Észak-Magyarország, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)
1952-04-02 / 78. szám
Éljen a béke lánglelkű zászlóvivője, a magyar nép igaz barátja, a nagy Sztálin! Tervünk egyik legfontosabb tartaléka; a munkafegyelem további megerősítése Vas Zoltán elvtárs beszámolója a munkafegyelem kérdésében összehívott aktivaértekezleten Pártunk Kösponti Vezetősége március 29.re aktívaértekczlctet hívott össze, amelyen a munkafegyelem megszilárdításának kérdéseit vitatta meg gazdasági vezetőinkkel, üzemi pártfunkcionáriusokkal, szakszervezeti és tömegszervezeti vezetőkkel és az egészségügyi szervezetek képviselőivel. Az értekezleten megjelent népünk szeretett vezetője, Rákosi Mátyás elvtárs, akit a résztvevők hosszan, lelkesen ünnepeltek. Megjelent pártunk Politikai Bizottságának több tagja. Az értekezleten Vas Zoltán elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, az Országos Tervhivatal elnöke tartott beszámolót, amelyet számos hozzászólás követett. Kétmilliárd forint többtermelést a munkafegyelem megszilárdításával! Gcrő Ernő elvtárs megnyitó szavai után Vas Zoltán elvtárs kezdte meg beszámolóját: Tisztelt elvtársak! Ötéves tervünk döntő évében — 1952-ben a népgazdasági terv teljesítése és túlteljesítése komoly, megfeszített feladatot állít a gazdasági vezetők elé. Az ipari termelést több mint 25 százalékkal, a termelékenységet 15 százalékkal kell emelnünk, az önköltséget viszont 5.2 százalékkal kell csökkentenünk. Ezért pártunk vezetése, Rákosi elvtárs szükségesnek tartották felkutatni azokat a jelentős, eddig még eléggé fel nem tárt cs még kevésbbé felhasznált tartalékokat, amelyek elősegítik 1952. évi népgazdasági tervünk sikeres teljesítését, s ezzel népgazdaságunk és népi demokratikus államunk további jelentős megszilárdítását. Egyik ilyen rendkívül fontos tartalékunk a munkafegyelem további megerősödése. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 1951 folyamán az egész kihasználható munkaidőből, leszámítva az ünnepnapokat és a fizetett szabadságidőt, 9 százalék, vagyis dolgozónként 28 munkanap veszett el. Nem kétséges, hogy ennek az időnek egy része, mintegy fele, indokoltan esett ki a termelésből tényleges betegség, szülési szabadság és egyéb elfogadható okok cí. mén. De a kiesés egy része indokolat. lan. S ha az indokolatlanul kiesett munkaidőt, vagy legalább nagyobb részét sikerül kihasznált munkaidővé tennünk, hatalmas termelési értéket nyerhetünk. Nem túlzók, ha ezt az értéket kétmilliárd forintra becsülöm. Népgazdaságunknak olyan tartaléka ez, amit már 1952-ben feltétlenül fel kell használnunk. Tudjuk, bogy a S ZcTcl e íISf5 2 £ f egye lem megalapozása nem megy egyszerre. Hiszen tegnap Horthy Magyarországában még dicsőség volt a lógás,'a tőkések és hajcsáraik kijátszása, a munkások érezték, tudták, hogy nem maguknak dolgoznak, hogy munkájuk erdménye a tőkésé, és arra törekedtek, hogy a tőkések profitját csökkentsék. Hála a felszabadító Szovjetuniónak, ma már ez a korszak nálunk is végérvényesen a multc. A munkásosztály, a dolgozó nép többsége pártunk tanítása nyomán felismerte hazánk szocialista építésének jelentősé- gét. A munkásosztály egy részében azonban még élnek a hosszú tőkés elnyomás alatt gyökeret vert szokások és nézetek, amelyek bizonyos mértékig akadá. lyozzák a szocialista munkafegyelem tel_ jes megszilárdulását. A dolgozóknak az a rétege ez, amelyet Rákosi elvtárs úgy jellemzett, hogy ők azok, t ma mar nem fegyelmez a kapitalista /kényszer és még nem fegyelmez u szocialista öntudat”. Amilyen mértékben növekszik dolgozóink szocialista öntudata, olyan mértékben élesedik a harc az üzemekben a munkafegyelem megsértői ellen. A dolgozók egyre világosabban a szocializmus építésének hátráltatóit ismerik fel azokban, akik fegyelmezetlenek, akik önkényesen változtatják munkahelyüket, akik különböző ürügyekkel kivonják magukat a munka alól, akik késnek, igazolatlanul mulasztanak, lógnak az üzemben, csalnak a táppénzzel, akik bűnösen lazítják a normát, akik hanyagságukkal, nemtörő, dömségükkcl, selejtre, vagy rossz minőségű árura fecsérlik a drága időt, dolgozó népünk pénzét és anyagát. Felvetik a munkafegyelem kérdését dolgozóink azért is, mert véleményük szerint a szocializmus építését nemcsak a fegyelmezetlenek gátolják, hanem azok is, akik bármilyen magas, vagy alacsony vezető beosztásban eltűrik, sőt bűnös hanyagságukkal elő is segítik a fegyelmezetlenséget. Egyre mélyebben és sokrétűbben vetik fel a munkafegyelem további megszilár- 'SíTásáTTak'kérdését dolgozóink azért is, mert hála pártunk nevelő és felvilágosító munkájának^ ma már a munkásosztály és dolgozó népünk többsége vallja, hogy a szocializmus építéséért többet és jobban dolgozni — úgy, mint a Szovjetunióban — nálunk is becsület és dicsőség, bátorság és hősiesség dolga. Az „igazolt“ mulasztások egy része fegyelmezetlenséget, munkakerüiést takar A dolgozók tömegmozgalmának segítségével 1951-ben, a munkafegyelem erő, sítésében népgazdaságunk csaknem minden területén komoly eredményeket értünk cl. Bizonyltja ezt elsősorban az, hogy a minisztériumi Iparban a termelésből kiesett órák aránya — a fizetett szabadságot nem számítva — az 1951. év folyamán mintegy 10 százalékkal csökkent. Csökkent a minisztériumi iparban az igazolatlan távoliét és késések miatt mu_ lasztott munkaórák száma is és van ja. vulás az önkényes kilépések, a késések, a munkaidő betartása és a munkakönyv- vcl való gazdálkodás területén is. • De ha vannak is eredmények, tény az, hogy a kihasználható munkaidő jelentős részét még mindig nem használjuk fel. Még mindig rendkívül nagy azoknak a dolgozóknak a száma, akik akár tudatosan, akár az ellenség befolyása alatt kés. nek, igazolatlanul hiányoznak, önkényesen távoznak, nem tartják be a munka- könyv-előírásokat. Jelentkezik azonban a munkafegyelem lazítása terén néhány újabb káros jelenség is. Első helyen kell ezek között megemlíteni az igazolt mulasztások számának jelentős növekedését. Az a tény, hogy az elmúlt hónapokban az igazolatlan mulasztások csökkentésével párhuzamosan emelkedett az Igazolt mulasztók száma, azt jelenti, hogy a notórius Jogosok, a munkából kimaradók egy része ma már a vállalatok, üzemek vezetőinek jóvoltából lazítja a munkafegyelmet. Hasonló a helyzet az állásidőknél is. A kohászatban 195! elejéről 1951 végé. re 14 százalékkal nőtt a gépállások száma, a gépgyártásban meg éppen több mint 70 százalékkal emelkedett. Az állásidőket a vállalatok felesleges túlóráztatással igyekeznek behozni. Ige- például a könnyűiparban minden száz állásórára 1951-ben 37 túlóra esett. Az állásidők megszüntetése a túlóráztatást a könnyűiparban nyilván feleslegessé tette volna! Fel kell lépni a táppénzcsalások ellen 1951-ben a betegség címén történt mulasztás egyedül a minisztériumi iparban többmilliárd forint kiesést jelentett a termelési értekben. Tekintettel a dolgozók egyre javuló szociális és egészségügyi ellátására, a több rendelőre, a több orvosra, a több gyógyszerre, az üdülésre, a megelőző gyógy- ellátás lényeges fejlődésére, a táppénzesek létszámának az utóbbi időben észlelt emelkedése nem indokolt és nyilvánvaló ösz- szefüggésben van a lógósok munkafegyelem-sértésével, táppénzcsalásával és a társadalombiztosításban alkalmazott orvosok egy részének hanyag, felelőtlen magatartásával. A tények és számok mögött megbúvó táppénzcsalást mindennél ékesebben bizonyítja, hogy az SZTK által táppénzes állományba vett egynapos „betegek” száma mindig szombaton, a kétnapos .betegeké" mindig pénteken, a háromnapos „betegek” száma mindig csütörtökön mutat erős kiugrást, azaz a biztosi, tottak egy része munka helyett vikendé- zik és hétvégi szórakozását még meg is fizetteti becsületesen dolgozó munkatársaival. Más bizonyíték is van rá, hogy nem mind beteg, akit betegként tartanak nyilván. Az egészségügyi minisztérium március közepén folytatott ellenőrző vizsgálata során kiderült, hogy a táppénzesek mintegy 21 százaléka egészséges volt. A vizsgálat a „fekvő betegek” közül csak 20—30 százalékot talált valóban fekvő betegnek. A táppénzes létszám emelkedéséhez azonban az is hozzájárul, hogy az üzemi orvosok egy része még mindig nem folytat megfelelő munkát, nem helyez súlyt a foglalkozási ártalmak felkutatására és a munkahelyek egészségügyi kérdéseire. Nagyobb figyelmet a munkavédelemnek! Gondosan fel kell figyelnünk a mun kavédelmi előírások betartása terén fennálló súlyos lazaságokra. Szocialista társadalmunkban, ahol a dolgozókért van minden, és ahol minden gazdasági vezető felelős a hozzá beosztott dolgozó testi épségéért, elfogadhatatlan helyzet az, hogy az üzemi balesetek száma változatlanul igen magas, emellett egyes iparágakban emelkedik. A nehézipar és a bá nyászat egyes üzemeiben a táppénzes be léka annak következtében állt elő, hogy a dolgozók és vezetők az állami és munkafegyelem mellőzésével nem tartják és nem is tartatják be a biztonsági és mun. kavédelmi előírásokat. Üzemeinkben gyakori jelenség, hogy a dolgozók nem hordják a hegesztésnél a szemüveget, gázanyagok kezelésénél a gázálarcot, maróanyagok kezelésénél a gumikesztyűt, a magasban dolgozó mun. kasok a biztonsági mentőövet. Egy másik jelentős oka a baleseteknek az egyes üzemekben, vagy azok egy részében uralkodó rendetlenség. Annyira elhanyagolt a munkavédelem területe, hogy az üzemek vezetői nem egyszer még tervezni is elmulasztják az ehhez szükséges anyagi fedezetet. A kohó, és gépipari minisztérium 19 51-re előirányzott munkavédelmi. beruházási keretének nagyobb részét nem használta fel. A Népgazdasági Tanács határozata ellenére sok minisztériumi főosztályon nincs munkavédelmi megbízott. Ha van működése akkor sem kielégítő. Például az építésügyi minisztérium munka- védelmi megbízottja 1951. év folyamán összesen öt esetben, a bánya, és energia, ügyi minisztérium szervetlen vegyipar! főosztályának megbízottja pedig három esetben végzett helyszíni ellenőrzést. A dolgozók testi épségét meg kell védeni! Gazdasági vezetőink szenteljenek komoly figyelmet a balesetvédelem kérdéseinek. Biztosítsák az ehhez szükséges anyagi fedezetet! Helyes ez azért is, mert kevesebbe kerül a jó és szigorú balesetvédelem, mint az a kár, amit a balesetek okoznak a dolgozóknak egészségükben és anyagiakban egyaránt. Ugyanakkor népgazdaságunknak is kára van ebből. Az igazolt és igazolatlan mulasztások, állásidők, helytelen túlóragazdálkodás, vagy a táppénzekkel elkövetett visszaélő, sek statisztikai elenizése még távolról sem nyújt teljes képet a ténylegesen le nem dolgozott órák számáról. Nincs az a statisztikus, aki fel tudná mérni a munka szervezetlensége, az ácsorgás, a munkaidő alatti sétál ás, a munkaidő ké. sőbbi megkezdése és korábbi befejezése okozta kiesést. Az üzemi vezetők elnézésből — elsősorban az idő- és havibére, sek között — sokan vannak még mindig az üzemekben olyanok, akik bérüket „jelenléti díj”-nak tekintik és úgy gondolják, hogy népükkel szemben már azzal is teljesítették kötelességüket, ha az előírt munkaidőben munkahelyükön késés nélkül megjelentek. Ezek közül kerülnek ki elsősorban azok, akik csatangolnak az üzemben, felelőtlenül dolgoznak, növelik a selejtet cs mert tán férgesük közben nem tartják be a balesetvédelmi előírásokat, gyakran a legsúlyosabb balesetek okozói, vá is válnak. A munkaerővándorlás megszüntetéséért A munkafegyelem további megerősítése terén egyik legkomolyabb feladatunk az indokolatlan munkaerővándorlás megszüntetése. Az elmúlt évben egyedül a minisztériumi iparban 62.500 dolgozó önkényesen cs jóval több, igazgatói hoz- ájátulással hagyta el munkahelyét. A munkahelyek önkényes elhagyása az építőipar mellett főleg a bányászat, kohászat, építőanyagipar, textilipar és gép. gyártás ágazataiban okozott igen komoly zavarokat. Az igazgatói engedéllyel történő munkahelyváltozások jelentékeny része is indokolatlan, szintén komoly zavarokat okoz a termelésben. A munkaeröhuliámzás egyik legdöntőbb oka a/., hogy gazdasági vezetőink egy része nem ismeri fel a politikai és gazdasági ösz- szefiiggést a munkaerő megtartása és a tervek teljesítése között. Gazdasági vezetőink még mindig nem érzik át a munkaerő kérdésének teljes népgazdasági jeVni&égét és nem foglalkoznak kielégítő módon azzal a kérdéssel, hogy megtartsák üzemükben a dolgozókat. A vállalatok nagy részénél egyáltalán nem foglalkoznak, vagy ha igen, bürokratikusán, lélektelcnül, a dolgozók személyes kérdéseivel. A dolgozók áthelyezésénél — különösen a nem telepített iparban — nem tartják be az előzetes írásbeli értesítést. A vállalatok hosszú soránál az új munkásokat — a toborzottakat — nem fogadják megfelelően, nem gondoskodnak megfelelő munkakörülményekről, szociális és kul- túrális ellátásukról. Sztálin elvtárs a szocializmus építésében rendkívüli jelentőséget tulajdonit az állandó, munkaerő biztosításának: ,.Ah" hoz, hogy üzemeink számára a munkaerőt biztosítsuk — mondja Sztálin elvtárs ■—, el kcU érnünk, hogy a munkásokat az iparágakhoz kössük és az egyes iparvállalatok munkásszemélyzetét, többé, kevcsb'bé állandósítsuk. Aligha szorul bizonyításra, hogy olyan állandó munkásszemélyzet nélkül, amely a termelés technikáját többé, kevésbbé már elsajátította, és az új gépekhez hozzászokott, lehetetlen előrehaladni, lehetetlen a termelési terveket megvalósítanunk■" — Sztálin elvtárs tanításának megfelelően a munkaerők megtartásának kérdésében hálunk is fordulatot kell elérni. A mai helyzetből komoly kára van népgazdaság gunknak, mert a munkacrővándorlás következtében romlik a termelékenység, a munka minősége: a vándorló munkás nem tanul szakmát, alacsony a teljesítménye, emiatt rosszul keres cs nem tud gyökeret ereszteni. Mind a munkafegyelem, mind a munkavédelem tárgyalásánál láttuk, hogy gazdasági vezetőink, a minisztériumokban éppen úgy, mint üzemeinkben az igazgatók, a mérnökök, a művezetők, a mesterek népgazdaságunknak ezeket a fontos kérdéseit rendkívül lazán kezelik. Döntően rajtok múlik, hogy annyira elharapóztak az igazolt mulasztások, a hozzája rulással történő kilépések, az indokolatlan, fizetésnélküli szabadság. Döntően rajtuk múlnak a még mindig meglévő bérfegyelem-sértések, normacsalások, la zítások. Az igazgatóknak, a főmérnöknek, az üzemvezetőknek és művezetőknek, a mesternek, de az egészségügyi szervezet vezetőinek is világosan kell látniok, hogy engedékeny magatartásukkal szembekerülnek nemcsak a fegyelmet követelő dolgozó tömegekkel, de akadályozzák a szocializmus építését, az ötéves terv teljesítését. Nemcsak az vétkezik a munkafegyelem ellen, aki maga fegyelmezetlen, aki csal a táppénzzel, hanem az is, aki ezt elnézi és eltűri. Gazdasági vezetőinknek következetes magatartásukkal hozzá kell járulniok annak a szellemnek a kialakításához amelyről Rákosi elvtárs beszélt, abhoz, hogy az üzemekben szégyes és gyalázat legyen a lógás, a gépek ki nem haszná, lása, a normacsalás és lazítás. A szocialista munkafegyelem a termelés rendszeres megszervezésének mellőzhetetlen fel tétele. Ebben a munkában különösen műszaki értelmiségünkre vár nagy és megtisztelő feladat. A munkafegyelem további megszilárdítása azonban nem egyoldalúan a gazdasági vezetés, szervezés és fegyelmezés kérdése, hanem ugyanakkor széleskörű politikai felvilá gosító munka kérdése, a dolgozó százezrek kiállásának kérdése az új öntudatos szocialista munkafegyelem mellett. A gazdasági vezetők támaszkodjanak a pártszervezetekre, a DISZ-re, a szakszervezetekre A gazdasági vezetők ezért messzemenően támaszkodjanak a pártszervezetekre, a DISZ-.re, a szakszervezetekre, a termelésben élenjáró kommunistákra, a sztahanovistákra, a becsületes dolgozó tömegekre. Pártszervezeteink számára a munkafegyelem további megerősítése a szocialista munkához való megváltozott új viszony kérdése, a nyílt politikai harc. ban megvert és a munka frontján kísérletező ellenség elleni küzdelem kérdése. Pártszervezeteink politikai munkájának lényeges* feladata a dolgozók — különö. sen az újonnan belépő dolgozók — szocialista öntudatának emelése, a szocialista munkához való új viszony megalapozása cs megerősítése. Ez az a terület, ahol elsősorban a párttagoknak kell élen. járniok személyes példamutatással a munkafegyelem megszilárdítása, a munkaidő, a nyersanyagok, a gépek maradéktalan kiszolgálása terén. A pártszervezetek és pártcsoportok ne hagyjanak megvitatás nélkül egyetlen munkafegyelmet sértő esetet sem, különösen, ha párttagról van szó. A szocialista építés kérdését ha- nyagolják cl pártszervezeteink, ha nem figyelnek fel a munka- fegyelem lazaságára, nem harcolnak ellenük, tegek között a baleset miatt keresőképte. lenek arányszáma igen magas. Az ősz- ] vagy ha a lazaságot megtűrő, avagy sses üzemi balesetek mintegy 45 száza- j egyenest előmozdító gazdasági vezetőket, de az egyszerű munkást is nem bírálják. •.Ez nehéz feladat, de hálás feladat is" — írta Lenin elvtárs a munkafegyelem megszilárdításáról. De éppen, mert nehéz a feladat, ha valahol, ezen a területen feltétlenül érvényesíteni kell Rá-- kosi elvtárs iránymutatását a türelmes aprómunkákról, a példamutató népnevelő munkáról. Érvek sokasága áll a népne velő munka rendelkezésére: mindenek, előtt az alapvető érv, hogy szocialista társadalmunkban a dolgozó népért van minden, a szocialista munkafegyelem is. A Dolgozó Ifjúság Szövetsége, mint mindenben, itt is álljon szilárdan a páit mellé. Külön is fel kell figyelnie arra, hogy az igazolatlan mulasztások aránylag nagyobb mértékben jelentkeznek az ipari tanulókkal. Az erősáramú berendezések gyártásának iparágában — január hónapban az összes igazolatlan mulasztások 0.2 százalékot tettek ki, ezzel szemben az-ipari tanulóknál az igazolatlan mulasztások elérik a 0.9 százalékot. A DISZ-nck ezért fokozott felelősséggel kell törekednie a jó munkaszellem és szilárd munkafegyelem kialakítására. Fontos sierep hárul ebben a nagy munkában a szakszervezetekre is. A szakszervezetek a munkaverseny helyes szervezésén keresztül elősegítik a munka, fegyelem megszilárdítását. Egyik kgtriegtisztelőbb feladatunk a dolgozók megfelelő munkafeltételeinek, az egészségi és munkavédelmi előírások betartásának: szigorú ellenőrzése. Ahol az üzemekben nem tartják be az üzemi munkarendet, az előírásokat, a szakszervezetek álljanak a sarkukra. Ugyanakkor nyújtsanak messzemenő segítséget az üzemek vezetőinek a munkafegyelem további megszilárdításában. Küzdjenek a munkanap teljes kihasználásáért. Tudatosítsák, hogy a hanyag, vagy lógós dolgozó, becsületesen dolgozd társainak árt, csökkenti a termelékenységet és ezzel a keresetét. A szakszervezetnek és helyi szerveinek feladata ellenőrizni, hogy csakis a tényleg jogosultak maradhassanak el a termelőmunkából, kapjanak táppénzt. Tudatosítaniok kell, hogy az indokolatlan táppénz, az indokolatlanul kieső termelés: érték a dolgozókat rövidíti meg. Ne tűrjék cl a szakszervezetek a munkafegyelem legkisebb megsértését sem. Hozzák az ilyen eseteket nyilvánosságra, peüengérezzck ki és dolgozók közössége legyen az, amcl / megbéiyegzi és elítéli a közös feladatok hátráltatóját! A megalkuvó vezető elmarad saját üzemének öntudatos dolgozói mögött A politikai felvilágosító munka mellett, ha szükség van rá, az üzemek vezetői le* yék a nevelés eszközévé a megfelelően alkalmazott bírságot. Ha ez sem használ, a munkafegyelem súlyos, vagy folyamat»» megsértése esetén a törvény teljes szigora sújtsa szocialista építésünk akadályozóit. A feljelentés jogát megkapták * vállalati igazgatók, de sajnos nem ige» élnek e 2zel a joggal! Igazgatóink jórész« ebben a fontos kérdésben opportunista magatartást tanúsít, minden áron „]<i ember” akar lenni nem hajtja végra pártunk irányvonalát és kormányunk útmutatásait s elmarad saját üzemének, állalatának öntudatos dolgozói mögött. Egészségügyi szervezetünknek a szakszervezetekkel együtt feladata a táp. pénzzel való gazdálkodás fokozott ellenőrzése és a népgazdaság érdekeit: szemelőtt tartó orvosok számára a kellő támogatás és megbecsülés biztosítása. De szögezzük le világosan és estbe-1 tőén, hogy gazdasági vezetőinknek tudni ok kell jutalmazni is. A kötelességüket példamutatóan teljesítő dolgozókat, a munkafegyelem terén élenjárókat nyilvános elismerésben, jutái, mazásban, kitüntetésben kell részesítene, A premizálásoknál is egyik döntő szempont a munkafegyelem terén tanúsítót« kiemelkedő magatartás legyen. A népi demokrácia állama ma már egész sót kedvezményt, juttatást, jogot, új lakást, üdülést biztosít a dolgozók számára, Mindezeket csakis azok élvezhetik, akilc a maguk részéről a munka területén maradéktalanul megfeleltek, akik a mun* kanap nyolc óráját fegyelmezetten és lelkiismeretesen ledolgozzák. A szocialista munkafegyelem további megerősítésével népgazdaságunk minden területén hatalmas belső tartalékok állnak rendelkezésre. S nem kétséges, ha gazdasági vezetőink minden területen helyesen érvényesítik a szocialista munkafegyelem további megerősítésének: szempontjait, akkor a dolgozó tömegei: lesznek legfőbb segítőink ebben a munkában és elérhető lesz a cél, hogy mintegy kétmilliárd új termelési értéket megtakaríthassunk népgazdaságunk »rimára. Nem könnyű feladat, de végrehajtható; és ami döntő, elvégzéséhez nem szükségesek új beruházások, gépek, épületek, nem szükséges hozzá új munkaerő: arról van mindössze szó. hogy üzemeinkben miként tudjuk a mainál jobban biztosítani a munkafegyelmet. Ez a munka akkor lesz azonban 1 legsikeresebb, ha a munkafegyelem további megerősítésének kérdését nem önmagában nézzük, hanem egybevetjük a gazdasági vezetők értekezletén Rákosi elvtárs által adott útmutatással és azzal, amit Gerő elvtárs kifejtett a termelőeszközök jobb kihasználása, a termelés egyenletesebbé tétele, a fegyelem megszilárdítása, a munkaerőszükséglet tervszerű biztosítása, az önköltség csökkentése, a minőség megjavítása, a vezetés színvona. Iának emelése tekintetében. Ha így, együtt nézzük feladatainkat, s kiki a maga posztján keményen harcol azért, hogy a fegyelem megszilárdításával növeljék a termelést, ezzel lényegesen hozzájárulunk ahhoz, hogy ötéves tervünk ‘döntő éve — az 1952. esztendő —- szocializmust építő pártunknak, munkásosztályunknak és egész magyar népünknek újabb győzelmé legyen •—■ mondotta befejezésül Vas Zoltán elvtárs. Beszámolója után számos hozzászólás következett, majd az értekezletet Gero Ernő elvtárs zárta be.
