Észak-Magyarország, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-25 / 121. szám

1 9 kádermunka decentralizálásának jelentősége PÁRTUNK Politikai Bizottsá­ga határozatot hozott arról, hogy a pártban decentralizálni kell ja kádermunkát, meg kel szüntetni a káderosztályt és a kádertitkári funkciót. Ez azért vált lehetővé, hangsúlyozza a ha­tározat, mert a pártban befeje­ződtek a nagyarányú káderát­csoportosítások, a pártkáderek egyre inkább stabilizálódnak. Az állam, a gazdasági élet parancs­noki posztjaira a munkásosztály és a dolgozó parasztság legjobb fiai kerültek. Ez a határozat pártunk újabb győzelmét rögzíti le. Újabb győ­zelmi jelentés, amely elsősorban annak köszönhető, hogy ezen a téren is helyesen alkalmaztuk a mi viszonyainkra Sztálin elvtárs tanításait: „Hogy helyes politi­kai vonalunk legyen, — ez ter­mészetesen az első és legfonto­sabb kellék, — tanítja Sztálin elvtárs.*— Ez azonban még nem elegendő. A helyes politikai vo­nal nem azért kell, hogy kinyi­latkoztassuk, hanem azért, hogy az életben megvalósítsuk. Hogy azonban a helyes politikai vona­lat az életben megvalósíthassuk, ahhoz káderek kellenek, embe­rek kellenek, akik megértik a párt politikai vonalát s maguké­vá teszik, mint sa ját vonalukat, akik át tudják vinni az életbe, akik meg tudják valósítani a gyakorlatban és felelősséget tudnak vállalni érte, védelmezni tudják, küzdeni tudnak érte. Enélkül azt kockáztatjuk meg, hogy a helyes politikai vonal pa­píron marad“. A párt káderosztályainak fel­adata volt, hogy megtalálják azokat a kádereket, akik a nép bizalmát bírva, gerincesen, fárad­ságot nem ismerve, szem előtt tartva a dolgozó nép egyetemes érdekeit, következetesen harcol­nak pártunk politikájának — te­hát a becsületes dolgozók politi­káiénak megvalósításáért. Hogy a káderosztályok ezt az alapvető feladatukat megoldot­ták, arról tanúskodnak a hétesz­tendős harcban elért politikai és gazdasági eredmények, amelyek révén hazánk ma már „elmaradt agrárországból korszerű mező- gazdasággal rendelkező ipari or­szággá alakul át“. MEGNÖVEKEDETT fel­adatok, amelyeket a béke megvédése, a szocializmus fel­építése állít parancsolóan elénk, kádereinktől még nagyobb helytállást, felkészültséget köve­telnek politikai és szakmai téren egyaránt. Ez viszont azt jelenti, hogy nem elég csupán ki­válogatni és beállítani a káde­reket, hanem gondoskodni kell állandó segítésükről, nevelésük­ről, hogy a harcok tüzében ne roppanjanak össze, ne inogja­nak meg, ne essenek az ellenség hazug, megtévesztő propagandá­jának hatása alá. Segítenünk kell a kádereket, hogy meged­ződjenek a harcok tüzében az­által, hoo-v állandóan ellenőriz­zük őket munkájuk közben és megtanítjuk őket a vezetés kom­munista módszerére. Ez a munka több kívánnivalót hagyott maga után, azért, mert a kádermunka csak reszortmun­ka volt, ezt a fontos munkát tsak a káderesek végezték és 'így nem voltak képesek megfe­lelően foglalkozni 8 káderek rendszeres nevelésével. Az utób­bi időben már mutatkozott némi javulás ezen a téren, különösen az 1951 május 22-i határozat óta. Ez a határozat a kádermunkát az egész párt, minden vezető feladatává tette. A Politikai Bizottság március 20-i határozata lényegében bete­tőzése az 1951-es határozatnak. Ez a határozat komoly, nagy se­gítséget nyújt a párt-, tömeg­szervezeti, állami és gazdasági vezetés színvonalának emelésé­hez, amikor kimondja, hogy „a káderosztályok megszüntetésével a párt szélesebb alapokra helye­zi, magasabb színvonalra emeli és decentralizálja a kádermun­kát, s a káderosztályok szűk re­szortfeladatából valóban a párt­vezetés szerves részévé teszi azt“. Ez azt jelenti, hogy minden ve­zető, minden politikai munka­társ személyesen felel a hozzá­tartozó terület káderhelyzetéért, az ott dolgozó káderekért, azok neveléséért, iskoláztatásáért, munkájuk ellenőrzéséért és se­gítségéért. Ez azt is jelenti, hogy míg eddig főfeladat volt a káde­rek felkutatása és képességeinek megfelelő funkcióba való állítá­sa — ezzel párhuzamosan a ne­velés — ma előtérbe a nevelés kérdése kerül. 7V7INCS szebb és megtiszte­^ lőbb feladat, mint a ká­derek nevelése, azoknak nevelé­se, akik a békéért és a szocializ­musért folytatott harc első so­raiban küzdenek, akik egyes te­rületek parancsnokai, irányítói. Ezt a szép, megtisztelő feladatot tűzi a Politikai Bizottság hatá­rozata minden pártfunkcionárius elé. Ezt a határozatot magáévá tenni — minden funkcionárius legelemibb kötelessége. A hatá­rozat jó végrehajtásához nyúj­tanak számukra nagyértékű se­gítséget Sztálin, Dimitrov, Ráko­si elvtársak útmutatásai, tanítá­sai. Nagyon fontos, hogy funkcio­náriusaink ne egyszerű szervezé­si kérdésnek tekintsék a káder­munka decentralizálását, hanem harci kérdésnek, rendkívül fon­tos politikai munkának, ahogy ezt a Politikai Bizottság határo­zata is leszögezi. Egyes elvtár­sak úgy gondolják, hogy a ká­dermunka — egyszerű, semmit mondó, jelentéktelen feladat. Bellér elvtárs, a Diósgyőri Ko­hászati Üzemek pártbizottságá­nak ágit. prop. titkára még ma is úgy vélekedik, ha a káderosz­tály valamelyik munkatársát meglátja, hogy „jönnek a lógó- sok, akik nem dolgoznak, akik nem tudják felmutatni munká­ink eredményét“. Bellér elvtárs súlyosan téved és ha még 1952- ben is így vélekedik, ez azt je­lenti, hogy vagy nem tanulmá­nyozta nagy tanítóink műveit, vagy nem akarja magáévá tenni tanításaikat a kádermunkáról. Funkcionáriusainknak látniok kell, hogy a Politikai Bizottsági- határozatainak végrehajtása bi­zonyos értelemben többletmun­kát jelent, mivel ezt a területet eddig nem ismerték és nem fog­lalkoztak vele, de a kádermun­ka csak addig jelent többletmun­kát, míg meg nem ismerkednek vele és el nem sajátítják azt. Azt javasoljuk az elvtársak­nak, Hogy alaposan mélyedjenek Megkezdte tanácskozásait a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége III. kongresszusa Hidas István elvtárs, pártunk Politikai Bizottsága tagjának felszólalása Pártunk a jövőben is mindent elkövet, hogy a magyar asszonyok békében, boldogságban éljenek dett. Tagságunk körülbelül hatvan, hatvanöt százaléka pártonkívüli. 1952 elején megszüntethettük az üzé. mekben, hivatalokban, állami gazda­ságokban, termelőszövetkezetekben az MNDSZ szervezeteket, ezzel egy­idejűleg szakszervezeti nöbizottsá. gok alakultak; minden erőnkkel fa­lusi és városi területi szervezeteink megerősítéséhez láttunk. Ezt szolgál­ták a most befejezett vezetőség választások is. Szervezetünk sikerült és nemzetközi viszonylatban elisme­rést kiérdemelt akciója volt a koreai gyűjtés. Hangsúlyozta, hogy azok az MNDSZ asszonyok, akik szemet- hunynak a klerikális reakció garáz­dálkodásai előtt, saját gyermekeik jövőjének kerékkötői. A legrövidebb Időn belül el kell érni, hogy ne legyen egyetlen falu sem hazánkban, ahol nine* MNDSZ szervezet. — A jövőben az MNDSZ legfon­tosabb munkaterülete a falu lesz. To. vább kell fejlesztenünk a kongresz„ szusi készülődés során kialakult nagyszerű kezdeményezéseket, a bé­keházak, békeutcák szervezését a falu és város területén. — Mutassuk meg — fejezte ba szavait —, hogy minden magyar nő, feleség és anya kezébe veszi a béka megvédésének ügyét' és végig kitart mellette. a munkafegyelemben, tömegesen mennek be a gyárakba ás bátran hódítják meg a számukra új szak­mákat. Valósággal újjászületnek a magyar nők: kiváló sztabánovisták, országos­hírű traktoristák, a magasrendű szov­jet agrotechnika és állattenyésztés harcosai, nagytudásű pedagógusok) orvosok és mérnökök kerülnek ki so­raikból. Pártunk gondoskodott és gondosko­dik arról, hogy a dolgoz^ nők jó fe­leségek, édesanyák lehessenek. Böl­csődék, napköziotthonok, óvodák szé­les hálózata segíti gyermekeik neve­lését, üzemi étkezdék, háztarlásl vál­lalatok könnyítik meg otthoni mun­kájukat. Jelentős anyagi támogatás és messzemenő kímélet a terhes és szoptatós anyák osztályrésze a mi hazánkban, anyasági érdemrend és érdemérem díszíti sokgyermekes asz- szonyainkat. S a magyar nők azzal felelnek minderre, hogy segítenek pártunk­nak, államunknak, fiainkat, leá­nyainkat forró hazaszeretetre, a ■ haza és a nép ügyéhez való hűségre I nevelni, müveit, öntudatos, erős, egészséges fiatalokká formálni. A parlament volt felsőházi termé­ben hatszáz küldött lelkes énekszó­val várta az MNDSZ III. kongresz- szusa megkezdését. Taps köszöntőt, te az érkező külföldi küldötteket, majd hosszantartó tapsvihar és él. jenzés fogadta Rákosi Mátyásné elvtársnöt. Az elnöki megnyitó, az elnökség és a bizottságok megválasztása után Vass Istvánné, az MNDSZ főtitkára tartotta meg beszámolóját. — A béke hívei minden országban óriási lelkesedéssel fogadták Sztálin elvtárs nyilatkozatát, amelyet az amerikai lapszerkesztők kérdéseire adott. A sztálini szavak újabb erőt kölcsönöztek a világ békeharcosai­nak. Mint hatalmas folyó, amely ten­gerré duzzadt, úgy nő a népek harca a szabadságért, a békéért és ez meghátrálásra kényszeríti a világ minden táján az ameri kai imperialistákat. Nemzeti függetlenségünk, békés munkánk biztosításának szempontjá­ból igen jelentős az, hogy a jugo­szláv hazafiak egyre erőteljesebben küzdenek Titó fasiszta rendszere el. len. Innen, kongresszusunkról kö- szüntjük az elnyomott, szabadsá­gukért, békéjükért hősiesen harcoló jugoszláv nőket'. Két esztendeje *—> folytatta —, hogy az amerikai imperialisták meg. támadták a békés koreai népet. S ez év januárjától sorozatos vereségei­ket', gyengeségüket látva, baktériu­mokkal fertőzött rovarokat szórnak le Észak-Koreában és Kína keleti részein. A baktériumfegyver beve­tése megsokszorozza minden becsü­letes ember gyülöl&tét: az irnp_eria- lista tömeggyilkosok ellen, növeli a békéért harcoló milliók elszántságát. A béke zászlaját a szovjet nép emeli magasra A továbbiakban elmondotta, hogy a nők világszerte egységesen ítélték el az amerikai imperialisták gaztet­teit, majd így folytatta: A béke zászlaját a szovjet nép emeli magasra, az a nép, amelyet a népek létérdekeinek védelme­zője, a nagy Sztálin vezet. A nők szerepe a nemzetközi béke- mozgalomban felmérhetetlen jelentő­ségű. A nemzetközi békemozgalom nagyszerű eredménye az is, hogy a nők, — köztük a gyarmati országok rabszolgasorsba nyomorított asszo­nyai — a béke, a haladás harcosai­vá váltak. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség százharmincöt mil­liós seregében menetelő asszo­nyok összefogása leküzdhetetlen erőt állít szembe az imperialista háborús gyujtogatókkal. A békéért folytatott harcból dere­kasan kivették részüket a magyar nők is. A szovjet asszonyok példa­mutatásából megtanultuk, hogy szá­munkra a békeharc mindenekelőtt a mindennapi több, jobb, eredménye­sebb munkát, ötéves tervünk teljesí­tését jelenti. A magyar nők hazájuk erősítésével, serény munkájukkal nemcsak hazafias kötelezettségeik­nek tesznek eleget, hanem egyben kifejezik hálájukat, köszönetüket pártunknak, kormányunknak, szere­tett Rákosi elvtársunknak. Népi demokráciánk az erkölcsi megbecsüléssel sem fukarkodik a nők iránt. Kossuth-díjjal 31 nőt tün­tettek ki, Népköztársaságunk külön, bözö kitüntetéseit ezerhetvenhárom nő kapta meg. A hatvanezer női ta­nácstag javarésze megfelel választői bizalmának és nem egy közülük te­hetséges állami vezetőnek bizonyult. Kétszázhetvenhét községi, tizennégy járási és két megyei női tanácselnö­künk van. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma az 1937—38-as év­ben tizenegyezer hétszáz volt, közü­lük nő ezerhétszázhat 1951—52 első felére harminchétezerhatszáz egyete. mi hallgató ’.ratkozott be, közülük kilencezerötszáz nő volt. Kormány­zatunk az MNDSZ javaslatára a sok- gyermekes anyákat kitüntetéssel és jutalmazással tiszteli meg. Eddig 31.299 sokgyermekes any* kapott anyasági érdemrendet. Mi, asszonyok, kiürítettük a múlt­ban a keserűség poharát, ezért két­szeresen édes számunkra nagyszerű jelenünk és ragyogó jövőnk. Drága nekünk a szabadság, a boldog eiet. Drága nekünk a béke. amely min­dennek élvezését biztosítja. Drága nekünk a nagy Szovjetunió, amely szélesre tárta börtönünk kapuit. Drága nekünk nagy Pártunk, amely kivezetett bennünket ebből a sötét börtönből, a ragyogóan fényes vilá­gosságra. Édesanyánkká lett mosto­hánk, — a haza.. Gyermeki szeretet­tel ragaszkodunk hozzá, gyermeki hűséggel védjük és erősítjük életre- halálra. Ezután az MNDSZ problémáira tért rá. Ne legyen egyetlen lalu sem hazánkban, ahol nincs MNDSz-szervezet Az 1948ban megtartott II. kon­gresszus óta tovább épültek és erő­södtek szervezeteink. Csoportjaink száma 1951 végére 5634-re emelke­Vass Istvánné beszédé után Hidas István elvtárs, a Budapesti Pártbi­zottság titkára, a Magyar Dolgozók Parija Politikai Bizottságának tagja emelkedett szólásra és a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetősége, népünk és pártunk forrón szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs nevében meleg szeretettel üdvözölte a kon­gresszust. A mi pártunk visszavonhatatlanul megszabadította a nőket nyomorúsá­gos életüklől, kiszolgáltatottságuktól, szélesre tárta előttük a kapukat, lan­kadatlanul küzdött és küzd felemel­kedésükért. Alkotmányunk egyenjogú­ságot adott a nőknek, a férfiakéval egyenlő bért biztosít egyenlő mun­káért- Nyitva áll a nők előtt minden szakma, minden pálya: kedvükre ta­nulhatnak, dolgozhatnak, szakmunká­sok és mérnökök, tudósok és vezetők lehetnek. Hatezer nő tölt he vezető állást az államgépezetben, a gazdasági, tudományos, kulturális életben- Sokezer nőt részesített áüamunk magas kitüntetésben. S a magyar nők azzal feleltek minderre, hogy százezrével kapcsolódtak be a munkaversenybe, példát mutatnak Az eljövendő években még rohamo­sabb lesz a dolgozó magyar nők előre­törése, felemelkedése, még Inkább fe­léjük fordul pártunk gondoskodása. Az ötéves terv hatszázötvenezer új munkásának és alkalmazottjának, hú- szonnyolcezer mérnökének és tech­nikusának, felerészében a nők közül kell kikerülnie. Egyre újabb munka- területek nyilnak meg a magyar nők előtt. Asszonyainktól, leányainktól azt várja pártunk, népi demokráciánk, hogy még fokozottabban vegyék ki részüket egyre sokasodó fel­adataink megoldásából- Pártunk hívja a magyar nők újabb százezreit, tíz- és tízezer báziasz­szonyt: kapcsolódjanak be a termelő munkába, szerezzenek szakludást, az átképző és szakmai továbbképző tan. folyamokon. A magyar nők legyenek jó feleségek, gondos anyák. Adják át gyermekeinknek mindazt a szeretelet) hűséget, amit pártunk, népi demokrá­ciánk, a mi drága Rákosi elvtársnnk iránt éreznek: Neveljék őkel dolgozó népünk megbecsülésére és fáradhatat­lan, önfeláldozó szolgálatra. Oltsanak szívükbe tettekben megmutatkozó iga­zi hazafiságot és mélységes testvérisé­gei minden nép, el nem múló hálát a dicső szovjet nép iránt. Pártunk a jövőben is mindent el­követ annak érdekében, hogy a magyar asszonyok békében, ból­éi Sztálin, Dimitrov, Rákosi elv­társak kádermunkáról szóló mű­veibe, mert csak így tudnak ha­tékonyan harcolni a Politikai Bi­zottság határozatának végrehaj­tásáért. Meg vagyunk győződve arról, hogy funkcionáriusaink örömmel vállalják azt a többlet- munkát, amely sokszorosan meg­térülj gyümölcsözni fog és ered­ményeink növekedésében fog megmutatkozni. A Politikai Bizottság határo­zata csak a pártapparátusra vo­natkozik, az állami szervek és tömegszervezetek káder-, illetve személyzeti osztályúi továbbra is megmaradnak. Ezp' ^k munká­jukat most még önállóbban kell végezniük. Szükséges, hogy az ezeken a helyeken dolgozó elv­társak is tanulmányozzák nagy­jaink tanításait a kádermunká­ról, hogy a továbbiakban még eredményesebb munkát tudjanak kifejteni. B1SZTRI JÁNOS d Megyei Pártbizottság káderosztályának titkára. j *$' , , , ^ " “ x r^l^níl T/WB lY/Yl‘\f',rT íV** I " y"'T^c°‘‘i*1-s”1' L\ / /I K M /ll'flw/l U1 lUx / /II'» "rSÄÄM* LJLiilll IJiU 1/ilíUK jLfiU VUI. évíolyam 121. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1952 május 25, vasárnap-------------------------------------------------------------------------------------------------------j--------------------------------------------------------------------------------------------------------------—--------——-------— 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom