlen támogatást jelent szocialista építésünkben. Fokozódik annak a kölcsönös segítésnek jelentősége is, mely a népi demokráciákkal egyre inkább nő és amely egyre komolyabb segítséget jelent gazdasági fejlődésünkben.

— Gazdasági életünknek még nem erős oldala a tervfegyelem, amit a tervüket nem teljesítő iparok és üzemek nagy száma mutat. Gazdasági vezetőink, igazgatóink egyrésze a nehézségek láttán gyakran megtorpan, nem mer keményen kiállni, nem követeli meg a fegyelmet, a takarékosságot, a minőséget, igyekszik a munka könnyebb végét fogni. Nem szereti, ha a hibákra rámutatnak, s ezért elfojtja az alulról jövő kritikát. Ezek a jelenségek népi demokráciánk más terülten is megvannak. s mindenütt fel kell

lépnünk ellenük.

— És harcolnunk kell az önelégültség, a látsZateredményekkcl való hivalkodás, a gondatlanság, az éberség hiánya ellen, az ellen a megnyugvó hangulat ellen, hogy a dolgok úgy is jól mennek. Ha nem lépünk fel az ilyen jelenségekkel szemben, nem fogjuk az előttünk álló feladatokat jól megoldani.

— Végül feltétlenül meg kell javítanunk biztonsági berendezéseinket, munkásvédelmi berendezéseinket és gondoskodnunk kell arról, hogy mindazokat a rendszabályokat, melyeket dolgozóink egészségvédelmére hoztunk, pontosan be is tartsuk. Ezt a kérdést az idén. ismételten felvetettük, de meg kell vallani, hogy eddig nem sikerült megfelelő eredményt, vagy éppen fordulatot ezen a terén elérni. Ezért fokozottan meg kell követelnünk minisztériumainktól, igazgatóinktól, hogy a biztonsági berendezéseket, az egészségvédelmi intézkedéseket megvalósítsák. Pártszervezeteink, szak- szervezeteink, DlSZ-i^jáink egyik legAz utolsó holdig vessük el mindazt az őszi gabonát, amit tervünk előír, — biztosítsuk az állatállomány áttelelteíését

Rátérek most mezőgazdasági termelésünk alakulására. Növénytermelésünket rendkívül hátrányosan befolyásolta a kedvezőtlen időjárás és ennek következtéken a mezőgazdaság eredménye jelentősen elmaradt tervelőirányzatunkhoz képest. Ismeretes, hogy májusban hosszantartó erős fagyok voltak, június végétől kezdve pedig hét héten keresztül olyan aszály és olyan hőség uralkodott, amelyre a Meteorológiai Intézet megállapítása szerint ebben a században nem volt példa. Ősszel viszont október és november hónapokban majdnem kétszerannyi eső esett, mint a sokévi átlag. A fagy és az aszály kedvezőtlenül befolyásolta a gabonatermést és rendkívül nagy károkat okozott a kapásnövényekben. Az őszi esők zavarták a betakarítást, megnehezítették az őszi vetést, a mélyszántást, a jövő tavaszi munkálatok megfelelő előkészületeit. A károk, amelyeket a rossz időjárás okozott, kapitalista időkben katasztrófát jelentettek volna, mint ahogy katasztrófát jelentenek a szomszédos Jugoszláviában, ahol most valóságos éhínség dúl és a parasztok százezrei jutnak koldusbotra.

— A mi államunk azonban a dolgozó nép állama és mint ilyen, jól szervezett, erős, előrelátó állam, amely egy sor rendszabállyal nemcsak közcllátásunkat biztosította, hanem az időjárás okozta .nagy károk dacára, gondoskodott nép. gazdaságunk zökkenésmentes fejlődéséről is. Ehhez a rendszabályokhoz tartozik, hogy igen jelentős mértékben csökkentet, 'ük élelmiszerkivitelünket, ugyanakkor a baráti országokból, elsősorban a Szovjetunióból, jelentékeny mennyiségű takarmánygabonát és abraktakarmányt vásároltunk. Ez lehetővé tette, hogy csökkentsük a kukorica- és burgonyabeszolgáltatás mértéket é, ezáltal enyhítsünk a dolgozó parasztság helyzetén. Több mint háromszázmillió forint értékben meghosszabbítottuk a mezőgazdasági hiteleket és sok millió forint új támogatást nyújtottunk vetőmagvásárlásra és hasonló célokra. Végül, de nem utolsó sorban, mozgósítottuk azokat a tartalékokat, melyeket az előző évben gyűjtöttünk.

Ezeknek a rendszabályoknak a segítségével sikerült elérnünk, hogy bár 19 50- ben is szárazság sújtott bennünket, az idei aszály dacára biztosítani tudjuk köz- ellátásunkat. Mindjárt hozzá kell tennem hogy a fagykár és aszály mellett is sokkal jobb lehetett volna idei termésünk, ha a korszerű földművelés, a modern agro. technika szabályait betartottuk volna. Az idén májusban a Német Demokratikus Köztársaságból mezőgazdasági szakértők jártak nálunk. A német elvtársak nem győztek csodálkozni azon, hogy milyen alacsonyak a mi terméseredményeink. Ezeknek az alacsony eredményeknek fő okát a rossz trágyakezelésben látták. Lépten-nyomon felhívták figyelmünket a helytelen trágyakezelésrc, melynek következtében a földbe már értékét vesztett, gyakran szinte csak szalmából álló trágya kerül. A német elvtársak véleménye szerint egyedül a helyes trágyázás következtében — melynek végrehajtása úgyszólván semmi befektetést, vagy munka- többletet nem igényel — 2 5—30 százalékkal meg tudnék emelni terméshozamunkat. Rámutattak ezek az elvtársak arra, hogy kevés figyelmet fordítunk : vetőmag megválasztására, a mélyszán tásra.

Amikor októberben a Német Demokratikus Köztársaságban jártam, magam is meggyőződtem róla, hogy bár az ottani földek általában gyengébbek, mint nálunk és bár az időjárás az idén a Né. met Demokratikus Köztársaságban sem volt valami kedvező, mégis holdanként 16.5 mázsa búzát arattak. Csehszlovákiában, amely szintén szenvedett a fagykártól és aszálytól, különösen a szlovákiai ré szén, 13 mázsa volt holdankint az átlagos búzatermés. Mindenki tudja cs az újságok számtalan példát hoztak fel rá, hogy nálunk is azok a szövetkezetek és egyéni pa rasztok, melyek betartották a növényápolás és az agrotechnika szabályait, az idei fagy és aszály dacára kimagasló eredményeket értek el.

Az elmondottakból következik, hogy minden erőnket meg kell feszíteni, hogy emeljük növénytermelésünket és általában

tették tervüket sem. Munkájuk gyakran szervezetlen, könyvvitelük és elszámolási rendszerük megbízhatatlan és rengeteg panaszra ad okot. Ugyancsak sok a panasz a gépállomások munkájának minőségére, a gépek kihasználási fokára is. A hiba elsősorban a földművelésügyi minisztériumban és a gépállomások vezetésében van. A gépállomások munkáját sürgősen meg kell javítani, mert 1953-ban fokozott feladatokat bízunk rájuk. így a gépállomásokon meg akarjuk duplázni az univerzális traktorok számát. A kombájnok számát meg akarjuk háromszorozni. A kultivátorok és aratógépek számát egyharmaddal akarjuk növelni. A gépállomások 1953 ‘ as felszerelése olyan lesz, hogy a termelőszövetkezetek ossz s alapvető talajmunkáját el tudja végezni, ha jól dolgozik.

A mezőgazdaság jövő évi fejlesztési tervében fontos szerepet játszik állatállományunk minőségének további feljavítása.

3

Erre a célra tizenkétezer fajállatot bocsi» tunk a mezőgazdaság rendelkezésére. Továbbfejlesztjük az ipari növények cs új kultúrák termelését. A gyapotterületet 38 százalékkal, a rizsterületet több, mint 25 százalékkal kívánjuk emclr.i.

Az idei aszály újra előtérbe állította az öntözés kérdéséit. Bár jelenleg már hatszor akkora területet öntözünk, mint a Horthyidőben, e téren még mindig a kezdet kezdetén vagyunk, merthiszen öntözött területünk az aszályos részeknek csak két százalékát teszi ki. A jövő esztendőben az öntözött területek kiterjedését 56 százalékkal akarjuk növelni. Mindjárt hozzáteszem, az idei vizsgálataink eredményei azt mutatják, hogy helyi eszközük és lehetőségek kihasználásával minden különösebb anyagi befektetés nélkül, egynegyedmillió holdat lehetne öntözés alá vonni. Termelőszövetkezeteink és tanácsaink fordítsanak ezekre a helyi öntözési lehetőségekre nagyobb gondot.

Hajtsuk végre pontosan a begyűjtési tervet!

Meg akarok emlékezni röviden a begyűjtésről. Az aszály dacára a begyűjtés menete kielégítőnek mondható, ami az állampolgári fegyelem megszilárdulásával és a begyűjtő szervek jobb munkájával függ össze. Dolgozó parasztságunk búza- beadási kötelezettségét november végéig 99 százalékra teljesítene. Ezzel szemben erősen lemaradt a kulákok teljesítése, ami arra mutat, hogy a tanácsok munkájában még mindig sok a megalkuvás. Előfordul, hogy amit a kuiák nem ad be, azt a kötelezettségüket már teljesített

dolgozó parasztokra utólag kivetik. Az ilyen eljárás sérti a munkás-paraszt szövetséget, törvénytelen is s azért fel kell ellene lépni. A begyűjtési terv. teljesítésében is sok az egyenetlenség. Búza- beadó;i tervét például Zala megye 111 százalékra teljesítette október vegéig, ugyanakkor Bács-Kiskun nie gye csak 85.5 százalékra. Közellátásunk zavartalan menete megköveteli, hogy begyűjtési tervünket, melyet az aszály miatt csökken- tettütuk, pontosan végrehajtsuk. Ennek minden előfeltétele megvan.

A takarékosság ma is erény, amelyre minden téren

szükségünk van

Szólnom kell a takarékosságról. Nem a takarékosságról egyes konkrét területeken, vagy esetekben, hanem arról, hogyan foglalnak állást sokon ehhez a kérdéshez.

A kapitalista világban a taktickosság- ról a termelésban és fogyasztásban egyaránt gondoskodott a lét bizonytalansági, a holnap bizonytalansága. Az ipari munkás vigyázott, hogy takarékoskodjon a rábízott anyaggal, mert ha ezt nem tette, a kapitalista elbocsátotta és a munka- nélküliség, az éhség fenyegette. A mező- gazdasági alkalmazott, a béres, a cseléi, akinek a háta mögött ott állt a botosispán, ugyancsak takarékoskodott a nagy- birtokos javával, mert ha ezt nem latte, ő is hamarosan az emberpiacra, a köpködőire került. De a gazdálkodó parasztság is vigyázott minden kalászra, minden szem gabonára, merthiszen élete örökös bizonytalanság volt, sohasem tudhatta, hogy egy rossz termés, vagy betegség nem' juttatja-e a tönk szélére, vagy koldusbotra. Ezért egész életében kuporga- tott. Takarékoskodott a munkás, aki sohasem tudhatta, mikor kerül a munkanélküliek közé, zsugorian takarékoskodott a kisember, hogy öreg napjaira legyen néhány garasa.

A népi demokráciában a helyzet alaposan megváltozott. A munkanélküliség, a nyomor megszűnt és megszűnt az az ösztönzés, amely a kapitalizmus idején a dolgozó tömegeket a maximális takarékosság irányába szorította, A tőkés nyomor fegyelme eltűnt és helyette csak most van kialakulóban az öntudatos szocialista fegyelem és vele együtt a szocialista takarékosság tudata. Amíg azonban ez a tudat kifejlődik és megerősödik, fokozottan küzdenünk kell a takarékosságért minden fronton. Amíg a munkás búsába és vérébe nem ment át az a tudat, hogy mindenütt magának dolgozik, addig nem takarékoskodik úgy az anyaggal, árammal és munkaidővel, mint a sajátjáéval.

Ugyanez áll a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóira is. Az a szövetkezeti tag, aki régente egy világért 9em hagyott volna ott egyetlen kalászt a saját földjén, aki gondosan ügyelt arra, hogy gabonája ki ne peregjen, most addig is, amíg megtanulja, hogy a szövetkezet ugyanúgy sajátja, mint régente a földje volt, kevésbé takarékos, hanyagul kezeli a közvagyont, a szövetkezet javát. A népi demokrácia egyik legnagyobb eredménye, hogy a dolgozó nép

optimista, bízik jövőjében és ennek a bizalomnak egyik megnyilvánulási formája, hogy megszűnt a takarékosságnak az a szorongató érzése, mely a régi időben a létbizonytalanságtól fakadt. Do a takarékosság ma is crenv, melyre minden téren szükségünk van és súlyos hibát követ el az, aki ezt szem elől tévesztiEz a bizakodás nem egyszer olyan gondatlanságba csap át, melyeit sz ellenség szívesen felhasznál a maga céljaira* Egyetlen példát hozok fel erre. Mi tavaly december elsején megszüntettük a jegy- rendszert és helyreállítottuk a mezőgazdasági termékek szabad forgalmát. Ez * rendszabály helyas volt és sikerének jó kihatásai úgy gazdasági, mint politikai téren megmutatkoztak. Nem is kívánunk ezen a jövőben sem változtatni. Ennek a. rendszabálynak a sikere, azonban jóadag gondatlanságot is eredményez. Előfordult az utolsó hónapokban, hogy Közért-boltban az elárusító egy-egy vevőnek minden szemrebbenés nélkül 75, vagy 100 kg zsírt mért ki. Ez az elárusító — és a főnökei is — meg volt lepve, amikor felhívtuk a figyelmét arra, hogy ezzel a gondatlansággal a spekulánsok es áruhalmozók kezére játszik.

Hozzátehetem, hogy még néhány héttel ezelőtt a mi állami kereskedelmünkben külön jutalmat, prémiumot kapott az a vállalatvezető, aki élelmicikkekből túlteljesítene a tervet, azaz akinek elárusítói szorgalmasan rábeszélték vevőiket arra, hogy vásároljanak minél több zsírt, cukrot, húst, lisztet és egyéb élelmiszert* Kézelfekvő, hogy ilyen tevékenységre serkenteni állami kereskedelmünk elárusítóit — helytelen. De maga a példa mutatja, hogy nem járunk el elég gondosan, hogy nincs meg bennünk annak a tudata, hogy még ránk íér — és a jövőben is szakadatlanul ránk fog férni —i minden téren a takarékosság.

Tapasztalhattuk, hogy amikor a kenyér egy részének a színe barnább lett _ anélkül, hogy a minősége megromlott volna — még a jóakarók is némi meglepetés-, sei vették tudomásul, mert nem is gondoltak arra, hogy az aszály következtébe» ilyen rendszabályra szükség van, ha közellátásunkat a jövő aratásig zavartalanul biztosítani akarjuk. Az anyagpazarlással, a takarékosság hiányával minden téren fel kell vennünk a harcot. És küzdenünk kell a gondatlansággal, az önelégültséggel, az éberség hiányával, mert ezek a hibák hellyel-közzel kezdenek további fejlődésünk akadályozójává válni.

Az egészségügyi és kulturális fejlődés adatai

Szólni akarok még egészségügyünkről és népünk kulturális színvonalának emelkedéséről. A népegészsé? ügyét legjobban néhány adattal tudom érzékeltetni. Az ezer főre jutó természetes szaporodás 1952-ben 47

százalékkal volt magasabb, mint 19.38- ban. Hazánk lakossága most már meghaladja a 9 millió ötszázezer főt. Az ezer lakosra eső házasságkötések szánta 20 százalékkal nagyobb, mint 1938-ban. A csecsemőhalandóság 1952- ben majdnem fele annak, mint 1938- ban volt. A gümőkórt, melyet hajdan magyar betegséginek neveztek, eg.v- ro Inkább háttérbe szorítjuk és 1052- ben 57 százalékkal kevesebben haltak meg ebben a betegségben, mint 1938- ban. Magyarországon ma már tízezer lakosra tjjbb kórházi ágy jut, mint Franciaországban, vagy Belgiumban. A népegészségügy megjavítására fordított munka eredményeképen Magyarországon a halálozás arányszáma kisebb, mint Angliában, vagy Ausztriában.

Mi mindent megteszünk a jövőben is, hogy népegészségügyünket megin- vítsnk. Erre annál is nagyobb szükség van, mert például bár a csecsemőhalálozás csökkentése terén értünk már

e] eredményeket, de itt még nagyon sok a tennivaló- A népszaporodás aránya is messze elmarad nálunk a Szovjetunió, vagy Lengyelország népszaporodásától. Ezen a téren nagy károkat okoz a lelkiismeretlen orvosok és szülésznők garázdálkodása, a magzatelhajtás elburjánzása, melyre csak az utolsó esztendőben figyeltünk fel és mellyel kapcsolatban egy sor intézkedést fogunk tenni,

E bajok ellenére népünk egészsége ma jobb, mint bármikor ezelőtt és gondoskodni kívánunk arról, hogy tovább javuljon.

Közoktatásunk erőteljesen fejlődik. Az általános iskoíla első osztályába az 1952—53-as tanévben a tankötelesei! 99 százaléka beiratkozott és gyorsan nő azoknak n száma, akik az általános iskola mind a nyolc osztályát elvégzik. Az idén százezer az általány !sko!a VIII. osztályának tanulója PS ezzei párhuzamosan harmincezer felnőtt végzi pí a dolgozók általános iskolájának nyolcadik osztályát. A folyó fanévben 119.000 tanulója van a középiskoláknak, ezenkívül 19.300 felnőtt tanul a dolgozók középiskolájá-