Észak-Magyarország, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-21 / 222. szám
Vasárnap, 1952. szeptember 21. ÉSZAKMAGYARORSZÁG MII WnilWBBM—« allé! Es a 421-es ózdi tehervonat?!, — Igen-. Az elvtársnö jön ve^ link.-.? — kérdezi Gyimesi elvtárs, a mozdony vezetője, amikor közelebb érek. Hosszú lesz ám az út — figyelmeztet. Nem baj-.? 20 órakor indulunk Az indulásig kerek 30 percünk van Addig körülnézek az ötéves terv kereté" ben újjáépített, nagy mértékben kibővített rcndezőpáiyaudvaron. A sötétben — mint apró jánosbogarak — világítanak a sínváltók fényei- A mozdonyok monoton pöfé.kelésén idönkint egy-cgy éles sípjclzés hasít át. Innen is, onnan is elindul a vonat, s helyébe nemsokára másik érkezik. A kivilágított jelzőlámpák mutatják, szabad’e a pálya. Vagonsor áll mellettünk. Az egyik kocsi oldalán nagy fehér belükkel a fel irat: -UJJAÉPÜLT 1950 ÁPRILIS 4. £N cJL im zdő íujxui A vonatvezető, Szűcs József elvtárs szól fel a mozdonyra. — 66 tengely. 950 tonna. Ecsegen kiegészítést veszünk fel. A 18'as után in dúlunk.-. — No, elvtársnö, hová ül? A pakliko csiba, vagy a mozdonyra?... A mozdonyra?! — csóválja meg a fejét, Gyímesi elvtirs. — Tessék akkor, de gyorsan, mert már szabad az út, indulunkSikoltva száll végig az állomáson a sípjclzés- Az acélóriás nagy dohogva, lomhán megmozdul, utána kígyózik az e[ 'sz kocsisor. — Na, Jóska, mh gondolsz, hányra érünk be? — kérdezi az egyik fűtőtől. — Ha minden jól megy, 2-re Ózdon leszünk — felel vissza Ivány elv társ— Van most Ózdnak elegye? — kér- dezi Bai elvtárs, a másik fűtő. — Van, de az nem jelenti azt, hogy nem keil sietnünk. — Mit visznek most Ózdra az elviár' sík? — kérdezem. — Mészkövet, orosz vasércet, hután* gázt. • jp lég gyorsan haladunk. Alig telik el egy ára, már Sajóecsegen vagyunk Itt már indulásra készen állnak a megrakott teherkocsik Gyímesi elvlárssal én is leszállók a mozdonyról. Bemegyünk a forgalmi irodába. Gyimesi elvtárs a telefonhoz lép• Tárcsázik. — Halló, irányító elvtárs? — A deltán, vagy Bánrévén át megyünk?-.. Bánrévéig biztosítja a szabad utal?.-- Igen?.., Köszönöm- — Leleszi a kagylót. — Ez a legfontosabb. A szabad út. így tudunk haladni. Kint már rákapcsolták a szemelvényre az újabb vagonokat, most már „kiterhelve" megyünk végig. Cseperegni kezd az eső. — Na, ez is jókor főn, — morfondírozik Ivány elvtárs• Esőben rosszabb menni-.. Megmarkolja a lapát nyelét, belementi a szénbe, félkézzel kinyitja a kazán ajtaját, s bedobja a szenet a mozdony örökké éhes gyomrábaGyors egymásutánban villámok cikkazr nak át az égen. Az eső is sűrűbb csep- pekben huU. A vonat menete meggyorsul, egymás után hagyjuk cl a kilométerköveket. Egyre gyakrabban nyílik a kazánajtó. Gyimesi elvtárs a mozdony- ablakon kihajolva figyeli az utat. Keze a fogantyún pihen, arcán a jólhaladó munka megelégedett mosolya. Messziről egy szemafor zöld lámpája jelzi, hogy• szabad az út. © fT1 ovább robog a vonat. Kibontakozik A a kazincbarcikai építkezés villany fényben fürdő képe- Hatalmas beton- óriás nyúlik a magasba, mint fehérlő csontváz, — az előregyártóit elemekből összeállított keretállás. Mindnyájan csillogó szemmel, büszkén nézzük ötéves tervünk nagy alkotását, a vonat azonban halad, szemünk elől lassan eltűnik erőmű gigantikus építkezése. — Ha 8—10 évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy itt, ezen a helyen ilyen csodálatos óriást fogunk építeni szemébe nevettünk volna — mondja Bai elvtárs. Milyen gyönyörködtető látvány volt, amikor a hatalmas exkavátorok, szovjet földgyaluk könnyedén végezték sokezer ember munkáját, vagy amikor a „vasbikák“ beemelték az előregyártóit épületrészeket. Ebben az alkotásban nagy része van a vasutas dolgozóknak is. ők szállították és szállítják az építkezéshez szükséges anyagokat- A vasutasok pontos jó munkájától is függ, hogy minél előbb üzembe helyezhessük az erőművet, áramot kapjon innen sok gyár, falu, város— Elvtársnö, nézze csak, a Békeváros, az új szocialista város, — mondja áradó lelkesedéssel Ivány elvtárs-. Hatalmas reflektorok fénye mellett éjjel is építik az új várost, amelynek nemsok idő múlva 40.000 lakosa lesz. Összenézünk. Mindnyájan egyet gondolunk. Bai elvtárs kifejezésre is juttatja gondolatunkat: — Mi békét akarunk. Ezért építjük a Béke-várost is. Jóleső érzés önt el mindannyiunkat. Milyen is lesz, amikor ebben a városban már lakni fognak? Pirospozsgás gyermekek indulnak iskolába- Vidám kacagásuktól visszhangzik majd a játszótér. Megelégedett, boldogan élő asszonyok, kosárra] kezükben vásárolni mennek- Munka után a pihenés, a tanulás, a szórakozás ezer lehetősége várja a dolgozókat. Nem álom ez, mert mi terveztük így és meg is valósítjuk. • Deszélgetcs közben észre sem vei. *-* tem, hogy mennyit haladtunk már. Megérkeztünk a bánrévei állomásra. Itt megállunk, kezelés lesz. Gyimes elvtárs előveszi óráját. — Negycdegy lesz öt perc múlva. Eddig menetrend szerint jöttünk. Ha így haladunk Ózdig is, pontosan beérünk. A mozdonyt lekapcsolják a szerelvényről, elindulnak a salakdomb felé, ahol tüzet tisztítanak. Addig körülnézek a: állomáson- Egy mozdony szerkocsiját éppen most rakják meg szénnel. Távolabb a fordítókorongra áll egy gép, amelyet lassan a másik sínre helyeznek- Ezt a fordítókorongot is a felszabadulás után építették újjá. Messzebb villanykörték sárgás fényt árasztanak. Közel van a csehszlovák határ. Azok a fények már a testvéri ország dolgozóinak munkájához adják a világosságot. © U Ívtársak, mindjárt indulunk- Jől- *-J lakott, jót ivott vasgyomrú paripánk. most már nem kell félni, hogy megéhezik Ózdig. , Gyimesi elvtárs vidám felszólítására mindenki elfoglalja helyét. Felhangzik a sípjel- Egy pillanatra nem látunk semmit, hatalmas gőzfelhő veszi körül mozdonyunkat. A kerekek gyorsabban kezdenek csattogni, kinn vagyunk a nyílt pályán- Közben kiderült az ég. A csillagok milliói ragyognak felettünk. A hold sarlója tisztán, ezüstösen int feh-nk. A mozdonyból kipattanó rengeteg szikra, mint aranyeső száll fejünk felett. Körültekintünk. Itt nem építkezéseket látunk, hanem a dolgozó parasztok jó munkája eredményét: a jövő évi bőséges termés biztosítására előkészített, gondosan megművelt termő - földet. Itt is harc folyik a szocializmus" ért, a haza további erősítéséért. A kerekek váltókon futnak keresztül, — ez már az ózdi állomás* A vágányokon hosszú kocsisorok, a mi mozdonyunk is víg füttyjelzéssel fut be a szerelvények közé. lőttünk az ózdi gyár udvarának .1 kerítés mögül az at Az ózdi, érctömörítőmű kotó munka ezersánű hangja szűrődik ki. — Csapolnak, — mutat a kohót körülvevő vöröses fényre Irány elvtárs. A vasutas dolgozók hozták ide az anyagot, amelyből most nyersvas lett. Ok szállítják el innen a félkész-gyártmányokat, amelyeket szene az országban felhasználnak, hogy gyorsabban haladjon Sztáünváros és a Sztálin Vasmű építése, hogy több gépünk legyen, könnyebb, eredményesebb legyen a munka, még vidámabb és boldogabb a dolgozók élete- Mozdonyunk nemsokára olyan szerelvénnyel indul, visszafelé, amelynek vagonjaiban az ózdi dolgozók a Sztálin Vasmű építéséhez küldenek gömbvasat, acéllemezeket, a fővárosi ipartelepeknek félkész- gyártmányokat. tT gy ívlámpa alatt elsétálva egymásra *J nézünk. — Na, az elvtársnőre rá lehetne mondani, hogy mozdonyvezető-tanuló, olyan kormos lett az úton, — mondja nevetve Gyimesi elvtárs— Az elvtársak, mikor voltak tanulók? — kérdezem. — Hm — gondolkodik el Gyimesi elv- társ- — Annak bizony már 15 éve. Nem is szeretek visszagondolni rá. Keserves kínlódás volt. Ha ma azt mondja valaki, hogy „tanuló vagyok”, ezt a szót örömmel ejti ki. He én még tanonc voltam, ez megaláztatást és pofonokat jelentett. Fizetésünk alig volt. Ha havonta 7 pengőt kaptunk, már nagyon boldogok voltunk. Emlékeztek rá, — fordul társaihoz— Ahelyett, hogy a szakmára tanítottak í volna, fát vágtunk, a virágkertészetben a csemeték ültetését tanultuk. Három évig kínlódtam így. Apám meghalt, mikor 8 hónapos voltam, anyám özvegyen maradt 2 gyermekkel. 40 pengő kegydijat kaptunk apám után. Keserves, nagyon keserves volt az élet. — A felszabadulás után fűtő lettem- 19 hónap után tanfolyamra mentem. Ekkor már nős voltam. Mennyire örült feleségem, amikor kiváló eredménnyel vizsgáztam és mozdonyvezető lettem. — Arról nem beszélsz, 'hogy van egy kislányod, aki most ment az első osztályba? — vág közbe Ivány elvtárs— Hát igen, — mondja s szemében az apai büszkeség csillan, meg. —- Lányomat taníttatni fogom. Meg van rá a mód és lehetőség. Megkérdeztem tőle, mi akar lenni- Azonnal ráfelelt: orvos. Persze, sok víz lefolyik addig még a Dunán, sokat kell még ahhoz tanulnia, hogy doktornő lehessen . •. — Nem lesz abban hiba, az apjától örökölte jó eszét — mondja mosolyogva Ivány elvtárs. _ Ne gúnyolódj, most a gyerekről volt sző •.. — Jó, jó .. • Melyik apa nem büszkélkedik gyermekével. En is taníttatni akarom két fiamat- Ők megszerezhetik, amit tőlem elrabolt az átkos múlt rendszer, — a tudást. £n azelőtt napszámos voltam, el lehet képzelni, milyen volt az életem, mikor 70—80 fillért kaptam munkámért naponta- Ernődön Vadnay „nagyságos úr“ kegyetlenül szipolyozta a munkásokat. Minden nap már korán reggel a kastély előtt voltunk ot vénén-űrt van art- Kettőt, hármat kiválasztottak közülünk, a többi mehetett haza. Az vök akkor a szomorú boldogság, ha egy héten 2—3 napot dolgozhattunk. A felszabadulás után lettem vasutas. 1300 forintot keresek, 47-ben kaptam házhelyet, meg is építettük a szép családi házat- Boldogan, megelégedetten élünk. Nem kell félni, hogy a „nagyságos úr*’ valamiért megharagszik és kitesz a lakásból. Magunk építettük — magunknak. __ No és a te fiad mi akar letmi, Jóska? — kérdezi Gyimesi elvtárs. — Vasutas Lesz, mint az apja, — mozdonyvezető •.. Öröm hallgatni a boldog apák beszélgetését, tervezgetését- Ezek a tervek megvalósulhatnak csak azon múlik, hogyan tanulnak a fiatalok. Biztosítja ezt népi demokráciánk állandó erősödése, fejlődése, biztosítja a pán gondoskodása. K özben elkészült szerelvényünk a risszainduláshoz. Mielőtt elindul. nánk. Gyimesi elvtárs még egyszer körüljárja mozdonyát, megvizsgálja az alkatrészeket, nincs-e valami hiba• Csak most veszem észre, hogy a mozdony elején hatalmas számjegyek hirdetik, hogy ez a mozdony is részt vesz az 500 kilométeres mozgalomban. Gyimesi elvtársék föl harcolnak a vasutas dolgozókra váró nagy feladatok legjobb megoldásáért. Megint a nyílt pályán vagyunk- Bizony má- mindnyájan megéheztünk,, előkerülnek a táskák— Elvtársnö, tartson velünk — invitálna!: szíves szóval. — Szereti a rántott csirkét? — kérdezi Gyimesi elvtárs. — Én most azt hoztam. — Én meg 6 tojásból rántottat — — mondja Bai elvtárs. Kicsit kinyitja a kazánajtót, beteszi a lábast, hogy felmelegedjék a rántotta— Nem is kell most több egyelőre, Ernődön hozza az asszony az utánpótlást, — nevetnek össze. — Emlékeztek még rá. amikor lapos táskával, darabka száraz tenyérrel, meg vöröshagymával indultunk munkába? Ki cserélné vissza a rántott csirkét a hagymát kenyérrel, u •<? aktozás közben repül az idő. Ki- _ világosodott- A sajókazinczi új vasúti hídon robogunk át. Benépesül a határ. Kukoricát törnek- A másik oldalon traktor szánt. Velünk szemben — a másik vágányon — 376*os mozdony robog, hosszú kocsisort húz maga után. Nyílegyenes pályán futunk- A hajnal frisseségével a munkakedv is élénkebb lett. A fűtők szinte versenyeznek a mozdonnyal. — Na, öreg dobogós, melyikünk bírja tovább, ón a szenet rakni, vagy te a sebességet fokozni? — mondja tréfálkozva Bai elvtárs a mozdonynak, miközben újabb lapát szenet dob a kazánba. Gyimesi elvtárs nagy figyelemmel nézi az utat, majd a feszmérőket, bíztatóan ráhunyorít a fűtőkre. Rajta csak! A gép bírja, ti bir- játok-e? — Mi bírjuk, — felel vissza vidáman Bai elvtársA miskolci pályaudvaron robogunk keresztül. Nem állunk meg csak Ernődön. —- Ugorj csak le, Jóska, nézd meg, mi van a „táskákkal” — szól oda Gyimesi elvtárs Ivány elvtárshoz, amikor megáll a gép- Alig tesz Ivány elvtára Remek épület ez a gabonaraktár, tíí emelet, mennyi „élet" van itt összegyűjtve, mind a dolgozó parasztok eredményes munkáját dicséri. Ez a gabonaraktár is ötéves tervünk egyik nagy alkotásaVonalunk most egy gépállomás mellett halad el. Bent sorakoznak a cséplőgépek, kombájnok, a többi kiváló mezőgazdasági gép, a traktorok kint dolgoznak. A gépek, amelyek felszabadítják a dolgozó parasztságot a legnehezebb munkák alól, segítik, hogy a tízemeletes — és a többi gabonarahtár mindig színükig tele legyen. Az elénk táruló táj képe megváltozik- A keskeny nadrágszíj-parcellák helyeit egységes, hatalmas, mesgyék nélküli táblákat látunk- A szihalmi állami gazdaság földje. A közelben három traktor az öszj mélyszántást végzi. Az egyik traktorista, mosolygósarcú fiatalember vidáman integet vonatunk felé, amint kihajolunk és nézzük a munkát. í* 1/ is idő múlva Gyimesi elvtárs meg^ szólal: — Zavar nélkül haladunk, délre Hat* vanban leszünk. Átadjuk a szerelvényt éa mozdonyunkkal együtt mi is megpihenünkSzemével végigsimítja a csillogó műszereket, szeretettel néz gépére, majd derék munkatársaira. Jól dolgoznak A mezőkövesdi 10 emeletes gabonaraktár néhány lépést két nagy kosárral megrakva szembe jön vele felesége. Kölcsönös örömmel üdvözlik egymást, Gyimesi elvtárs is mosolyogva ugrik le a gépről.-— Mi jót hozott, szomszédasszony? Átveszik a kosarakat, várakozással, emelik fel a tiszta kendőt. Előkerül a kosárból sorben: rántott hús, gomolya, szalonna és egy lábasban sztrapacska. — Úgy elkészítette a kosarat, mintha legalább is egyhetes útra mennénk — szól nevetve Gyimesi elvtárs. — De előbb „megkezdünk”, utána eszünkMikor már tüzet „pucoltak“, a szerkocsiban előbbre „rámolták” a szenet, akkor fognak csak az evéshez. Kellemes hangulatban fogyasztják el a reggelit, azután indulunk tovább. A tiszta reggeli levegőben már mész- sziröl kibontakoznak a fúróállványok körvonalai. Nagyjelentőségű munka folyik itt, amely szintén elősegíti ötéves tervünk sikerétMezőkövesd határában fut már vonatunk, Itt vagyunk a „matyó fővárosban’“. Az állomás közelében nagyszerű új épület* együtt, öntudatos munkával járulnak hozzá az 500 kilométeres mozgalom sikeréhez. Füzesabony határában vagyunk. A füzesabonyi faiskola hosszú, zöldlombos területén 200 holdon nevelnek facsemetéket. A Szovjetunió példáját követve, tapasztalatait hasznosítva nagy területeket fásítunk, hostálátunk a természet ág- alakításához* © JIJ pállunk, Vámosgyörkön- vagyunk. Búcsúzkodom, én már nem utazom tovább. — Milyennek találta az utat. elvtársnö, nem fáradt..-? — kérdezi Gyimesi elv- társ. — Nagy boldogsággal töltött el mind'f az, amit láttam. Szép az elvtársak munkája, a vonat pontos, biztos vezetése. Ezen a kis útvonalon is láttuk, hogyan valósul meg szemlátomást a Terv, milyen sok alkotással gazdagodik népünk Nem lehet soha fáradt az, aki a jó munka ilyen nagyszerű eredményeiben gyönyörködhetik- Újult erőt ad ez még főbb munkára, még nagyobb eredmények kivívására. RADVANYI ÉVA A kazincbarcikai *vasbika«
