Észak-Magyarország, 1952. december (9. évfolyam, 282-304. szám)

1952-12-16 / 294. szám

2 ESZAKMAGYARORSZÁG Kedtl, 1953. december 16. nzláviánjaik egy fasiszta típusú bur. zsoá állammá való átalakításához. Tito fasiszta típusú burzsoá álla. ma az amerikai agresszió halárainkig előretolt része. A banditák, aki­ket határainkon átdobtak, ennek megfelelően toíűtöLlalpig amerikai felszereléssel voltak ellátva, ameri­kai volt a gumiesőraak, az automata, jevolver, a gyilok, a ciánkáli cs a bilincs. Dolgozó népünk számára na­gyon tanulságos volt ez a per, mert újra látta belőle, hogy az amerikai propaganda mögött, mely f.zabad. ságról és demokráciáról szónokol, ott a tör, a méreg és a bilincs. Mi levon., juk ennek a pernek tanulságait és még éberebbek, még kíméjetlanob. bek lesnünk népünk és bélténk min. den ellenségével szemben. — Láttuk az imperialista tábor képét, azélt a táborét, melynek tér. melöeröi panganak, melyben milliók szenvednek a munkanélküliségtől, ahol késhegyig menő verseny dúl az országok között és égjek ország szakadatlanul le akarja igazai és ki akarja fosztani a nyárikat s ahol lá­zasan kéűzitik elő az új világháborút. Egész más, ezzel szögesen ellentétes képet mutat a Szovjetunió és a népi demokráciák tábora. Ennek célkitü. zése nem a mások mcgrablása, ne*n a háború, hanem a kölcsönös segítés, a béke. Gazdasága nem ismer válsá­gokat, nem ismer munkanélkülisé­get. Fejlődése egyenletes. Célkitűzé­se nem a tőkés maximális haszna, hanem a népek anyagi és kulturális szükségletednek maximális kielégité. se. Ez a gazdaság biztosítja a dől. gozó nép életszínvonalának renclsze, rés emelését. Itt nincs késhegyig menő verseny, ezt a demokratikus tábort országainak baráti együtt, működése, a kölcsönös segítség jel. lem zik. A Szovjetunió Kommunista Pártjának világtörténelmi XIX. kongresszusa — Ennek megfelelőén a (lomokra. tikufi tábor gazdasági erői gyorsan fejlődnek. Malenkov elvtárs a Szov. jetuniő Kommunista Pártjának vi. lág'^prténcbrii XIX. kongresszusán összehasonlította a tőkés országok és a Szovjetunió ipari termelésének növekedését 1929.,töl 1951.ig. Ebből az összeállításból az derül ki, hogy ez idő aloitt a Szovjetunió gazdasági növekedése hatszor volt gyorsabb, mint az Egyesült Államoké, nyolc, szór gyorsabb, mint Angliáé és ti­zenkétszer gyorsabb, mint Francia- országé. Malenkov elvtárs megmu. tatta, hogy a népi demokráciák fej. lödé-se is hasonilithataiUanul gyorsabb iramú, mint a kapitalista országoké. — Ezit kénytelen elismerni az Egyesült Nemzetek Szervezete gaz. da «ági bizottságának az a november 30-i jelentése, amely a tőkés or. szágok pangásáról beszél, amikor megállapítja: „KeletEurópában az ipari termelés körülbelül ugyanab­ban a gyors iramban folytatta emel. kedéaái, ami a megelőző negyedévet jellemezte“. Számunkra ez annyira nyilvánvaló és ismeretes, hogy nem sorolom fel a mellette szóló szám. adatokat. De egy szempontra fel ki. váriam hívni a figyelmet. Mindenki számára világos, hogy a bőket óbo r gyors gazdasági, fejlődését az erős honvédelem előfeltételeinek megfe, lelő növekedése kíséri. Ellentétben az imperialista, táborral, amely folyton erejének fitogtatásával igyekszik ráijesztcní a gyengékre, a szocialista tábor tagjai nem kardesörtotők. De természetes, hogy c kérdés felvető, dik és a Szovjetunió Kommunista Pártjának XIX. kongresszusán nem egy szónok hangoztatta, hogy a szovjet honvédelem olyan erő, amely minden agresszor támadását meg tudja hiúsítani. Malenkov elvtárs az imperialista agTesszorok felé a kongresszus viha. ros helyeslése mellett állapította meg: „A Szovjetunió nem ijed meg a há­borús gyújtogatok fenyegetéseitől, gé­pünknek vannak tapasztalatai, az an­tes szór ok. elleni harcban, s rég meg­tanulta, hogyan kell megverni őket. Már a polgárháború idején megverte az agree szarokat, amikor a szovjet ál­lam még fiatal és viszonylag gyenge volt, megverte őket a. második világ­háborúban s> a jövőben is megveri őket, ha hazánkat meg merik tá­madni. Feltétlenül számolni keli n mvM tényeivel. Ezek a tények pedig arról tanúskodnak, hogy nZ tfitő világhábo­rú köretkezményeképen Oroszország, a második világháború következménye, képen pedig már több európai és ázsiai ország levált a kapitalizmus rendszeréről. Minden alapunk meg van arra a feltevésre, hogy egy harmadik világháború a kapitalista világrend- szer összeomlására veret.’* Ebhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy a magyar népi demokrácia nö­vekvő gazdasági erejének megfelelően gondof fordít honvédelmünk erősíté­sére. Semmi áldozatot nem sajnálunk, hogy békénk és jövő fejlődésünk hű őrét, fiaiul honvédségünket, úgy fej­lesszük, hogy meg tudjon felelni a rá háruló feladatoknak. Hasonló a hely­zet n többi népi demokráciákban is. És hogy mire képes a hazáját védő, felszabadult nép, arra legjobb példa Korea, ahol az Egyesült Államok és vazallusainak minden erőfeszítése ku­darcba fulladt n koreai nép és a kínai önkéntesek hősiességén és ahol — mint Vasziljevszkij elvtárs, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere megálla­pította — az Egyesült Államokat tör­ténelmének 'legszégyenletesebb veresé­ge érte. Fokozottan folytatjuk harcunkat a békéért A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XIX. kongresszusa hatalmas se­regszemle Volt. E kongresszuson arról is meggyőződhettünk, hogy a tőkés és gyarmati országok forradalmi, demo­kratikus és kommunista pártjai bát­ran viszik előre a népszabadság és a nemzeti függetlenség zászlaját. Az új életet építő népek nyolcszáz milliós blokkja nemcsak gazdaságilag, de a honvédelem szemjtonijából is hatal­mas erő, melyet világszerte támogat­nak a béke hívei, a haladás harcosai. Abból, hogy a tőkés tábor tagjai előbb, vagy utóbb egymás torkának esnek és abból, hogy a szocializmust építő államok honvédőimé erős, nem következik, hogy a béke megvédéséért folyó harcunkat a legcsekélyebb mér­tékben is csökkentsük. Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy milyen hatal­mas eredmény az, ha a békemozgalom sikere esetén elvezet az adott háború elhárításához, ideiglenes elodázásá­hoz, az adott béke ideiglenes fennma­radásához, a kardcsörtető kormány le­mondásához és olyan kormánnyal való felváltásához, amely kész ideiglenesen fenntartani a békét. Ezért fokozottan folytatni fogjuk harcunkat a békéért. Erre a harcra annál is inkább szükség van, mert- hisz az éüenség, mint a báránybőrbo bujt farkas, maga békésnek, demokra­tikusnak állítja be saját agresszív szándékait. Malenkov elvtárs mondta épről: ,Jtís Egyesült Államok vezető körei álcázni igyekeznek hóditó politikáju­kat, f esért. azon vannak, hagy n de. mokratikusj tábor eile», folyó úgyneve­zett „hidegháborútK békés védelmi po. liIlkának tűntessék fel és a Szovjet­unió részéből fenyegető támadás nem- létező veszélyével vémjtgctik a népei­ket. Az atlanti tömb elöcsahosai által folytatott politika jellemző vonása, hogy demagóg, bckcszerető frázisokkal álcázzák agresszív terveiket és a már folyó hadműveleteket•’* A békéért folyó harcban le kéü lep­lezni ezeket a demagógokat. A Szov­jetunió e téren felbecsülhetetlen érde­meket szerzett. Az Egyesült Nemze­tek Szervezetében a Szovjetunió volt az, amely a koreai háború első percétől kezdve következetesen harcolt a bé­kéért. A Szovjetunió javaslatára kez­dődtek el a fegyverszüneti tárgyalá­sok. A Szovjetunió azonnali tűzszü­netre és fegyvernyugvásra száló javas­lata volt az egyedüli, amely rögtön véget vetett volna a vérontásnak. De a Szovjetunió minden béketörekvése megtört az amerikai háborús gyújto­gatok ellenállásán, akik a koreai há­ború pusztításából és vérözönéből megszámlálhatatlan dollármilliárdo- kat harácsolnak össze. Az amerikai tőkés lapok azt állítják, bogy a ko­reai háború eddigi harminc hónapja többe került, mint a második világ­háború első két és fél éve. Ebből az is következik, hogy az amerikai hadi­anyag^,városok számára a koreai hábo­rú még nagyobb kereseti lehetőséget, méjr bővebb aranyesőt jelent. A hábo­rúnak e dögkeselyűi ezért hallani sem akarnak a békéről. A Szovjetunió elévülhetetlen érde­me, hogy az egész világ színe előtt szakadatlanul leleplezi az angolszáz imperialisták agresszív tömbjének bé­kefrázisait. Rájuk bizonyította, hogy ezek a háborús gyújtogatok, miközben a békéről papolnak, haPani sem akar­nak az atombomba és a baktérium­fegyverek eltiltásáról, sőt még a tá­madó, az agresszor fogalmának pon­tos meghatározásától is félnek. A bé­ketábor híveinek szakadatlanul foly­tatniuk kell azoknak „ háborús gyuj- togatóknak a leleplezését, akik ,.a szabadság és a demokrácia’*, ,,a sza­bad országok közössége’*, -„a szabad Európa*’ nevében készítik elő az új háborút. Szakadatlanul rá kell mutat­ni arra, hogy a „szabad világ*’ szívé­ben, az Egyesült Államokban hogyan terjed n fasizmus minden formáin, a faji üldözés, az antiszemitizmus. Hogy az amerikai imperializmus Koreában és egyebütt elköveti mindazt az em- borte’onségef és aljasságot, védtelen nők, gyermekek és aggastyánok tö- meggyilkolását, amit annakidején Hit­ler fasiszta banditái elkövettek. Rá kell mutatni arra, hogy miközben az angol alsóházbátí a népi demokráciá­kat oktatják ki a szabadság és a de­mokrácia nevében, a fel.uőházban ar­ról folyik a vita a nemes lordok közt, hogy a kenyai néger asszonyokat és gye­rekeket vérebekkel, vagy csak farkas­kutyákkal terelték-e a szörnyű inter­náló táboi-okba. Ilá kell mutatni, hogy az angol gyarmatosítók Kenyában, s A világot átfogó bekernozgaiom, amelynek kongrcsscuoa most folyik Becsben, már eddig is hatalmas eredményekre tekinthet vissza. Mi magunk itt Magyarországon, lépten, nyomon tapasztalhattuk a mi béke. kongresszusunkkal kapcsolatban, hogy a békomozgalom lassankinit egész dolgozó népünket átfogja és áthatja. Sok tízezer és százezer pol. gárunk, aki ezelőtt nem vett aktív- részt politikai életünkben, a béke kérdésén keresztül jutott tudatára annak, hogy nem lehet tovább tét. len néző, hogy neki is cselekvőén részt kell vennie a béke megvédésé, ben és ezen keresztül mindazoknak a vívmányoknak és eredményeknek a biztosításában melyeket népi de. mokráeiánk létrehozott. A békemoz. galom nálunk olyan rétegeket is egyebütt milyen vérfürdőket rendez­nek, s a legelemibb jogaikért küzdő négerek tízezreit olyan akasztófákkal körített internálótáborokba zárták, amelyek szörnyűségei sokban felül­múlják Hitler internálótáborait. mozgósított és magával rag-adott, melyekhez egyedül politikai agitáció, vnl nehezen tudtunk volna hozzáfér, ni. A régi értelmiség jelentékeny ré. sze, amely még nem rég várakozóan, vagy éppen kétkedőén állott célkitü. zéseinkkel szemben, a Irékc kérdésén keresztül értette meg, hogy az ö he. lye a mi oldalunkon van és hogy a béke védelmével saját jólfelfogott ér. dekeit, saját jövőjét is védi. — Ugyanez tapasztalható nemzet, közi méretekben is. A legutolsó bé. kefelhíváat már hatszáz millió em. bér írta alá szerte a világon. Az im. períalisiták, akik kezdetben gúnnyal és megvetéssel beszéltek az aláírás kampányokról, kezdenek meggyő, zödni róla, hogy a békemozgalorn hatalmas erő, amely egyre inkább keresztezi terveiket. Ezt mutatja az a kétségbeesett erőfeszítés, amellyel meg akarták akadályozni a béko híveinek bécsi világkongresszusát. De a letartóztatások, az útlevelek kiadásának megtagadása nem hasz. náltak. Becsben mégis összeült a né. pék békekongi-esszusa, hogy meg. szervezze a további harcot a háború ellen, s a békét követelő százmilliók: szorosabb összekovácsolására. A kongresszuson természetesen ott vannak a mi képviselőink is, hogy hallassák a magyar dolgozó nép bé. két követelő és bókét védő hangját. — A magyar népi demokrácia a béketábor hü tagjaként kiveszi ré. szét a békéért vívott küzdelemben, az imperialista háborús gyujtogaitók leleplezésében. Szakadatlanul résen vagyunk, készen arra, hogy meghiu. sitsuk az amerikai imperialisták és csatlósaik ellenünk irányuló tánxadá. sait. Lankadatlanul folytatjuk har. cunkat a béke megszilárdítása ér­dekében, erősítjük minden téren a nemzetközi együttműködést, szilára dabbra vonjuk megbonthatatlan ba. ráti kapcsolatainkat felszabadítón?., kai, a hatalmas Szovjetunióval és a népi demokráciákkal. Egyben erötel, jesen ápoljuk honvédelmünket. Rogy a béketá-bomak azt a szakaszát, mely ránk van bízva, minden tárna, dáe&ai szemben megvédjük. Szakadatlanul résen vagyunk, készen arra, hogy meghiúsítsuk az amerikai imperialisták és csatlósaik ellenünk irányúié támadásait Hazánk gazdasági helyzete — Rátérek most hazánk gazdasági helyzetére. Amint a tisztelt ország, gyűlés a pénzügyminiszter elvtárs előterjesztéséből látja, az 1953.as évi költségvetésünk bevételi oldala 52.739.000.000 forint, majdnem tíz milliárd forint emelkedést mutat az 1952-es évvel szemben. Ez az emel. kedés megfelel az 1952.es év gazda, sági fejlődésének. A költségvetés egyensúlyban van, illetve nyolcszáz. hetvenöt millió forint felesleggel zárul. A forint vásárlóértéke váltó- zaJttanul szilárd. Pénzügyi helyze. tünk szilárdságát és egyben dolgozó népünk áldozatkészségét mutatja a Hl. Békekölcsön sikere. Ennek a kölcsönnek 1.300.000.000 forintra tér. vezett kibocsátási összegét nyolc nap alatt 37 százalékkal túljegyez, ték. A jegyzésben, melynek végősz. szege 1.781.000.000 forint, 3.154.000 állampolgárunk vett részt, jóval több, mint ahány család van oi-szá. gunk ban. A békekölcsön sikere ha. zánk megnövekedett gazdasági ere. jenek cs népünk politikai egységé­nek örvendetes megnyilvánulása. — Közölhetem a tisztelt ország- gyűléssel, hogy a, jövő hónap 20 án befejeződik a Szovjetuniónak fize­tendő jóvátétel. Annakidején az el­lenséges hírverés azt állította, hogy a jóvátétel kibírhatatlan terheket ró vállainkra. Hála a Szovjetunió nagy. telküségének, mellyel a jóvátételi összeg jelentékeny részét elengedte és a maradék teljesítésének idejét Irat évről nyolc évre meghosszabbí­totta, ezt a kötelességiiitkelS becsü. lettel teljesíteni tudtuk. Ugyanakkor a Szovjetunió baráti és önzetlen se. gitségével sikerrel és gyorsan épít. hettük szocialista jövőnket. — Ipari termelésünk ez év tizen­egy hónapja folyamán tervünknek megfelelően egyenletesen és erőtel­jesen fejlődött. Széntermelésünk az idén 22.2 százalékkal, bauxitterme. lésünk 58 százalékkal, nyersolajiter. Ölelésünk, 18.4 százalékkal, alumi- niumtermelésünk 16.2 százalékkal, timföldtermelésünk 22.5 százalékkal, acéltermelésünk 14.1 százalékkal, vil­lamosenergiatermelésünk: 20.3 száza, lékkai nőtt meg. Ipari termelésünk ebben az évben a tavalyihoz viszo. nyitva, ha december hónap folya­mán is teljesítjük tervünket, 22 szá­zalékkal növekszik. Ez a szám a terv globális teljesítésére vonatko. zik. Ezen belül — a terv egyes cél. kitűzéseinek túlteljesítése mellett — vannak lemaradások is. A szénnél az a helyzet, hogy az Idén az eredeti terv szerint 18.5 mil­lió tonna szenet kívántunk termelni. Évközben azonban kiderült, hogy bár ez a mennyiség a tavalyihoz képest 3.2 millió tonna emelkedést jelent, ennél is többre volna szükségünk. Ezért kértük szénbányász elvtár. sainkaJt, hogy kíséreljék meg az eredeti tervet még 400.000 tonnával megemelni. Az elvtársak ezt meg ts Ígérték. Az évnek még nincs vége. Lehet, hogy az egész négyszázezer tonna tervenfelüli többlet nem lesz meg, de több mint a fele meglesz. Persze, nagy szolgálatot tennének derék bányászaink népgazdaságunk, nak, ha mind a négyszázezer tonnát kitermelnék. Most ötéves tervünk harmadik esztendejének befejezése előtt állunk. Meg lehet állapítani az eddigi ered. mények alapján, hogy felemelt öt. éves tervünk eddigi célkitűzéseit tel. jesitettük. Sőt például a szénnél fúl. teljesítettük. A széntermelés üteme a következőképpen fest: 1949-hez képest 1950-ben szénter. melésünk másfél millió tonnával emelkedett. A következő évben az emelkedés két millió tonna volt. Az idén az emelkedés 3.2 millió tonna, az évközben féléméit terv szerint pedig 3.6 millió tonna. Jövőre az emelkedés már 4.6 millió tonna lesz. Hasonló tempójú az acél.nyersvas, az acél, a villamosenergia a cement és a többi alapanyagok termelése is. Ismétlem, a felemelt ötéves tervünk által előírt ütemnek gyáriparunk fejlődése a harmadik tervesztendő végén egészében megfelelt és nehéz, iparunk fejlődése ezen belül valame­lyest meg is haladja a felemelt terv által előirt tempót. Megjegyzem, hogy az amerikai sajtó, élén a Newyork Times, gazda, sági eredményeinkkel kapcsolatban szerényen arról beszél, hogy Magyar, ország gazdasága csődbe jutott. Az imperialista éhes disznó makkal áh módik. Széntermelésünk fejlődésé. Bek irama a kapitalista országoké, hoz képest még így is gyors. Az egy főre eső széntermelés 1938 hoz viszonyítva Magyarországon megkét­szereződött. Angliában viszont, mely. nek bányáit semmiféle hadikár nem érte, még ma sem érte el az 193S.as szintet, NyugaíJSíómetországban pe. dig az utolsó békeév hetvenöt szá­zaléka alatt van. Az egy főre eső széntermelés Magyarországon az idén negyven százalékkal magasabb, mint Franciaországban. Szénterme. lésünk úgy felfejlődött, hogy az idén minden mázsa búzára 11 mázsa sze­net termeltünk. Mindez persze nem jelentheti, hogy tervünket a szénter. nielés torén is pontosan ne teljesít­sük és ne feszítsük meg minden erőn. két e fontos alapanyagunk termeié, sének tervszerű fokozására. Olajtermelésünk is felfelé Ívelő vona. lat mutat, de itt is van egy kis le­maradás a terv mögött. Ennek oka az, hegy az új olajmezők termelését vissza kellett tartani, mert nem tud. tűk elég gyorsan biztosítani az olaj. forrásokhoz szükséges szállító esz­közöket. Gyorsan nö iparunk koncentráltsága, összpontosítása Temel jesítésünket hátráltatta, hogy a szocialista munkaverseny kérdését he- Íven kínt elhanyagolták. A gépek jobb kihasználása, a munka jó megszervezése, a munkafegyelem terén is még mindig sok a kívánnivaló. Tervteljesítésünkre hátrányosan hatott ki az idei aszály, melyre a mezőgazdaság taglalásánál részletesen kitérek. Emellett azonban azok a gazdasági célon, melyeket tervünk az 1952-es évben célul kitűzött, reálisnak mutatkoztak és hála munká­saink és értelmiségünk közös erőfeszíté­seinek, lényegében megvalósultak. Jelen­tős lépést tettünk előre azon az úton, hogy hazánkat iparral rendelkező mező- gazdasági országból, fejlett mezőgazda­sággal rendelkező ipari országgá változ­tassuk. A tervnek megfelelően gyorsab­ban nőtt iparunknak az a szektora, amely a termelőeszközöket gyártja, mint a fogyasztási javakat gyártóé. Az arány 1953-ban a kettő között 60:40 lesz. Iparunk koncentráltsága, összpontosí­tása gyorsan nő. A gyáriparban ez a fej­lődés úgy mutatkozik, hogy míg 1938-ban egy üzemre 91 munkás jutott, most már egy üzemben ötszazhuszonöt munkás dol­gozik. Ezer munkásnál többet foglalkoz­tató vállalatokban dolgozik ma már * munkásság unajdiíem feie, 48.7 százalék. Az olyan ipari és mezőgazdasági üzemek, melyeknek munkás és alkalmazott lét* száma meghaladja, az ezret, több mint kétszáz. Az ötéves terv folyamán irányt vettünk arra, hogy az ipart decentralizáljuk, vidékre helyezzük le. Ennek első eredmé­nyei abban mutatkoznak, hogy 1938-ban az ország gyáripari munkásságának 62.3 százaléka volt Budapesten, ma pedig 56.7 százaléka. A vidék iparosodását mutatja, hogy 1938‘at száznak véve, az ipari mun­kásság száma Pest és Bács-Kiskun me­gyében 456, Szolnok megyében 312, Fejér megyében 306 s Hajdú" Bihar, Heves, Komárom, Esztergom megyében is meg- dupláz-ódotr. A tervgazdálkodás folyamán a koncentráció azzal járt, hogy 1938-ban meglévő 3900 vállalat helyett, melye-knek 87 százaléka száz munkásnál kevesebbet foglalkoztatott, az idén 1339 vállalat ma­radt, amely azonban majdnem kétszer annyi munkást foglalkoztat, mint 1938­ban. Biztosítsuk az egyenletes termelést! A magyar ipart az 1952. évi terv jó befejezése mellett az 1953-as évi terv fog­lalkoztatja. A jövő esztendőre iparunk termelését 16 százalékkal akarjuk meg­emelni- Annak a célkitűzésűnknek meg- felelően, hogy elsősorban az alapanyagok termelését növeljük, a szén, a nyersvas, az acél, a nyersolaj termelése ennél sok­kal magasabb lesz. A szén termelését 4.6 millió tonnával akarjuk megemelni. Ez a szám 24 százalékos emelést jelem. Hogy milyen gyors iramú ez a fejlődés, annak jellemzésére megemlítem, hogy az idei és a jövő év széntermelésének emelkedése nagyobb, mint az 1938*as esztendő egész széntermelése. A szenek közül legjobban a kokszolható fekete szén termelését fej* lesztjiik. A terv itt majdnem 50 százalé­kos növekedést ír elő. Acél-nyersvasunk termelése 44 százalékkal növekszik. Az elektroacél 28 százalékkal nő, nyersolaj­termelésünket 25 százalékkal fogjuk fo­kozni. Aluminiumtermelésünk 51 száza­lékkal nő, timföld termelésünk 27 száza* lókkal emelkedik. Ezek a számok azt mu­tatják, hogy tovább folytatjuk ipari ter­melésünk alapanyagainak fejlesztését. Ezek a célkitűzések magasak, de el­érhetőek, sőt túlteljesíthetőek. Az új tervesztendő jó megkezdésének egyik elő­feltétele, hogy a hátralévő két hétben azok az iparok, amelyek le vannak ma­radva a terv teljesítésében, ezt a lema* radást erejük teljes megfeszítésével be­hozzák. Emellett különösen nagy súlyt kell helyezni arra. hogy ne ismétlődjék meg az elmúlt esztendő utolsó hónapjá­nak az a hibája, hogy minden erőt csakis a tervév befejezésére összpontosítottak és emiatt elhanyagolták a januári termelés előkészítését. Ennek következtében a ja* nuári termelés erősen elmaradt a decem­berihez képest és rossz hatása hosszú hónapokon át mutatkozott a tervteljesítés számaiban. A mi iparunknak általános hibája még mindig, hogy nem tud egyenletesen, rit­mikusan termelni. A hónap első dekád- jában nagy a lemaradás, amit az utolsó dekádban túlórázással, rohammunkával igyekeznek behozni. Hasonlóan ismétlődik a negyedévi terveknél. Jelentkezik ez az egé&z esztendő termelésében, ahol az év elején történt lemaradást a tervév végén kapkodó munkával, túlórázással igyekezJ nek pótolni. Külön hatalmas feladat vár, mint mon-> dottuk, az alapanyagok iparaira, a szén*4 bányászatra, a kohászatra és az energia-1 termelésünkre. A szénbányászatban biz­tosítani kell végre, hogy a gépesítés teljes súlyával érvényre jusson, megszűnjön az idegenkedés azoknak a bányagépeknek a használatától, amelyek a bányász nehéz munkáját vannak hivatva megkönnyíteni és a termelékenységet növelni. Az a nagy feladat, melyet szénbányászatunk elé a jövő évre kitűzünk, arra kötelezi a bánya- és energiaügyi minisztériumot, hogy az ezévben tapasztalt hibák kiküszö­bölésével teljes erővel készüljön fel a jövő évi termelésre. Tudatosítanunk kell a hányaipar fejlesztésének jelentőségét a bányászok között és gondoskodnunk kell, hogy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, a szakszervezet, a DISZ a maguk részéről szintén megfeszítsék erejüket, hogy e célok elérését biztosítsuk. Nem­csak több szenet kell a jövő évben tér ’ melniink, de jobbat is. Gazdasági életünk fejlődése szükségessé tette, hogy az egyes területek jobb át- fogása céljából a nagy minisztériumokat kisebbekre bontsuk» Ez a módszer jói be*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom