Észak-Magyarország, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-13 / 215. szám
Szambát, 1953. szeptember IS. fiSZÄKMÄGYARORSZÄG vmmammaummmmamammmmsm 3 A BORSODNÁDASDI LEMEZGYÁR A MÚLTBAN ÉS MA iWu.tut a iolaböl nőnének, olyan gyo rsan épülnek a szeobnéi-szeuu, iuo- dere munkásbérházak, — a Terv ajándékai Ezekben a monkásbérházakban — amelyeket ötéves tervünk keretében építettünk nyugodt, egészséges, szép családi otthonhoz. — 33 család jutott — N&bvor 14! smiéteiem ben, — a Rima urai gondoskodtak arról, hogy sehol se vegyenek fel. — Kilenc évig voltam munka nélkül. Az „urak” gyűlölete engesztelhetetlen. volt a kommunista munkás iránt. Nagy nyomorban éUem családommal özvegy édesanyám takarítani járt, testvéreim alkalmi munkával kerestek -filléreket. Egyik testvérem a sok nélkülözés miatt meg is halt. arra as időre, amikor a nélkülözésektől csontig lesoványodott, borotválatUrn arcú, rongyos ruhájú ánberck, munkanélküliek hosz- szú sora ücsörgött a Borsodnádasdi Lemezgyár kapujánál A sokgyermekes apák sírva könyörögtek: munkát adjatok! éhenhalnak otthon gyermekeim — beszéli az átkos múlt, emlékeit Vitális Lajos elvtárs, a Borsodnádasdi Lemezgyár gépműhelyében a megelőző karbantartás művezetője. — A munkásokat százával bocsátották el. Felvétel alig- alig volt. ‘.Azoknak a dolgozóknak, akik a gyárban maradtak, Lét-három ember ynunkdjdt kellett végezniük. Fia nem 1)írták . •. mehettek, voltak helyük_ he munkanélküliek. Egy hélyett akár tszdz is jdentkezett. "Tudták a Rima urai, hogyan kell Irt dolgozókról le- Felszabadulás előtti kép az úgynevezett porosz-kolónlá- nyúzni a bőrt. rőt Nagy nyomorban, egészségtelen lakásokban laktak — Csak azolcnak a Borsodnádasdi Lemezgyár dolgozói. Egy-egy Ilyen Volt jó dolguk — lakásban több család zsúfolódott össze. folytatja —, akik győzték tojással, liszttel és kiilönbö. ső „apróbb” ajándékokkal tömni a méltóságos urak és kiszolgálóik kamráját. .4 ki nem vol t 'talpnyaló, aki megmondta az igazat, aki jogát követelte •— mint jómagam is —, nem sokáig maradhatott mun_ kehely én — elbocsátották-. — Mindig „türelemre” és alázatosságra” intettek "bennünket az urak lés a papok, ha béremelést követettünk. „Ez a világ rendje** — mondogatták- — Mi a világ helyás rendjét akartuk, ezért liHdtek H minket a gyárból. Néhányon rvagsfnehezen el tudtak helyezkedni más gyárakban. Az én nevem t,fekete-listára" került. Hiába jártam Budapesten, Csepelen, sok más üzemlett volna, hogy a 30—ÍO fokos hőségben időnkint pihenhessenek, műszak alatt váltsák egymást. Erről j azonban szó sem lehetett. A „hajcsár" ott állt a dolgozó háta mögött. Robotolni. kellett a kimerülésig, — a betegségig. í — Szabadságot csak ügy kaphatott valaki, ha fizetés nélkül vette ki. — Ritka eset volt, hogy valaki hosszabb időre szabadságra ment. Kellett a pénz kenyérre, ruhára. Minden fillérnél» sclc helye volt■ Nagyon sokan szerettek volna tanulni, művelődni. Dolgozók iskolájáról viszont nem is álmodhattunk akkor- Ha valaki tanulni akart, — kinevették az „urak”: „Minek a prolinak a. tudás ... Ostobább az annál, hogy holmi egyenleteken törje a lejét” — jelentették ki. Féltek tőlünk. Nem akarták, hogy a munkások tanuljanak és a tudás fegyverének birtokában nagyobb erővel harcoljanak ellenük. zamenniök munka után. Az üzemi konyha olcsó és ízes ebéddel látja el a dolgozókat. d.» üzemorvosi rendelőben csillognak a műszerek. A legkorszerűbb fcl- sziö'élésscl látták el. Mikor legelőször szólalt meg a, Méri hangszóró — többezer forintba került felszerelése —, a dolgozók többsége csodálkozva kapta fel fejét. Ma már hiányzanak nekik, ha. munkába menet-jövet nem a hangszóró szara, zenéje fogadná őket. A gyárnak van kuliúrbrigádja, amely kijár az üzemekbe és csasztuskákkal köszönti, vagy bírálja a jól dolgozó, illetve lemaradt munkásokat. Nagyon büszkék a dolgozók az úttörő, és a gyári zenekarra. Ezév elején fejezték be egy újabb nagy munkásház építéséit Borsod reádasdon, ahol 6 család jutott egészséges, tágas, napfényes otthonihoz. — a Rima ura; semmit sem törődtek a munkások egészségével — mondja Gyárfás János, a hengerdei lemezkikészítő ellenőre. — Rendkívül nehéz fizikai munkát végeztek a hengerészek. Szükséges Csodá'atosan szép hegyekkel, értőkkel körülvett völgyben fekszik a Borsodnádasdi Lemezgyár és a hozzátartozó lakótelep. Aki útdíjára a felszabadulás előtt járt a gyár környékén, most rá sem ismer, annyira megváltozott■ A régi. omladozó viskók helyén emeletes, tágas, világos lakóházak épültek. Csak 19j9 óta több mint jO új munkáslakm készült cl, a gyárban dolgozók családjai laknak a szép otthonokban. A múlt sötét árnyait űzi a lakótelepre bevezetett villany fénye is. Vj betonútok vezetnek a gyárig. Míg azelőtt kilométereket kellett gyalogolniuk az asszonyoknak, míg egy fűszer üzletet találtak, ma már népboltok és különböző háztartási cikkeket árusító űzte. tek vannak a telepen. A munkások gyér mákéinek kacagása visszhangzik a napköziotthonban. .4 szülők nyugodtan, gondtalanul dolgozhatnak munkahelyükön. Nem kell felnink, hogy mire hazamennek, gyermeküket leforrázva, vagy egyéb szerencsétlenség miatt holtan találják. Délelőtt, vagy délután a telep játszóterén mindig zsibongó gyermekhadat találunk. A játszótér is az ötéves terv keretében épült- Hajóhinta., biciklipark, sok más szép és jó várja itt a dolgozók gyermekeit. Még a zenekarnál is örömestebb beszélnek a kultúrotthonról. Ha valaki még nem látta, szíves szóval unszolják: „Nézd meg, érdemes . ■. ilyet még úgy sem láttál”. Ez a kultúrotthon is az ötéves terv keretében épült. Nagy számban keresik fel a dolgozók, — mindig jól érzik magukat, hasznosan szórakoznak, tanulnak Nagy látogatottságnak örvendett a szakadtán, színpad is. Legboldogabbak azok a dolgozók, akik balatonszabadi üdülésükről beszélhetnek. Ott van n Borsodnádasdi Lemezgyár remek üdülője. A dolgozók százai pihentek már ott- Aki már volt, elbeszéli társának, milyen szép, milyen jó volt. Ilyenkor rendszerint az történik, hogy a hallgató megfogadja: jövőre én is kérem beutalásomat. Bz tizem A Borsednédasiü LemezsTár megváltozott képe is újjászületett, boldog életünket, az ötéves terv. győzelmét hirdetiRADVANTI ÉVA. A porosz-kolónia lakásainak falait rudakkal támasztották meg, hogy össze ne dőljön a ház. is megváltozott, nagyon sokat fejlődött. 60 százalékkal több munkás dolgozik a gyárban, mint a felszabadulás előtt. Még így is sok munkahelyen panaszkodnak, hogy kevés a munkaerő- A gyár bejáratától pár méterre állandó hideg-maieg vízzel 600 személyes fürdőhöz áll a dolgozók rendelkezésére. Nem kell már piszkosan haötéves tervünk nagy szerű ajándéka ez a korszerű épület is, amelyben a gyár dolgozói találtak boldog otthonra. Az ötéves terv alkotása, a Borsod nádasdi Lemezgyrár dolgozóinat egyik büszkesége a gyárban épített korszerűen berendezett 600 személyes fürdő'. Képi demokráciánk gondoskodik a gyár nőtlen dolgozóinak lakóhelyéről Is. Az ötéves tervben épült ez a munkásszálló. Azelőtt barakokbaa, embertelen körülmények között laktak a dolgozók. Három család — Érsek Gyula prókátor műszaki ellenőr, Ficzere János hengerész és Répászki József technikus — lakóhelye. Ezek a házak is ötéves __ tervünk kereté-beit épültek, Képünk Hamar Imre családi házát ábrázolja, amelyet 1951-ben épített. Hamar Imre az acélműben dolgozik, jó máskával hálálja meg megváltozott boldog életét.
