Észak-Magyarország, 1951. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-17 / 242. szám

Üzemi pártszervezeteink feladatai a terv sikeres teljesítéséért folyó karcban Irta: GYÁRFÁS JANOS a Megyei Pártbizottság másodtitkára. ÜZEMI PÁRTSZERVEZETEINK ed­dig is igen nagy segítséget adtak a termelés növeléséhez, állandó fejleszté­séhez. Ahhoz azonban, hogy maradékta­lanul megvalósítsuk a II. Pártkongresz- 6ZU8 határozatait, a fe'emelt ötéves terv előírásait, felíétlenül szükséges, hogy üzemi pártszervezeteink munkájuk köz­pontjába állítsák a termelés kérdésével való foglalkozást. A vezetőségek újjá- választására js akkor készülnek fel he­lyesen, ha gyárainkban, a bányáknál, az építkezéseiknél, a gépállomásokon és az állami gazdaságokban a pártszerve­zetek mozgósítják a dolgozókat a terv teljesítésére, ileltve táUe jesítésére. Pártunk II. Kongresszusán Gerő elv­tára hangsúlyozta: ,,4 p&ttszemezetek­nek, a pártszervezetek vezetőséginek, az üzemi pártbizottságoknak ezután sokkal komolyabban és alaposabban keli fog­lalkozatok az üzem vezetésének és az igazgatónak az ellenőrzésével, mint ahogy ez eddig történt. Időről-időre be keli szánoUatniok az igazgatót a vég­zett munkáról, bírálatot kell gyalcorol- níok az igazgató, az üzemvezetés mun­kája felett, javaslatot kell tenniük a munka megjavítására, az anyaggal, az energiával, a munkaerővel való tokáré. osságra stb., segítenie kell a pártszer­vezetnek, pártbizottságnak ilymódon is as igazgatót, az üzem vezetését abban, hogy a Párt és a felsőbb gazdasági szer­vek által rábízott f dadátoknak meg tudjon felelni Ipari üzemeink, gépállomásaink, álla­mi gazdaságaink, tszos-Lnk pártszerve­zeteinek ilyen értelmű elenörzósi jogát módosított Szervezeti Szabályzatunk biztosítja. Ezt a párte'lenőrzéSn követ­kezetesen meg kell valósítani, mert ez föltétlenül növeli a pártszervezet, a pártszervezethez tartozó minden kom­munista felelősségét a terv teljesíté­séért, illetve tű teljesítéséért, ugyanak­kor ez az ellenőrzés biztosítéka a fe’e- ]Ös egyszemélyi vezetés érvényesítésé­nek". HA MEGNÉZZÜK, hogyan gyakorol­ják üzemi pártszervezeteink ezt a jogu­kat, azt mondhatjuk, hogy bár van javu­lás ezen a téren, a javulás még koránt­sem kielégítő. Diósgyőrött, Ózdon, Bor' sodnádasdon nagyipari üzemeinkben rendszeresen beszámoltatják a vállalat vezetőjét, de hiányosságok vannak még t zen a téren bányaüzemeinknél és építke­zéseinknél, még nagyobb mértékben az állami gazdaságokban, a gépállomásokon és a termelőcsoportokban, A vállalatvezető, az üzemvezető beszá­molójára nemcsak nekik kell felkészül, niök, — igen alaposan fel kell készülniük erre a pártvezetőségi tagoknak is, mert lia nem teszik, ezek a beszámolók büro­kratikussá, formálissá válnak. Ez ellen élesen fel kell venniök a, harcot megemlí. tett nagyüzemeink pártbizottságainak is. A pártehenőrzési jog arra kötelezi párt- szervezeteink vezetői., hogy hatoljanak be az üzem munkájának lényegébe, tanulmá­nyozzák az üzemgrzdaságot, az anyag- takarékosság, az önköltségcsökkentés, a béralap kérdéseit, ismerjék pontosan, milyen eredmények és hiányosságok van­nak a szovjet tapasztalatok alkalmazásá­nál, az elfogadott újítások bevezetésénél, stb. Ha a pártszervezet vezetőségi tagjai így készülnek fel a vállalatvezető, üzem­vezető vagy helyettese beszámolójára, akkor bírálatukkal, javaslataikkal való­ban hatásosan tudják segíteni az igazga­tót, az üzem vezetőjét. A pártellenőrzés elhanyagolása mellett még más nagy komoly hibákat is talá­lunk bányaüzemeink, építkezéseink, vala­mint gépállomásaink, állami gazdaságaink és tszcs.ink pártszervezeteinek munkájá­ban. Még mindig megsértik a felelős egy. személyi vezetést azzal, hogy az üzemi háromszög testületi vezetése érvényesül, aminek következménye az, hogy senkisem felel semmiért. Ezeken a helyeken a fele­lős egyszemélyi vezetés megsértése nagy­ban okozója, hogy nem teljesítik mara­déktalanul a tervet. Gerő elvtárs már a Központi Vezetőség múlt év május 31 -i ülésén felhívta a figyelmet arra, hogy: ,,o felelős vezetés megszilárdítása érde­kében meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy az üzemi háromszög úgy működik, mint valami testület, amely határozatokat hoz. Az üzemi háromszög yent testület és nem vezetheti az üzemet, nem hozhat határozatokat. Az üzemi há­romszög nem egyéb, mint az üzemi púit- szervezet titkárának, az üzem felelős vezetőjének és az üzemi bizottság titká­rának szinte állandó kapcsolata a szak­mai-, párt. és szakszervezeti munka koordinálására az üzemben. A PARTELLENŐRZÉSI JOG GYA. KORLÁSÁBAN, a felelős egyszemélyi vezetés megteremtésében jelenleg még mutatkozó hiányosságokat teljesen ki kell küszöbölni, hogy pár.szervezeteink mara­déktalan jó munkával dolgozzanak, moz­gósítsanak a Nagy Ok.óberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójára tért szocia­lista kötelezettségvállalások, a Rákosi elv­társnak tett fogadalmak teljesítéséért, túl­teljesítéséért. A röpgyűlések, amelyeken megszülettek a felajánlások November 7-e méltó megünneplésére, fényes bizonyságai voltak annak, hogy a tervelőírások nem rideg számok, hanem ott áll mögöttük a dolgozó, az alkotó ember, aki ezt a szá­mot acéllá, géppé, szénné, vetéssé változ­tatja. Igen nagy hiba volna, ha pártszer­vezeteink a röpgyűlések magával ragadó lelkesedéséből azt a helytelen, veszélyes következtetést vonnák le, hogy „most már minden magától is jól fog menni”. Szí­vós munkával, elsősorban a kommunisták, továbbá minden dolgozó mozgósításával, a vállalatvezetés, a műszaki vezetés ellen­őrzésével kell biztosítaniok pártszerveze­teinknek, hogy ezek a felajánlások min. den részletükben valóra váljanak. Igen jelentős eredmény, hogy pártszervezeteink irányításával a műszaki vezetők szemé­lyekre is felbontották a tervet, hogy min­den dolgozó világosan lássa, mennyit kell neki termelnie, mit kell teljesítenie mázsá­ban, tonnában, csillében, hogy üzemük ha'áridő előtt teljesítse, illetve túltelje­sítse ezévi tervét. Ugyanígy konkrétan meghatározták a műszaki dolgozók fel­adatait is, mit kell tenniük, hoey bizto­sítsák a zavnr-alan termelés előfeltételeit. MUTASSANAK PÉLDÁT minden téren a kommunistákI Példamutatásuk ragadja magával a pártonldvüli dolgo­zókat! A pártszervezetek serkentsék és segí.'sék a kommunistákat, hogy él­munkásokká, sztahanovistákká fejlőd, jenek és azzá neve’jék a páríonkívü- lieket is. A kommunisták harcoljanak keményen, áldozatkészen minden ne­hézség ’eküzdéséért, leplezzék le kímé­letlenül a dolgozók soraiba befurako­dott el enség aknamunkáját. Pártszer­vezeteink adjanak nagyobb íámogat'ást a DlSz-szervezeCeknek, lelkesítsék az ifjúságot, hogy valóban a termelés ro­hamcsapatává fejlődjék. A szocialista köto'eze'itség vállalások teljesítésének c’lenőrzésébe, a munka megjavításába vonják be pártszervezeteink a dolgo­zók, legszélesebb tömegeit, hogy el­mondják észrevételeiket, bírálatukat, s pár szervezeteink gondoskodjanak ar­ról, hogy jó javaslataikat meg is való­sítsák. Irányítsák, e’lenőrizzók párt- szervezeteink a szakszervezet munká­ját, hogy helyesen, szó'es körben szer­vezze a munkaversenyt és hogy min­denütt jól biztosítsák a verseny nyil­vánosságát, népszerűsítsék az élenjá­rókat', buzdítsák jobb munkára az el­maradókat. Támaszkodjanak pártszervezeteink az öntudatos munkásokra, hogy segít­ségükkel megszilárdítsák a munkafe­gyelmet, mert a szilárd munkafegye­lem nélkülözhetetlen előfeltétele a No­vember 7-e tiszteletére tett kötelezett­ségvállalások teljes értékű végrehajtá­sának, az évi terv túlteljesítéséért fo­lyó küzde’em sikerének. Pártszerveze­teink fogla’kozzanak többet és jobban, alaposabban a káderekkel. Neveljék a kádereket, munkájuk közben adott se­gítséggel támogassák őket az előadódó nehézségek legyőzésében, tanítsák őket s közben tanuljanak tőlük. így acélo- ződnak meg kádereink, így figyelünk fel új harcosokra az új köte'eze'tség- vállalások teljesítéséért folyó munká­ban, így tudjuk új tagjelöltek és ta­gok felvételével tovább erősíteni nagy Pártunkat. PÁRTSZERVEZETEINK IGEN FONTOS FELADATA, hogy kijavít­sák a népneve’ő munka hiányosságait, hogy a népncve'ök agitációja konkrét, eleven és harcos legyen és mozgósítsa a dolgozókat a Rákosi elvfársnak tett fogadalmaik teljesítésére, túlteljesítésé* re, a szocializmus építésének meggyor­sítására. A filmnek és a színdarabnak is az egész népet foglalkoztató nagy központi kérdésekkel kell törődnie Révai Józsei etvtárs beszéde a színház- és filmművészeti konferencián tele vagyunk ilyen konfliktusokkal és az élet maga, ha nem is tragikus, de drá­mai. Hibaként állapította meg Révai József elv.árs azt, hogy a színház, a film és az irodalom viszonya egymáshoz nem egész­séges. — Egyes íróink — folytatta — foko­zódó érdeklődése ellenére a dráma és a film iránt íróink zöme, irodalmi életünk zöme nem fordul kellő érdeklődéssel a színpad és a film felé, nem értékelt a színházat, a filmet kellőképpen, mint leg­hatásosabb, legfontosabb tömegművésze, tét. A második hiba, hogy a film és a szín­ház még nem barátok, még nem segítik Népünk hősies erőfeszítéseit kell elsősorban ábrázolnunk Révai József elvtárs felhívta a figyel­met arra, hogy elsősorban filmművészeink túlságosan a múlt felé fordulnak. A múl­tat ábrázoló klasszikus anyagból merített filmjeink általában véve jobbak, mint a jelen problémáit tükröző filmjeink. — A múlt ábrázolása is fontos — foly­tatta —, mert a múlttal azt hirdetjük népünknek, hogy nem az égből pottyan- tunk le, hogy mi kommunisták, akik a szocializmust építjük Magyarországon, nem rózsabokorban jöttünk a világra, hanem a magyar történelem szülöttei vagyunk. De sokkal inkább a közvetett nevelés eszköze és nekünk nemcsak erre, hanem a közvetlen nevelés eszközeire is szüksé­günk van, sőt erre nagyobb szükségünk van. Nemcsak azt kell ábrázolnunk és nem elsősorban azt, hogy hogyan jutot­tunk el a máig, hsinem a mát, magát a jelent és elsősorban saját magunk fej­Harc a sematizmus ellen — A fogyatékosságokat azért soroltam fel — mondotta —, hogy rámütassak arra, hogy a fűmnek és a színdarabnak is az egész népet foglalkoztató nagy köz. ponti kérdésekkel kell törődnie, olyan problémákkal, amelyek az ál­lam, az egész nemzet főkérdései. És ha mi a sematizmus ellen fellépünk — és helyes, hogy fellépünk —■, akkor ez korántsem azt jelenti, hogy ezután már nem kívánjuk irodalmunktól, drámairo­dalmunktól, filmirodalmunktól, szín­házainktól, hogy ne ezekkel a fő és állami kérdésekkel foglalkozzanak. De igen, kívánjuk és a sematizmus ellen küzdve ezt a .kí­vánságot még inkább homloktérbe állítjuk. — Nines olyan filmünk, még egy sem — amely igaz, gazdag képet adna a fa’u szocialista fejlődéséről, nincs egyetlen filmünk még, amely ötéves tervünk valamelyik nagy alkotásával fogla’kozna, nines egyetlen filmünk, amely a magyar munkásság hősi znu't- ját és még szebb jelené? ábrázolná. Kell film a munkásifjóságról, amely dolgozik, ’»nul és új intelligenciává fej’ődik, úgy kellene film, mint egy falat kenyér bányászaink munkájáról, kellene film arról, hogyan küzd meg a régi önzés szelleme a munkásban a szocialista tulajdon és a szocializmus érdekében végzett munka új szel'emé­A hivatását szerető színész művészetével segít épiteni a nép országát egymást, még inkább konkurrensek, Aa is látszott a vitából és a felszólalásokból, hogy a film ideológiailag, elméle.ileg aa eszmei tartalom iránti fogékonyság dol­gában erősen elmaradt a színházhoz ké­pest. A mi filmjeink nemzetközi rangot! vívtak ki maguknak, itthon is joggal népszerűek, de ha nem sikerül ezt az eszmei, ideo­lógiai elmaradó tságot a film terüle­tén felszámolnunk, akkor nincs ga­ranciája annak, hogy a filmben elért színvonalunkat tartani tudjuk, vagy túl tudjuk szárnyalni. Az élet egyik, vagy egy szektorának intenzív ábra' zolása többet ad, mint az egész élet. vagy az élet minél nagyobb darab­jának extenzív ábrázolása. lődését, saját magunk harcait és mun­káját, népünk hősies erőfeszítéseit kell elsősorban ábrázolnunk. Ha művészetünk elsősorban ezzel foglal» kozik, akkor teljesíti igazán hivatását, akkor segíti kormányunkat és népünket a harcban és építésben, a béke megvédé­sének feladatában. További baj a sematizmussal kapcso­latban az, hogy filmirodalmunk is, dráma- irodalmunk is hajlamos a konfliktusok helyett álkonfliktusok ábrázolására, igazi ö-szeütközések helyett kiagyalt ősszeiftkö- zések ábrázolására. Még az „Élet hídjá- ban” is, új szocialista drámairodalmunk eddig legjobb alkotásában is van egy bizonyos erőszakolása a konfliktusnak, 1946-ban sem úgy állott a kérdés, hogy a hídépítőnek sorsára kellett hagynia gyermekét és asszonyát ahhoz, hogy kö­telességét teljesítő kommunista marad­hasson. vei, kellene film annak nz ábrázolá­sára, hogy — mint ahogyan Rákosi elvtárs kifejezte — miért rossz, hogy megesszük a jövőnket. Az állami tematikai tervet a szín­ház területén ugyanúgy, mint a film területén, össze kell kapcsolni az lrő alkotó terveivel. Kívánatos lenne, hogy az írók alkotó programja, az írói terv párhuzamostul fusson az állami témakörrel, az állami alkotó tervvel. De miután ez nem min­den további nélkül .párhuzamos, ezért van szükség a Párt és az állam részé­ről tervezésre, egy bizonyos irányítá­sára az íréi ihletnek. Persze nem úgyy hogy megkötjük az író kezét a téma« kör felvá’tásánál a téma aprópénzére, — Drámairodalmi és filmmunkánk­ban sem az ösztönöséig az ideálunk é3 nem bízzuk, nem bízhatjuk rá & dolgot az automatikus fejlődésre. Per« sze, hogy az íréi átélés a döntő. De en­nek nem mond ellent az, ha a Párt f-4 az állam azt kéri az íróktól: azt éld át, ami a népnek a legfon­tosabb és ha az állami témakör, terv éppen ezeket, a népnek leg­fontosabb kérdéseket igyekszik felölelni és azt mondja az Íróknak: foglalkozz a szénnel, foglakoz* Inotával ős Dunapentelévei, fog­lalkozz az ifjúsággal, foglalkozz a békeharccal. A színház- éa filmművészeti konfe­rencián felszólalt Révai József elvtárs népművelési miniszter — A Színház és Fi mmüvészeti Szö­vetség vezetőségének — mondotta töb­bet’ között — arra keli törekednie, hogy vitáiba, munkájába bekapcsolja alkotó művészeink legjobbjait, szekta-politika helyett a kulturális nemzeti egységfront politikáját folytassa. — A klasszikusok szinrehozásával kapcsodban két veszély fenyeget ben­nünket. Az egyik veszély, hogy túlságo­san modernizáljuk a klasszikusokat. A másik veszély, hogy porosán hagyjuk őket, arehaizá juk. — Hogy nekünk ma és itt igazunk van, hogy a mi harcunk a szocializ­musért helyes és igazságos küzdelem, azt nem azzal kell bizonyítani, hogy III Riehárdbói fasisztáit csinálunk a színpadon. Shakespeare és Moliere, SchilkV és Csehov a mi igazunk mel óit bizonyítanak akkor is, ha nem követjük el rajtuk a hamis aktualizálást és mo­dernizálás bűnét. Annak bizonyítását, hogy nekünk igazunk van, Shakespeare és Schu­ler korának, a múltnak reális és igaz ábrázolásában érjük cl, Shakespeare a mi igazunk mellett bizo­nyít, mert reális hatalmas ábrázolója volt annak a komák, amelyben a feudális társadalom összeom’ott, amelyben. össze­csaptak a táreada'om leghevesebb ellen­tétei, Ha ezt mutatjuk Shakespearban — és ez nem kevés —, akkor egyben megmutatjuk a mai nézőnek a feudaliz­mus összeomlásából levonható tanulsá­got, amilt a mai korra vonatkozólag le kel vonni, amikor egy másik társada­lom, a kapitalista (ársada'om omlik össze, a kapitalista társadalom ellen­tétei csapnak össze A szocialista dráma meg­születésének valamennyi teltétele nálunk is adva van Révai eMárs rátért az új magyar dráma és film kérdéseire. Van komoly fejlődés filmjeinkben, darabjainkban is. Joggal vagyunk büszkék filmjeink nemzetközi sdcereire. Drámairodal­munkban is van fejlődés és nem is kicsi, Mándi Évának és Fehér Klárának első úttörő darabjai óta van fejlődés, hogy­ha — mondjuk — ,,Az élet híd jóhoz1' mérjük e megtett utat A nagy dráma mindig a nagy társa­dalmi összeütközések ábrázó ásának mű­faja volt, mindig akkor jött létre, ami­kor harc folyt a halódó régi társadalom és a születő új társadalom között, így volt ez a görögöknél, Shakespearenél és Moliere-nói, így volt Racine-nál, Cor- neille-nél, Lessing-nél, Goethe-nél, Schil­lernél, így volt Katona Józsefnél, így volt Puskinnál. Csehovnál és Gorkij­nál is. A polgári dráma azon ment tönkre, hogy nem mert ős nem akart szembenézni a társadalmi összeütközé­sekkel, az igazi drámai konfliktusok anyagával. Ebből következik, hogy a szocialista dráma megszületésének valamennyi feltétele nálunk is adva tun. A régi társadalom lehanyatlott, sírba temetjük és épül az új. Ennek az új ó’etnek az épülése, a munka, amit az új építésért folytatunk, tele van konfliktu­sokkal, tele van olyan emberekkel, akik küzdenek az újért éa győznek az újért va'ó küzdelem közben. Az új életanyag- nak a dráma isiig® nemcsak a kapitaliz­mus és a szocializmus összecsapásából, küzdelméből adódik, hanem adódik ma. gából a szocializmus felépítéséből is. — Ezen a talajon kft naggyá példaké­pünk — a 6zovjet dráma. Igaz, hogy az életnek ez az új drámai- sága megszünteti a régi tragédia fel­tételeit. Az új hős, aki a haladó társa­dalomért harcol, nem bukik el a régi erők elleni harcában és ezért az új hős nem tragikus hős. Az új ember, az újat építő ember, a szocializmus építése közben ön­magát nevelő ember harcban, kon­fliktusban a régi világ erőivel, vagy a régi világ csökevényeivel, azoknak ' a lelkében, akik az újat építik, az új világ építésének külső és belső ne­hézségeivel — ez az új dráma anyaga. Igazuk van azoknak, akik aláhúzzák, hogy konfliktusok, ellentétek, összeütkö­zések, harc nélkül nincs dráma. De hiszen — Mindent figyelembevevő azt kell mondanom, hogy színházi és filméle­tünkben nem az a főveszély ma, hogy elnyomjuk az ihletet, hogy túlságosan pórázra vesszük az írói szabadságot, hanem az, hogy nem biztosítjuk o'éggé a nép követelményeinek kielégítését, a szocialista építés szükségleteinek és a művészeti termelésnek — ha szabad ezt a kifejezést használnom — Össz­hangját. Ez a főveszély. A színészi munkáról szólva többéi között ezeket mondotta: — Igen komoly eredményeik vannak színészeinknek, de ezeket az eredmé­nyeket t’ovább kell fejleszteni. Még in­kább törekedni kell arra, hogy színé­szeink skálája szé’esedjék, hogy nc< csak egyfajta szerepeket, de a szere­pek egész skáláját el tudják já-szoni,, — A hivatását szerető és — csatla­kozom ahhoz, amit Horvai elvtárs a második felszóla'ásában mondott —, hogy a hivatását szerető és a hazát szerető színész — és azt hiszem, a mi színészeink többsége ilyen, vagy ilyent lehet — nem behémtipus, nem szrtár- tipus akar lenni, nem a társadalmon kívül akar lenni, aki művészetével segít építeni a nép új országát, a szocialista Magyar« országot.------------------------------------------------­V . _ — — — — irVTr —/Nrv <*ai^ ^vs Megyénk dolgozó paraszvfarnak H ¥/l^ü 711 ¥^/i¥\C^r# 11 levelei R**osi elvtárshoz F5i7AKMGTM)RSZA(i Vll. évtoiyam — 242 *zam Aro 50 filler ______________________________Miokou. I I okióher 17. szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom