Észak-Magyarország, 1952. április (9. évfolyam, 77-100. szám)

1952-04-01 / 77. szám

GYILKOSOK Az amerikaiak Athénben retr idézett több hetes bírósági ko­médiája vérszomjas ítélettel, Nikosz Beloiannisz, Nikosz Ka- luménosz, Árgikiadisz és Bacisz kivégzésével végződött. A négy görög hazafi meggyilkolása azonban végleg lerántotta a leplet a görög monarcho-fasisz­ta kormány igazi arcáról. Ebben a „bírósdi“ játékban a monarcho-fasiszták ítélkeztek — hátuk mögött gazdáik, az amerikai halálgyárosok állottak , de valójában önmaguk fö­lött mondtak ítéletet, önmagu­kat állították a világ, a haladó emberiség ítélőszéke»elé. A világ dolgozói előtt nem újság, hogy a fasiszták megcsú­folnak minden emberi törvényt, emberi igazságot és aljasabbnál aljasabb eszközökhöz nyúlnak, hogy ideig-óráig fenntartsák hatalmukat. Ez az aljas játék azonban ezen is túltett. A gö" rög monarcho-fasiszták a né­pükhöz, hazájukhoz hű görög hazafiak tízezreit vetik börtön­be, kínozzák halálra, gyilkolják le. Nem riadnak vissza a legva­dabb eszközöktől sem, hogy a nép hű fiainak szabadságvágyát elfojtsák. Ezért állították kato­nai bíróság elé Beloiannisz elv­társat és 27 társát is. Ostoba képzelgéssel azt hitték, hogy néhány ember meggyilkolása, agyonkínzása megállítja a tö­megekben feszülő forradalmi erőt. Minden alkalmat megragad­tak arra, hogy halálos ítéletet hozhassanak Beloiannisz elvtárs és társai ellen. Elsőízben nem sikerült a halálos ítélet. A nép és a világ dólgozói körében visszhangzó tiltakozás megfé­kezte a gyilkosok kezét. Az amerikai halálgyárosok azon­ban mindenáron vért kívántak alattvalóiktól, akik hűséges bé­rencként újból bíróság elé álTí- tották a hazafiakat. Ezt a tényt bizonyítja az Etnosz, a legreak- ciósabb görög lapok egyikének cikke is, amely nyíltan elismeri, hogy a monarcho-fasiszta kor­mány ezzel a gyilkossággal ele­get akart tenni amerikai gaz­dái kívánságának és be akarta bizonyítani minden aljasságra való készségét. Hogy eleget tehessenek bér- gyilkosi kötelezettségüknek, ta­núként felvonultatták a Gesta- pó egykori janicsárait, a kato­nai vezérkar tagjait, az angol és amerikai kémszervezet ügy­nökeit. A vádat mondvacsinált Táviratok, a görög kommunista uárt elferdített határozatai és a ízabad Görög Rádió meghami- 'tott adásai alapján tákolták ’■sze. De a koholt vádak alap- n a „bizonyítás“ kudarcba Uadt. Jellemző, hogy a halá- j ítéletért való felelősséget a nép haragjától való félelem miatt az egyik fasiszta vezető a másikra hárítja, végül a király­ra tolják. Legyen ő a bűnbak Úgy is sok van már a rovásán. A per az ítélettel —- a görög fasiszta kormány és az amerikai halálgyárosok szerint — véget ért. A valóságban azonban ez csak előjátéka annak a hatal­mas pernek, melyben a nép tör­vényeit meghamisító fasiszta kormány és vérre, háborúra áhítozó amerikai tőkések kerül­nek a vádlottak padjára. A vád ló ebben a perben maga a nép, a megvesztegethetetlen igazságos bíró. S a vádlottak bűne felmér­hetetlen. Évezredek óta zsarol­ják, kínozzák a dolgozó embe­riséget. Aljas játékuk robban­totta ki a második világháborút is. Milliók pusztúltak el azért, hogy a halál gyárosok még több profitra tegyenek szert. Most újból háborút akarnak, pusztu­lásba szeretnék taszítani a bé­két akaró emberiséget. De ere­jük egyre gyengül. Bizonyítja ezt, hogy tehetetlen vak dühük­ben már baktériummal fertő­zött rovarokkal szeretnék meg­törni a hős koreai nép ellenál­lását. Ebben a rémtettben is elődjük, a német fasiszták és a japánok példáját követik. A te­hetetlenség jele az is, hogy az öt görög hazafi halálra ítélésé­hez és kivégzéséhez latba kel­lett vetniök a fasiszta kinzó- kamrák összes módszereit, fel kellett sorakoztatniok a német Gestapó és az Intelligence Servi­ce minden hájjal megkent ügy­nökeit. A világ dolgozói a legna­gyobb megvetéssel gondolnak az amerikai tőkéseket féreg alázattal kiszolgáló fasiszta gö­rög kormányra és undorral a vérre, háborúra, gyilkosságra áhítozó amerikai halálgyárosok bűnszövetkezetére. Tudják, hogy véres eszközeikkel: go­lyóval, méreggel, baktériummal fertőzött rovarokkal, koncen­trációs táborokkal és börtönök­kel szeretnék a világot ismét a lábuk a Iá kcnyszerííen:. A bírósági komédia azonban megmutatott mást is. Négy görög hazafi megmenté­séről volt szó, s az egész világ dolgozói megmozdúltak. A vi­lág minden országának dolgo­zói felemelték szavukat a gya­lázatos ítélet ellen. Magyaror­szágon 24 óra alatt több mint 1 millió dolgozó vett részt tilta­kozó gyűléseken. Világszerte millió és millió ember emelte fél szavát: Elég volt a gyilkos­ságból! El a kezekkel Beloian- nisztól! Az imperialisták azonban ezt a hangot kihívó vakmerőséggel nem akarták meghallani. Csak az ítélet végrehajtása után esz­méltek rá, hogy „túllőttek“ a célon. Az ítélet a világ dolgozóiban fokozta a szolidaritás érzését, növelte a béketábor erejét, el­mélyítette a görög nép iránti baráti együttérzését. Ugyanak­kor megbélyegezte a gyilkos görög kormányt. Ezért indult meg a kormányban a bomlás, amelyet nem lehet többé meg­állítani. A görög nép és a világ haladó népei követelik a gyil­kosok felelősségre vonását. A monarcho-fasiszta görög kor­mány tagjai most már szeretné­nek a felelősség alól kibújni, igyekeznek megszökni helyük­ről. Megerősödött a világ dolgo­zóinak hangja is, mind több és többen ismerik fel az ameri­kai tőkések igazi arcát, mind több és több dolgozóban mé­lyül el a gyűlölet 'a háborúról ábrándozó tőkések iránt. A fasiszta gyilkosok elhall­gattattak négy hazafit, de nem tudják elhallgattatni a görög nép, az emberiség hangját. Táviratok, levelek százezrei, gyűlések határozatai követelik a bűnösök felelősségre vonását. • A magyar dolgozók a világ valamennyi becsületes emberé­SOHA NEM FELEJTEM EL AZT A NAPOT...! Dolgozók levelei a fe Iszabadulásről KONDI PÉTER, a diósgyőri finomhengermű dolgozója: 1944 telén történt. Az ágyúdör- aés egyre közelebbről hallatszott. Izgalommal vártuk a felszabadu­lás napját. Nem ültünk tétlenül. Szervez­kedtünk, résztvettünk az ellenál­lási mozgalomban, Uarbai Imre vezetésével. Közvetlenül házunk mellett voltak felállítva a magyar ágyuk. Barva Ferenc, az ágyú pa­rancsnoka a mi emberünk volt. Egyszer sem lőtt a szovjet kato­nákra, sőt éjjelenkint sokszor megfordította az ágyú csövét és a náci fasiszták közé lőtt. Az egyik reggelen már csak 6 volt az ágyú mellett. A fiúk hazamentek — mondta — elengedtem őket. Én is búcsúzom. .Mondjátok meg a szov. jet katonáknak: az ágyút itt hagytuk, segítse ez is harcukat. Az egyik napon bőrkabátos ka­tona külsejű ember kért tőlünk vizet, — szovjet ember volt. Az­után is sokszor meglátogatott bennünket. Igyekeztünk segíteni munkájában. Megtudtuk, hol van­nak a német agy uk, megmondtuk neki. A németek biztosan csodál­koztak azon, hogyan tudták szét­lőni nagy gonddal elrejtett állá­saikat. Egy éjszaka szokatlan csend volt. Csak a szél zúgása és néha egy-egy gépfegyver kattogása hal­latszott. Reggel valaki erősen megzörgette a pince ajtaját. Szov­jet katona volt. örömtől könnyes szemmel fogadtuk. Soha nem fo­gom elfelejteni, Sztyeppánnak hívták. Kislányom ott feküdt a ló­cán. Odament hozzá, megölelte. Magyarázta, hogy neki is van kislánya. Megmutatta a fényké­pét is. Míg itt tartózkodott, min­den nap hozott a gyerekeknek en­nivalót, kenyeret, as egyik nap egy szelet csokoládét. Mint min­den szovjet ember, nagyon szeret­te a gyerekeket. Mikor a front „továbbment“, fájó szívvel bú­csúztunk egymástól. Most, mikor közeledik a felsza­badulás ünnepe, sokat gondolok azokra a hős szovjet katonákra, akik sok ezer kilométerről jö'ttek, harcolva, hogy elhozzák nekünk a szabadságot. Sokat gondolok azokra is, akik életüket áldozták azért, hogy mi most szabadon, bé­kében építhessük szocializmust. A háborús uszítok, az amerikai és angol imperialisták arra töre­kednek, hogy újra lángtengerré változtassák az egész világot. Mi munkahelyünkön harcolunk a bé­kéért. Április 4. tiszteletére azért fokoztam én is teljesítményemet 138 százalékra, hogy hazánk még erősebb legyen, hogy hozzájáruljak békénk, szabadságunk megvédésé­hez. TREMBOCKI FERENC, a „tolcsvai „Béke“-itszcs tagja: 1945. április 4-e a legnagyobb örö­met hozta számunkra. A Szovjetunió hős harcosai vérük hullatásával, sokan életük árán felszabadítottak minket a súlyos rabságból. Felszabadulásunk év. fordulója a legnagyobb nemzeti ünne­pünk. A felszabadulás óta szeretett Rákosi elvtársunk vezetésével hatalmas fórra, dalmi változás történt hazánkban. Már csak rossz álomnak tűnik előttünk az átkozott múlt rendszer. Pártunk veze­tésével sikeresen hajtjuk végre azokat a terveket, amelyek dolgozó népünk anyagi és kultúrális felemelkedését biz" tosítják. Forró hálánk száll a dicső Szovjet Hadsereg, a szovjet nép és a világ dolgozóinak lángeszű tanítója, Sztálin elvtárs felé! Éljen a szovjet és magyar nép örök barátsága! STIBER ISTVÁN. Fiatal vagyok, de emlékezetemben tisztán él még az át kos Horthy rend­szer. Édesapám hosszú évtizedekig volt bányász, sokszor panaszkodott, hogy a bányakapitalisták mennyire nem tö­rődnek semmit azzal, hogy 14 gyerme. kéne\ mit ad enni. Az már örömet jelentett a családban, ha apám egy hónap alatt 15 műszakot dolgozhatott. Édesanyám mosni járt a főszolgabíró­hoz és a többi ,,úrhoz", hogy a sok éhes gyereknek ő is segítsen megke­resni a mindennapi kenyeret. 13 éves koromban cipészinasnak adtak, meste­rem cselédként dolgoztatott, fizetésem az állandó verés, meg a szegényes \oszt volt. Nyomorult életünket ten­getve éltünk egyik napról a másikra. A felszabadulás nekem is új életet hozott. Ha visszagondolok az első szovjet katonára, aki a bunkerba be­jött hozzánk, a meghatottság még min­dig erőt vesz rajtam. Odament édes­apámhoz. Mikor megtudta, hogy több apró gyermeke van s nincs mit en­nünk, hirtelen elsietett. Kis idő múlva három üveg hallal és egy kenyérrel tért vissza. Mosolygó arccal pináit minket, biztatott, hogy fogyasszuk e.! egészséggel. Nemcsak azért, hogy adott, hanem abból, ahogyan adott, abban a percben éreztem: ezek a ka­tonák más emberek, mint alpkitel eddig találkoztam. Rögtön nagyon megsze­rettem őket. Figyelmesen hallgattam szavukat, amint magyarázták, hogy ná­luk nincsenek urak, a bányák nem az ura\é. hanem azo\é, akik benne dol­gozna^. A mi bányánkban a felszabadulás után megváltozott a helyzet, a kapita­listák eltűntek, a bánya is a miénk lett, magunknak dolgozunk. Nem ^ell már rettegnie a bányásznak a munka- nélküliségtől, nem kall már félni at­tól, hogy havonta csak U műszakot dolgozhatunk. Én is megértettem, hogy más ma a bányász élete,' mint a múlt­ban volt. Apámat követve elmentem bányásznak. Először mint segédvájár, majd mint vájár dolgoztam. A múlt évben 164 százalékos átlageredményt értem el. Kiérdemeltem, hogy az elv­társak párttitkárnak választottak- Régi álmom is valóra vált, számomra is megnyílt a tanulás lehetősége. Diós­győrbe kerültem pártiskolára, ahol még jobban megértettem, hogyan íjell dolgoznom, hogy soha vissza ne tér­hessen a gyűlöletes múlt, azért, hogy még boldogabb legyen életünk­Közeledik hazánk felszabadulásának hetedik évfordulója. Megígérem: mun­kámat mindenkor úgy végzem, hogy méltó módon UfeJezzem hálámat a Szovetuniónak és Pártunknak. DR. HORVÁTH ARNOLD Életem legnagyobb, felejthetetlen él­ménye felszabadulásom pillanata. 1944 októberében Ungvár közeié, ben már 25 napja bujdostunk. Meg­szöktünk a századtól és egy tetővel fedett nagy szénakazal tetejére húzód­tunk. A tanyán szegény parasztcsalád lakott, tőlük kaptunk élelmet. A front ezen a helyen igen sokáig tartott. Körös-körül német csapatok voltak, s mi állandó életveszélyben fi­gyeltük búvóhelyünkről az eseménye­ket. Végre az egyre közeledő erős ak­natűz után egyszerre csend lett. A te­tő hasadékán át láttuk, hogy futnak a fasiszták. A másik oldalon megpillan­tottuk a széles laza rajvonalban, nya­kukban géppisztollyal közeledő hős szovjet katonákat. Egyik pillanatról a másikra meg­szabadultunk minden halálveszélytől, a fasiszta lidércnyomástól, a szolgaság­tól, amiben eddig éltünk. Akkor még nem értettem egészen a dolgok összefüggését, csak azt tudtam, hogy tőlük, a szovjet katonáktól kap- ' tűk a szabadságot, az életet. Azóta a Párt megtanított arra, hogy megértsem a történelem mozgató erőit, az események belső összefüggését. Fel. ismertem, hogyan jött létre a fasizmus, mi célja volt vele az imperialistáknak. Látom az amerikai imperialisták igazi arcát, látom, hogy Koreában az anyák, a gyermekek, az öregek gyükolásáva! ugyanazt teszik, amit a náci fasiszták tettek, amikor elpusztították felesége­met, öreg édesanyámat, hároméves kisfiámat, sőt a baktériumfegyver al­kalmazásával még túl is tesznek a hit­leri hordák gyalázatosságain. A Párt vezetésével szocializmust építő népi demokráciánk megadta számomra azt a lehetőséget, hogy mint orvos képességeimnek megfelelően dol- gozhaton és munkám alapján megbe­csült tagja lehetek a még boldogabb jövőt, a szocializmust építő társadul - munknak. G. NAGY JÁNOS, * 11 edelényi dolgozó paraszt: 1944. decemberében feleségemmel es gyermekemmel a szőlőhegyen a pincébe:’ húzódtunk meg, mert a faluban — kita- karodásuk előtt — a németek garázdál­kodtak. December 13-án hatalmas robbanás hangja töltötte be a községet, a németek tehetetlen dühükben, aljas módon fölrobbantották a hidat. Vasárnapra virradóra kopogtattak a pince ajtaján. Kicsit félve mentem ki­nyitni az ajtót. Nagyon megörültén, amikor láttam, hogy két szovjet katona áll a bejáratnál. Mosolygós arccal, barát, ságosan beléptek hozzánk. Beszélni nem tudtam velük, de annyit megértettem, hogy nyugodtan visszamehetünk laká­sunkba. Estére szovjet katonák jöttek hozzánk szállást kérni. Amikor meglátták, hegy hatodmagammal lakom, tovább mentek, Másnap azonban fölkerestek; akadt kö­zöttük, aki magyarul is tudott beszélni. 11 napig voltak a községben, rendszere­sen jártak hozzánk, nagyon sokszor hoz­tak kenyeret és ennivalót a gyerekeknek, . Azóta 7 év telt el, de most is úgy em. lékszern vissza, mintha tegnap történt volna. Nem is lehet soha elfelejteni azt a napot, amikor elhozták nekünk a sza­bad boldog életet, nekik köszönhetem hat hold földemet is. Most, hogy köze­ledik felszabadulásunk ünnepének . évfor. dulója, ígérem, úgy fogok dolgozni, hogy jó munkámmal elősegítsem ötéves tervünk megvalósítását, a szocializmus építését. edelényi bányász: Pár nap választ el bennünket legna. gy óbb ünnepünk napjától, hazánk felszabadulása hetedik évfordulójától. Nem nyilatkozhatnak az ENSZ-ben az angol-amerikai szavazógép tagjai a baktériumháborúról Newyork (TASZSZ) Március 28-án az ENSZ leszerelési bí­zol Isága ülésén Malik elvtárs, a Szovjet­unió képviselője bebizonyíiol !a, a francia munkaterv, épp úgy, mint az amerikai — arra irányul, hogy igazolja a fegyver­kezési versenyt az Egyesült Államokban és leplezze, hogy az Egyesült Államok uralkodó körei nem hajlandók eltiltani az atomfegyvert és csökkenteni a fegy­verzetet és a fegyveres erőket. Különösen felhívta a bizottság tagjai­nak figyelmei arra a tényre, hogy sem az amerikai, sem a francia munkaterv egyáltalában nem írja elő a baktérium­fegyver alkalmazása kérdésének megvita­tásál. A továbbiakban Malik elvtárs emlé­keztein arra, hogy az amerikai küldölt nemcsak hogy nem tagadta, de a bízott* ság március 26-i ülésén mondott nyilat» kozaIában lényegében megerősilet.e, hogy az Egyesült Államokban mindenfajta tömegpusztító fegyver!, köztük bak:é* riumfegyvert is gyárlanak, Johnson kanadai küldölt, a bizottság elnöke, az amerikai küldő! I érdekében sietett határozatot benyújtani, • amely megtiltja a küldő!leknek, hogy nyilatko­zatot legyenek és tényeket soroljanaM fel arról, hogy az Egyesült Államok bak* tériumháború! folytat Koreában és Kína* ban. Az amerikai—angol tömb engedel­mes szavazógépe azonnal megerősítet !# ezt a gyaláza'os határozató!. vei együtt mély felháborodással értesültek a gyáva merényletről és egyre fokozottabb gyűlölet­tel gondolnak az imperialisták- ra. A fejérmegyei Görögfalva lakói elhatározták, hogv közsé­güket Nikosz Beloianniszról, a szabadság és a béke ügyéért mártírhalált halt hősről nevezik el. Ugyancsak a nagy görög hősről nevezik el a dolgozók kérésére a budapesti Standard­gyárat is. A magyar dolgozók a görög nép ügyéért való lelke­sedésüket fejezik ki ezzel is. Az imperialista gyilkosok te­hát éppen ellenkező eredményt értek el. Módszereikben a fasiszta Né­metországot követték, de meg­feledkeztek arról, hogy akik Hitler útját követik, Hitler sor­sára jutnak, ugyanolyan dicste­lenül is pusztulnak el. MISKOLC /" * ^ mm ■■ ibb jmm BM mmBB ..ina iipnrafc ^hjipaigi BWft P<M|j Sztálin CÍVtáfS lölánlétébsn tll TÍgtt rc71f/uípvADflD^7Hfl! ■““■ä— coLiuvi í/m írittuiv 3/jfiii !-"•-“■• ...., Vili. éviolyam 77. szám Ara 50 fillér _____________________________________________Miskolc, 1952 április 1, kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom