Észak-Magyarország, 1952. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-09 / 58. szám

Vasárnap, 1952. március 9. ÉSZAKMÁGYÁRORSZÁG KÖSZÖNJÜK RÁKOSI ' liiiiiíiimiiiiiiiiiiniiiinmiiilmimimimmimiiMiMUiimiimimimmiiiiiMMüiiiniiimiiiiimmiimiMMiiimimiMiimHiiiimiim iiiiimHiiiiMiMtmiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiimHnniiiiiiiiHimmiiimiiiiiimiiimiu Egy emberként, izzó lelkesedéssel, a kiapadhatatlan hála és szeretet jegyé­ben ünnepli ma dolgozó népünk Rákosi elvtárs 60. születésnapját. Kimagasló termelési eredmények kivívásával mutatták meg dolgozóink, hogy méltó módon készültek e nap ünneplésére. Az új sí kerek kivívására az lelkesítette őket, hogy népünk szeretett vezére születésnapjának közeledtével minden eddiginél többet gondoltak arra: mit köszönhet dolgozó népünk, mit köszönhetnek szeméh •szerint ők maguk Rákosi elvtársnak. Erről tanúskodnak a szerkesztőségünkhöz érkezett levelek, a dolgozók nyilatkozatai. szovjet hősök. Felszabadultunk és szeretett Rákosi elvtársunk boldog Sándor Mikin?* a. Gorsodnádasdi Lemezgyá műszaki vezetője: A Horthy-fasizmus idején hat elemit végeztem. Nagyon szeret­tem volna, tanulni, de 10 éves ko­romban szüleim meghaltak, arra kényszerültem, hogy 12 éves ko­romban a gyárba menjek dolgozni éhbérért. A Borsodnádasdi Lemez­gyárban a felszabadulás előtt a Rima urai uralkodtak. Az akkori gyárigazgató. Quirin, „a sáent sír lovagja“ is volt, mitsem törődött azzal, hogy a munkások, — köz­tük a 12 éves gyerekek is — el- nyomorodtak. 12 órát dolgoztattak velünk, tanulásról nem is álmod­hattunk. Elmondhatatlanul so.kat köszön­hetek Rákosi elvtársnak, pártunk­nak, Megvalósult az a nagy vá gyám. hogy tanulhatok. 42 éves vagyok, elvégeztem a Gazdasági Műszaki Akadémiát, műszaki ve­zetője lettem annak a gyárnak, ahol 12 éves koromtól kezdve ro­botoltam. Rákosi elvtársnak kö­szönhetem, hogy megszűntek a múltban annyira keserves anyag! gondjaim. Háromszobás lakásba lakom, munkám után megbecsül­nek. Hálám kifejezése jeléül Rá­kosi elvtárs 60. születésnapjára fel­ajánlottam, hogy gyárunkban fel­számolom a lágyító üzem szűk ka­pacitását. Uj villamos lágyító- kemencét építünk, ez havonta kb. 200 tonna termelési többletet je­lent. Vállaltuk, hogy a négv hétre tervezett munkát 3 hét alatt elvé­gezzük. a kemencét március 31-én üzembehelyezzük. Ju% a diósgyőri vasöntöde dolgozója: Hatan vagyunk testvérek. A felsza* badulds előtt nagy nyomorban éltünk• Édesapámnak nagyon sokszor nem volt munkája, amikor dolgozhatott is, k€' ve set fizettek. Rákosi elvtárs nagy gondoskodásának, bölcsességének \ö' szönhetiük. hogy mindenkorra meg' szabadultunk a, munkanélküliség rémé> tői. Mun\ám után cn is megbecsült tagja vagyok a társadalomnak. A nők egyenjogúak lettek, rzonos munkáért azonos bért kapunk és nyitva áll élőt' tünk a tanulás, a fejlődés minden le' ketősége. A „Rákosi pers tanulmá' nyozásánál ismertem meg, milyen ön' felá'dozó hősiességgel harcolt Rákosi elvtárs egész életében miértünk, a mi családunkért, én értem is. Soha el nem múló hálával, szeretettel gondo* h\ Rákosi elvtársra, forrón köszönöm mindazt, amit értünk tett és tesz. Sulivá*’ Sándor, a Makadámút építő Vállalat dolgozója: Cseléd voltam. A földbirtokos Szentimrey és a malomtulajdonos Regitkó élősködőit munkámból, dolgozótársaim munkájából. Lenéz­tek. semmibe sem veitek, nem vol­tunk emberek az „urak“ szemében, A Szovjetunió felszabadított min­ket Rákosi elvtárs vezető ével az ország ural, a szocialista építő munka megbecsült dolgozói let­tünk. Az egykor éhező földműn kásból — művezető lettem. Rákosi elvtárs életinek tanulmá nyozátából megismertem, hogy a halál árnyékában is milyen önfel­áldozó hősiességgel harcolt a ma gyár dolgozókért. A fasiszta bíró­ság előtt vádlottból vádló lett. Meg­mozdult az egész világ a Szovjet­unió vezetésével és a Horthy- pribékek nem merték végrehajtani gyalázatos gyilkosságra szőtt ter­vüket. Rákosi elvtárs élete arra ta. nit bennünket, hogy fáradhatatla­nul tanuljunk, dolgozzunk és har­coljunk a népért, hazánkért, a bé­kéért, minden dolgozó társunkért az egész világon. Rákosi elvtárs 60. születésnapjának ünnepén ú’b'l szívből jövő köszönettel, hálával fordulunk a Szovjetünk». Sztálin elvtárs felé. aki megmentette a ha Iáitól, Horthy hóhérainak kormai hói a magyar nép legnagyobb fiát, a ml drága Rákosi elvtársunkat. G. Sándor Járó*né, a léhi „Vörös fény“ tszcs tagja: — Olyan volt a sorsunk az urak világában, mint a többi cselédem­beré. A Hegyi-féle földbirtokon dolgoztunk. Kilenc gyermeket kel­lett eltartani egy évig 20 mázsa terményből és 80 pengő fizetség­ből. Hiába igyekeztünk, akárhogy is osztottuk be, nem futotta a leg szükségesebbekre sem. Ettől a szörnyű sorstól mentettek meg a élet felé vezet minket. Mind a 9 gyermeknek szép most az élete. — Egyik fiam katonatiszt, a n.á. sik a miskolci vasúti műhelyben dolgozik, egy lányom segéd állat­orvos, egy az állami gazdaságok trösztjénél dolgozik, kettő férjhez- ment, kettő pedig iskolás. Biztos, jó kenyerünk van a tér- melöcsoportban. A múlt évben csak egyedül dolgoztam a csoport ban, mégis 143 munkaegységre 13 mázsa búzát., 5 mázsa burgonyát, 3—3 mázsa árnát és kukoricát, 51 kg cukrot és 750 forint készoénzt kaptam Most az idén jóval na gyobb jövedelemre van kilátásunk, mert a csoportban megfogadtuk, hogv kiküszöböljük a fegyelmezet­lenséget és a szervezetlenséget, határidő előtt végezzük el a mun­kákat, növeljük a terméseredmé­nyeket, Vftrnq Jns*P?. vasöntödéi dolgozó: Rákosi elvtárssal szemeiyesen meg sohasem találkoztam, mégis úgy érzem, hogy mindig mellettem von, segíti mun­kámat, bízta', ha valamilyen nehézség miatt csüggedés venne rajtam erőt, Egész életével arra tanít, hogy ne riad­junk vissza semmitől, győzzünk le min­den akadályt, a dolgozó nép, a béke érdekében folyó harcban. Életem keserves tolt az átkos múlt rendszerben. Édesapám a háborúban meghalt, sorsunk az addiginál is nehe­zebb lett. Apám nem érhette meg azt az örömnapot, hogy felszabadultunk. Rákosi elvtárs vezetésével napró’-napra szebb, bo’dogabb élélet teremtünk. Rá­kosi elvtársnak köszönhetem, hogy most mint szakmunkás dolgozhatom, elisme­rik, megbecsülik munkámat és munkám szerint egyre jobban boldogulok. Kö- Szönetemet, hálámat nemcsak szavak­kal, elsősorban telekkel fejezem ki a termelő munkában. Ró* n M’lr’n*, építőipari dolgozó: Csak ökölbeszorított kézzel lehet beszélni a felszabadulás előtti ke­gyetlen időkről, a szenvedésekről, megaláztatásokról. Mint árva gye­rek kulákhoz kerültem, neki dol­goztam 15 éves koromig. Mit törő­dött az a gazember vele, hogy gyermek voltam! Agyonhajszolt a munkával és soha nem ettem any- nyit nála, hogy jóllaktam volna. Iskolába sem engedett. A felszabadulás utáni életemről csak a hála és a szeretet hangján lehet beszélni. A Rákosi elvtárs ve­zetésével elért győzelmek tették lehetővé számomra, hogy megta­nuljak írni, olvasni. Igyekszem pó­tolni, amit a múltban elraboltak tőlem. Az a nagy kitüntetés ért, hogy nemrégiben négyhónapos párt­iskolán vettem részt. Boldogan ta­nulok és azon igyekszem, hogy tu dásomat átadjam dolgozó társaim­nak, ezzel is kifejezzem köszöneté- met Rákosi elvtársnak. Aratli István, a sátoraljaújhelyi JB. szervező titkára: Járásunkban mindenütt nagy lel­kesedéssel készültek a dolgozók Rákosi elvtárs 60 születésnapja megünneplésére. Amikor beszélget­tünk, Ipari munkások és dolgozó parasztok mind hálás szóval mon­dották el, mit köszönhetnek ők személy szerint Rákosi elvtársnak. Megváltozott, boldogra fordult éle­tük. Az iskolák megnyíltak a dol­gozók és gyermekeik előtt, képes­ségük szerint szabadon érvénye­sülhetnek. Magiaknak dolgoznak, munkájuk után egyre szebbé válik életük. Olyan hatalmas építkezése­ket végzünk a dolgozó nép javára, békénk megvédésére, amilyenekről a gyötrelmcs múlt rendszerben ta Ián még álmodni sem lehetett volna. így gondolkoztam el én Is azon, mit köszönhetek Rákosi elvtárs­nak. Ha a múltra gondolok, csak szomorúságot, nyomort, könnyeket látok. Apám kőműves volt. Az volt a boldogság ha egy-egy évben hat hónapon át volt munkája. Anyám napszámba járt, fillérekért kínló­dott hajnaltól késő éjszakáig. Sok. szór ném volt mit ennünk. Es ma ... ? Kimondhatatlan, sza­vakba talán nem is foglalható öröm tölt el, hogy a szocialista építő munka, a békeharc nagyfontos­ságú, legmegtisztelőbb helyén dol­gozom: — pártfunkcionárius va­gyok. Funkcionárius abban a párt. ban, amelynek Rákosi elvtárs a vezére! Szívemben Rákosi elvtárs képével, azzal az elhatározással végzem munkámat, hogy minden­ben kövessem Rákosi elvtárs egész életének dicsőséges példamutatását és ugyanerre neveljek minden párt. tagot, pártonkivüli dolgozót járá­sunkban. Kralé sir Ferrne, 8 8 holdas vÜnaányi dolgozó paraszt: Rákosi elvtárs iránti szeretetem ki* fejezésére teljesítettem negyedévi tojás­os félévi baromfibeadási kötelező.tsége- met. Kifizettem félévi adómat is, meg­fogadtam, hogy a tavaszi munkákat idő­ben megkezdem. Ennek érdekében a szerszámokat már hijo.vitot.am, a vető­magot elkészítettem. Az ünnepnap alkalmából arra a sok harcra, hősi küzdelemre gondolok, ame­lyet Rákosi elvtárs egész életében a mi érdekünkben, a dolgozó parasztok érdekében is jo'y atott. Meghatotian olvastam a ,,Rákosi-per"-ben, hogyan szállt szembe Rákosi elvtárs a fasiszta bírákkal és nem saját magát, hanem ott is a dolgozók érdekeit védte. A leg­nagyobb szeretedet, hűséget érezzük iránta• Rákosi elvtársnak, apánknak, tanítónknak és barátunknak kívánom, hogy hosszú éveken át vezessen ben­nünket, örüljön, gyönyörködjön velünk együtt épülő szép hazánkban, amelyet bölcs veze ésével magunknak építünk. Untai G*uta. az ózdi durvahengermű üzem­mérnöke: Munkásszülők gyermekéből ko­hászmérnök lehettem, valóra vált. hattam gyermekkori álmomat, — úgy érzem, e néhány szóban benne v; í, mit köszönhetek személy sze­rint a felszabadító Szovjetúniónak, Sztálin elvtársnak, miért él ben­nem mélységes hála népünk nagy vezére, Rákosi elvtárs iránt. Hálá mat ügy akarom kifejezni, hogy igyekszem minél jobban dolgozni, társaimat munkájukban segíteni Rákosi elvtárs életéből merítem az erőt ahhoz, hogy újabb és újabb győzelmekkel végezzük termelő munkánkat. Az a célkitűzés lelke­sít, hogy Rákosi elvtárs, dolgozó népünk büszke legyen a munkás­káderekre. Cin ft tér János* az alsózsolcai gépállomás traktoros brigádvezetője: — Ami jóban részem volt éle­temben, Rákosi elvtársnak köszön­hetem. Apám cselédember volt, olyan sorsban nőttem fel, aminek szörnyűségét a mostani fiatalok meg sem értik. Gyerekfejjel, gye- rekerövel férfimunkát kellett vé geznem a Műnk birtokon 2 kg lisztért, vagy 40 filléres napszá­mért hajnaltól késő éjszakáig ro­botoltam Elhatároztam, hogy vál­toztatok sasomon, szakmát tanu­lok. Úgy kellett megkoplalnom a pénzt, hogy elvégezhessem a trak­toros tanfolyamot. Senki nem segi tett, legkevésbé a földesúr. Ilyen kínos, keserves sors után ráadásul elvittek katonának. Szerencsére hadifogságba estem. Rákosi elvtárs cikkel az Igaz Szóban lelkesítettek bennünket, hegy lesz még szebb, emberibb élet Magyarországon! Amit ígért, teljesítette is. Nagyot változott a dolgozók élete; mun­kánkat megbecsülik, jutalmazzák. Én már kétszer részesültem juta­lomban. 1950-ben 230 százalékos tervteljesitésemért 1840 forint, á múlt őszi terv 208 százalékos tel­jesítéséért pedig 2040 forint jutat mat kaptam. A télen biigádvezetöi iskolán voltam Göncön. Sokat ta- _ nultam az iskolán, amelyet egy volt főúri kastélyban rendeztek meg és minden segítséget megad­tak a tanuláshoz. Ezt a sok jót azzal viszonozom, hogy fokozom munkám eredmé­nyeit. — Felajánlottam, hogy a lád- petri „Szabad Föld“ termelőcso­portban úgy végzem el munkámat, hogy a múlt évinél többet termel­jünk, legalább 11 mázsa búzát, 10 mázsa rozsot és 80 mázsa burgo­RAKOSI ELVTÁRS SZÜLETÉSNAPJA MÉLTÓ MEGÜNNEPLÉSÉRE nlkéfsxiiit az első nyerstégla és az első kemence a Matyi Téglagyárban 200 százalékos átlaggal nyát takarítsunk be egy-egy hold. ról. Készen állok brigádommal együtt a munkára, hogy Rákosi elvtársnak adott szavunkat becsü­lettel teljesítsük, szeretetünket és hűségűnket méltó módén kifejez­zük. Ctrcsvári József. a sárospatak-szevincei kőbánja dolgozója: Életem nagyon szomorú volt, sokat szenvedtem a mait rendszerben. Az első világháború után, 1920-ban mindenütt jártam az országban munka, kenyér után, éhesen, rongyosan. Ha akadt is munkám, kerese em olyan csekély volt, hogy csupán az éhhaláltól mentett meg. A második világháború idején Bu­dapesten dolgoztam mint szállítómun­kás. Hetenkint mindössze 3—4 nap volt munkám. Családomat jó esetben félévenkint, ha láttam, mert nem volt annyi pénzem, hogy hazautazzam hozzá­juk. Ez a nyomorult élet már a múlté. Rákosi elvtárs bölcs veze ésével megvál­tozott az életünk. Nem kell többé fél­nem a holnap ól, megszűnt a munka- nélküliség, gyermekeim elölt kitárult a biztos jövő. Egyik lányom a fűzfői gyárban dolgozik, élmunkás. Fiam pécsi fúrási pártlitkár. Másik lányom Buda­pesten dolgozik, legkisebb lányom most fog érettségizni a mezőgazdasági gim­náziumban. Amikor róluk írok. beszé­lek, eltölti szívemet a forró érzés, Rá­kosi elvtársra gondolok nagy szeretet­tel. Köszönöm mindazt a jót, amit ér* tünk, szép jelenünkért, napfényes jö­vőnkért tett és tesz. ' A Mályi Téglagyár hős építői Rá­kosi elvtúrs 60- születésnapjának mél­tó megünneplésére vállalták, hogy március 9-re üzembehelyezik az 1- számú téglaprést, elkészítik az első kemencét. Nehéz munkát kellett vé­gezniük, hogy szeretett vezérünknek tett felajánlásukat teljesítsék, de legyőzték az akadályokat és már­cius 8-án büszkén jelentették: Ígéretüket megtartották, elkészí­tették az első nyerstéglát, a pré­selőgépet és a kemencét- A Mályi Téglagyár építői ebből az alkalomból ünnepséget tartottak. Az ünnepélyén Bztics János elvtárs párttitkár ünnepi beszédében részlete­sen ismertette Rákosi elvtárs életének példamutatását, majd a gyár építői által elért eredményekről beszélt. — Január 15-1 termelési értekezle­tünkön Ígéretet tettünk Rákosi elv­társnak, hogy március 9-én kiprésel­jük az első téglát — mondotta. — Nagy felajánlás volt ez, hiszen munkánkat a kemény téli hóna- pokban* az idő viszontagságaival szembeszállva végeztük. Dolgozóink hősiesen leküzdötték a legnagyobb akadályokat is, mert tudták, hogy a magyar nép nagy fiának tett fogadalom teljesítése becsületbeli kötelesség. A Rákosi elvtárs 60- születésnapjára indított szocialista versenyben önfel­áldozó munkájukkal tűntek ki sztahú- novístáink, élenjáró brigádjaink. — Papp Ferenc sztahánovista brigádja vállalta, hogy termelését állandóan 180 százalékon tartja. Vállalását túl­teljesítette, dolgozott. Baranyi Imre sztahánovista brigád­ja 190 százalékos teljesítményét 252 százalékra fokozta. A brigád tagjai első vállalásukat teljesítve, új felajánlást tettek arra, hogy a legónyszdllás alapjai­nak lerakását március 20-• helyett március íl-re elvégzik. Ezt a vál­lalásukat is túlteljesítették, mert a munkával március 7-re elkészül­tek. Kozma István tervét 280 százalékra teljesítette. Hősies munkával tűntek ki a drótkötélypálya szerelői, kemény fagyban, állandó hóesésben is dolgoz­tak. Az I. számú kemence munkálatai­nál kitűntek az Épületszerelő Válla­lat dolgozói, fáradságot nem Ismerve végezték feladatukat. Az ünnepi beszéd után Bóka László elvtárs főépítésvezető az elkészült préselőgépet és kemencét átadta a gyár igazgatóságának. ígéretet tett: az építkezés dolgozói minden erejük­kel azon lesznek, hogy az egész gyár építését minél előbb befejezzék. Ezután Lekner Sándor elvtárs, a Megyei Pártbizottság üdvözlett tol­mácsolta az építkezés dolgozóinak. Komoly sikert értek el a gyár épí­tői2 de még nagy feladatot kell meg- oldaniok — mondotta többek között Április 4-rp, hazánk felszabadulásá­nak 7. évfordulójára az eg^sz gyárat át kell adniok rendeltetésének. E célkitűzés eléréséhez hatalmas segítséget kapnak a Szovjetunió­tól, amely új gépeket küld ne­künk, hogy megkönnyítse munkán­kat- Pártunk mindenben segíti, tá­mogatja nagy fontosságit munká­jukat­A továbbiakban hangsúlyozta a Má­lyi Téglagyár nagy jelentőségét El­mondotta, hogy az üzem havonta 3 millió téglát fog gyártani, ezekből 300 családi házat lehet felépíteni. Egy év alatt a Mályi Téglagyárban készült téglából 36 ezer házat, vagyis 15 ezer lakosú várost lehet építeni. Rallósi Sámuel elvtárs az építőipari dolgozók szakszervezetének megyei titkársága képviseletében szólalt fel. Papp Ferenc sztahánovista állvá­nyozó a DISZ-flatalok nevében fel­szólalásában ígéretet tett: azon igyekszenek, hogy az április b-i határidőt is megrövidítsék, hamarább adják át a gyárat ren­deltetésének. A hozzászólások után C kiváló dol­gozónak átadták a sztahánovista jel­vényt és a pénzjutalmat2 kilenc dol­gozó sztahánovista oklevelet és pénz­jutalmat kapott. Ezután a Mályi Téglagyár építői egyhangú lelkesedéssel elhatározták: táviratban köszöntik Rákosi elvtár- sat- . A táviratban megfogadták, hogy április b-re teljes üzemeltetésre átadják a gyárat­At. ünnepség kultúrműsorában a mályi általános Iskola úttörői szava­latokkal, énekszámokkal szerepeltek szép sikerrel. lühnri Friffres, a diósgyőri finomhengermü művezetője: Már gyermekkoromban sokat hai lőtt am Rákosi elvtársról. A felsza­badulás előtt sokat hallgattam a moszkvai Kossuth-rádión keresztül beszédét, útmutatásait. Egy egy beszéde mindig nagy élmény volt számomra, mindig új erőt adott. A felszabadulás után éreztem, hogy helj7em abban a pártban van, ame­lyet ő vezet. Neki köszönhetem, hogy boldogan élek, hogy gyerme keimnek összehason'íthatatl inul n ás az élete, mint amilyen az enyém volt. Tudom, milyen nagy hálával tartozom Rákosi elvtársnak, hálá mat mindig jobb munkával akarom kifejezni. A művezetők között fo­lyó országos versenyben az ötödik helyen vagyok, az általaim patro nált brigád 120 százalékos átlag­teljesítménnyel dolgozik, Rákosi elvtárs útmutatását magamévá tet ­tem, nem elégszem meg soha a már elért eredményekkel, arra tö­rekszem, hogy még jobb munká val, még nagyobb termelési sike­rekkel szerezzünk örömet drága vezetőnknek. T>ró1os Rálné. * 400 az ózdi általános gimnázium tanúra: Amikor az egyetemet elvégez­tem, 6 éven át laboratóriumban dől. goztam, mert nem kaptam tanári állást. A felszabadulás után azon nal kineveztek rendes tanárnak, öröm és boldogság ma a tanítás, mert kiváló szakirodalom, jó] fel szerelt szertárak állanak rendelke­zésünkre. 1951 nyarán jó munkám jutalmául Balatonföldváron üdül tem, ugyanazon év decemberében 400 forint pénzjutalmat is kaptam. A fizetések rendezése is mutatja, milyen nagy szeretettel, figyelem­mel kíséri munkánkat, gondosko­dik rólunk, nevelőkről Rákosi elv társ. Rákosi elvtárs szeretetek kormánvzatunk gondoskodását az zal háláljuk meg, hogy még na gyobb odaadással igyekszünk ta nítani a boldog jövő építésének, a béke megvédésének űj harcosait. Orr. finritc* .tŐK*olné* az enesi MNBSZ szervezet ügyvezetője: Igen sokat jelent, nekünk ez az ün­nep. Olyan sokat szenvedtem a múlt­ban, hogy el sem tudom mind mon­dani, Férjemmel együ t sommásnak: kellett elmenni, itthon kelleti hagyni 6 hónapos kisgyerekünket, csakhogy ke­nyerünk legyen. A nyomorúság elvitte egy 6 éves kisfiánkat. Ez a szörnyű sors Rákosi elvtárs jó voltából megtel Ózott. Két lányom kö­zül az egyik a járási tanács e'nök- kelyettese. a másik szövetkezeti bolt­kezelő. Azelőtt csak szolgálni mehettek volna, egyik nagyságától a másikhoz. Büszke vagyok arra, hogy o évvel ezelőtt Budapesten eey országos tanács­kozáson közvetlen közelről láttam a mi drága Rákosi elvtársunkat és meg is szólított engem, beszé'ge ett vetem: érdeklődött családi körülményeim fe'ől s amikor elmondtam a múltat, vígasz­tal, hogy munkánk szerint évről-évre tovább fog tál. ózni, javulni életünk- Lám, úgy történt ez is, ahogy mon­dotta. Szava olyan mint a szikla, épí­teni lehet rá a legnagyobb bizalommal

Next

/
Oldalképek
Tartalom