Észak-Magyarország, 1952. szeptember (9. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-06 / 209. szám

* V* mm ÉSZAKMAGYASORSZJffi AZ MDP BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI A politikai munka megjavitáaának ^ feladatai a diósgyőri kohóknál Kihasználatlanul hever nyolc Ajtal—Szilárd fejtő­gép a lyukói bányaüzemben Paraszlkiildülteink a biidszentmlhályi gépállomáson ^ és a gyulatanyai kísérleti gazdaságban ^ Vili. eviulyam 209. szám Ara 50 filter Miskolc. 1952 szeptember 6. szombat Köszöntjük az ünnepi könyvhetet KULTURÁLIS ÉLETÜNK nagy. jelentőségű eseménye kezdődik ma: — szeptember 6-tól 14-ig rendezi a népművelési minisztérium, s a Ma­gyar írók Szövetsége — a Könyvter­jesztő Vállalat, a tanácsok és a tö­megszervezetek részvételével — az első magyar ünnepi könyvhetet■ A fel- szabadulás óta eddig is rendeztünk könyvnapokat■ Ezek a könyvnapok kultúr forradalmunk megannyi győz­tes csatája volt: eljuttatták a köny­vet, a múlt és a jelen, hazánk, a Szovjetunió és más országok igazi, haladó, a népet szolgáló irodalmát azokhoz, akikhez a könyvntík, az iro­dalomnak szólnia kell, dolgozóinkhoz, a, művelődéstől a múlt rendszerben elzárt, kulturális téren is jogfosztott, ki-zsákmányáét munkásosztályunkhoz, dolgozó parasztságunkhoz. A »könyvna­pok célja a könyv, az irodalom, a művészet, a kultúra terjesztése, nép­szerűsítése volt. A legutóbbi évek könyvnapjainak tapasztalatai megmutatták, hogy kulturális fejlődésünk során népünk olvasó néppé vált, dolgozóin': — aho­gyan Révai elvtárs megállapította — olvasva és tanulva építik a szocializ­must. A tapasztalatok rávilágítottak arra is, hogy az elsősorban könyvter­jesztési szándékkal rendezett könyv- napokat fel kell cserélnünk a Szov­jetunióban szokásos évenkinti ünnep, az ünnepi könyvhét formájával. MIÉRT VÁLT SZÜKSÉGESSÉ az a nem lényegtelen, nem formai válto­zás, amely a könyvnap ('s az ünnepi könyvhét közti különbségben mutatko­zik meg, mi a célja és jelentősége az ünnepi könyvhétnek? A mi dolgozó népünkhöz már eljut a könyv, mert népünk maga keresi meg és a szó szoros értelmében elkap­kodja a jó szépirodaimat, az ideoló­giai és a szakkönyveket, nem egyszer néhány nap alatt a könyv első vagy újabb kiadása megjelenésekor. Me­gyénkben ez év első negyedében min­den hónapban állag 1500 könyvvel vá­sároltak többet, mint az előző eszten­dő megfelelő időszakában. Dolgozó pa­rasztságunk a nyári nagy dologidőben is egyre többet és többet kíván ol­vasni, egyre több és több művel gya­rapítja könyvtárát- A putnoki járás­ban áprilisban 1012 forint, júniusban már 2000 forint, a mezőcsáti járás­ban áprilisban 1800 forint, júniusban már 2500 forint értékben vásároltak könyveket. Most tehát arra van szükség, hogy dolgozóink méltó keretek között (Em­lékezzenek meg a könyvről, az iroda­lomról, hogy olvasókonferenciákon, könyvankétokon mondhassák el: mit jelent számukra a könyv, mit tanul­tak belőle, hogyan váltak egy-egy nagy író munkája nyomán öntudato- sabb hazafiakká, a szocializmus jobb építőire, kiválóbb dolgozókká, hogy megtehessék olvasmányaikról bíráló, segítő megjegyzéseiket, s ezzel megte­remtsék, erősítsék a most formálódó magyar irodalmi közvéleményt, cse­lekvő részesei legyenek irodalmi, éle­tünknek. Ez a célja, belső tartalma a most elsőízben megrendezésre kerülő ünnepi, könyvhétnek. Mi és a testvéri népi demokratikus Országok ilyen ünnepét rendezzük meg u ;könyvnek, a kultúrának, — követve és fejlődésünkhöz, viszonyainkhoz al­kalmazva felszabadítónknak, a Szov­jetuniónak példáját- Azon fáradozunk, hogy irodalmi közvéleményt teremt- síink, hogy íróinkat szorosabb kapcso­latokkal fűzzük a művészet egyetlen iyazi forrásához, dolgozó népünk éle­téhez és harcaihoz, hogy e kapcsolat termékenyítő, fejlesztő hatása nyo­mán íróink alkotásai eszmei tarta­lomban mélyüljenek, formai eszközök­ben gazdagodjanak, hogy pártosabban legyőzhetetlen mozgósító erővel tud­ják ábrázolni a hazáját szerető, ter­vét túlteljesítő, szocializmust építő, békéjét harcos helytállással védő ma­gyar dolgozót. Lelkesítő erővel mutas­sák meg azt a diadalmas, eleven fo­lyamatot, amelynek során munká­saink, parasztjaink, dolgozó értelmi­AZ ÉLENJÁRÓK PÉLDAMUTATÁSÁT KÖVETVE ELŐRE A III. NEGYEDÉVI TERV TÚLTELJESÍTÉSÉÉRT! Élenjár a munkában a diósgyőri Martin Bukovszki brigádja ségünk, múltban többszörösen is elnyomott nők és fiatalok új embe­rekké kovácsolódnak, acéllá edződ­nek. Az önmaga „kiválóságára", „mű­veltségére", „életformájára" oly büsz­ke amerikai imperializmusnak e téren is más gondjai vannak. Saját országá­ban is a sárba tapossa, a héiborús hangulat élesztősének eszközévé alja­sít ja a művészetet, elnyomja, üldözi a haladó írókat és gondolkodókat, — a hálójába kerített kapitalista orszá­gok nemzeti kultúráját, irodalmát pedig elsorvasztja, az imperialista, fasiszta módszerek érvényesülését elő­készítő kozmopolitizmus mérgével fer­tőzi meg. Ez a minden emberiességet megcsúfoló, kultúrát gyilkoló mester­kedés természetesen beleütközik a ha­ladó írók, művészek, kultúrmunkások és mindenek felett a becsületes egy­szerű dolgozók egyre növekvő, felvi­lágosult, öntudatos tömegeinek ellen­állásába. A KÖNYVHÉT ÜNNEPSÉGEI, ren- dezvényei az idén egybeesnek a nayy magyar író, Móricz Zsigmond halálá­nak tizedik évfordulójával. A kettős ünnepség is bizonyság arra, amit pártunk politikája minden más vo­natkozásban is kifejezésre juttat, hogy minden egészséges, haladó nem­zeti hagyománynak, mindannak, ami értéket történelme folyamán népünk alkotott, mi, kommunisták. és velünk együtt az egész felszabadult dolgozó magyar nép — vagyunk jogos örökösei és folytatói, új alapon, a szocializmus alapján, Marx, Engels, Lenin, Sztálin tanításai szellemében továbbfejlesztői- A tíz éve halolt Móricz Zsigmond emlékének és műveinek felújítása, al­kotásainak, művészetének tanulmányo­zása és méltatása, egyidőben az első magyar ünnepi könyvhéttel: megmu­tatja, hogy egymást kiegészítő, töret len, mély és szerves összefüggés van a haladó magyar irodalmi hagyomány és a szovjet példát követő, egyre in­kább szocialista-realistává váló új magyar irodalom között­Büszke örömmel köszöntjük diadal­masan előrehaladó kultúrforradal- munk újabb győzelmi állomását, az első magyar ünnepi könyvhetet. Kö­szöntjük a jó könyv, az új magyar irodalom sera/szemléjét! Köszöntjük az írók és olvasók találkozóját, ter­mékeny eszmecseréit, egész fejlődésün­ket előrevivő vitáit, megbeszéléseit! Kívánjuk, hogy gazdagodjék és fej­lődjék az új magyar irodalom, éljen sikeresen azokkal a lehetőségekkel, melyeket biztosít számára pártunk szerető gondoskodása, eszmei irányí­tása, segítő kritikája, a szovjet iro­dalom, a nagy példa elmélyült tanul­mányozása, nem utolsó sorban pedig a haladó magyar irodalmi múlt és közelmúlt, a Csokonai és Zrínyi, Pe­tőfi, Ady és József Attila, Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond írói ma­gatartásának követése és módszerei­nek alkotó felhasználása. Az ünnepi könyvhét adjon újabb lendületet a kulturális és a termelő munkának erősítse öntudatában, haza fiságában, helytállásában dolgozó népünket és ifjúságunkat, hirdesse a tartalmában szocialista, formájában nemzeti kultú­ra magasabbrendüségét, adja kezünk­be az előttünk álló feladatok és har­cok győzelmes megvívásához nélkülöz­hetetlen eszmei fegyvert: a tudás, a igazi kultúra, a szocialista-realista művészet jó fegyverét! GYÁRFÁS; IMRE, az írószövetség miskolci csoportjának elnöke­A diósgyőri Martin dolgozói szep­tember 4-én 102 százalékra teljesí­tették napi tervüket. Az eddigi lemaradás behozásáért, terv túlteljesítéséért folyó harc­ban élenjár Bukovszki Miklós olvasztár brigádja, amely augusztus­ban tervén és vállalásán felül 508 tonna acélt termelt. A brigád már 10 perccel a munka megkezdése előtt munkahelyén van, átvizsgálja a kemencét. Állandó szoros összeköt­tetést tart a vaskert és az öntőcsar­nok dolgozóival. A bonni, parlamenti képviselők Adenauer háborús politikája ellen Az Adenauer és a nyugati főbizto­sok csütörtöki megbeszéléséről ki­adott közleményre — amely lényegé­ben a német kérdés békés és igazsá­gos rendezését célzó szovjet jegyzék elutasítását jelenti — több nyugatné­met polgári politikus határozott tilta­kozással válaszolt: Bodensteiner, a keresztényszociális jnpió parlamenti képviselője szerint: — Ha a nyugati hatalmak és az Adenauer-kormán.y , ismét elutasítja, vagy elodázza a négyhatalmi tárgya­lásokat, akkor Németország kettésza­kítottsága beláthatatlan időre tartós­sá válik. Etzel, a bajor párt parlamenti kép­viselője kijelentette: Adenauernek fel kell ismernie, hogy a bonni és párisi szerződések kérdésében mély szakadék tátong a kormány politikája és a né­met közvélemény akarata között. Bukovszki elvtárs jó felvilágosító munkájának llöszönhető, hogy a bri­gádban megszilárdult a munkafegye­lem. A brigád tagjai rendszeresen hasznosítják Amoszov elvtárs taná­csait, rendbentartják a kemencét, csapolás közben végzik el a fenék­javítást. Bukovszki elvtárs munka- módszerét átadja a brigád vala­mennyi tagjának. így érte el azt, hogy Kada János első segédolvasz­tár már nyugodtan átveheti a ke­mence irányítását, anélkül, hogy a. termelés csökkenne. 130 százalékos üzemi átlag a diósgyőri nagykovácsműheiyben A nagykovácsmühely dolgozói az utóbbi hetekben lemaradtak vállalá­suk teljesítésében a nagy javítások miatt. A dolgozók a termelési érte­kezleten megfogadták, hogy behoz­zák lemaradásukat, teljesítik válla­lásukat. A brigádok ennek a fogadalomnak a jegyében láttak munkához, erős párosverseny alakult ki. így érte el a nagykovácsmühely kollektívája, hogy szeptember 4-én 130 százalék­ra teljesítette tervét. A brigádok kö­zül különösen kitűnt a termelésben Farkas Lajos abroncskovácsoló bri­gádja 165 százalékos teljesítményé­vel. Jlborcsik Imre tengelykovácsolő brigádja 145 százalékos eredményt ért el. A műszaki vezetők jól segítették a brigádok munkáját, biztosították a folyamatos, tervszerű anyagellátást. A diósgyőri Nyírő-brigád lelt az első az olvasztár­brigádok közötti országos versenyben Az olvasztár brigádok közötti or­szágos versenyben első helyezést ért el a diósgyőri elektróacélmüben dol­gozó Nyirö István brigádja 131 szá­zalékos átlagteljesítményével. Ezzel elnyerte a kohó- és gépipari minisz­térium és a SZOT vándorzászlaját. A brigád tagjai megfogadták, hogy továbbra is megtartják a vándor­zászlót. Egy nap aiait 74 tonna vasat termelt terven felül az ózdi nagyolvasztó Az ózdi nagyolvasztó dolgozói sík gusztus 22-töl minden nap túlteljesí­tik előirányzatukat. A szerda reggel­től csütörtök reggelig tartó műsza­kon 74 tonna nyersvasat termeltek terven felül. Ezen a napon a II. száj mú kohó dolgozói 39 tonna nyersva­sat adtak terven felül, ezzel megsze­rezték a versenyben az első helyet. Az I. kohó 15, a IV. kohó 13, a III. kohó 7 tonna nyersvasat adott ter­ven felül az országnak. A brigádok közötti versenyből N. Varga József sztahánovista föoj- vasztár és Rába János elegyes bri­gádja került ki győztesen. 41 tonn» nyersvasat olvasztottak terven felü-V Emlékünnepély Móric% Zsigmond halálának 10. évfordulója alkalmából Móricz Zsigmond a nagy magyar író halálának 10. évfordulója alkalmából a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Magyar írók Szövetsége pénteken este emlékünnepélyt rendezett & Magyar Néphadsereg színházában- Az ünnepséget Révai József elvtárs népművelési minisz­ter nyitotta meg. Révai József elvíárs megnyitó beszéde Azért jöttünk ma Össze, hogy Móricz Zsigmond halálának tizedik évfordulóján megemlékezzünk a magyar realista próza. irodalom legnagyobb mesteréről, hogy kifejezzük a halhatatlan írónak, a ma­gyar nemzeti irodalom egyik legnagyobb büszkeségének, népünk háláját és tiszte­letét­Révai elvtárs ezután rámutatott, hogy Móricz Zsigmond Ady Endre harcostársa volt abban az irodalmi forradalomban, amely a 20. század első évtizedében bon­takozott ki nálunk, mint a polgári demokratikus forradalom beharango- zója és előkészítője. Ők ketten képvisel­ték a reakciós, álhazafias irodalommal, valamint a kozmopolita, nyugatos polgári irodalommal szemben a megújhodó, való­ban népi-nemzeti, valóban hazafias iro­dalmat• Elsősorban nem nyugatosok vol­tak, hanem magyarok, akik'a magyar nép felszabadítását szolgálták irodalmi mun­kásságukban. De Ady és Móricz életútja sokban és alapvetően különbözött is.'Ady nem érte meg a proletár forr ad álmát, míg Móricz Zsigmond átélte a proletárforra- dalom győzelmét és bukását is, írói alkotóereje pedig éppen a llorthy-uralom sötét és fojtogató negyed százada alatt bontakozott ki teljes nagyságában• Móricz 1919-ben egész leikével odaállt a prole­tárforradalom mellé és bár a forradalom bukása után nem volt többé eleven kap­csolata a munkásosztállyal, sosem tagadta meg 19-es magatartását. A Horthy-rend­szerhez sohasem dörgölödzött, sosem aláz- kodott meg, sosem kínálta fel magát, sőt egyre fokozódó erővel leplezte le e rend­szer népellenes lényegét. Révai elvtárs a továbbiakban vázolta Móricz Zsigmond írói fejlődését, e fejlő­dés három szakaszát s kifejtette, hogyan jutott el Móricz általános demokratikus magatartásától a kritikai realizmus ki­bontakozásának korszakán át a népforrer dalomhoz vezető út kereséséig. Hangsúlyozta, hogy bá? Móricz társa­dalomkritikai regényeinek legtöbbjében tragikus a légkör, mégis, mindhárom írói korszakában ott vannak azok a mü­vek, amelyekkel az élet szépségét és bol­dogságát próbálja hirdetni• Móricz Zsigmond — folytatta — sze­rette az életet, szerette az embert, békes­séget, boldogságot szánt az emberiség­nék• Legtöbbször ebből a vágyából szár­maznak szerelmi idilljei, nem pedig ab­ból, hogy a valóság véres ellentéteiről megfeledkezett. Ez a vágy az idill, a har­mónia. a szépség és boldogság után sok­szor akadályozta abban, hogy társadalom- kritikája mindvégig következetes legyen• Másrészt ebben a vágyában éppúgy van előremutató vonás, mint népforradalmi útkeresésében* Móricz kritikai realizmusával is, hu­manista optimizmusával is, a mi elődünk és útmutatónk, a szocialista realizmus elő futár ja. Ezen a mai ünnepélyen fogadjuk meg, hogy Móricz Zsigmond emlékét hozzá mél­tóan fogjuk ápolni• Ezzel kapcsolatban három jő kötelességünk van: 1. Ki kell adnunk minél előbb össze­gyűjtött müveit, hogy népünk és születő új irodalmunk még jobban megismer­hesse, még többet tanulhasson tőle. 2. Meg kell írni Móricz Zsigmond élet­rajzát, amely müvéhez és életéhez méltó és amelyben értékelnünk kell irodalmi munkásságát, a magyar társadalom és a magyar irodalom fejlődésében elfoglalt helyét és szerepét a maga teljességében. 3. Meg kell mutatnunk Móricz Zsig~ mondot egész nagyságában a szabad né- peknek, hogy müve nem csak a magyar> hanem a nemzetközi demokratikus kultú­rának is szervei alkotó részévé váljon- Ami a Magyar Dolgozók Páni át és a Magyar Népköztársaság kormányát, illeti, teljesíteni fogjuk kötelességünket Móricz Zsigmond emléke, élete. munkássása iránt.. Ezzel megnyitom az lrodalomtörte**^1 Társaság és az írószövetség mai emJ.éh- ünnepélyét. Meleg szeretettel üdvözlöm a román, a csehszlovák írók küldötteit és mielőtt átadnám a szót Darvas Józsefnek, ünnepi beszéde elmondására. megkérem Kónya elvtársat, az írószövetség főtit­kárát, a Szovjetunió írószövetsége üdvözlő táviratának a felolvasására• Révai József elvtárs nagy tap*wal foga­dott beszéde után Kónya Lajos, az Író­szövetség főtitkára felolvasta írószövetség táviratát. Szovjet A Szovjet írószövetség távirata ,,A magyar néppel együtt őrizzük a magyar nép kiváló fia, a nmj/ar reakció tehetséges leleplezője, a nagy hazafi és demokrata. Mórira Zsigmond emlékét. Biztosak vagyunk abban, hogy a magyar irodalom, folytatva és tovább­fejlesztve a múlt legjobb íróinak demokratikus és realista hagyományait, úi ered­ményeket ér el a békéért és a szocializmusért vívott harcban. A Szovjet írószövetség megbízásából: ALEKSZANDR FAGYEJ EV Az ünnepség részvevői nagy taps­sal fogadták a szovjet írók testvéri üdvözletét. Ezután Darvas József közoktatás­ügyi miniszter, az írószövetség elnö­ke mondott emlékbeszédet. Darvas József beszéde Tíz esztendeje, hogy meghalt a magyar prózairodalom eddig legna­gyobb alakja, a kritikai realizmus hatalmas tehetségű megtestesítője, a felszabadulás előtti magyar valóság döbbenetes erejű megmutatója: Mó­ricz Zsigmond. Mőriczot mindenekfelett a paraszt­ság sorsa érdekelte igazán, szenve­délyesen. Nem a parasztság sorsa önmagában — hanem a nemzeti élet egészében, az egész magyar társada­lommal való összefüggésében. Akár a grófokról ír, a magyar feudaliz­mus nagyurairól, akár a dzsentri- világ rothadását, pusztulását ábrá­zolja — a nézőpont mindig paraszti nézőpont. Izig-vérig realista Író, nem tud mást írni, csak amit a valóság dik­tál, lépésröl-lépésre előreküzdi ma­gát a valóság összefüggéseinek tisz­tább látása felé — s egyre jobban eltolja magától az öncélú irodalmi „forma-forradalom" kísértéseit. Az első Imperialista háború is, amelyben mint haditudósító részt vesz, mindinkább forradalmasítja: ez a nagy kataklizma megértei! ben­ne a bizonyságot, hogy ennek a rend­szernek össze kell omlania. Hogy mi jön utána? S hogyan? Nem tucí rá felelni á háború vége felé megje­lenő, sodró erejű regényében, a Fák­lyában sem, de amikor jön a forra­dalom. odaáll a zászlaja alá. Beáll maga is agitátornak, szinte- szinte már földosztónak: megírja a „földtörvény kiskátéját." S amikor győz a proletárforrada­lom, hogy meg is adja a parasztság­nak, amit a polgári forradalom csak Ígért, — a proletárforradalom hívé­vé szegődik. Nem mint kommunista hanem, mint a parasztság harcosa. A proletárforradalom bukása után súlyos és nehéz válság esztendei kö­vetkeztek Móricz életében. De Móricz nem tört meg — nem lett áruló. Abban a korban, amikor dühön­gött a terror, amikor napirenden volt az árulás, amikor nehéz ködök­be fulladt a tiszta látás, amikor az elvek vására folyt, s előkelő magas. Ságokba vonult az írók egy része, hogy ne sértse fülét a nép jaja, — mégis nagyon emberi, szép út volt a Móri- czé. Annál inkább, mert müveiben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom