Észak-Magyarország, 1952. május (9. évfolyam, 101-126. szám)

1952-05-11 / 109. szám

Vasárnap, 19&2. május 11. ÉSZAKMAGYARORSZÁG HOLDI JÁNOS: Abanoi történet AMIAOL A Külpolitikái JELE. MTESEKBON OLVASUNK AZ EGYSÉGES, DEMOKRATIKUS NÉMETORSZÁGÉRT! Kora reggel volt, do a nap már melegen sütött Az öreg Zanetti Carlo lábait lógatva, csendesen pöfékelve ült a kétkerekű kordén, amelyet Rozi- nelió, a szamár kedvtelenül húzott maga után. Időnkint olyan lassan cammogott, hogy Zanetti — kizök­kenve öreges nyugalmából — lekapta vállára borított ujjatlan köpönyegét és végighuzott vele az állaton. Rozinelló ilyenkor megugrott, né­hány métert ügetett Is, mire azonban az öreg abánói paraszt visszakanya- rintotta vállára a kabátot, el is fe­lejtkezett az ütésről, csak úgy koco­gott, mint az előbb. Végül is Zanetti Carlo unta meg a r-sapdosást s gondolataiba mélyedve szívta a méregerős dohányt. Volt is oka a gondolkodásra. ★ A podesta három nap múlva ár­vereztem! akart nála. Furcsa és ért­hetetlen módon alig két hónapja majdnem ötszörösére nőtt az adója- Hiába fizette be minden pénzét, min­dig újabb és újabb adót sóztak a nyakába s ha, hát Igen... ha szer­dára nincs pénz, oda lesz a kis gyü­mölcsös. — Hej Itozinelló .•. Rozinelló... 1— ordította hangosra gondolatait Za- mettl — ml lesz velünk. - Megesik a csúfság; s nagyhirtelen oda kerülök én is Zaramóllá Beppó mellé­Zaramollúnál két hete árvereztek. Hiába könyörgött a bankban, nem kapott haladékot. Erre aztán be sem várta, hogy az udvarán megperdüljön n dob, előttevaló nap felakasztotta magát az istállóban... Erre gondolt most az öreg Zanetti, 8 tisztán érezte, hogy ha nem sikerül előteremteni a szükséges pénzt, bi­zony, ő is követi Beppót. Persze, sok függ attól, hogy milyen vásárt tud csinálni ezzel az öt láda friss földi- eperrel, amelyet most visz Padovába. Gyönyörű áru, annyi szent, s ha a Madonna segit, talán... talán még sem lesz árverés... Bármennyire is el volt keseredve Zanetti, a várható jó vásár remény­kedéssel töltötte el. Az Idő is szép, olyan mélységesen kék az égbolt, hogy szinte vakít. S ha nem jönne-menne annyi gépkocsi az országúton, benzin­bűz helyett a gyümölcsfák sokféle Il­latát is élvezhetné az ember. — Hej Rozinelló... RozineRó-.- *— veszi le újból köpenyét, s csak úey megszokásból jót húz vele a szamár hátára, mielőtt betakarná ezzel a ki­érdemesült ruhadarabbal az epret. — Mert, hogy igen száll a por, s máris halványul a pircsságuk. Aztán eliol jön ni a repülőtér, ott még cudarab- bul éri majd. Meg is állítja a szamarát és leká­szálódik a kordél.vról. A köpönyeg sarkait szépen elrendez) az egymásra helyezett ládákon. — Gyönyörű portéka — morogja a bajusza alatt, s kedvet érez, hogy megegyen egy szem gyümölcsöt. De kinyiijtott keze félúton megáll Eszé- hejut az adó, meg a podesta szigorú fekete arca — és beéri egy nyeléssel. Pedig talán jót is tenne a gyomrának, hisz annyira megkívánta. Az utóbbi időben sók baja van a gyomrával. — Mintha mindig tűz égne benne. Hiába volt nála kétszer Is Amabella, a vén púpos cigányasszony, nem ért semmit n kotyvaléka- TTgy van bizony, orvos­hoz kellene menni; orvosságot ven­ni... De az adó... No, majd a jó vásár után... ★ Megnyugodva mászik fel n kordélyra, s öt perc múlva az or­szágút fanyarában kocog Rosinelló- Balkéz felől a repülőtér üde zöld gyepje hullámzik, rajta hatalmas amcv rikai „vendég“ harcigépek. Az új han­gár csak úgy csillog, villog az aranyló napsütésben. A -„vendégek“ zászlaja az olasz trikolornál fél méterrel ma­gasabban ... A szélzsák dagadtan imbolyog, megriasztja Rozlnellót. Na­gyot ugrik szegény állat, s ha Za- uetti nem vigyáz, az árokba kerül­nek. — Nahát, Rozinelló — száll le azi öreg — kis híja, hogy az árokba nem vittél... Te gonosz állat, te... hogy kerüljön a tested az örök tűzbe!... Hát nem megijesztett... Nem tudod; mennyire vigyázni kell erre a drága eperre...? Nagyobb hiba nem történt, csak a ládák csúsztak meg. Fel kell oldani a köpönypg sarkát, s helyreigazítani Síz árut. Óvatos és lassú munka, na­gyon kell vigyázni rá, hiszen ebben van minden reménysége. Az öreg abá­nói küzködik, hiába no, 72 év mégis csak nagy idő. Tizenöt kiló is van egy ládában, s mire sorba rendezgeti mindet, vagy bárom izzadságpatakocs­ka is kibújik a széles szalmakalap aJ.01. Végre rendbeteszl a ládákat, a to­vábbi útra készül noszogatni a Sa­marát. ☆ Kezdene minden rendbe­jönni, ba Jim Kennedy repülőőr­mester és Sain Buck káplár nem tar­tana a nyolcadik pohár ginnél. Mind­kettő emelkedett hangulatban van és ahogy a szélzsák alatt állva megpil­lantják az országúton az öreg abánóit, arrafelé tartanak. Zanetti észre sem veszi a két „ven­déget“, csak Jim ginnel áztatott re­kedtes hangjára kapja fel fejét: — Helló••• old boy... mit viszel ezen az előkelő fogaton — vigyorog rá az őrmester. Az öreg cseppet sem örül a talál­kozásnak. Nem tetszik neki pálinká­val táplált vidámságuk, sem furcsa keverék olasz-amerikai beszédük. No meg, mi a fenét akarnak tőlünk... Rövidesen több lesz Itt • Jöttment, mint az olasz... Kelletlenül, mogorva hangon vála­szol : — Epret • • • epret viszek Padlo­vába ... — Ml az, hogy „eper",- old boy?... He, úgy mondd, hogy megértsük.. •'! Hogy nagyobb nyomatékot adjon a szavainak, Sam hirtelen rántással le­tépi a takarót az eperről. Az öreg Zanetti megbotránkozva kap a káplár kezéhez: — Signori... gyönge dolog az eper.. .meg tán ára is van, hátha so­kalják. . — Csak nem sajnálod tőlünk — karolta át részeg bizalmaskodással Jim az abánói vállát. — Ne félj, apa — bdz ki a zsebéből Sam egy jókora njságlapot —, csak egy kilónyit veszünk tőled. Jim pöffeszkedve mellére üt: — Pénzt kapsz tőlünk, öreg. Meg­fizetünk. __ Zanetti kezd megnyugodni. Végered­ményben édes mindegy, kt veszi meg az árut. Csak pénzt lásson. Óvatosan szedegetni kezd az eper­ből, s belerakja Sam papírjába. — A legszebbet bele, öreg, csak a legszebbet••. — De hiszen látod, hogy mind szép — néz Zanetti sértődötten Jim vörös arcába. — Csalsz, old boy — röhög fel éle­sen Sam. — A másik ládában bizto­san szebb Is van. — Tévedtek, Szlgnorl, a Madonná­ra mondom, tévedtek... kár össze­rázni az egészet, ott sincs szehb... ★ A többi pillanatok alatt játszódik le. Az öreg Zanetti kétségbeesve látja, hogy az őrmester leemeli a felső ládát és... zsupsz, az út közepére dobja. Szerteszét gurulnak a nagyszemű ru- bintpiros eperszemek. Vérvörös fpltok keletkeznek az utón. Zanetti magán­kívül kiált fel: — De, Signori... hát tünkre akar­tok tenni... nézzétek... öreg em­ber vagyok már... — Megfizetünk, öreg, megmondtuk-, ne nyavalyogj — válaszol kajánul Jim és úgy repíti el a második tele ládát, hogy az út túlsó oldalán ér földet Az öreg Zanetti szeme megtelik könnyel és a szíve haraggal. Amikor latja, hogy Jim a negyedik ládát ké­szül feltúrni, hirtelen indulattal rá­dobja magát az őrmester karjára. — Csak nem támadni akarsz, apa — rántja magához Sam az öreget. — Nyugodj meg, nem veszünk mi el tő­led egy kiló epernél többet... — Tönkretettetek — nyöszörgl Za­netti és tehetetlen gyenge öregségé­ben, könnybenuszó szemekkel bámulja a lucskossá lett gyümölcsöt. — Mit makogsz, old boy... Hé, Sam, fizess csak az öregnek — Int az őrmester. Sam előkotor zsebéből egy öteentcs pénzdarabot, aztán harsány ,-,gud bájt“ kiáltva otthagyják az öreget Reszkető inakkal, mg6 fejjel próbálta Zanetti összeszedni a szét. szórt gyümölcsöt. Gondolkozni már nem Is tudott- Szemét úgy elhomályosította a könny, hogy csak vaktában kotorá­szott az úttesten. IdőnkiDt leírhatat­lan mély gyűlölethulláin rázta meg görnyedő alakját. Észre sem vette, hogy Padova felől amerikai gépkocsi közeledik. Az autó sebesen jött, hirtelen fékezett s alig két lépésre az öregtől megállt. Har­mincöt-negyven éves amerikai tüzér- kapitány ugrott ki a kocsiból­Zanetti dühtől remegve köz.eledett hozzá. Szája megvonaglott és artiku- látlan hangon felkiáltott: — Látod, Signor, ezt a t! katonái­tok csinálták... tönkretettek... meg­aláztak ... A kapitány arcán bosszúság tükrö­ződött. Tíz órára várják és itt van ni. — Nemhogy keresztülgázoltam volna ezeken a koszos ládákon — gondolta és mérgesen hallgatta az öreg panasz­kodását. Az pedig félig sírva magyarázott tovább: — ...Orvosság is kellene, de még­sem azt akartam venni a pénzből... kell az adóba... inkább fájjon to­vább a gyomrom, de ne árverezze­nek ... jaj... Signor, bárom láda eper... ki téríti meg... és ők csi­nálták, esküszöm... A kapitány pillantása a bor­délyban maradt két láda eperre té­vedt. Elmosolyodott- Egy pillanatig gondolkozott, majd oda lepett Zanetti- hez s vállára tette kezét: — Hát ide figyelj, öreg.- Zanetti reménykedve egyenesedett fel az ola­szul jól beszélő idegen előtt. — Segítek rajtad. Megveszem két láda epredet, jó lesz a társaságnak, ahová igyekszem. Adok neked egy írást, be­mész Padovába az amerikai parancs­nokságra; tudod, hol van, ott minden károdat megtérítik rendesen. Mondd meg, mennyit kérsz az öt láda eperért... Jó, látod, Ide felírom AU right, rendben, ügye...? ★ Rozinelló szokott csendes kocogá­sával ballagott be Tadovába a köny- Dyűvé vált bordéllyal s a még köny- nyebbszívű Zanetti CarlovaL Az öreg arcán felszáradtak a köny- nyek, a düh, a méreg kipárolgott be­lőle. Hát mégis csak vannak rendes emberek az amerikaiak között Is. — Lám — mélázott el Zanetti — Itt van ez a kapitány. Egy szóra hajlandó volt megadni a kért árat. Megírta a cédulát, itt van a belső zsebében; s milyen jóságosán érdeklődött még a gyomorbaja tránt Is... ¥ Elégedetten kászálódott ie a bordélyról az amerikai parancsnokság előtt. Fiatal jóképű katona állt őrségben. Ahogy ránézett, pgy másik amerikai katona jutott róla eszébe. Tom, a fordgyári munkás, aki megreperálta nála a tűzhelyet. Milyen derék, jóra- való fiú volt! Amikor otthagyta Abá- nót, Zanetti Őszintén sajnálta. Barátságosan köszönt az őrnek: — Jó egészséget, Signor, ezzel a papírral küldtek ide — vette elő a cé­dulát. — Pénzt kell kapnom, mivel, hogy öt láda eper... A katona elvette a cédulát. Kibon­totta és felnevetett. — Jól van — vigyorodott el még jobban —, de várni kell, eredj csak a bordélyhoz, majd szólok. Zanetti türelmesen várakozott. Perc percet követett, magában már elgon­dolta, hogy a podesta milyen nagyot néz, amikor majd pontosan kifizeti minden hátralékát­— Csak már kezében lenne a pénz — nézett a parancsnokság bejárata felé. — No lám — ujjongott fel benne a megnyugvás — már int is a katona. Minden öregkori fürgeségét össze­szedve, gyorsan odament. A katona mellett egy ingujjra vetkőzött civil­ruhás ember állt. Amint Zanetti oda­ért, egy kis barna dobozt nyomott a kezébe. Az öreg csodálkozva bámult a do­bozra : — De, Signer, hiszen nekem pénz jár... az öt láda eper... A kapi­tány... — Pénz...? — a eivilrnhás elmoso. lyodott- — Nézd csak, itt van az írás, világosan rajta van, hogy egy doboz hashajtót adjunk neked. — Ha.. .hashaj •.. hajtót... ne­kem... at adó... ★ A bejarat elölt elegáns Hudson kocsi fékezett. A dadogó, fehérre sá­padt Zanettit ellódították a kaputól. Gyors apró léptekkel Vövértokás ez­redes sietett be az ajtón. Az őrtálló katona feszesen tisztelgett el őt le- Az öreg olasz paraszt támolyogva állt a szikrázó napsütésben. Kétség- beesetten vánszorgott megint a kato­nához. Felé nyújtotta a kis dobozt: — Signor... Signor... nekem... pénz... az árverés... A katona arcán valami részvétféle suhant át. De azonnal szigort erőlte­tett hangjába, mert bentről kihallat­szott az ezredes pattogó beszéde. Rá- esapott kezével a géppisztoly agyára és rákiáltott Zanettire: — Hord el magad, míg nem késő... •k Zanetti térde megbicsaklott, Tudta, hogy minden elveszett. Fáradt, tántorgó léptekkel a kordélyhoz ment. Ereje minden megfeszítésével még si­került felmásznia. Aztán anélkül, hogy egy hangot is kiejtett volna száján, ráhukott az üres gyümölcsösládákra. Rozinelló pedig minden biztatás nélkül kocogni kezdett... A német kérdés egyike a legdön­tőbb nemzetközi kérdéseknek. Az imperialisták — nyugatnémetországi kiszolgálóik segítségével — a német nép akarata, reménye és törekvése ellenére Németországot kettészakí­tották. Németország a háború és a béke erői között folyó harc egyik legfontosabb területe. Ismert tény, hogy a német kérdés megoldására egyfelől a Szovjetunió, másfelől az Imperialista hatalmak különböző álláspontot foglalnak el. A Szovjetunió a potsdami egyez­mény határozatainak megfelelően nemzetközi együttműködésen ala­puló megoldást követel, a nyugati hatalmak viszont semmibeveszik alá­írásukat a potsdami egyezményen, elvetik az együttműködés elvét. Az Imperialistái! meg akarják kötni az úgynevezett „keretszerző­dést“, vagyis különbékét akarnak kötni Nyugat-Németországgal. Ezzel a Nyugat-Németországra kényszerí- tett — lényegében — gyarmati sza­bályzattal az HSA, Anglia és Fran­ciaország imperialistái véglegesen el akarják szakítani Németország nyu­gati részét az ország keleti részétől, meg akarják akadályozni Német­ország egységesítését, a német béke- szerződés megkötését, be akarják vonni az úgynevezett „európai vé­delmi közösségbe“. Az imperialisták Nyugat-Német_ országot lázas ütemben felíegyver-- | zik, a német dolgozókat ágyútölte­lékként akarják felhasználni, az a céljuk, hogy a nyugatnémet had­sereg az „euiópai hadsereg“ és egyúttal az atlanti szövet­ség rendelkezésére álló egységek főereje legyen. A „keretszerződés“- ben azt Is biztosítani kívánják az Imperialisták, hogy fegyveres erőik Nyugat-Németországban maradnak, vagyis — a megszállás folytatását. A szerződés jogot biztosítana a nyu­gati hatalmaknak arra, hogy 50 évig csapatokat tarthassanak Nyugat-Né­metországban. A német nép — Nyugat-Német- ország lakossága Is egyre nagyobb tömegekben — élesen szembeszáll az imperialista és az ezt mindenben kiszolgáló áruló adenaueri politiká­val. Egy berlini jelentés arról számol be, hogy Adenauer kancellár néhány napi „gyengélkedés“ után újabb tár­gyalást folytat a „keretszerződés“ kidolgozására a nyugati megszálló hatalmak főbiztosaival és ezek he­lyetteseivel. Sam Reber, az amerikai főbiztos helyettese, a megbeszélések után úgy nyilatkozott, hogy a tisz­tázatlan kérdések áthidalására a nyugati külügyminiszterek a „keret­szerződés“ aláírása előtt még egy megbeszélést tartanak Adenauerral. Erre előreláthatólag május 20-án kerülne sor Parisban, vagy Bonnban. Hűen tükrözi a „Freies Volk“ c. német kommunista lap a népek hangját, amikor vezércikkében le­leplezi Adenauer legújabb megtévesz­tési kísérleteit. A bábkancellár kénytelen volt a csürés-csavarás Taktikájához folyamodni, mert nem merészel nyíltan szembehelyezkedni a dolgozók akaratával. „Adenauer — írja a lap — most „Németországról szóló szerződésnek* akarja átkeresz­telni a keretszerződést. Bonn ugyan­is alaposan kátyúba jutott a keret­szerződéssel, mert a nép minden ré­tege fplzüdult a rabszolgasorba döntő háborús szerződés eddig isme­retessé vált részletei ellen. Aden­auer ezért ismét megtévesztéssel próbálkozik, más nevet ad a gyerek, nek, ainl azonban egy jottányit sem változtat a dolgon és semmit sem tesz el a keretszerződés végzetes jellegéből Ha a fegyháznak a leg­szebb nevet adják, akkor is csak fogy ház marad. Adenauer a keret­szerződésről szóló titkos egyezmény minden egyes lapját átragaszthatja a „Németországról szóló szerződés“ címkéjével, akkor is csak Német­ország széttagoltságának dokumen­tuma marad, a versalUesI szerződés­nél is szégyentel jesebb dokumentum, a nemzeti függetlenség feladásának dokumentuma és a harmadik világ­háború, valamint a németek közötti testvérháborű kirobbantását célzó szerződés.“ Mindezekből világos: az Imperia­listák nyugatnémetországi politikája szerves része az új háború kirobban­tására Irányuló Törekvéseiknek, az HSA világurahni terveinek. Nyugat- Németországot háborús hídfővé, ar­zenállá akarják kiépíteni, a szolga­sorsba nyomorított nyugatnémet la­kosságot vágóhídra akarják hajszol, ni. Az imperialisták nyugatnemet •< országi politikája, Nyugat-Német- ország felfegyverzése, a német mili- tarizmus és fasizmus felélesztése és fejlesztése a legnagyobb fenyegetést jelenti a népek — Köztük a magyar nép — békéjére. Ezért ítéli el a német nép és min-« den békeharcos az imperialisták nyugatnémetországi politikáját, ezért kell fokoznunk mindenütt a harcot az imperialisták terveinek keresztül» húzása érdekében, a béke megvédé­sének egyik legfőbb tényezője: r.e egységes demokratikus Németország létrehozása érdekében. Ennek a harcnak az élén is 4 Szovjetunió jár. A szovjet kormány az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányához intézett március 10.1 jegy zekében, valamint a német béke* szerződés alapelveinek a jegyzékhez csatolt tervezetében pontosan és vi- lágosan leszögezte a Szovjetunió álláspontját. A szovjet jegyzék a nemet kérdésnek a nemzetközi együttműködés alapján s a német nép feltétlen részvételével történi« megoldását javasolja. Hasonló tar­talmú a szovjet kormány április 9 1 jegyzéke. A szovjet kormány jegyzékei Né­metországnak egységes, békeszerotö« demokratikus állam keretében tör­ténő egyesítését s az össznémet kor-* mány megalakítását tűzik ki köz.; ponti feladatul. Ezen az alapon lés hét véget vetni Németország területi széttagoltságának. A német kérdés békés megoldásá­nak szovjet programja tervbeveszi továbbá Németország szuverénitásá- nak visszaállítását, a megszálló csa­patoknak a békeszerződés megköté­sétől számított I éven belül történő kivonását és az Idegen támaszpon­tok megszüntetését. Németország saját fegyveres erőket tarthatna ha­tárai biztosításának védelmére, a né­met nép megkapná az összes demo­kratikus jogokat és megszűnnének mindazok a korlátozások, amelyek gátolják az ország békés gazdaságá­nak fejlődését és külkereskedelm» kapcsolatainak kiépítését. Ez a program ugyanakkor kizárja a német agresszió feltámadásának lehetőségét és ezzel elhárít, minden akadályt Németország más orszá­gokkal való együttműködésének út- jából. A békeszerető milliók — Német­ország mindkét részében és az egész világon — lelkesedéssel, helyesléssel fogadták a szovjet javaslatokat. A Szovjetunió javaslatai óriási vissz­hangot váltottak ki a német köz­véleményben, N yugat-N émetország- ban is. Az amerikai—adenaueri vo­nal mélyülő válságát mutatja, hogy a bonni pártok egymásután fordul­nak szembe Adenauer politikájával» A tömegek nyomására még az im­perialisták hű kiszolgálói, a nyugat­németországi szociáldemokrata párt vezetői is kénytelenek voltak a „ke­retszerződés“ ellen nyilatkozni. Hgyanígy tett a bonni kormány- koalíció két pártja, a német párt és a liberális demokrata párt Is. Egyre élesebb ellenzéki hangok hallatszanak Adenauer keresztény- demokrata pártjában Is. A „keretszerződéssel“ kapcsolatos nyugtalanságra jellemző, hogy még Heinrich Kopf, a bonni szövetségi tanács elnöke is élesen bírálta Atíenauernek azt az eljárását, hogy állandóan elhalasztotta a szövetségi tanács tájékoztatását a keretszerző­déssel kapcsolatos tárgyalások állá­sáról, „Ha itt van az ideje annak — mondotta .—. hogy tárgyalásokat folytassanak a keretszerződésről, úgy időt, ke!) szakítani arra Is, hogy a szövetségi tanácsot tájékoztas­sák.“ Az imperialisták gálád terveivel szemben, a Szovjetunió javaslatai mellett ált a demokratikus népek­nek, a világ békeharcosainak a* a szilárd akarata, hogy békét kösse­nek Németországgal. A békeszerző­dés alapelveire vonatkozó szovjet ja­vaslattal egyetért minden ember, akinek drága a béke Ugye. Százmil­liók követelik az egységes, demokra­tikus Németország létrehozását. Az egészségügyi minisztérium 10 hónapos bölcsödéi gondozónői tanfolyamot indít Miskolcon. A tanfolyam nem bentlakásos. Bő­vebb felvilágosítást a város! tanács egészségügyi osztálya ad. Jelentkezni ugyanitt. (Városi ta­nács I. udvar, I, emelet.) /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom