Észak-Magyarország, 1952. február (9. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-05 / 29. szám

Sikeres termelési értekeztetek kel a „Termelj ma többet, mint tegnapi“ mozgalom kiszélesítéséért! Gerő elvtárs a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetősé­ge által összehívott országos ak- íivaértekezleten beszámolt arról, hogy 1951-ben népgazdaságunk milyen hatalmas fejlődést ért el, majd arról beszélt, hogy öt éves tervünk harmadik évében milyen megnövekedett feladato­kat kell megvalósítanunk. Meg­állapította: bár széntermelésünk 15 százalékkal nagyobb volt, mint 1950-ben, fejlődő gyáripa­runkat nem tudjuk kellően ellát­ni szénnel. Egyre több szénre van •szükségünk, éppen ezért minden körülmények között biztosíta­nunk kell, hogy széntermelé­sünk 1952-ben 3,300.000 tonná­val több legyen, mint 1951-ben. EZT A FELADATOT szénbá­nyászatunk meg is fogja valósí­tani, ehhez fel kell tárnunk és a terv maradéktalan teljesítésé­nek szolgálatába kell állítanunk a rejtett tartalékokat, amelye­ket eddig nem láttunk, vagy ha láttunk is, nem használtunk fel. Nem harcoltunk kellően a mun­kafegyelem megszilárdításáért, nem karoltuk fel a dolgozók helyes kezdeményezéseit. Dol­gozóinkban hatalmas lendület van. Ezt bizonyítja számos „alul­ról jövő kezdeményezés, a ter­vek teljesítésére, a munkafe­gyelem megszilárdítására irá­nyuló kezdeményezések, öntu­datos dolgozóink elítélik a ló­gósokat, a munkából igazolat­lanul kimaradókat, kiközösítik őket soraikból. A tatabányai bányászok kezdetné, ezésére egyre több üzemnél állítják bí­róság elé a munkafegyelem inegbontóit, így jártak el az or­mospusztai, aíberttelepi dolgo­zók is. LOY ELVTÁRS KEZDEMÉ­NYEZÉSE, a „Termelj ma töb­bet, mint tegnap!“, rövid idő alatt tömegmozgalommá nőtt. Egyre többen és többen csatla­koznak ehhez a mozgalomhoz. A műszaki dolgozók számára példát mutatott e téren Lator­cai János aíberttelepi üzemveze­tő, aki felismerte, milyen nagy jelentősége van annak, ha a mű­szaki dolgozók felkarolják, mindenben segítik a munkások kezdeményezését. Ugyanígy mindenütt még szorosabbá kell tenni a kapcsolatot a fizikai és műszaki dolgozók között. A mozgalom sikere érdekében biz­tosítani kell a termelést akadá­lyozó hiányosságok mielőbbi megszüntetését. Tárják fel a bá­nyászok a műszaki vezetés munkájának hiányosságait, te­gyenek javaslatokat a termelés megjavítására. Ezt a célt szolgálják a bánya­üzemeinknél most megtartandó termelési értekezletek. Ezek az értekezletek mozgósítsanak ar­ra, hogy még szélesebb körben kibontakozzék a „Termelj ma többet, mint tegnap [“-mozga­lom és ennek Segítségével kivé­tel nélkül minden bányász telje­sítse Rákosi elvtársnak tett fel­ajánlását. Legyenek ezek az ér­tekezletek széntermelésünk to­vábbi fejlődésének előrelendí- tői, érezze át minden dolgozó, hogy ötéves tervünk győzelmes megvalósításának biztosítéka, életszínvonalunk még gyorsabb emelkedésének alapja az, ha minden nap többet termelünk SZAKSZERVEZETI AKTÍVÁ­INKRA, üzemi bizottságainkra az értekezletek megszervezésé­ben felelősségteljes feladat há­rul. Hasznosítani kell ezeken az értekezleteken a legutóbbi ter­melési értekezletek jó tapaszta­latait, ki kell küszöbölni az ak­kor előfordult hiányosságokat. El kell érni, hogy minél több dolgozó veeven részt ezeken az értekezleteken, tudatosítani kell a bizalmiak útján az értekezlet helyét és időpontját. Eiőre fel kell hívni a figyelmet a szűk keresztmetszetekre, bátorítani kell a doleozókat, hogy ezek megszüntetésére mondják el ja­vaslataikat. Bírálják meg bátran az üzem- vezetőség és a szakszervezet munkáját. Feltétlenül számoljanak be az üzemek, üzemrészek vezetői arról, hogy'az elmúlt termelési értekezleten. elhangzott javasla­tokból mit hajtottak végre Ha egyes javaslatokat nem valósí­tottak meg, indokolják meg konkrétan, miért nem. Dolgo­zóink lássák, hogy törődnek ja­vaslataikkal. Ne forduljon elő olyan eset, ami Pálinkás-tárón és Ormospusztán történt, ahol a dolgozók a bányafa-ellátás és a levegő megjavítására tettek javaslatot, de az üzemvezetőség ezeket nem valósította meg Ilyen esetek visszariasztják dől gozóinkat a termelési értekezle­ten való megjelenéstől, mert azt tartják, „minek tegyenek ja­vaslatot, ha abból úgy sem va­lósítanak meg semmit, minek bíráljanak, ha bírálatuk után sem intézkednek a hibák kijaví­tására“. KÉRJÉK ÜZEMI BIZOTTSÁ­GAINK, a pártbizottságok és üzemi pártszervezetek hathatós támogatását, mind a beszámo­lók elkészítésénél, mind az ér­tekezletek megszervezésében, hogy az eddiginél még sikere­sebbek, aktívabbak legyenek ezek az értekezletek. Állítsák szakszervezeti szer­veink munkájuk középpontjába ■i fermelési értekezletek sikeré­nek biztosítását, hogy a terme­lési értekezletek nagy mérték­űén elősegítsék megnövekedett feladataink maradéktalan meg­oldását. VIRÁG JÓZSEF Bányász Szakszervezet Területi Bizottsága. i. R. Malik elvtárs kn’t. Kervsiio?, ?z ENSz-hözgyülés elnökéhez a halalraHélt oö ög hazafiak érdekben í. A. Malik elvtárs, a szovjet küldött ség helyettes vezetője levelet intézett Nervohoz, az ENSz közgyűlés elnöké­hez, amelyben síkra száll a halálraítélt görög hóra fiák megmentése mellett. Közli, hogy a Szovjetunió külügyminisztere táv­iratot kapott a halálraítéltek egy csoport- ■Ítól, amelyből kitűnik, hogy a görög • " ' " korm-'ny nem tartotta be ígé-1 rétét, amelyet a világ közvéleményének nyomása csikart ki tőle a Baloiannisz- üggyel kapcsolatban és új vádat emelt a görög hazafiak ellen. „Kérem ónt. hogy sürgősen tegyen meg minden szükséges intézkedést az ENSz útján e görög hazafiak megmen­tésére” — fejeződik be Malik elvtárs icvek. A Magyar Sajtó Levelesói 1. Országos Konferenciájának távirata Rákosi eivtárshos „DKAGA BAKOST ELVTÁRSI TANÍTÓNK fiS VEZÉRÜNK! Forró szeretettel köszöntjük Ont, a Magyar Sajtó Munkás- és Paraszt-levelezőinek I. Országos Konferen­ciájáról. Mi a niulíban a gyárosok rabszolgái, a földes- urak és kulákok cselédei voltunk, s ha szólni mertünk a kiscmmizés, a megalázás, a nyomor és az igazság­talanságok ellen, utcára dobtak, vertek, börtönbe zár­tak minket. Ma szabadok vagyunk, miénk minden ebben az országban, egyenes derékkal járhatunk, emelt fővel szólhatunk bele hazánk irányításába. Kö­szönjük ezt a szabad és boldog életet a nagy Sztálin­nak, felszabadítónknak és köszönjük az ő legjobb ma­gyar tanítványának, önnek, Rákosi elvtárs. Mi, munkás-paraszt és értelmiségi levelezők nem­csak jó termelő munkánkkal, hanem a sajtóhoz írt le­veleinkkel is segítünk építeni a szocializmust hazánk­ban. örömmel számolunk be bennük az új életről, a lelkes munkáról, amellyel dolgozótársaink, s magunk is ötéves tervünk végrehajtásáért, túlteljesítéséért harcolunk. Feltárjuk a hibákat is, a gondatlanságot, a fegyelmezetlenséget, maradiságot, leleplezzük az el­lenséget, s azt is, aki az ellenség szekerét tolja. Leve­leinket örömmel togadják, számítanak ránk, megbe­csülés, kitüntetés az osztályrészünk. Köszönjük ezt önnek, Rákosi elvíárs. Megfogadjuk: továbbra Is bátran, állhatatosan har­colunk a szovjet sajtó levelezőinek példája nyomán, szocialista építésünk minden akadályaival, minden külső- és belső ellenségével szemben, a jó kezdeménye­zések, tapasztalatok elterjeszt ésé'ért. Pártunkért, ha­zánkért, a szocializmusért, a békéért. Közelgő szüle­tésnapja alkalmából kívánunk önnek, drága Rákosi elvtárs, még sok-sok munkás esztendőt népünk javára. Ml úgy készülünk erre a napra, hogy még fegyelme­zettebb, eredményesebb, odaadóbb munkát végzünk, 0 a konferencia tapasztalatait felhasználva, emeljük le­veleink színvonalát, napról-napra gyarapítjuk tudá­sunkat. Ezzel segítjük a mi lapjainkat, elsősorban Pártunk éles fegyverét, a Szabad Népet, Rákosi elv­társ lapját, mindennapi kemény harcában. A MUNKÁS- ÉS PARASZTLEVELEZöK I. ORSZA GOS KONFERENCIÁJÁNAK RÉSZTVEVŐÉ HORVÁTH MARTON ELV TÁRS: LevelezönezgaliiiBBk fejlődése is mulatja: a mi demokráciánk százezrek és milliók demokráciája A Magyar Sajtó Levelezőinek I. Or­szágos Konferenciája vasárnap folytatta tanácskozásait az építőipari dolgozók szakszervezeti székhazának dísztermében. A konferencián Horváth Márton elv­társ, a Politikai Bizottság tagja üdvözöl­te pártunk Központi Vezetősége nevé­ben a résztvevőket. Ezután részletesen értékelte a konferencia munkáját. — Ez a kétnapos konferencia — mon­dotta — olyan képet ad a sajtóról és főleg népünk fejlődéséről, olyan képe* id a levelezőmozgalom fejlődéséről, amely túltesz várakozásainkon. Az - har­cos szellem, az a tettrekész buzgóság 1 hibák elhárításában, amely ezen az ér­tekezleten megmutatkozott, egvik légié- ivegesebb bizonyítéka annak, bogy népi demokráciánk feladatait egyre jobban udjnk megoldani. A magyar népuralom előőrsei a levelezők Gondolják el az elvtársak, milyen kép bontakozik ki az itteni felszólalásokból Láttuk és hallottuk azokat az idős mun­kás- és parasztasszonvokat. akiknek a szí­ve tizennyolc éves lett. Nem is így mon­dom, hogy maradt, mert a felszabadulás után lett a szívül; tizennyolc éves és \arju\ úi erőt a felszabadulás után kopott. Láttuk elvtársak azokat a 12—14 éves diákokat, fiatalokat, akik férfias ko­molysággal és értelemmel szólnak hozzá íz ország ügyeihez. Láttuk azokat az elvtársakat, fiatalokat és öregeket, szta- hánovistákat, diákokat, parasztokat, szö­vetkezeti asszonyokat, értelmiségieket, művészeket, akiket ami\or hozzászólnak a saját területül; problémáihoz, amikor a hibákat tár­ják fel, egyetlen gondolat, egyetlen szándék vezérel, az, hogyan lehet demokráciánk gyors fejlődését még gyorsabbá tenni, hogyan lehet né­pünk fejlődését még erősebb, még hatalmasabb fejlődéssé átalakítani. Olyan a mi népünk, mint a győzelmes harcokban kikovácsolt hadsereg, de olyan hadsereg, amelynek minden kato­nája tudja, hogy miért harcol, hogy miért hoz áldozatot. A magyar népura­lom előőrsei a levelezők. Azok. akik először veszik észre a hibákat és nehézsé­geket a maguk területén, a saját terüle­tük igazi úttörői. Ilyen úttörővé l^ell válnia minden levelezőnknek, aki először mutat rá a maga munkaterületén a hibákra és így hozzásegíti pártunkat és álla­munkat ahhoz hogy ezeket a hibá­kat az útból eltakarítsuk. A mi demokráciánk erősségévé lesz rö­vid idő alatt a levelezőmozgalom. Ezután arról beszélt Horváth elvtárs. hogy a régi polgári demokráciákat, ame­lyek a tömegek elbódítására adtak formai szabadságot, ma már az imperializmus révén egyre inkább felváltják a fasiszta, mperialista diktatúrák, a nép terrorisz- tikus elnyomásának rendszerei. Majd beszélt a mi demokráciánkról: — Ha csak arról az egyetlen oldalról. 1 levelezőmozgalom oldaláról nézzük meg 1 mi demokráciánk fejlődését és hely­zetét, akkor is azt tapasztaljuk, hogy nem egyszeri parlamenti választások, ha­nem munkánk állandó kísérője az. hogy minden állampolgárunk, mindenki gyer­mekkorától kezdve késő aggkoráig, tehát attól kezdve, hogy gondolkozni kezd és amíg a gondolat birtokában van, részt vesz a társadalom kialakításában, fejlesz­téséhen. rí«»t vn«r két keze munkájával és harcával, részt vesz kritikájával, részt vesz abban a harcban, amelyet a mara diság, a belső ellenség, a múlt ellen vív mindenki, aki híve a mi rendszerünknek. Ez a demokrácia nem korlátozódig egyesekre. Ez a demokrácia százezrek és milliók demokráciája. Ez a demokrácia nem csupán a parla­ment üléstermére korlátozódik. Ez a de­mokrácia a városokra, a falvakra, az egész magyar földre kiterjed. Ez a de­mokrácia a mi rendszerünk, a szocializ­must építő Magyarország demokráciája. Gondoskodni kell a levelezők neveléséről A továbbiakban felhívta Hörváth elv­ers a levelezők ügyeimét arra az óriási telelősségre, amely az államunk íejíődésé- oen nagyjelentőségű levelezőmozgalom- oan való részvétellel együtt jár. Sztálin eivtárs rámutatott arra, milyen fontos, nogy a levelező független legyen munká­jában azoktól az intézményektől és sze­mélyektől, amelyekkel és akikkel érint­keznie kell. A függetlenség más szóval a ‘elelősség fokozását jelenti. — Ez a íüggetlenség — amelyről Sztá­lin elvtárs beszél — azt jelenti, hogy minden szót mérlegelniük kell a levele­zőknek, amikor kritikát gyakorolnak. Aira kell törekedni, hogy az elvtársak levelei komolyan essenek latba; szerkesz- .öségeink felelősek azért, hogy komolyan figyeljenek fel azokra a figyelmeztető nangokra, amelyeket a levelezőktől kap­nak. Állami szerveinknek, pártszerveink­nek komolyan kell mérlegelniük minden egyes levelet, amelyet a levelezőktől kap­nak. De a mérlegelés ne a szerkesztősé­gekben kezdődjé\, hanem azoknál az elvtársaknál, a\i\ megírják a levelet. Gondolják meg azt, hogy helyes s fon­tos problémát kritizálnak-e. mert legye nek annak tudatában, hogy a levelező­mozgalom fejlődésével a szerkesztősége­ken keresztül megindítják a párt- és az illám gépezetét, amely igenis ott lesz és mozgósítani fog arra. hogy a helyi hibá­kat eltakarítsuk az útból. Beszélt Horváth elvtárs a pártszerve­zetek, a szerkesztőségek felelősségéről is. — Ha flzt akaróik — mondotta — bogv a mi levelezőink szeme éle« legyen »szrevegvék a hibákat — és sokszor má­sokat megelőzve vegyék észre a hibá­kat —. akkor a levelező elvtársak sze­mét. látását, fülét élesíteni kell. Ez más szóval ideo’ógiai, politikai színvonaluk állandó emelését jelenti. Ttnndnsbndní beli arról. hogy kon­krétért ismerték a párt politikáját, hogy szilárdan, két lábon álltának, hogy szilárdan tudiáh a harcot nirjni a párt politikáiénak megvalósításáért, hogy tudiák a harcot vinni az ellen­ség, a hibák ellen. Rámutatott, hogy a vállalatok, munka­helyek vezetői részéről nagyon gyakran nines meg az a megértés a levelezőmoz­falom iránt, amely megértésre feltétlenül szükségünk van Ar ellenség dühődfpn támadja a levele^őmozsalmat — Meg vagyok róla győződve — mon­dotta —. hogv ez a konferencia hozzá fog segíteni ahhoz, hogy minden olvan igazgató, funkcionárius — mindenki, aki egv-egv területen vezeti a munkát — nem akadékoskodásnak, nem újabb 4* újabb nehézségeknek fogja látni a le*® 'ező elvtársak munkáját, hanem saját munkáia döntő segítőjét fogja ebben látni és éppen ezért — ahogyan Betien elvtárs mondotta — igen keményen fogunk fellépni min­den olyan jelenséggel szemben, amely kicsinyes, személyes szempon­tokból akadályt akar gördíteni a le­velezők munkája elé. Beszélt Horváth elvtárs annak feltétlen szükségességéről, hogy a proletár közvé­lemény parancsnokai, a levelezők jó munkájukkal is segítsenek a dolgozók közvéleményének kialakításában, hogy példamutató munkával, magatartással, harcos kiállással érdemeljék ki a dolgo­zók bizalmát. Fe'hívta a levelezők fi' gyeimét, hogy segítsék leveleikkel az üze­mi sajtó munkáját és karolják fel -az or­szágosan eléggé elhanyagolt faliújságokat, amelyek igen fontos eszközei a helyi köz­vélemény kialakításának. Beszédét a kö­vetkezőkkel fejezte be: — A sajtó ió munkát végzett azzal, hogy rövid idő alatt megszervezte ezt * mozgalmat, amelyet az élet igazolj amely- eleven, fontos mozgalommá vált. Nem­csak az elmúlt hónapoknak a munkája, a helvi konferenciák, hanem az ellenség dühödt támadásai is bizonyítják azt. mi­iyen fontos vívmánya demokráciánknak ez a mozgalom. Alig múlik el nap, hogy ne támadnák a sajtót, hogy ne vitatkoz­na az ellenséges rádió, az imperialista sajtó a Szabad Néppel és a többi lapok­kal, levelezőinkkel. De az az eltökélt­ség és határozottság, amely itt kibonta­kozott. azt mutatja, hogy mi alaposan is­merjük azokat, akik ezt az ellenséges uszítást folytatják. Ha egyáltalán véletle­nül fülünkbe jut a hangjuk, ráismerünk a tőkések, nagybirtokosok, bankárok, horthysta tábornokok hangjára, akik azt. akarják velünk elhitetni, hogy az volt ió, amikor a nép rab volt ebben az or­szágban s amikor az imperialisták voltak az urak. Nem elvtársak. Az, ahogy itt állandóan felmerült a szörnyű mult, a rabság képe s ahogy itten és egyebütt is állandóan felme­rül a boldog, békés, szocialista jö­vőnk képe. az biztosítja, hogy je­lenlegi nehéz munkánkban és har­cunkban fáradtságot nem ismerve, félelmet nem ismerve, lelkesen, oda- adóan. a nagy cél, a szocializmus felépítése érdekében minden erőnket összpontosítva fogunk dolgozni, ‘fogy az ország idáig iutott. hogv az or- zág népe ilyen hatalmasan fejlődött — ól tudta minden dolgozó —. azt pár­unknak. a Magvar Dolgozók Pártiánab köszönhettük. S ha a mi utunk a nehéz­ségek mellett a győzelmek, eredmények, . fejlődésnek sorozata akkor azt is tüd­őik. hogy ezt annak köszönhetjük, hogy -tártunknak és népünknek olvan vezére van. mint a mi szeretett Rákosi elvtár­sunk. A konferencia résztvevői ezután hosz- zamartó lelkes taossa! és felkiált sokkal dtették a pártot. Sztálin elvtársat. Rákosi dvtársat. a békét. A Magvar Saitó Levelezői T. Orszá­gi» Konferenciájának második napián -zámos munkás-naraczt levelező felszóla­lása hangzott el, A borsodmegvei levele, -.tők közül Pellegrini Tánosné. az Észak- nagvarország leveleznie hangsólvozta; öngv a levelezőknek figyelemmel kell kí­sérniük a klerikális reakció munkáiét és •e kell leplezni azt. Pellegrini Tánosné felszólalása végén felolvasta üdvözlő versét, amelyben Rákosi elvtársat kö­szönti 6C. születésnapja alkalmából. I A bA 1 si i ■ / 11 w Mii E I isTfM 1U JM f| l£i ríá | J LmTl£\l iBBHi

Next

/
Oldalképek
Tartalom