Észak-Magyarország, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-04 / 80. szám

Éljen a béke lánglelkű zászlóvivője, a magyar nép igaz barátja, a nagy Sztálin! VÁ S Z J A A SZÍNHÁZ ezen az estén zsúfo­lásig megtelt. Még csalt negyed .nyolcat mutatott az óra, de üres iszéket már alig lehetett látni. Fél nyolc után néhány perccel lassan felemelkedett a vasfüggöny, kigyulladtak a fényszórók, fönn, a magasban sötétbe burkolózott a nagy csillár. Szétnyílt a bársony- függöny, s a következő pillanatban 4 miskolci szinpadon előttünk állt az Uráli Állami Népi Együttes. Az előadáson nagyon sokszor ve­rődött össze a tenyerem, nem egy­szer szinte tombollssá nőtt a et- szésnyilvánitás a nézőtéren, minden­ki sokkal több művészi élményben részesült, mint amennyit várt. DE NEM IS ERRŐL akarok most beszélni. Nem arról, hogyan táncol­tak az együttes tagjai, nőm a száz­szor megújuló tapsviharról, hanem egy olyan esetről, amelynek ezen az esrén szem. és fültanuja voltam. Közvetlenül a szünet előtt gyö­nyörű táncot mutattak be a szov­jet művészek. Lenyűgöző látvány volt, Az ember ott érette magát a háborította uráli hegyek lábánál, az új, piroscserepes házikók tetején csillog a napfény, a szovjet embe­rek dalolva, táncolva, boldogan, új. jo-ngó lelkesedéssel építik a nagy sztálini müvet: a kommunizmust, mind szebbé, egyre szebbé válik a nagy szovjet haza. Akkor történt. ­Fiatal szökehajú uráli fiú szókelt elő a színfalak mögül. Izmos testén megfeszült a sárgaszüiü gimnasz. tyorka. Ritmikus mozdulatokkal ha­ladt előre, a zene gyorsabb ütembe 'csapott át. És akkor..', a mellet­tem ülő férfi hirtelen felugrott, s hangosan, az örömtől elcsukló han­gon kiáltott. — Ez Vaszilij ... istenemre .,, Vászja, Vászja.,. ' Dühösen kaptam karjához. Min­den oldalról csípős rendreutasítás­ban volt rásze. Elhallgatott és szé­gyenkezve ereszkedett vissza a székre. Zsebkendőt vett elő, megtö­rölte verejtékező homlokát. ••• ~ Vaczilij volt... Vászja.,» — mormogta magában. „ELÉRKEZETT A SiSpN&T, Ki­gyulladtak a csillár égői. Kíváncsi­an néztem szomszédomat. Megfogta a, karom és kissé zavartan nézett rám. — Bocsánat elvtársam a közbe­kiáltásért, de annyira meglepett, hogy Vászját viszontlátom, hogy ... hogy nem is tudom, mit mondjak. — Hogyan, talán személyes isme­rőse van a táncegyüttes művészei Között? — Személyes-e? Meghiszem azt! Két hétig lakott nálunk Vaszílij. Ércbányász, uráli fiú Aranyszive van. Akáj hiszi, akár nem, az éle­temnél is értékesebb kincset men­tett meg: a kisfiam, a Lacikát. — Ha nem esik nehezére, mondja el, hogy történt. — Dehogy esik nehezemre, sőt örülök, hogy meghallgat az elvtárs. így legalább meg fogja érteni he­vességemet. Az előcsarnokban rágyújtottunk. Az első szippantás után bemutatko. zott. — Besenyei Sándornak hívnak, 15 éve dolgozom a gyárban mint vas­esztergályos. A felszabadulás nap­ján, illetve akkor már két éve a Lé. vay József utcában laktunk. Homá­lyos, egészségtelen pincelakásban, a salétromfoltok teljesen elborították a falakat. Feleségemmel és négy­éves kisfiámmal laktam ott Mit mondjak? Életem legboldogabb per­ce volt, amikor navasan. kipiroso­dott arccal belépett hozzánk az első szovjet katona. Boldogan fogtam vele kezet, szerettem volna dalolni örömömben, ha ... ha ., a kisfiam nem fékszik lázasan, betegen, le­vegő után kapkodva, hörögve az ágyon. Feleségem könnyes szemmel, a sok éjszakázástól kimerültén ha­jolt a kis beteg fölé. A felszabadulás előtti napokban a harcok alatt nem tudtunk sehová sem menni, teljes volt a felfordulás •— hiszen maga is emlékezhet rá -— orvost sehol sem kaptunk, az Erzsé­bet kórház kifosztva., üresen, sze­mélyzet nélkül állott. Képzelheti, milyen érzés fogott el bennünket. Szemünk előtt, vergődött a gyerek, arcára kiült a kegyetlen fájdalom, törni-zúzni szerettem volna tehetet­lenségemben. Az öröm mellett, hogy végesza- kad't már a bitang világnak, ott volt a gyötrő fájdalom. Fogtam, szorítottam a szovjet katona kezét, de közben a homá­lyos sarokba néztem az ágyban. fekvő gyermekemre. A katona szétnézett, követte pil­lantásom s velem együtt lépett az ágyhoz. Valamit kérdezett — per­sze nem értettük. A feleségem le­emelte Lacikáról a takarót. Bizony, íöiralmAS lÁtvAnv \mT+ mm. * rek. Ahogy később meffudtuk, to­rokgyík támadta meg. Mi nem ér­tettünk hoz :á, csak azt láttuk, hogy belül piros a torka, hörög, s idönkint fulladozva levegő után kapkod. Vászja ránknézett, aztán a gye­rekhez hajolt s kézzel mutatta, hogy gyorsan öltöztessük fel és csavarjuk a paplanba. Magam sem tudom, hogy történt, talán az erélyes hangnak engedel­meskedve. vagy a szökehajú szovjet katonából kisugárzó biztatástól ser- keratve. pillanatok alatt teljesítet-1 tűk a felszólítását Szívünkbe lopo- zott a remény, amint Vászja kiej­tette a ,,doktor" szót Csak azt nem tudtuk, honnan veszi a doktort. Vagy ő maga lenne az ? .,. Bíztunk benne, különösen, amikor láttuk, milyen féltőén emeli fel a kis Lacikát. Az asszony készülődni kezdett, magánkapta a kabátot, de Vászia leintette. Rám mutatott engem vitt magával ÓVATOSAN LÉPTÜNK Kf a ka­pun Hideg volt. az esti szürkület­ben vég’gtuhant a lőpor.füstszagú .szél A nípkert fölött vérvörösen pi- roslott az ég, valahol nagv tűz le­hetett. A félelmetes csendben né­hány lépést tettünk a járdán. Úgy tűnt, mintha nem is lenne háború, olyan csendes volt a táj. De csak néhány percig. Aztán olyan lövöldö­zés kezdődött, hogy képtelenség volt állva maradni. Lehasaltünk az árokba. Vászja óvatosan maga mel­lé tette a gyereket, kezébe vette géppisztolyát és vártunk. A lövöl­dözés csak nem szűnt sö* egyre va­dabbal röpködtek a golyók. Vászja a hörögve lélegző gyerek­re nézett, majd rám. Arcomon lát­hatta a kétségbeesést, biztatva meg­veregette a vállam. — Nem kell félni! — mondta oroszul. Mosolyogni próbáltam, de nem ment, sehogyse ment. Mosoly helyett két könnvesepp hullott a kezemre. Örült fájdalommal figyeltem a ha­láltusában vergődő gyereket. Vászja megmozdult. Karjára yette Lacikát s óvatosan kúszni kezdett, En -utána- Keserves, életveszélyes út volt. Sosem felejtem el. Felet­tünk a gyilkosán, zenélő golyók* s mi csak kúsztunk, egyre kúsztunk előre. Mire az utca végére értünk, még ádázabb dühvei lőttek. Vászja azon­ban feltérdelt, s a Mikes Kelemen útba felé Intett. — UUce... doktor — mondta kissé lihegve. Megértettem. Tehát ott van valahol az orvos. Odáig kell eljutnunk, hogy meg­mentsük a gyerek életét, ha még nem késő. Nem sok remény volt erre. Vászia azonban nem sokáig gon­dolkozott. Magához szorította kis­fiámat, valamit gügvögött is neki, s néhány percen belül . mindketten a jelenlegi Felszabadítók utcája csú­szós, havas aszfaltján kúsztunk. A lövedékek valóságos füttykoncertet rendeztek. Nem tudom pontosan elbeszélni, mit éreztem, amikor végre belép­tünk a Mikes Kelemen utca egyik házába. rdeiglenes kötözőhely volt. Fiatal, teltarcú, barna orvosnő adott injek­ciót az egyik sebesültnek. Látszott, hogy nem régen — talán 2 órája sincs — hogy idejöttek. Gyenge- fényű petróleumlámpa világította meg a helyiséget. Vászia egyenest az orvosnőhöz lé­pett Néhány szót váltott vele, rám­mutatott és a gyerekre és... és .,, megmentették a kisfiam. Képzelheti örömünket, amikor éj­szaka Vasziáva! és a csendesen pi­henő gyerekkel hazaérkeztünk Két hétig maradt nálunk Vászja. Igen, az a fiatal szőke fiú, akit az előbb a színpadon láttam. Ugye, most már meg tudja érteni hevessé­gemet. Felberregett a szünet végét jelző csengő. Körülöttünk megmozdult a tömeg, ml is felfelé indultunk a lépcsőn Közben megkérdeztem Is­merősömtől, vájjon biztos-e abban, hogy a színpadon láncoló fiú való­ban Vászja. — Biztos — felelte —, megis­merném ezer közül is ... habár .., de nem. Tudja mit, elvtára, ha vége lesz az előadásnak, azonnal a mü- vészbejáróhoz megyek, mert na­gyon szeretnék vele beszélni. — Nehéz lesz — akadékoskodtam — mert tudtam, hogy alaposan ki lehetnek fáradva egy ilyen előadás Után A vasesztergályos azonban nem tágított s amikor felhúzták a füg­gönyt suttogva hozzámhajolt: Ha akarja, tartson velem Néz­ze meg közelebbről a mi Vászján- knt ALIGHOGY VÉGE LETT az elő­adásnak, valósággal lerohantunk a lépcsőköti. Több mint félórát várakoztunk a hideg estében. Besenyei izgatottan sétált a Deák utca sarkán álló au­tóbusz és a bejáró között. Végre jöttek az Uráli Táncegyüttes tagjai. Kipirultan vidáman beszélgettek Besen ei megszorította a karom. Ágaskodva figyelte az ajtót- Hirte­len felkiáltott, a szőke, magas uráli ..Vászja“ lépett ki. Láttam, hogy nagyon’ mélyet lélegzik, aztán csak eltűnik mellőlem a vasesztergályos, s odalép a művészhez — Vászja .. . Vászja elvtársi Va- sziüj, hát nem ismersz meg? A szelídarcú „Vászja“ kissé meg­lepetten figyeli ■ az alacsony, köpcös embert, csodálkozva elmosolyodik nyújtja a kezét, de látszik rajta, hogy ismerősömet most látja elő­ször. Besenyei nézi, nézi a szőke orosz fiút, szorongatja kezét, zavarban van, elvörösödve dadogja: — Tévedtem volna .. istenem­re ... pedig akárcsak Vászja lenne! Közelebb léptem én is. Ki tudja, mit gondolhatnak az elv társak er­ről a váratlan rohamról. Tolmácsot kértem,, jött is azonnal. Rövid, szaggatott mondatokban Besenyei nagyjából ugyanazt mondta, amit nekem, a tolmács gyorsan fordított. En „Vászját“ figyeltem. Az uráli fiút. Aki biztosan szintén harcolt valahol, vagy éppen nálunk hazánk szabadságáért, miértünk. Most pe­dig elhozta a nagy szovjet föld tán­cait, dalait, elhozta nekünk a szov­jet nép üdvözletét, biztató szerate. tét. Ilyen gondolatok kergetőztek ben nem, míg Besenyei végére ért mon­danivalójának, A körülöttünk Ősz. szeseregíett táncegyüttes tagjai meleg tekintettel néztek a kissé szomorúarcú vasesztergályos arcára És akkor „Vaszilij“ megölelte i köpcös kis embert és ezt mondta: — Az igaz, hogy tévedtél, elvtárs, a személyt illetően. Gyerekedet sem én mentettem meg, habár harcol­tam ezen a földön De biztosítalak, ha én vagyok Vaszilij helyében, ugyanúgy cselekedtem volna. Ezt mondta, aztán mégegyszer megölelte ismerősöm, kedvesen hú csút intett a kezével s ruganyos léptékké] a gépkocsi felé indult. ir EGY IDEIG még ott álltunk két' tesben. A színház órája éles ütéssel jelezte az időt. Besenyei kezet- nyujtott és így szólt: — Tévedtem elvtárs, de talán mégsem, hiszen minden szovjet ka. tona, minden szovjet ember — az én Vászjám, a mi Vászjánk .. „ (H. J.) MEGJELENT MAGYAR NYELVEN V. I. LENIN MŰVEI 24. KÖTETE A Szikja kiadásában megjelent magyar nyelven V, I. Lenin müvei 24. Ez a kötet V. 1. Leninnek azokat a műveit tartalmazza, amelyeket az 1917. április 3-to'l június 3-ig terjedő időszakban írt. kötete. Április 9 és 17 hozott termelési értekezleteket tartanak az üzemekben szerint április 0 és 17 között az ipari üzemek, az épííőipari munka­helyek, az építőanyagipari vállala­tok, a közlekedés- és a postamű­szaki üzemek üzemi bizottságai (szakszervezeti bizottságai) műire- .... lyenkint és műszakonkint termelési «siralmas látvány volt szegény gye- * értekezletet szerv eznek. A bányák­A SZOT titkárságának határozata ban a termelési értekezleteket ápri­lis 1-tőj tartják meg. A termelési értekezleteken a beszámolót a vál­lalatok igazgatói, a műhelyek veze­tői (üzemvezetők, műhelyfőnökök) tartják. A termelési értekezletek egyetlen napirendi pontja a második negyedévi tervfeladatok ismertetése. Párosvtrsenyben küzd a vetés prs befejezéséért a »keresztesi és a keselvühalmi állami gazdaság fi mezőkeresztest állami gazdaság dolgozói tavaly hosszúlejáratú párosversenyre hívták a ke­selyűhalmi állami gazdaság dolgo­zóit A tavaszi munkában akkor a keselyűhalmiak szerezték meg az elsőséget, az őszi munkák után vi­szont a mezőkeresztesiek elvitték o, győzelmet hirdető versenvzászlőt. A zászlót meg is akarják őrizni, az idei tavaszi munkából feltétle­nül ők akarnak kikerülni elsőként­Még március első felében hozzá láttak a nq,gy munkához. Több he. tyen a föld még fagyos volt. do ahol csak lehetett, már dolgoztak- Különösen kitűntek a „Mic-surin“- örigád tagjai, de a töbhi dolgózo is azon igyekezett, hogy mielőbb végezzenek a vetéssel a lobbi sür gős feladattal. Még az esős idő beállta előtt el vetettek SO hold tnvas/.büzál, jaro- vizált magvakkal, keresztsorosan. 100 holdon földbe került az árpa- mag. 20 hold árpát szintén jarovl- zált magvakka! keresztsorosait ve­tettek Elvégezték 50 holdon a zab vetését is. Más téren is alkalmaz­zák az élenjáró szovjet agrotech­nika kiváló tapasztalatait. 100 hold oltott talajon lucernát. 60 holdon pedig borsót vetnek. Megbizonyo­sodtak a muH esztendőben ennek nagy élőn veiről. Ahol oltott talaj ha vetették a borsót, onnan átlag­ban 8 mázsával több termést ta­karítottak be, mint a többi rész­ről. 180 holdon négyzetesen hibrid kukoricát vetnek. Az esőzés megszakította lelkes munkájukat, az is nagy akadályt jelent hogy a Csinese-pálak és mellékcsatornája elöntött néhány hold földet, A jó Idő minden percét haszno­sítják és a vetés leggyorsabb be­fejezése érdekében a tervezett 0 .vetőgép helyett húszat állítanak munkába, ügy számolnak, hogy két.három nap alatt elvégzik ösz- szes .vetésüket. I II keselyuhaimi állami gazteán | dolgozói sen aludtak, a jó időt igyekeztek a leggondosabban kihasz­nálni- A fogatotok a napi munka befejezése után nem mennek vissza a központba, nem akarják fárasz­tani a lovakat, meg aztán — mond­ják — „ha kint alszunk a tanyán, reggel sokkal hamarabb foghatunk a munkához“ Igyekezniök kell a vetéssel, mert az időjárás miatt kissé megkéstek, A gazdaság öntudatos dolgozói is­merik'a korai vetés nagy előnyeit„ kettőzött erővel szorgoskodnak■ Cseh Imre például napi vetési tervét SOS százalékra teljesítette, de a növény- termelő brigád többi tagja is 100 százalékon felül dolgozik, nem egy­nek teljesítménye megközelíti a 200 százalékot így akarják valóra rál- tani azt a fogadalmukat., hogy a ki­váló szovjet agrótee.h ni kai mólsze­rek alkalmazásával határidő előtt befejezik a vetést Tudják, hogy be­csület dolga az adott szó pontos valóraváltása, emellett feltétlenül ki akarják köszörülni azt a csorbáit, hogy az őszi munkáknál elmaradtak párosverseny társuk mögött­— Az idén másként lesz — jelenti ki Zsilrkai -lózsef igazgatóhelyettes- Mindenképpen vissza akarjuk hozni a verseny zászlót Még a télen a leg­gondosabban megszerveztük a őrt- gádoknt és a munkacsapatokat, szi­lárd. munka szervezettel és fegyelem­mel minden esedékes munkát ha­táridő előtt akarunk befejezni. Megszerveztük a versenybizottságot is, amely időközönkint felülvizs­gálja párosversenyünk eredményeit. A vetés már befejezés felé köze- ’ teáik a gazdaságban. Az április i-i vállalások teljesítésében különösen kitűntek az állattenyésztő brigád tagjai, negyedévi tervüket csaknem minden téren jóval túlteljesítették, ezért több dolgozó jutalomban is részesül­— Azt akarjuk, hogy a versenyt minden vonalon mi nyerjük meg e mczökrreszfrsie' kel szemben — mondja Kékesi Miklós éillattenyészlő A KILENCEDIK CSAPÁS Csapás a Duna- Tisza között és Budapest fe!$mbaú!tha. a szöget haderő csapásainak iránijáéidecés SSjas-Ocn.-.'-wüfinag| A Szovjet Hadsereg győzelmei Magyarországon a Nagy HonvédI Háború legkiemelkedőbb fegyvertényei közé tartoznak- Az a csapás, ame­lyet a Szovjet Hadsereg a Duna és Tisza mentén mért az ellenségre ahhoz a tíz megsemmisítő csapáshoz tartozik, mellyel a Szovjet Hadsereg az ellenséget megsemmisítette.. Sztálin elvtárs 191,1,. november 6-án, a Nagt Októberi Szocialista Forradalom 27- évfordulóján tartott beszédében a kö. vetkezőket mondta.: „Ez év októberében kezdődött haderőink kilene.edil csapása, Magyarország térségében, a Duna-Tisza között, azzal a céllal hogy Magyarországot kiugrasszuk a háborúból és Németország ellen for. dítsuk■“ A Szovjet Hadsereg fényesen teljesítette a kilencedik megsemmisíti csapás feladatát: az addig elért sikert kiaknázva a német és magyar had­erőkkel vívott elkeseredett harcokban elfoglalta Budapestet és 191,5 április i-ére megtisztította Magyarország -egész területét az ellenségtől­Katonai térképünk a kilencedik csapásnak azt a mozzanatát mutatja be, a'míkör a Szovjet Hadsereg felmorzsolja a Duna-Tisza közti ellenállást és erőit Budapest felszabadítására összpontosítja-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom