Észak-Magyarország, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-09 / 237. szám

2

JSSZAKMÄGYARORSZÄG

CsüWrtBfe, 1953. oktöber 5

AZ SZK(b)P KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓJA

A PÁRT XIX. KONGRESSZUSA ELŐTT

G, M. Malenkov elvtársnak, as SZK(h)P KB titkárának előadói beszéde

ÍJ. réss

A nép jólétének; egészségügyének és kulturális színvonalának további emelkedése

A népgazdaság minden, területénél ért sikerek a szovjet társadalom anyagi és kulturális életszínvonalának további emelését eredményezték Ez teljesen indokolt, nem is lehet másként, mivel országunkban a szó cialista termelés célja a társadalom állandóan növekvő anyagi és kuliét rá lis szükségletei maximáüs kielégítésének biztosítása.

A szovjet nép egyre növekvő anyagi jólétének legfontosabb mutatószáma a nemzeti jövede’om szüntelen emelkedése. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1940-től 1951-ig S3 százalékkal növekedett. A Szovjetunióban fiz egész nemzeti jövedelem a dolgozók közkincse, ellentétben a kapitalista országokkal, ahol a nemzeti jövedo. lem nagyobbik felét a kizsákmányoló osztályok elsajátítják. A Szovjetunió dolgozói személyes anyagi és kuUúrá lis szükségleteik kielégítésére nem zeti jövedelem háromnegyed részét kapják meg, a fennmaradó részt .pádig a szocialista termelés bővítésére és más állami és társadalmi szükségletekre! fordítják.

A munkások és alkalmazottak reálbére és a parasztok reáljövedelme növekedésének legfontosabb forrása a közszükségleti cikkek árának a ■kormány által következetesen végrehajtott csökkentése. A szovjet kormány az 1917—1952 közli időben öt ízben szállította le az állami kiskereskedelmi árakat, s ennek eredményeképpen az élelmiszerek és iparcikkek ára most átlagban ölven szá- • zalékkal alacsonyabb, mint 1947 ne. gyedik évnegyedében.

A munkások és alkalmazottak pénzbéréuek növekedése, a parasztok pénz és természetbeni bevételeinek növekedése, a közszükségleti cikkek árcsökkentése és a lakosságnak az állam költségére nyújtott egyéb juttatások eredményeképpen az egy munkásra és alkalmazottra jutó reáljövedelem 1951-ben mintegy Ötvenhat százalékkal, a® egy dolgozó parasztra jutó reáljövedelem mintegy hatvan százalékkal volt magasabb, mim 1910-ben.

Az ötödik ötéves terv irányelveinek tervezete a Szovjetunió nemzeti jövedelmének legalább hatvan száza, lékog emelését irányozza elő az ötéves terv során, előirányozza továbbá — a kiskereskedelmi árak leszállítását is figyelembe véve — a munkások és alkalmazottak reálbérének harmincöt százalékos növelését és a kolhozparasztok pénzbeli és természetbeni jövedelmének legalább negyven százalékos növekedésiét (pénzben kifejezve).

Malenkov elvtárs foglalkozik a la. kásépítés és egészségvédelem terén elért eredményekkel, majd áttér a közoktatás és tudomány kérdésére: A közoktatásra fordított kiadások az 1940. évi 22.5 milliárd rubelről

1951-ben 57.3 milliárd rubelre, vagyis több mint két és félszeresére emelkedtek.

Figyelt!mbevéve, hogy a tudomány egyre növekvő jelentőségre tesz szert társadalmunkban,- a párt állandó gondoskodást tanúsít a tudomány fejlesztése iránt. A szovjet állam tudományos kutatóintézetek nagy háló- zalának építését , és felszerelését indította el, a legkedvezőbb feltételeket teremtette meg n tudomány felvi. rágzása számára, biztosította a tudományos káderképzés nagy lendületét.

1938.tól 1952 elejéig 1560-ról 2900-ra emelkedett a tudományos kutatóintézetek, laboratóriumok és más tudományos intézetek száma a Szovjetunióban. A tudományos dolgozók száma ez alatt az idő alatt majdnem kétszeresére emelkedett. Az állam '1946-tól 1951-ig negyvenhét egész két tized milliárd rubelt fordított a tudomány fejlesztésére.

A beszámoló részletesen kitér az irodalom és művészet teljesítményeire és problémáira és megállapítja:

— A nagy harcban, amely áz iáinak és a ragyogónak társadalmi életünkben való kineveléséért, s az elavultnak és az elhaltnak társadalmi életünkből való kiirtásáért folyik, óriási kötelezettségek hárulnak irodalmunk és művészetünk munkásaira. íróink, művészeink, zeneszer. zőink, filmművészeti dolgozóink kötelessége, hogy mélyrehatóbban tanulmányozzák a szovjet társadalom életét, nagy népünkhöz méltó nagy művészi alkotásokat teremtsenek. (Taps.)

— Elvtársink"! Nagy sikereket értünk el a szovjet nép anyagi jólétének növelésében és kultúrájának fejlődésében. Nem elégedhetünk meg azonban eredményeinkkel. A feladat abban áll, hogy az egész népgazdaság fejlesztése alapjún biztosítsuk a szovjet emberek anyagi és kulturális életszínvonalának további szüntelen emelését. Pártunk ezután is szüntelenül gondoskodik a szovjet emberek állandóan növekvő igényeinek' maximális kielégítéséről, mert a szovjet ember jóléte, a szovjet nép virágzása pártunk számára a legfőbb törvény. (Viharos, hosszantartó taps.)

A szovjet társadalmi és állami rendszer további megszilárdulása

A párt XVIII. kongresszusa óla eltelt időszakban szovjet államunk tovább növekedett, fejlődött és erősödött.

Megnőtt és megizmosodott államunk gazdasági alapja, „ termelési eszközök szocialista tulajdona. Az említett időszakban még jobban erősödött a szovjet szocialista társadalmat alkotó munkások, parasztok és értelmiségiek baráti együttműködése.

Társadalmi és állami rendszerünk, mint a háború tapasztalatul bebizonyították, óriási ne.hézségek idején Is a világ legszilárdabb, legéletképesebb és megingathatatlan rendszerének bizonyult. A szovjet szocialista rendszer megdönthetetlen hatalmának az a nyitja, hogy ez a rendszer igazi népi rendszer, amelyet maga a nép teremtett, amely élvezi a nép hatalmas támogatását, amely biztosítja a nép minden anyagi és szellemi erejének virágzását.

A marxizmus ellenséget és vulga* rizátorai az,t az — ügyünk szempontjából rendkívül kártékony — elméletet hirdették, hogy a szovjet állam kapitalista környezetben elgyengül és elhal. A párt, szétzúzva és elvetve ezt a rothadt elméletet, azt a következtetést vetette fel és alapozta meg, hogy olyan körülmények között, amikor a szocialista forradalom győzött egy országban, a többi országok többségében pedig a kapitalizmus uralkodik, a forradalom győztes országának nem szabad gyengítenie, hanem minden lehető módon erősítenie kell államát és hogy az állam megmarad a kommunizmusban is, ha megmarad a kapitalista környezet. Kern értük vo’na el azokat a sikereket békés épitőmunkánkban, atne. lyekkel most büszkélkedünk, ha megengedtük volna, hogy államunk gyengüljön, Fegyvertelenül állnánk az e1- lenséggel és a háborús vereség veszélyével szemben, ha nem szilárdítottuk volna meg államunkat, hadseregünket, büntető és felderítő szerveinket. A párt a szocializmus megdönthetetlen erődjévé tette a szovjet országot, mert minden lehető módon erősítette és erősíti a szocialista államot. (Viharos taps.)

Az országunkra támadt fasiszta hódítók a szovjet társadalmi rendszer belső Ingatagságára, a szovjet hátország gyengeségére számítottak.

Ismeretes azonban, a háború rácáfolt ezekre a számításokra. Teljes egészében beigazolódott Sztálin elv- társ történelmi nyilatkozata, hogy háború esetén országunk mögöttes területe és frontja homogenitásánál és belső egységénél fogva szilárdabb lesz, mint bármely országé A háború során megerősödtek a szovjet hatalom fegyveres erői és hátországa. A szovjet emberek önfeláldozó munkája a hátországban és a Szovjet Hadsereg és Haditengerészet hősi harca az arcvonalon úgy került bele a történelembe, mint a nép példa nélkül álló hőstette a haza védelmében. Hadseregünk és flottánk Sztálin elvtárs közvetlen vezetésével szerveződött, erősödött és harcolt (Viharos, hosszantartó taps.)

Malenkov elvtárs beszél a lenlnl- sztállni nemzetiségi politika történelmi eredményeiről a Szovjetunióban, méltatja a szovjet népek testvériségét és a szovjet nép erkölcsi és politikai egységét. Miután felsorolta a párt előtt álló belpolitikai feladatokat, áttér a pártépítés kérdéseire.

A Párt

Szovjet hazánk hatalmának sztin- te’en növekedése a Kommunista 1‘árt helyes politikájának és e politika vnlóraválíását szolgáló szervezőmunkájának eredménye. A párt, mint a szovjet társadalom vezető és irányító ereje, biztosította az ország kellő időben történő előkészítését az aktív honvédelemre, a háború éveiben az ellenség szétzúzására, a háború utáni időszakban a népgazdaság újabb hatalmas fellendítésére irányította a nép minden erőfeszítésétA szovjet népnek a Nagy Honvédő Háborúban avatott történelmi jelentőségű győzelme, a negyedik ötéves terv határidő előtti teljesítése, a népgazdaság további fejlődése, a szovjet nép anyagi jólétének és kultúrális életszínvonalának további emelkedése, a szovjet társadalom erkölcsipolitikai egységének és az országunkban élő nőitek barátságának erősödése, az a tény, hogy a béko és a demokrácia táborát)- tartozó minden erő a Szovjetúnió körül tömörül — ezek azok u legfőbb eredmények-, amelyek pártunk politikájának helyességét bizonyítják. (Viharos taps.)

A beszámolóban tárgyalt időszak a párt további erősödésének Időszaka volt, amely alatt megszilárdult a párt sorainak teljes egysége és összetör* rottsága. Pártunknak a leninlzmus ellenségei ellen vívott elkeseredett harc folyamán elért egysége a párt belső helyzetének és belső életének legjellemzőbb vonása. Ez pártunk erejének és győzhetetlenségének forrása. (Hosszantartó taps.)

Azt, hogy mennyire megerősödtek a kapcsolatok a párt és a tömegek között és mennyire megnőtt a párt tekintélye a szovjet nép előtt, ragyo-' góan bizonyítja a párt sorainak növekedése. A pártnak a XVIII. kongresszus idején 1,588-852 tagja és 888.814 tagjelöltje volt, vagyis „párt összesen 2,477.666 főből állott. 1952

október 1-én a párt kötelékébe

6,882.145-en tartoznak, mégpedig

6.013.259 párttag és 868.886 tagjelölt. (Taps.)

Malenkov elvtárs bolsevik módszerrel bírálja a pártélet fogyatékosságait:

1. Az önkritika és különösen az alulról kiinduló kritika korántsem

teljes mértékben és korántsem minden pártszervezetnél vált azzá a fő módszerré, amellyel fel kell tárnunk és le kell győznünk hibáinkat, fogyatékosságain ka t, gyengeségeinket és j,z észlelhető egészségtelen' jelenségeket.

A pártnak figyelembe kell vennie hogy ott, ahol a kritikát és önkritikát üldözik, ahol a tömegeknek a szervezetek és Intézmények tevékenysége felett gyakorolt ellenőrzése meggyengült, ott elkerülhetetlenül olyan visszataszító jelenségek ütik fel fejüket-, mint a bürokratizmus-, apparátusunk egyes láncszemeinek rothadása; sőt felbomlása. Persze az ilyenfajta jelenségek nálunk nem terjedtek el széles körben. Pártunk erősebb és egészségesebb mint valaha.

Hogy továbbra is sikeresen vigyük előre ügyünket, erélyes harcot kell folytatni a negatív jelenségek ellen, a párt és minden szovjet ember figyelmét a munkában észlelhető fogyatékosságok kiküszöbölésére kell Irányítani, ennek érdekében viszont elengedhetetlen; hogy nagy arányokban fejlesszük az önkritikát és kfilö- nősen az alulról kiinduló kritikát.

A pártnak az a feladata, hogy még szélesebb körben fejlessze ki a kritikát és önkritikát, hogy kiküszöböljön mindent, ami ennek útjában áll. Minél szélesebb arányokban vonjuk majd be a tömegeket a munkában észlelhető hiányosságok elleni harcba, minél erősebb lesz valamennyi szervezetünk tevékenységének alulról jövő ellenőrzése, annál sikeresebben haladnak majd előre nálunk az ügyek minden vonalon. A kritika és önkritika jelszavának következe, tes megvalósítása határozott harcot követel mindenki ellen, aki akadályozza a kritika kifejlődését, aki üldözésre vetemedik és hajszát indít a bírálat miatt. Azok a funkcionáriusok; akik nem segítik elő a kritika és önkritika kibontakozását, előrehaladásunk fékei, nem értek meg arra. hogy vezetők legyenek és nem számíthatnak a Párt bizalmára.

2. Párt., szovjet-, gazdasági és más funkcionáriusaink egy részénél még mindig gyenge a párt- és állami fegyelem.

A párt mégköveteli minden tagjától, s annál inkább a vezető káderektől, hogy őszinték és becsületesek legyenek, feltétlenül teljesítsék párt* és állami kötelességüket. A párt nem

bízhat meg olyan emberekben; akik államellenes cselekményeket követ, nek o!, megpróbálják kijátszani a kormányt, becsapni a pártot és .az államot. A párt és az állam minden néven nevezendő becsapását, bármilyen formában történjék is, mindennemű félrevezetési kísérletet, akár az igazság eltitkolása, akár az igazság elferdítése utján történjék is, nem lehet egyébnek tekinteni, mint a legsúlyosabb bűnnek a párttal szemben. Itt az ideje, hogy megértsék: pártunkban egy a fegyelem az egyszerű párttagokra és a vezetőkre nézve-, hogy a szovjet törvények egyformán kötelezők minden szovjet emberre, a nagyokra és a kicsikre egyaránt.

Az olyan vezetőkkel szemben — tisztségükre való tekintet nélkül — akik a párt és a kormány határozatainak teljesítésében lelkiismeretlenül járnak el, akik törvénytelen cselekedetekre vetemednek és önkényes- kednek, nem lehet semmiféle elnézés. A feladat váz, hogy erélyesen véget vessünk a párt. és az állami fegyelem megsértésének, a felelőtlenség és lazaság megnyilvánulásainak, a Párt és a kormány határozataival szemben tanúsított formális magatartásnak. Szüntelenül fokozzuk minden funkcionáriusunk kötelességérzeíét a párt és az állam iránt, kíméletlenül irtsuk az, igazságtalanságot és a lelki- ismeretlenséget. Megengedhetetlen, hogy a párt soraiban olyan funkcionáriusok legyenek, akik titkolni próbálják a párt elől az igazságot és félre akarják vezetni a pártot. Hazánk érdekeinek szüntelen szem előtt tartása, tevékeny és lankadatlan harc a párt és a kormány; határozatainak teljesítéséért —- a párt és az állam minden funkcionáriusának legfőbb kötelessége.

3. A nagy Leninnek azt az útmutatását, hogy a szervezőmunkában a káderek helyes kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése a legfontosabb, még nem kielégítő módon hajtják végibe.

Tények bizonyítják, hogy a káderek helyes megválogatása és a végrehajtás ellenőrzése a gyakorlatban még korántsem vált a központi és helyi párt., szovjet- és gazdaság szervek irányító tevékenységében fő feladattá.

A párt- és az áltamvezetés döntő erejét káderek jelentik. A káderek helyes kiválasztása és nevelése nélkül nem lehet sikeresen megvalósítani a párt politikai vonalát.

A káderek kiválasztásában az a fő feladat, hogy minden lehető módon javítsuk „ funkcionáriusok minőségi összetételét, erősítsük a párt. állami és gazdasági szerveinket a párt és az állam érdekei iránt odaadó, feladataikat kitűnően Ismerő emberekkel, akik előre tudják vinni a #árt és az állam ügyét. A párt munkájának eredményeként jelentékenyen megjavult a vezető káderek összetétele. Ez azonban nem jelenti azt; hogy a ve- zető szervek minőségi összetétele la" vitásának feladatát teljesen megoldottuk. Most, amikor a gazdaság minden ága élenjáró technikával van felszerelve, a szovjet nép kultúrális színvonala pedig mérhetetlenül megnövekedett, a vezető káderekkel szemben támasztott igények mások; magasabbak lettek.

A vezető káderek összetételének további megjavítása most főként a funkcionáriusok megismerésének és kiválasztásának helyes megszervezésétől függ. Ennek érdekében mindenekelőtt meg kell szüntetni a kádermunkában tapasztalható hiányosságokat, hibákat és eltorzulásokat. Ezen a téren nálunk nem kevés hiányosság akad.

A pártszervezetek kötelesek biztosítani, hogy pártapparátusunk minden láncszeménél maradéktalanul betartsák a káderek kiválasztásának és elosztásának pártunk által megállapított elveit. Kérlelhetetlen harcot kell folytatni a sógorság-komaság, a „kéz kezet mos” szelleme ellen, le kell számolni a bürokratizmussal a káderek megismerése és kiválasztása terén.

Magasabb' színvonalra kell emelnünk a pártszervezeteknek a káderek megismerésével és kiválasztásával kapcsolatos munkáját és jelentősen fokoznunk kell e munka pártellenőrzését a szovjet, és gazdasági szervezetekben.

A feladat az, bogy az emberek kiválasztása és a végrehajtás ellenőrzése a központi és a helyi párt-, szovjet. és gazdasági szervezeteknek valóban legfőbb vezető tevékenységévé legyen.

4. Sok pártszervezetben lebecsülik

az ideológiai munkát, így ez a munka elmarad a párt feladataitól, több szervezetben pedig teljesen elhanyagolják azt.

Az ideológiai munka a párt elsőrendű kötelessége és e munka lebecsülése helyrehozhatatlan kárt okozhat a pártnak és az államnak. Min- dig gondolnunk kell arra, bogy a szocialista ideológia befolyásának bármilyen gyengülése a burzsoá ideológia befolyásának erősödését jelentiAz ideológiai munka lebecsülésének jelentős mértékben az az oka, hogy vezető kádereink egy része nem dolgozik öntudata növelésén, nem egészíti ki marxista-leninista ismereteit, nem teszi magáévá a párt történelmi tapasztalatait. Enélkül pedig senki sem lehet teljesértékü, érett vezető- Az, alki eszmei.politikai téren elmarad, aki bemagolt formulákból él és akinek nincsen érzéke az új iránt, nem képes helyesen tájékozódni a bel- és külpolitikai helyzetben, nem állhat a mozgalom élén és nem is méltó arra, hogy a mozgalom élén álljon, az élet előbb-utóbb félrelöki. Csak az a vezető állhat pártunk feladatainak magaslatán, aki állandón képezi magát, gyakorlati módon elsajátítja a marxlzmus-lenlnizmusf, kifejleszti, tökéletesíti magában « lenini-sztálini típusú vezető tulajdonságait. '

A pártszervezetek még mindig nism foglalkoznak eléggé a párttagokkal és tagjelöltekkel eszmei-politikai fel- készültségük emelése érdekében, rosz- szul szervezik és ellenőrzik a marxista-leninista elmélet tanulmányozásával kapcsolatos munkájukat, aminek következtében sok kommunista nem rendelkezik a kellő marxista-leninista ismeretekkel A párttagok és tagjelöltek politikát képzettségének fokozása elengedhetetlen feltétele ann>ak, hogy fokozódjék élenjáró szerepük az élet minden területén, hogy tovább aktivizálódjanak a párttagok tömegei, hogy javuljon a pártszervezetek munkája.

Malenkov elvtárs rámutat a Tárt- szervezetek Ideológiai munkájának egyes hiányosságaira-, majd áttér a' káderek kiválasztásának kérdésére. Ezzel kapcsolatban kiemeli a párt minőségi összetétele megjavításának, minden önelégültség felszámolásának, a káderkiválasztás színvonalasabb módszerének és az Ideológiai munka lebecsülése felszámolásának szükségességét. Malenkov elvfárs beszámolója utolsó részét Sztálin elvtárs elméleti tevékenysége méltatásának é® rövid ismertetésének szenteli:

Elvtársak!

Korunkban Marx-Engels-Eenin- Sztálln nagy tanítása világítja meg az egész emberiség számára a vllág- civillzáció fejlődésének útját.

Pártunk azért erős, mert égés* munkájában a marxista-leninista elméletet követi. Politikája a társadalmi fejlődés .törvényeinek tudományos ismeretére támaszkodik.

Nagy tanítóink, Lenin és Sztálin történelmi szerepe az, hogy mélyen behatoltak a marxizmus elméleti alapjaiba, tökéletesen elsajátították rí dialektikus módszert, s így megőrizték és védték a marxizmust minden ferdítéssel szemben, zseniálisan vábbfejlesztették a marxi tanítást. Lenin és Sztálin minden újabb történelmi fordulatnál összekapcsolták a marxizmust a kor gyakorlati feladataival, Marx-Engels tanításának alkotó alkalmazásával bebizonyították, hogy a marxizmus nem holt dogma; hanem a cselekvés élő vezérfonalaSztálin elvtárs állandóan szívén viseli a marxista-leninista elmélet' sorsát. Elméleti munkásságának középpontjában az utóbbi időben olyan világtörténelmi jelentőségű problémák kidolgozása áll, mint a szocialista gazdaság fejlesztése, a kommunizmusba való fokozatos átmenet. Sztálin elvfárs a marxista-leninista tudomány gazdagításával és alkotó továbbfejlesztésével eszmeileg fel. fegyverzi a pártot és n szovjet népet az ügyünk diadaláért vívott harcában.

A marx'sta-lenlnlsfa elmélet, egész gyakorlati munkásságunk szempont, jából páratlan jelentőségű Sztálin elvtárs nemrég nyilvánosságra hozott műve: ,,A szocializmus gazdasági problémát a Szovjetúníóban”. (Viharos, hosszantartó taps.)

Ebben a műben Sztálin elvtárs részletesen megvizsgálja 3)z anyagi javaik társadalmi termelésének és elosztásának a szocialista társadalomban érvényes törvényeit, meghatározza a szocialista gazdaság fejlődésének tudományos alapjait, meg-