Észak-Magyarország, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-13 / 215. szám

Szambát, 1953. szeptember IS. fiSZÄKMÄGYARORSZÄG vmmammaummmmamammmmsm 3 A BORSODNÁDASDI LEMEZGYÁR A MÚLTBAN ÉS MA iWu.tut a iolaböl nőnének, olyan gyo rsan épülnek a szeobnéi-szeuu, iuo- dere munkásbérházak, — a Terv ajándékai Ezekben a monkásbérházakban — amelyeket ötéves tervünk keretében építettünk nyugodt, egészséges, szép családi otthonhoz. — 33 család jutott — N&bvor 14! smiéteiem ben, — a Rima urai gondoskodtak ar­ról, hogy sehol se vegyenek fel. — Kilenc évig voltam munka nél­kül. Az „urak” gyűlölete engesztelhe­tetlen. volt a kommunista munkás iránt. Nagy nyomorban éUem csalá­dommal özvegy édesanyám takarí­tani járt, testvéreim alkalmi munká­val kerestek -filléreket. Egyik testvé­rem a sok nélkülözés miatt meg is halt. arra as időre, amikor a nélkülözésektől csontig leso­ványodott, borotválatUrn arcú, rongyos ruhájú ánberck, munkanélküliek hosz- szú sora ücsörgött a Borsodnádasdi Lemezgyár kapujánál A sokgyermekes apák sírva könyörögtek: munkát ad­jatok! éhenhalnak otthon gyermekeim — beszéli az átkos múlt, emlékeit Vi­tális Lajos elvtárs, a Borsodnádasdi Lemezgyár gépműhelyében a megelőző karbantartás mű­vezetője. — A munkáso­kat százával bo­csátották el. Fel­vétel alig- alig volt. ‘.Azoknak a dolgo­zóknak, akik a gyárban maradtak, Lét-három ember ynunkdjdt kellett végezniük. Fia nem 1)írták . •. mehet­tek, voltak helyük_ he munkanélküliek. Egy hélyett akár tszdz is jdentkezett. "Tudták a Rima urai, hogyan kell Irt dolgozókról le- Felszabadulás előtti kép az úgynevezett porosz-kolónlá- nyúzni a bőrt. rőt Nagy nyomorban, egészségtelen lakásokban laktak — Csak azolcnak a Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói. Egy-egy Ilyen Volt jó dolguk — lakásban több család zsúfolódott össze. folytatja —, akik győzték tojással, liszttel és kiilönbö. ső „apróbb” aján­dékokkal tömni a méltóságos urak és kiszolgálóik kam­ráját. .4 ki nem vol t 'talpnyaló, aki meg­mondta az igazat, aki jogát követelte •— mint jómagam is —, nem sokáig maradhatott mun_ kehely én — elbo­csátották-. — Mindig „türe­lemre” és aláza­tosságra” intettek "bennünket az urak lés a papok, ha bér­emelést követet­tünk. „Ez a világ rendje** — mondo­gatták- — Mi a vi­lág helyás rendjét akartuk, ezért liHdtek H minket a gyárból. Né­hányon rvagsfnehezen el tudtak helyez­kedni más gyárakban. Az én nevem t,fekete-listára" került. Hiába jártam Budapesten, Csepelen, sok más üzem­lett volna, hogy a 30—ÍO fokos hő­ségben időnkint pihenhessenek, mű­szak alatt váltsák egymást. Erről j azonban szó sem lehetett. A „hajcsár" ott állt a dolgozó háta mögött. Robo­tolni. kellett a kimerülésig, — a beteg­ségig. í — Szabadságot csak ügy kaphatott valaki, ha fizetés nélkül vette ki. — Ritka eset volt, hogy valaki hosszabb időre szabadságra ment. Kellett a pénz kenyérre, ruhára. Minden fil­lérnél» sclc helye volt■ Nagyon sokan szerettek volna tanulni, művelődni. Dolgozók iskolájáról viszont nem is álmodhattunk akkor- Ha valaki ta­nulni akart, — kinevették az „urak”: „Minek a prolinak a. tudás ... Osto­bább az annál, hogy holmi egyenleteken törje a lejét” — jelentették ki. Féltek tőlünk. Nem akarták, hogy a munká­sok tanuljanak és a tudás fegyveré­nek birtokában nagyobb erővel har­coljanak ellenük. zamenniök munka után. Az üzemi konyha olcsó és ízes ebéddel látja el a dolgozókat. d.» üzemorvosi rendelőben csillog­nak a műszerek. A legkorszerűbb fcl- sziö'élésscl látták el. Mikor legelőször szólalt meg a, Mé­ri hangszóró — többezer forintba ke­rült felszerelése —, a dolgozók több­sége csodálkozva kapta fel fejét. Ma már hiányzanak nekik, ha. munkába menet-jövet nem a hangszóró szara, zenéje fogadná őket. A gyárnak van kuliúrbrigádja, amely kijár az üze­mekbe és csasztuskákkal köszönti, vagy bírálja a jól dolgozó, illetve le­maradt munkásokat. Nagyon büszkék a dolgozók az úttörő, és a gyári ze­nekarra. Ezév elején fejezték be egy újabb nagy munkásház építéséit Borsod reádasdon, ahol 6 család jutott egészsé­ges, tágas, napfényes otthonihoz. — a Rima ura; semmit sem tö­rődtek a munkások egészségével — mondja Gyárfás Já­nos, a hengerdei lemezkikészítő ellen­őre. — Rendkívül nehéz fizikai mun­kát végeztek a hengerészek. Szükséges Csodá'atosan szép hegyekkel, ér­tőkkel körül­vett völgyben fekszik a Borsodnádasdi Lemezgyár és a hozzátartozó lakóte­lep. Aki útdíjára a felszabadulás előtt járt a gyár környékén, most rá sem ismer, annyira megváltozott■ A régi. omladozó viskók helyén emeletes, tá­gas, világos lakóházak épültek. Csak 19j9 óta több mint jO új munkáslakm készült cl, a gyárban dolgozók család­jai laknak a szép otthonokban. A múlt sötét árnyait űzi a lakótelepre bevezetett villany fénye is. Vj beton­útok vezetnek a gyárig. Míg azelőtt kilométereket kellett gyalogolniuk az asszonyoknak, míg egy fűszer üzletet találtak, ma már népboltok és külön­böző háztartási cikkeket árusító űzte. tek vannak a telepen. A munkások gyér mákéinek kacagá­sa visszhangzik a napköziotthonban. .4 szülők nyugodtan, gondtalanul dolgoz­hatnak munkahelyükön. Nem kell fel­nink, hogy mire hazamennek, gyerme­küket leforrázva, vagy egyéb szeren­csétlenség miatt holtan találják. Délelőtt, vagy délután a telep ját­szóterén mindig zsibongó gyermekha­dat találunk. A játszótér is az ötéves terv keretében épült- Hajóhinta., bi­ciklipark, sok más szép és jó várja itt a dolgozók gyermekeit. Még a zenekarnál is örömestebb beszélnek a kultúrotthonról. Ha valaki még nem látta, szíves szóval unszolják: „Nézd meg, érdemes . ■. ilyet még úgy sem láttál”. Ez a kultúrotthon is az öt­éves terv keretében épült. Nagy szám­ban keresik fel a dolgozók, — mindig jól érzik magukat, hasznosan szóra­koznak, tanulnak Nagy látogatottság­nak örvendett a szakadtán, színpad is. Legboldogabbak azok a dolgozók, akik balatonszabadi üdülésükről be­szélhetnek. Ott van n Borsodnádasdi Lemezgyár remek üdülője. A dolgozók százai pihentek már ott- Aki már volt, elbeszéli társának, milyen szép, milyen jó volt. Ilyenkor rendszerint az történik, hogy a hallgató megfo­gadja: jövőre én is kérem beutaláso­mat. Bz tizem A Borsednédasiü LemezsTár meg­vál­tozott képe is újjászületett, boldog életünket, az ötéves terv. győzelmét hirdeti­RADVANTI ÉVA. A porosz-kolónia lakásainak falait rudakkal támasztották meg, hogy össze ne dőljön a ház. is megváltozott, nagyon sokat fejlődött. 60 szá­zalékkal több munkás dolgozik a gyár­ban, mint a felszabadulás előtt. Még így is sok munkahelyen panaszkod­nak, hogy kevés a munkaerő- A gyár bejáratától pár méterre ál­landó hideg-maieg vízzel 600 szemé­lyes fürdőhöz áll a dolgozók rendel­kezésére. Nem kell már piszkosan ha­ötéves tervünk nagy szerű ajándéka ez a korszerű épület is, amelyben a gyár dolgozói találtak boldog otthonra. Az ötéves terv alkotása, a Borsod nádasdi Lemezgyrár dolgozóinat egyik büszkesége a gyárban épített korszerűen berendezett 600 szemé­lyes fürdő'. Képi demokráciánk gondoskodik a gyár nőtlen dolgozóinak lakóhelyéről Is. Az ötéves tervben épült ez a munkásszálló. Azelőtt barakokbaa, em­bertelen körülmények között laktak a dolgozók. Három család — Érsek Gyula prókátor műszaki ellen­őr, Ficzere János hengerész és Répászki József tech­nikus — lakóhelye. Ezek a házak is ötéves __ tervünk kereté-beit épültek, Képünk Hamar Imre családi házát ábrázolja, amelyet 1951-ben épített. Hamar Imre az acélműben dolgozik, jó máskával hálálja meg megváltozott boldog életét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom