Észak-Magyarország, 1951. december (8. évfolyam, 280-303. szám)

1951-12-14 / 291. szám

Tta*«fc, 1981. december hó VL

ÉSZAKMAGYARORSZÁG

S

,,/f » újság akkor less élő és eleven, ha öt vesető és állandóan írással foglalkozó irodalmár mellett 500 és 5000 nem hivatásos irodalmár munkatársa less66 (Lenin)

MIÉRT NEM BÍRÁLNAK AZ ÓZDI LEVELEZŐK...?!

rsAx Ózdi Vasas szerkesztőségéhez a dolgozók azzal a panasszal fordultak, hogy a durvahengermű bérelszámolásánál különböző rendellenességek vannak" — így kezdődik az Ózdi Kohászati Üzemek ellenőrzési osztályának jelentése, amely a dolgozók bejelentései alapján megindított vizsgálat, tanúkihallgatások eredményeit összefoglalja.-Wí( állanitntt meg a vla-tgálnt,

sairől vallottak a tanuk?

Amíg a durvahengermű bérelszámoló csoportjának hivatali helyisége a gyáron kívül volt, a csoport több dolgozója munkaidő alalt rendszeresen elhagyta a hivatalt, különböző vásárlásokat eszközölt. Komoróczki László, a csoport vezetője nemcsak ezt tűre, hanem más téren is rombolta a munkafegyelmet. Az irodába szeszes italokat hordtak be, vagy kijártak inni. A munkaidő alatti kijárás akkor sem szűnt meg, amikor az irodát a gyár területén helyezték) el, ezután már az ablakon adogatták be a bort, amelyet el- sötéti ett ablakok mögött fogyasztották el, közben túlórában dolgozlak. A' csoport több dolgozója munkaidejének nagy részét tmagánlevelezgetéssel, va.gy más vállalat részére vállalt munka végzésével töltő.te, azután azzal az indokkal, hogy „sok a munkájuk”, — túlóráztak. Nem egy esetben Komoróczki maga hívta fel egyes be- esztot járt: úgy intézzék munkájukat, hogy túlórára kerüljön a sor, amelyet azután az esti órákban vele töltenek el, Pártfogolijaiból külön klikké; alakított ki, különösképpen kivételezett helyzetet biz osított Fekete Mihálynénak, Fekete Mihályné sok esetben 7 órakor ment be a hivatalba, munkaidő alatt daueroztatta a haját, elutazott Miskolcra, — a mü- szakkönyvben mégis úgy szerepelt, mintha teljes munkaidőn át rendesen dolgozott volna és meg is kapta érte a fizetést. Komoróczki utasítást adott a csoport egyik dolgozójának, Lezák Gyulának, hogy ilyen esetekben ő blokkoljon Feketédé helyett. Feketénével együtt Komoróczki is bércsalást követett el, amikor jogosulatlanul és indokolatlanul túlóráztak és a túlóraként felszámolt időt nem munkával töl őtték.

Jellemző a kialakult klikk-szellemre, hogy Zelei Andrásné egy alkalommal egy órára eltávozott az irodából, mert telefonon hívták, hogy 6 hónapos gyermeke súlyos beteg és orvoshoz kell vinni és az egy óra hiányzás miatt az egész műszakot levon ák. tőle, — viszont Fekete Mihályné két hétig volt távol, mégis egész idő alatt fizetést vett fel. A klikk számára biztosi.ott jogosulatlan túlórákkal meglopták azokat a becsületes dolgozókat, akik számára a „keret hiánya” miatt kevesebb túlórát fizettek ki, mint amennyit ténylegesen dolgoztak.

Komoróczki magatartása az irodában pontosan olyan volt, amilyen egy volt horthys:a őrmestertől elvárható is volt. A leggorombább, legocsmányabb módon beszélt beosztottjaival, a nőkkel szem ben törhetetlen, felháborító „vicceket" engedett meg magának. Általános szava járása a „hülye, bolond ne ugass, ne pofázz, kirúgom” volt. Az egyik nődolgozóra ráordított, hogy „menjen innen, mert megütöm, kirúgom”, egy másik — áldott állapotban lévő — nődolgozóra azt ordította, hogy „kitaposom belőle a gyereket”. Eltűrte Komoróczki azt is, hogy a csoport- vezető helyettes, Kosik Pál túlóradíjat vett fel arra az időre is, amíg a kultúr- otthonban zenepróbán volt.

A fegyelmi eljárásnál a jegyzőkönyvi adatok, a tanúvallomások alapján a tényállás teljesen világos volt, hiszen a tanuk — Fedor Sándomé kivételével — a fegyelmi bizottság előtt megerősítették jegyzőkönyvi vallomásukat. A dolgozók természetszerűleg azt várták, hogy a fegyelmi bizottság megfelelő ítéletet hoz.

Az egész üggyel nem is lenne szükséges részletesebben foglalkozni, ha nem lennének még olyan részletei, az egész fegyelmi eljárásnak nem lenne olyan színezete, továbbá, ha nem lenne az ózdi gyárban még sok más olyan jelenség, amelyek mind világosan mutatják, hogy aem egy esetben

durván el folttá ft a bírálata',

meus^rl* * * h a lewtoiők híw***

lati mvohattmáaá,.

A Komoróczki által elkövetett fegyelmi vé ségek, sőt bűncselekmények sorozata melle t már egymagában az is kirívó lett volna, hogy Komoróczki — akit a fegyelmi elrendelésénél állásától felfüggesztettek —• heteken át szabadon bejárt a gyárba. (Azóta különben állásába is visszrhelyezték) A csoport dolgozóival folytatott beszélgetései során mindenáron befolyásolni igyekezett őket, hogy ne az igazságot mondják el a fegyelmi tárgyalás során, hanem mellel e valljanak. A hamis tanuzásra való rábírásban résztvett Komoróczki felesége, nővére, az egész „sógorság-komsság”. Lakásukon is felkeresték mindazokat, akik az ügyben szerepelnek, hogy Komoróczki mellet i vallomásra bírják rá őket. Egyetlen esetben értek csak célt, a már említett Fedor Sandámé vonta vissza vallomását, holott

több tanú tud arról, hogy a megelőző kivizsgálás során Fedőmé előttük átolvasta a géppel írt jegyzőkönyvet és azu.án aláírta vallomását,

A tanuk befolyásolásánál még nem álltak meg. Komoróczki László öccse — aki egyébként 1947-ben demokráciaellenes magatartás miatt internálva volt — a durvahengermükarbantartó üzemében aláírásokat próbált gyűjteni az egyik tanú ellen, hogy a fegyelmi bizot ság előtt szavahihetőségét megingassák.

Komoróczki

nem rlndt vinaesn

a nyílt fent es-esőarkfől ment.

Fekete Mihálynénak azt mondotta, hogy „tagadjon le mindent, úgy sem tudják bebizonyítani, mert ha nem így tesz, nem tudja mit csinál vele. .

Tóth Istvánná — aki a durvahengermű egyik országoshírű brigédvezetőjének. Molnár Szeglet Lajosnak leánya — volt ulajdonképpen az, aki panaszával, bírálatával az egész vizsgálatot elindította. Komoróczki azt üzente neki, hogy „fogja be a száját, mert úgy megveri, hogy nagyanya korában is megemlegeti.

A bírálat legdurvább elfőj ása — nyilván következik ez Komoróczki egész nép- ellenes magatartásából — már előbb is állandóan megnyilatkozott a durvahengermű bérelszámoló csoportjában. Komoróczki ehhez még segítséget is kapott főnökei.ól, Örkényi Jánostól, a bérelszámolási osztály főnökétől és Horváth Józseftől, a bérelszámolási osztály helyettes főnökétől. Hiába fordultak a dolgozók Horváth-hoz vagy Örkényihez és mondották el mindaz', amit később a fegyelmi vizsgálat meg is állapított — Horváth és Örkényi az eljárás megindítása helyett Komoróczkit pártolta és megtorlásokat alkalmazott a bíráló dolgozókkal szemben. Emiatt került sor arra, hogy Mérai Alizt, Tóth Józsefnél és Tóth Is.vánnét megtorlásként el is helyezték a durvahengerdei bérelszámoló csoportból. Tóth Istvánnéra a nyílt utcán rátámadt Fekete Mihályné. Szabó Ferencnét, a durvahengerdei bérelszámoló csoport másik dolgozóját, aki szintén többször bírálta a felsőbb vezetők előtt is Komoróczki magatartását és a vizsgálat során terhelő vallomást tett, a hajnali órákban — mikor kerékpáron a gyárba igyekezett-—,-két sötét-utcarészen is megtámadták.

A mesrlnrltr* trnorlbna

líiivether ménnxet ta jű ’ .

Szabó Ferencné arra hivatkozással, hogy többször operált 14 éves fia rendkívül súlyos beteg, kérte, hogy olyan beosz ásba helyezzék át, ahonnan a 8 órai munka után hazamehet és ápolhatja gyermekét. Mikor — nehezen — megkapta az átho’yezést, még három hétig nem engedték el, mert „meg kell várnia, mig új munkaerő; kap a csoport.“ Az új munkaerőit azonban a csoporton belül máshová oszt o' ták be. Végül mégis sikerül t kivívnia áthelyezését, de — két nap múlva fia meghalt. Kidcrii’t, hogy a gyermek -— látva, hogy anyja csaknem mindig sírva és meggyötörtén érkezik haza a késő es i órákban — nem akar a terhelni a maga bajaival, s mikor az operáció után bevérzett, hideg vízben maga próbálta kimosni a be- vórzett fehérneműt.

Tóth ístvánné — az üldöztetés során e'szenvede't izgalmak miatt — 8 hónapra szülte meg gyermekét.

Rendkívül súlyos felelősség terheli mindezek miatt Örkényi Jánost és Horváth Józsefet. Ahelyett, hogy megvédte volna a dolgozóka*, Örkényi János — épúgy mint Feke e Mihályné — a női becsü'etbe vágó ocsmány rágalmakat terjesztett az ügyben szereplő egyik nő-dolgozóról. Vérszemet kapva Örkényi még arra is vetemedett, hogy megpróbálja megrágalmazni az Ózdi Vasas szerkesz őjét és egyik munka ársát s ennek indítéka egész világosan az volt, hogy az Ózdi Vasasban ró'uk biráló cikket ír*.

Örkényi egész maga’ar ására egyébként rendkívül jellemző a következő eset:.

Bárdos Istvánná, egy durvahengerdei munkás leánya bérelszámolónak jelentkeze t. A felvételnél Örkényi gyökvonásból és logaritmusból vizsgáztatta (— amire semmi szükség a bére'számolásnál —), majd megállapította, hogy „nem alkalmas bérelszámolónak“. Egy hét múlva viszont a durvahengerdei bérelszámoló csoport, hoz felvett egy — vol apácá'. Úgy Iá szik kevésnek tartotta hogy abban a csoportban van már egy vo'.; pap és egy másik volt apáca, akik — és erről Örkényi is tudót* — fize ett mun. kaidő alatt nem egyszer templomba jártak.

Mérr hlr-róhh

Horváth József szerepe az ügyben. Tudott mindarról, ami a durvahengerdei bérelszámoló csoportban történ*. Többek között amiatt is panaszt emeltek nála, hogy Fekete Mihá'yné — „kü'önleges véle len“ folytán — egy év aJai't négyszer kapott fizetés- emelést és egyévi munka után keresete annyi vol", mint annak a do go- zónak, aki már 38 éve dolgozott a gyárban A vizsgálat helye t maga is kapcsolatokat keresett Fekete Mihály, néval. nem egyszer adott megbízást Feke énének arra, hogy munkaidő a'att váltsa ki az 5 számára is a jegyekre a hús*, ezzel nyil’an bomlasztotta a munkafegyelmet.

Amikor Zelei Andrásáé kérte Hor- vá htól, hogy máshová helyezzék, mert nem bírja tovább a durvahengerdei bérelszámolási csoportban, Horváth kijelentette, hogy „ennek csak kirúgás 'ehet a vége“ Még elvetcmü tebb módon üldözte állandó biráló magatartása miatt Tóth Istvánnét. Az ő á helyezési kérelmére az: a választ adta, hogy ,,a legnehezebb fizikai munkára osztatja be“, -Amikor Tóth Istvánná végül a szolgáltató üzem bér- elszámolási csoportjához került, Hor- vá h és Örkényi is olyan minősítést adott róla, hogy „rossz munkiaorö“. Más helyen viszont Örkényi és Horváth kijelentette, hogy , ha Tóth Istvánná nem volna nő, akkor már csoportvezető lenne,“ Az áLa’ános ncpelenes felfogás így mutatkozik meg a nők lebecsülésében, visszaszorításában is.

Horváth József nyíltan is kijelentette, hogy a Komoróczki el'en folyó fegyelmi ügybő! „úgysem lesz semmi“, majd a csoportvezetők értekezletén arról merészelt beszélni, hogy az ügyből Komoróczki: kel! kihozni győz esen.“ Tóth ístvánné új beosztási helyén többször is sürgette, hogy kössenek bele a munkájába, és büntessék meg.

Mindezekről széles körben esik szó Ozdon, a fegyelmi bizottság — Ka»saj Gyula vállalati fegyelmi biztos elnökletével még seen állt hivatása magaslatán sőt —

a /«ereim! el táráét

komédiává eiilleartel'

Az első tárgyaláson ©’hangzottak : tanuk terhelő vallomásai, de éppé* mikor a legé'esobbre fordult a tárgya lás sora — és az idő akkor még esc fél 8-ra járt —- Kassai a tárgyáé lezárta. A második tárgyaláson ml olyan volt a fegyelmi bizottság mag tar ása, hogy a dolgozókban az a hat gúlát alakult ki: „kár az időtöltésért, úgyis minden el van már intézve, úgy sem lesz itt igazság..,“ Jellemzi hogy Szabó Sándor*, az ellenőrré: osztá’ynak az; a dolgozóját, aki : vizsgálatot és a fanukihallgatásoka folytatta B fegyelmi bizottság ki sei hallgat a. Az ügy részleteinek ismeretében nem állt messze az a feltételezés. hogy ez is Horváth József befolyására történt Horváth ugyanis a vizsgálat megkezdésekor magához hivatta Szabó Sándort, hogy „szempontokat akar adni neki“ és felhívta, hogy a vizsgálat után „referáljon neki“.

Az egész fegyelmi eljárás és az a kiszivárgott hír, hogy a fegye’mi bizottság semmitmondó lagymatag, lényegében az egész ügyet elkenő határozattal akarja befejezni az a'járást, igen nagy csalódé«: váltott ki a dolgozók körében. Nem egy helyütt szóvá'eszik hogy a fegyelmi bizottság ugyancsak Kassai Gyű’a elnökle évei segédmunkásokat és munkásokat sokkal, de sokkal jelentéktelenebb vétségek miat> azonnali hatályúi elbocsátásra iték, Szóvá eszik az: is, hogy a vizsgálat bizonyított adatai alapján miért nem fo'yik megfelelő eljárás Horváth József és Örkényi János ellen is.

Mindezek arra vezettek, hogy az Ózdi Vasas szerkesztő bizottságának legutóbbi ülésón, ahol a levelező moz. gatom fejlesztéséről és minőségi színvonalnak eme őséről tárgyaltak, a szerkeszd bizot ság több tagja személyes tapasztalatok alapján elmondta, hogy

Pa munkások

nem mpn*«t h!rnlni“.

Az egyik munkás azt mondta,“ nem mer Írni, mert fél hogy ha feltárja a hibákat, úgy jár. mint Tó hűé.“ Azt is 'adják ugyanis a dolgozók, hogy a f'egyeimi bizottság Tó h Istvánnét is meg akarja büntetni, holot* éppen az ő birá a a segítet' az egész gya ázatos ügy feltárásához Más munkások az mondották: „Nem mernek bírálni, mer' nekik családjuk, gyerekük van és ha megírják a hibákat a szerkesztőségnek biztosan találnak majd oko* arra, hogy bosszúi álljanak a bírálatért.“

Nem újkeúe-ű ez a fe'fogás a gyárban, a „Komoréczki-ügy“ csak sú yos. bította. Felelősség terheli emiatt Fehér László elvtársat, a Nagyüzemi Pártbizot ság volt ti'kárát, aki annakidején felhívatta az egyik munkást, aki bíráló 'cvelet írt az Ózdi Vasashoz és ráförmedt, „hogy merészelt bírálni“. A Pár bizottság akkor az; is eltűrte, hogy ennek a dolgozónak lakását —, mert fel'árta a lakásépítkezésnél tapaszta’ha'é hibákat — bosszúból

utoljára épí'ették fel.

Amikor az Észak magyarország a

múlt év őszén megbeszélést tar ot1 ózdi levelezőivel, öbben is elmondották, hogy „nem mernek bírálni.“ Az Eszakmagyarország munkatársa az ér- tekez’e'en felvilágosította a munkásokat, hogy — ha igazat írnak —

mindenkor é* mindenben nxámíthntnali arra, hogy a Párt megvédi éhei.

Többszöri biztatás után érkezett meg az Eszakmagyarország szerkesz' őségéhez Gyúró Miklós elvtárs levele, amelyet 1950 szép ember 15-i számunkban le is közöltünk és amelyben megírta, miyen feháboríté, népcllenos módon viselkedik Komoróczki László, a durvahengermű bérelszámolási osztályán a dolgozókkal. Gyúró elvtárs lőve! ében felvetette a kérdést; „Türhető-o, hogy egyesek ma ilyesmit megengedjenek maguknak és így támadjanak ?. szo- cia'izmusért harcoló dolgozókra?“ Gyúró elv árs levelének egyik mondatából adtuk a cikk címét: „Akik azt hiszik, hogy még ma is 1944-et Írunk...“ A Pártbizottság nem figyel: fej a munkások hangjára, felo’ős tehát amiatt, hogy azóta még egy éven keresztül folytathatta Komoróczki bűncselekményeinek sorozatát a dolgozó nép rovására.

A hibák feltárása után le kell vonnunk a tanu'ságokat, meg kell néznünk, milyen halaszthatatlan feladatok vannak az ózdi gyárban a levelezők szabadságának megvédése, a M- -álat szabadságának biztosítása érdelében.

Nyilvánvaló, hogy Komoróczki Lász. ő e’len.

megfelelő ítéletet kell hoxnia

a fees elmi hlxottsásmak

Nem tűrhető el, hogy megmaradjon gyárban, hogy az történjék vele, int például Lezák Gyula volt pappal, kit a bércsal ásókért azzal „büntet*k“ hogy a durvahengerdei bére’szá- iolé' csoport beosztottjából a karban, írté üzemnél csoportvezető helyettes ' t és egész világosan az ellenség ke- ére mutató „tévedéseket“ követ cl új munkahelyén. Komoróezkinak nincs he’ye a gyárban, cse’ekményei miatt feltétlenül bűnvádi eljárást is kell el. lene indítani!

A dolgozóknak látniok kell, hogy ebben az ügyben nem „Komoróczki győz , — hanem az igazság! ,

A dióagy őri „ó ri na"-h oh ó építkezése nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlít. A legjobb brigádok, dolgozók egymással nemes versenyben harcolnak a percekért, hogy minél jobban meggyorsítsák a nagyjelentőségű építkezést.

Ahol nehéz munkáról van sző, ahol a legkeményebb helytállásra van szükség, ahová a legáldozatkészebb kommunisták hősi erőfeszítése szükséges, a műszaki vezetők Ser László kubikos brigádját osztják be.

Ser László brigádja Rákosi elvtára november 30-i beszéde után versenyre hívta a kohóépítkezés összes dolgozóját a munkafegyelem megszilárdítására. Felhívásukat eljuttatták a megye valameny- nyi építőipari dolgozójához és Szlálin elvtárs 72. születésnapjára azt a felajánlást tették, csatlakoznak a RődeT-mozga- lomhoz, a 28 számú építkezésnél megszűnte ík a 100 százalékon aluli teljesítéseket és az igazolatlan kímaradozók felett is védnökséget vállalnak, hogy megszüntessék az igazolatlan műszak- mulasztásokat.

Ser Láaaló brlgádveaető három hónappal ezelőtt csatlakozott az Észak- magyarország levelezőinek egyre szélesedő táborához

— Amikor első levelemet megírtam, még magam sem értékeltem kellően a levelezési mozgalom jelentőségé — mondja — Első levelemben a vállalat hiányosságaival, a munkafegyelem lazaságával foglalkoztam és kemény építő

Ezen túlmenően azonban igen sok tennivalója van még a Nagyüzemi Pártbizottságnak. Szatmári Ferenc elviére, néhány hónapja áll ismét a Pártbizottság élén, igen helyesen látja, értelmezi és gyakorolja a bírálatot és az önbírálatot. Szükséges azonban, hogy ennek szellemében még eredményesebben nevelje a Párt- bizottság minden munkatársát. Még a Pártbizottságon belül is akadt ugyani« olyan elvtárs, akire pontosan vonatkozik a Párt Poli.ikai Bizottsága által a mun- kás-parasztlevelező mozgalomról hozoüt határozat megállapítása: .„Vem egy esetben előfordul, hogy párt- és állami funkcionáriusok maguk akadályozzák a levelezők bírálati jogának gyakorlását, nem nyújtanak megfelelő védelmet a levelezőknek, nem torolják meg példás szigorúsággal üldözésüket, a kritika elfojtását."

A Pártbizottság, a gyár minden párt- szervezetének elsőrendű feladata, hogy

a bírálat éa a* fính‘ráiqt helyen gyakorlására nevelje a do'irox"hat,

A Politikai Bizottság határozata kimondja: „A pártbizottságok védelmezzék a levelezők jogait. Ne elégedjenek meg azzal, hogy egyes esőtekben megszüntetik a levelezők üldözését, vagy a levelek cenzúrázását, de pártfegyelmi úton torolják meg a levelezőkkel szemben élköve. ett jogtalan sérelmeket. A pártfegyelnu határozat nyilvános megtár gyahisáud nyújtsanak erkölcsi elégtételt... Ellenőrizzek, hogy a levelezők az állami hivatalok, vállalatok, intézmények felelős vezetői részéről is megfelelő védelemben részesüljenek

Ha így tesznek — mint ahogy a Politikai Bizottság határozata értelmében így kell tenniök —, akkor a levelezők, 3 gyár minden dolgozója érezni fogja, hogy építő bírálatát szabadon elmondhatja éat élni fog ezzel a jogával. Akkor feltárják a levelezők, a 'dolgozók, hogy kik éá miért akadályozzák az élenjáró szovjet tapasztalatok rendszeres alkalmazását, hol milyen hibák vannak és mit kell tenni a munkafegyelem megszilárdításában, a. munka jobb megszervezésében, a minő-, ség megjavításában — a tervék teljesítés« és túlteljesítése érdekében.

Ha így jár el a Pártbizottság — é* igy kell eljárnia —, akkor Ózdon is valóraválnak a Politikai Bizottság határozatának szavai, hogy „a levelezők tízezreinek ébersége, helytállása, keztleme- nyerése, harckészsége a dolgozó milliók kimeríthetetlen erőforrásait tárja fel épUŐ munkánk meggyorsítása, a kongresszusi határozatok megvalósítása érdekében” és az ózdi levelezők is „a hibák feltárásával, a jó kezdeményezések és tapasztalatok felszínrehozásával, az ellenség leleplezésével pótolhatatlan segítséget nyújtanak a szocializmus építéséhez, békénk védelméhez, az ötéves terv megvalósításához”.

kritikával illettem az építés vezetőségét. Levelem megjelenése után tapasztaltam, hogy milyen hatással volt kritikám a dolgozókra. Legutóbbi versenyfelhívásunk óta, amelyet a Megyei Pártbizottság lapja, az Eszakmagyarország leközölt, 10—15—20 százalékkal emelked.ek a brigádok átlagteljesítményei. Brigádunk Szlálin elvtárs születésnapja tiszteletére vállalta., hogy 170 százalékos á.lagteljesílményét 190 százalékra emeli. Volt olyan nap, amikor munkánk jÓ megszervezésével, a munkaidő minden percének alapos és lelkiismeretes kihasználásával 216 százalékra teljesít«*- tük tervünket.

Brigádom dolgozóinak többször felhívtam a figyelmét, hogy azok a kubikos brigádok, amelyekben nincs még olyan szilárd munkaiegyelem mint a mi brigádunkban, alig teljesítik tervüket és ennek megfelelően alacsonyabb a keresetük is. A mi brigádunkban rendszerint 1000 forinton felül vau minden brigádtag keresete, de volt olyan hónap is, amikor mindannyian 2300 forintot kerestünk, ezenkívül 800—800 forint prémiumot is kaptunk.

A brigád vállalta. hogy a megyei levelezők konferenciájának tiszteletére nagytermelési napot tart, amelyen 200 százalékon felül teljesíti a tervet. Ser László brigádvezető ezenkívül vá’lalta, hogy a megyei konferenciáié két levelezővel erősíti tovább az Északmagyar- orszég levelezőinek táborát és öt Észak- magyarország előfizetőt szervez.

A megyei levelező-konferencia tiszteletére nägytermdesi napot tart,

200 százalékon felüli eredményt akar elérni Ser László kubikos brigádja