Észak-Magyarország, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-04 / 80. szám

<*# Örök dicsőség és hála függetlenségünk támaszának, a felszabadító Szövietuniónak! ..................................3____________,_____ _ *" tfflnrmn«iwi!riim!imiimiiiH^iiiiiniminiimiwiiiti;»m!mimiinnintniimiimii:ii!ni;nnni!!iiH!iiiiiiiwiimi»nniiiwniiiM»niMnMii»iniiHniimwMimniffiiB»iimnniiwinHin[minH[HiiHnimnKWiiiiinnimHiniiumiimHiiiiniHmihiiimimnmiiiiiiinniniriiiiiiniiniwiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiHiiiiiiiiH Papp Z*ófia a diósgyőri szerszám- és készülék' üzem dolgozója: Mostanában sokat beszélgetünk arról, mit hozott nekünk a felszaba­dulás, mennyi mindent köszönhetünk a szovjet embereknek. Én személy szerint is nagyon sokat kaptam a Szovjetuniótól- A szabadság mellett azt a lehetőséget is, hogy tanulha­tok. Amikor egy éve, mtnt átképzős felszabadultam a gyárban, az egyik szalagfűrészgépen kezdtem dolgozni. 60—S3 százaléknál magasabb telje­sítményt azonban nem tudtam el­érni, természetesen keresetem is ke­vés volt­A Szovjetunióból Uj gépelte: kapott üzemünk. Engem Is áthelyeztek egy Uj köszörűgéphez. Hamar megismer­kedtem a géppel és most már köny- nyen elérem a 120 százalékot is. Azóta már két gépen do’g'fcom egy-- szerre. Szeretem és gondozom a gé­peket, mert tudom, hogy milyen nagy szeretettel készítették ezeket szá­munkra a szcvjel dolgozók, hogy ily módon is segítsék szocialista (^ülő­munkánkat. A szovjet embereknek köszönhetem azt is, hogy emelke­dett a teljesítményem és keresetem. Lapp* Isi tán a vattai állami gazdaság vezetője: Egy novemberi hajnalon talál­koztam először a bős szovjet kato. nákkal. Nem is tudom megfelelő szavakkal elmondani az örömet, amelyet mindannyian éreztünk, amikor megláttuk felszabadítóin, kát. Életünk elviselhetetlen volt már. Szinte minden héten házkuta­tást tartottak nálam és még több olyan dolgozó parasztembernél, akiről tudták, hogy kapcsolatban vagyunk a munkásmozgalommal, hallgatjuk a moszkvai rádiót. A falu fasiszta jegyzője uszította ránk a csendőröket. Olyan változás következett be a felszabadulással életünkben amely­ről nem is álmodtunk Földet kap. tunk, szétosztottuk a papok. aval, lásslapítvány földjeit; nekem is ju. tott 2 hold belőle. Eleinte bizony nehezen boldogultunk, de segítet­tek a szovjet katonák. Lovakat ad­tak kölcsön a szántáshoz és min­denképpen segítettek abban, hogy leküzdjük a nehézségeket. Sok másért is nagy hálával tartozom nekik. Mostohaapám súlyosain gyo- morfekélyes volt, a faluban sem orvos, sem gyógyszer nem volt. Szovjet tábori orvos jött hozzá, gyógyszert is adott, kezelte és tmostohaapám meg is gyógyult. A felszabadulásnak, a szovjet embereknek és a Pártnak köszön­hetem, hogy valóraváltak legszebb álmaim, tanulhattam. Csak * úgy tudom meghálálni a sok jót, amit a felszabadító (Szov­jetuniótól kaptam, hogy még jobb munkát végzek, minden erőmmel hozzájárulok népi államunk erősí. téséhez, a szocializmus építéséhez, a béke megvédéséhez. • Bárczi Béla az ózdi nagyolvasztó gyárrészleg vezetője: 1945 elején megszöktem a vissza­vonuló magyar hadseregből- A zaln- megyel Pölöske községben találkoz­tam először szovjet emberrel. A szovjet kapitány Sztálingrádba való volt. Többször elbeszélgettünk- Sok mindent mondott el a szovjet embe­rek boldog életéről- Ott volt a köz­ségben gróf Teleki kastélya. Elma­gyarázta a kapitány, hogy náluk a régi urak kastélyai is a népet szol­gálják, a gyárak, a bányák, a föld a dolgozó nép tulajdonában van. Rövidesen hazatértem Özdra. Szo­ros barátságot kötöttem egy szovjet katonával, az ő elbeszéléseiből még közelebbről megismertem a szovjet emberek életét, a példamutató szov­jet embert. Munkámhoz igen sok segítséget kaptam az élenjáró szovjet dolgo­zóktól. Tgy például Amoszov elvtárs átadta nekünk a szovjet martiná­szok nagyértékű tapasztalatait, hogy a szovjet nép ezzel is hozzásegítsen minket a jobb termelési eredmények eléréséhez, a szocializmus építésé­nek meggyorsításához. Azt is a felszabadító Szovjetunió­nak köszönhetem, hogy sztahánovista mérnök lettem- Amióta a nagy- olvasztónál dolgozom, munkámban igen nagy hasznát veszem a Rakcs,- jev elvtárs által átadott szovjet ta­pasztalatoknak. Ez egyik biztosí­téka annak, hogy a munkások vál­lalásainak teljesítéséhez megteremt­sük a szükséges előfeltételeket. Dol­gozóink április 4 tiszteletére vállal­ták, hogy 10 nap alatt elvégzik a II. számú kohó átépítését és májú­1. tiszteletére megfogadták, hogy a második negyedévben behozzák ed­digi tervlemaradásukat. Jó munká­val igyekszem elősegíteni, hogy dol­gozóink ne csak teljesítsék, hanem túl is teljesítsék vállalásukat. tllotnár Gésa dlósgjőrvasgyári hegesztő: Valamennyien nagy hálával és szeretettel gondolunk a felszaba­dító szovjet hősökre, akik nemcsak , a szabadságot hozták el nekünk, hanem állandóan segítenek építő munkánkban is. A múlt évben nálunk járt Nyiki. tyin elvtárs, aki a hegesztés ki­váló szovjet tapasztalataival Is­mertetett meg minket. Elbeszélge­tett velem is, igen sok hasznos út­mutatással segítette munkámat. A kezdeti kudarcok után az ő ősz. tönzésére dolgoztam ki réz- és alu- mlnlumhegeszitő újításomat. Sok új dolgot tanultam tőle az öntvények hegesztésével kapcsolatban is. Különösen sokat jelentett szá­momra, amikor a hegesztő szakma távlatairól besizélt nekünk Nylld- tyin elvtárs. Elmondta, hogy a Szovjetunióban az ömlesztéses el­járással annyira megnövelik a varrat-lerakás sebességét, hogy 20—30 szorosára emelkedik a, he­gesztők munkájának termelékeny­sége. Nyikityin elvtárs tapasztala­tainak segítségével dolgoztuk ki az öntvények felületi lángedzésére szolgáló újításunkat. Ebből Is lát­hatjuk, hogy minden téren milyen sokat jelent számunkra a szovjet emberek barátsága és segítsége. loth 111. Jánoa Kossuth díjas sztahanovista mozdonyvezető: A felszabadulás után döntő vál­tozás történt életemben. A Magyar Kommunista Párt tagja lettem. So­kat olvastam a szovjet vasutasok­ról, a szovjet mozdonyVezeiők mun­kamódszeréről- A tanúit módszere­ket munkámban alkalmaztam. 1949. augusztus 23-án az első 2000 lonnás vonatot továbbítottam Miskolc és Hatvan között­1950 februárjában Pauyin elv- társsal, a kiváló szovjet sztaháuo- vista mozdonyvezetővel találkoztam- Budapestről Miskolcra vezetett egy 2000 tonnás vonutot. Hasznos taná­csokkal halmozott el. Beszélt az ö00 kilométeres mozgalomról, a menet­közben! lefúvatásról, a mozdony jo karbantartásával kapcsolatos teen­dőkről és még számtalan más nagy- fontosságú szovjet tapasztalatról. Panyin elvtárs tanácsait megfo­gadtam és- a gyakorlatban Igyekez­tem hasznosítani. így értem el, hogy sztahánovlsta lettem és 1950- március 15-éu megkaptam a Kossutn- díjat. Soha nem felejtem el, hogy sza­badságunkat, boldog életünket , a szovjet népnek és Sztálin elvtársnak köszönhetjük. Mélységes hálám indí­tott arra, hogy április 4. tiszteletére munkafelajánlást tegyek. Mozdonyo­mat szocialista megőrzésre vettem át és vállaltam, hogy a 15-000 kilo­méter eléréséig előforduló javításo­kat magam végzem el- Fogadalma­mat teljesítettem, két hónap óta minden javítást magam végeztem. ^nrga Búbomé, Zalán íren pedagógus: Életem végéig felejthetetlen marad Számomra 194} április 4-e. Langyos tavaszi délután volt. Nézelődtem az utcán. A tavasz testet, lelket pezsdítő nagyszerűségén túl valami ünnepi, új, felszabadult boldogság volt az emberek arcán. Még nem tudtam, hu a o\a ennek de jó volt látni az örömtől su­gárzó mosolygó arcokat. Egyszeresük szembe jött egy ember és messzehangzó hangon kiáltotta: Elvtársak, egész Magyarország felsza. badult, hasúnk egész területéről kita­karodtak a fasiszták". Ez volt hát a nagy öröm, az ünnepi érzés oka. Mint ha láthatatlan k,éz irányította volna, hamarosan fegyelmezett menet alakult. Boldogan énekelve elindultunk a pártszervezet felé. Énekeltünk, éltet­tük hős felszabadítónkat. Szürke este lett. A tavaszi alkony ráborult Diósgyőrvasgyárra, de senki nem gondolt arra, hogy hazamenjen. Fáklyák kerültek do. s a tömeg nem oszlott szét. Újból és újból kiáltottuk: „Felszabadultunk!” Este 10 óra lehetett, mikor hazafelé indultam. Mindenütt éneklő ember- csoportokkál találkoztam. Nagy hálával gondoltam azokra, akik a szabadság ér­zését boldog valósággá tették *zá* munkra. a szovjet katoná\ra és aki küldte őket: Sztálin elvtársra. hiss Jenő a megyei tanács dolgozója: 1944-ben a diósgyőri gyárban dol­goztam, mint segédmunkás. Fegyve­res német katonák járkáltak köz­tünk, mi pedig mindent elkövettünk a termelés akadályozására, csökken­tésére. Amikor már igen erősek voltak ti belövések, családomat egy ismerő­söm szőlőjében lövő kis házban he­lyeztem el. Időnkint én is velük vol­tam, de nem akartam elmulasztani a pillanatot, amikor feltűnnek az első szovjet katonák, ezért gyakran bent voltam Diósgyőrben. Egy délelőtt nagy embertömegiől körülvéve megláttam őket. A dolgo­zók örömujjongással vették körül a szovjet katonákat, akik az elővédhez tartoztak. Egyikük — fiatal had­nagy — nagyon "étiken beszélt, sok szeretet, de tűi ízetlenség is csen­gett ki hangjából. * Nem értették meg, hogy mii mond. Én tudtam keveset oroszul, s mi­kor ezt megmondtam, gyorsan hoz­zám fordult: „Blvtárs — mondta - látjuk, milyen nagy örömmel és sze­retettel fogadtok minket, de mondd meg gyorsan, hogy menjenek haza, mert néhány utcával odébb még né­metek vannak és ha észreveszik a csoportosulást, nem válogat majd a golyójuk... Mikor a tömeg oszlanl kezdet, mérhetetlen megkönnyebbülést lát­tam arcán. Már akkor éreztem, hogy a szovjet katonái nemcsak felsza­badítanak minket, de örködnek Is életünk, békénk felett. Azóta hét év telt el. Pártunk bi­zalmából a megyei tanács ipart osz­tályán dolgozom, főelőadó vagyok. Igen megtisztelő pártfunkciót töltök be, alapszervezeti titkár vagyok- Minden képességemmel azon igyek­szem, hogy minél jobban elmélyít­sem a szeretetet dolgozó társaimban a nagy Szovjeíúnió, s Sztálin elv­társ iránt. Zmndeiy Jó&sefné sárospataki tanácselnök: A múltban, mint szegény pa­rasztasszony nyomorogtam fér­jemmel, gyermekeimmel együtt, küszködtünk a mindennapi kenyér­ért, Az embertelen életmódot soha nem felejteni el. 1945 április 4-én a hős szovjet katonák felszabadították egész ha. zánkat, megnyitották az utat a dolgozó nép előtt a boldogulás, a szebb élet felé. A Párt, Rákosi elvtárs vezetésé­vel kivívott Alkotmányunk egyen­jogúságot biztosít számunjira. Nem „fehércseléd" vagyok már, hanem dolgozó nő és vállvetve harcolok a férfiakkal a szocializ­mus mihamarabbi felépítéséért. Sárospatak tanácsának elnöke vagyok. S hogy ez lehettem, a Szovjetuniónak, a hős szovjet ka­tonáknak, s Pártunknak köszönhe­tem. Keményen harcolok Őrhe­lyemen az ellenség’ ellen. Igyek­szem a legjobban dolgozni, buzdí­tom dolgozótársaimat feladataik, az állam iránti kötelezettségeik maradéktalan teljesítésére. Április 4-ro vállaltam egész évi tojásbeadásl kötelezettségem telje­sítését. Vállalásomat becsülettel tel. jesítettem. Március 8-re, Rákosi elvtárs 60. születésnapjának tisz­teletére baromfibeadásl kötelezett­ségemnek 100 százalékban eleget tettein. Takarmánybeadásow 600 százalékot tett ki. Az április 4 tiszteletére tett be­adási vállalások teljesítésében kü­lönösen kiváló eredményt ért el ífj. Gál János (Dorkó-tanya), Túrái Ferenc (Rózsás-tanya), id. Szabó Mihály (Alsóhatár). Sárospatak dolgozói a mezőgaz­dasági munka gyors elvégzésével, a beadási eredmények fokozásával akarják megmutatni, hogy jól har­colnak a Szovjetuniótól, a nagy Sztálintól kapott szabadságunk megvédéséért. Poros Józxefnc kereskedelmi dolgozó: Felszabadulásunk hetedik évfor­dulóján írom első levelemet a szer­kesztőségnek, el akarom mondani én is, mit jelentett a felszabadulás. Soha nem fogom elfelejteni a mérhetetlen sok megaláztatást, szen­vedést, amiben az „urak" Magyar- országában volt részünk. Szüleim az urak földjén dolgoztak kora hajnal­tól késő estig. Kétségbeesett küzdel­met folytattak, hogy el tudják tar­tani a családot. Soha el nem múló hálával gondo­lunk a hős szovjet emberekre, akik kiszabadítottak minket a náci és horthy-fasiszták jármiból és azóta is mindenben segítik ‘előre haladá­sunkat­Életünk gyökeresén megváltozott. Férjem a múltban községi kézbesítő volt, ma rendőrségünk tisztje- Én a Szerencs és környéke kiskereske­delmi vállalatnál dolgozom, felaján­lásaink teljesítésével készültünk ha­zánk felszabadulásának évforduló­jára. Pisi Sarolta a diósgyőri nagykovácsmühely dolgozója: Majdnem két hónapon át voltunk Lillafüreden a Palota-szálló pincéjében a front idején. Éheztünk, már napok óta nem volt ennivalónk. A németek még a\kOT ö raboltak, jobbnál jobb ennivalóik, voltak, de a síró kisgyem:­kek-ek adtak még egy falst \e njjeret sem. J \en nagy örömmel fogadtuk a fel- aditó szovjet katonákat. Volt (pb zőjtünk olyan is, aki tudott velük be­szelni, elmondta. Hogy éhesek vagyunk, nincs mii ennünlj. Ekkor egyikük hir­telen sarkon fordult, rövid idő múlva kehyérrel és \onzervckktl tért vissza. A felszabadító Szovjetunió iránt ér­zett szeretetem késztetett arra, hogy megtanuljak oroszul és most már, ha találkozom szovjet emberekkel. nincs szükség arra, hogy tolmács segítsen \i bennünket. A szovjet könyvekből és folyóiratokból is megismertem a szovjet errlberek mélységes hazaszeretetét, egy­más iránti nagy megbecsülését. Nyo~ muljban haladva, tapasztalataikat fel­használva építjük mi is a szocializmust. Én is arra törekszem, hogy hozzájuk hasonló legyek, őket tekintem példa­képemnek­Április 4 közeledtével igen so\at gondoltam arra, milyen ttagv áldozato­kat hozták et mi felszabadításunkért a hős szovjet katonák, milyen sok segít­séget kaPtunk és kapunk a szovjet néptől. Hálámat igyekszem még jobb munkával bizonyítani. Sse e* Sándor a miskolci fűtőház sztahánovlsta esztergályosa: Április 4 legnagyobb nemzeti ünnepünk. A szabadságot, amiért évszázadokon át harcoltak népünk legjobbjai, amit annyira vártunk, elhozták nekünk a szovjet nősök. Felszabadulásom pillanata felejt, hetetlen marad számomra. A né­met fasiszták veszettül lőtték falunkat, lakóházunk környékét is. Már a felszabadulás első perceiben tapasztaltam a szovjet ember test­véri segítségét. Amikor egy akna­lövedék süvítve közeledett lakó­házunk felé. a szovjet katona sa­ját élete veszélyeztetésével az utolsó pillanatban rántott el a rob­banó akna elöl. Hős segítsége nél­kül nem értem volna meg mai gyönyörű életünket. A szovjet nép önzetlen segítségét azóta is állan­dóan érzem. Felszabadulásunk hetedik évfor­dulójának méltó megünneplésére vállaltam, hogy teljesítményemet I60_ról 180*százalékra emelem Fo­gadalmamat már teljesítettem. Most úgy igyekszem dolgozni, hogy ötéves tervem harmadik évét május 1-re befejezzem. Srile* .Iónon a mályi téglagyárépftkezés párttitkára: Már közeledtek a szovjet csapa, tok. Nem bírtam tovább a búvó­helyemen, előjöttem. Vesztemre. A sötétben éles fény villant fel. zseb­lámpával arcomba világítottak, a hátamon végigfutott a hideg, az SS-prlbékek foglya lettem. Gúnyosan röhögve álltak körül. Az egyik felemelte pisztolyát, hogy agyonlőijön de a másik neki- ugrott. elütötte kezét. Sokáig ve­szekedtek, azután úgy határoztak, hogy nem lőnek agyon. Sokkal go. noszabb tervük volt. Kicipelnek az első arcvonalba és ott több társam­mal együtt — akiket ugyanakkor fogtak el — arra kényszerítenek, hogy menjünk át a szovjet csapa­tokhoz, ők meg a hátunk mögött jönnek. Arra számítottak, hogy a szovjet katonák nem bántanak minket, hátunk mögött ők sértet­lenül megközelíthetik a szovjet állást és támadhatnak. Nem így történt. Egy rémült német katona rohant végig az ud­varon és üvöltötte: oroszok... oro­szok ... A szovjet csapatok újabb előre­törése egészen megzavarta őket, A zűrzavart kih-'sználva, a sötétben elszöktem előlük. Másiian délután találkoztam az első két szovjet katonával. Fel- újjongtam — ezt a pillanatot soha nem felejtem el. Tíz perc múlva német katona sem volt a község, ben. örömmámorban úszott a la­kosság. Felszabadultunk! Pé^ny Ferenc a miskolci szabó kisipari termelő­szövetkezet dolgozója: Szívem minden melegével köszön­tőm április 4-ét, felszabadulásunk hetedik évfordulóját. Mostani bol­dog, szabad életünk közepette ezen a napon visszaemlékezem a mérhe­tetlen szenvedésre, amit a fasiszta uralom alatt éltünk át- Engem, idő* korom ellenére is elhurcoltak a né­metek. hogy dolgozzam nekik. Monor községben, ahol mintegy 5 napig állt a harc. megszök’em. A község közelében lévő tanyán hú­zódtam meg. Az egyik hajnalban igen erős ág.vűtűz volt, majd céggel 5 óra tájban hirtelen csend lett. Ki­néztem a házból. A félhomályban nyugodtan mozgó embereket pillan­tottam meg. Keménykedve merész­kedtem elő­A fa alól barátságos hang szólt hozzám mintegy bátorításképpen: „.Magyar... jí Boldogan rohantam hozzájuk. Ba­rátságosan kezetszorítottunk. A» örömtől torkomban ’ dobogott a szí­vem. Vége a bizonytalanságnak!! Most kezdődik igazán az új élet. Most a miskolci férfiszabók Kis­ipari termelőszövetkezetének dolgo­zója vagyok, jó munkával igyekszem meghálálni azt a nagy áldozatot, amit a hős szovjet nép hozott ér­tünk, szabadságunkért. G. Oronm Josnef mezőnyárádi dolgozó paraszt: Boldog, jó érzés fogott el, ami kor megpillantottam a felszabaditö szovjet katonákat. Négy hold földön gazdálkodtam azelőtt, de megélni nem tudtam belőle, el kellett mennem csikós­nak, gulyásnak A földosztáskor még négy holdat kaptam. El is kezdtem a gazdálkodást, ami bi­zony nehéz volt akkoriban, mert lovaimat a német fasiszták elra bolták. De ebben is segítőitek a szovjet katonák segített azután a mi nagy pártunk, minden módon megkönnyíti munkánkat. Legjobban talán az tesz bot doggá, mennyire megváltozott gyermekeink sorsa. Fiaim közül az együk a Nép­hadsereg tisztje, a másik az építő­ipari technikum hallgatója, kettő ipari tanuló, egy, tszcs-tag. Ok már nem lesznek mások cselédei, miut én voltam, hanem művelt emberek, megbecsült dolgozók, akik a még boldogabb jövőt építik. Ennek a szép jövőnek megvaló­sítása érdekében léptem be a „Ha­ladás" I. típusú tszcs-be, de őszin- lén szólva már bánom, hogy nem az „Uj Élet"-csoportba léptem, ahol a fiam Is dolgozik. Egyedül többet keres mint én a 8 holdon másodmágammak E! is határoz­tam, hogy ősszel átlépek a fejlet­tebb csoportba. Megelégedett ember vagyok, a felszabadulás előtt pedig a»t sem tudtuk, mi a boldogság. A Szovjet­unió hős hadseregének köszönne tem a nagy ajándékot, azzal igyek­szem viszonozni, hogy jó munkát végzek és minden erőmmel erősí tem a szovjet—magyar barátságot. líetenin Endre esztergályos ifjúmunkás: Ma hét éve annak, hogy a Szovjel­önié dicsőséges hadserege felszaba­dította hazánkat a fasiszta rabság alól- Elhozta nekünk a szabadságot; lehetővé tette, hogy szabadon épít­hessük boldog jövőnket. A szovjet emberek nagyon sok értékes gyakor­lati segítséget adnak munkánkhoz. Az esztergályos szakmát a Diós­győri Gépgyárban tanultam. Már akkor is tapasztaltam, mit jelent nekünk személy szerint a szovjet nép segítsége. A szovjet tapasztala­tok hasznosításával, a legfejlettebb módszerek szerint tanultunk, Így vált lehetővé, hogy a régebbi 8 őr­helyeit 2 év alatt megtanuljuk szak­mánkat. Mint fiatal segéd először egy régi gyártmányú gépen dolgoz­tam, akárhogy Igyekeztem, csak nem ment 80—90 százaléknál ma­gasabbra a termelésem. , Körülbelül másfél hónapja ÚJ szovjet gépen dolgozom. 110—120 százalékos teljesítményeket érek e) annak ellenére. hogy változatos munkát végzek. Soha el nem múló szeretettel és hálával gondolok a szovjet embe­rekre, akiknek megváltozott élete­met és szabadságomat köszönhetem. /Vagy Junonne (Miskolc, Tizeshonvéd-u. IV. bérház) Putnokon egy pincében húzódtunk meg a harcok alatt. A kicsi helyi­ségben 15 család zsúfolódott össze, több asszony szoptatós anya volt. Hég vízért sem mertünk kimenni, mert az aljas német fasiszták a leúr mellől lövöldöztek. Egy hajnalban zörögtek az ajtón- Egy bányászasszonnyal mentünk oda. Két fiatal szovjet katona állt - az ajtóban. El sem tudom mondani, milyen boldogok voltunk. Beszéltek hozzánk, nem értettük, de éren ük hangjukból a biztatást, a barátsá­got. ölbevették, becézték a kisgyer­mekeket- Kedvesen, szeretem tel meg­simogatták öreg édesanyámat is Csak annyit értettünk szavaikból hogy „mamka“, de éreztük ebből is. hogy úgy beszélnek hozzá, mint sa­ját édesanyjukhoz, akit messze a Szovietúnióban hagytak, hogy min­ket leiszabadítsanak. Most, hogy ismét ünnepeljük fel- szabadulásunk évfordulóját, sokat gondolok a hős szovjet katonákra^ akik kivívták számunkra a szabad­ságol, Gyűlölettel fordulok a gyalá­zatos imperialisták felé, akik hakté- riumháhorút folytatnak Koreában, meggyilkolták Beloiannisz eiviárnat és 3 társát, új háborút akarnának kirobbantani, vissza akarnának ta­szítani minket a szolgaságba. A bt üzenjük az imperialistáknak: min den bűnükért elveszik méltó bünte­tésüket l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom