Észak-Magyarország, 1952. január (9. évfolyam, 2-25. szám)
1952-01-20 / 16. szám
A ÉSZAKMAG Y ARORSZAG Vasárnap, 195? Jann&r to. LENIN ÉLT, LENIN ÉL, LENIN ÉLNI FOG! .............................................................................................................................................................................................................................................. ★ LENIN Irta: MÉSZÁROS KATALIN A terem bíbor függönyei l’oritta-mozdulatlanul súlyosodnak a tömeg fölött. Szavak záporesője hull. A Szovjet első kongresszusán világos lett a nyílt titok: fojtogatják a szovjet hazát pánok, bankárok, gyárosolt. Az éhség kínzó kancsukáját ragadták kézbe fegyverül — S ha nincs Lenin — visszavágjon: a szovjet hajó elmerül! A díszes, cifra emelvényről hazug szavak kelnek világnak üvölt a mensevik Certelik: „dicsőség a burzsoának!“ Csillárok fénye szikrákat ont nagy, domború homlokára. • Szeme viliódzva körültekint: ki ad választ ércszavára. Szót kér. A morgás elcsitul. Beszéde sodor, elragad. Beszél a Bolsevik Pártról, biztat munkást, parasztokat. S hiába minden mensevik-szó, lassan kinyílik a titok S a nép tudja,, mit akarnak Cárók, pánok"' Ss bürzsújók.' A bnrzsoá sápad, 'meghátrál. A győzelem előbb jutott. S a gyűlés végén a nép köriíl- seregli a nagy szónokot. A bnrzscán kívül nincs párt olyan, „Lenin elvtárs, a munkám így áll...“ g aki tarthatná hatalmát! „Lenin elvtárs négy gyermekem...“ | A nép felzúdul — csattan egy hang „Lenin elvtárs ugye, most már § Lenin szólal: „Van olyan Párt“ csak miénk lesz a győzelem?“ | S Hjics felel. A szeme csillog | a száján nyílt mosoly derül 5 beszél, s meghitt jó barátként 1 a dolgozók közt elvegyül. , 1 ^mnnmnuinnntmmBiMiMiiiniiiiiiiiWYnniiimimniiminmiinrannnmiiimnmmiimmiimimiminimimHiiinmnmiiimMtmtiiiiiJi#' V. SZTÁLIN : „.. Ahogyan Lenin forradalmi tevékenységével a 90-es évek végén és különösen 1901 után, az „Iszkra kiadósa után megismcrked.em, arra a meggyőződésre jutottam, hogy Lenin személyében rendkívüli emberrel van dolgunk. Lenin az, én szememben nem egyszerűen a Párt vezetője volt akkor, hanem a Párt tényleges megteremtője, mert ö volt az egyedüli, ági Pártunk belső lényegét és halaszthatatlan szükségleteit átértette. Ha Pártunk többi vezetőiével hasonlítottam össze, mindig úgy láttam, hogy Lenin fegyvertársai — Plehanov, Martov, Axelrod és a többiek — egy fejjel kisebbek nála, hogy Lenin velük összehasonlítva, nem egyszerűen a vezetők egyike, hanem magasabb tibusú vezető. Kőszáli sas, aki a harcban félelmet nem ismer és bátran viszi tlőre a Pártot az orosz forradalmi mozgalom ki nem kutatott útjain. Ez a benyomás oly mélyen vésődött telkembe, hogy szükségét éreztem annak, hogy akkoriban emigrációban lévő közeli barátomnak írjak róla és nézetét kikérjem. Kevéssel utána, mikor már száműzetésbein voltam Szibériában — ez 1903 végén volt — lelkeshangú választ k-aptam barátomtól és egy egyszerű, de mélyenszántó, tartalmas levelet Lenintől, akivel, mint kiderült, barátom levelem tartalmát közölte. Lenin levélkéje aránylag nem volt hosszú, de ez a levél Pártunk gyakorlatának merész, félelmet nem ismerő kritikáját nyújtotta és a pártmun\a egész tervinek nagyszerűen világos és tömör kifejezését a legközelebbi időszakra. Csak Lenin tudott a legkúszáltabb dolgokról oly egyszerűen és világosan, oly tömören és merészen írni, hogy minden^ mondat nem beszél, hanem lő. Ez az egyszerű és merész V vél\e még jobban megerősített engem abban, hogy Lenin személyében Pni-tn/ kőszáli sassal re-d-n,. n MAXIM GORKU : Vladimír Iljics Lenin olyan jól ismerte a múlt történetét, hogy képes volt és tudott is a jelenből a jövőbe tekinteni. Ezt nem a „szép szavak kedvéért” gondoltam ki, ezt bizonyítja egész munkássága, minden cikke, különösen Október után. A munkások és parasztok októberi győzelmének kikeriilhetetlenségét és közelségét már előre látta a londoni gyűlésen. Általában Lenin, ahogy még senki ő előtte, előre meg tudta látni azt, aminek történnie kell. Azért volt képes és azért tudta ezt megtenni — nekem legalábbis úgy tetszik —, mert nagy lelkének fele a jövőben élt, vaserejű, de hajlékony logikája teljesen konkrét, reális formákban mutatta meg neki a távoli iövőt. Nézetem szerint eszel is magyarázható csodálatos állhatatossága a valósággal szemben, amely soha nem zavarta meg őt — bármilyen nehéz és bonyolult volt — szilárd hite sohasem ingadozott, hitt abban, hogy elérkezik a pillanat, amikor a munkásosztály és a parasztság keli, hogy legyen és lesz is saiát ura az egész vílérrnn HFNRY BARBUSSE ... Lenin nem volt szónok a szó mindennapi értelmében. Nem sgínokolt, hanem egyszerűen beszélgetett a hallgatóságával. E"ves mozzanatokról /így például az októberi nahoktelj eltekintve, amikor erről volt szó. hogy hőzuetlen mozgásba kellett hozni a tömegeket, amikor rettentő erőt keVett latbavetni a hatalmas emberáradat irányítására — Lenin csaknem teljesen gesztusok nélkül beszélt. Csupán arra törekedett. hogy meggyőzze hallgatóit, hogy saját gondolatait hallgatóinak tudatába is beágyazza ne ezt nem külső formákkal, hanem a 1ényeggel. nem gesztikulálással és szója- tél-kai hanem beszéde tartalmának vád- * ■ ■ ’ r. ------.Tz—«, MEGHALT LENIN Irta. LOMJAI AL4Ü.4R* A döbbenetben talán a dolgok érverése is megállt. Számol hatatl an milliók gyászozzák őt, mint senkit még, mióta föld a főid. Fölordit bennünk a fájdalom s a düh! S bennük, kiket temérdek öklével lerontott, most felnyavalyog a reménykedés. Hahó, urak! Hatalmas volt Lenin, igazító kezű, de csupán törvényt teljesített ő is. Törvényt, ami pusztíthatatlanul, kik vér vagyunk a véréből: megannyiunkban él. « Romját Aladár *1891—11)37) emléke, setére — halálának tizenötödik évfordulóján — az elmúlt napokban rendezett ünnepséget $ Magyar írók Szövetsége. Lenin led ült. (S elhullhat még derék ezer s akár ezerszer ezer!) A megmaradtak testük vasát összébbre közelítik az új parancsban: Legyünk egyszerűek, mint ö volt! Tudatosak, mint n volt! Akaratosak, irgalmatlanok s mindent merőek. mint ő: Lenin volt. 1924 gyár ^ Tanácsköztársaságban Ss, majd emigrációban folytatta harcos irodaNi munkásságát a munkásosztály és népe ügyéért. Romját Aladár, a magyar proletariátus | kiváló forradalmár költője,, egy ike volt aj Kommunisták Ma«> arországi Pártja meg- j alapítóinak. Tevékeny szerepe volt a Ma- I Az évszázados álom megvalósul A VEGEL ÁTHATATLAN dóm pusztaság fölölt már kihunyó- félben voll a göncöl.szekere. Jócskán elmúlt éjfél. Délnyugati irányban az égbolt alját vörösre festették a eimtjamszkájai építkezés fényei. Váratlanul evezőjapátok csattogását, evezővitiák nyikorgását hallom a távolból. A viz fölé hajolva kiál. tok és a hullámok csakhamaV hangol hoznak a messzeségből: — Igen, hallom, megyek, A víz fölé hajló fűzfák közöl tóénak tűnik elő. A csónakban egy szikár, szakállas öreg hagyományos kozák ruhában. Meg akar! am fo. gódzkodni az evező; apátokbanf de az öreg óvaIosságra mlett: — Tarlsd keményen a lovat! A Don neon ismeri 3 tréfát! Nézd, mennyire megárad l! Lovas! ól elragadhat a gyors ár! Lovam visszahökölt a vízi öl, majd [kezemnek engedelmeskedve lecsen.de- sede*t. Az öreg a parira evezel) — leültünk a fűbe a máglya mellé. Lovam legelész Száraz rozsét rakok a tűzre, Rz óreg pedig ételéről mesél. Egész éleiében dolgozoll, kulakat ásott, a kozákoknál vállal! munkát, most egy szőlő.szovhoz csősze — Dolgoz lám — mondja — & a boldogságot kezesiem. Egy pillanatra elgondolkozik nz öreg és mosolygó arccal teszi még hozzá: — Bs a boldogság végű] eljött. 'KA IND KETTEN a távolba bá* mulunk, messzi, túl a Donon, a cimljanszkája; építkezés fényeire. Száraz füzfakérget vetek n tűzre, lefekszem a fekeie nemezköpea/re, az öreg pedig mesébe kezd: — Hej. de régen vol 11 Több mint harminc esztendeje annak. hogy ösz- fizejöt liiník volgamelltfci muzsikok. Nagy fába vágtuk a fejszénket. Levelet irtunk X.eninnek és ezt a levelet elküldtük Moszkvába. Abban az időben a népnek sok küldőt Ije kereste fel Lenini Nyáron, úgy-e sok a dotogf Nálunk a Don- és a Volga- mentén, a halalmas pusztákon tikkasztó a hőség, — Moszkvában pedig, mint mindig, zuhog az eső. miniha dézsából öntenék. Bizony a mi küldöpeink is bőrig áztak. Es úgy élázoi«an lérlek be a Kremlbe. Meg akarták tudni, mikor, milyen időben Riogathatják meg Lenint. Lenin akármennyije is el volt foglalva. félretette a munkáját és behívta a parasztokat A mi muzsik, iáink csuromvizesen állító!lak be Leninhez Szobájában ott volt egy elvlárs. Fiatal ember Szigorú arcú Fekete bajszos A szájában pipa. de nem dohányzóit, csak szívm a pipa* és fel-alá járkált, A mieink, akik Cáricint védték, azonnal felismerték Sztálin elvtársat. Lenin asztalán letefonok térképek, tervek. Küldöl leink lálják, hogy Lenin és Sz|ftlin tanácskoznak, látják, hogy alkalmallan órában érkeztek és lassan hátra húzódtak az ajtó felé... — Talán zavarjuk. Vlagyimir Iljics? — kérdezi» az egyik paraszt. — Nem — válaszol Lenin és kod. vesen hellyel binálja őket Nos. erre R7|án a kiildöl'ek közül a legidősebb, miután kérésziét vetett. sapkája alól kivette a nép levelét A levél átázott és darabokra szakad) széjjel. Es ügy adta át Leninnek vrLAOVl'M Itt TLJICS óvatosan * szétrakta a tévé) darabkán a „Pravda“ egyik tápot da Iára For. Salt« így, forgatta úgy, majd odanrntutf» Sztálinnak Sztálin elvló-S Irta : Konsztantyin Prijma nézte, nézegette, de nem tudta kivenni mit is mond az írás — Ti magalofc mondjátok el. bed. vés e]vtá'rsak — hizlalja őket Le. nin —, mi a kívánságotok, mi a jöveteletek célja? — Hát vizecske ^kellene — válaszolták — Vizecske. , ismételték, Vlagyimir Iljics szemében derű s az apró ravaszság fénye csillogott, arcán meleg mosoly futót 1 át, — Kedves elvlársak — s*ólt Lenin —; nem érlelek benne leket — Mintha egész nap és ogész éjjel nva. kig vízben álltatok volna és most mégis vizet kértek? — Bizony kérünk, Vlagyimir II* jics — feleli a legidősebb. Végtele. nek a földjeink, de vizünk nincs. A földjeinkre kellene vizecske-. „ , — A Volga-meilékére — mondja az egyik a félkarú, — A Don.mell ékére — böki tó a második. — A Káspi tenger mellékére — sóhaj 1 fel a harmadik. — Nos, kedves elvtársak, mit tegyünk, mi! javasoltok? — kérdi derűs arccal Lenin — Arra gondol a nép — szél köz. be a félkarú —, hogy tavakat kel. lene csinálni a Volgából. — Es a Donból is — szól egy másik. — Vizecskét kellene adni völgyeinknek — teile hozzá a legidősebb. — Gálák kellenek — jegyezte meg határozott hangon Sztálin — Vízi. erőművek. Erről álmodik ez a nép. — Volga-Don! — csendül fel Lenin hangja — Oroszország álma! L enin elhallgatott, majd aszlalához lépett és a térkép fölé hajolt. Tekintete átszállt a paraszlok feje fölött, messze túl a Kremlem kérésziül, valahová a távoli égbolt kékjéig. Harminc évre előre meglátta a jövőt, ezt az épít. kezest .>. — Magam is szerelek álmodozni! — hangzóit Lenin komoly szava Álmodni kell! Nem lehet nem álmodni! — tette még hozzá — De most nagyon nehéz helyzetben vagyunk elvtársak — és ogy percre elgondol. M. ANDERSEN NEXÖ: ... A kultúra képviselőinek legjobbjai, különösen azok, akik az Októberi Forradalom utáni korszakban nőttek fel, Lenin tisztelőjének vallják magukat és fokozatosan az új társadalmi harc tudatos harcosaivá lesznek ... De még erősebb Lenin hatása az egyszerű munkatársra, akinek ehhez nem kell az átnevelés bonyolult folyamatán keresztülmennie. A régi világ proletá- riátusa növekvő erejét és aktivitását teljes egészében Leninnek köszönheti, a nagy kinyilatkoztatónak és alkotónak, akinek nincs párja a történelemben és Lenin gyermekének, a Szovjetuniónak... Lenin jelentősége a nemzetközi prole- tármozgalom számára felbecsülhetetlen. Lenin lángesze egyesítette magában a tervezőt és a megvalósítót, új célokat mutat a kultúra képviselőinek; a passzív szemlélet világából a cselekvés, a tettek világába vezeti őket. Ä proletariátus felszabadító harca új lendületet kapott. A munkásmozgalmat nem lehet többé vissza fordítani. Lenin életet lehelt azokba az erőkbe, amelyek az emberiség haladásáért i. kodva hallgatott Lenin. De aztán szeme sarkában isméi felcsillant $ ravaszkás fény és megkérdezte: — Talán külföldről hívjunk valakit segíKni, hogy megépítse a csatornát, el koszi ;ae a duzzasztógúíakatí A félkarú küldöti nyomban megfelelt: — Lehetne tőlük segítségei kér,, ni, ha ezek a burzsujok emberek volnának Dehát nem emberek haiufl» vadállatok, igazi cápák 1 — Dgy van, így igaz, — mosolyodon el Lenin. — Egy kicsit ismerem őket, így tehát Saját magunknak ke]’ épíleni Nehéz lesz de legyőzzük a nehézségeket. Szétzúzzuk a betolakodókat, a fehérgárdisIákat és nagyszer ü élet fog reánk köszönteni, — Belefojtjuk a kadeüeket és az mlervenciósokal a Volgába, a Donba és a Fekete-tengerbe — szólt keményen Sziálin, — azután felépítjüka Volga-Don csa*omáf. A nép keze. be vette a hatalmat és az alkotó nép a kommunizmus) is megvalósítja Sziálin szavai után bensőséges beszélgetés kezdődőit parasztjaink ósa vezérek között: Arról volt szó, honnan és hogyan kell megkezdeni a kommunizmus építését. Amikor Lenin buciira nyújtotta kezét, így szólt hozzánk: — Köszönöm a jő tanácsot! A száraz pnsziaságnak vizet adunk Gyá- raka! épílünk. a régieket rendbehozzuk, megerősítjük a gazdaságokat, traktorra ül leljük a parasztot és bő. sógesen adunk vizet. Mondjátok meg a népnek: a bolsevikok valóra vallják az évszázados álmot — összekapcsolják a Volgát a Donnal, Sziálin elvlárs elmondja, hogy Gyenikin legyőzése ulán az aszály fölölt is diadalmaskodunk • « • \| ÁR HAJNALODOTT, mikor b ti esu | vettem az öreglől. Keményen kezet szcrílo’lam vele és lovamat kantáron vezelve a hegyen fel. felé vei lem ulamal Telemetern előtt kitárolt a vidék, amelyet gazdagon termővé varázst* a természetet átalakító szovjet nép alkotóereje né-i évszázados álma teljesül BERNARD SHAW: — Boldog vagyok — mondotta Shaw 1924-ben —, hogy hat évvel ezelőtt„ ami\or az angol sajtó a rágalmak olya* özönével árasztotta el Lenint, amelyekhez még az 1780-ban George Washington ellen intézett rágalomhadjárat sem fogható — boldog vagyok, hogy én kor üdvözöltem Lenint, mint Európa legnagyobb államférfiét, egyik neki megküldött könyvemre írott ajánlásban . . „ Nem kételkedem benne, hogy eljön a nap, amikor Londonban George Washington szobra mellett fognak Leninnek szobrot állítani. HEINRICH MANN: Lenin életében az ügy iráht való töm heteden odaadást látjuk, mellyel elkerül, hetetlenül együtt jár a könyörtelenség mindenkivel szemben, aki ennek az ügynek az útjában áll. Lenin nem ke- ■'ésbbé szerette az embereket, mint as ügyet, amelyért harcok, azért volt oíy n»gv alkotó «rvflrenvégébe a
