Észak-Magyarország, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-12 / 214. szám

Péntek, 1053. szeptember 12. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 % NE FELEJTSD A MÚLTAT KAGYMJJÖVÍ& Egy fillér béremelést kaptak a vasgyári munkások Háromezer mnnkás még ebből a bérfavüásból Is kimaradt A kerevke- delemügyi miniszterhez akar fordulni orvoslásért a vasgyári munkásság Miskolc, augusztus IxiniTi*!«’s. Iirtüy n Máv-núl a drágaságra sokat, akikből azután kiválasztották immkahérjnvitásra ánleincsithctőkct. . SÉli mas/.t«» »lrá2a.sáíc miatt nyomoruk, kétség- IxT.jtő helyzetük napról-uapra nyomanz­-'i’íic'/íí ■?S}®aí Ennek a cikknek címe is tükrözi a munkásság multrcndszerbeli helyze­tét. Háromezer munkás, — a diós­győri gyár akkori munkáslétszámá­nak egyharmada — még ebből az egyfilléres béremelésből is kimaradt. A cikk — többek között — közli, hogy a diósgyőri munkások „nyomo­ra, kétségbeejtő helyzete, napról- nspra nyomasztóbb.“ Érthetően még sokkal keservesebb volt azoknak helyzete, élete, akik munka nélkül voltak. Az ózdi főszol­gabíró 1933. november 2-án a követ­kező jelentést küldte az alispánnak: „Az ipari centrumokban, — mint amilyen az ózdi járás is — az ipari munkanélkülieknek hiába akarnánk lisztet adni, — mert bérelt lakásban lakik — nincs munkája és nemcsak ennivalóra, de pénzre is szüksége van. Ha az ipari munkanélkülieket nem juttatjuk hamarosan pénzkere­sethez, úgy a következményekért nem lehet vállalni a felelősséget. Az alispán űr rendelet« értelmében szombaton beszüntettem a pénzért való kavicstermelést is, ennek az az eredménye, hogy a munkanélküliek tömegesen akarnak felvonulni az al­ispán úrhoz. Készek gyalog bemenni Miskolcra!... Tisztelettel kérem az alispán urat, méltóztassék a felho­zott indokok alapján inségjárulékot juttatni az ózdi járásnak.“ Megyénk bányaüzemeiben a bá­nyászlétszám 1934. januárjában 7200 februárjában 6700, júliusában 5200 volt, tehát néhány hónap alatt két­ezerrel csökkent a foglalkoztatott bányászok száma. Életvédelmi otthonokat állítanak lel az öngyilkosjelöltek számára .i.~—. ossOsssoOO—=0=3' ■ ’ ~~~ Rimócxy József dr. tanácsaok nyilatkozata a belügy­miniszter öagyitkosvédelmi rendelettervezetéről Mlakolc, április 24 ■ vezető okok feltűntetésével. (A U. J. titaóiuááa.) j — Az életuntak v&JHmélie n mr* Éeszáxuolttmk arról az öngyilkos- g aadalmat is bele akarja ka|***otni * widabm ankétről, melyet Szci- I belügyminiszter: A re n ő őrit a t /»-óirok Béla belügyminiszter bi- * foeiálr kijelölni azokat a tár*a«*ira« A végső nyomorúságba jutott dolgozók számára kilátástalan volt a helyset. Közülük ezren és ezren „menekültek öngyilko' 'gba.“ Az akkori kormány életvédelmi otthonok i .állításával akart „segíteni". Munkaalkalmakat azonban nem teremtett, mert a töke a gazdasági válságot is profitjának növelésére használta fel, a válság terheit a dolgozókra hárította, a dolgozók százezreit dobta az utcára. ,Tífcolddarácon 168 barlanglakásban 1150 lélek lakik a legprimitívebb életkörülmények kőfalt Nbiea mód • barlaaglakók: kitelepítésére, akik valósággal ragaszkodnak aziik ódáikhoz So-sodassgye l’tzti főorvosa Pozsgay Lajos dr. egészégügyi lötanácsQS nyíl.(kozott a MagyarJörőaek a barlanglakók viszonyéiról TTböldd&röe, április 7 I i "''irirsfaJL (A U. J. tudósítása.) " Megyénk egyik szégyenfoltja volt Tibolddaröc, ahol a 6 ezer holdas földesúr kastélya közelében 1150 nincstelen barlanglakásokban húzódott meg. A Mis­kolcon megjelent „Magyar Jövő“ című újság 1928. áp­rilis 8-1 számában ezeket irta a barlanglakásokról: Miskok társadalma Me a harcot a leáayktíés&edefem és a hők ekülíése eile a w 10« i Qr«, i A vajat! Miztxió hölgyei erednisny»« hzreot vívnak • UinykeretkedókkeT és • gyermekek csábítóival Miskolc, Április 5 a (A M. J. tudéntteo) I szznl küldto cl hátulról« hogy j»*» házba megy Bsobnlti’in.i.ic. \ A munkanélküliség, a nyomorúság elsősorban a nő­kel sújtotta. Emiatt virágzott a prostitúció, ezért csi­nálhattak könnyű „üzletet” a lelkiismeretlen, gyaláza­tos spekulánsok, üzérék, akik különböző csábító Ígére­tekkel karmaikba kerítették a szerencsétlen fiatal lá­nyokat és eladták őket helyben, vagy külföldön a nyilvánosházak tulajdonosainak. „A barlanglakások terméskőbe vágottak és messzi­ről úgy néznek ki, mintha fecskefészkekkel volna tele a hegyoldal. A lakosság igen kis töredéke tart lovat és amelyiknek van ilyen, úgy az eg.v helyen lakik az állatokkal. A szobáknak kis ablakaik vannak és alig lehet szó a szellőztetésről, úgy, hogy idegen számára elviselhetetlenül fojtó belül a levegő.“ A kapitalista, nópellenes rendszer szörnyű ábrá­zata, aljas képmutatása világlik ki a cikkből, amely nagy botükkel a címbe foglalta, hogy a barlanglakók „valósággal ragaszkodnak szűk odúikhoz.“ A lap a to­vábbiakban így Irt: „A gyermekek iskolalátogatását a barlanglakás nem zavarja, habár fagyos téli időben valóságos istenkisértésnek látszik a le- és feljárás. Mintha már a szervezetük idomult volna ehhez az élet­hez, amely emberöltők óta így folyik.“ Sajóhídvégen a — Elaő belépő vagyok a sajólúd­véyi középparasztok közül — mondja Forgács Árpád, a III. típusú „Uj Élet” legújabb tagja. — Szívesen be­szél róla, miért lépett a csoportba, — 17 hold földön gazdálkodtam. De beláttam, hogy egyénileg dolgozni, a gépek segítsége nélkül termelni — na­gyon nehéz. A csoportban gépek dol­goznak, amelyekkel az én tehénkéim- nem tudták felvenni a versenyt. Le­maradtak. Régen foglalkozom a belé­pés gondolatával, de nehéz volt meg­válni a megszokottól. Állandóan fi­gyeltem az „Uj Elet” munkáját, ered­ményeit- Csak akkor ért meg bennem az elhatározás, amikor Kiss József hazajött Tiszadobról, a kétnapos ta­nulmányúiról és elmondta, amit ott látott. Két nappal ezelőtt beléptem a cso­portba, amelyet máris magaménak ér­zek. Bánom, hogy nem hamarább dön­töttem,. A földem az „Uj Elet” tagja mellett van, most már egybeszántjuk! Ab „Vi Élet“ gazdaságában szorgos munka folyik. A hirtelen jött eső megszakította az őszi vetést, — de örülnek neki, könnyebb lesz utána az őszi szántás-vetés- A csoport tagjai most napraforgót csépelnek. Körbeülik a kövér szemekkel telt kupákat: Kö­zépen Kiss József soha ki nem fogyó beszéddel sorolja a tiszadobi tanul­mányút élményeit­— Ott mór burgonyaszedő géppel végzik a munkát és van kukoricak-apá. lójuk is. Ha non láttam volna, el sem hinném — beszéli Egy percre a munka is megáll. — Szinte lesik a szájából a szót. Kies Józsi nem várat sokáig a folytatásra, előszedi jegyzetfüzetét, hiszen olyan sok számot csak nem tarthat fejben. — No, megvan — s olvassa: a do­biaknak IS holdas öntözéses kertésze­tük van. Eddig 62 ezer forint tiszta jövedelmük volt belőle. Jövőre szőlőt telepítenek. Ebben az évben 1 millió 250 ezer forint tiszta bevételük volt. Saját teherautójuk, olajütőjük és da­rálójuk van a sok más egyéb mellett■ — Mikor érünk el mi oda — mondja Valaki sóvárogva a■ hallgatók közül, de tizen felelnek rá egyszerre: tiszadobiak példája után indulnak — Rövidesen! Mi is megcsináljuk az öntözéses gazdálkodást. & 194-9 ősmén alakult az ,,Uj Elet* • 12 tagja volt akkor. — Nem volt istállónk sem — mond­ja Kiss József. — Jószágaink sok éj­szaka a fdhoz kötve álltak a szabad­ban. Az első évi munka azonban meg­hozta gyümölcseit. A beadáson, a fej­adagon felül szabadpiacra is bőven jutott. Egy-egy csoporttagnak évi tiszta jövedelme 7—8 ezer forint volt. Látták ezt a község dolgozó pa­rasztjai, hiszen állandóan érdeklődtek a csoport iránt. Előbb csak nevettek rajtunk. Egyesek olyanokat mondogat­tak, hogy „ezek mindent bevittek o csoportba, a végén még ennivalójuk sem lesz". Sok-at lebeszéltek a belépés­ről, de igen nagyot néztek, mikor az elszámolás után az asszonyok vásárol­ni mentek a szövetkezetbe. A csoport munkájában azonban sok hiba is akadt- Voltak, akik azt hit­ték, hogy egycsapásra már az első ér­ben milliomos csoporttá válnak. — Olyanok is akadtak, akik zúgolódtak, hogy az elszámoláskor kevesebbet kaptak, — mert kevesebb volt a munkaegységük. De ez a szorgalma­sok munkakedvét még jobban növelte, hogy magasabb eredményeket érje­nek él. 0 Mór 32 tagja van a csoportnak; 305 hold földön gazdálkodnak. Beadási kötelezettségüket 100 százalékon felül teljesítették. 16 sertésük hízik, ezek közül 6-nak súlya már elérte a két és félm-ázsát- — A beadást teljesítjük velük — mondja a sertésgondozó. — Gazdag jószágállományunk van — mutat a karám felé. — Itt 95 darab süldő ugrik a vályúnak, mikor elé­jük öntöm a darát. Az istállóban 18 tehén, 7 borjú és 12 ló áll. Jól halad a csoport az ősziek be­takarításával is. A napraforgót már leszedték, a burgonyaásást is hama­rosan megkezdik. Eredményeikkel, munkájukkal a szövetkezeti út felé vonzzák a község dolgozó parasztjait. Elhatározták, hogy ezután még jobb munkát végeznek; a tiszadobiak pél­dáját követve haladnak előre a szebb és boldogabb élet felé. Onodvári Miklós. JVleg kell gyorsítani a Az ősziek betakarításával egyidejűleg meg kell történnie a begyűjtésnek is- Kukoricából és napraforgóból a törés, illetve betakarítás megkezdése után 5 napon belül, burgonyából pedig ásás után azonnal teljesíteni keli a beadási kötelezettséget. A burgonyabeadásban járásaink sor. rendje a legutóbbi értékelés szerint a következő: 1. ricsel 262 2. sárospataki 14.3 3. miskolci 10.1 4. mezőesátt 7,8 5. abaújszántói 7-3 6. mezőkövesdi 3.4 7. szikszói 2.6 8. szerencsi 2.3 9. putnoki 0.6 10- edelényi 0-3 A sátoraljaújhelyi,- az ózdi és az I encsi járásban még nem adtak be ér­demleges mennyiséget. A miskolci dől. napraforgó begyűjtését 1 gozó parasztok 18.5 százalékban tel­jesítették burgonyabeadásukat Súlyos lemaradás van a napraforgó­beadásban. A „legjobb” eredményt el­ért szerencsi Járás is csupán 415 szá­zaléknál tart- A mezőkövesdi, a mező- csáti járás 2.6—2.9 százalékot telje­sített csupán, a többi járás méglnkább lemaradt Sürgősen meg kell gyorsítani az ősziek betakarításának és beadásának ütemét, arra kell törekednünk, hogy egyetlen dolgozó paraszt se késsen el kötelezettsége teljesítésével. A miskolci földmivesszövotkezet felkéri a méhészcsoport tagjait, hogy szeptember 15-ig, a Kassal út 2. szám alá, szóban, vagy írásban jelentsék, hogy az Ínsé­ges méhcsaládok etetésére meny­nyi kedvezményes cukrot igé­nyelnek. A NÉPHADSEREG NAPJA: népünk és hadseregünk egységének kifejezője H'zév szeptember 29-én másodízben ünnepeljük a Néphadsereg Nap. 1J jót, népünk és hadseregünk széttépbetetlen egységének ünnepét. Az 1S4S szeptember 20-i pákozdi diadal — amelyet a reakció évtizedeken ke­resztül igyekezett agyonhallgatni — a magyar történelem olyan nevezetes eseménye, amit méltán őrzünk legszebb hagyományaink között. ,, Történel­münk e dicső napja” — mondja a minisztertanács határozata — „méltó arra, hogy Néphadseregünk, amely szabadságharcaink forradalmi hagyomá­nyai örökösének tekinti mayát, büszkeséggel gondoljon rá és épülő szo­cialista hazánk, függetlenségünk, dolgozó népünk védelmére lelkesítse , buzdítsa Néphadseregünket- Ezért a minisztertanács minden év. szeptember 29. napját a Néphadsereg Napidnak- nyilvánította.” Kormányunk tavaly megjelent határozatát dolgozó népünk, hadsere­günk lelkes örömmel fogadta. Az egész kiképzési évben készültünk erre az ünnepnapra, amikor áldozatkészségünket, hűségünket az elvégzett munka eredményeivel bizonyítva léphetünk pártunk és dolgozó népünk elé. Munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk, a néphez hű értelmiségttok a párt vezetésével, a Szovjetunió segítségével nagyszerű győzelmeket vívott; ki a szocializmus építésében, — ugyanakkor erősödött, izmosodott. Néphad­seregünk is, szocialista építésünk eredményeinek védelmezője, népünk béké­jének és szabadságának fegyveres őre. Sikereinket, elért eredményeinketelsősorban annak köszönhetjük, hogy a párt vezet, irányít és nevel bennünket és napról napra gondoskodik ró­lunk. Egyemberként követjük Néphadseregünk bölcs tanítóját és példaké­pét, mindannyiunk szeretett vezérét, Rákosi elvtársat, akinek irányítását, szeretetét, rólunk való gondoskodásál állandóan érezzük. Néphadseregünket a párt, a dolgozó nép hozta létre s erőnk legfőbb forrása népünk és hadseregünk széttéphetetlen egysége. Feladataink elvégzésétiez erőt, példát merítünk szabadságharcos hagyo­mányainkból, az 1848-as honvédsereg, az 1919-es magyar Vörös Hadsereg dicső tetteiből Az ő lángoló -hazaszeretetük, elszántságuk arra buzdít ben­nünket, hogy minden erőnkkel kiizdjünk hazánk függetlenségének, népi demokráciánk vívmányainak megvédéséért A Néphadsereg Napjára való lelkészülés idejére esik Kossuth Lajos születésének 150. évfordulója. Szeptember 19-én a magyar történelem egyik legnagyobb alakja emlékének áldozunk. A szabadságharcos magyar katonákat 1848-ban megacélozta a haza iránti forró szeretet, az a tudat,, hogy hazájuk és a maguk szabadságáért küzdöttek, ami megtízszerezte ere. jüket. Ez a tudat fegyverezte fei a honvédet azzal a hősi elszántsággal, amellyel meg tudta semmisíteni Jellaslch seregét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme ugyanezt a lángot lobbantotta fel népünkben. 1919 tavaszán a magyar Vörös Hadsereg mun. kásezredei, az üzemekből, a bányákból, a dolgozó parasztok soraiból a párt hívó szavára összesereglett vörös katonák fényes győzelmei félelembe ejtették a forradalomtól rettegő kapitalista hatalmakat. A magyar Vörös Hadsereg katonáit ugyanaz az eszme hevítette, mint 48-as elődeiket, de az ő hősiességüknek, rohamaiknak már a Párt adott szárnyakat- A dicsőséges Októberi Forradalom, az orosz munkástestvérek nagyszerű példája, Lenin és Sztálin neve lelkesítette őket példamutató hőstettekre. Ezért vagyunk büszkék arra, hogy a hős 48-as honvédsereg és a dicső 19-os Vörös Hadsereg örököseinek nevezhetjük magunkat. Ez az örökség arra kötelez bennünket, hogy szakadatlanul tanuljunk felszabadí­tónktól és nagy példaképünktől, a dicső Szovjet Hadseregtől. Ahhoz a nagy és magasztos feladathoz, hogy méltók legyünk ehhez az örökséghez, erőt ad szabadságunk, amelyet a bős szovjet harcosok hoztak el számunkra. Erőt adnak dolgozó népünk nagyszerű hőstettei, amelyekkel egyre gyorsuló ütemben épitik szocialista hazánkat. Sztálinváros, a No­vember 7 erőmű, a tiszalöki duzzasztó, egyre szépülő fővárosunk, az épülő földalatti gyorsvasút, a rohanvást növekvő Miskolc, Szeged, Debrecen, szo­cialista építő munkánk többi gyönyörű eredményei — úgy érezzük — a mi gyermekeink, akikért vérünket is odaadnánk, ha a gyalázatos ellenség pisz­kos kezét rájuk merné emelni. ­A mi katonáink tudják kötelességüket a nép iránt és rendíthetetlenül állnak őrt szent határainkon. Erőnket megsokszorozza, hogy megbecsült tagjai vagyunk a Szovjetunió vezette hatalmas béketábornak. A szabad né, pék testvéri megbecsülése övez bennünket. Erőt ad nekünk, hogy olyan nagy testvéri közösségben élünk, amelynek vezére a nagy Sztálin és amely­ben 800 millió szabad ember tömörül szervezett egységben. A Néphadsereg Napján még jobban elmélyítjük sorainkban a proletár nemzetköziség szellemét, tovább haladunk azon az utón, amelyet Rákosi elvtárs jelölt ki számunkra: „Lankadatlanul, hűen, erőnket nem kiméivé küzdünk tovább „ béke frontján, s mindenütt ott leszünk, ahol a béke nagy ügyéért küzdeni és áldozni kell”. FODOR BÉTA. főhadnagy. Megyénkben ezévben 11 és félmillió forintot íizelíek ki a kisorsol! éllamköicsön-köivényekre Megyénk dolgozói büszkék arra, hogy az ötéves terv nagyszerű alkotá­sainak létrehozásához munkájuk met- lett az államkölcsönökre befizetett forintjaikkal is hozzájárultak. Az új alkotások, beruházások mellett Igen sokan nagy pénzösszegeket Is nyertek a kötvények sorsolása alkalmával. — Népi államunk az eddigi húzások után csaknem 400 millió forintot fizetett már vissza a dolgozóknak — sok esetben nagy nyereménnyel tetézve. Megyénkben ebben az évben 54.253 nyertes kölcsönkötvényre 11,500-000 forintot fizettek ki. Számtalan dol­gozó nyert nagy összegeket. Zsalutka Endre, a miskolci drótgyár dolgozója a tervkölcsön negyedik sorsolásán 25.000 forintot nyert. Osztrovszky Jó­zsef (Nyékládháza) 50.000 forintot; Vozár István hangácsi középparaszt 25000 forintot, Kerekes Mihály sze­merei dolgozó paraszt 10.000 forintot, Nagy István feisőmérai dolgozó pa­raszt ugyancsak 10000 forintot nyert. 25.000 forinttal húzták ki Hollód! Ká_ rolynénak, a Diósgyőri Kohászati Üzemek dolgozójának kötvényét. Ko­vács Béla pálházi dolgozó paraszt 5 ezer forintot nyert. Igen hosszan so­rolhatnánk azok nevelt, akik 3000/ vagy 1000, 500 forintot nyertek. Megyénk dolgozói tudják, hogy a legjobb befektetés az államkölcsön. Ezért jegyeztek az elmúlt évben a második békekölcsönre 70 millió fo­rintot. Ma már ebből a pénzből is új gyárak, üzemek, lakóházak és kultúr­intézmények létesültek megyénkben. Érdemes jegyezni azért is, mert ali hogy befizettük az utolsó részletet második békekölcsön kötvényeire, ál­lamunk máris megkezdi a kötvények sorsolását, amikor újból sokan nyer­nek. A második békekölcsön első sor­solásán 116.700 kötvényt sorsolnak ki összesen 47,674.800 forint nyeremény, nyel. A 100000 forintos főnyeremé­nyen kívül 23 ötvenezer forintos, 4C huszonötezer, 117 tízezer, 347 ötezer/ 5800 ezer, 17.300 ötszáz és 93066 há­romszáz forintos nyereményt sorsol­nak ki. U ti

Next

/
Oldalképek
Tartalom