Észak-Magyarország, 1952. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-07 / 262. szám

Péntek. 1952 november 7, észak.magyarorszag 5 i * JUJLJLJLJt-JUJLJCJLJL. JLJL, JUA. j Szamnil Martak : OKTÓBER! VERS Tenger felől fúj a szellő: Név a vize halkan ver. Az „Aurora" árbócára zászlóerdő szalad fel. Tisztjeit és matrózait szólítja a parancsnok.* hallgassák meg az ünnepf, 1 a sztálini parancsot Tenger felől így fújt a szél s így futott a vizen át, mikor a zsibongó Szmolni] hallgatta Lenin szavát. A SZMOLJS ÍJBAN I üreg szibériai paraszt I ! _________________________L Petra­grádba, s útközben mindenkinek elmond­ta: Lenint akarja felkeresni, hogy elbe~ szélgessen vele a maga parasztéletéröl. Petrográdon nagy meglepetés várta. Az utcákon felfegyverzett munkások me­neteltek, amerre nézett, mindenütt vörös lobogó lengett. Az öreg paraszt odalé­pett egy vörös gárdistához és megkérdez * te: — Mit jelentsen ez? — Tegnap óta szovjethatalom van nálunk! — jelelt büszkén a vörösgárdista, — És hol találom meg Lenint?. — A Szmolnijban. Az öreg paraszt megköszönte az itbtr igazítást és tovább indult. De még sokat kérdezősködött, amíg eljutott a Szmol- nijig és au őrtálló fiatal matróznak el­mondhatta szándékát. I - íztán miért akarsz | !—. 1 találkoznir — Hogy beszéljek vele az életemről! ■— Nos, menj a parancsnokhoz és kérj engedélyt! — mondta a matróz és mur vatta az irányt, merre kell mennie. Az öreg a sáros, 'síkos lépcsőn balla­gott jelfelé, látszott — ezen a lépcsőso­ron nagyon sokan jártak az utóbbi na­pokban. Eljutott a palota parancsnoká­hoz, aki lassan írta az engedélyeket..- Keze a fegyverhez szokott, a marokra fa­gott tollal nehezen boldogult. De nem­sokára az öreg paraszt kezében volt • Belépési engedély. Ment tovább a széles folyosón, ahol fegyveres, töltényöves munkások jöttek vele szemben. Messziről ágyúdörgés tom­pa moraja szűrődött a folyosóra: Petro­grad alatt állt a harc. | Iz üreg paraszt I .? !-------------------------! előtt ortallo kel trörösgárdista jelé lobogtatta belépési en­gedély ét s — Ebbest m szol álam találom meg Lenint? — Csak menj végig a folyosSn, Öreg... Néhány pere múlva Lenin elvtárs a nagyteremben lesz.-p Ott majd megta­lálod!, Az öreg most vette észre, hogy való­ságos emberáradat hömpölyög a jelzett irányba. Nem is nagyon kellett igyekez­nie, a tömeg sodorta magával. Benn már rengetegen verődtek össze, s egy­ezer csak ujjongó öröm öntötte el a termet. Zúgott a kiáltás: ; — Lenini Lenini. I fl terem végében I leállított emel. ...... i 1 vényén ott állt Vlagyimir lljics. Kezét felemelte, — csendet kért, de a lelkesedés és a bob dogság moraja nem tudott egyszerre le­csillapodni, még zúgott a kiállás, még harsogott az éljen és Lenin a hangok jergetegébef — elmosolyodott. Aztán új. ra felemelte kezét, s most lassan-lassan elcsendesült a terem- Lenin megkezdhette beszédétj — Elvtársak! A munkás- és paraszt“ forradalom, amelynek szükségességét o bolsevikok mindig hangoztatták, — vég­bement! Újra felzúgott a tömeg, Lenint éltet­ték, s percek teltek el, míg újból szó­hoz jutott. Szavai nyomén átforrósodott 0 terem, minden mondata után harsogott a helyes­lés. Az öreg paraszt hallgatta figyelme­sen és edaadóan, vigyázva, nehogy egyet­len sző is elsikkadjon, hiszen tudta, hogy ezt a beszédet neki odahaza el kell mon­dania.- Új szakasz ktMiik | ország történetében — mondotta Lenin beszéde befejező részében — 'lés ennek a harmadik orosz forradalomnak végső eredményében el kell vezetnie — a szo­cializmus győzelméhez.. • t Még zengett a lelkes éljen, a 'forró hurrá, amikor az öreg paraszt Idfelé tar­tott. Elgundolkozta balla'gott, elmélyülé­séből hirtelen vidám hang riasztotta fel: — No, öreg, beszéltél Lenin elvtárssal az életedről? Megismerte, — az a fiatal matróz volt, akivel a Szmolnij előtt beszélt. És fel­csillant szeme, amikor válaszolt; — Nem, nem beszéltem... — mondta, — hanem Lenin beszélt arról, hogy mi­lyen szép lesz az életünk. ,» A. KONONOV-. ÉJJEL A HÍDON S ötét, viharos éjsza­ka volt. A Néván égy cirkáló körvonalai for­málódtak ki, ágyúi a Téli Palotára meredtek, fekete testén hat betű: Auróra-, Messziről lövések zaja hallatszott, * hídon mat­rózokkal és katonákkal megrakott tehergépkocsik dübörögtek keresztül. A távolból őrtüzek fénye vil­logott, a tűzre vetett far hasábok mellett vörösgár* disták melegedtek, beszél­gettek és várták a paran­csot a támadásra. A hely'’ zot kedvező volt: a Né- ván átvezető valamennyi hid a mimkáscsapatok ke­zébe került. Az egyik hídon1 őrkö­dött nyolcadmagával And- rej Krutov, fiatal petro- grádi munkás. Parancsno­kuk öreg bolsevik volt, akit mindnyájan Vaszilij Ivanovicsnak szólítottak. Nagyszerűen összeforrot­tak. Amikor az éjszaka folyamán a fehérek két* szer is lőtték a hidat, olyan pergőtűzbe kezdtek, hogy rövid idő alatt ab* bamaradt a támadás. \ z őrség nyugodtan T*- várakozott. A hí­don csak külön enge­déllyel lehetett átkelni, de az éjszakai órákban alig volt forgalom. Már javá* ban benne voltak az éj­szakában, amikor közele­dő férfi körvonalai bon­takoztak ki. — Állj, kJ vagy* Eir gedélyt! — pattogott Va­szilij Ivanovics szava. A késő éjszakai járó­kelő közelebb lépett Va­szilij Ivanovicshoz, kabát* ja feltűrt gallérját le* hajtotta, s halkan valamit mondott az őrség parancs­nokának. 17 aszilij Ivanovics utat ’ nyitott, s a késői járókelő alakját lassan elnyelte az októberi köd. Andrej Krutov, aki pár lépésről szemlélte a jele­netet, netn áh ti meg bő nélkül: — Vaszilij Ivsnovies. úgy vettem észre, ennek az embernek nem vök en­gedélye .« , — Igazad vas»? bó­lintott az öreg bolsevik. — Valóban nens volt, inert nem ént rá besze­rezni. Hoc szú ideje rej­tőzött, előbb Finnország­ban, majd itt.i. A fe­hérgárdista csapatok mel­lett surrant idáig, s most. i. most: — a Szmoi- nijba megy! | It TV e hát ki volt ez, Vaszilij Ivanovics? — kérdezte a fiatal pet rográdi munkás. — Ki volt? Vlagyimir Hjics Lenin! — felelte sugárzó arccal < hidőrség parancsnoka. n o ni A HADIHAJÓK fényszórói megvilá­gították a palotát. A palota vörös volt, mintha vérrel festették volna be. A megvilágított szo­bákból az ablakon keresztül világos fénysávok estek az udvarra. A tisztiis­kolások eloltogatták a szobákban a lámpákat. A fegyverropogás, géppuska, kattogás és az ágyúk dörgése irtózatos hangzavarrá kavarodott. Éjjel egy órakor gyengült a tüzelés a barrikádok felől. AZ OSTROMLÓK TÖMEGE mind közelebb jutott a palotához és a Sándor emlékoszlopnál gyűlt össze. Mindkét oldalról, még erősebben szorították a tisztiiskólásokat. A vörösgárdisták a faTakásqknál kezdtek csoportosulni, amelyeket barrikádként használtak * tisztiiskolások ellen. Az ostromlók szájról-szájra adták a parancsot: be­szüntetni a tüzelést, várni a „Rohamé va‘ hivő puskalövést. M R A! A palotán belül már előbb behatolt vörösgárdista csoportok harcoltak. Idő­ről-időre elhangzott egy-egy puskalövés, itt "ott kattogott egy gépfegyver,' dn az ellenségnek már nem volt ct%je: el­lenállni a körülvevő embertömegeJc nyomásának. NEMSOKÁRA FELHANGZOTT ai „Rohamra!” hívó puskalövés, s az eni. beráradat ellepte a palota kapuit, ■ be­járatait és benyomult az épületbe. A Péter Pál erőd háromhüvelyke» ágyúinak dörgése elhallgatott. \ leve­gő visszhangzott a szüntelen géppuskí- tüzet is túlharsogó, dörgő, győzelmes „hurrá" kiáltástól. A vörösgárdisták, matrózok, katonák keresztülugrottak s barikádokon, roeg-megbotlottak, des-' tek, de újra felkeltek, s az eleven áras dat elöntötte a bejáratokat, az előcsar­nokot, a lépcsőket. LENIN MEGÉRKEZIK A SZMOLNIJBA ROHAM A TELI PALOTA ELLEN GYŐZÖTT A PROLETÁRFORRADALOM! éjszaka két órára bevették a Téli Palotát. A burzsoá ideiglenes kormány utolsó fellegvára elesett. A cári nagy termek nyugalmát „hurrá“ kiáltások, ezer és ezer láh dobogása, fegyvercsörgés verte fel. Másfél évszázad óta állt ez a nagy­szerű, óriási épület, mint bevehetetlen erőd, mint a nemesi földesúri és burzsoá hatalom megingathatatlanság’ának szimbóluma. És íme, a petrográdi munkás-, katona, és matrózcsapatok mint teljesjogú gazdák léptek az épületbe, amely azelőtt zárva volt számukra. A „múlt embereit“ őrizet alatt a Péter.Pál erődbe szállították. A Téli Palota clestévol az ideiglenes kormány hatalma végleg meg­szűnt. A fővárosban győzött a nagy proletárforradalom. AZ OSTROM ELŐTT I TT A SZMOLNIJBAN erősítette meg végleg Lenin — az ideíylQ- nes kormány utolsó vára. — a Téli Palota elfoglalásának tervét. A terv szerint október 2ö-én déli 12 órára kellett befejezni a hadműveletet­A felkelés vezérkara a Péter-Pdl erődben helyezkedett cl. Most oda összpontosult a Téli Palota elfoglalásának és a hadműveletek előkészítésé, vek közvetlen vezetése. Lenin megérkeztével a Forradalmi Katonai Bizottság munkája hatalmas lendületet vett. A felkelés összes szálai a fotradalom lángeszű stratégájá­nak, Vlagyimir lljics Leninnek és legközelebbi tanítványainak, Sztálinnak és Ssverdlovnalc a, kezében jutottak össze. Ezen az október 25-ére virradó éjszakán Leninnél a Szmolnijban tucatjá­val fordultak meg a munkások és a katonák vörösgárdista századok pa­rancsnokai, összekötök. A Putyilov gyári bizottság és a Narva-kerületi szovjet képviselőinek Lenin személyesen adott részletes utasításokat, ho­gyan szervezzék meg a kerületben a hatalom gyors és teljes meghódítását. Röviddel Lenin megérkezése után egy kerékpáros csoport hagyta el * Szmolnij bejáratát: a felkelés hírnökei száguldottak a főváros kerületei, be és külvárosaiba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom