Észak-Magyarország, 1952. augusztus (9. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-03 / 181. szám

4 ÉSZ AKM AGY ARORSZÄ G Vasárnap, 1952. augwztns S. A SZOCIÁLDEMOKRÁCIA ÁRULÓ TEVÉKENYSÉGE OZDON in. A szociáldemokrácia áruló maga­tartássá megmutatkozott a harmincas év.kiww is. 1950-ban egyik napról a másikra e*>er ózdi munkást bocsátó^ tak el és dobtak az utcára. Elsősor­ban baloldali érzelmű, öntudatos, be­csületes dolgozók kerültek fekete lis­tára. A jobboldali szociáldemokraták vezette szakszervezet semmit sem tett annak érdekében, hogy megaka­dályozza a nagyméretű munkáselbo­csátást. Az egyre mélyülő gazdasági vál­ság megrendítette a tőkések erejét. A Rima urai, hogy biztosítsák profit­jukat, egyre jobban hajszolták a még dolgozó munkásokat. A munka- nélküliek szörnyű nyomorban éltek. A családoknál hetekig nem volt egy falat kényét sem, — a sült krumpli ünnepi eledelnek számított. Egyes mérnökök és mesterek kihasználva a munkanélküliek tarta­lékseregét, arra kényszerítették az üzemben megmaradt dolgozókat, hogy ingyen különmunkát végezze­nek nekik. A Magyar Hitel című lap 1932-ben ti. évfolyamának 2. számában tudósí­tást közöl ózdról. Leírja, milyen vi­szonyok között dolgoznak a munká­sok. Felháborító cinizmussal hozzá­fűzi: ,,I>e a szervezet lassankint megszokja, hisz legtöbbjük 10—12 éves korban szegődik be vaspikoló- nak és 20 esztendős korukban úgy öntőgetik az acélt, mint a. szakácsnő a mosogatóvizet“. A munkások és bányászok szörnyű kizsákmányoltsága A gyárban ezidötájt csak egy ko­hó dolgozott. A tőkések 5—10 száza­lékos bércsökkentésre határozták el magukat. Az idézett lap írja: „Mióta az orosz rendelés elfogyott, azóta a munkaidő megint 8 óra, sőt még itt is van leépítés, mert az üzemek na­gyobb részében a foglalkoztatott munkások hetenkint 3—4—8 órás munkanapot dolgoznak.“ A tanulók 8 filléres órabér mellett havonta 16 pengőt keresnek. Egy javító kőműves 22 filléres óra­bér mellett 22 pengő 32 fillért keres havonta, a kovácsok és lakatosok órabére 30 fillér. A martinászok he­tente 3 napi munkával havonta 73 pengőt tudnak keresni. Még sötétebb a dolgozó nők sorsa. Az üzemben alkalmazott női munka­erők száma a gyár összes dolgozójá­nak 1.5 százaléka, az alkalmazott gyermekek száma pedig 3.3 százalék. Egy férfi napszámos 26 fillért kap, a gyermekek órabére 16 fillér, a nő­ké még ennél is kevesebb — 14 fillér. Ugyanilyen szörnyű kizsákmá- nyoltságban éltek az ózd-környéki bányászok is. a bányászokat ember­számba sem vették. A farkaslyuki hányából Holczman nevű üzemvezető például kertjében díszvacsorát ren­dezett a környékbeli uraknak ás a műszakból kijövő bányászokat állí­totta oda, hogy karbidlámpájukkal világosságot szolgáltassanak a mula­tozáshoz. Elbocsátással való fenye­getéssel arra kényszerítette őket, hogy énekeljenek és éljenezzék a bá- nyabárőkat. Bíró Pál ür képviselösködése Ilyen volt ekkortájt az ózdi és kör­nyéki dolgozók helyzete. A jobboldali szociáldemokraták által vezetett szak- szervezet pedig nem tudott kellő érö­véi harcolni — az öntudatos, becsü­letes munkástömegek harcos elszánt­sága az áruló vezetés miatt nem forrt szervezett egységbe. A szak- szervezetben bennültek Bíró Pál „méltóságos úr“ besúgói, ügynökei. A Rima legfőbb ura a képviselöman- dátumot is megszereztette magának, ebben buzgón segítettek neki a jobb­oldali szociáldemokrata ügynökök, akik a dolgozók egy részét megté­vesztették, hogy szavazzanak elnyo­mójukra, kizsákmányolójukra. Bíró Pál úr aztán „képviselőskö- dött“, ahogy ez a Horthy-rendszer- ben szokásos volt. A dolgozók véré­ből, verejtékéből kisajtolt pénzből többek között kastélyt akart építtet­ni magának. Az akkor megállapított munkabéreknél is alacsonyabb össze­geket akart csak fizetni az építke­zésben résztvevő munkásoknak. Ami­kor ők nem voltak hajlandók vállal­ni a feltételeket, más eszközhöz fo­lyamodott. A királdi bányaüzemből több munkást elbocsáttatott, mint lét­számfelettieket és az így munkanél­külivé vált bányászok napi 80 fil­lérért szegődtek el hozzá az építke­zéshez, csakhogy éhen ne vesszenek. Bíró Pál időnkint még fogadó órá­kat is tartott. Ilyenkor „leereszke­dett“ a dolgozókhoz, hogy „meghall­gassa panaszaikat“. Ezekre az alkal­makra gondoskodott megfelelő „ku­lisszáról“. Ilyenkor időnkint megje­lent vitéz Borbély Maczki Emil a hírhedt fasiszta főispán, ott voltak az úri rend védelmezői, a csendőrök, de nem hiányoztak ilyenkor jobbol­dali szocdem talpnvalól, besúgói sem. Egy ilyen alkalommal Lőrincz Ist­ván, aki már 6 éve munka nélkül »vo.lt, segítséget, munkát kést. Mészá­rai Tóth József törvénybíró erre azt válaszolta: „Nem érdemel semilyen segítséget, mert munkakerülő". Ami­kor Lőrincz István kifakadt és azt mondta, nem ö tehet arról, hogy nyo­morog, — a csendörpribékek hozzá- ugroflitak, brutálisan megtagadták és magukkal vitték „megpuhitani“. EmialK: a kijelentése miatt Lőrincz István 10 éven át nem cudott állan­dó rendes munkához jutná. Az aljasul elárult sztrájk A bér kiszállítások, a nagyarányú elbocsátások, a növekvő munkanél­küliség kiélezte az ellentéteket a tő­kések és a munkások között. Az el­lentétek szttrájkhareokiban robbantak ki, A bányászok kezdték. Elhatároz­ták. hogy szervezett erővel követelik az emberi jogokat, a nagyobb darab kenyeret. Fegyelmezett, szervezett sorokban vonultak be özdra. A gyár öntudatos dolgozói csatlakoztak hoz­zájuk. A sztrájk a jobboldali szociál­demokraták aljas árulása, következ­tében kudarcba fulladt. Faragó igaz­gatóval ugyanis a dolgozók nevében Mauks Miklós jobboldali szociálde­mokrata szakszervezeti vezető tár­gyalt. A munkásoknak feltűnt, hogy Mauks úgy jár-l<el Faragó lakásá­ban, mint, aki nagyon ismerős, ottho­nos 'ott. Beszélgetésük nem sokáig tartott, — nyilván korábbról értették már egymást. A beszélgetés után Mauks beszédet intézett a dolgozók­hoz, hogy menjenek haza, az ö sze­repük végétért, a többit bízzák a ve­zetőségre, az majd intézkedik. Hát intézkedett is! Számos bá­nyászt, gyári munkást tartóztattak le a csendőrök és kegyetlenül megki- nozták őket. Nem egyet heteken át ütöttek, vertek. Porhintésül, hogy a gyanút eltereljék. — a szokott re­cept szerint Mauks Miklóst is őri­zetbe vették, de öt aztán néhány na­pon belül haza is engedték. A Rima ural bosszút álltak. A bá­nyászok 80 százalékát megfosztot­ták munkájától, hasonlókép tettek a gyári dolgozókkal is. Akinek csak valami köze is volt a sztrájk meg­szervezéséhez, vezetéséhez — az ut­cára dobták. A sztrájk jó ürügyül szolgált a tőkéseknek, hogy már korábbi elbocsátási tervüket végre­hajtsák. A szakszervezet, áruló veze­tői ehben készségesen játszottak ke­zükre. (Folytatjuk.) A HAJÓZHATÓ LENINI-CSATORNA 10. SZA MÜ ZSILI PJE LA MARCK Jean Baptiste Lamarck, a 18. század végének egyik legnagyobb természet- tudósa, 1744 augusztus elsején szüle­tett. A jruncia növényvilág híres is­merője, a gerinctelenek állattanának te­hetséges művelője s tégül az első tudo­mányosan megalapozott evolúciós elmé­let megteremtője. Hosszá életén át . (1829-ben halt meg 85 eves korában) sokat hat colt a reakció idealista, ál­tudományos nézetei ellen. Kor torsai kö­zül csak a haladó gondolkozásunk be­csülték, ellenségei — ahol csak tudták — elhallgatták tudományos munkássá­gának eredményeit. Mint Daruin elő­futára és a helves természetszemléleti irány egyik megteremtője megérdemli, hogy rávilágítsunk ^vizsgálatainak leg­lényegesebb eredményeire. 1809-ben jelent meg ..Állattani filo- zófia” című műve, melyben evolúciós, — a természet., az élő vilás fejlődéséről szók) tanát kifejtette. Művében min­denekelőtt áttekinti ás bírálja kortár­sainak a fajról és a faj megváltozásá­ról alkotott elméletét■ Saját kutatásaira és. más tudósok munkáira hivatkozva azt állítja, hogy sok esetben nem lehet megvonni a rokon faiok közti, határvona­lat, mert rengeteg átmeneti forma köti össze őket. I.amarc.k szerint ebből az következik, hogy a fajok és más rend­szerbeli egységek mesterséges felosztást jelentenek: a valóságban csak a külső körülmények hatása alatt megváltozó egyedek léteznek. Mivel a természetben semmi sem változatlan, mesváltoznak idővel a növények és az állatok élet­körülményei is, a megváltozott élet­körülmények pedig az élőlények fokoza­tos megváltozására vezetnek. Ez okból. „sok egymásután következő nemzedék során az eredeti'eg egy fajhoz tartózó egyedek végülis az előző fajtól külön­böző úi fajjá alakulnák Az állatvilág egészét vizsgálva. La­marck megállapította, hogy az összes ismert állatokat, szerveik bonyolultsági foka szerint lehet osztályozni. A foko­zatos átmenetekből álló sort. Lamarck gra/láciőneik nevezi és azt tartja, hogy ez természetes rend, amelynek me gittje­iden az alsórcndű formák magasabb formákká alakultak át a fejlődés folya­mán. Lamarck tanának pozitív, haladd vo* násai a következők: /. A külső körülmények szerepének elismerése az élő szervezetek megwilto­zásában; 2. annak elismerése, hogy a szgrvek megváltoznak működésük megváltó iá só­nak hatása alatt, fa vízimadarak bíszó- hártyái. a zsiráf hosszú nyaka a foko­zott szerv has znál at., a vakondok vaksága a látószerv nem-használata kövelljezie" ben alakult ki); 3. az ilymódon szerzett megváltozások öröklődésének elismérésé. Elméletének hibája az voltf J'.ogy — jellemzően kora tudományos heáUí** tottsúgára — a kiindulási pontja a te­remtés volt. A fejlődés mozgató és irá- nvító erejét nem a szervezetek es a környezet változó kölcsönhatásában lát­ja. hanem valamilyen beho törekvésheu4 amelyet xegy felsőbb akarat pljantált ti szervezetekbe és amely a szervezeteket határozott cél felé irányítja. Ez az alias'4 pont kétségkívül idealista és telenlógrw kus. 1 Da — hibái ellenére — Lamarck nézetei haladást jelentenek, amelyet bi­zonyítanak T. D. Liszenko szovjet aka­démikus következő szavai: ......A szer­vezeti megváltozások öröklődésének le­hetőségéről szóló tétel a biológiának — amelynek alapjait, még Lamarck rakta le —■ egyik legnagyobb nyeresége... 5 Danvin így ír róla: ..Ö — Lamarck — volt az első, aki ■reáterelte figyel­münket. annak a tételnek való színtusé- gére, hogy a szerves világ minden vál­tozása a természet törvényei alapját* jött létre, nem pedig csodás beavatko­zás következtében-M Lamarck tanait a fél évszázaddal ké­sőbb fellépő Danvin s napjainkban élenjáró szovjet biológia viszi diadalra.. Dr AROKSZÁLLdSY ZOLTJ& Augusztus 20-án ünnepi vásárokat rendeznek az ország valamennyi megyéjében Augusztus 20-án az ország 19 megyé­jének 19 helységében ünnepi vásárokat rendeznek, ahol bemutatják a szocialista ipar és kereskedelem nagyarányú fejlődé­sét, ugyanakkor tükrözik a. mezőgazda­BOKK PÁL SZUHAKÁLLÓI BÁNYÁSZ LEDOBTA NYAKÁRÓL A KÖLÖNCÖT... Nem úgy ment a termelés q. szuhakállói bányá­ban, ahogy kellett volna. A frontbrigád alig érte el a 100 százalékot. Szégyen volt ez mindannylokra, hiszen az.elmúlt hónapokban mindig 150 százalékon felül tel­jesítettek. ^ Egyre több bányász hangoztatta: •— Most is elér­nénk a 150 százalékot, ha nem lennének közöttünk két- ’.akiak. Csípős megjegyzések estek, amelyekre a kétla­klak azzal válaszoltak r — Próbáld csak meg, délelőtt kaszálni, délután szenet vágni... De az összekoccanásoknak hamar vége lett s utána nem gondoltak arra, hogy végre tenni is kellene vala­mit az ügyben. Időnkint ismét felvetődött a probléma. A kolonizált bányászok a kétlakiakat vádolták, bogy miattuk keres­nek kevesebbet, a kétiakiak meg a földet okolták. Vitáikkal nem igen jutottak dűlőre, a kolonizált bá­nyászoknak nem jutott eszébe: meg kellene győzni a két­lakiakat, adják le a földet, amely csak kölönc a nya­kukon. Az élet a szokott mederben folyt, amikor egy ta­vaszi napon történt valami. Bükk Búi kétlaki bányász — aki eddig a legjob­bak közé tartozott — 65 százalékot ért el. Pedig a téli hónapok alatt 150 százalékot is termelt, mindig az elsők között volt. Ezen a napon nem mert társai szemébe nézni. Szokása ellenére műszak utáh nem is várta meg a többieket, egyedül indult kifelé. De a következő be­tekben többször is előfordult, hogy egyedül, holtfárad- tan ballagott ki a bányából, s közben mogorván töp­rengett. Ez így nem megy tovább, alig bírom vonszolni ma­samat — gondolkozott. — Mennyire igyekeztem és csak 70 százalékot ériem el. Igaz, a kapálás, kaszálás tegnap alaposan kivette a zsíromat. Hiába, nem lehet egy ny-- reggel két lovat megülni. . Okoskodásával azonban nem jutott tovább, nem határozta el magát semmire. Egy alkalommal ismét éjjeli sifetán dolgozott. Mű­szak végén eznttalis egyedül indult kifelé. Félt megint, hogy valaki megkérdi tőle, mennyi volt a teljesítés. Útközben Nagy Sándor vájár és Nagy Lajos aknász csatlakozott hozzá. Hallgatva mentek egymás mellett. Nagy Sándor elvtárs törte meg a csendet. fimiy SZUZttlékot értél el ma Pali? — for­dult Bokk felé. Az csendesen válaszolt­— 05-<>t — Látod, én cseppet sem vagyok jobb vájár, mint te, hiszen tőled tanultam a mesterséget és ma is 120 százalékot teljesítettem. — Elhiszem, de te egész nap aludtál, én meg dol­goztam n földemen — vágott vissza dühösen Bokk Pál. Dehát éppen ez a baj — szólt bele Nagy Sán­dor eb társ, az aknász is. — Látod nekem nincs földem, abból élek, ain't a bányában keresek. Nem hajszolom magam és mégis többet keresek, mint te. Nem gondol­tál még arra, hogy jobb lenne azt * földet leadni? — Volt már az de hát még nem Bokk elvt-órs elgondolkodott: eszemben — mondotta csöndesen - tudom, hogyan jönnék ki. !j A húrom ember leült és számolni kezdett. dokk elvtárs beismerte, hogy amióta a földön meg­kezdődött a munka, a felét sem keresi annak, mint az­előtt. Míg télen 2500—3000 forintot vitt haza, most jó, ha eléri az 1000 forintot, összehasonlították egymás ke­resetét és csakugyan kiderült, hogy a többiek kétszer annyit visznek haza a családuak. — Add le a földedet Pali — ajánlották neki mind­ketten. — Izig-vérig bányász vagy, mindkét lábaddal közöttünk van a helyed. — Majd gondolkozom rajta — válaszolta Bokk Pál. Hiába, nehéz Ilyen ügyben dönteni. A bánya bejáratánál a párttitkár elvtárssal talál­kozott. ö is szóbaliozta a kétlakiság ügyét. Csóválta a fejét, amikor hallotta, milyen nehezen megy munkája és hogyan csökken a keresete. Elmondott néhány példát arra, mennyivel könnyebben boldogulnak azok, akik le­adlak földjüket. OdohilZCl az~al köszöntötte a feleségét és áz anyósát: leadom a földet. A két asszony ellenszegülni próbált. — Nem adhatod, hiszen a feleséged jussa mondotta az anyósa. — De Bokk elvtárs kitartott el­határozása mellett, papirt, ceruzát vett elő s az asszo­nyokkal számolni kezdett. Folirták, mibe kerül a föld megművelése és mennyivel keres kevesebbet akkor, ami kor egyszerre két munkában nyüvi magát. Láthatjátok, hogy tnlajdonképen a bányában szerzett keresetemből élünk most is _ vonta le a végső következtetést. — Eddig is mindent a fizetésemből vet- ‘em. A 4 hold föld után sose tudtam volna annyit meg­takarítani, hogy házat építsek. Ha így folytatom to­vább, egészségileg is tönkremegyek és egyik helyen sem tudok helytállni. A két asszony régre beleegyezett. Bokk Pál másnap bement a lánya Irodába és bejelentette, hogy leadja a üllőjét. Boldogan töltötte ki a lapot, eszébe jutott, hogy uíra szívvel-lélpkkel végezheti munkáját a bányáhan, emelheti termelését, nyugodtan nézhet társai szemébe. Segíteni és nem gátolni fogja a csapatot. így IS lett. Azóta, hogy Bokk elvtárs leadta a földet és csak a bányában dolgozik, szebbnél szebb ered­ményeket^ ér el. Júniusban és júliusban 170 százalékot termelt és több mint 2500 forintot keresett. Ez a pénz most már teljesen az enyém, nem kell arra gondolnom, hogy félretegyek belőle az őszi szán­tásra — mondja elégedetten. Bokk elvtárs azóta lelkesen magyarázza a többi két- lakinak, mennyire jól járt, mennyivel könnyebb az éle­te. Csorba János vájárt is 6 győzte meg arról, hogy legjobb végetvetni a kétlakiságnak. Az is leadta már a földjét. Egyre többen követik példájukat. Az idén a szuhakállói bányaüzemben 29 bányász adta le a földjét. Valamennyien lelkesen, elégedetten dolgoznak, —, jobban keresnek, mint azelőtt. ve. z-i säg szocialista szektorának, valamint kul­turális és sportéletünknek hatalmas eved* menyeit. A kereskedelmi szervek d vásárok szírig hegyén 80—100 árusító fsavillont Áliiu4 tial{ fel bőséges árukészlettel. Az ünnepi vásárok résztvevőit gazdag, kulturális és sportműsor fogadta. Min* denhol szabadtéri színpadokat állÍMrw^ fel, ahol előadásokat tartanak, maid ut- cabálokon szórakozhatnak és tűzijátékok* ban gyönyörködhetnek a dolgozók. A belkereskedelmi miniszter versenvü hirdetett a megyék között a leg-ohh ve* sár megrendezésére. A harlovivary-i filmfesztivál hírei A fesztiválon csütörtökön mutatták ke a koreai filmgyártás játékfilmjét a lement harcokról. A film a koreai népi harcosok hadi­tetteiről szól, akik hősies bátorsággal harcolnak az amerikai intervenciósok ellen. A koreai operatőrök a sző szoros ér* telmében az ellenséges tűz közepette- for­gatták ezt a filmet. A koreai küldöttség vezetője a bemutató előtt elmondottá, hogy a film készítőit munka közben nem egyszer érte bombatámadás, vagy gépfegyvertűz és nem egy vesztette kqzü- lük életét. Csütörtökön délután versenyen kívül mutatták be a karlovivaryi filmfesztt* válón Claide Autant-Lara baladó fran­cia filmrendező »Vörös vendégfogadóé, »L'Auberge Rouge« című filmjét, A fön» rendezője éles szatírával mutatja be st klerikális reakció és a burzsoázia valódi arcát. Pénteken délelőtt bemutatták a »Fel4 szabadulásunk ünnepe« című magyar szí­nes rövid filmet és “a »Szivárvány Szlo­vákia felett« című színes csehszlovák do4 kumentumfilmet. A filmfesztivál péntek esti műsorán a »Holnap mindenki táncra perdül« című szlovák film és a »Tarasz Sevcsankoe című szovjet film szerepel. Akik gátolják u vállalások teljesítését Bartha Ernő és Viktor Géza a Bor- soduádasdi Lemezgyárban betegsza­badságot kért. Az ellenőrzésnél kide­rült, hogy sem az egyik, sem a má­sik nem beteg. Bartha Ernő odahaza javította a szekerét, Viktor Géza fi­vérénél tartózkodott és éppen lapáto­lással foglalatoskodott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom