Észak-Magyarország, 1952. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-02 / 27. szám

A Magyar Sajtó Levelezőinek első Országos Konferenciája „Az igazság füzétől lángoló, leleplezni, hibáinkat minden áron javítani kívánó emberek“ — így jellemezte Sztálin elv- társ a munkás-paraszt levelező két. Ilyen öntudatos, lángolóan lelkes, harcosszellemű, tettre" kész emberek, a munkás-paraszt levelezők legjobbjai ülnek ma össze Budapesten országos ta­nácskozásra. Ezen a tanácskozá son megbeszélik a levelező mozgalom eddigi eredményeit, megvitatják a mozgalom leg­főbb problémáit és továbbfej­lesztésének feladatait. A SAJTÓVAL VALÓ LEVE­LEZÉS a legszélesebb tömegeket aktivizálja a munka állandó javítása érdekében. Ezért tulaj­donít Pártunk különösen nagy jelentőséget a levelező mozga­lomnak, a munkás-paraszt leve­lezésnek. A levelező mozgalom a Párton belüli demokráciának, egész rendszerünk demokratiz­musának egyik fontos biztosí­téka, egy.k legszebb megnyil­vánulása. A levelezők — a munkásosz­tály, a dolgozó nép szemei és fülei, éber őrei építő munkánk­nak a szocializmusért vívott harcban. Leveleik, híradásaik, az ezekben gyakorolt bírálatok átfogják életünk minden terü­letét. Érintik mindazokat a ten­nivalókat, amelyek előttünk áll­nak. Az ötéves terv győzelmes megvalósítása érdekében pedig igen sok tennivalónk van. Vég­rehajtásukhoz a dolgozó töme­gek széleskörű kezdeményezé­sére, alkotó erejére, a feltörek­vőért, az újért való szívós, kö­vetkezetes harcra van szükség. SZTÁLIN ELVTÁRS úgy jel­lemezte a levelezőket, mint a közösségi kezdeményezés ön­kéntes szervezőit. A levelezők adnak hírt gyorsan és min­denünnen azokról a kezdemé­nyezésekről, amelyek az üze­mekben, a mezőgazdasági mun­kában, az irodákban, laborató­riumokban felszínre kerülnek. A levelezők adnak hírt arról, mi­lyen nagy lelkesedéssel fogad­ják a dolgozók az értékes új kezdeményezést, hogyan terebé­lyesedik a csatlakozásokkal tö­megeket magával ragadó moz­galommá, milyen eredményeket érnek el segítségével, vagy mi­lyen hiányosságok akadályoz­zák kibontakozását. A kétnapos országos tanács­kozásra nagy lelkesedéssel ké­szültek megyénk levelezői is, mert tudják, hogy ez a tanács­kozás új erőforrása lesz a moz­galomnak. A tanácskozás útmu­tatásai nyomán a levelezők és a mozgalomba azután bekapcsoló­dó dolgozók kétségkívül még sikeresebben fogják elősegíteni új országot építő terveink győ­zelmes megvalósítását. Elsőren­dű jelentősége van ugyanis an­nak, hogy a levelező mozgalom a bírálat és önbírálat tömegmé­retű kibontakozását biztosítja. A hibák és fogyatékosságok építő bírálattal való feltárása pedig egyik legerősebb fegyverünk. „AZ ÖNKRITIKA a Bolsevik Párt egyik talpköve — mondot­ta Sztálin elvtárs. — A proletár diktatúra rendszerének talpköve országunk a proletárdiktatú­ra országa, a dik aturát pedig egy párt, a kommunisták párt ja­vezeti, amely nem osztja es oszthatja meg a hatalmat más pártokkal — akkor világos, hogy saját magunknak kell fel­tárnunk és kijavítanunk hibáin­kat, ha előre akarunk haladni: akkor világos, hogy rajtunk kí­vül senki sincs, aki feltárja és orvosol,a azokat". A levelezők olyan dolgozók, akiknek többsége már bátran és harcosan forgatja a kritika és önkritika fegyverét. Sztálin elvtárs tanítását követik e téren is, amikor azt mondta: „Azt hi­szem, elérkeztünk ahhoz az idő­szakhoz, amikor falusi építő­munkánk javításának ügyeben, hibáink kiderítésének ügyében, tehát a szovjet munka javításá­nak és tökéletesítésének ügyé­ben a munkáslcvelezők és falusi levelezők az egyik fő emelő szerepet tölthetik be“. Miért bírálnak levelezőink? Azért bírálnak, mert üzemük, községük, megyéjük, az egész ország gazdájának érzik magu­kat, mert szeretik egyre szépü­lő, épülő, gazdagodó szabad ha­zájukat és azt akarják, hogy még szebb legyen, mert meg akarják védelmezni minden el­lenséges aknamunkával szem­ben. Ezért leplezte le Gyöngyösi Imre levelezőnk, hogy Baskó községben a tanácselnök 120 holdas kulák. A levél megjelent az Északmagyarországban En­nek alapján megindult a vizs­gálat, a tanácselnöki tisztségbe oefurakodott kulákot azonnal le­váltották, Amíg ő volt a ta­nácselnök, a község a járási be­gyűjtési versenyben az utolsó helyen állt — azóta az elsők közé került. Ez is felelet arra, miért nél­külözhetetlen szocialista építé­sünkben a bírálat és önbírálat, a munkás-paraszt levelezők se­gítsége. Aki ezt a bírálatot el akarja fojtani — s erre me­gyénkben is akad példa —, gá­tolja, akadályozza előrehaladá­sunkat. A Párt megvédi a leve­lezőket, nem tűri a levelezők ül­dözését, nem engedi meg, hogy bárkinek bármi hátránya szár­mazzék abból, hogy bátran és harcosan feltárta a hiányossá­got, hibát. A Magyar Sajtó Levelezőinek első Országos Konferenciája Pártunk Politikai Bizottsága határozatának szellemében még inkább rá fogja ébreszteni leve­lezőinket a bírálat következetes alkalmazásának döntő fontossá­gára, újabb lendületet fog adni a levelező mozgalom minőségi továbbié jlődésének. A BORSO DM EGYEI LEVE­LEZŐ KONFERENCIA, vala­mint a többi megyeszékhelyen és Budapesten megtartott kerü­leti konferenciák fényes bizonyí­tékai voltak annak: milyen nagy nevelő, mozgósító ereje van a levelező mozgalomnak. Az a tény, hogy a megyénkben meg­tartott konferencián a résztvevő levelezők több mint fele — 100 levelező — jelentkezett felszó­lalásra, egymagában is mutatja, hogy mennyire foglalkoztatják őket az országépftés, a békéért vívott harc problémái. A felszó­RÁKOSI MÁTYÁS ELVTÁRS ÜDVÖZLETE A SZABAD NÉP MEGJELENÉSÉNEK 10. ÉVFORDULÓJÁRA A „SZABAD NÉP“ Szerkesztőségének, Kedves Elvtársak! B u d a p est Forró elvtársi üdvözletemet küldöm a „Szabad Népnek", mely 10 évvel ezelőtt « Horthyreakció legsötétebb hónapjaiban a föld alól hallatta harcos hangját s mutatta a ma­gyar Dolgozóknak a jobb, szabad jövő felé az utat. A „Szabad Nép", mint a magyar kommu­nisták központi lapja, elévülhetetlen érdemeket szerzett abban a küzdelemben, melyet nagy pártunk hazánk függetlenségéért, boldogulásáért és szocialista építéséért folytatott. Kívánom, hogy az első évtized győzelmes harcait a „Szabad Nép“ a jövőben még nagyobb sikerrel folytassa a felszabadító Szovjetunió vezetie 800 milliós béketábor nagy céljaiért, a proletár­nemzetköziség szellemében, do'gozó magyar népünk további erősítéséért, felvirágoztatásáért és a szocial'zmus végső győzelméért hazánkban. Budapest, 1952. január 31. RÁKOSI MÁTYÁS Ünnepi díszelőadás a Szabad Nép megjelenésének iO. évfordulóján A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és Budapest Pártbizot.sága a Szabad Nép meg jelenesének 10. évfordu­lója alkalmából a Magyar Sajtó Napján, pénteken este a Városi Színházban ünne­pi dísz lőadást rendeze t. A díszelőadáson megjelenítek: Gero Emo, Farkas Mihály Révai József és a Magyar Dolgozók Pár.ja Politikai Bizottságának és Köz­ponti Vezetőségének több más tagja, köz­tük Rónai Sándor, az Elnöki Tanács el­nöke. O t volt Dobi István, a Miniszter- tanács elnöke, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács számos tagja Jelen vol­tak a dísze^adá^on J. D. Kiszeljov, a Szovjetunió nagykövete, a többi baráti ország külképviseíeteinek vezetői és a Magyar Saj ó Napja és a Szabad Nép A Szabad Nép születésének 10. évfor­dulóján sein te * le ünk *min den területén gyorsütemü fejlődést tapasztalunk. A mai évfordulón, a mai eredmények lát" tán emlékezzünk mindenekelőtt arra az időre, amikor a mag még a föld ala^t csírázott — s a magyar föld felelt a tő­ke, a fasiszta háború volt látszólag a korlátlan úr. Pontosan 10 évvel ezelőt:, 1942 február 1-én a fasiszta áradat kel­lős közepén pártiapunk első vezércikke* nek első sorai így adtak program»^: Pártlapunk neve jelképezi azt a törté-^ nelmi fe1adatot amely elé a politikai fejlődés a magyar népet és annak hiva­tott vezetőjét a Kommunisták Magyarom^ szögi Pártját állította. Ezt a történelmi feladatot Sztá'in elvtárs ismerte fel és foglalta szavakba elsőnek, amikor a né- met-szovjet háború kitörésekor befe’en- tet.te, hogy most Európa elnyomott nem- ■*e einek szabadságharca következik, a kö­zös elnyomó- a fasiszta reakció ellen• Az illegális Szabad Nép, mely büszkén illesztette homlokára Pártunk vezérének, Rákosi elvtársinak nevét, — az ő szelle­mében. utasításinak megfelelően a tö* megek közé vifre a fa-isztaellenes nagy nemzeti összefogás, a fü esetlen ségi moz­galom egyedül helyes .politikáját* — Illegális Pártunk, s a Szabad Nép tett erőfesz»t'seke' a f°sisztaeHenes front ki-széle sÄtrsera» tárgyalások előkészítésé­re, — de kik voltak, kik lehelek jár- gyalópar nerei-nk? A kevés mefrevőződé* ses antifasiszta paraszti és értelmiségi politikus mellett ott settenkedőt Hor­thy környezetének tábornokai, a ,.kis­gazda és polgári párt” egye-s kalandor* poli iku9°i, jobboldali és baloldali szo­ciáldemokrata veze'ők legitimisták és a klérus emberei. — mindazok. akikné1 „jobboldal is árrot** és ,.balpldal óságot*’ gvakran az döntötte el. hogy melyek mi­lyen maszkot kapott Keresztes—Fischer műhelyében? A tömeghez eljutó illegális Szabad Nép önfeláldozó munkája tette, hogy a lalók biztosan, határozottan, ke­mény következetességgel mond­ták el hozzászólásukat, bátran bíráltak, egyszerű, de tartalmas mondatokban nyilvánították vé­leményüket. Egészen bizonyos, hogy az országos levelező konferenciára való lelkes készülődés, majd a kétnapos tanácskozás eredmé­nyeként újabb ezrek és tízezrek kapcsolódnak a levelező mozga­lomba és a mozgalom még szé Sesebbkőrű, hatásosabb nevelő megjelenésének 10. évfordulója alkalmá­ból Budapestre érkezett külföldi vendé­gek, akiket Bethlen Oszkár, a Szabad Nép szerkesztőbizo tságának vezetője üd­vözölt megnyitó beszédében. — Minder.ekelő t szívünk minden me­legével üdvözöljük a Szabad Nép nagy péld képének, a dicsőséges Pravdának. Lenin és Sztálin lapjának k'pviselőjét, Mihail Avarkievics Harlamov elvtársat — mondotta, majd rámuatott: A Szabad Nép számára natrv öröm és megtisz'eltetés. hogv . évfordu'óiának ün­nepére a nagy Pravdával az élen 11 test­vérlap küldte el képviselőit. Ezután Horvá h Márton, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Horthy-kormányok műhelyében készült áruló, ú. n. munkásvezérek és pártvezé­rek, a Peyerek és Nagy Ferencek feje felett eljutott propagandánk — mint a nép győzelmének hírnöke, munkás- és paraszttömegekhez, értelmiségi rétegek­hez. A passzív és aktív ellenállás, a ki­ürítési és nagyarányú országrablási pa­rancsok megtagadása, a szabo’.ázs és a fegyveres akciók jelszavai és módszerei elsősorban az illegális Szabad Népen ke­resztül jutó tak el a vezetést váró, ellen­állásra kész tömegekhez. Kezdve azzal, hogy az illegális Szabad Nép felhívása nyomán, a Népszava tilalma ellenére 1942 március 15-én odasereglettek a Pe- őfi szoborhoz a becsületes szociáldemo­krata szervezett munkások és funkcioná­riusok és az ér elmiség tömegei is — egészen 1944 teléig a Szabad Nép a nem­zeti ellenállás agitátora és szervezője volt. Az illegális Szabad Nép kitört abból á gyűrűből, amelyet Pártunk köré pró­báltak vonni Horthy tárgyalásokkal ma­nőverező politikusai és rendőrkopói. Hű követője és folytatója volt a három év- tízededes hősi harcra visszatekintő Ma­gyar Kommunista sajtó legjobb hagyo­mányainak, a „Vörös Újságnak”, az „Uj Március”-nak, a „Kommunistá”-nak, szi­lárdan ment tovább azon az úton, ame­lyen e'őtte a magyar munkásmozgalom kezdeti lépéseit támogató munkássajtó, Táncsics Mihály, Frankel Leó lapjai, az első magyar munkáslapok jártak. Az illegális Szabad Nép agitációs és propaganda munkája nem változtathatta meg a háború menetét hazánkban, de emelte Pártunk befo’yását és tekintélyét, ezrével szerzett út híveket Pártunk poli­tikájának előkészítette a talajt Pártunk felszabadulás utáni gyors növekedéséhez Az illegális Szabad Nép útját egyik oldalon bitófa, sortűz és börtön kísérte, de a másik oldalon a haláltól vissza nem erővé váhk a szocialista ember­típus kialakításában. A levelezők, akik a sajtóhoz küldött Írásaikban is megmutat­ják felelősségérzetüket a szocia­lista építés ügye iránt, peidáí mutatnak a munka frontján, a termelésben Büszkén beszélhe­tünk Tóth Béla diósgyőri gép­gyári sztahánovistáról, Szlama L.ajos diósgyőri sztahánovista gyalusról, Takács Erzsébet diósgyőri rugóüzemi dolgozóról, Visnyai József felsőnyárádi, An­rettenő kommunista önfeláldozás, ezrek; és tízezrek szeretete ragadta előre. Az illegális Szabad Nép útja újra csak azt bizonyítja, hogy az erő, az igazság, a győzelem a mi oldalunkon volt, lesz és marad! Horváth elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy a felszabadulás után a le­gális Szabad Nép — Révai elvtárs irá­nyításával — elsősorban azzal vált a Párt is a nép nagy iskolájává, hogy százez­rekhez vitte el Rákosi elvtárs beszédeit: és irányító cikkeit, a Párt politikáját. Az első években kétféle politika ütkö­zött ősze. Az angolszász imperializmus szálláscsinálói. a bankárok, gyárosok éa nagybirtokosok ügyvédjei, fasiszta puccsis­ták és álradikális demagógok az egyik oldalon — s a nemzet minden dolgozó­jának érdekét képviselő Pártunk politi­kája a másik oldalon. A különböző árnyalatú reakciósoknak azonban c! kel­lett bukniok, mert ők a tömegek elmara­dottságára, mi viszont az élenjárókra épí­tettünk. Az ő programjuk a nyomor én éhség, a miénk az újjáépítés és termelés volt. El kellett bukniok, mert az ő prog­ramjuk új imperialista rabság, s a miénk a szabadság és a Szovjetunió barátsága volt. A hatalomért vívott harc győzelmé­ben jelentékeny része volt a Szabad Nép­nek, amely százezrekhez vitte el naponta, a Párt politikáját. A fordulat évében ez a harc eldőlt, de a Párt. tehát a Szabad Nép számára sem fejeződött be. Ahogy 1945-től kezdve helye volt a Szabad Nép hasábjain a ter­melés nagy kérdéseinek, a széncsatának» az „arccal a vasút felé” s az újjáépítés más jelszavainak — úgy ma a szocializ­mus építésének nagy korszakában a ter­melés feladatai harci feladatokat is jelöl­nek. Ma azt mondjuk, hogy a Szabad Nép főfeladata a szocializmus építésének se­gítése — de a mai világhelyzetben nin­csen olyan szocialista építőmunka, amely ne harc közben folyna. Nincsen olyan béke, amelyet ne kellene állandóan és éberen védeni. Nincsen olyan fejlődés, amely ne az elmaradottság ellem harc szülötte lenne Horváth elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy. milyen szerepet tölt be a Szabad Nép a szocializmus építése terén, majd így folytatta: A Párt politikája- A béke védelme. A Szabad Nép híven tükrözi a világ népeinek Szovjetunió-ve- zette békeharcát, öntudatosan, bátran, nagy Pártunkhoz és sza­bad, független nemzetünkhöz méltóan utasítja vissza az impe­rialista provokációk hosszú so­rát. A mai évfordulón gondoljunk arra. hogy egyetlen területen sem ad több ta­tai Szalmás János somsályi bá­nyászról és sok-sok olyan leve' lezőről, akik a termelő munká­ban kivívott sikereikkel élen­járnak a még boldogabb jövő építésében. A MA KEZDŐDŐ országos munkás-paraszt levelező konfe­rencia elé a borsodi levelezők százai, a dolgozók tízezrei nagy érdeklődéssel, várakozással te­kintenek. A tanácskozáshoz jó munkát, sok sikert, értékes ered­ményeket kívánunk Horváth Márton elvtára ünnepi heaséde

Next

/
Oldalképek
Tartalom