Észak-Magyarország, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)
1951-11-21 / 271. szám
, "ÜZÍEUM M J SK 01 C ÉSZAKHAGMORSZAG Budai Mihály levele a szikszói Járás1 kukoricabegyüjtésl eredményeiről Pedagógusok a fizetésemelésről V. Hogyan mozgósílolt a munkafegyelem megszilárdítására az ózdi bányász fcültiöitérlekeilet J AZ M D P BORSOD-ABAU3-ZEMPLÉN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA VII. évfolyam 271. szám Ara 50 fillér Miskolc, 1951 november 21, szerda BORISZ GORBATOV: LEVÉL A j A Magyar Dolgozók Pártja Központi I Vezetősége ágit. prop. osztálya kiadásában — mint hint adtunk róla — most jelent meg a Bányász Népnevelő> amely nagy segítséget nyújt a bányaüzemeinkben felvilágosító munkát végző népnevelőknek és páríbizalmiaknak. A Bányász Népnevelőből közöljük Borisz Gorbatov, a kiváló szovjet író „Levél a békéről” című gyönyörű írását. Kajtáraam l Hol dolgozol most? A Donyec-medeír cébeti? A Dnyeper mentén, vagy az Uraiban? Pontosan nyolc évvel ezelőtt egy hajnalon találkoztunk utoljára. Azt a hajnalt szeretném visszaidézni emlékezetedbe. 1943 szeptember 8-ának éjszakáján szokatlanul korán borult bíborvörösbe az égalja. Baljóslatú volt az a hajnalptrl Égett a város, amely drága volt mindkettőnknek. Égett a mi szülővárosunk — Sztáliné. 1Vem lövedékek én nem bombáit gyújtották fel. Egyszerűen felgyújtották. Zöld-' és fekeíerultás hitlerista martalócok dobtak tűzcsóvát minden házra. Felgyújtották a várost, mert nem tudták leigázni. Valamelyik külvárosban kezünkbe került egy ilyen gyújtogató. Nem sikerült elmenekülnie. Részegükén a tűzvész lángoló fényétől, a vér és az égés különös szagától, futott háztól-házig az égő fáklyával. Elkaptad a karját. Mit csinálsz te bitang! — ordítottál rá haraggal. — Ez nem erőd! Nem hadi- anyagraktár! Itt békés emberek élnek. Kisgyermekek. Mit ártottak neked ezek » kis gyermekek? O azonban nem értett tégedet. Nem értett volna meg akkor sem, ha ugyanezt anyanyelvén mondtad volna neki. Nem éytett meg, mert te ember voltál, ő pedig Tasistetif: Tekatöná voltál, ti pedig'hő/tn - séges gyilkos. Erre nevelte őt a megszállott führer. Reszkető térdekkel, állati félelemmel áilt előttünk. Piszkos zöld zubbonya kigomboltan lógott rajta. A zubbony ujját könyökig felgyürte s a fáklya fényénél vörösnek látszott karján és mellén a szőr. A barlauglakó vademberre emlékeztetett. Persze, te is jól megjegyezted az arcát, hiszen a szülővárosunkat gyújtotta fel, de azt gondoltad, hogy soha köbbé már nem találkozol vele. Kitépted a fáklyát kezéből, eltapostad és tovább meneteltél nyugat felé. Amikor Berlinben széttapostad a fő* gyujtogatókat is, azt gondoltad, hogy soha többé nem szennyezi be majd füst és korom a béke tiszta egét. De alig telt el azóta néhány év, az eget újra fekete pernye vonja be. Vietnamban, Koreában égnek a békés kunyhók, ömlik az ártatlan gyermekek vére, amerikai bombák hullanak békés városokra, békés falvakra. Az új gyujtogatóknak más egyenruhájuk van, a viselkedésük azonban ugyanolyan, mint a régi gyujtogatóké volt. Néad csak például ezt a fényképet! Felismered? Hiába borítja ingméll szőrös testét, hiába bujik a szeme sötét szemüveg mögé. Ez mégis ugyanaz a gyújtogató. aki csóvát dobott annakidején szülővárosunkra. Csak, hogy most vadabb gyűlölet szállta meg: fel akarja gyújtani az egész világot, el akarja pusztítani az egész emberiséget. Ezekben a napokban a világ minden becsületes embere újból felemeli szavát a fenyegető háború ellen. Hadd szóljon eb- ben a kórusban a Te szavad is, a szovjet katona szava, aki 1945 májusában a Reichstag előtti téren nem azért taposta el a háború fáklyáját, hogy az új háború küacsóvája ismét lángba borítsa a világot. Bajtárs! A gyermekek, akik azon a hajnalon születtek országunkban, most mentek először iskolába. Nem tudom, jártál-e háború óta Sztálinéban. Ha nem, úgy feltétlenül gyere el egyszer. Emlékszel még a felperzselt Dónyec-meden- cére? Mindenütt ugyanazt a képet láttuk: a városok és üzemek óriási temetőjét. Sehol nem füstölt egyetlen kémény, nem találtunk egyetlen épen maradt aknatornyot sem. Nem rejtettük el katonaköny- liyeinket. A mi akkori „ssövetségeseink“ !nem leplezhették örömüket. Bankházaikban vidáman pattintottak ujjaikkal, amikor számbavették: lerombolták Sztálin-, grádot! Kiégett Varsó! Romokban hever Budapest! Elégedetten dörzsölhették kezüket. A romok minden békés ember szá- Inára szomorúságot jelentettek — a kapiBÉKÉRŐL talistáknak nyereséget. A rombolás számukra nagy üzlet volt. Ők már akkoriban számolgatták nyereségüket és türelmetlenül várták, hogy Sztálingrád, a Donyec-medence, Varsó és Budapest alázatosan hajtson térdet-fejet előttük és esedezzen az amerikai aranyborjú előtt. Úgy vélték, hogy e városokról is három bőrt nyúzhatnak majd le, mint ahogy most Párisiül és Rómáról. Mi a világbékéért és az igazságért harcoltunk a fasizmus ellen — ők a nyereségért, a haszonért. Mi levertük a fasizmust — ők üzletet csináltak. Alig néhány nappal a háború befejezése előtt az amerikaiak szétbombázták a csehszlovákiai Skoda-müyeket, holott erre már akkor hadászatilag semmi szükség nem volt. De ez is üzletet jelentett számukra. Bizony tengernyi rom maradt a földön a háború után, de az amerikai gengszterek elszámították magukat; sem Sztálingrádot, sem a Donyec-medencét, sem Varsót, nem Budapestet nem sikerült ki- uzsorázniok. Még ki sem hült a hamu a tűzvész helyén, s máris a romok közt sü- rögtek az iskolásgyermekek és a mi bős asszonyaink. Kikeresték a szerszámokat az omladékok alól és gondosan összerakosgatták. Az öregek kimentek a kertekbe, hogy előszedjék ismét az elásott fejtőkalapácsokat, baltákat és szekercé- ket. És leszálltak a bányákba. Az ellenség még Petrovkában volt, de Sztálinéban a katonaszerelvények között már ott lehetett látni a nyitott tehervagonokon a hatalmas bányagépeket. A mi Pártunk, a szovjet állam, ezekkel a hatalmas gépezetekkel segítette a munkások hazafias kezdeményezéseit. Amikor elváltunk nyolc évvel ezelőtt Sztálinó külvárosában, az izzó zsarátnokra mutattál és így szóltál: — Most várhatnak ránk a romok, amíg végigharcoljuk a báborflt. — Miért várnának? Nélkülünk is megkezdik az újjáépítést — válaszoltam én. — Honnan vennék a munkáskezeket? Hiszen a munkáskezek ma még a géppisztolyt fogják. Megértettelek: ha az ember három éven át csak azt látja, miképpen dőlnek a lövedékektől kitépett fenyők, nehéz elképzelni, hogy a kidőlt fenyőkből valahol hajóárbocokat ácsolnak. Te akkor tovább meneteltél Nyugat felé, de a tárnába helyetted leszállt a> hugocskád, lementek a bányászasszonyok, a menyasszonyok, a bányászlányok. És örömmel mentek a bányába az elpusztíthatatlan öregek is, akiket az ellenség szöges korbáccsal sem tudott munkára hajtani. Még nem csitult el a harci zaj, még a vér és a puskapor szaga fojtogatta világszerte az emberek torkát, de a washingtoni gyújtogatok máris lázasan törték fejüket, miképpen lehetne meghosszabbítani a számukra hasznothajtó háborút. Az akkori bányász röplapokban azonban már minden egyes szó a győzelem és a béke ürömét sugározta. És ezért a békéért, az egész világ békéjéért dolgoztak önfeláidozóan az emberek. Mi a békéért és nem az újabb háborúért állítottuk helyre a Donyec-medencét. — Önök békét akarnak — kérdezik olykor tőlünk hitetlenkedve a külföldi vendégek. Igen, urak! Mi a békét akarjuk . .. Nem a háború kedvéért, hanem a békéért kerültek a szénpadba az elmés új bányagépek, amelyek kimondhatatlanul megkönnyítik a bányász munkáját. A Make jevi Tudományos Kutató Intézet a maga kísérleti vájataiban nem az emberiség kiirtására szánt robbanóanyagokat próbált ki, hanem olyan eljárásokkal kísérletezik, amelyek növelik a bányamunka biztonságát. Nem a háború céljaira, hanem a békéért, az emberek boldogulásáért és örömteli életéért létesítették a bánya mellett új parkot, azért rendezik, a lakótelepeket, ezért aszfaltozzák az utakat, ezért építenek új kórházakat, stadionokat, bölcsődéket. Igen! Szenvedélyes erővel akarjuk a békét! Jobban, mint bárki más a földön! Anna-bánya dolgozóinak levele Rákosi elvtárshoz: 160 százalékos üzemi teljesítménnyel ünnepeljük a Párt és a kormány szénbányászati határozatának évfordulóját A Diósgyőri Szénbányák Vállalathoz tartozó Anna-lejtösakua dolgozói a Szabad Népből értesü’tek arról, hogy az oroszlányi XVI-os a^a dolgozói Rákosi eivtársboz itt levelükben megfogadták: minden eddigi teljesítményűiknél magasabb eredményt érnek el azon a nagytermelési napon, amelyet november 23-án a Párt" Központi Vezetősége és a Minisztertanács által a szénbányászat fejlesztésére kiadott határozat évfordulóján rendeznek. A bánya dolgozói rüpgyűlésükön nagy lelkesedéssel elhafározták: csatlakoznak az oroszlányi akna dolgozóinak kezdeményezéséhez. Több felszólalás után megbízták néhány társukat a levél megszövegezésével, amelyben bejelentik népünk szeretteti vezérének, hogy a múlt héten elért — eddig legmagasabb — 157.1 százalékos teljesítményüket is túlszárnya’ják és az évforduló tiszteletére a nagytermelési napon 160 százalékos átlagteljesítményt érnek el. Anna-bánya dolgozóinak levele így hangzik: Drága Rákosi Elvtárs! 1950 november 23-án jelent meg Páráink Központi Vezetőségének és kormányunknak nagy jelentőségű határozata szénbányászatunk fejlesztéséről. Néhány nap múlva lesz enne*’: a nagy eseménynek első évfordulója. Az évforduló közeledtével megvizsgáltuk munkánkat, hogyan haj tottuk végre a Párt és a kormány határozatát, amely törvény minden öntudatos bányász dolgozó számára. Megállapítottuk, hogy Pártunk és kormányunk most is — mint mindig ■—, megtartotta szavat, amit ígért, mindenben teljesíti. Állandóan érezzük nagy Pártunk, drága Rákosi elvtársunk és Népköz- társaságunk kormányának szerető gondoskodását. Nehéz munkánk megkönnyítésére számos gépet kaptunk már eddig is. Három Bamert-kaparó- szalag és 12 fúrógép — köztük a felszabadító Szovjetunióból kapott remek gépek — segítenek minket abban, hogy könnyebb munkával nagyobb eredményeket érjünk el. örömmel értesültünk arról, hogy a most épülő gyönyörű munkásbérházakban a mi üzemünk több dolgozója is kap két szoba-konyhás-fiirdőszobás lakást. A becsülettel, fegyelmezetlen dolgozó bányászoknak ingyenes ruhát, hűség- jutalmat, diszegyenruhát biztosít a Párt és a kormány határozata és ezt jneg is kapjuk, üzemünknél eddig 42 ezer forint hűségjutalmat fizettek ki. Huszonkét legjobb dolgozónk dísz. egyénruhát kapott. A bányászok munkájának nagy megbecsülésére bizonyság az is, hogy sok olyan dolgozó van üzemünknél aki büszkén viseli a Népköztársasági Érdemérem, a Munka Érdemérem — kitüntetést, a sztahanovista jelvényt, vagy kapóit sztahanovista oklevelet. Pártunk és kormányunk mindenben teljesítette a szénbányászat fejlesztéséről szóló határozat pontjait, de mi nem. Mi nem hajtottuk végre fegyelmezetten és pontosan a bányászatnak ezt a törvényét. Sok-sok vagon szénnel vagyunk adósai dolgozó népünknek. Csak szeptemberben ébredtünk fei, amikor jó munkamódszer, a csoportos kamaraszerű piUérfej és segítségével megjavítottuk munkánkat és elértük, hogy szeptemberi tervünket már 100 százalékban teljesí "ettük. November 20-ig esedékessé vált havi előírásunk: teljesítésében 107 százalékot értünk el. Ezek az eredmények azonban még nem elegendők lemaradásunk behozására, adósságunk letörlesztésére. Még mindig vannak igen komoly hiányosságok munkánkban. Az igazolatlan műszakmulasztások számának csökkentésében is értünk el bizonyos eredményeket, de november első 10 napjában még mindig 105 igazolatlan műszakául’asz1 ö fegye’mezefensSge vetette vissza azt a törekvésünket, hogy tovább növeljük teljesítésünket. A következő 9 napban is még mindig 76 mulasztás fordult elő. A nagy esemény évfordulójának köze’ed'ével értesültünk az orosz’ányi XVI-os akna dolgozóinak példamutató kezdeményezéséről, röpgyülésüktől amelynek felszólalói a mi nevünkben is beszéltek. Mi is ki akarjuk javi a- ni eddig elkövetett hibánkat és megfogadjuk, hogy a szénbányászat fejlesztéséről hozott határozat ránk vonatkozó minden pontját becsülettel valóra váltjuk. Tudjuk, hogy ez az alapja és előfeltétele a jobb munkának, a terv teljesítésének. Eppea ezért elhatároztuk, hogy minden eddiginél magasabb teljesítménnyel ünnepeljük öntudatos bányászhoz méltó módon az évfordulót. Nagy büszkeség töltött el mindannyiunkat amikor a Szabad Népben az ország minden bányásza, minden dolgozója olvashatta, hogy november 15-én 157.1, százalékos teljesítményünkkel mi értük el a legjobb eredményt az ország bányaüzemei közül. Mi még nagyobb győzelmek felé akarunk előretörni!. Megfogadjuk, hogy a határozat évfordulóját napi Tervünk 160 százalékos teljesítésével ünnepeljük! A nagytennelési nap politikai előkészítésében, a munka megszervezésében, a jó munkamódszerek alkalmazásában szerzett tapasztalatokat további munkánkban állandóan hasznosítjuk továbbfejlesztjük, követjük aS olyan élenjáró dolgozók példáját,, mint a Torma-brigád tagjai, akik már jövő évi februári tervüket teljesítik^ hogy az év végén büszkén jelenthessük: maradéktalanul teljesítettük sőt tu| is teljesítettük azt a fogadalmunkat,, amelyet a Nagy Októberi Szocialistái Forradalom 34. évfordulója alkalmából népünk szeretett vezérének tettünk. Több szénnel, termelésünk állandS növelésével fejezzük ki hálánkat & bányászok törvényéért, a Párt és » kormány határozatáért! A Diósgyőri Szénbányák 1112« ' " 1 Anita-le jíősáKha dolgozói: Asztalos György párttitkár hM Cservenka János üzemvezető ü , Valler János szakszervezeti titkár, Németh Károly Népköz- társasági Érdeméremmel hiittn- tetett vájár, Szolnoki Isfváxi vájár, brigádvezető, Mihály István sztahanovista vájár brigád veze'.ő, Farkas Pál lömester, Nagy Lajos vájár és sokan mások. Üzemi tudósítóink győzelmi jelentései A szovjet tapasztalatok hasznosításúval befejezték évi tervüket a diósgyörvasgyári elehtroacélmü dolgozói Határidő előtt elegei tettek Rákosi elvtársnak tett fogadalmuknak a diós- győrvasgyári elekí'roacélmü dolgozói. Szombaton jelenhették büszkén évi tervük befejezését. Ez a nagy győzelem elsősorban annak köszönhető, hogy a szovjet tapaszt alafo-k alapján jól megszervezték munkájukat. A szokásos terme’ési értekezleteken kívül az üzem brigádjai rendszeresen megbeszéléseket tarioítak, értékelték a végzett munkát, s megszabták a tennivalókat. A munka minősége is állandóan javult. Augusztusban az üzem programéii"érése 12 százalék volt, szeptemberben ez‘ 3 százalékkal csökkent, októberben újabb 5 százalékos csökkenést értek el. Nagy gondot fordítottak a munkamódszerátadásra, ebben különösen Mislóczky Mátyás és brigádja járt az élen. Ez a brigád már november 8-án befejezte évi tervét. Kitűntek a Rákosi olvtársnak tett fogadalom határidő előtti tcljesi’é- séért vívott küzde’emben a műszaki vezetők. Különösen jé munkát végeztek: Ligeri Sándor a karbantartás irányítója Kovács Béla. Nagy András és E’iás Zoltán műszaki vezetők. IFJ. MAGYAR KAROLY üzemi tudósító, Diósgyörva-sgyár. 1952 első negyedévi tervén dolgozik a Miskolci Kenyérgyár I. szá<r*ú üzeme Örömmel számolok be az Eszalcnm- gyarországnak arról, hogy a Miskolci Kenvérgyár I. számú üzeme határidő előtt’ befejezte évi tervet. Az üzem most 1952 első negyedévi tervén dolgozik. Minden do’gozó igyekezett és a továbbiakban is igyekszik a legjobban kihasználni a, munkaidőt. Nagy; gondot fordítottak a munkaeszközök jókarbantartására, a munka, megkezdése olőt.t mindig megtettük a szükséges előkészületeket. Rákosi elptárs tatabányai beszédének áttanulmányozása után, az útmutatás követésével elértük, hogy ma üzemünkben egyetlen igazolatlan mü* szskmulasztíé sincs. Jó munkájáért. Gyurján Béla, Síi* Géza, Szunyogh József, Cserei Pál,, Kálnai Sándor és Sebestyén István elnyerfc a sztaliánovista címet. így üzemünkben már 7 sztahánovista dolgozik. BERKES JANOS levelező. Miskolci Kenyérgyár^ 34 nappal a vállalt határidő előtt teljesítették Rákosi elvtársnak tett fogadalmukat az Éjszak magyar- országi Áramszolgáltató Vállalat dolgozói Az Eszakmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozói arra tettek fogada’mat, hogy évi tervüket határidő előtt december 21-re,-Sztálin elv- társ születésnapjára befejezik. Vállalásukat túlszárnyalták, mert 34 nappal a határidő élőit befejezték az évi tervet. Jelentős eredmények vannak n Gazda-mozgalom terén is. A harmadik negyedévben 27.600 forint értékű megtakarít ást értek el. Dicséretére válik az üzemnek az is, hogy az üzletigazgatóságok között, fo’yó versenyben az ink ásszá’ásban az első lett. A szép eredmények mellett is vannak még hiányosságok az üzem munkájában. Ha az üzemben korábban felszámolják a kényelmességet, — ami bizonyos mértékben még ma is tapasztalható — akkor az évi terv teljesítésében még nagyobb eredményekről adhatna számot’. Tovább kell fokozni a munkaversenyt és javítani a népneve’ő munkát. El kell érni, hogy az üzem dolgozói a munkaidőt, teljes egészében kihaszná’ják. ELEK HERMANN JÓZSEF üzemi tudósi tó. A pakisztáni dolgozók tömeg gyűlésen követelték a kormánytól az egyiptomi nép támogatását Vasárnap a Karacsi közelében lévő Copra.gyár munkásai tönieggyülósen támogatták Egyip om követeléseit. A gyűlésen részt vettek más vállalatok munkásai is, együttvéve mintegy tízezren. A gyűlés részvevői határozatban fe.’ jezték ki szolidaritásukat az angol imperializmus ellen harcoló egyiptomi néppel és köveie’ték,- hogy a pakisztáni kormány hatásos támogatásban részesít, se Egyiptomot. Szirag Ed-Din pasa, egyiptomi belügyminiszter, vasárnap este sajtóért®. kezleten lejelentette, hogy az angol fegyveres erők újabb agressziós cselekedetet követek el Izmaijiában. Szirag Ed-Din pasa közödé, hogy ;l kormányzói épület, va’amint az egyiptomi rendőr, laktanyák közelében összevont nagyobb angol fegyveres erők vasárnap déhráu két órán át rendszertelenül lövödüztek. A kiprovokált összetűzés Következtében — mondot’a Szirag Ed-Din pasa — hat egyiptomi rendőrt megö'tek és tizenha. főt megsebesítettek. Az egyiptomi pol. gári lakosság köréből három embert megöltek és nyolcat megsebesítettek.
