Észak-Magyarország, 1951. november (8. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-18 / 269. szám

ÉLJEN A MAGYAR-CSEHSZLOVÁK KULTURÁLIS EGYEZMÉNY! P I 'A Prágábm moccmbcr IS Alt *Mrt '< mofrgarjetehsslováh Mttrdli* egye*. J mérni örömmel töltötte él ae egész ma- j gyár népet. Különösen örömet váltott I "kimegyétikben, abdl sttám-os kisközség I lakóinak túlnyomó része szlovák; anyar ) nyelvű, Borsod-Abauj-Zemplén lakó­mit «ttttbxub» tCrCéneiM h lntttrá. U$ kapcsolatok fékeik össze a szomszé­dos cseh és szlovák néppel. A most aláirt egyezmény lehetőséget és bizto­sítékot nyújt arra, hogy széles "körien, rendszeresen feltárjuk ezeket a törté­metmt * MMrM kapcsokstohst. ntég erősebbé tegyük, elmélyítsük népetek barátságát, testvériségét. Ezeknek a testvéri kapcsolótoknak elmélyítését kívánják szolgálni az afáb b közölt írások is. Kilencven munkás-paraszt gyermek boldog otthona a sátoraljaújhelyi szlovák iskola : Röplabdázó gyermekek, vidám kacajától hangos a sátoraljaújhelyi egykori város­háza udvara. Az épületben elhelyezett - szlovák iskola egyik osztályának torna- • órája ran. 90 boldog gyermek, — répás . hutai, bükkszentlászlói, hollóházi, ruda- bányácskai, háromhutai, íüzéri, kékesi komlóskai szlovák munkások kisparasz- tok, kisiparosok gyermekei tanulnak eb­ben az iskolában. Mack János vezeti a tornaórát. A ma gyár nyelvre és irodalomra is ő tanítja a szlovák pajtásokat. Hmondja, hogy a gyermekek a fásítási terv elősegítésére 1 mázsa 16 kg gyeriyánmagot gyűjtöttek, 363 forint jutalmat kaptak s ezért torna felszerelést vettek. Annakidején az ócska­vas és fémgyűjtésben is kiteltek maguk­ért s jutalmul kerékpárt nyertek. Tavaly 50 tanulója volt a szlovák is kólának, az idén 90-re növekedett szá műk, a jövő évben már 150-re emelkedik. Tágas, világos, szép tan: erembe lé pünk: a VIII. osztályosok tanterme. A falakon gondos dekoráció, feliratok szlo­vák nyelven, „Pracovaty, budovaly, studovaty!“ Dolgozz, építs, tanulj! — így szól az egyik felirat. Szép asztala, széke > minden tanulónak. — Napred! (Előre!) — hangzik az út­törőköszöntés. Mosolygós gyermekarcok fogadnak. Az egyik teremben a felírás is úgy kezdődik: Napred __ „Napred za 5 rocny plan!” Előre az ötéves tervért! Igen, ezek a kis szlovák munkás- és parasztgyermekek már boldog bizakodással néznek előre ragyogó jövőjükbe, amely semmiképpen sem hasonlít a iffült rendszerben kettős elnyomatás alatt szenvedett szüleik életé­hez. Szeretik anyanyelvűket, szeretik nemzeti kultúrájukat, amellyel itt meg­ismertetik őket, de hű fiai a Magyar Népköztársaságnak, nagy szeretettel be­szélnek a Pártról, Rákosi pajtásról és forró hálával gondolnak a magyar és szlovák nép közös nagy felszabadítójára Sztálin elvtársra, a dicsőséges Szovjet Hadseregre. A lelkes nevelők a sztálini nemzetiségi politika szellemében proletár nemzetközi­ségre, igaz hazaszeretetre, egymás nem­zeti kultúrájának megbecsülésére, az em­beriség haladó hagyományainak tisztele­tére nevelik á tanulókat. A nevelők szo­bájában díszelgő felirat is a nevelők hi­vatására int: „licitéi nech vyehováva takű mládez, Jctorá oná schopnost vytvorit kommuniz­mus!’' — A tanító olyan ifjúságot nevel­jen, amely képes a kommunizmust meg­valósítani ! Értékes tankönyvek is biztosítják, hogy az ifjúságot erre a gyönyörű feladatra neveljék. Részben korszerű magyar tan­könyveink szlovák fordításai, részben Csehszlovákiából kapott kitűnő tanköny­vek, — mint a szerves kémia és a szer­vetlen kémia — segííik a tanulókat ab­ban, hogy az egyes tárgyakat az élet, a gyakorlat követelményeinek megfelelően sajátítsák el. A magyar nyelvet és iro­dalmat magyar tankönyvből tanulják heti öt órán. A szlovák irodalomtörténeti könyvből saját nyelvükön tanulnak a ha­ladó szlovák írókról. Stur, Kukucin, Or- szágh—Hviezdosláv, Stitnickij, Mnacko, Lajciák, a szlovák irodalom régi és új nagyjai mellett megismerik a magyar, orosz, cseh, francia és más nemzetek legjobbjait, az élenjáró szovjet írók, a mai magyar írók müveit egyaránt. Egykor „tiszti kaszinó”, az urak és haj- fcsárjaik káríyacsatáinak, dőzsölésének színhelye volt a szemközti szép épület, amely ma a szlovák iskola diákotthona. [Tágas, szép udvara a gyermekek játszó­tere. Két épület is van itt, az egyikben a ragyogó tisztaságú konyha és ebédlő­terem van. A gyermekek a nevelőkkel együtt éppen ebédelnek. Váradi Sándorné, a diákotthon örök-vidám gondozónője meg is hív ebédre. Kitűnő tejfeles bab­leves, a túróscsuszán is gazdagon a friss tejfel. Napi ötszöri bőséges étkezés, reg­gelit, tízórait, ebédet, uzsonnát, vacsorát kapnak a gyermekek. Meg is látszik raj­tuk. Beke Lajosné nevelő elmondja, hogy volt olyan gyerek, aki tavaly 8 kilót hí­zott. Szeretik is Vocskó Józsefnét, a kollégium „anyukáját'1, aki mestere a főzésnek. A másik épületben, a diákotthonban az előszoba falára kifüggesztették a napi­rendet. !_ A 8 tagú úttörő escpcttaaács, amelynek tagjai a nevelők és a leg- öratudatosabb pajtások, mint Málár- csik Gizella nyolcadikos, Orliczki Klára hetedikes, Kapui Márton nyol­cadikos, — ellenőrzi, hogy a napi­rendet, a jegyeimet mindenki be­tartsa. A nap reggel tornával, tanulásismétlés­sel kezdődik, tanítás után délután 2-től 4-ig szabadidő, azüán tanulás, 9 órakor lefekvés. Minden szombaton fürdenek a tanulók. Vacsora után sajtóbeszámoló, olvassák a Nasa Sloboda és a Nas Pio­nier című szlovák hetilapokat, a Szabad Népet, az Északmagyarországot, megbe­szélik a fontosabb és őket érdeklő cik­keket. A hálótermekben a példás rend és tisz­taság mutatja, hogy a csapattanács fi­gyelme mindenre kiterjed. A lányok hálóterme mégis különbözik a fiúkétól: — a virágcsokrok, az ízlésesebb dekorá­ciók elárulják, hogy ott lányok laknak. Az iskolaépület legnagyobb terme a klubszoba. Rádió, sakk, asztalitenisz fel­szerelés áll itt rendelkezésükre. Itt rendezi kultúrcsoportjuk a műsoros estéket. A kultúrcsoport a város legnépszerűbb, legkedveltebb csoportja. Nem egyszer szerepelt az MNDSz-ben, az üzemekben, a Párt ünnepélyein. Szlovák és magyar népitáncaikkal, dalaikkal meghódították Sátoraljaújhely dolgozóit — mondja jo­gos büszkeséggel Beke Lajos igazgató. A csapattanács őrködik a tanulmányi fegyelmen is. Segíti a gyengébb tanuló­kat, hogy mindannyian a legjobbak szín­vonalára emelkedjenek. Az iskola tavalyi 4.8-as tanul­mányi átlageredménye országos viszonylatban is kivált. Nevelők és tanulók úgy élnek együtt, mint egy nagy család. A szülők örömmel küldik ide gyermekeiket. Van olyan mun­káscsalád, amelynek több gyermeke is tanul az iskolában, ilyen például a bükk- szentkereszti négy Orliczki gyermek. Feledhetetlen élménnyel gazdagabban búcsúzom a boldog gyermekektől, a szo­cializmus, a kommunizmus jövő építőitől: Napred! — és ők kacagó-vidám bizako­dással viszonozzák: NapredI — Előrel HAJDÚ BÉLA A „Mélyszántás* c. darab előadása Bratiszlavában Képünk a csehszlovákiai ■magyar dol­gozók kvltúráris egyesületének, a „CSE- MADOK“-nak a IraUszíavai Nemzeti Színházban rendezett előadásán "készüli, ahol Földes Mihálynak a ;JMély szánt ás“ című darabja került bemutatásra. Kolozsi Irén bajtárs levele a Csehszlovák Honvéd Művészegyüttes látogatásáról Felejthetetlen emlék •marad számomra a Csehszlovák Honvéd Művészegyüt­tes diósgyőrvasgyári szereplése. Több bajtársammal együtt a fogadóbieotUág tagja voltam. Öröm, boldogság érzése töltött el, amikor megláttam a csehszlo­vák bajtársakat. Olyan kedvesek, barátságosak voltak. A felszabadulás megad­ta a lehetőséget, hogy barátként ölelhetjük keblünkre csehszlovák bajtársaimka*. Mélyen meghatott, amikor előadásuk során felcsendült ajkukon a magyar dal. Elképzeltem, mennyi türelemmel, mennyi szeretettel tanulhatták azt hogy nelcünk örömet szerezzenek vele, éreztessék, hogy szeretnek minket. Az előadás után beszélgettünk a eseh bajtársakkal és bajtársnőkkél. El­mondtuk egymásnak, milyen boldogság számunkra, hogy Néphadseregünk tagjai lehetünk. A cseh bajtársnők ugyanolyan határtalan lelkesedéssel, szeretettel be. szeltek hivatásukról; mint mi magunk í elmondották; milyen örömmel jöttek hozzánk, hogy megismerjük egymást; akik a nagy Szovjetunió vezetésévél váll­vetve harcolunk a közös célokért. Elmo-adoHáki hogy náluk is milyen nagyará­nyú építkezések folynak, ugyanúgy, mint nálunk. A felejthetetlen találkozás után még erősebben él bennem a szereted a isogy Szovjetunió iránt, amelynek felszabadító harca lehetővé tette, hogy cseh, szlo­vák, román, bolgár bajtársainkkal, a többi népi demokráciává®, együtt baráti egyetértésben élhessünk és harcoljunk békés építőimnkánk védelméért. Bajtársi üdvöeMtAi Kolozsi Irén tdrzsőrmeslet Comenius, a kiváló cseh pedagógus Sárospatakon Comenius (Komensky) Johann Amos a XVII. század legnagyobb cseh peda­gógusa egész életében a haladásért har­colt. Életcélja az iskolák megreformá lása és a tanítási rendszer megjavítása volt. Haladó szelleme miatt kiüldözték hazájából. Műveivel messze megelőzte korát. A legmerészebben szakított régi tanítási rendszerekkel és a szem­léltető, érzékszerveinkkel látható taní­tási módszereket vezette be. Ott, ahol tanítványainak nem tudta megmutatni természetben a szóbanforgó dolgokat, képeket alkalmazott tankönyveiben. 1650-ben Tolnai Dali János, a sáros­pataki főiskola rektora nagyra értékelve Comenius kiváló tudását, kérte Rá­kóczi Zsigmondot, hogy hívja meg az akkor már 58 éves Comeniust Sáros patakra a főiskola tanitási rendjének megreformálására. A meghívás után Comenius részletesen kidolgozta a hét osztályos iskola tervét. Szerinte az ok tatást 4 fokozatban kell elvégezni. Az első hat évet a szülői háznál az anya felügyelete alatt, a második hat évet, 12 éves korig anyanyelvi iskolában — és ilyen iskolát minden községben kell létesíteni —, hogy ott mindent saját anyanyelvükön tanulhassanak a gyer­mekek. Ezekben az iskolákban nem a dolgok leírásával, hanem szemléltetés­sel kell kezdeni a tanítást. Minden HOGYAN JÁTSZOTTAM LIDA PLAHA SZEREPET Elmondta Lida Plaha, a prágai Nemzeti Színház művésznője Burjakovszkij, ukrán drámaíró „Prága a miénk marad" című színmű vét, amely Julius Fucsikról, Csehszlo­vákia nemzeti hőséről szól, bemutatták a prágai Nemzeti Színházban. A darab egyik szereplőjének Lida Plahának, Fucsik összekötőjének és segítő tár­sának szerepét, amelyről olyan mele­gen emlékezik meg Fucsik az „Üzenet az élőknek” című naplójában, a szín darabban a történem igazi hősnője; Li­da Plaha játszotta. A moszkvai Litera- turnaja Gazetta hasábjain a színésznő az alábbiakban számolt be a szereppel kapcsolatos munkájáról: * * * 1950 végén tudtam meg, hogy színhá­zunk a legközelebbi jövőben műsorra tű­zi J. Búi jakovszkij „Prága a miénk ma­rad’1 című színdarabját. Lida Plaha sze­repét én kaptam meg. Tisztában voltam azzal, hogy nehéz feladat vár rám. Sokat gondolkoztam: arra törekedjem e, hogy önmagamat játszam és igyekezzem emlé­kezetemben felidézni, színpadon reprodu­kálni a legapróbb részleteket is, úgy, ahogy az a valóságban történt, vagy ha­ladjak a színműíró által teremtett álta­lánosított alak nyomán. Nem tudtam a kérdést eldönteni... A szerepben olyan női alakot kíván­tam tolmácsolni, amilyet nem egyet lát­tam a prágai Pankrácz-börtönben, össze­vert, megkínzott, de bátor és hajlithatat- lan nőket. Azt akartam, hogy a nézők megértsék: mi adott nekünk erőt arra, hogy továbbadjuk annak a kollektívának bátorságát, amely a Gestapo börtönében támogatta, nevelte az embereket. Emlékezni kezdtem... így önkéntelenül is emlékezni kezdtem. Emlékezetemben sok elfeledett tett és alak merült jel, amelyek közvetlen, vagy közvetett módon kapcsolatban álltak a színdarabbal. A második képben van egy jelenet, amelyben Fucsik megkérdezi lidát; Mit tenne, ha jelvennélt a Paff ba? És akkor teljes részletességgel eszembe jutottak azok az események, amelyek a Pártba való jelvételemttc meg­előzték. „Nem elég hinni, tudni is kell“ 1941 telén történt. Egy vasárnap reg­gel ott álltam a Szovjetunió nagy térké pe előtt, mely otthonunkban a falon füg­gő t. Ekkor Fucsik hirtelen megkérdezte: elfoglaltak-e a fasiszták egy már nem is tudom milyen kis községet, vagy nem? Nem tudtam. Akkoriban úgy éreztem, hogy nem kell újságot olvasnom és álta­lában sem igen volt szokásom az újság- olvasás. Abban a parasztcsaládban, amely­ből szármáz'am, gyakran nemhogy újság­ra, de még kenyérre sem tellett. Külön­ben is szívvel-lélekkel újság nélkül is bíztam a Szovjetunió győzelmében. Nem tudom már, hogy mit feleltem Fucsik- nak, de sokáig nézett rám, majd meg­szólalt: Ne hidd, hogy a Párt szempont­jából elegendő, ha valami vakmerő, me­rész tettet hajtasz végre. Állandóan, szü­net nélkül tanulni kell. Nem elég hinni: tudni is kell”. E beszélgetés után egyetlen fontosabb ujságküzlemény olvasását sem mulasztot­tam el. Mikor a Pártba való felvételem­re kezdtem gondolni, azt mondtam ma­gamnak: „még korán van, még nem vagy rá méltó...“ Rövid idő múlva Fucsikkal az illegális Központi Bizottság egy üléséről jöttünk haza és Fucsik útközben közölte velem, hogy már felvettek a Pártba. Elállt a lé­legzetem és forró hála töltötte el a szí­vemet. Hála a Pártnak az irántam tanú­sított bizalomért és lehetőségért, hogy vállvetve harcolhatok legkiválóbb képvi­selőivel. Állandóan gondoltam ezekre a dolgok­ra, amikor a szereppel foglalkoztam. Estembe jutott: hogyan segített készülni a Színművészeti Főiskola vizsgájára és később, amikor a Gestapo foglyai vol­tunk, hogyan öntött valamennyiünkbe lelket mosolyával, tanácsaival. „...Vissza fogtok térni, ha pedig nem, ■— tudjátok, hogy miért harcoltatok“ Még egy emlék, amelyik szintén — ha nem is ilyen közvetlenül —, de kapcso­latban áll a színdarab egyik fejezetével. Ez az emlék az édesanyámra vonatkozik. Mielőtt Berlinbe szállítottak bennünket a bírósági tárgyalásra, lehetőséget kaptunk, hogy találkozzunk szüléinkkel. Nagyon vártam ezt a találkozást, szerettem volna, ha csak egy pillantással is támogatni őt. Hiszen tudtam, hogy én és nővérem je­lentettünk a számára mindent a világon, hogy letartóztatásom rettenetes csapás számára. Bevezetlek az irodába; anyám és apám már ott voltak. Nem engedték meg, hogy megöleljük egymást, édes­anyám csak pillantásával becézgethelett. De tekintete sem szomorú, sem kétségbe­esett nem volt. És mikor néhány perc múlva elvezettek, nyugodtan és szilárd hangon mondta: „Liduska, ne szomor- kodj, — vissza fogtok térni. Ha pedig nem: — tudjátok hogy miért harcolta­tok". Ezt mondta! Holott csak egyszerű asszony volt, aki egész életében semmi mást nem ismert a munkán kívül. Így olvadtak össze bennem az emlékek, a valóság és a színdarab. A többi szí­nésszel együtt megvitattuk az egyes jele­neteket: beszéltem nekik a színdarab töb­bi hőséről és a Nemzeti Színházban még sohasem dolgoztunk annyi lendülettel, ennyire összeforrva, mint ezen az előadá­son, ami többet jelentett számunkra, mint egyszerű műalkotás. Mindannyian átél­tük életünk egy-egy szakaszát, amit nem lehetett elválasztani a kommunista Párt gyermek legyen köteles ezt az iskoifi kijárni. Comenius tehát már akkor lefektette a mostani népiskolák alapjáti Ellenezte a rendi elkülönítést az isko­lákban. Ezután következnék a latin iskola S 18. életévig. Minden osztálynak legyen egy külön fő-tárgya *— írta —, de a nyelvi ismereteket össze kell kötni tár­gyi ismeretekkel és párhuzamosan ta-* nítani. Ez is teljesen haladó elgondo- lás. A negyedik oktatási szak az akadó-* mia, ahová csak kiváló tehetségű egyé-* neket küldjenek tanulásra. Elve volt* hogy könnyű és gyorsan haladó for­mában kell oktatni, szép, egészséges tantermekben. Játéktereket is kell lé-* tesiteni és olyan állandó nevelők legye­nek, akik szeretnek a gyermekekkel foglalkozni. A leghal órozottabban elle­nezte a verés alkalmazását, ami pedig abban az időben rendszeresen alkalma­zott eszköz volt. A nyelvoktatásnál mindig előtérbe kell helyezni a saját anyanyelv oktatá­sát és példamutatással kell nevelni — hirdette. v Comeniusnak sok könyve jelent meg, Sárospatakon nyelvoktatási müveit át­dolgozta magyarra és ott alkotta meg legnagyobb müvét, az Orbis sensualium pictus -1. Ez a mű képekkel illusztrált tankönyv. Ugyancsak Sárospatakon je­lent meg az Orbis pictus dramatizált formája, ezt a müvet a sárospataki kol­légium udvarán a diófa alatt szín­játszó csoport adta elő és ezen a mó­don oktatott. A sárospataki nyomda üzembehelye­zése is Comenius munkájának az ered­ménye. A nyomda felszerelését ugyan már Rákóczi György megvásárolta, de csak Rákóczi Zsigmond ideje alatt, Comenius odaérkezése után helyezték üzembe Renius György nyomdász veze­tésével. Comenius 1654 június 2-án 4 évi tartózkodás után búcsút mondott Sá­rospataknak és visszament Lengyel- országba, ahová előbb a csehországi reakció üldözése elől menekült. Taní­tásait a sárospataki főiskolán még a XIX. században is alkalmazták és az 5 módszere szerint tanítottak. Comenius tanítási elvei és rendszere sokban ha­sonlít, emlékeztet a mai korszerű taní­tás alapelveire. Amiért Comenius an­nakidején harcolt, azt ma korunk kö­vetelményeihez mérten átvettük és al­kalmazzuk népi demokráciánk tanítási rendszerében is. 1852. november 18-án született Mikulás Ales, a kiváló cseb festőművész 1S52 november 18-án született Miku­lás AJes, a kiváló cseh festőművész. Mi­kulás Ales festőművész müveinek legfőbb értéke az, hogy nagy erővel fejezik ki a művész lángoló szeretetét hazája, népo és szülőföldje iránt. Művészetének kez­detén olaj festéssel foglalkozott és a Nemzeti Színház díszítésére nagyszerű kompozíciót készített. Művészi pályáján az első siker után komoly akadályokba ütközött a cseh burzsoáziánál. Nehézj küzdelmes élete ölem:re mégis örökér. tékű művekkel gazdagította a cseh mű. vészetet. Mikulás Ales 1913 július lOjén halt meg. A csehszlovák nép a jövő évben nak hazánk szabadságáért vívott harca- 1emlékezik meg majd a nagy müvésa tóL születésének 100. évfordulójáról. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom