Észak-Magyarország, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-19 / 220. szám

PGnütek, MR. Sisgpfeiififtér Iff­3 » ÚJHELY VOLT GYERMEKKOROM BÖLCSŐJE... KOSSUTH LAJOS LEVELEIBŐL KOSSUTH LAJOS KAPCSOLATAI SÁTORALJAÚJHELLYEL Kossuth önéletrajzában Sátoraljaújhely Városáról mindjárt az elején emlékezik meg s a következó'ket írja: „Engem éle. tem legelső emlékezetei Ujhelyhez csatol­nak a szülőföldhöz ragaszkodás édességé- vei- Ujhely volt gyermekkorom bölcsője, annak nevéhez van főzve agyam értelmi mécse, felpislogásainak emléke . . •“ A Kossuth-esalád minden törekvése arra irányult, hogy a 6 éves Kossuth Lajos olyan iskolába kerüljön, amely biztosítékot nyújt további fejlődésére, így határozták el, hogy Sátoraljaújhelybe költöznek. Kossuth Lá-zln 1808'bnn házat vásárol itt, közvetlenül az iskola szom­szédságában. Az osztály leg'obb tanulója 1810-ben ebből a házból járt Kossuth a gimnáziumba, melynek 1816-ig leg­kiválóbb növendéke lett- Kiváló k pes" ségü, kitartó szorgalmú kifogástalan visel­kedésű diák volt- A korabeli okmányokban megtalálhatjuk rKossutb bizonyítványait- Az 1812—13. tanévet kivéve minden osz­tályban Kossuth mindenkor az első, ki­tűnő tanuló volt. Bár szerette az újhelyi iskolát, mégis már akkor világosan látta az akkori ok­tatás hiányait. Ezt írja: „A tudás vágyá­nak felébresztését kellene, feladatul venni, miszerint egyes növendékeknél megnyi­latkozhassak az egyéni hajiam s az egy, vagy más szakra való rátermettség .. Az iskolai oktatás hiányait iskolán" kívüli tanulással pótolta a fiatal Kos­suth. „Otthon valamicskét németül, a vá­rosban kissé franciául is tanultam s lec­kéket vettem fuvolán, amelyre oly haj­lamom volt • • .** Önéletrajzában emliti meg a híres erdei kalandot, amely a 14 éves ifjú további fejlődésére olyan nagy hatással volt, — mint erről írásaiban is megemlékezett- Természetszeretete az újhelyvidéki szép rengetegbe csalogatta. Vihar támadt, ek­kor a fiatal Kossuth egy cigánykunyhóba menekült, ahol a cigányasszony azt. jósolta neki, hogy az ország szabadítója lesz. — Soha sem voltam babonás —- je­gyezte fel Kossuth —de e pillanattól fogva a szabadságérzet tudata ébredt fel bennem, melyet atyám fiiggctlenségérzete öntudatlanul táplált és nevelt s ezen túl a történelemnek cs jognak szenvedélyes tanulmányozása juttatott azon demokra­tikus meggyőződésre, mely minden lép’ temet vezéreltéé’ Az újhelyi iskola elvégzése után Sáros­patakra, majd Eperjesre került. Meg­szerzi az ügyvédi diplomát, ezt 1814-ben hirdette ki a vármegyei közgyűlésen Sá­toraljaújhelyen Reviczky János megyei másodjegyző. 1825-ben résztvesz a po­zsonyi országgyűlésen és innen vissza­térve Ujhelyben ügyvédi irodát nyit. Már ebben az időben feltűnik szellemi nagy­sága, széles látóköre és sokágú érdek­lődése. Első szónoki sikerei Elevenségére, tettrekészségére jellemző az újhelyi önkéntes tűzoltóság felállítása körül kifejtett fáradozása- Ennek köszön­hette a város, hogy 1827-ben g 826 tagú kitűnően szervezett tűzoltóság megmen­tette Újhelyi a tűzvész pusztításaitól. 1831-ben ő kezdeményezte az újhelyi kaszinó megalapítását. A kaszinó nem csupán szórakoztató időtöltést szolgált, megvitattak itt minden megyei és orszá­gos ügyet. A szabadságharc után az elnyomatás korában a vármegyei jegyzőkönyvekből minden Kossuthra vonatkozó feljegyzést kitöröltek, vagy kitéptek, mégis biztos adat van arra, hogy Kossuth Lajos 1829- től mint Zemplén vármegye táblabírája működött. 1831 január 24‘én Vay Miklós követ eljárása ellen szólalt fel és beszé­dében ekkor már találkozunk a későbbi nagy szónok ígéretével. Második újhelyi beszéde már eseményszámba ment. A sajtószabadság elóharcosa 1832 szeptember 5-én a sajtószabad­ságról mondott nagyhatású beszédet a vármegyei közgyűlésen. Beszédében töb­bek között a következőket mondta: „Szabad sajtót adjanak s nemzetem sza’ badsága, boldogsága felett kétségbe nem esek; vagy nyomtatási szabadság, vagy a szabadság elnyomása•” 1948-ban Kossuth híres beszédének emlékére a sátoraljaújhelyi városi vezető­ség a megyeháza tanácstermében emlék­táblát helyezett el. Kossuth világosan rámutatott arra is, hogy az uralkodó osztály léha, könnyelmű, erkölcstelen élete milyen veszélyt jelent a haza további fejlődésére- Ebben az idő­ben írja a Pesti Hírlapban a következő­ket: „A szabadulásnak csak egyetlen egy eszközéi ismerjük cs ez; a munka és szorgalom’’ 150 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Sátoraljaújhely, Kossuth Lajos „gyer­mekkorának bölcsője“ olyanná váljék, amilyennek nagy neveltje szerette volna- Ma Sátoraljaújhely szövetkezeti város. Szeptember 19-re a város apraja és nagyja lelkesen kf-rcült, hogy tanúbizony­ságát adja annak, hogy a népek életé­ben a fejlődést gátolni, késleltetni lehet, de megállítani soha. Talán soha nem volt annyira valóság Kossuth egyik mondása, amelyet ma kicsi és nagy Sátoraljaúj­helyen is magáénak vall: „Menni kell, menni előre, aki nem megyen, eltipor- tátik.” BODNÁR IMRF. a sátoraljaújhelyi „Kossuth”- gimnázium igazgatója Az „Ozorai példa“ III. felvonásából Hettyey: Jön is már! Perczel jön! Vivát Perczel ezredes! (éljenzés, balról belép Perczel) Perczel: Mi történt, furcsa győzelmi ünnep. Görgey: Mai módon, önt nem lepheti meg. Kiderült itt is, hogy a „fenséges nép“. Győzni mindenek előtt a maga Csipp-csupp ügyében akart. Szerencsére Itt én rendelkezem. Mint az országos Népfölkelés frissen kinevezett Vezérének, legyen első parancsom, Hogy a nép minden ilyen túlkapása És általában a nép izgatása Azonnal végetérjen • •, Herceg: Bölcs szavak! Bólle: Visszajönnek? S velük a dézsma? Szóládi: József?! Börcsők: Vissza, ha kenitek „tágul­nak“ megint­Dékány: Hova mehetnénk? Itt vagyunk mi itthon. Börcsök: Csak lehetnek. Ha megállják a próbát. Csapó: Hadd álljam én is kendtekkel. (A nép közé áll.) Hettyey: Meg én is! 3. tiszt: Nekem meg (oldja a kardját) elég volt már a viszály. (Zavar a tisztek között) Perczel: Maradjanak! Azért késtem, mivel ^ Ismerve ennek a dézsma vitának Immár országos elmérgesedését, Végleges választ akartam ez ügyben Hetek óta tett sürgetéseimre. Most ért nyomunkba restről a futár A friss hírekkel- Míg mi itt csatáztunk. Pesten is lefolyt egy szép küzdelem. Az országgyűlés magának Kossuthnak Fölléptére egyhangúlag kimondta, Hogy mindenfajta dézsma és robot Kivétel nélkül mindenfajta földről Végérvényesen eltöröltetett! Hettyey: Éljen! Szóládi: Józsefi Börcsök: Úgy értsük . ,4 Csapó: Úgy barátom! Bolle: Miénk a föld? Igazin? Csapó: Kcndteké! Ahogy kendtekben nem, Kossuth La­josban sem csalódtam! A megyei levéltár Kossuth Lajos több levelét őrzi. Az alábbiakban részleteket közlünk Kossuth egyik — Szemerq Bertalanhoz írt — leveléből: Barátom! ! !. En nem értem 'czélt- Madarasig mentem akkor, midőn a muszkák már Füreden voltak, s előőrseikkel mint­egy Igaron. Egy jó kozák csapat bíz­vást elfoghatott volna... Küldtem diispositiókat és annyit tudok, hogy 2ö-én csto Görgey Tokaiba érkezett, tehát ha az időt cl nem vesztegeti, (amit gyakran tőn) holnap már üt­közhetne a. füredi muszkákkal — Combinátiom szerint szerdán Szeged alatt ütközet lesz- fíuyont mondod, hogy jön alulról? Ki mondta ezt, hogy Guyon jő? En Kmrttit gondolom. Aki rémül, el kell kergetni, aki ré­mit, elfogatni, ha isten fia «... Szentes, július 27, éjfélkor ' KOSSUTH 1S40 au-ruszlu? 1-én „este 10 óra­kor” keltezett, Szenioré Bertalan mi­niszterelnöknek és Batthyány Kázmér külügyminiszternek ,,a felső táborba" címzett levelében ezeket írta: Görgey siessen lefelé minden áron. Különben kórházainkkal, tartalék lo­vas századainkkal, depóinkkal, élelmi­szereinkkel, mezőhegyest ménesünkkel (5000 darab marha) oly szűk térre szorulunk, hogy lehetetlen lesz moz­dulnunk. — Míg ha Görgey siet, mint­egy 70 ezernyi seregünk biztosíthatja a tiszai vonalt és hihetőleg a győzel­met. is. Tudósításukat Aradra várom KOSSUTH kormányzó. Az ország kormányzó elnöke Szemere Bertalan úrnak!, A nemzetgyűlés f. hó 14-én tartott országos ülésében a H a bsbu rg-J-o t h a r i n - giai házat a magyar nemzet elleni áru­lása, hitszegése és fegyverfogása miatt Magyarország, a velp egyesült Erdély és hozzátartozó minden országok és tar­tományok feletti uralkodásból a nem­zet nevében ölökre kizárván, kirekeszt- vén és az ország területéről és minden polgárjogok élvezetéből számkivetvén: Egyszersmind parancsolt velem, hogy a nemzet ügyeit egy általam alakítandó s velem együtt felelős ministériummal addig, amíg a nemzet másként nem intézkedendik, kormányozzam. Én tehát, mint a nemzet kormányzó elnöke, — ezennel felkérem Önt — és felkérem azon önzéstelen meleg haza­szeretetére, melynek már-már egy éves szabadsági harcunk viszontagságtcljes folyama alatt legszebb, legfényesebb példáit adni folyton és csüggedetlenül buzgólkodik, — hogy a belügyi tárcát az eddig attól elválasztott rendőri osz­tállyal egyetemben — elvállalni — s mostani működési körét úgy rendezve, hogy az Ön által megvetett alapon * siker a lehetőségig biztosítva maradjon — Debreczenbe sietni — s tárcájának átvételével hazafiúi babérjai közé agy újabbat tűzni szíveskedjék. Kelt Debreczenben, april- 16- 1849. Az Ország kormányzó elnökei KOSSUTH LAJOS Degré Alajos: A DISZSZÁZADBAN* Kossuth Lajoshoz díszőrségül egy-------------­-—----—I század huszar rendeltetett. Engem, ért a szerencse s én a század élén dobogó szívvel lova­goltam be Ceglédre­Asbóth ezredesnek jelentettem, hogy egy századdal itt vagyok szolgálat- tételre. Első hivatalos működésem volt egy altisztet az inióházhoz küldeni. Ugyan­is Horváth Mihály miniszter Icijött hoz­zám s elmondta, hogy arany burnót- szelenccjét az indóháznál feledte. Azonnal odavágtatott egy altiszt s a szelencét el is hozta. Folytonosan annyi küldözgetés, üze­net volt, hogy egy szakasznak állandóan nyeregben kellett lenni. Az étkezés felette egyszerű s igen rövid volt. Megint munkához láttunk, mi ez éj nagy részét igénybe vette. Az a sok levél, futár, jelentés, mely, egymást érte s elintézésre várt, nem csekély gondot szerzett. Az orosz ekkor már nagyon a nyakunkon volt. Ha magam nem teljesítettem is, lát­tam életemben sok és terhes munkát, végezni, de annyit mint Kossuth Lajos egy cjen át. elbírt, soha. Minden leg­csekélyebb levelet, tudósítást, vagy je­lentést elolvasott s annak elintézése iránt, intézkedett. Az ott foglalkozó maga egészen más tárgyról írt; közben még titkárának is ráért feliülágosításo- lutt adni. BEKEDEK ELEK : K o s s u Márványszobrokat, melyeket nem. zeti hála emel korszakalkotó férfiak­nak, nagy és kis nemzetek történetét rejtő vaskos fóEiúnsokat mind meg. semmisítheti idők rohanása, csak azt az emléket nem, melyet a nép emel romlatlan szívében: Hege vagy dal alakjában, idők végeztéig örökkön örökké tart, apáról fiúra szállva szent hagyományként az a magasztos nim­busz, inelíyel nagyjait körülveszi a nép... ... A magyar történelemnek annyi kimagasló alakja közt nincs egy is, 'aki nevét oly kiíörölhetlenül véste Volna népe szívébe, mint Kossuth La. jós. Azoknak a népdaloknak javaré. Bze, melyek a forradalom és az az: követő gydszkorszak idejében kelet­keztek, az ő nevéhez van fűzve, ő belé veti a nép összes reményét, tőle Várja szabadulását, egy jobb kor haj­nalát; s mikor annyian lesznek hon. talanokká, csak ő utána hullait Ja könnyeit, csak ő utána hallatja jaj. szavát; keserves panaszát. A tengeren túlról is érzi szíve dobogását a nagy hontalannak; még mindig hiszi, hogy végrehajtja egykor a megváltás mű­vét; a kétségbeesés legsötétebb pilla­natában is fölragyog a remény egy csilláma, mint futó mosoly az olbo. rult arcon. Csak ő róla hiszi, hogy Segíthet a nép baján; szembeállítja a császárral magával, őneki azt mondva jneg; bogy hány forint az adója a ma- pyarpak, a császárnak pedig, hogy ne hordja el a magyar legényeket. De szeretnék a. Koeguth-tal beszólni, De még jobban szobájában sétálni. Megmondanám, cina Kossuth Lajosnak, Hány forint az adója a. magyarnak. Csak itthon volna, csak haza jönne Kossuth Lajos, de máskép is lenne sorja n magyarnak! Ez az elfojtott sóhajtás látszik kifejezve lenni, egy rövidke dalban, amely az előbbinek magyarázatul is szolgál. Mert: Könnyű a németnek, A kutya németnek Adót egzekvúlni; Nehéz a magyarnak A szegény magyarnak Kossuth Lajost várni. Lajos a nép költészet Le ii ... Csak az ötvenes években lesz népszerűvé ömeUettckét alak: Klapka és Türr, akiktől a nép szintén szaba. dulását várja; ugyanakkor lesz nép­szerűvé egy más nemzet hőse Is: Ga­ribaldi. Az ötvenes években, midőn egy időre új remény szállja meg a szíveket, Kossuth neve mellett több­ször halljuk Klapka és Türr nevét a népdalokban; még többször Garibal. diót, ki népszerűségében egyenesen következik Kossuth után. Ki ne is. merné e dalt: Szennyes as ‘én bigém. Szem nyes a gatyám is, Majd hoz Kossuth tisztdts Türr Pista meg puskát. Éljen Garibaldit Kossuth, Klapka és Türr, Mind be fognak jönni, Sereg is jő velők Húsz-harmincczemyi. Éljen Garibaldii Az a megtörhetetlen hit; melyet a nép az 6 „édesapjá”.ba vetett, mely nem hagyta csüggedni még akkor sem, mikor már minden szép remény füstbe ment, nem egy dalban nyilvá­nul. Csak ő éljen, csak ő meg legyen, akkor még nincs semmi veszve. Hiba. zik a regimentje? Az se baj. !{o, hibázik kettő három,, Lesz helyette tizenhárom. Éljen g magyar! És lesz a kettő három helyett tizen­három, még több is, még az sem elég, azt üzeni Kossuth Lajos. Ka már akkor: Mindnyájunknak el kell menni, Éljen a magyar! ...Amlly ragyogó derültség, eleven, ség, szent lelkesedés, mely a veszede­lemmel mit sem törődik, arni’y büszke önérzet szólal meg a forrada­lom dalaiban, ép oly sötét lehangolt, ság, elfojtott keserv, bús panasz vo. nul át azokon a dalokon, melyek az elnyomatás korszakában születtek. A szívekből nem hal ki még a remény, ki-ki tör a sokáig elfojtott keserv, még csak egy lépés a lemondás, a kétség, beesés legszélsőbb határáig, de a leg. sötétebb pillanatban megjelen Kossuth alakja dicsfény.övezten • •. Azé a Kossutlié, kiért gyászban van Magyar, ország! A nép nem tagadja azt, meg­mondja magának a császárnak azzal az őszinteséggel, mely csak a népek, nek lehet sajátja, s hogy az őszinte, ség még feltűnőbb, nyomatékosabb legyen, azokkal mondatja, akiknek részük van abban, hogy „gyászba bo­rult a magyar ég”. Halljuk csak a jellemző nótát: Udvarhelyről három zsandár utazikä A császárral az úton találkozik Kérdi tőlük: .Jóbarátim, mi újság?” ,,Elment Kossuth, gyászba van Magyarország!” Szintén Magyarország gyásza van kifejezve a következő dalban Is, mely. ben már a „sárga.fekete rongy" sze­repel. A toronyban sárga-fekete rongy lóg. Alatta egy bámész nép ott dcsorog. Kérdi egyik: „Bátya, hát itt mi újság?” „Elment Kossuth, gyászba van Magyarország!” ...A Kossuth név nimbuszát nem tépte meg az idők szélvésze, de sőt nevekedik fényében, magasztos voltá­ban. E nimbusz ott fog ragyogni sírja felett is, alakja csak nőni fog a szá. zadokkal, mint ama bősöké, kiknek emlékezetét szájhagyomány őrizte meg ezredéveken át számunkra. Mert hol a félistenek emlékét kell megőrizni, ott a népnek nincs szüksége márvány, szoborra, még kevésbbé Clio följegy- zéseire. Megőrzi ő az* maga, híven, sze. rátéttel, szent örökségként hagyja nemzedékről nemzedékre. Síidőn e sorokat írom, Kossuth La. jós nyolcvanadik évét tölti be. Az or. szág minden részéber megünnepelték e nagy napot, szerényen, de igazi ke­gyelettel. Azokhoz ti számtalan jókí­vánságokhoz, melyek e nap alkalmi, bői keresik fel Magyarország volt kormányzóját, én a nép e szívből fa. kadt dalával járulok: i Esik eső karikába, Kossuth Lajos kalapjára. Valahány csepp esik rája,, Annyi áldás $zdUjon rája. Asbóth Lajos az irodába hívott, hogy segítsek, mert nem győzik az írást. Együk levél a másikat érte; egyik rendelet a másik után ment. Dicsekvés nélkül mondva, sokat könnyítettem, mert fogalmaztam s azt nem kellett le­íratni, hát titkár-, fogalmazó- és írnok­szolgálatokat teljesítettem. Horváth Mihály és Asbóth Lajos el volt ragad­tatva. Késő este jön Asbóth s azt mondja: — A Kormányzó úr teára vár magá­hoz­Beléptünk hozzá, ott volt neje is. — Lám, Degrc — mond nyájasan Kossuth —, most már énem, hogy a szolgálati tiszt önöknek, uraim, nagy segítségökre volt­fáradt s mosoly- ttflan fejbillen, téssel fogadta tisztelgésemet. Nem a környezetből lévő csak magam voltam az asztalnál. Kardoson ültem oda s a csákót térdemen tartottam. Engedetem után kardot, csákót letet­tem. A kormányzó mindenláhez szólt• Tő­lem azt kérdezte: ■— Mit könnyebb forgatni, a tollat-e vagy a kardot? — A szellemes embernek a tollat, lator férfiúnak a kardot­— És melyik üdvösebb? — Nagy eszme szolgálatában egyik úgy, mint a másik, szent eszköz. — Hála isten, hogy ifjúságunk így fogta fel­Kassuthné csak férjével váltott né­hányszor szót, más senkihez sem beszelt. három óra feli pihen­tünk le, ölkor már talpon volt a kormányzó s az egész személyzet, hogy az azon idő alatt fel­szaporodott ügyeket elintézze. Tizenkét órakor jött Posch Márton kapitány engem felváltani• Jelentettem, hogy a szolgálatot más­nak adom át. — Nem bocsátom el — mond Kos­suth —, önnek itt nagy hasznát vesz“ szűk. Megköszöntem a kitüntetést. Asbóth Lajos ezredes azonnal ment s Loscht századommal elbocsájtolta, az ö századát visszatartván az én vezény­letem alatt. így voltam harmadnapig a kormányzó oldalánál, az ő asztalánál és vele étkeztem mindig. Ezen egész idő alatt csak egyszer félórára szakított magának annyi időt, hogy sebesült ezredesemet, Rohonczy Gidát megláto­gatta, a többit mind emberfeletti mun­kával töltötte. Mindig csodálatom tárgya volt ez a nagy ember, de mióta így láttam öt, képes lettem volna előtte leborulni, mint természetfeletti erő előtt­Midőn visszatértem a táborba, olyan voltam, mint valami alvajáró, álmodoz­tam s elmerengtem, mert lelkem előtt mindig az a rendkívüli szellem lebegett *) 1848 március 15-én alakult meg a Közcsendi Bizottmány, a pesti forra­dalom vezető szerve. Először 14 tagja volt, majd fokozatosan kiegészült, végül már 64 főből állott- Tagjai között volt Petőfi, Vasvári, később Degré Lajos is­Kossiüh La’osné íifél u!án Rövidesen megjelenik Kossuth összes munkáinak ú» kötete Rövidesen megjelenik Kossuth ősz. s3cg munkáinak új kötete: „Kossuth Lajos az országos honvédelmi bizott­mány élén I.“, amely egyben a „Kos­suth Lajos 184S —49-ben“ című soro­zat III. kötete. Az új kötet anyaga az 1848 szeptember végétől decem­ber 31-ig terjedő időszakot öleli fel, amikor a magyar nemzet Kossuth vezetése alatt a reakció fegyveres támadásával szemben megkezdte ön­védelmi harcát. A közel ezer oldalas kötet lenyűgöző képet ad arról az emberfeletti munkáról, amellyel Kossuth a fegyveres helytállás er­kölcsi és anyagi feltételeit biztosí­totta. A kötet a Magyar Történelmi Társulat kiadványa, az anyag össze, gyűjtésének és sajtó alá rendezésé­nek munkáját Barta István, a Ma­gyar Tudományos Akadémia törté­nettudományi intézetének munka­társa vögeate.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom