Észak-Magyarország, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-13 / 87. szám

4 ßSZAKMAGYARORSZÄG VasOrnsp, 1953 Aprffií 13 I. Dolmatovszkij: A JÖVŐ GÉPKOCSIJA fél 12 fiié jár az illő. „Fel éjfél”. Ki esztergagép fölöt! a lámpa jól meg­világítja a sebesen forgó munkadarabot, a kés élesen vág az anyagba. Kovasics Béla esztergályos figyeli, alig várja, hogy kiemelhessél Végre! A műszak megkezdése óta elkészült a negyedik darabbal. Hátraszól a mögöile lévő két gépen dolgozó társainak: — Hál kést inár sohase’ fogunk kö­szörülni . . .? Bálái Demeter és Péter János vissza- hunyorít: — Mindjárt melielünk __ Néhány perc múlva mindhárman el­indulnak. A lámpái nem oltják el, a motor is tovább dolgozik, hogy bizo­ny! Isa: csak néhány percre mentek el... Az üzem egyik sóiéi ben, maradt sar­kában húzódnak meg. Letelepszenek, ké­nyelmesen clhelyezkednek — az alvás­hoz . . ★ légy napja zuhogott már szün­telenül az cső, A sűrű felhők ráteleped­tek a hegyekre, beburkoltak, mintha soha nem akarnának felszáradni. Víz, sár mindenütt. A Kárpátok oldalait borító erdőben még jobban esett, mint másutt, az átázott fák leveleiről omlott a víz, A Horthy-fasiszták által büntetőszá­zadba hurcolt dolgozók, u „lutlálszázud" megmaradt tagjai azt hitték, hogy ebben a kutyának se való időben végre pihen­hetnek egy kicsit, megpróbálhatják úgy ahogy rendbehozni elnyűtt rongyaikat, spárgákkal varrogalni, összekötözni szél- málló bakancsaikat. Nem így történt. A halálszáznd pa­rancsnoka, Gulyás utászszázados kizavar- tállá őket odúikból. A „Mária Terézia”- ezred a frontra vonul, az esőzés miatt lárhatallanná vált meredek hegyi útón a lovak nem bírják felhúzni a szekere­ket. Kivétel nélkül mindenkinek ki kell vonulnia az úthoz, tolni a szekereket, segíteni a lovaknak. Rongyosak. .. éhesek ... megszakad­nak a munkában, amit a lovak se bír­nak... Kern tesz semmit — gondolja a százados —, annál jobb, úgyis azt a pa­rancsot kupia, hogy legjobb, ha aktatás­kában viszi haza a századot. Emberek helyett — a névsort... Elborzasztó, csüggesztő volt csak nézni is, milyen végtelen hosszú sorban álltak a hegyi át lábánál a szekerek, t elhábo­rodott dühébe,n Kovasics Béla odaszólt társának: miért nem jogják össze né­gyesével, hatosával a lovakat egy-egy szekér elé, ha keltő nem bírja... hát többet ér a ló, mint ux ember?,., Kent fejezhette be. A hátuk mögé ér­kező hajcsár megsuhogtatta korbácsát és rájuk üvöltött: Kuss, kutya, munkára!... Már 30 órája tartott egyfolytában az emberkínzás. Mindannyian támolyoglak, tántorogtak az álmosságtól, éhségtől és fáradtságtól. A „keretesek" váltották egymást, pihenten ordítoztuk, korbácsol­tak. Nyomni, tolni, húzni, lökni az utolsó csepp erővel is '■ ... Kovasics Béla szeme dőlt kék, lila karikák, szikrák táncoltak. Nemi Nem bírja tovább! Akárhogy is lesz, akármi is történik, félreszökik, ha csak egy órára, ha csak öt percre is, de leterül « földre. Aludni... Aludni... Aludni.,, Nem tudta, mennyi ideig látott az erdő sűrűjében az ájulásszerű tompa alvás. Kegyetlen káromkodásra, rágásra ébredt. „Az anyád! . . Rémülten kez­dett tápászkodni Puska hideg csöve me­redt rá Závárzat csattant, a t/íbori csendőr pontosan homlolta közepére cél­zott: „Megdöglesz ..."-k felült. Megtapogatta magái. fii. Itt van az üzem sarkában. Hogy is álmod- halóit ilyet...? Hogy tolultak agyába ezek a csaknem 8 éves emlékek...? Igen, olt volt a büntetőszázadban, mert résztvett egy sztrájkban, amikor fele­sége éjjelekesi-nappalokon át sírt, fenye­getőzőit, hogy elemészti magát három kis gyermekével egyült, mert nem bírja éh- I bériről ellátni a családot. Vágóhídra haj­szollak. Sohasem felejli el a kocsivon- sy.olást és a többit, a rengeteg kínlódást, megaláztatás!. Úgy is történhetett volna, ahogy álmodla, hiszen néhányszor való­ban elszökött, hogy kicsit kialudja ma­gát. Az a tábori csendőr... Végigsimított homlokén. Merő víz leli tenyere, egész arcát kiverte a hideg veríték. És most is aludt..Elszökött munka­helyéről ., Felébresztette két társát. Riadtan kér- ífezlék: Mi az...? jön valaki.,.?, ★ Kovasics egy darabig nem szóit. Némán ült, nagyon sok minden jutott eszébe. Azután elmondta megrázó álmát. Eléggé összefüggéstelenül beszélt a halál­századról, a munkanélküliségről, az éhező családról, azután gimnáziumba járó két gyermekéről és a legkisebbről, aki a nyá­ron úttörőtáborban volt, új lakásukról, a becsületről, a múlt keserűségeiről, a fel­szabadulásról és mindegyik után arról, hogy — elszökött munkahelyéről, aludni ment, amikor termelnie, dolgoznia kelleti volna magúnak, családiának, dolgozó népének... Összefüggéstelenül törtek ki belőle a szenvedélyes szavak, de Bálái és Péter megéri el tét. — Igazad van — szálait meg Bálái Demeter• — Az igazság az, hogy becs­telenség és oktalanság is, amit teszünk. Amikor nappalosok vagyunk, fái hala­dunk, hiszen értjük szakmánkat, a nép­nevelők is hányszor elmondták, hogy miért dolgozzunk jobban. Az éjszakai műszakban meg mintha mindenről el­feledkeznénk. Mintha éjszaka nem fenye­getne minket veszély ... Mintha az im­perialisták és a volt csendőrök éjszaka éppúgy, mint nappal nemcsak álomban, hanem valóságban is nem azon törnék gonosz fejüket, hogy tudnának megint gyülzolni, rabolni. És közben mi alud­tunk ... — vádolta magát haraggal. — Tudjátok, most különös erővel gon­doltam arra — folytatta Péter János•—•, hogy háború folyik Koreában. Az impe­rialisták egy szálig ki akarják pusztítani ezt a hős népet. Egyik tábornokuk azt mondta —- olvashattátok az újságban — Koreát csak gyakorlótérnek tekintik egy következő háborúhoz. Minket, gyerme­keinket, népünket még „fejlettebb" mód­szerekkel akarnának gyilkolni... Ahogy a koreai, kínai harcosok őrséget' útinál: és éjszaka is őrt állnak — nyomta meg a szót —, hogy visszaverjenek minden támadási kísérletet, úgy kell nekünk is munkahelyünkben az őrhelyet látnunk.- Gyerünk! Egy órát elvesztegettünk, de... most az egyszer kivételesen, így — hasznos volt•.. ★ VISSZAMENTEK GÉPÜKHÖZ. Bálái De­meter és Pél er János új munkadarabot fogott fel, Kovasics is új darab ulán nyúlt, de azután visszatette. Ahogy kö­rülnézeti, Iái la, hogy két gép üresen fo­rog. Arrafelé intett fejével — ügy látszik, ezek a szakik is „kö­szörülnek” valahol, megkeresem őket... Tíz pere telt, talán bele, jött vissza két társával. ★ Abban az éjszakai műszakban « leg­kisebb teljesítmény is 140 százalékon felül volt..» A» amerikai atomtudóaok bulletinje elismeréssel nyilatkozik a szovjet tudományról A Daily Worker írja: Az amerikai atomtudósok Chicagóban megjelenő bulletinjében dr. Euge­ne Rabinovitch, a bulletin szerkesztője nagy elismeréssel nyilatkozik a szovjei tudományról. „A Szovjetunió fiatal nemzedékének legjobbjai ragyogó eredményekkel gazdagítják a tudományt” — írja Ralbinovilch. A továbbiakban elismeri, hogy az orosz tudósok már Marconi efőtt is­merték a rádió technikáját és Edison előtt az izzólámpát. A szülői munkaközösségek munkájának eredményei az ózdi járásban Csokvaomány községben a szülői mun­kaközösség komoly támogatásban részesí­ti az iskolát. Felszerelték a villanycsen- gőt, 1636 forintért könyvszekrényt és ifjúsági könyveket vásároltak. Az isko­lát drótkerítéssel vélték körül, 810 fo­rintért sportfelszerelést vásároltak. Jó felvilágosító munkával a továbbtanulók számát 50 százalékról 80 százalékra emelték. A Borsodnádasdi Lemezgyár általános iskolája nagy segítséget kap a gyár ve­zetőségétől. Az üzem, mint az iskola pat­ronáló szerve, 3000 forint beruházással támogatja az iskolát. A bétái szülök elő­segítették, hogy a gyerekek minden út­törő foglalkozáson tanulóköri és szakköri munkában résztvegyenek. Ez a segítség emelte az iskola tanulmányi és fegyelmi színvonalát. Az iskola úttörőcsapata jó munkájáért elnyerte a Rákosi vándor- zászlót. Gyúró Miklós levelezőnk, az ózdi dur­vahengermű dolgozója, a gyári általános iskola szülői munkaközösségének munká­járól számolt be. Levelében így ír: , K „Miénk az iskola”-mozgalom keretében a szülői munkaközösség válla!la az iskola parkírozását, az udvar salakozásál és a víz elvezetésének megoldásit. Függönyö­ket véltünk, sok helyen már fel is tet­tük az ablakokra. Minden tőlünk telhe­tőt elkövetünk, hogy gyermekeink és a szülők lássák, milyen óriási a különbség a mai és a régi iskola között.” Dolgozók fényképkióliilása Ujdiósgyőrben A diósgyőri gyárak fofoszakosztálya fényképkiállítást rendezett a Magyar Repülő Szövetség újdiósgyőri székhazá­ban. A bőséges, változatos és színvona­las anyagot bemutató kiállítás igen nagy érdeklődést váltóit ki a dolgozók köré­ben. A kiállílolt, kb. 200 munka között látjuk a munka hőseinek, a gyár leg­jobb dolgozóinak művészien fotografált arcképeit, a dolgozók éleiéről, ünnepei­ről, felvonulásairól, pihenőnapjairól, a környező vidék, a kirándulóhelyek ter­mészeti szépségeiről, az ifjúság vidám életéről készült ériékes képeke!. Külö­nösen kiemelkednek a Bánkút, Téli csend, Síparadicsom, Párnázott székek, Párloklatás háza, Sztahánov-terem, In_ cselkedés. Piac, Nehéz fuvar, Az ősz ajándéka, Fakiiermelés,, Szénahordás, Itatás című képek. A kiállítás anyaga a vasgyári fényké" pezők művészi fejlődéséről tanúskodik. HELYSZÍN : MOSZKVA — IDŐ: 19... JP ste van. A lámpák ^ nappali világossá­got árasztanak a széles utcákon. A felhőkarcolók csillogó tornyai, mintha beledöfnének a sötét ég­boltba. Pompás gépkocsik sorakoznak a parkolóké lyeken. Tetejük üvegből készült, karosszériájuk pe­dig tompafényű, rugalmas műanyagból, A kerekeket csaknem teljesen elrejti a karosszéria. Négyen közelednek az egyik gépkocsi felé: egy férfi, egy nő és két ifjú. A legifjabb megnyom egy gombot a, karosszérián, az ajtók zajtalanul kinyílnak és az egész család beszáll a gépkocsiba. Felakasztják kabátjukat és elhelyezked­nek a leszerelhető asztal körül lévő kényelmes kar rosszékekbe. Az egyik ifjú a kormányhoz ül, meg­mozdít egy fogantyúi és a gépkocsi csendesen meg­indul. fP gy ilyen gépkocsi ^ vezetéséhez nem kell több tudomány, mint a kerékpározáshoz. Csak a kormányt kell forgatni jobbra vagy balra és időn- kinl a sebességváltót kell lenyomni• A gépkocsi se­bessége Önműködően vál­tozik. Legnagyobb órán- kinti sebessége városban 100 kilométer, országúton pedig 200 kilométer. A gépkocsi vezetéséi megkönnyíti az utak kü Uiníeges felszerelése is. Amikor a gépkocsi cl hagyja a várost és kere kei az aszjalt felületén el­helyezett érintkezési vona­lat érintik, sebessége fo­kozódik és a kapcsoló tábla mutatója magútól or „országúi” jelzésre ug rilc. Ha pedig a gépkocsi aszjaltozaUun útra kerül a megfelelő helyen az út­test érintkezési vonala a mutatót visszaállítja a ,,lassú menet“ jelzésre. A gépkocsi minden gépi be­rendezése a vezető beavat­kozása nélkül működik. A gépkocsi foto-ele- **• mekkel rendelkezik, amelyek a fékek és a vo­lán működését szabályoz­zák. Az utak mentén kor­látok húzódnalc. A vezető elveheti kezét a volánról és a fotóelem mindaddig vezeti a gépkocsit a kor­látok mentén, amíg csak a vezető szükségesnek nem látja, hb'gy átvegye a kor mányzást. Ha a gépkocsi túlságosan közel kertit egy másik 'gépkocsihoz, a fotóelem lassan működés­be hozza <i féket. Úgy tűnhet, hogy az ilyen gépkocsi vezetése unalmas lehet. Mégis sokszázezer gépkocsi gyors és biztos közlekedését biz- tositia. Emellett nem zár­ja ki a sportbarátok kedtr teleseit sem. TT ogyha a gépkocsi ■*-* előtt száguldó má­sik autó vezetője kikap­csolja az önműködő be­rendezést és maga teze ezt megmutatja a gép* kocsi tetején elhelyezett, sárga jelzőlámpák kigyuh tudása. A gépkocsi száguld «3 országúton, a kanyaroknál kissé meghajlik, megelőzi a hatalmas távolsági autó­buszokat és az áruval meg­rakott tehergépkoósikat. A sebesen száguldó gép­kocsiból az egész család csodálja a fényszórók fé­nyében fürdő nagyszerű épületeket, a hidakat és a csatornákat, az erdőt és a hold fénnyel bevilágított, végtelen rónát. A szembejövő gcpkocsitm nak a szokottnál erősebb fénye nem zavarja a ve­zetőt. A fényszórók pola­rizált üvegből készültek és a szélvédőüveg nem engedi át a szembenjövő gép­kocsi fényszórójának meg­tört fényét. A vezető su­gárnyalábok nélkül látja a fényszórókat, mintha nappal lenne. A.\ úttest közepe sza­bad, ezt a részt cti aulóturisták részére tart­ják fenn. Az országút két szélén távolsági autóbu­szok száguldanak. Idönkiiei helikopterek zúgása hal­latszik. Az olvasó foggal lehel| fel a kérdést. „Mi tr? Ábrándozás? Tudományos képzelődés? Egy terv reá­lis leírása?" \7árat!an a felelet: a fent leírtak közül csaknem minden már ma meg* * valósítható, részben már valóság is. De a már elkészül t szerkezetek vagy még kísérletezések alatt állanak, vagy kevéssé terjedtek még el, vagy pedig a tech­nika más ierületén alkalmazzák és nem gépkocsira. Miért? Mert valamennyi szer-* kezetet a tökéletesség legmagasabb fokára kell emelni, gyártásukat periig egy­szerűvé olcsóvá kell lemni. Az „eszményi“ gépkocsi megalkotásának útján még más nehézségek is felmerülnek: meg kell válloz+aíni az utak felépítéséi, meg kell szervezni új anyagok tömeggyártását. Mindehhez természetesen időre, ú jabb tapasztalatokra és munkára vart még szükség. Jól tudjuk azonban, hogy a szovjet emberek mindenféle nehézségei le tudnak győzni és le is győznek. Ezért as elképzelések nem maradnak me3 papíron, hanem igenis valósággá válnak. ; A tervező irodákban, a laboratór iumokban, « kísérleti állomásokon ŰJ terveket, mödelleket, műszereket, gépkocsikat állítanak elő. A szobrászok eddig még »oha nem látott karosszéria-formákat késziienek, á tudósok rendkívül tar“ tós műanyagokkal kísérleteznek, a szerkesztők tökéletesebb szerkezetekét kan-' simáinak, a kísérletezők pedig kipróbál ják az új modellekéi. Biztosak vagyunk afelől, hogy nincs messze a nap, amikor a fenti „fsa* tázia” majd valósággá válik. * Április 15-én regetér a fűtési évad A Népgazdasági Tanács határozata értelmében, mint az elmük években, az idén is április 15-ével szűnik meg a fű­tési évad. Az állami szervek és vállala­tok helyiségei és a központi fűtéses há­zak lakásai tehát ezen a napon füthetők utoljára. Kórházakban, egyéb gyógyintézeteké ben, bölcsődékben és napközi otthonok-* ban az egészségügyi miniszter a fűtési tilalom alól kivételt tehet. A fűtési évad megszüntetése nen* érinti a lakóházak hetenkint egyszeri me. legvíz szolgáltatását. 1491 tavaszán finom fekete bőrrel be­vont, dúsan aranyozott hintő kanyaro­dott az egri érseki palota elé. A kí­sérő lovas darabontok tisztelgésre emel­ték kardjukat, a palota lépcsőin sor­falat álló kanonokok meghajtották fe­jüket s az őrseid tiszttartók, ispánok, belső cselédek torlcukszakadtából élje­neztek : — Vivőt Bakőcz Tamás! A hintából zömök, csontosarcű főpap lépett az elébe terített szőnyegre. Me­reven előreszegezett fejjel indult a kapu felé, nem nézett se jobbra, se balra, a téren fekctéllö tömeget még csak biccentésre se méltatta. Pedig vol­tak óit elegen• A Felnémetről, Csehi­ből. Buktáról, Bogácsról, az óriási érseki birtok megszámlálhatatlan falujából beterelt jobbágyok megtöltötték a tere1. Kíváncsian s reménykedve nézték az\új érsek bevonulását: hátha ez embersé­gesebb szívű lesz a réginél, hátha nem nyúz le hét bőrt a jobbágynak neve­zett, de csalt baromnak tartott robo’ fosról, A téren megindult a 'suttogás. — Mátyás király urunk alatt lett belőle püspök, hát csak kitanulta az igazságot. — Igazságot ugyan nem mutatott, de a hátát azt megmutatta. — A képe igen szigorú. — Attól még jószívű lehet. Kell, hogy szíve legyen. Hogyan bírjuk a temérdek terhet? Egy forint cenzust, kilencedet, tizedet, két libát, havonta egy csibét, fiz telken hint hízott disznót, konyhai ajándékot, meg még rovásadót. Lám, a karakói jobbágyok is kérték •a pálosokat, engedjék el a telekbér felét, mert már éhenvesznek a nyomo­rúságban. Csak megszán minket is a mi új urunk. No, az új érsek hamar megmutatta, hogyan szánja a jobbágyot. Beiktatási ünnepségen, noha szigorú böjt volt, húsz marha húsa, hatezer hal, temérdek Bakócz Tamás, a nyúl és szárnyas fogyott el s a palo­tában három napon á* folyt a bor. Persze, csak a főpapoknak és nagy- uraknak. Az érsek mindjárt első nap elrendelte, hogy a cselédeknek „bőjto- sebb” kosztol kell adni. Korabeli fel­jegyzések tanúsítják, hogy Bakócz mit értett a cselédeknek való bojtos étel alatt, a piacon visszamaradt döglött halat és vöröshagymát. Egerben elképesztő eréllyel látott hozzá vagyona növeléséhez. Pénzért áru­sította a bűnbocsánatot, a búcsúlevele­ket s a magas egyházadók mellett lép- ten-nyomon „gyűjtést” tartott a sze­gény nép közt, kiálkozással fenyegetve, aki nem adta oda utolsó garasát. Má­tyás király emberséges törvényeit láb­bal taposta, jobbágyainak a szabad költözést sem engedte meg, nehogy ki­meneküljenek a karmaiból. A paptize­det nemhogy csökkentette, de megkét­szerezte, sőt később megháromszorozta. 1493-ban az érsek régi hordói már nem voltak elégségesek a bor-tized be­szedéséhez. Bakócz 8U0 nagy és közepes hordót vásároltatott. 1495-ben már ez sem volt elég, az érsek még 1200 hordót csináltatott s nyomban a szüretről elvitette a job­bágyok termését. Ebben az esztendőben több, mint tízezer bárányt hajtatott el tized fejében. Mindenféle jószág után. még a méhek után is beszedette a tize­det s minden évben új, rendkívüli adót vetett ki jobbágyaira. Mátyás király halál a után méginkább vérszemet kapott e telhetetlen papzsák. A gyengekezii 11. Ulászló lett a király. — hohó, most aztán lehet nyúzni, lopni, csalni, gazdagodni! Ulászló megígérte Mátyás özvegyének, Beatrixnak, hogy feleségül veszi. Bakócz a király nevé­ben hamisított levelet irt a pápának s abban megfenyegette, hogy „nem veszi el Beatríxot”, ha Bakóczot nem nevezik ki esztergomi érseknek, A pápa erre harácsoló érsek esztergomi érsekei csinált Bakóczból, aki most már szinte a fél1 ország kor­látlan ura lett. Mindez nem tartotta vissza attól, hogy továbbra is csaljon. Ulászló tény­leg nem akarta elvenni Beatríxot, fia­talabb feleségre fújt a foga. Bakócz ezt is nyclbeiilötte, — zsíros királyi jöve­delmek átengedése fejében. Titokban eskette össze Ulászlót s Beatríxot s az esküvőt soha nem hozták nyilvános­ságra. Ugyanakkor maga Bakócz készí­tette elő a milánói Blanka hercegnő és Ulászló közötti házassági szerződést. Hogy az egyház törvényei nem enged­ték a kettős házasságot? Magyarország első főpapját ez sem zavarta. Sőt, újra felkereste Beatríxot s közölte vele, hogy kész a titkos álesküvő törvényest- tésére, ha az özvegy királyné segít neki megszerezni a bíbornoki kalapot. Bakócz ez időben úi, jövedelmező üzletre vetette magát Titkáraival figyeltette: melyik gazdag, főúri nemesi család feje haldoklik, — örökösök nélkül. Az ilyen haldoklókkal azután Bakócz örökbefogadtatta magát s az örökséget bekebelezte. Nem egy esetben a legsötétebb lelki kényszerrel, megfélemlítéssel csikarta ki magának az örökséget. Bár vagyonát mór meg sem tudta mérni, mohósága egyre nőtt. Most már az egész ország, a nemzet érdekeit is játszva feláldozta, ha ezzel egyéni elő­nyökhöz juthatott, 1507-ben Ulászló nevében Velencével tárgyalt s megkapta a velencei pátriárkái méltóságot. Úgy vélte azonban, ha pápává választathatná magát még hatalmasabb vagyonra te­hetne szert: elkezdett tehát Miksa csá­szárral, Velence egyik legádázabb el­lenségével alkudozni. Miksa császár mindenkeppen meg akarta szerezni a magyar: trónt:, megígérte Bakácsnak, ka segíti a Habsburgok magyarországi trónrajutását, akkor a neme1 bíbora* sok a legközelebbi pápaválasztásom Bakőczra szavaznak. A prímás-bíboros* pátriárka ettől fogva a nemzeti király* ság ellensége s a Habsburgok szállás* csinálója lett. Még csak fejfájást sd okozott neki, hogy elvesz a haza füg* getlensége. 1511 októberében Rómába indult. Lelki erényeiben azonban nemigen hí* zott, igy szekérszámra vitte magával é magyar nép vérén összeharácsolt ara* nyat, királyi pompával vonult be Ró* mába s telemarokkal szórta a vesztegetésre szánt pénzt. De a bíborosok nagyrésze sem volt kü* lönb Bakóéinál. Aranyát, kincseit ei* fogadták, aztán X. Leóra szavazlak, Ba/cócz 1514 márciusában, megürese* dctl kincsesládákkal tért vissza. Hogyajt lehetne újra megtömni a papzsákot?: Háborúval. Nosza, húsvét napján ldhir* dette a kercszteshadjáratot a török ellen. Az nem zavarta, hogy Ulászló éppen ekkor hosszabbította meg a (örök szultánnal kötött fegyverszünetet. A főuraknak, főpapoknak, nemesek* nek sehogyse akaródzott a török elleti menni. Bakőcz várt, várt, de a had csak nem gyülekezett• Ekkor a job* bágysághoz fordult. Bűnbocsánalot, vitézi életet, szabadságot ígért nekik, persze, csak ígért. Amikor a fegyverre kelt jobbágyság Dózsa György vezérle* lével megkezdte forradalmi harcát sorsa fobbrafordulásáért, Bakőcz azonnal szembefordult a „keresztes" haddal <i minden erejével segíteUe a nagyszerű küzdelem vérbefojtását. Bakócz kczS könyökig véres volt az 1514-ben legyil­kolt több mint nyolcvanezer jobbágy vérétől. Íme, egy esztergomi érsek arcképe, akinek még évszázadokkal később ü méltó utódai akadtak Mindszenty, Gr őst és társaik személyében. Éj SZAKAI MŰSZAK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom